Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-12 / 270. szám
1988 NOVEMBER 12SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Baunit Kereskedelmi és Vállalkozási Kft jász- kiséri téglagyára — melyet a tsz-től bérelnek — augusztus óta üzemel. Ebben az évben mintegy másfélmillió hagyományos kistéglát gyártanak, jövőre pedig hatmilliót terveznek — nzs — A milliót visszaadták Miért nent lett Tiszakiirtön varroda? „Tisztelt Tanácselnök Elvtárs! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordultunk a megyei tanács elnökéhez, hogy ügyünkben legyen szíves a segítségünkre lenni. Tisza- kürti lakosok vagyunk ... A Szolnoki Háziipari Szövetkezet megkereste a tanácselnökünket* hogy szeretne nálunk egy szalagot — (értsd: varrodait — a szerző) létesíteni, mivel nálunk semmi munkavállalási lehetőség nincs, és ezzel nagyon sok asszonynak munkahelye lenne, akik két-három gyereket nevelnek, és az eljárás vidéki munkahelyre lehetetlen. A tiszakürti tanács elnöke, Tóth András ebbé beleegyezett, sőt kérte is a szövetkezetei, hogy minél előbb létesítse az üzemet, és erre adott is egy épületet... Ez az egész ügy 1988. január 7-én kezdődött, és még a mai napig sem ért véget. A szerződés értelmében augusztus 1-jé vei kellett volna a beruházást megkezdeni, és három hónap alatt befejezni. Mind a Köjál, mind a munkavédelem szempontjából rendben volt minden, csak a KunA történet valójában már 1987 őszén elkezdődött, amikor a szóbanforgó Kisszövetkezet vezetői és a község tanácselnöke — Tóth György országgyűlési képviselő segítő asszisztálásá- val — megegyeztek a kisüzem létesítéséről e köztudottan foglalkoztatási gondokkal küzdő térségben. A t9nács megállapodásban vállalta, hpgy épületet biztosít, s szükség esetén gondoskodik annak üzemépületté való minősítéséről. Ahogy mondani szokás, a menyasszony így első látásra nagyon szépnek látszott. A tanács kijelölte a helyet — egy régi lakóházat —, a Kisszövetkezet pedig szorgalmasan készítette pályázatát az ÁBMH-nak. Úgy tűnt, megy minden, minta karikacsapás. Az érdekeltek először idén január 18-án járták be együtt a helyszínt, s erre az alkalomra meghívást kaptak azok a hatóságok is, amelyeknek a majdani üzembe helyezéskor is szerep jut. Egyedül a Kunszentmártoni Tűzoltóparancsnokság képviselője A Kisszövetkezet megterveztette a beruházást, s a költségvetés beépült a pályázatba, a tűzoltóság kifogásairól azonban fura módon nem szerzett tudomást a cég vezetése, így a megjelölt hibák elhárításának költségeivel nem számolt a terv. Az információ ugyanis — a tűzoltósági jegyzőkönyv és annak tartalma — elakadt a tiszakürti tanácselnöknél ! A tanácsi vezetés az elkövetkező hónapokban többször is találkozott — külön-külön! — a tűzoltóság és a Kisszövetkeszentmártoni Tűzoltóparancsnokság nem járult hozzá. Mi gyerekeket nevelünk, és emiatt nem tudunk eljárni dolgozni, egy fizetésből meg megélni ilyen árak mellett nem lehet. A mi fizetésünk ettől a munkahelytől fügött volna ... Nagyon kérjük a megyei tanácselnök elvtársat, segítsen nekünk, és járjon el az ügyünkben. Támogatását előre is köszönjük mi dol- kozók, és azok az asszonyok, akik szeretnének velünk dolgozni egy jó, han- •gulatos kis . üzemben. 1988. IX. 14.” Az öt tiszakürti asszony /által írott levél, amiből a részletek valók, későn érkezett a megyei tanács elnökéhez. Nehezen is jöhetett volna időben, hiszen a Szolnoki Háziipari Kisszövetkezet vezetése már július végén a beruházás előkészítésének leállítása mellett döntött, s azonnal visz- sza is utalta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak a foglalkoztatáspolitikai alapból pályázat révén elnyert, valamivel több mint egymillió forintot. mentette ki magát, másirányú elfoglaltságára hivatkozva. Néhány nappal később persze ő is bejárta a területet Tóth András tanácselnök kíséretében. Észrevételeit január 26-án rög- zí tétté jegyzőkönyvben. (Azért az időpontok krónikái rögzítése, mert a kronológiának fontos szerep jut az események megítélésénél). A tűzoltóság jegyzőkönye szerint az épület és a szomszédos létesítmények között — iskola, óvoda — nincs meg az Országos Építési Szabványban előírt tűztávolság, a hagyományos építésű lakóház épület- szerkezete nem felel meg a szükséges tűztávolsági fo- kozati követelményeknek, és szükséges az épület villamos berendezéseinek, valamint kéményeinek tűzvédelmi felülvizsgálata is. Mindezek olyan kifogások voltak, amelyek elháríthatok, és ehhez a szükséges idő is rendelkezésre állt volna, hisz ne feledjük, hogy még csak januárt írtunk a vélemény megszületésekor. zet képviselőivel, tehát igazán nehezen érthető, miként feledkezett meg erről a nagyon lényeges dologról. Erre személyes beszélgetésünk során maga a tanácselnök sem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni! Július 18-án — jól elhaladt az idő! — tervkonzultációra ültek össze az érdekeltek, mivel a tervek szerint augusztus elsején indítani kellett volna a beruházást. Derült égből jövő villámcsapásként érte a Kisszövetkezet képviseletében érkezett csapatot a tűzvédelmi kifogások híre, s a csalódottságukat nem is leplező gazdasági vezetők azzal álltak fel a tárgyaló- asztaltól, hogy számukra ez új helyzet, amiben újra kell gondolniuk az anyagiakat. A végeredményt már ismerjük: egy hozzávetőleges kalkuláció szerint olyany- nylra megdrágult volna így a beruházás — ne feledjük: kis cég ikis beruházásáról van szó! —, hogy visszaléptek az egésztől. Egy héttel a konzultáció után már el is küldték Halmos Csaba államtitkárnak — az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének — azt a levelet, amelyben bejelentik a pályázati pénz visszautalását. Betelt a pohár A tervezői kalkuláció 800—900 ezer forintnyi többletkiadásról árulkodik — a tűzrendészen hibák kijavítása esetén. Ennek realitását — nagyságát! —a tűzoltóság és a tiszakürti tanácselnök vitatja. A tűzrendészen hatóság ugyanis hajlandó lett volna minden észerű kompromisszumra, s konkrét tanácsokkal is segítette volna a megoldást, ha ezt tőle a szövetkezet kéri, igényli. Nem ment volna viszont semmi olyan szabálytalanságba bele. ami az épület, és így a benne dolgozók testi épségét veszélyeztetné. Természetesen a Háziipari Kisszövetkezet elnökét is megkérdeztük a történtekről. Ö elmondta, hogy számukra a július tizennyolca- diki derült égből jövő villámcsapás csak az utolsó csepp volt a pohárban. Hogy miféle cseppekkel telt meg ez a beruházási pohár, az sem mellékes. Idegesítően elhúzódott a pályázat elbírálása, s ez már eleve késleltette a beruházás indítását. Folytatódott azzal, hogy a kért ösz- szegnek megközelítően csak a felét — alig több mint egymilliót — kapták meg, és azt is hitelként, nem pedig mint támogatást. Kiderült az is, hogy az előre megrendelt és márciusban behozott gépeket már nem lehet beépíteni a pályázatba, további gépeket kell még vásárolniuk. Mindez pénzt, költségeket vitt el a szövetkezeit kasszájából, s ezekhez nem vállalták már az újabb kiadást. Mit mondhat a krónikás egy ilyen maga helyett beszélő történeit végén, összegzésül? Annyit mindenképpen, hogy sajnálja a munkahely nélkül maradt huszonöt tiszakürti asszonyt. Hasonlóképpen sajnálatos az is, hogy az ügyben érintettek csak fél év után, a beruházás megkezdése előtt néhány nappal ültek le teljes körben tárgyalni, amikor már szorították a határidők. Az pedig már a dolog végső pikantériája, hogy ehhez éppen a legfőbb kohéziós erő hiányzott: a helyi tanács(elnök) igazán hatékony és előrevivő tevékenysége. Nagyon hiányzott! L. Murányi László Épület már van Derült égből villámcsapás Közvetíteni az egyesületek és a csoportok érdekeit Beszélgetés dr. Krasznai Gézával, a Hazafias Népfront megyei elnökével Dr. Krasznai Gézáról, a népfront megyei bizottságának elnökéről — aki foglalÍ ozását tekintve a Hetényi réza Kórház főorvosa — elmondható, hogy lehet vele egyetérteni, szabad az állításaira nemet mondani, ámbár az általa elmondottakat nehéz vélemény nélkül tudomásul venni. Most is sarkítottan fogalmaz: — Nyolc éve végzem ezt a társadalmi tisztséget, és én komolyan veszem azt az elvet, hogy két ciklusnál többet egy irányító ember semmiképpen ne vállaljon. Mindez 1990-ben esedékes, és meggyőződésem: minden vezetői munkakörből tíz év untig elég. Jöjjön helyettem más, hiszen sok itt a tehetséges fiatal! — A mozgalom az utóbbi időben társadalmi viták sorozatát vállalta, ahol esetenként elgondolkodtató vélemények is megfogalmazódtak a különféle állampolgári jogokról. — Ami az egyesülési és gyülekezési törvénytervezet fórumait illeti, fejet hajtok előttük. Párat magam is vezettem. de tudok róla. hogy a többiek is nagyon őszinték voltak. Ugyan's sok felkészült hozzászóló megjelent ezeken, akik tudtak miről vitázni. Tetszett, hegy a felszólalók nem szűkítették le véleményüket a tervezetre,, hanem érintettek általános politikai, gazdásági és morális problémákat is. Sokan vallották, hogy a gyülekezés még csak burkolt formában se legyen létszámhoz, engedélyhez kötve. Elég a tanácshoz a bejelentés. A vitás esetek, döntések elbírálásában pedig, növeln’ kell a bíróságok szerepét függetlenségét, önállóságát. Ami az egyesülési törvény legfontosabb tanulságát illeti, ez egyetlen mondattal így fogalmazható: nem kerülhető meg a pártalapítás kérdése sem. — Napjainkban a választási törvénytervezethez kérik a lakosság észrevételeit, véleményét... — Nagyon megkésett a publikálása, hiszen október 17-én jelentette meg pár lap és november 24-re már ösz- szegezni is kell a tapasztalatokat. Általános az az állampolgári felvetés, hogy a törvény ne tegyen kivételt, azaz a benne foglaltak egyaránt érvényesek legyenek a községi, a városi, de a megyei tanácselnök választására is. Soknak, nagyon soknak tartjuk az ötven. központi listán szereplő személyt. Ráadásul ezeknek egy részét a társadalmi és a tömegszervezetek, különböző közösségek, mozgalmak adnák. Kérdezem, mondjuk amikor a KISZ javasol valakit erre a fontos posztra, miért nem bízzuk ezt csak az ifjúkommunistákra, és miért kell erre a személyre voksolni a felnőtt lakosságnak, sőt a nyugdíjasoknak is? Ezzel azt akarom bizonygatni, hogy higgyünk abban a közösségben, amelyik az illetőt delegálja. Azért akadnak itt egyéb nyitott kérdések is: Mi van akkor, ha egy szervezet, mozgalom személyi javaslatával nem ért egyet a népfront? Kinek van igaza, és ezt kik döntik el? Esetleg