Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
1988 NOVEMBER 30 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tudományos tanácskozás a Jászkunságról Újabb lendületet adhat a kutatáshoz Beszélgetés dr. Szabó László kandidátussal Szolnok lesz a házigazdája, pénteken és szombaton, a Jászkunság kutatása 1988 című tudományos tanácskozásnak. A kétnapos eszmecsere előzményeiről, várható eredményeiről beszélgettünk dr. Szabó László kandidátussal. — A Jászkunság kutatói három, évvel ezelőtt Kiskunfélegyházán adtak egymásnak randevút. A szolnoki tanácskozás mennyiben folytatása az első találkozónak? — A Jászkunság Bács-Kis- kun és. Szolnok, valamint Pest megye peremterületén fekszik. Bács-Kiskun megyei kollégáinkkal évekkel ezelőtt kidolgoztuk az egykori Hármas Kerület területén folyó kutatások összehangolt tervét, s akkor született meg az ötlet egy olyan, három évenkénti fórum megteremtésére, amelyen a különböző szakágak kutatói beszámol hatnak eredményeikről. Az első konferencián Kiskunfélegyházán tizennégy régészeti, néprajzi és történeti előadás hangzott el. Az eszmecsere hű képet adott az addig eltelt időszak kutatási eredményeiről. Több érdekes „felfedezésről” értesülhettünk. S éppen a tanácskozás nyomán változtatta meg Lászlófalva Szentkirályra a nevét Pálóczi Horváth András régészeti kutatásai alapján. Az előadások azóta könyvalakban is napvilágot láttak a két megye közös gondozásában. — A szolnoki konferencián a forgatókönyv szerint negyven előadásra kerül sor. — Valamennyi megérkezett hozzánk a Damjanich múzeumba. Elolvasva megállapítható. hogy a szolnoki ülésszak bővebb, de kevésbé átfogó témájú előadásokat kínál több szakterületen. Az eltelt három év sok újat hozott, de kardinális kérdésekben az idő rövidsége miatt természetesen nem születhettek lényegesen előbbre vivő eredmények. Így a szolnoki konferencián nem hangzik majd el szenzációszámba-me- nő tudományos bejelentés, de a sok apró kérdésben megszületett eredmények újabb lendületet adhatnak a további kutatásokhoz. — Említene néhány példát? — A hétvégi tanácskozásra a hazai kutatók mellett a Szovjetunióból is érkeznek vendégprofesszorok. Így azt is mondhatnánk, hogy az eszmecsere nemzetközivé bővül, a konferencia tárgyalási nyelve magyar és orosz lesz. A szovjet kutatók Kuznye- cov, Kalovjev, Vesziljeva és Uarziati — évtizedek óta foglalkoznak a jászok és a kunok Kaukázusban élő rokonnépeivel — munkásságukban megerősítették a jászdózsai, négyszállási, szentkirályi ásatások eredményeit. Ugyanabból a korból hasonló tárgyakat találtak a Kaukázus északi részén is. A néprajz területén is felfedezhetők természetesen párhuzamok. Ilyen például a csillagalakú buzogány, amely bizonyos változatban legénybotként még századunk huszas éveiben is használatos volt a Nagykunság, de szórványosan a Jászság területén is. E tárgy besenyőkhöz és kunokhoz köt- hetöségét a régészet, s a középkori ábrázolások is bizonyítják. A jász és az őszét nép rokonságát igazolja a kürtkultusz. Nemrégiben pedig Kalovjev professzor olyan mondákra, népmesékre hívta fel a figyelmet, amelyeket mindkét nép ismer, illetve egyes részleteiben fellelhetők a Jászságban, illetve a Kaukázus oszétek lakta vidékén. Mindezek az eredmények, felfedezések azt sugallják, hogy érdemes lenne öszehasonlító szinten is foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. — A régészet és a néprajz a tanácskozásnak csak az egyik témája. — Történeti előadások hangzanak majd el a kiskunsági kunokról, nyolc előadás elemzi a Jászkunság XVIII— XX. századi történetét, s külön szekcióban tárgyalják a tájegység település- és népesedéstörténetét. A szekcióülések után szombaton délután szabad fórumot, vitát is rendezünk. A szovjet vendégprofesszorok mellett olyan országos hírű szakembereket is várunk, mint például Gun- da Béla. Ujváry Zoltán, Ist- vanovits Márton, Erdélyi István, Balassa István, Fodor István, Pálóczi Horváth András, hogy csak néhányat említsek. S persze folytathatnánk a sort a megye nem kevésbé elismert kutatóival. A negyven előadásból húszat szűkebb hazánk muzeológusai, többek között Madaras László, Tóth János, Bellon Tibor, Füvessy Anikó. Bathó Edit. Szabó István, Gulyás Éva. és pedagógusai: Szabó Lajos. Farkas Ferenc, Horgo- si Ödön és Pethő László tartanak. — ön miről tart előadást? — A már említett csillagalakú buzogányról és néprajzi párhuzamairól, de inkább a munkatársaim előadását ajánlom az érdeklődők figyelmébe, akiket szívesen látunk mind a két napon a tudomány és technika házában. — Köszönjük a beszélgetést és a meghívást! Tál Gizella „Gólyák” a „mély vízben” A Jászberényi Tanítóképző Főiskola az ország egyetlen olyan felsőoktatási intézménye, amelyben kísérletképpen elkezdődött a Zsolnai program szerinti oktatás. Mint ismeretes. Zsolnai József képességfejlesztő programja a következő tanévtől alternatív tantervként választható az általános iskola első három osztályában. Az intézménybe felvett hallgatók közül harmincegyen tanulnak Zsolnai József programja szerint. A fiatalok kéthónapi főiskolai tanulmányok után a közelmúltban a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában már a katedrára álltak. Az egyhetes gyakorlat során a „gólyák” tizenöt, húsz percet tanítottak. de volt olyan hallgató, aki egv egész tanítási órát is elvállalt. Mit tudtak a programról szeptemberben, a választás előtt, hogy érezték magukat a gyerekek között — ezekről érdeklődtem a hallgatóktól a gyakorlat végén. — Az első tanítási napokban a főiskola oktatói tájékoztatták az évfolyamot az induló kísérletekről — emlékezik vissza Szabó Erzsébet. — A Zsolnai progiaun mellett a tanító-könyvtáros illetve a tanító-népművelő szakos képzés is elkezdődött Jászberényben. Zsolnai Józsefnek addig a nevét se nagyon hallottuk. A tájékoztatón úgy tűnt. hogy jobb. színesebb, „életszagúbb" iskolát teremtett, mint amiben mi felnőttünk. S ezért jelentkeztünk a kísérletre. — Az eltelt néhány hét meggyőzött bennünket arról. hogy jól választottunk — veszi át a szót Révész Erzsébet. — Láttunk órákat a hagyományos tanterv szerint dolgozó iskolákban, s részesei lehettünk Szolnokon a képességfejlesztő program szerinti nevelésoktatásnak. Az első pillanatokban az. volt a legfeltűnőbb. hogy a szolnoki iskolában alig kell fegyelmezni a gyerekeket. — Hogyan fogadták a diákok az elsőéves főiskolás tanító néniket? — Drukkoltak nekünk. — mondja Szendrey Brigitta. — Átsegítettek az első nehéz. pillanatokon, de szeretném megjegyezni, hogy nemcsak a diákok, hanem az. iskola pedagógusai is. A hallgatók tanítási gyakorlatát Kocsis Mihály, az Oktatás Kutató Intézet munkatársa vezette, s így összegezte tapasztalatait: — A gyakorlat „tilkos" célja az. volt. hogy kiszűrjük azokat a hallgatókat. akik nem alkalmasak a Zsolnai program szerinti tanításra. Természetesen nem a tantárgy metodikai ismeretei Ívre voltunk kíváncsiak — hiszen a főiskolán azt még nem is tanulták — hanem arra. hogyan találják fel magukat, különböző pedagógiai helyzetekben, tudnak-e kapcsolatot teremteni a gve- j;ekekkel. Tulajdonképpen egy alkalmassági vizsga volt az egy hét. s örömmel mondhatom, hogy mindegyik hallgató megfelelt. Akadtak azért hibák is, főleg a hallgatók figyelem- megosztásának hiányosságai miatt. — A hagyományos pedagógusképző intézményekben csak az utolsó két évben gyakorolnak a hallgatók. — A Zsolnai program igen nagy súlyt helyez a gyakorlatra. A hallgatók jaj nuárban már egy egész napot tanítanak, s az órák után elemezzük a munkájukat. Nemcsak ebben van azonban eltérés a hagyományos képzéstől, hanem az egész tanterv más. A jelenlegi, az első félév például a szakmai szocializáció jegyében telik el. — A képességfejlesztő program szerint tízegynéhány általános iskola dolgozik az országban. Szolnok megyében például csak a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola. Nem valószínű. hogy minden hallgató majd ezekben az intézményekben talál állást. — A Zsolnai program rendkívül nyitott. Amellett, hogy a hallgatókat természetesen erre készítjük fel. megtanulják, megismerik az érvényben lévő 1978-as tanterv követelményeit, s valamennyi más kísérletet is. így például többek között Gáspár László programja, s a tiszakécskei kísérlet is szerepel a főiskolai tantervben. Akármilyen iskolába is pályáznak majd a hallgatók aligha éri őket meglepetés. T. G. Reformok a KISZ-ben Jászberényi fiatalok a megújulásért Megújulás. Parancsolóan vonul végig manapság ez a fogalom az egész társadalmon. A folyamat elkezdődött, a májusi országos pártértekezlct példát és irányt adott. Az ifjúsági mozgalmat is áthatja a megújulási szándék. Ezt a folyamatot igyekszik segíteni a KISZ Reform Közösségi Hálózat. A jászsági KISZ-esek a nyárvégi éves felkészítő táborban hallottak a hálózatról, céljairól, elképzeléssei- ről, ami újat, érdekeset, megfontolásra érdemeset kínált. Csökkent a KISZ tömegbefolyása, a fiatalok körében terjed a kiábrándultság, a jövőt vesztettség érzése, az iskolában szerzett ismeretek, az újságok, a rádió, a televízió nem tudnak választ adni kérdéseikre,, lakásprobléma, elhelyezkedési gondok, ideológiai bizonytalanság mélyíti a mindennapi feszültségeket. Egy sor kérdés vár megválaszolásra, és még a közömbösségbe, passzivitásba süllyedt fiatalokat is fel kell rázni: nem jön már semmi adományként, meg kell küzdeni a jövőért. A Jászberényi Városi KISZ-Bi- zottság szeptemberi ülésén döntött arról, hogy bekapcsolódik a reform közösségi hálózatba. — Általában tisztában vagyunk az ország jelenlegi helyzetével — mondja Beth- lendy Béla, a KISZ-bizottság titkára —, tudjuk, hogy változás kell minden téren. A kibontakozás érdekében a gazdasági reformok mellett meg kell újulnia a politikai intézményrendszernek is. Mi sem maradhatunk ki ebből, sőt nemcsak egyszerűen részesei. de szorgalmazói kívánunk lenni a folyamatnak. Az ifjúsági mozgalomnak is tartalmában, szellemében meg kell újulnia, ehhez pedig pontosabb, világosabb helyzetismeretre van szükségünk. Változni és változtatni akarunk. Részt, nagyobb lehetőséget kérünk a helyi politikai, gazdasági élet alakításából. Ügy ítéltük meg, hogy ebben segítségünkre lehet a hálózat. A KISZ KB azzal a szándékkal hozta létre a reform közösségi hálózatot, hogy az ifjúsági mozgalom kezdeményezője, részese legyen egy érdektisztázó folyamatnak. A különböző ifjúsági közösségek őszinte, nyílt tájékoztatásával szeretnék ezt elérni. Nagy hangsúlyt fektetnek a jogalkotási folyamat befolyásolására. A hálózat koordinációs irodája a nyáron alakult meg, azóta megkezdődött a hálózat kiépítése. Tagja lehet bármilyen ifjúsági közösség. Az iroda szolgáltatásai novembertől vehetők igénybe, de Jászberényben már október elejétől megkezdődtek a rendezvények. Előadásokat hirdettek meg, melyen részt vehetett a meghívott KISZ- vezetők mellett bárki. Az iroda közreműködésével az ifjúságot közvetlenül érintő témák szerepeltek: ifjúság- szocializáció, reform és ifjúság, de hallhattak az ország külpolitikai stratégiájáról, az Országgyűlés őszi ülésszakáról tájékoztatóit. A szolgáltatások köre azonban ennél jóval bővebb lesz. A tagok hozzájuthatnak törvénytervezetekhez, tanulmányokhoz, más közösségeknek ezekről alkotott véleményéhez, filmeket, videofelvételeket, alkalmi kiadványokat kölcsönözhetnek, segítséget kapnak a helyi rendezvények megszervezéséhez. A hálózat tagjai egymással is kapcsolatban állnak, így közvetlenül is kicserélhetik véleményüket, megoszthatják kételyeiket, felismeréseiket közös dolgaikról. Informálódásuk új formája lesz a lemezújság, melyet számítógép segítségével „képújság- szérűén” lehet olvasni, lapozgatni, sőt saját véleményekkel kiegészíteni. Mit várnak Jászberényben a reform közösségi hálózattól? Egy lehetőséget. Azt, hogy az országos folyamatok jobb megismerésével bátrabban, eredményesebben vehetik kezükbe otthon a saját sorsuk alakítását a fiatalok. L. P. Kiselejtezett könyvekből videomagnó Új próbálkozások Kunhegyesen Hetente két alkalommal ingyenes videovctítést tartanak a könyvtárban. Képünkön mescfilmet néznek a kicsinyek (Fotó: T. Z.) Napjaink kulturális életéről szólva szinte állandóan halljuk emlegetni az ominózus mondatot: művelődésre, kulturálódásra egyre kevesebb pénz jut. A költségvetés kultúrára szánt keretét — már-már közhely — kényszerűen megnyirbálták, így az csupán arra elegendő (ha egyáltalán elegendő!), hogy a művelődés színvonalát megőrizzük, de fejlesztésre, bővítésre már nem futja a megkurtított összegből. Kulturális intézményeink tehát kénytelen-kelletlen arra szorítkoznak, hogy lehetőség szerint valamilyen módon előteremtsék az előrelépéshez szükséges hiányzó forintokat. E koncepció persze gazdasági szemléletű kulturális intézményvezetőket, munkatársakat kíván, akikből — úgy tűnik — egyre több akad megyénkben is. Anélkül, hogy — úgymond — túlragoznánk a történteket, álljon itt egy olyan eset, amely ha kicsiben is, de receptet nyújt arra, hogyan kell úgyszólván a semmiből, illetve az adott lehetőséget kihasználva értéket teremteni. Kunhegyesen, a Zsigmond Ferenc Könyvtár vezetői — élükön Szabó Vincéné igazgatóval — úgy döntöttek, hogy szolgáltatásaikat videotár létrehozásával is bővítik. (Erre ösztönözték őket a Magyar Könyvtárosok Egyesületének szekszárdi vándorgyűlésén elhangzott javaslatok, amelyek többek között rámutattak az új szolgáltatások bevezetésének elodázhatatlan voltára, az intézményi gazdálkodás új vonásaira.) Igenám, de pénz híján módfelett nehéz videotékát elővarázsolni. A nagyközségi tanács 30 ezer forinttal támogatta az indulást, egv videomagnó vásárlását. Ekkor elhatározták a könyvtárosok, hogy a raktáron elfekvő, selejtezésre érett, fölös példányú könyveket kiárusítják. Jól szervezett kampánnyal (szórólapokkal. a község különböző pontjain elhelyezett hirdetőtáblákkal) kezdődött a rendhagyó könyvvásár, amelyen mintegy kétezer kötetnyi anyag vár gazdára. A könyvek — állapotuktól függően — rendkívül olcsón, három, nyolc, tizenkét forintért keltek el. A befolyt összegből — kiegészítve a tanácsi támogatással — augusztusban meg is vásárolták a videomagnót, és hozzá termék szetesen néhány kazettát. Az első lépést követte a második: kezdettől fogva világos volt, hogy a videotárat bővíteni, gyarapítani kell. A helyi tanács újabb 30 ezer forinttal fejezte ki egyetértését, igv ma már mindent összevetve 165 műsoros kazetta sorakozik a kunhegye- si könyvtár polcain. A kazetták egv része iskolai kötelező irodalmi alkotások „filmváltozata”, másik része pedig mese-, illetve játékfilm. A kazetták meghatározott összegért természetesen kölcsönözhetők. Az ily módon összegyűlt pénzt a videotár fejlesztésére fordítják. Az új szolgáltatással egyébként a beiratkozottak száma néhány hónap alatt százötvennel nőtt a könyvtárban. Januártól úgynevezett pártoló díjat is bevezetnek a könyvtárosok. Ez annyit tes?, hogy amolyan „részvényjegyek” formájában bárki tetszőleges összeggel támogathatja a könyvtár nemes ügyét, ám pénze nem a hagyományos módon térül meg, hanem a megnövekedett színvonalú szolgáltatásokban. Magánszemélyek várható jelentkezésén túl a Kunság Népe Termelőszövetkezet és a BHG helyi gyáregysége már most támogatásáról biztosította a könyvtárat; jelentősebb ösz- szegeket utalnak át a videotéka gyarapítására. Az „üzlet” tehát beindult. Kunhegyesen ugyanis komolyan fontolóra vették a sokszor hallott figyelmeztetést; a kultúrába fektetett forintok nem térülnek meg egycsapásra és látványosan, ám hosszabb távon felbecsülhetetlen értékű eredménnyel járnak. J. J.
