Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-12 / 270. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. NOVEMBER 12Szr*Jbd* WfjJt ♦ Hol a helyünk? A vendéglő ajtaja zárva. Este fél tíz, a táblán ott virít: zárás tízkor. Már a bejutásunk nagy fegyvertény, de a java még utána következik. Egy vendéglőbe ennl- inni jár a vendég, mióta a világ világ. Emiatt aligha kell szégyenkeznie. A vendéglős (manapság a „vendéglőben dolgozó” titulus a megfelelőbb) abból, azaz azokból élt, akik rányitották az ajtót. A ven- * déglőben vendégül látták az embert. Ma szívességet tesznek sok helyütt azzal, hogy a vendégnek egyáltalán ajtót nyitnak, netán ki is szolgálják. S ha a vendég afféle kardosabb, önérzetesebb, szavát fölemelő fajta, könnyen megkaphatja: izgága, hangoskodó, nagyképű, krakéler — hogy a finomabbik fajtájú jelzőket sorakoztassam. A helyzet olyan lehetetlen, hogy szinte megoldást sem tud a hétköznapi ember. A vendéglőben (boltban, tanácsnál, vasúton. ..) fütyülnek rá, a neki járó szolgáltatás helyett a felét sem adják, a vendégnek (vevőnek, ügyfélnek, utasnak) harcot kell kezdenie. Előbb szóval, majd netán írásban is nyomot kell hagynia az őt ért sérelem kapcsán. Csakhogy a környezet is viselkedik. A hiányosságok szóvátételét minősíti. „Mit dumál ez az ürge? Hagyja békén a mi Rózsikánkat, ki sem látszik a munkából, ez meg hepciáskodik vele!” És Rózsika rögtön mártírarcot ölt: lám, lám, ez a hála az ő áldozatos munkájáért. Hogy a boltban előbb szolgálják ki az ismerőst, mint azt, aki éppen sorra kerülne? Hogy nincs a pulton az, ami a raktárban van? Hogy az orvosi rendelőben sorra nyílik meg az ajtó az ismerősök előtt, míg a lázas torokfájós, ám ismeretlen beteg ott rostokolhat fél napot? Hogy a buszsofőr rácsukja az ajtót) az óvatlan utasra? Az ember sokszor érzi, hogy a szolgáltatások különféle ágazataiban dolgozók szívességet tesznek vendégeiknek. Igyekeznek fölhívni a figyelmüket, hogy nélkülük a szolgáltatáshoz nem juthatnának hozzá, s ezt illik méltányolni. Hol pénzzel, hol azzal, hogy különféle kioktatásokat némává kukulva végig muszáj hallgatni. Olykor a megalázóakat is. Tanítva vagyunk — mondhatni. Megtanultuk, hogy bármiféle kis hatalomhoz jutni, az nem annyit jelent csak: hatalmam van.. A tudat nem elég. Azzal élni, sőt visszaélni az igazi gyönyörűség. Ezek ellen a hétköznapi Napóleonok ellen vívogatjuk szélmalomharcunkat. Mindig mindent tegyünk szóvá? Minden rosszul működő szolgáltatást (vendéglőt, hivatalt, intézményt) írjunk be a vásárlók könyvébe, panaszoljunk be fölöttes szervénél? S vajon hányszor adnának nekünk igazat? Mert azt is megtanultuk: a hétköznapi Napóleonoknak legtöbbször igaza van. Bebizonyítják nekünk, hogy mi hibáztunk, hiszen Rózsika (József, Mária. . .) kitűnő munkaerő, kiváló dolgozó. Csak rossz napja volt. Sokan nem tudják, hogy hol a helyük. Nem mérik föl, hogy mire vállalkoztak. De ha már ők nem tudják a helyüket, vajon hol vannak azok, akiknek az a dolguk a munkamegosztásban, hogy kit-kit munkájának maradéktalan ellátására kötelezzenek? Hol vannak azok, akik megértetik a helyüket nem tudókkal a tényt: szükség van a munkájukra, azért kapják a fizetésüket. De csak akkor járnak a bankók, ha azt a munkát a lehető legkisebb hibával el is végzik. Hányszor hallottam korábban megdicsérni azt, aki napi teendőit különösebb zökkenők nélkül végezte. Ott „működött” megfelelően, ahol működnie kellett. De sokszor panaszkodtak azért, mert nem emelték — szerintük — kellőképpen fizetésüket, pedig ők milyen nagyon... A „helytelenek” nem tűrik a kritikát sem. Azonnal támadnak. Abban a bizonyos vendéglőben a vásárlók könyvét csak közelharc árán szerezhettük meg kollégámmal. Amíg a néhány sort bejegyeztem, az üzletvezető éppen csak nem átkozódott. Azt egy szóval nem ismerte volna el: igaza van, valóban meg akartuk kurtítani a munkaidőnket, elnézést. (Azóta megfegyelmezték a magáról megfeledkezett vendéglőst, de vajon mostanában mikor zárhat?!) Kinek hol a helye? Éppen ott, ahol van? Ahová a sors vetette? Avagy választhatja is az ember a helyét a világban? S ha választotta, akkor hogyan felel meg neki? Nem kéne-e inkább választott — hát még kivívott! — helyünket jobban megbecsülni, ugyanakkor naponta ismét megharcolni érte? De bizony kellene. Fölboríthatnánk végre ezt a több évtizedes rossz szokást, amely szerint, ugye, szívességet tesznek nekünk. (S teszünk akkor mi is...) Akár úgy, hogy ezeket a hétköznapi Na- póleonkákat nem hagyjuk nyugodtan. Minden csatát megharcolunk velük. Belenyugvásunk ugyanis odáig juttatta őket, ahol most tartunk. Ama nagy szívességig. Pontosan tudják, hogy ahelyett, amit tesznek (illetve nem tesznek) mit kellene csinálniuk, ám makacsul jogot formálnak maguknak a hanyagságra, a slendriánság- ra, a lélektelenségre. Minden harcot végig kell harcolnunk ellenük azért, hogy a csatát elveszítsék? Alighanem. Másként nekünk nem lesz már helyünk. Kérdésemre, hogy ugyan hány éve működik a megyében káesté, könnyedén azt mondták az ótépében, hogy pillanat, s aztán: 1954-ben alakult az első Kölcsönös Segítő Takarékpénztár a megyében, pontosan pedig Törökszentmiklóson, az akkori Mezőgazdasági Gépgyárban. Még jó, hogy ültem! Hajlamos az ember a fiatalításra, húsz-huszonöt évre becsültem, többre nem. Kérdeztem hát tovább. Még mindig szeretik az emberek ezt a takarékossági formát? A legkedveltebb — mondták csak egy szóval, s hozzátették: az idén a megyében 208 káesté működik, tagjainak száma 31 508, s az éves betételhelyezés most 150 millió forint volt. Egy káes- tétag átlagosan havi 400 forintot takarít meg a fizetéséből. Élnek a lehetőséggel is: aki káestétag, tudja, hogy négy hónapra fölvehet kölcsönt a munkahelyi takarékban, fizet érte két (2!!!) százalék kamatot. Nos, az idén ilyen kölcsönt összesen 86 milliót folyósítottak a 208 káestében. Ez nem kis ösz- szeg, mert összehasonlításul ott az OTP személyi kölcsön- adata: az idén 215 millió forint személyi kölcsönt vett föl a megye lakossága az OTP-ben. A káesték nagy többsége évvégi lejáratú — mondják az ótépében, — az idén talán mindössze nyolcvan nyári lejáratú káesté volt, tehát olyan takarékoskodók is vannak, akik nyártól nyírig helyeznek el betétet, aztán abból fedezik a nyári kirándulások, kiruccanások, üdülések költségeit. Van ilyen, — például iskolákban. de van tízhónapos időtartamú káesté is, például a színházé. Maradjunk a novemoeri kifizetéseknél — mosolygok a szakértőkre, s a mosolyom mögött ott van, hogy én is ilyenhez tartozom, épp a napokban mondták, november 21-én járulhatunk a káesté- pénztáros asztalához. Maradjunk, mondják, s nézegetik a listát, hová is ajánlják a helyszíni érdeklődést. Én meg közben azon gondolkoFizetik a káestét zom, miért ne mondjam el, hogy nálunk miféle ünnep ez a magunkcsinálta takarékos- sági nap. A pénztárosunk egészen biztos, ilyenkor szebben öltözik föl, mint máskor és kedvesen, mosolyogva fogadja a betéteseket. S nemcsak kifizeti őket, már teszi is eléjük az ívet, mert ugye természetes, hogy jövőre is élünk, jövőre is jól jön a magunkvállalta spórolás. A Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság hatalmas irodaházának hatodik emeletén műszaki ügyintézőket jelez egy irodaajtó kiírása. Karcagi Gáborné azonban nemcsak az. Ö a KST pénztárosa, vele szemben Habony Jánosné az ellenőre. — Ez, a november 21-i kifizetés lesz a huszadik az életemben, — mondja Karcagi né, s cseppet se szomorúan hozzáteszi: — az utolsó is! Átadom a feladatot, eljött a nyugdíjazásom ideje. Az ótépénél mondták, a valamikori vízügyi igazgatóságnál is jó régen megalakult a KST. s az 1956-os első vezetőségben dolgozott egy Karcagi Gábor nevű ellenőr is. Tehát családi tradíció is a káesté Karcagiéknál. Erre viszont Karcagi Gáborné nem emlékszik, igaza is van, sok víz lefolyt azóta a Tiszán, miért éppen ezt jegyezte volna meg élete párjáról. Inkább azt mondja el, hogy most az igazgatóság dolgozóinak egyharmada káestétag, s nem kevesebb, mint 2 millió 73 ezer forint az idei megtakarításuk. Ezt háromszázhetvenhét káesté- tagnak fizetik ki, s átlagosan 554 forint egy-egy ember havi betétje. — Az átlagok azonban nem sokat mondanak — van például olyan házaspárunk, akik tavaly együtt havi ötezret, az idén már nyolcat rakott félre. És van olyan takarékos kollegánk, aki éyek óta havi betétjével példázza a forint értékváltozását. Jött vagy három éve, jegyezni, beírt a neve mellé havi SCO forintot, s megmagyarázta: „Ez a malac ára lesz, télire”. Harmincnégy éve alakult az első Tavaly ugyanezzel a megjegyzéssel már ötszázat írt alá. Nem merem kérdezni, az' idén mennyit, de Karca- giné kitalálja, s megmondja, az idén ez az ember már nem jegyzett betétet, nyugdíjba vonult. Vannak, akik lakásvásárlás vagy éppen lakáscsere, autóvásárlás miatt teszik a pénzt a káestébe. És Karcagi né azt se titkolja, a húsz év alatt nem egy olyan kölcsönkérő jelentkezett, aki négy hónapra elvitt négyezer forintot — egyenesen az OTP-ig, s ott takarékbetétkönyvet nyitott. — Ha valaki húsz éven át vállalja ezt a nem is kis anyagi felelősséget, biztosan értelmét is látja — mondom, s ezen Karcagi Gáborné jót nevet. Igen, valami kis mankópénz szerű összeg jár ezzel a munkával. Nem illik egy műszaki előadót sokáig föltartani a munkájában, A káestéügyeK- ben méginkább nem, hiszen a káesté-ügyintézők évente egyszer végzik a munkát valóban a főmunkaidő terhére: a kifizetéskor, az másképp megoldhatatlan lenne. — Nekem, nekünk, nekik, a káestétagságnak jó ez a takarékossági forma — teszem föl az utolsó kérdést. — És egyébként? Dr. Pálréti Ágostonné; az OTP minden káesté-ügyében járatos vezető munkatársa is a társaságunkban van. Naív- ságomra elnéző mosollyal válaszol: — A társadalmi hasznosság nyitja egyszerű: ezt az idei 150 millió forint betétet, pontosabban annak felét, (mert a másik fele a köl- csönalap) forgathatja az OTP a társadalom javára. Egyszerű! Tényleg az! Azért a legszebb most ebben, hogy ki tudja hány ezred magammal várjuk a november 21-ét. Az különb nap lesz a többinél! Fizetik a káestét! El ne felejtsem: először most 5 százalékos kamattal. Az is valami! Sóskúti Júlia Óvónők lesznek A Tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónőképző Szakközép - iskolában a hat óvónői osztályban kétszázhar- rninc óvónőjelölt tanul. Az 1988/89-es tanévben közel hetven tanuló végez. A diákok fele továbbtanul, a többiek óvodában, általános iskolák napközijében, illetve általános szervezőként helyezkednek cl. Képeink a IV. c. egyik óráján illetve óvodai gyakorlatukon készültek. (Fotó: N. Zs.)
