Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. NOVEMBER 5. Észtországi változások Tanácsok a településért A területi gazdasági önelszámolás előnyei Interjú Bruno E. Saul észt miniszterelnökkel — Bruno Eduardovics, mi az oka annak, hogy a köz­vélemény széles körű tá­mogatásban részesíti azt a gondolatot, amely szerint Észtországnak a gazdasági önelszámolásra kell áttér­nie? Kétségtelenül az, hogy a gazdaságnak az ágazati elv szerint, hagyományos központosított irányítási rendszere idejét múlttá vált, és ma már nem képes megoldani az egész ország, valamint az egyes körzetek előtt álló problémákat. A minisztériumok lényegében területenkívüliek. Céljuk az, hogy minimális költséggel minél nagyobb ágazati eredményt érjenek el. Ép­pen ágazatit. Az egyes ipar­ágak extenzív művelésével kapcsolatban a terület szá­mára elkerülhetetlenül fel­merülő, különösen éles ökológiai gazdasági, szoci­ális problémák a legkevés­bé izgatják a monopólium- helyzetben lévő főhatóságo­kat. Országunk azonban te­rületek, körzetek szövetsé­ge, társadalmi-gazdasági egyesülése. Emlékezzenek vissza, az országos pártértekezleten felszólalók közül igen sokan élesen bírálták az ágazati, főhatósági szemléletet, ez társadalmi és nemzetiségi ellentmondásokat, negatív ökológiai változásokat, irá- nyíthatatLan belső migrációt idéz elő. És a határterüle­tek, a területek, a köztár­saságok vezetői és lakosai igen nehezen szállhatnak szembe a minisztériumok nyomásával. Itt van például a „foszforit-ügy”. amely Észtországban általános fel­háborodást keltett. A geoló­gusok nagy foszforit-lelőhe- lyet fedeztek fel a köztár­saság északi részén. A Szov­jetunió ásványiműtrágya- ipari minisztériuma azonnal megpróbálta, hogy a lelő­helyet bekapcsolják az ol­csó, de valóban kíméletlen módszerrel történő kiter­melés rendszerébe. Sem a technológiai lehetőségeket, sem az ökológiai következ­ményeket nem vették figye­lembe. A helyi tanácsok, az észt kormány véleményére sem akartak hallgatni. A közvélemény tiltakozását, a tudósok érveit elseperték, mint a lokálpatriotizmus megnyilvánulását. Ilyesmi elég gyakran elő­fordult, és nemcsak nálunk. Ha a területi álláspontja bizonyos okok miatt nem egyezett meg a főhatóságok törekvéseivel, akkor elővet­ték ezt a címkét, emellett függetlenül attól, hogy az érvek helytállóak voltak vagy sem... Mi pedig kény­telenek voltunk nyomatéko­san az ország kormányához fordulni. Csak az tudott megálljt parancsolni az ágazat vezérkarának, meg­akadályozni a bajt. Vala­mennyi bizottság, mely ez­után a helyszínre érkezett, hogy tisztázza a körülmé­nyeket, tárgyilagosan érté­kelte a helyzetet. Következ­tetésük ez volt: a mai tech­nológiai színvonal nem teszi lehetővé a lelőhelyek kiak­názását. — De mi a körzeti gazda­sági önelszámolás lényege? — A három alapelv, amelyre koncepciója épül, a következő; a szocialista viszonyok tökéletesítése a köztársaságok között, a köz­társaságon belül, ennek a szerepének a fokozása a nép- gazdasági komplexumban és az országos munkamegosz­tásban. Az elzárkózás, a lo­kálpatriotizmus megenged­hetetlen. Ez a pangás, zsák­utcába vezet. Mi amellett vagyunk, hogy a legszéle- sebbkörűen részt kell venni az országos piacban, vala­mennyi gazdasági kapcso­latban. De azzal a feltétel­lel, hogy ezek a kapcsolatok kölcsönösen előnyösek le­gyenek. Sem Észtországnak, sem bármilyen más köztár­saságnak nem kell saját ká­rára kereskednie, árucserét folytatnia. Az integráció a kölcsönös érdeket szolgálja. Tehát megfelelő jogi, szer­vezeti, gazdasági intézkedé­sek komplexumára van szükség. A gazdasági önel­számolás mechanizmusa szi­gorú pénzügyi kötelezettsé­geket jelent. Az elv pedig ez; úgy kell élni. ahogyan a jövedelemből telik. A ki­adásoknak a bevételhez kell igazodniuk. És teljes önál­lóság szükséges azon a téren, hogyan rendelkeznek saját bevételeikkel. A gazdasági önelszámolás fokai; műhely, Vállalat, járás, város, köz­társaság. A gazdálkodás de­mokratizálása logikájának lényege az. hogy minden dolgozó kollektívát nem az ágazat vezérkarainak, nem a területi vezetőségnek fog­nak alárendelni, hanem a jogi és gazdasági törvények­nek. Az alapvető törvény; a vállalatról szóló törvény. Min alapul a minisztéri­umnak a vállalat fölötti hatalma? Azon. hogy a mi­nisztérium állapítja meg á termelési tervet és rendel­kezik az erőforrásokra vo­natkozó keretekkel. Az ál­lami megrendelés indokolt arányai, a termelőeszközök­kel való nagykereskedelem­re történő áttérés, az ár- és árupénzviszonyok rendsze­rének tökéletesítése, a nem­zetközi piacon való részvé­tel joga szétszakítják a kollektívák azelőtti, majd­hogynem feudális függősé­gének láncait. Ez az objek­tív irányzat; az átalakítás irányzata. A vállalat kötelessége az új gazdasági mechanizmus­ban az, hogy nyereségének megfelelő részét pontosan átutalja a helyi költségve­tésbe. Hiszen képtelenség az, hogy Észtországban a dolgozó kollektívák az or­szágos főhatóságoknak fi­zetnek a vízért, a munka­erőért, az alapokért, fizetik a forgalmi adót. A gép gyártó vállalatok például a mérleg szerinti nyereségnek csupán 2,5 százalékát utalják át a helyi költségvetésekbe. Holott valamennyi levont összegnek a megfelelő tele­pülés, járás vagy város költ­ségvetését kell gyarapítania azon a területen, ahol az üzem van. A helyi tanácsok pedig elszámolnak a köz­társasággal. a köztársaság meg az országgal. — Tehát, a vállalat fölött csak egyetlen hatóság lesz a helyi tanács? — Igen, a tanács fogja szabályozni valamennyi erő­forrás felhasználását. Az ezekből származó bevétel; a tanács függetlenségének és a terület komplexebb jellegű fejlesztésének alapja. A tanács maga fog gondos­kodni a terület önellátásá­ról, és nem fordul majd kérésekkel a felettes taná­csi és pártszervekhez, a mi­nisztériumokhoz, amivel egyelőre kénytelen foglal­kozni. Jelenleg mindenért, mindenkivel szemben a ta­nács felelős — de semmije sincs. Észtországnak az önálló gazdálkodásra való áttérésé­nek időpontját a jelenlegi ötéves tervre teszik. Ez azonban egyáltalán nem je­lenti azt, hogy mi Vala­milyen dátumra, döntésre várunk, amely után belé­pünk a gazdasági önelszá­molás és az új gazdálkodás időszakába. Ennek a megho­nosítása folyik. A köztársa­ság termékeinek már 77 százalékát gazdasági önel­számolás alapján működik az állami agráripari komp­lexum. az állami építőipar, a szállítás. A jövő évben a többi vállalat is követi pél­dájukat. — Hogyan fogadják az önök javaslatait? — Lényegében jóindulatúan Ugyanúgy, ahogyan más köztársaságok javaslatait is. Egyesek közülük már kidol­gozzák a körzeti gazdasági önelszámolás modelljeit. Azt reméljük, hogy az elsők kö­zöt leszünk, akik megkezdik ennek a megvalósítását. Kaarpere—Levickij Óvárosi napok Taliinnban Fotó:APN Baltszerviz flz első tallinni részvénytársaság Aláírták Taliinnban az első részvénytársaság a Baltszerviz alapító doku­mentumait. Ezentúl a Tal- linnból Bresztig húzódó út­vonalon a teher- és személy- szállításban a részvénytár­saság tizenöt alapító tag­ja — az iparvállalatok és mezőgazdasági szövetkeze­tek — is résztvesz. Oskar Köörlepp, Észtor­szág autóközlekedési minisz­terhelyettese mondotta, hogy a Baltszerviz a finnországi Baltlink vállalattal is üzleti kapcsolatokat kíván terem­teni azzal a céllal, hogy az általuk alapítandó közös vállalat résztvegyen a Skan­dináviából Dél-EurÓRába vezető autóútvonal fenntar­tásában. Észtország népeinek fóruma Uj alapokon a nemzetiségi politika A nemzetek közötti viszo­nyok demokratizálódásának szentelték Észtország né­peinek Taliinnban megren­dezett fórumát. Tizenhat azonos létszámú küldöttség gyűlt itt össze, amelyek a köztársaság területén élő, különböző nemzetiségű em­bereket képviselték. A fóru­mon felszólalók beszéltek arról, hogy a sztálini meg­torló intézkedések éveiben a nemzetiségi politikában bekövetkezett torzulások negatív hatással voltak Észtország szociális-gazda­sági és kulturális fejlődésé­re. Az elmúlt tíz évben az emigráció növekedése és a nem észt nemzetiségű lakos­ság részarányának a növe­kedése az észteket komoly aggodalommal tölti el. — A népek fórumának célja — mondotta hozzászó­lásában Karel Haav, az Észtország kommunista pártja központi bizottsága mellett működő párttörténe­ti intézet tudományos mun­katársa —, hogy elősegítse az internacionalizmus lenini alapelveihez való vissza­térést, a 19. pártkonferen­cián a nemzetek közötti vi­szonyokra vonatkozóan ho­zott határozat végrehajtását. A fórum nyilatkozat, hogy fenn kell tartani az észt nyelv és az észt kultúra prioritását, az észtek törté­nelmi lakóterületén, vala­mint törvényesen meg kell óvni a nemzetiségi kisebb­ségek kulturális autonómiá­ját. — Számunkra ebben az irányban az első lépés a lett kultúra társaságának meg­alakítása volt, — mondotta Juris Putnins, — az Észtor­szágban élő lettek küldött­ségének képviselője. — Hasonló társaságok már alakultak az orosz, örmény, zsidó nemzetiségűeknél is. Szeretnénk fenntartani és fejleszteni~e lett kultúrát, szeretnénk tanulmányozni Lettország és Észtország tör­ténelmét és jelenkorát, sze­retnénk segítséget nyújtani honfitársainknak az anya­nyelvűk, valamint a köz­társaság nyelvének, az észt nyelvnek az elsajátításában. Reméljük, a társaság segít­séget nyújt majd az Észt­országban lakó letteknek, hogy megőrizzék a nemze­ti arculatukat és hozzájárul a nagy országunkat és an­nak egy részét, Észtországot benépesítő nemzetek kölcsö­nös lelki gazdagodásához. Ebben látjuk a Szovjetunió­ban jelenleg folyó nagy át­alakítás egyik célját. Kedvező hatású támogatások A Szovjetunióban a 70-es évek végére rendkívül erő­teljesen csökkent a születések száma, így nőtt a veszély, hogy a jövőben csökkenni fog a lélekszám. A gyermekes családok támogatására a 80-as évek elején átfogó intéz­kedéseket hoztak, köztük egy éves, részlegesen fizetett gyermekgondozás, amihez fél év fizetésnélküli szabadság is járult. Így míg 1980-ban a Szovjetunióban nem egészen 4 millió 900 ezer gyermek látta meg a napvilágot, 1933- ban számuk 5,4 millió volt, 1986—87-ben pedig már 5,6— 5,6 millió lett. Különösen örvendetes a kedvező demográ­fiai változás ott, ahol még nemrég csökkent a születések száma, mint például Észtországban. Ezzel azonban nem oldó­dott meg minden gond, bár fontos, hogy a helyzet nem romlott tovább. Nyilván cél­szerű tovább ösztönözni a népesség gyarapodását. Ezt célozzák a további országos intézkedések, a gyermekgon­dozási szabadság, a csalá­doknak nyújtott anyagi tá­mogatás növelése, az anya- és gyermekvédelem javítása, az átfogó lakáspolitikai lé­pések. A különböző országrészek­ben az adott térség történel­mi múltjából adódóan lé­nyegesen eltérő a demográ­fiai helyzet. Míg Közép- Ázsiában gyakori a csalá­doknál a 6—7 gyermek, Észtországban már 3 gyer­mek is nagycsaládot jelent. Egyébként népesedési szem­pontból az átlag 3 gyerme­kes családot tekintik kedve­zőnek. A gyermekek válla­lása sok körülménytől függ és minden köztársaságnak megvan a maga sajátossága, amit -a népesedéspolitika ki­munkálásánál tekintetbe kell venni. Észtországban tavaly hoz­tak határozatot a demográ­fiai helyzet javításáról. Az egyik legégetőbb gond — a lakás, ezért a dokumentum 70 tétele között a legfonto­sabb a sokgyermekeseket és a fiatal házasokat érinti. Előnyt élveznek a lakáski­utalásnál a négygyermeke- sek, a jövő évtől pedig már a 3 gyermekes családok is, a fiatal házasok pedig a fel­épült lakások 5 százalékát kapják január elsejétől. Ez utóbbiak előnyben részesül­nek a lakásszövetkezeti be­lépésnél és kedvezőbb felté­telek mellett kapnak hitelt családiház építésére. Az országos kedvezmé­nyek az egyszeri és a havi támogatás mellett a köztár­saságban kiterjesztették a sokgyermekesek támogatá­sát. A 4—5 gyermekes csa­ládok, amelyek családi pót­lékot kapnak — nem fizet­nek személyi jövedelemadót. A jól kereső családoknál pe­dig 40 százalékkal csökken­tették az adót. A korábbi könnyítésekkel együtt a ki­vetett személyi jövedelem­adónak nem egészen egy- harmadát kell fizetniük. Eh­hez a köztársaság egy ko­peket sem kér az állami költségvetéstől, hanem belső forrásokból oldja meg. A demográfiai helyzethez tartozik, hogy Észtországban a munkaképes nők 95 száza­léka dolgozik. A szociológiai felmérések szerint van aki presztízs és karrier miatt nem vállalja a gyermeket, más egyszerűen nem akarja megnehezíteni az életét. Ezeknek a nőknek az aggá­lyai érthetőek, mert sok időt elrabolnak a kereskedelem és a szolgáltatások hiányos­ságai, a kevés óvodai hely, s mindezek hatnak az em­berek hangulatára is. A Szovjetunióban ma igyekez­nek áttöltést elérni az álla­mi és a gazdasági szervek­nél szociális és más terüle­ten, de 1—2 év alatt nem le­het megszüntetni a szolgál­tatások, a kereskedelem, az egészségügy hiányosságait. A köztársaságban a helyi ta­nácsok döntése alapján a kereskedelem, valamint a kommunális és egészségügy soron kívül kiszolgálja az összes háromgyermekes anyát, illetve a 3 évesnél kisebb gyermek szülőjét. Ez ugyan apróság, de a népese­déspolitikában nincsenek kis dolgok. A bölcsődékben és az óvo­dákban 1990-re a korosztály 90 százalékát el tudják he­lyezni, vagyis minden igényt ki tudnak elégíteni. Az anyagi és erkölcsi támoga­tás természetesen nagyon fontos, de még lényegesebb az idő, mert a dolgozó anyák különösen e téren állnak rosszul. A Szovjetunióban ezért törvény biztosítja, hogy a gyermekes anyák kí­vánságuknak megfelelően foglalkoztathatók. Ezen kí­vül az észt vállalatok és in­tézmények adhatnak nekik további 1—2 nap fizetett sza­badnapot. A szokásokat természete­sen nem könnyű megváltoz­tatni. A társadalom számá­ra olyan fontos népesedési feladatok megoldásához ja­vítani kell a tudományos ku­tatásokat és a lakosság de­mográfiai ismereteit. Orszá­gos és regionális méretek­ben még sokat kell tenni a gyermekes családok hatha­tós támogatásáért. De nagy dolog az, hogy Észtország­ban az utóbbi években ja­vult a népesedési helyzet, az észteknél éveken át a ked­vezőtlen korosztályi megosz­lás miatt csökkent a népes­ség, de most ismét növeke­désnek indult és a falvak­ban több gyermek születik. Arvo Kuddo A Vásár termelési egyesülésnél Ileino Hcimvcll egy 8 esz­tergapadot helyettesítő géppel dolgozik __ _______________Jf mr M _ t __ ___** - J* S m i#M3Sh#y Jf 9-M M WM rnM vMM.ff ** R M

Next

/
Oldalképek
Tartalom