Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

1988. NOVEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Érdekes fotókiállítás nyílt Szolnokon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. A mai Bulgáriát bemutató fényképekkel ismerkedhetnek meg az oda látogatók. A kiállítást az őszi béke és barátsági hónap alkalmából a Bolgár Kulturális és Tájé­koztató Központ rendezte (Fotó: T. Z.) Százötven éves a kunszentmártoni nagyiskola A közelmúltban háromnapos ünnepségsorozat keretében emlékeztek meg a kunszentmártoni pedagógusok, szülők és tanulók a Deák Ferenc Utcai Általános Iskola, vagy aho­gyan a régiek találóan nevezték: a „nagyiskola” fennállásá­nak másfél százados évfordulójáról. Tehetséggondozás és turisztika Újdonságok az úttörőmozgalomban A művelődéstörténeti je­lentőségű jubileum ráirá­nyította a figyelmet az in­tézményes oktatás kezdeti lépésére is. Pótolhatatlan veszteség, hogy a kutatás csak a XVIII. század elejé­től tud adatokkal szolgálni, mivel az Árpád-kori eredetű Kunszentmárton 1686-ban a török pusztításoknak esett áldozatául. A középkori tele­pülés iskoláztatási viszonyai­ról esetleg csak elképzelése­ink lehetnek. 1719-ben Jász­apátiból és egyéb jász köz­ségekből érkeztek „honfog­lalók”. a régi szóhasználat szerint „megszállók”, akik a Hármas-Körös alsó kanya­rulatánál megalapították a mai Kunszentmártont. amely az eltelt több mint két és fél évszázad alatt napjaink­ra várossá fejlődött. írásos adatok szólnak arról, hogy a község legelső tanítója Molnár Ambrus volt. aki a települőkhöz csatlakozva, azok hívására jött ide tanító­mesternek. Utána még negy­venkét tanító működött a nagyiskola felépítéséig, de nem mindnyájan rendelkez­tek tanítói képesítéssel. Ket­tő még csak „deák” volt. a többiek pedig írástudó em­berek, akik Szent György naptól a következő év Szent György napjáig szerződtek az írás, olvasás tanítására. 1807-ben Kunszentmárton városi rangot kapott I. Fe­renc császártól. A lakosság száma megközelítette a hét­ezret. egyre nagyobb gondot okozott a tanulók elhelyezé­se. Ezért határozta el a ta­nács 1829-ben az emeletes nagyiskola felépítését. Az illetékesek minden bevételi forrást erre a célra összpon­tosítottak. Ma úgy monda­nánk, hogy az iskola „házi kivitelezésben” készült. A hasábfát Bihar megyéből szállították a Körösön úsz­tatva, a helyszínen partra vontatták, ahol kellő ideig száradni hagyták, felfűré­szelték. majd kezdődhetett a téglaégetés, melyhez az alap­anyagot a szentmártoni sár­gaföld szolgáltatta korlátlan mennyiségben. 1838 őszén, tehát pontosan százötven év­vel ezelőtt készült el a me­gyei viszonylatban is tekin­télyes méretű nagyiskola: négy hatalmas tanteremmel és tanítói lakásokkal. A föld­szintes házak sokaságából kiemelkedő épület környe­zete azonban még sokáig vi­selte magán a falusias jelle­get. Veress János tanító, aki 1879-ben került Erdélyből Kunszentmártonba, vissza­emlékezéseiben írja. hogy az iskola és a város többi köz­épülete esős, sáros időben szinte megközelíthetetlen volt, a bátrabb és vakme­rőbb járókelők csak csizmá­ban merészkedhettek az ut­cára. Az iskola hírneves ta­nítói közül éppen Veres Já- ' nos emelkedett legmaga­sabbra azzal, hogy nem elé­gedett meg a szorosan vett hivatali- kötelesség napon­kénti teljesítésével, hanem ennél jóval többet akart! Az iskolában folyó oktatómun­kát, a nevelési eljárásokat az Eötvös József neve által fémjelzett népoktatási tör­vény előírásaihoz alkalmaz­ta. A település fejlődését, az iskoláztatás ' színvonalának emelését helyi újság alapí­tásával szolgálta már 1887- től. Tanítói kört szervezett, járási szintű tanácskozáso­kat hívott össze a tapasztala­tok és módszerek kicserélé­sére. 1910-ben polgári isko­lát alapított, sőt az iparos­tanonc-iskola igazgatói teen­dőit is ellátta sok egyéb el­foglaltsága mellett. Méltán tekinthetjük őt a kunszent­mártoni középiskolai oktatás megteremtőjének. „Régi idők fakult írásai” című vissza­emlékezése ma már forrásér­tékű anyaga a helytörténeti kutatásnak. Nehéz lenne tovább foly­tatni a nagyiskolában műkö­dő tanítók névsorát, akár csak azokét is, akik egész életművüket ennek az in­tézménynek szentelték, és Kunszentmártonhoz halálu­kig hűségesek maradtak. Csak néhány név a legkivá­lóbbak közül: Wágner Já­nos, a ’48-as eszmék lelkes harcosa, Országh Pál és Mi­hály Gyula az iskolai ének­kar megszervezésében vál­lalt oroszlánrészt. Kiváló há­zaspárok kerültek a század- forduló idején iskolánkhoz: Császár Ferenc és neje Pet- ricsek Ilona. Bátky Antal és Czirbus Ilona. Iványi Ká­roly és Weörös Vilma. Ba- lassy Ferenc és Hirschmann 'Dóra személyében. A szép­írás terén jeleskedő Érparti Mária és Kovács Ilona az első osztályosok tanítását művészi tökéletességgel vé­gezte az 1930—40-es évek fo­lyamán. Az 1968-ban megie- leht iskolatörténeti tanul­mánykötet és a folyamatosan vezetett krónika szerint az elmúlt 150 év alatt 260 kine­vezett nedagógus dolgozott hosszabb-rővidebb ideig a nasv múltú intézményben. Az iskola régi szép éDÜle- te az állandóságot ielkéoe- zi a mai nemzedék számá­ra. habár két alkalommal is végeztek rajta korszerűsí­tést (újabb tantermek léte­sültek), hogy mindenkor meg­feleljen az adott időszak igé­nyeinek. Csupán az első vi­lágháború idején szünetelt falai között a tanítás, mivel átmenetileg hadikórházként funkcionált. Először ötven, majd nyolcvan sebesült ka­tonát ápoltak itt, a tante­remből átalakított műtőben amputálásokat és egyéb se­bészeti beavatkozásokat vé­geztek. 1964—65-ben két és fél­millió forintos beruházással korszerű tantermek, zsibon­gók és egyéb nélkülözhetet­len helyiségek alakultak ki a jól megtervezétt munkála­tok során. A belső tartalmi megúju­lás állandó folyamata nyo­mon kísérhető az iskola tör­ténetében. A legnagyobb je­lentőségű változás a felsza­badulás után történt, ami­kor a hatosztályos elemi népiskola helyére a nyolc- oslztájlyos általános .iskolai oktatás lépett, ami a tankö­telezettség felemelését is jelentette: előbb 14. majd 16 éves korra. Bevezették a szakrendszerű oktatást. Ér­dekes fejlődési irány figyel­hető meg az általános isko­lai rendszer kiépítésének kezdetén. A polgári iskola fokozatos megszűnése után a Mátyás király utcai iskola- épületben szintén általános iskolai egység (igazgatóság) jött létre: itt helyezték el a belterületen lakó fiúkat. A nagyiskolába a lányok ke­rültek. így maradt meg a nép emlékezetében a „lányisko­la” elnevezés. Ez a helyzet 1958-ig tartott, amikor mind­két iskolában megvalósult a koedukáció, azaz vegyes osz­tályokat nyitottak. Az 1945 utáni évek, évtizedek folya­mán a tankötelezettség tel­jes megvalósítása kötötte le a pedagógusok erejét. Ke­mény küzdelmet jelentett a szülők körében a tudatfor­málás. míg végre általánosan elismerték az iskoláztatás fontosságát. A nagyiskola vezető helyet tölt be a város vonzásköré­nek pedagógiai tevékenysé­gében. Huzamos ideig műkö­dött az intézményen belül dolgozók esti iskolája, itt tesznek osztályozó vizsgát azok. akik felnőttként vég­zik általános iskolai tanul­mányaikat. A jelenlegi ju­bileumi tanévben hatvanhá­rom pedagógus vezetésével nyolcszázhatvanhárom tanu­ló sajátítja el a továbbtanu­láshoz szükséges alapismere­teket. A tartalmi munkát a korszerűségre való törekvés igénye jellemzi. A 150 éves iskola tehát nemcsak meg­becsülésre érdemes múlttal rendelkezik, hanem további fejlődést ígérő jövő előtt áll. Józsa László tanár Napjaink megújulási tö­rekvései egyre erőteljeseb­ben érezhetők az úttörő- mozgalomban is. A legfiata­labbak politikai szervezeté­nek korszerűsítése, munká­ja tartalmának megújítása tulajdonképpen, már a leg­utóbbi országos úttörőveze­tői konferenciának is egyik célja volt. a különböző szer­vezeti változásokat akkor az országos elnökség kezdemé­nyeidé, mára azonban már egyre több csapat igényli az önállóságot, a helyi sajátos­ságoknak megfelelő program kialakításának lehetőségét. Jászberényben például ha­vonta más-más raj készít programot, s versenyeznek egymással. Túrkevén a ha- gyömányos őrsök helyett klubokat alakítottak ki,' ter­mészetesen a diákok javas­latára, jobbára a gyerekek elképzelései valósulnak meg a mozgalmi tevékenység so­rán. A megyei úttörőelnökség — üdvözölve a helyi kezde­ményezéseket — dolgozta ki állásfoglalását és feladatter­vét az 1988/89-es úttörőévre. A dokumentum leiszögezi, hogy az eddigi értékek, ha­gyományok megőrzése mel­lett kell a mozgalmi tevé­kenység tartalmát, szerve­zését megújítani. A követ­kező mozgalmi év rendez­vényeit, programját a gye­rekek körében végzett fel­mérés alapján készítik el, erősítve ezáltal a kisdiákok érdekvédelmét, érdekképvi­seletét a programok megál­lapításában, illetve megva­lósításában. A demokrácia erősítése mellett fontos feladatként jelöli meg az állásfoglalás az úttörőcsapatok önállósá­gának növelését. Az elnök­ség támogat minden, a A168 óra nyomán Kőtelken nem volt internáló tábor A Magyar Rádió szombati 168 óra című műsorában el­hangzott: elképzelhető, sőt több mint valószínű, hogy az ’50-es években nemcsak Recsken — amint az közis­mert —, hanem az ország több településén is működött olyan internáló tábor, ahol kitelepítetteket dolgoztattak ítélet nélkül, a recskihez ha­sonló, embertelen körülmé­nyek között. A műsorban azonban, csak egy helység­név hangzott el, a Szolnok megyei Kőteleké. Tegnap an­nak igyekeztünk utánanézni: működött e Kőtelken inter­náló tábor? Megtudtuk, hogy a me­gyei pártbizottság archívu­mában, illetve a megyei le­véltárban erre vonatkozó do­kumentum nincs, még csak utalás sem található e témá­ra. (A megyei pártbizottság archívumából annak idején a rendőrség politikai osztálya, illetőleg a Munkásmozgalmi Múzeum elvitt az ’50-es évek történetéről tanúskodó doku­mentumokat.) Felhívtuk Kő­telek helytörténészét. Boros Imrét, az általános iskola igazgatóját: Elmondta, hogy 49 éves, 32 éve él Kőtelken, jól is­meri a település történetét. Szerinte nem igaz a hír! Nem volt ott semmiféle tá­bor! Ugyanúgy éltek azon a vidéken is. lakóházakban, ki­telepítettek, mint a környék­ben bárhol, Besenyszögön, Tiszasülyön, vagy a Szolno­kot övező tanyavilágban. mozgalom céljával megegye­ző helyi, önálló kezdeménye­zést, saját programjában azonban két fő profilként határozta meg a tehetség- gondozást illetve a táboro­zást, turisztikát. Ami az előbbit illeti, nagy vita után döntött így az elnökség. Vol­tak akik a kedvezőtlen in­díttatású gyerekek felzárkóz­tatását szorgalmazták. Vé­gül is a tehetséggondozás mellett döntöttek abból ki­indulva, hogy minden gye­rek tehetséges valamiben, akármilyen is a családi hát­tere. A táborozás, a turisz­tika a mozgalom sajátos eszközei között a legnépsze­rűbb forma. Szolnok megye diákjainak évente, csaknem negyed része táborozott az elmúlt időszakban a Bala­tontól az Északi-Középhegy­ségig, s ezzel az aránnyal az elsők között szerepelt az országban. Az idén sajnos a táborozás illetve a gyere­kek ruházásának növekvő költségei miatt jóval keve­sebb úttörő tölthette el a vakáció egy részét táborban. Annak ellenére, hogy az or­szágos elnökség 530 ezer fo­rinttal járult hozzá a költsé­gekhez. így egy kéthetes tá­borozásért 600—2’300 forint térítési díjat fizettek a szü­lők. Volt, aki azonban még a legalacsonyabb összeget sem tudta vállalni. A me­gyei úttörőelnökség a gon­dok ellenére sem mond le arról, hogy minél több kis­diák részesülhessen a tábo­rozás, a közösségalakító együttlét adta élményben. A jövőben olyan turisztikai út­vonalakat állítanak össze, amelyek időben rövidebbek, kerékpárral vagy gyalog is végigjárhatok. Az egyes ál­lomásokon kedvezményes szállással, közös főzéssel te­szik olcsóbbá a kirándulást. Film készül Charlie Chap­linnek, a filmművészet hal­hatatlan hősének életéről. Richard Attenborough, a nagysikerű Gandhi film ren­Az ■ utóbbi időben tmég azok is rendszeres hallga­tói, akik korábban ki sem nyitották a rádiót, ha félórá­nál hosszabb politikai mű­sor következett. A 45 perces, többnyire élő műsorvezetés­sel elhangzó Esti Magazin­nak sok híve van. Elsősor­ban azért, mert minden új­ságolvasó meggyőződhet ró­la, e háromnegyed órába jól besűríti a világ, s a haza politikai, társadalmi gazda­sági eseményeit, kommen­tálja a legfontosabb híre­ket, vagy egy hír kapcsán kérdést tesz föl, — s a kér­déseket legtöbbször nem hagyja válasz nélkül. Az se 'mindegy, hogy a világ híreit saját tudósítói szállítják, a rendszeres hallgatónak már teljesen természetes, hogy Moszkvából, New Yorkból jelentkezik a Magyar Rá­dió tudósítója — s nem utol­sósorban a szomszédokból is: Csehszlovákiában, Len­gyelországban, NDK-ban is dolgozik magyar rádiós, — s nekik is egyre több mon­danivalójuk van. ■ Hazai tudósítók is körül­üljék a Magazin képzelet­beli nagy stúdióját. Debre­centől Zalaegerszegig Bé­késcsabától Veszprémig jól megszervezett, élő hálózat­tal biztosítja a rádió, hogy az ország vidéki centrumai­ban is lüktet az élet, mint a fővárosban, — mégha oly­kor kis késésekkel, tompább és szolidabb vérmérséklet­tel is. Szerencsére — vagy nem mindig arra, ki dönt­heti el érdek nélkül? — egy­re több érdekes vidéki tudó­sítást is hallhatunk. Köz­ben nem is említek olyas­Az elnökség állásfoglalá­sa arra is kitér, hogy a moz­galom színtere változatlanul az iskola maradjon. Ellenke­ző törekvések már tapasztal­hatók az ország némelyik városában. Szolnok megyé­ben egyelőre még nem jelez­tek „szétválási” szándékot sem az iskolák, sem az úttö­rőcsapatok. A mozgalom tár­gyi és személyi feltételei ezt nem is teszik lehetővé. A megyei és a városi elnöksé­gek a közeljövőben ismét félmérik a mozgalomban te­vékenykedő felnőttek körét, akik között természetesen a pedagógusok vannak döntő többségben. Jogaik, lehető­ségeik tisztázására, tudato­sítására a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak, s'szor­galmazzák a vállalkozó fel­nőttek megnyerését a moz­galom számára. Bár az út­törőszövetség továbbra is elsősorban a pedagógusokra, az iskolára számít. A megyei elnökség állás- foglalása arról is tanúsko­dik, hogy a. jövőben minden szinten csökkentik a munka bürokratikus vonásait, a képzéseket, felkészítéseket a gyerekek és az úttörőveze­tők javaslata alapján, s kel­lő számú jelentkezőnek szer­vezik meg. Emellett csök­kentik az úgynevezett „fel­menő rendszerű” versenyek számát. Az egész állásfoglalás és feladatterv egy olyan mozga­lom körvonalait sejteti, amely a gyerekek számára fokozott közösségi élményt, tevé­kenységi lehetőséget, ér­dekeik védelmét és képvise­letét ígéri. Olyan mozgalo­mét, amely képes versenyre kelni esetleg más gyermek- szervezetekkel, mozgal­makkal is. dezője kapott engedélyt a családtól a film elkészítésé­re. Chaplin özvegye és gyer­mekei korábban minden ilyen jellegű kérést elutasí­mit, hogy az útrakelőknek minden meteorológiai válto­zást, utazási lehetőséget és körülményt hírül ad a Ma­gazin. Különben ez a rádió­műsor mindig a változás je­leit mutatja. Legutóbb szer­kesztés módszerében válto­zott. Nagyon helyesen ugyanaz a szerkesztő fogja össze az esti adást, aki dél­ben már a Krónikában dol­gozott, — tehát kicsit folyam­máiéban nézi a nap esemé­nyeit, történéseit. Időnként egy másik változás fültanúi is lehetünk: rendkívül fon­tos kül- vagy belpolitikai eseménynél vendéget hívnak a stúdióba, aki azonnal kommentálja a hírt, további ismeretekkel gazdagítja a teljességre vágyó hallgatót. Talán furcsa, hogy még három óra sem telik el, s újabb félórás hírműsor hangzik el a Kossuth adón minden hétköznap. A Hír­világ a legfiatalabb a politi­kai műsorok sorában, de máris hallgatósága van. Tu­lajdonképpen este tíz óra­kor összefoglalja a nap ha­zai és külföldi eseményeit, beszámol a késő esti törté­nésekről, s miként a Maga­zin, fölemlíti a nap sporthí­reit is. Ebben a félórában már szinte mérhető a szer­kesztés, a tömörítés igénye. Amit mondjuk három-négy percben adott közre a Maga­zin, itt legfeljebb egy fél­perces hír vagy egyperces összefoglaló. A múlt héten pár Esti Magazin, meg Hír­világ témáit összeszámol­tam. Ha hiszik, ha nem a 45 perces Magazinban 30—40, a félórás Hírvilágban 20—30 téma szerepelt! (SJ) T, G. Film készül Chaplinről tottak. Szól a rádió Esti Magazin és Hírvilág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom