Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

8 Kulturális kilátó 1988. NOVEMBER 26. n Jászkunság múltja és jelene Tudományos tanácskozás Szolnokon A Jászkunság kutatása 1988 címmel tudományos tanács­kozást rendeznek december 2-án, 3-án Szolnokon, a Tudo­mány és Technika Házában. A kétnapos eszmecsere folyta­tása a három évvel ezelőtt Kiskunfélegyházán rendezett ta­nácskozásnak, amelyen a Jászkunság kutatói munkájukról adtak számot. A szolnoki konferencia nemzetközivé bővül, hiszen a tájegység történetével, néprajzával, társadalmával foglalkozó hazai kutatók, tudósok mellett a Szovjetunióból is érkeznek professzorok. A tanácskozáson összesen negy­ven előadás hangzik el. összeállításunkban néhány tanul­mány szinopszisát adjuk közre ízelítőül az érdeklődők szá­mára. Bővült a székesfehérvári A néprajzi házzá átalakított egykori lakóház Csikós Danyica lakói üz Erdélyi Helikon írói Szolnokon Kuznyecov, V. A. (Or- dzsonikidze, Qszak-Oszét Kutató Intézet) Alánok és jászok Magyarországon 1. Magyarország két et­nikai csoportjának történe­te — a jászoké és a kuno­ké, akiik dél-kelet Európá­ból származtak, a Szovjet­unióban csak V. Lamansz- kij (1899), P. GolubovsZkij (1899) és D. Raszovkij (1933) cikkei alapján is­mert. Mai feldolgozása a magyarországi jászoknak és kunoknak a szovjet tör­ténetírásban nincs. 2. Éppen ezért ennek a beszámolónak a szerzője, aki érdeklődik a magyaror­szági jászok problémái iránt, kétszer volt a Jász­ságban (1985; 1988). Elké­szült az „Alánok—jászok Magyarországon” című írás, ami nem törekedett erede­tiségre, csupán egyetlen fő célja volt; hogy megismer­tesse a szovjet tudósokat és olvasókat a magyarországi jászok helyzetével. A mun­ka három fejezetből áll. 3. Első fejezete írásos források alapján készült: szovjet és az azt kiegészítő magyar irodalom alapján. Bemutatja az ősi iráni nyelvű lakosság fokozatos akkumulálódási folyama­tát, amely a közép Duná­nál ment végbe a szkíta időktől kezdve, és különö­sen aktív volt a késő római korban (= jazigok, roxolá- nok). Ubu Hamid al-Garna- ti (1150—1153) és tudósítá­sai a korezmi tömegekről Magyarországon. A korez- miek ősi észak-irániak, akik az Amu Darja folyó alsó vidékéről jöttek. A X. szá­zadban a korezmi kolónia Kazáriában (al Maszudi) lé­tezik, ahol a korezmiek ka­tonai szolgálatot teljesíte­nek a testőrségben. Feltéte­lezhető, hogy miután 965- ben Szvetoszláv orosz feje­delem legyőzte és elpusztí­totta Kazáriát, a korezmi testőrség Magyarországra ment a kazár-kabardok nyo­mában. Ezek a tények azért fontosak, mert ezek készí­tették elő a jászok migrá­ciójának talaját a XIII. században. A továbbiakban a magyar és alán kapcsolatok kérdé­sét tekintjük át Kelet-Eu- rópában. Az első 'kapcsola­tok Levédiában alakultak ki a Don-Donyeenél a szal- tovo—majecki kultúra szomszédságában. Alán— őszét nyelvészeti átvételek a magyarban (Munkácsi iB.). Magyar elemek az őszéiben (V. I. Abaev). Alán—magyar kapcsolatok az Észak-Kaukázusban Gar- dizii alapján (XI. sz.); A Kuba-Kubán folyó mint ha­tár. Kézai Simon elbeszélé­se az alánok, bolgárok és (magyarok szomszédságáról. A Meotisznál (a Kubány és az alsó Don között). Barta Antal analóg lokalizációja, dulianusz barát missziójá­nak kérdése (1235—36) Ke­let-Európábán, Alániában a Volga mentén. 4. II. fejezet: „A jászok történet* Magyarországon”, ugyancsak írásos források alapján íródott, valamint az általuk elérhető irodaiamra támaszkodva. A szerző vi­tázik Rusvay K.-nal arról, hogy az első századokibeli jászok kontinuusak-e a XIII. századi jászokkal. A kunok megjelenésének idő­szaka Magyarországon Rogerius Mester (XIII. sz) alapján két alkalommal (1239 és 1242). A jászok a kunokkal együtt jöttek 1242-ben, és a továbbiakban történetük szorosan kapcso­lódik a kunok történetéhez. A beköltöző jászok száma J. Ferenc alapján 10 ezer em­ber, vezérük török nevet vi­sel Kacsar Ogal (V. Ö. az oszétok feje Kacsir Ukule a Volgánál XIII. sz. Rasdi ad- Dinu). A hetedik kun törzs, a jászok lokalizációja a Zagyva folyónál (Pálóczi Horváth A. alapján). A füg­getlen Jászság elkülönülése Kun László király alatt a XIII. sz. 70-es éveiben. Ká­roly Róbert király oklevele 1323-ból. Harc a törökkel, a Jászság a török hódoltság idején, az 1550-es defter. A jász szójegyzék 1422-ből és annak kutatása: Németh Gy — V. Abaev — R. Rit­ter. A magyarországi já­szok nyelvének közelsége az oszétek digorszki nyelvjárá­sához. A jászok magyarok általi nyelvi és kultu­rális asszimilációja úgy, hogy azoic megőrzik etnikai önállóságuk tudatát. 5. III. fejezet: „A négy­szállási temető” című rész nem túlságosan nagy régé­szeti anyagot elemez rész­ben régi publikációk (Prükcklér—Komáromi) részben újak (Selmeczi) alapján, illetve a Négyszál­láson feltárt sírleletekre tá- masztkodva, amelyet a Szol­noki Múzeum és az ásatást vezető Selmeczi L-nak kö­szönhetően ismerhetett meg. E tanulmány szerzője egyet­ért azzal, hogy a XIII. szá­zad második feléből és a XVI. század közepéből va­lók a leletek, és azok jász jellegzetességekkel rendel­keznek. A négyszállási anyag elemzése a kultúrá­ban három elem meglétét mutatja: helyi (alapvető ré­teg) néhány kelet-európai és egyes kaukázusi eleme­ket. A kelet-európai ele­mekhez számíthatók a bronz és ezüst fülbevalók szőlőfürttel a végükön, de csak kérdőjelesen, a hajka­rikák spirállal a végükön, a bronzcsengettyűs gombok (amennyiben ilyenekkel igen széleskörűen találko­zunk az avar korban). Az észak-kaukázusi ele­mekhez számítható a két fómkapocs, amelyet véletle­nül találtak Négyszálláson 1942-ben. Ugyanezt lehet elmondani a négyszállási bronz és csont tűtartókról, amelyek Magyarországon nem tipikusak, de az Észak- Kaukázusban igen gyakori­ak. Hasonló mondható el a küllős, fém amulettekről és a hegyikristály gyöngy­sorokról is. A kaukázusi elemek, el­tekintve kis számuktól, mu­tatják a négyszállási já­szok észak-kaukázusi ere­detét, ami egyezik a nyelvé­szek következtetéseivel. Horgosi Ödön (Jászbe­rény, Tanítóképző Főiskola) flz őszét—jász népnév eredetéről (A kérdés történeti be­mutatása) A jász népnév eredetét hosszú ideig mítosz és le­genda, valamint tévedések vették körül. Fodor Ferenc így nyilatkozik erről: „Alig­ha volt a magyar földnek még egy olyan népe, amely­nek a neve, eredete olyan sok vitára adott volna al­kalmat, mint é’-'pen a já­szoké. Mi ez a nép, honnan kapta nevét, honnan jött, több mint másfélszázada kérdezik már a történelem a nyelvészet és a néprajz kutatói, nemcsak a hazaiak, hanem mások is.” Előadásunkban csak a népnév kérdésével kívá­nunk foglalkozni: a hibás nézetektől (pl. „jazig”) a romantikus és népetimoló- giás „íjes, íves, íjász” véle­ményeken keresztül, míg eljutott a tudomány a szláv eredeztetésig. Melich János korszakváltó publikációjá­ig. Melich ott tévedett vi­szont, amikor a magyar „jász” szót délszláv erede­tűnek mondta, habár han­goztatta, hogy a szó maga orosz eredetű. Melióh véle­ménye került be Bárczi Gé­za Szófejtő Szótárába is. Kniezsa István „A magyar nyelv szláv jövevényszavai” című monográfiájában vi­tába száll Melichnek a szó eredeztetésével kapcsola­tos véleményével, s bizo­nyítja orosz eredetét. Későbbiekben nyelvé­szeink (pl. Bárczi Géza is) ezt a véleményt fogadják el. A történelmi és nyelvé­szeti tények bizonyítják az alán, aas. jász szavak ösz- szefüggését, és az utóbbiak etimológiai kapcsolatát vi­tathatatlanná teszik: a ma­gyarországi jászok maguk­kal hozták az ugyanarról a tőről fokadó ősz (— ebből az oszétok neve) aas nevet, ahogyan az oroszok illették ezt az iráni eredetű kauká­zusi népcsoportot, amely a kunokkal eevütt hazánk te­rületére költözött a mon­gol—tatár támadás elől. Fii vess v Anikó (Tiszafüred Kiss Pál Múzeum) fi táltoshit emlékei Karcagon A korábbi néprajzi gyűj­tésekben a legteljesebb, a sámánhittel számos ponton találkozó táltostörténeteket a Nagykunság területein gyűjtötték. (Györffy István, Szűcs Sándor). Rövid ösz- szefoglalását a közelmúlt­ban Bellon Tibor Nagykun­ság című kötetében talál- hatiuk meg. 1976-ban, az országos honismereti diáktábor egyik csoportja vezetésemmel Karcagon néphitanyagot gyűjtött. mely a táltossal kapcsolatos eddigi ismeret­anyagot több archaikus adattal gazdagította. A foggal, fogsorral szüle­tés csak a táltossá válás le­hetősége. A táltosnak „nincs ereje még születésekor. Aki elviszi, az ad neki erőt, az által lesz erős, mert a tál­tos, az erő”. Tudását taní­tás vagy vívás révén szerzi meg. A táltosgyerek hétéves korában eltűnik otthonról, elviszik a táltosok. ’’Forgó­szél jön érte, az kapja fel a gyereket. Viszi magával, soha nem kerül elő... A vívással való erőnye­résre több, eddig alig ismert adatot jegyeztünk le, mely szerint a táltosgyerek kez­detben csak segédkezik a vívásban. A vívásra 18 éves korától kerül sor, „mikor a víváshoz meglehetős ereje volt... Eleinte neki is se­gítettek a gyerektáltosok, mert gyengébb volt”, verték ellenfele lábának kiskör­mét. A viaskodás révén a karcagi néphit szerint az ellenfél tudását, erejét szerzik meg. „Neki le kell győznie azt, aki tanítja. A tudományát úgy tudja át­venni.” Kerek hiedelemtörténe­tekben maradt fenn a tál­tosgyerekkel egyszerre születő táltoscsikó alakja is, akik hét vagy tizenkét éves korukban egymás felkutatá­sára indulnak. „Mindegy, ha Amerikában születik is, de összetalálkoznak. A csi­kó is keresi táltosát. Tud­ják, hogy összetartoznak.” Egymásratalálásukkor tel­jesedik ki a táltos ereje. Az ilyen táltoscsikót arról lehet megismerni, hogy nincs álla, alsó állkapcsa. A karcagi 1976-os gyűjtés arra hívja fel a figyelmet, hogy a Nagykunságban a táltoshit kutatásától még számos, kevésbé ismert adat felbukkanását várhatjuk. skanzen Űjabb látnivalóval gazda­godott Székesfehérvár épülő szabadtéri múzeuma, a rác­városi skanzen. Az egyik felújított másfél évszázados portán megnyitották a rá­Hatvan évvel ezelőtt, 1928-bari indult az Erdélyi Helikon című szépirodalmi és kritikai folyóirat, mely a két világháború közötti ro­mániai magyar irodalom legrangosabb fóruma lett. Kiadója az Erdélyi Szépmí­ves Céh. Munkatársa volt a korszak csaknem minden számottevő írója. A korszak szépirodalmi termésének mennyiségben és minőség­ben jelentős hányadát kö­zölte. így a lap sikerrel tel­jesítette feladatát: a romá­niai magyar irodalmi élet megszervezését. 1933 decemberében ma­gyarországi előadókörutal tettek az akkor Romániában már népszerű, de itt még kevésbé ismert folyóirat munkatársai. Ennek egyik állomása Szolnok volt. Az estről, annak előké­születeiről és fogadtatásáról a helyi lapok részletesen be­számoltak. Az első híradás Szolnokon is nagyon jól telt az idő. Estély után olyan bankett volt, ame­lyen legalább százan voltak jelen. Mellettem egy szé­kely származású ügyvéd ült, aki büszkén mesélte, hogy őt egyszer Budapesten megszólította egy japán, s japánul akart vele beszél­ni, olyan mongolos neki az arca. Szembe velem a fő­rabbi foglalt helyet, akinek viszont én kezdtem dicse­kedni. Azt mondottam ne­ki, hogy az Ábel második kötetében nagyon jó szívvel írtam a szegény szakállas zsidókról, s szeretném, ha egy főrabbi is elolvasná, hadd lám, nincs-e zsidó szempontból valami zökke­nő benne. A főrabbi kedvesen és szelíden rám nézett, és csak ennyit mondott: — Én azt hiszem, maga csak maradjon a székelyek mellett. Nemcsak bölcs ember volt, hanem igazi jó pászto­ra is a híveinek. Neki is kezdettem, hogy a szívembe véssem Okos tanácsát, s mintha az Isten is úgy akar­ta volna, ahogy a főrabbi, éppen akikor megjelent a székelyek képviselője is. Ez egy kedves fiatalember volt, már majdnem egy hónappal mertették a fejleményeket. A szervezést dr. Tóth Ta­más polgármester — egyben a nagy esemény előtt meg­jelent. Később egyre gyak­rabban és részletesebben is- a Verseghy Ferenc Irodai­Tamási Áron aki odajött, a vállamra tet­te a kezeit, és így szólt: — Nem ismersz, ugye? Hiába néztem, mert csak­ugyan nem ismertem meg. Hamarosan kiderült, hogy székelykereszturi, és együtt jártunk az udvarhelyi gim­náziumba. Sovány, hosszú harisnyás fiú voltam akkor, s ő úrifiú. De most tisztelt meg engemet a lelkiből, s örvendettem a baráti talál­kozásnak én is. Nem is váltunk el egész este. Va­csora után még elmentünk a .kávéházba, s nagyon ki­tettük egymásnak a lelkün­ket, mert egy kicsit ittunk is volt. Éjjel két óra felé így szó­lott hozzám: — Gyere fel egy kicsit hozzám! Nézd meg a laká­somat! — Késő van — mondtam. Megölelt, és olyan gyer­mekes ragaszkodással kért, hogy felmentem. Három szobája volt. Egy kitűnő várószoba, egy gyönyörű or­vosi rendelő, s hálószobá­nak egy valóságos székely fészek. Kicsorduló örömmel magyarázta hogy a rende­lőt a kitűnő gépiekkel együtt a keresetiből vette, a búto­rok mind hazaiak, amiktől csak halálakor fog megvál­cok által lakott városrészt is magába foglaló palotavá­ros néprajzát, tárgyi és kul­turális emlékeit bemutató múzeumot. Az állandó kiál­lítás a városrész sajátos la­káskultúrájával, valamint a népi kultúra, a céhek és az iparosok emlékeivel ismer­teti meg a látogatókat. mi Kör elnöke — irányítot­ta. December 12-én a fellobo­gózott pályaudvaron várták a Debrecen felől befutó vo­natot. A zsúfolásig megtelt Városi Színházban a főszer­kesztő, Bánffy Miklós mon­dott köszönetét a fogadta­tásért, majd vázolta, hogy az ország nagyobb városai­nak meglátogatásával a kul­turális és irodalmi kapcso­latokat kívánják fejleszteni. Kemény János az erdélyi irodalomról beszélt, Kós Károly Az országépítő című regényéből olvasott fel rész­letet. Ligeti Ernő verseit, Tamási Áron elbeszélését olvasta fel. A közönség min­den előadót viharos tapssal ünnepelt. Az előadóestet bankett kö­vette. Ennek hangulatát hű­en tükrözi Tamási Áron visszaemlékezése. Közreadja: Kosa Károly ni. Székely varrottasokat mutatott, ágyterítőt, falusi törülközőket: igazi székely dolgokat az igazi székely­nek. Mert ő csak ott született a Székelyföldön, de a neve mutatta, hogy a származása idegen. S végezetül egy kis üve­get vett fel az asztalról, kétdecis ha lehetett. Fel­emelte áhítatosan, rám né­zett, és így szólt: — Ebben hazai szilva- pálinlka van, igazi! Ideadta a kezembe, és láttam, hogy mondani sze­retne valamit. — No, szólj! — biztattam. — Ha nem haragudnál meg. s ha megtennéd, kér­nélek valamire. — Szólj háti — Tedd meg, légy olyan szíves, hogy itt ezt a pálin­kát úgy köszöntsd el, ahogy otthon szokták a székelyek. Megértettem és így szól­tam: — A Jézus ne hagyjon el minket! Boldog volt, s elköszönte ő is. Közben a főrabbira gondoltam, és úgy találtam, hogy aki megteheti, az tényleg írjon csak a széke­lyekről: erről a fajtáról, amely megbűvöli az embert, mint a kígyó. Tamási Áron: Érdemes percek egy irodalmi körúton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom