Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. NOVEMBER 15. Rákóczifalvi békaperspektíva Kaposváron megindult a forgalom az új négysávos közúti felüljárón. A százharmincöt méter hosszú, két utat és egy vasútvonalat áthidaló felüljáró a határidő előtt nyolc hónappal készült el. A hozzá tartozó csomópont építésével a szakemberek a jövő év júliusára készülnek el (MTI-fotó; Kálmándy Ferenc) Három kívánság — tízen innen és túl Kígyóvonat, karate, Piedone kemény ökle „És akkor a királylány megcsókolta a békát, ami lássatok csodát — gyönyörűséges konvertibilis valutává változott”. A maszek béka hamisan kuruttyol A televízió népszerű vasárnap délelőtti műsora^ a Három kívánság gyerekeknek szól. Gyerekek kívánhatnak — akármit — amit aztán a jótékony televízió igyekszik teljesíteni. ötletes, valódi gyerekes kíváncsiságot kielégítő kívánságok ezek. Legtöbbször valamelyik hírességgel szeretnének találkozni a gyere- ' kék, jórészt zenészekkel, énekesekkel közös produkcióban akarnak szerepelni. Értelmesek, felvilágosultak, elbűvö- lőek, mint általában a gye- * rekek. Tegnap például — sok más mellett — Dollyt kérték, egy kisfiú a repülőtéri irányítótoronyban mozgott otthonosan, egy kislány Sandrával beszélgetett — hibátlan németséggel — előkelő szállodánk társalgójában. Mindez rendben is van. Csakhogy — a tegnapi adásban — kértek mást is. Belibbent egyszercsak a színpadra egy keletiesen áttetsző — lengébe öltözött, amolyan magyaros temperamentumos (tenyeres-talpas) táncosnői?), állatszelídítői?) és megjelenésével, idomaival kezdte elkápráztatni a nagyérdeműt. Félreértés ne essék, a nézőtéren egyértelműen gyerekek ültek, nemkülönben — vasárnap délelőtt lévén — otthon a képernyők előtt úgyszintén. Vélhetően leginkább a családias körben tévéző apák szeme csillanhatott föl, hiszen a zenével, tánccal, dús idomokkal, áttetsző fátyollal megszerkesztett miliő izgató folytatást ígért. Nem nyújtom hosszúra, a táncosnői?), állatszelídítői?) — a papák bosszúságára és a gyerekek örömére(?) — nem járta tovább a fátylak táncát, hanem a nyakába Ka- nyarított előbb egy majd kettő, végül három — egyenként 25—25 kilós óriáskígyót — nyugi, igazit, élőt! Nem csekély teljesítmény: 75 kiló csúszó-mászó hüllővel a nyakban illegni-billeg- ni a világot jelentő deszkákon. Nem, nem tévedés! A tévé korrekt módon járt el. Egy miskolci kislány körtei?) a produkciót. Ö imádja a hüllőket, s legnagyobb vágya, hogy a nyakába ölelhessen egyet. Végül a hallatlanul szellemes táncosnői?), idomári?) állt a kígyóvonat élére, s vonszolta maga után a gyerekeket. Nagyszerű! Ám a furcsa kívánságok sora korántsem ért véget! Láthattunk részletet — természetesen a gyerekek kérésére — egy japán lövöldözés, piff-puff, bimm-bumm. ka- rafés filmből, s felidézhettük a szabadszájú Piedone „igazi” ökölcsapásait. Gratulálunk. A népszerű műsor csak azt tette, amit ígért: teljesitette a gyerekek kívánságait, vélhetően tovább fokozva nézettségét. Minden rendben tehát. Gondolom — a dolgok természetes menetében — érkeznek a Három-kívánsághoz az újabb és újabb, ötletesebbnél ötletesebb kéréseket megfogalmazó levelek. A szerkesztők pedig betartják ígéretüket: mindent teljesítenek, korrekten. A többit az olvasó fantáziájára bízom. A műsor készítőinek mély humanizmussal átitatott pedagógiai érzéke előtt pedig meghajtom magam. Csak így tovább! (?) — E — Rákóczifalván mostanában furcsa készülődés tapasztalható. A község területén négy, egyenként mintegy hatvan méter hosszú és nyolc méter széles medence van, s kettő fölé már megépült a fóliatartó fémszerkezet. , — Ezeket a medencéket télen fűteni fogjuk, ezért kell a zárt tér. A békák ugyanis, természetes körülmények között, évente csak egyszer szaporodnak. így viszont elérhető, hogy ez többször is megismétlődjön — magyarázza Deák Márton, aki fiatalember, tele energiával és szenvedéllyel. Erre szükség is van akkor, ha valaki békatenyésztéssel és exporttal akar foglalkozni. — Miért gondolt arra, hogy békatelepet létesít, hiszen jelenleg itt Rákóczifalván egy vas-műszaki boltja van? — A magánkereskedelem jövőjében nem hiszek. Hiánygazdálkodásban élünk, az áruért sorba kell állni, és — Mikör kezdett terve megvalósításához és mikor indul útnak az első szállítmány? __ Ez év májusában kezdtem, de megmondom őszintén, ha nem Magyarországon lennénk, akkor az első szállítmány már elindult volna a célállomás felé. Mindent egybevetve erre leghamarabb csak jövő augusztusban kerülhet sor. — Ügy értsem, hogy akadályok léptek fel? — Pontosan. Először egy alkalmas területet akartam venni. Ki is néztem magamnak itt a környéken a Tenyő-szigetnek nevezett helyet. Úgy gondoltam, távol a világ zajától valósítom meg a telepet. Itt azonban a termelőszövetkezetnek elővásárlási joga volt, s a huzavona legalább háromhónapos időveszteséget jelentett. Végül is másik helyet kellett keresnem. — Ami viszont nincs távol — Ügy tűnik nekem, hogy ön mindebbe beletörődött. — Nincs más választás, tudomásul kell venni, hogy az embereket kevéssé érdekli, hogy én milyen anyagi kocha mindig a sor végén kullog az ember, ami nem azért van mert tehetségtelen vagy éppen nincs pénze, akkor meg kell gondolni, hogy van-e értelme. Én Szolnokon a Tisza-Zagyva torkolatánál nőttem fel. így sok dolgot megtanultam, ami a vízzel, a vízben élő állatokkal kapcsolatos. Tudtam, hogy a kecskebéka combja ínyencfalat, ugyanakkor ma már azt is tudom, hogy Magyarországon hivatalosan nem lehet hozzájutni, mert ezek az állatok védettek, a befogásuk tilos. Honnan kerül akkor egy- egy szállodánk konyhájára a békacomb? — Ezek természetesen egyéb csatornák. Egy kicsit hasonló a helyzet ahhoz, mint amit sokan a „Horgász a pácban” című filmből ismernek. Igény van, de az ellátás „egyéb csatornákon” át történik. A nyugati országokból hazánkba érkező vendégek miatt viszont az étlapon kell tartani a békát. a világ zajától, sőt az ott lakók szerint a világ zaját éppen az ön békái okozzák. — Kétségtelen, hogy a békák kuruttyolnak, éppen akkor, amikor a szaporodási időszak eljön. Engem a tanácsnál emiatt — persze névtelenül — feljelentettek. Pedig egy mocsaras, lápos, földművelésre alkalmatlan területről van szó, ahol béka nélkülem is volt vagy lenne. Ügy látszik az emberek fülét az a béka, amelyik a nemzeti vagyon részeként kuruttyol, kevésbé zavarja, mint az, amelyik az enyém. A maszek békaszerenád az disszonáns. Ennek a következménye, hogy építési engedélyem van a területre, de szakhatósági még nincs. Persze ilyenre nem is lenne szükség, dehát a tanácsnak is újfajta ügyben kell dönteni. A helyet megvásároltam, de még nem az enyém, mert a földhivatali eljárás is idő. kázatot vállalok, vagy menynyit dolgozom. Ha meg akarom csinálni, amit elterveztem, akkor — stílszerűen szólva — ezt a békát le kell nyelni. Annál is inkább mert az úttörőszerepről nem szívesen mondanék le. — Nem nagy múltra tekinthet vissza a magyarországi tenyésztés. —. Egyáltalán nem, sőt nemhogy múltja, de tulajdonképpen jelene sincs. Bár a tenyésztési szabadalom létezik, nagyüzemi méretekben csak most próbáljuk majd ki ezt a technológiát. A dolog lényege abban van, hogy a természetben körülbelül két-két és fél év alatt fejlődik a béka piacképessé. Ez az idő lecsökkenthető 14 •—15 hónapra úgy, hogy a téli időszakban nem hagyjuk őket vegetálni. Ez dupla nyereség, mert a saját súlyát a téli vegetálással nem emészti föl tavaszig, illetve a szaporodásra, ami szintén súlyveszteséggel jár, nem kerül sor, hiszen kétéves kora előtt piacra dobjuk, s ilyen korban ez az állat még nem ivarképes, Békareakció pozitív — Tegyük fel, hogy kedvet kaptam, és holnap belépek a tenyésztők sorába. Mekkora állománnyal érdemes kezdeni? — Legalább 1000 darabbal. Ez a törzsállomány, amelyik körülbelül négy évig szaporítható. A szaporodási kedvet növeljük azzal, hogy a békákat egyenként beoltjuk. Ez egyfajta dbppingszer. Egy békának ötezer petéje van, ami — figyelembe véve kannibál természetüket, tehát hogy az erősebbek megeszik a gyengébbeket — 600—700 ezres szaporulatot jelent alkalmanként. Ez a mennyiség kimondottan nyugati piacra megy, Svájcba, Angliába, Spanyolországba, ahol nagy kultusza van a békafogyasz- ■tásnak. — Mekkora a várható haszon? — Ha annak a dollárnak a kitermelési mutatóját nézzük, amit az ilyen eladások hoznak, akkor azt lehet mondani, hogy 1 dollár költsége nem éri el a húsz forintot. A másik dolog az, hogy a nyugati piac felvevőképessége nem korlátozza az itthoni tenyésztési volument és így a kedvet sem. Ezért gondolok arra, hogy egy KFT-t hozunk létre, illetve egy svájci céggel vegyesvállalatot létesítenénk. A terveinkben szerepel a magyarországi felvásárlás és export teljes bonyolítása. Egy levelet mutat, amiben egyetlen osztrák üzletember .11 millió békára adott előrendelést. A piac tehát tény- lek létezik — nyugaton. De mi a helyzet itthon? Amikor erről faggatom, elmondja, hogy nincs akadálya a hazai értékesítésnek sem. Tárgyalások folynak a magyarországi szállodalánccal a rendszeres szállításról. — Ha a szolnoki háziasz- szony szeretné meglepni a családját egy kis békabe- csinálttal, akkor mennyiért kap egy kiló combot? — Ezt forintban még nem számoltuk ki, de ha azt vesszük, hogy egy kiló béka ára 10 dollár, akkor ez forintban 500, és ha a 12 de- kás béka kb., 8 dekás combjára ezt átszámítjuk, akkor máris beütemezhető a családi költségvetésbe a szükséges összeg. ! — Ezt most ne számítsuk ki, mert félek, a háziasszonyoknak már elment a kedvük az egésztől, még akkor is ha a béka ízét semmi sem pótolja. — Nekem fogalmam sincs, hogy milyen, állítólag jó. Egyszer megkóstolom. de addig inkább tenyészteni akarom, hogy majd kedvemre választhassak közülük. i — Gondolva a kissé nehézkes indulásra, mi várható a jövőtől? — Én optimista vagyok, mert enélkül nem megy. Egyet tudok. Ha bejön, csinálok négy úiabb medencét. Remélem addigra a környék is megszokja a békáim párzási koncertjét. $zila$ Péter LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Értjük egymást? Hello, Árpi boy! Mi a véleményed erről a megszólításról? Itt tanultam, most ez a módi járja, hellóznak levelekben és egyéb irományokban, de élvezettel használják a divatiamúlt köszönésformák helyett is, így a legegyszerűbb: hello. Mint tapasztaltam, jelentheti azt is, hogy szervusz, jó reggelt kívánok, nyugodalmas jó éjszakát, kezét csókolom, a viszontlátásra, jó szerencsét, áldás-békesség, a dolgozó népet szolgálom, dicsértessék. .. Már a sz’asztok meg a szia is kihalóban van, ez utóbbinak csak egy igen érdekes, becézett formája tartja magát valamelyest, a szijóka (inkább komoly, meglett felnőttek szóhasználatában lelhető még fel). Én itt csak hencegek újsütetű tudományommal, s ha nem veszed zokon, a kettőnk kapcsolatában maradnék a megszokott formánál. Tehát, kedves komám, ezennel tudatom veled, hogy Szolnokon szidják a Széchenyit. Eles szemed és egyfajta (gondolom, túlhaladott) nyelvérzéked biztonsággal sugallja számodra, hogy nem gróf Széchenyi Istvánnal gyűlt meg a bajuk, hanem valami (és nem valaki) mással. Így is van. komám, a Széchenyi lakótelepre haragszanak oly nagyon, de ez itt nem ilyen egyértelmű (ez utóbbi is közkedvelt kifejezés, igen gyakran élnek vele vezető személyek is bonyolult helyzetek értékelésekor), nem csekély időmbe került, míg tájékozódtam e kérdésben. Eleinte azt hittem, félreértették a nevem a bemutatkozáskor. Több ízben, többeknek ismételgettem szelíden: Lajos vagyok, nem Alajos... Olyasformán mosolyogtak meg, mikor a kisgyermek naivan mond mulatságos dolgot, aztán alajosoztak tovább: Alajos mondta, Alajos hozta, Alajosnak adtam... A mi erdélyi tájainkon nem ritka kacskarin- gós észjárással lassacskán jöttem rá, miről is van szó. Mivel Azoltán, Asanyi, Abandi, Azéva, Azirén nevek létezése kevésbé valószínű, hát ennem sem kereszteltek át Alajosra, hanem egyszerűen úgy emlegetnek, hogy nevem elé kiteszik a határozott névelőt. Mit szólsz, milyen zseni vagyok?.. . Megjegyezhetnéd persze, hogy ez így helytelen, mi nem így tanultuk, én is gondoltam erre. Nincs igazuk, Árpádom! A tévében (és nemcsak ott) komoly nyelvtudorok okítják a névet arra. hogy beszélni mily nehéz, hát tőlük tudom, hogy a személynevek előtti határozott névelő az itteni nyelvjárásban elfogadott forma, azaz fordulat. Nehezen bírom megszokni, habár odahaza mi is mondtunk hasonlókat (például: azúristen). Jaj. rengeteget néztem (és nézem) a tévét, majd regélek neked erről is, ha érdekel, s ha lesz hozzá tintám; egyelőre annyit, ami még szorosan tartozik a beszélni rettenetesen nehéz témához: a kedvencem Moldo- ványi Ákos, ő szokta az amúgy is érdekfeszítő híreket hátborzongatóan bemondani. Azt mondja egyszer: Észak- és Dél-Korea képviselői még a Debrecenben megtartott találkozójukon. .. stb. Az izgalmat az ' jelenti, hogy megfejtheted: decembert akart mondani ez volt elrejtve a szójátékban. Máskor meg imígy szólt: a pinnai ferde torony. .. Igaz, ezt azonnal ki is javította pizzáira, némileg megfosztva minket ezáltal a játék örömétől, mégis teljes feszültséggel figyeltem a produkciót tovább. Mert istenem, ha egyszer rááll a szája..., de hogy tudja megállni mosoly nélkül, milyen erő lakozik benne, hogy töretlen komolysággal képes a folytatásra? Kudlik Juli (népszerű bemondónö, mi már csak így emlegetjük, hogy a Juli) húsz perc múlva a nehezen visszafolyton kacajtól remegő hangon alig-alig tudta bekonferálni, milyen (unalmas) műsorszám következik. Már régebben fogadkoztam, hogy vidámabb dolgokról is mesélek, hát idesüss: van egy Magor nevű lányom. Ismered, hisz te vagy a keresztapja. Balgaság volt, koma, ilyen idétlen nevet választani, itt most magyarázhatom a dolgot. Mikor Magorral elindulunk, tíz esetből tizenegyszer bejön a következő pár- . beszéd egy itteni bűbájos ismeretlennel: — Jaj, de édes a kicsi! — mondja ő. — Apja fia — mondom én. — Hogy hívják? — Magor. — Kislány? Kisfiú? Erre fel türelmesen (a későbbiekben egyre ingerültebben) elmesélem a csodaszarvas-legendát a két fiútestvérről, Hunorról és Magorról, akik elmentek vadászni (a későbbiekben: ez meglőtte, az hazavitte...), az egyik leszármazottai a húnok, a másiké meg ugyebár, a magyarok. Nemrég elhatároztam, ha nem hivatalos helyen kérdik a kicsi nevét, azt mondom, Pista. Azaz — igazodva az itteni életszemlélethez —: megmondom az igazat, ha megfizetik. önkéntesen és ingyenesen nem vállalom a népművelést. Szóval: Apista... Különben te is rettenetesen lebőgnél itt a neveddel. Milyen hülyeség ez, hogy Árpád? Meg Csaba, Levente, Örs, Zoltán, Boglárka. Réka, Iringó, Emese meg amilyeneket mi választottunk szívesen arrafelé?... Nem haladtunk a korral, komám, ez itt kiderült. Manapság magyar gyereknek ilyen neveket adnak: Lo- ránd, Márió, Iván, Borisz, Szergej, Manuéla, Adrienn, Bernadett, Henriett, Nikolett. Hogy ezek nem magyar nevek? Lehet, de emezeknek is megvan ugyanaz az előnyük, mint amazoknak: nem lehet lefordítani. Most veszem észre: úgy elbaran- \jottam gondolataim útvesztőiben, hogy elfelejtettem közölni, mi a nagy helyzet a szolnoki Széchenyi lakóteleppel. Legközelebb majd erről is írok, addig meg ölel Lajos, a komád. Le kell nyelni a békát
