Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 NOVFMRER 30 Jun Kawaguchi yokohamai keramikus az 1988—89-es tanévben a pécsi művészeti szakközépiskola két keramikus osztályának gyakorlati óráit oktatja. A tanórákon kívül a magyar fazekas- és kerámiaművészetet tanulmányozza, és új alkotásokat is készít. Az iskola pedagógusai a japán tanár működésének kedvező tapasztalatain felbuzdulva a jövőben rendszeressé szeretnék tenni a külföldi művésztanárok részvételét az oktatásban. Jun Kawaguchi Pécsett a Művészetek Házában a kerámia iránt érdeklődőkkel is találkozik. Képünkön Jun Kawaguchi gyakorlati órán a harmadéves kerámikus tanulókkal (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc) Menni vagy A fülkében, az ablak mellett két fiatal lány ült egymással szemben és beszélgettek. — Képzeld el, hogy Lóci meglépett— mondta az egyik. — Beváltott egy csomó pénzt meg egyebek, végül kiment ötvenezer forinttal. És nem tudott kint maradni.. . Nem kapott munkát, nem kapott szállást. Azt mondja, több mint százezer kellett volna, hogy elkezdje ott az életet.. — Elgondolkozott. — Annyi biztosan — helyeselt a szemben ülő. melí- rozott hajú, szemüveges. — Tudod, én is gondolkodtam rajta, hogy meg kéne lépni néhány év múlva — bólogatott a fekete hajú, oki szupermodern tupírozott. zselézett frizurát viselt, és haja sötét színét is a fodrász varázsolta a fejére. — Csak sok pénz kell hozzá — szívta meg cigarettáját a szemüveges. — Nem probléma — legyintett a fekete, és felhúzta a szemöldökét lilára festett szemhéja fölött. Ciklámen színű szája lelkesen formálta a szavakat. — Lacinak van vagy háromszázezre. Én is össze tudok kaparni százat — ingatni kezdte csinos kis fejét. — Száz- hatvanat. — Hát igen, azzal már lehet valamit kezdeni. — Mert ezt egyszerűen nem lehet már kibírni — panaszolta a ciklámenszájú, és végigsimított kötött m.ni- ruháján. Ujján megcsillantak az ezüstgyűrűk, karján összefutottak az ezüstkarkötők, dekoltázsában diszkréten csillogott néhány ezüst nyaklánc. — Nem tudok megszabadulni anyáméktól. Mindig ellenőriznek, beszámoltatnak. Amilyen pechem van. még a főiskolára is fölvettek. Újabb évek a függőségben. Mert az anyagiakat tőlük kapom... Ráadásul tanulni is kellene, ha a kollégiumban akarok maradni, el kell érnem a kettő egész három tizedes átlagot. Szóval, nem lehet ezt már elviselni — sóhajtott, és rágyújtott egy Kentre. — Hát ha összeszeditek a pénzt, meg lehetne próbálni — vélte a szemüveges. — Mindenesetre jobb, mint itt sínylődni' Hogy végül miben maradtak, sohase tudtam meg. A vonat megállt, és leszálltam. Ök pedig tovább sínylődtek — a gyorsvonat első osztályán. .. — p — Kertbarát kör Szolnokon A Hazafias Népfront szervezésében kertbarát kör létesül a megyeszékhelyen. Az új közösség alakuló, legelső ülését december 1-jén, csütörtökön este öt. órakor tartja a HNF szolnoki, Ságvári körúti székházának klubtermében. Az összejövetelen tájékoztató hangzik el a kertbarátmozgalom helyzetéről, megválasztják a vezetőséget, illetve javaslatot tesznek a jövő évi munkaprogramra. Kunszentmártonban Vita az iskola önállóságáról A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának kunszentmártoni munka- csoportja ma délután 2 órától tartja ülését. A Killián lakótelepi általános iskolában sorra kerülő tanácskozáson Kaján László, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója az iskolák önállóságáról tart előadást. Akció, akció, akció A Premierben most minden nap Már harmadik éve, hogy a szolnoki Ady Endre úton megnyílt a Premier, amelyet Szolnok megyei ipari szövetkezetek társasága alapított, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolával közösen. A gesztorságot mindmáig a Bőr- és Textilipari Szövetkezet vállalta, de az üzemeltetésbe, áruellátásba besegít a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet, a Jászsági Ruhaipari Szövetkezet, valamint a Jászsági Cipőipari Szövetkezet és a Jászberényi Cipőipari Vállalat is. Az alapítóknak nyilvánvaló céljuk az volt, hogy egyfelől szakmai gyakorlatra igazi boltot teremtsenek a főiskolai hallgatóknak, másfelől viszont a megye ipari szövetkezetei megmutathassák a megyeszékhely lakosságának áruikat, azáltal kicsit javítva a nagyáruházak, kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek választékát is. Aki évek óta figyeli a bolt kirakatát, s néhányszor sikerrel vásárolt is, tudja: többnyire elérhető árú ruhákat, cipőket talál a pultokon és polcokon, — s igen divatosakat. Sokan — akik már megjárták a Váci utcai Adidas áruházat is, (álltak előtte türelmesen, hogy vásárolhassák a márkás termékeket.) azt is tudják, ebben a kis boltban időnként igen szép a kínálat Adidas termékekből is. Mindez nemcsak azért van, mert a gesztor évek óta termelője a világhíres cégnek, hanem azért, mert épp a termelési kapcsolatok miatt az Adidas KFT hivatalosan is hozzájárult, — s megfelelő árualappal biztosítja is az árusítást. A főiskolások heti váltásban kereskedelmi, szakmai gyakorlaton dolgoznak a boltban. Mint Kólyáné Szi- ráki Ágnes főiskolai adjunktus elmondta, a négy főállású dolgozó mellett hetente 2—2 első- és másodéves hallgató áll a boltban a vásárlók szolgálatára. Ezáltal nemcsak a vásárlókat ismerik meg életközeiben, hanem áruismereti, áruforgalmi gazdálkodási és üzemeltetési ismereteket is szereznek, elméleti tanulmányaikat gyakorlati tapasztalatokkal teljesítik. Kólyáné Sziráki Ágnes és hallgatói a héten — tekintettel a közelgő karácsonyi ünnepekre — különféle akciókat kezdenek és bonyolítanak. Kínálatukat szép és olcsó ajándékozási cikkekkel gyarapították, s a Premier kitelepül — a kőolajtermelő vállalathoz, a kórházba, a vegyiművekbe és a cukorgyárba. Kicsit talán bemutatkozás is ez, nagy forgalmú munkahelyeken megismertetik magukat a vásárlók tekintélyes tömegeivel, — akik talán ha elégedettek az első tapasztalatokkal, benyitnak az Ady Endre úti bolt ajtaján is. Fazekas Csabáné, a Bőrtex áruforgalmi osztályvezető-helyettese , elismeréssel szól erről a kezdeményezésről. A hallgatók önállóságát, rátermettségét bizonyítja, hogy belevágnak, próbálkoznak. A mai pénzszűke világban talán rá is fér a boltra — bár, mint az üzlet egyik gesztorfelelőse, nem panaszkodik, a bolt forgalma nem csökkent, a szövetkezeti termékek iránt változatlanul nagy a szolnokiak érdeklődése — s el ne felejtsük, hogy különböző nagykereskedelmi vállalatoktól is sok árut vesznek, hoznak — növelik a választékot. Szép cipők, csizmák, olcsó, nagyon divatos kabátok, férfi-női ruhák boltja a Premier. Vélhetően jó lesz az ünnepi, a decemberi forgalma is. Sokat tettek érte, a szövetkezetiek, a főiskola és a főiskolások, hogy az legyen. A kritizáló vásárló legfeljebb azért sóhajthat még joggal: bár látna a boltban még több ipari szövetkezeti árut. Így például divatos női, lánykaruhákat a Kunszövtől, szép ajándékozni valót a jászsági, karcagi s más háziipari szövetkezetektől. Végső soron még reklámnak se lenne rossz, s ezegv- szer talán a közmondás se válna be. Lehetne „próféta” saját hazájában is a szövetkezeti ipar sok reprezentánsa! — sj — Ez már az ünnepi forgalom az Ady Endre úton a Premierben (Fotó: Korányi) Egy nevezetes jászberényi tréfacsináló Bathó Márton neve még ma is gyakran fölmerül az évtizedek ködéből. ha idősebb jászsági emberek felidézik a múltat. Nem mindennapi alakja volt a jászberényi társadalomnak a múlt század végétől 1922-ben bekövetkezett haláláig. Nevezetes tréfacsináló, minden csínyre, ugratásra kész kópé. Nem Lúdas Matyi vagy Till Eulenspiegel késői megfelelője, nem forradalmár. inkább moralista, aki nem annyira egyes emberek, mint tulajdonságok nevetségessé tételével szerzett hírnevet magának, vagy egyszerűen csak jókedvre derítette környezetét. Nem véletlenül búcsúztatja úgy a Jász Hírlap cikkírója, hogy Bathó Márton sokszor megnevettette és zavarba hozta a herényieket; zavarba hozta, ha olyasmire mutatott rá. aminek erkölcstelen voltát a napi megszokás már szinte elfedte. Egyúttal belülről bírálta a várost, lévén maga is tősgyökeres jász és városi tisztviselő, s ez a bennfen- tessége végig megmaradt. A zavarba hozást a város elviselte, s ha olykor berzenkedett is emiatt, sohasem került sor szakításra. Apja, Bathó Ignác is nevezetes ember volt. Róla megőrizte a hagyomány. hogy líl-Ul—49-i szerepléséért börtönbe zárták, csak lf!54-ben szabadult Jozefsíadtból császári kegyelemmel. még mielőtt kitöltötte volna a büntetését. Vonaton utazott hazafelé, s a szemben lévő pádon négy magas rangú osztrák tiszt ült. Bathó Ignác észrevette, hogy a mellette ülő utas ruhájáról nagy tetű mászik át az ő kabátjára. Nem szólt semmit, hanem amikor a tetű átért, lefricskáz- ta a szemben ülő osztrák tisztek felé. mondván: ..Mars az osztrák hadseregbe!" Ez a tette és az idézett négy szó újabb hét évébe került, mivel a négy osztrák közül három tudott magyarul. 'Visszavitték Jozei'stadt- ba, ahonnan 1861-ben szabadult véglegesen. Az alma nem esett messze a Iájától. a fia sem habozott soha. ha eg.v jó tréfa kedvéért kockáztatni kellett. Fiatalabb korában, még díjunkként. a városi aranyifjúság elismert vezére volt, szinte már fiatalon legendák övezték. Ö maga keveset változott, legföljebb az idő haladtával társasága lett korosabb. Jókedve, eleven szelleme ugyanaz maradt. Megjárta a hivatali ranglétra több fokát, anyakönyvvezetőként ment nyugdíjba. 1982 decemberében halt meg. 68 éves korában. Az alábbiakban a Bathó Mártonról fennmaradt történetek közül mutatunk be kettőt. A gvárd ián halálhíre Egy reggel Bathó Márton pontosan nyolc órára ment be a hivatalába. és mire az urak kilenc óra kőrül beszállingóztak, ő már szomorú arccal, komoly méltósággal sétálgatott a folyosón. Fel is tűnt a többieknek, az egyik kolléga megkérdezte: — Mi van veled, Marci? De ünnepélyes pofát vágsz! — Korán reggel telefonáltak — mondta Bathó szomorúan —, hogy Jánoshidán a premontreieknél meghalt a gvárdián, Hermann Medárd. Négy órakor lesz a temetése. Jelentették az esetet a polgármesternek. ő meg azonnal kiadta a parancsot: — Két koszorút rendeljenek, egyet a város, egyet a jóbarátok nevében, a megfelelő felirattal. Álljon elő időre a város két hintája, hogy a küldöttséget átvigyék a temetésre. Úgy is történt. A hintók, teli gyászba öltözött emberekkel, elindultak Jánoshidára. de még szekerekkel is mentek ismerősök a gvárdián temetésére. Bathó úgy intézte, hogy őt otthon hagyják, ne ürüljön ki egészen a városháza. A kastélyhoz közeledve kezdett gyanús lenni a dolog, a faluban sem volt temetésre utaló mozgás. — Valami nem stimmel — mondta a polgármester. — Jobb volna, ha csak az egyik hintó menne előre. hátrahagyva a koszorúkat. A vendégek majd sóbálvánnyá meredtek, amikor maga a gvárdián sietett üdvözölni őket, a legjobb erőben, egészségben. — Örülök, hogy megkapták az urak a telefenüzenetemet — mondta mosolyogva —, és ilyen szép számmal eljöttek! Az urak döbbenten bámultak egymásra, ötöltek-hatoltak. alig tudták elütni valamivel a dolgot, mígnem megtudták, hogy nevenapját ünnepli a gvárdián, arra hívta meg őket reggel telefonon. Lett nagy eszem-iszom, de egyikük sem merte bevallani, hogy igazából temetésre jöttek. Először fogadkoztak magukban. hogy ezért jól ellátják a Bathó Márton baját, utóbb azonban a jó vacsora, a bor és a kellemes társaság megtette a magáét, mire hazaindultak késő éjjel, már mind megbocsátottak neki. Menetjegy Egyszer megyegyűlés volt Szolnokon, s azon részt veitek a jászberényi városi urak is. Ott volt a város egész tisztikara, a polgármester, a főjegyző, a közgyám és még mások is. A gyűlés után kiadósán megebédeltek, s jó hangulatban ültek vonatra. Bathó Márton volt közöttük a legalacsonyabb rangú, őt küldték el, hogy váltsa meg a jegyeket az egész társaságnak, majd a kupéban azonnal heves kártyacsatába kezdtek. Bathó meg is vette a jegyeket, de nem ment oda a többiekhez, sőt egy másik kocsiba szállt át. Üjszász után nem sokkal jött a kalauz. Bathó kezeltette a saját jegyét, azután bizalmasan odasúgta a kalauznak: — Néhány úr kártyázik ott elöl az egyik másodosztályú kupéban. Legyen rájuk gondja, kalauz úr, mert egyiküknek sincs jegye! A kalauz meg is találta őket, kérte a jegyüket. — Rögtön kérem, adjuk azonnal — felelték az urak. — Hé, Marci! Hol vagy? Hanem Bathó nem volt sehol. Amikor valaki a keresésére indult, bezárkózott egy vécébe. — A jegyeket kérem, uraim! — mondta nyomatékosan a kalauz. — Rögtön, rögtön, csak megkeressük a kollégánkat. Nála vannak a jegyek. A kalauz először méltatlankodott, Boldogházán már káromkodott, Meggyespelén feljelentéssel fenyegetőzött. Az urak fogadkoztak, szabadkoztak, kérték a türelmét, s közben már hárman keresték Bathót az egész vonaton, de nem volt sehol. Meggyespelén azután a kalauz megmakacsolta magát. — Vagy fizetnek az urak, vagy leszállnak! De döntsék el gyorsan, hogy mit akarnak, mert a vonat addig nem megy tovább! Az urak már-már fizettek volna nagy mérgesen, amikor váratlanul föltűnt Bathó, mintha mi sem történt volna. — Itt vannak a jegyek, kedves kalauz úr, hagyja már békén az urakat! A kalauz rábámult, a szája is tát- va maradt a meglepetéstől1. — De hát éppen az úr mondta, hogy ezeknél az uraknál nincs jegy! — Az igaz is volt — felelte Bathó mosolyogva —, hiszen nálam volt a jegyük. A kalauz már pulykavörös volt a méregtől, nem is bírt megszólalni, csak kilyukasztotta a jegyeket, és otthagyta őket nagy dérrel-durral. Az urak meg Meggyespelétől Jászberényig egyfolytában szidták Bathót.