az alkotmányjogi bíróság vagy más? — Tudomásom van arról is. hogy az elképzelések szerint megszűnik • az országgyűlési képviselők úgynevezett spontán jelölése. — Igen, mivel helyette kollektívák, csoportok javasolhatnak, és ez azt bizonyítja. bárki indul ezeken a megméretéseken, valakikhez, egy közösséghez tartoznia kell. Ez pedig a kötődés tényét erősíti az egyesületekhez, kollektívákhoz, ami jó. Ezenkívül az is jó, ha időben megtörténik a jelölés, így az illető nem lesz ismeretlen, hiszen a versengők a rádió, a kábeltévé, a lapok segítségével kifejthetik véleményüket, álláspontjukat. A napi politika kérdéseiről, a szűkebb környezetükben tapasztaltakról éppúgy, akár terveikről, elképzeléseikről. Ez pedig már jó értelemben a hatalom kontrollja, ha tetszik ellenőrzése, hiszen az állításokon lehet vitatkozni. Nem véletlenül mondotta Pozsgay Imre: elérkezett az idő arra, hogy a társadalom ellenőrizze a hatalmat, és ne fordítva. — Kimondva, kimondatlanul a mozgalom újabb vajúdás, ha úgy tetszik megújulás előtt áll. ön mint a HNF megyei testületének vezetője hogyan képzeli a népfront jövőjét? — Néhány kérdést tisztázni kell. „Népfront párti” a kormány? Igen. „Kormány- párti” a népfront? Igen. Azonban nem egyszer kiderült az elmúlt negyvan- egynéhány, de harminckét évben is, a hatalom önkont- rollja nem elegendő. Ezért az okos vezetés véleményem szerint, az efféle ellenőrzéssel nem elégszik meg, hanem igényli a társadalomét is. Itt léphet ebben a szerepben a mi mozgalmunk: oly módon, hogy a faültetéseken, a társadalmi munkák szervezésén kívül összesíti és közvetíti egyesületek, kollekt1- vák, csoportok észrevételeit, javaslatait, érdekeit. Ha erre képes, akkor lesz belőle az,- amit egykoron^ az ötvenes évek végén állítottunk, hogy ez a legszélesebb politikai tömegmozgalom. Akkor a párt szövetségi politikájának legfontosabb helyszínét mi jelentettük. Igaz. abban az időben osztályokban gondolkoztunk, míg napjainkban pedig már legtöbbször csoport- és rétegérdekekről beszélünk. Sőt egyes rétegeket is további csoportokra, kisebb közösségekre bontunk. Ha a népfront mindezen érdekek közvetítését vállalja, azt hiszem, megfelelő segítséget adhat az állami és a politikai döntésekhez. És itt elsősorban nem minden esetben országos érvényű javaslatokra gondolok, hanem városi, helyi jellegűekre. Igaz, ehhez másféle szövetségi politika kell, mert én tudom, a központi határozatok mindig többet engedtek meg ennek a mozgalomnak, amennyit ebből a paternalista rendszerben a népfront képes volt megvalósítani. Ebből következik az is. hogy a jelenlegi helyzetért az emberek sok mindent, sok mindenkit okolnak, de a népfrontot aligha. Elvégre ebben a mozgalomnak nem volt jelentős szerepe. Reméljük, ez csak a múltra vonatkozik, hiszen a népfrontra mindig az .volt a jellemző. hogy a válságos helyzetek idején élte virágkorát. Örömmel vennénk, ha ez a virágkor nemcsak a kibontakozás idejére vonatkozna. D. Szabó Miklós Az idén márciusban adták át a Tiszaföldvári Lenin Tsz új fejőházát. A létesítményben jelenleg naponta hétszáz szarvasmarhát fejnek két alkalommal. A korszerű, negyvennyolc állásos fejőház óránkénti áteresztő képessége kétszáz szarvasmarha. A fejőgép automata levevőkaros, és önműködően képes gépi utófejésre. A tej tisztaságát növeli, hogy hazánkban először olyan visszaöblítő mosóautomatát építettek be, amely minden egyes fejés után öblíti és fertőtleníti a gépet (Fotó; D, G.)
