Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 NOVEMBER 23. hazai áramszolgáltatás centenáriuma 60 éves a Szolnoki Tiszaparti Főtranszformátorállomás A 100 évvel ezelőtt, 1888-ban Mátészalkán épült meg az első olyan utcai villamos hálózat, amely lakóházat és közvilágítási lámpákat látott el. Ezt az időpontot tekintjük a villamosenergia-szolgáltatás megindulásának. Csak 6 év telt még el akkor a három nagy géniusz; Déri, Bláthy és Zipernowsky nagyszerű találmányának, a transzformátornak és a transzformátoros váltakozóáramú elosztórendszernek a megalkotása óta, — aminek köszönhetően az egész világon viharos gyorsasággal indult meg a villamosítás. Ebben akkor hazánk meghatározó szerepet játszott. A Ganz gyár generátorait, transzformátorait és komplett erőmű-rendszereit szinte az egész világon megismerték. Budapestet (1893) egymás után követte a többi város, Kaposvár, Eger, Pécs, Szeged ... S a technika ezen áldásából Szolnok is az elsők között részesült. Itt 1896. május 14. jelentette a villamosítás kezdetét, amikor a mai evangélikus templom helyén állott Scheftsik féle gőzmalomból megindult a város számára a villamosenergia-szolgáltatás 2000 V-on, amelyet 105 V-os egyfázisú váltakozó- áramra transzformáltak le. A hazai villamosítás történetében Szolnok továbbra is jelentős szerepet tölt be. 1908-foan új városi villamosmű épül a jelenlegi vízmű helyén, amely a Szolnok rendezett tanácsú város Iparvállalatai üzemeltetésével egészen 1928-ig ellátja a várost — sőt 1925 után a Szolnok—Tiszaföldvár— Cibakháza 15 kV-os távvezeték révén e terület községeit is. Ekkor, 1927-ben a város képviselő testületé felismeri a jövő útját, s 51 szavazattal — 23 „nem” és 4 tartózkodás ellenében — úgy dönt, hogy a gazdaságtalan és szűk kapacitású, elavult városi villamosművet le kell állítani, és a salgótarjáni erőműből induló 60 000 V-os távvezeték útján, a Szolnoki Tiszaparti Főtranszformátorállomás megépítésével kell a továbbiakban ellátni a várost és környékét. Így válik Szolnok fokozatosan a környező terület villamos központjává. A Tiszaparti Állomás jelentőségét és nagyszerűségét — amelynek 60 éves évfordulóját is most üljük — fémjelzi az, hogy a 126 km hosszú 60 kV-os távvezeték, s az ehhez kapcsolódó további 300 km hosszú, a Tiszazugot, Nagykunságot és Jászságot ellátó 22 kV-os távvezetékrendszer 3 nagyobb várost és 32 községet látott el villamosenergiával, s akkor ez volt hazánk legnagyobb összefüggő villamos rendszere. Külön világcsúcsnak számít, hogy a 651 vasoszlopot tartalmazó 60 kV-os távvezetéket — amelyen naponta 1000 ember dolgozott, s amelybe összesen 6000 tonna súlyú anyagot kellett beépíteni — egy év alatt építették fel. S ugyanezen idő alatt készült el — minden berendezéssel együtt — a Tiszaparti Főtranszformátorállomás s a salgótarjáni centrá- lé bővítése is. E nagy munkát az is minősítette, hogy a 60 kV-os távvezeték 25 évi üzem után 1953-tól kezdve 120 kV-ra átépítve szolgált tovább. S vajon van-e a világon (s ha van is — nem sok lehet!) még egy olyan távvezeték, amelynek egyes szakaszain a vasoszlopok 60 éve egyfolytában jól állnak ellen az idő „vasfogának”?! Maga a Tiszaparti Főtranszformátorállomás 1953- ig volt a szinte egész Szolnok megye területét ellátó villamos táppont. 1953—1974 között már „csak” Szolnok város táppontjaként üzemelt. Ezt követően pedig — és ma is — a Titász Szolnoki Üzemigazgatóság korszerű üzemirányító központjává vált. S az eltelt 60 év alatt az e táppontból ellátott terület csúcsterhelésénél és fogyasztásánál üzemigazgatóságunk mai adatai 263 illetve 623- szor nagyobbra nőttek. Az egyetlen nagy (középfeszültségű) táppontot ma már 10 váltotta fel, s ezek kapacitása százszorosa a réginek. A csaknem 5000 km-re megnőtt hálózatokat és állomásokat korszerű automatikák és védelmek védik, s számítógép segíti az üzemirányítást, a műszaki-adminisztratív munkákat, a fogyasztók megelégedettségét elérni akaró teljes áramszolgáltatói tevékenységet. A fejlődésnek e számai le- nyűgözőek, s elismerésre méltó a ma ebben a nehéz és veszélyes területen igazi hivatástudattal munkálkodók sok szép eredménye is. Most mégis elsősorban a magyar mérnök és munkás nagyszerűsége, a 100 illetve 60 éves villamos múlt előtt hajtunk fejet. Az ebben a szakmában dolgozók tudása, kemény és céltudatos munkája nyomán ezalatt az időszak alatt varázslatos csoda valósult meg: a megszelídített elektronok az embert, a jólétet és a fejlődést szolgáló — és mással alig pótolható! — jótéteménnyé váltak. S hiszem, hogy e példa nyomán dolgoznak a villa- mosenergia közkinccsé válásában a ma szakemberei is. Madarász Tibor A Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telepén befejezéséhez közeledik a paradicsompaprika feldolgozása. Az asszonyok 200 tonnát szeleteltek föl a központi gyár részére savanyúság alapanyagnak (Fotó: T. Z.) Mini vásárvárost alakítottak ki a Hegyeshalom szomszédságában lévő Levél községben. Az egyelőre 30 házból álló létesítmén yegyütest az Ml-es nemzetközi főútvonal mellett, az osztrák határ közelében építette a ráckevei Architektúra Kisszövetkezet. A területen — amely nemrég még szántóföld volt — három hónap alatt alakították ki első bemutató-, illetve referenciaterüle tűket, különféle méretű, saját szabadalom alapján konstruált, úgynevezett gyorslakóházi panel-rendszerekből. A levéli Expo könnyen megközelíthető, s a tárgyalásokhoz, termékbemutatókhoz, üzletkötésekhez kulturált körülményeket biztosít a nyugat -európai piacok felé nyitni szándékozó vállalatoknak (MTI-fotó: Matusz Károly) A kőműves nem falat, galibát csinált Békétlenség a Békés Otthonban A lakás ostromlott otthon képét mutatja. A fürdőszoba falát részben kibontották: a vízvezeték cseréje miatt. A WC és a kádból kivezető cső mellett lyuk tátong a falban. Átlátni az alattunk lévő lakás fürdőszobájába. Mitöbb; át is hallani. Akár cseveghetnénk is a szomszédokkal, ha kedvünk lenne hozzá. A falakban tátongó üregek miatt a lakások huzatosak. A lakók nemigen fűtenek, (még október van és nem mérünk 0 Celsius-fok alatti hőmérsékletet) teljesen fölösleges a gázt pocsékolni, a meleget pillanatok alatt kiviszi a huzat. Mivel a konyhában is vízvezeték- csere volt, a lakók a szobába szorultak: az ágyakon, a szekrényekben, a könyvek mellett kaptak helyet a lábasok, fazekak. Lyukak a falban Szolnokon, a Balogh Béla u. 2. szám alatti ház bármelyik lakására ráillik ez a kép: Dénes Pálné, Száraz Károlyné, Szegedi Jenő otthonában jártam, mindegyikben a felújítás vigasztalan látványa fogadott. De mi is történt? Mindössze annyi, hogy kicserélték az elöregedett vízvezeték csöveit. A falat kibontották, beszerelték az új csöveket — és a munkások elvonultak a helyszínről. A befalazásról mintha elfeledkeztek volna. A lakók háborognak. Több mint egy hete látnak át egymás fürdőszobájába. Több mint egy hete élnek összezsúfolt bútorok között, téglaporos lakásban. Serfőző Ernőt, a Békés Otthon Lakásszövetkezet elnökét kérdeztem az áldatlan állapotok okáról, hiszen a felújítást a lakásszövetkezet szervezte meg. — A Balogh Béla úti épület, amelyben több lépcsőház is van, már huszonöt éves. Az elmúlt években el kellett végezni például a tető, a homlokzat javítását, felújítását. Tavaly az egyik falban lévő vízvezeték szétdurrant. Az idei márciusi közgyűlésünk megszavazta a vízvezetékrendszer felújítását. — Ez tavasszal volt, most ősz van. Hogyhogy ilyen későn végzik a munkákat? — Mert nem volt könnyű kivitelezőt találni. A kisiparosok többsége nem vállalta el mondván, hogy már csak a második félévre tudja betervezni és ez a jövedelem egyáltalán nem hiányzik az ő személyi jövedelemadójához. Magyarul: anyagilag már nem éri meg neki. Nehéz kőművest találni — Végül mégis sikerült valakit találni. — Igen, egy kisiparos víz-, gázszerelő vállalta el. A munkákat elkezdték, és a lakók is meg a lakásszövetkezet is meglepődve tapasztalta, hogy amikor kicserélik a vezetéket, utána nem falaznak be. — Kérdezték erről a kisiparost? — Három napja egyáltalán nem tudjuk előkeríteni. Amikor utoljára beszéltem vele, a következőket mondta: a kőműves, aki elvállalta, hogy a vezetékcsere után befalaz, cserbenhagyta. Egyszerűen eltűnt. — Es nem tudnak másik kőművest keríteni? A lakásszövetkezeti elnök rám néz, olyan tekintettel, mintha azt akarná kérdezni; hát hol él maga? — Nézze, most már nagyon nehéz szakembert találni. Egyrészt már vannak megrendeléseik, másrészt... nem akarják tovább növelni az idei jövedelmüket. Ennek ellenére találtunk kőművest. Néhány nap múlva munkába is áll, de akkor a vízvezetékszerelő kisiparosnak kell őt megfizetni. Kutyamini nyomok — Te is kaptál meghívót? — Na, ja. — Mit akarhat megint ez a tömbbizalmi ? Folyton gyűlésezdit játszik velünk. .. — Faggattam, mikor titokzatos mosollyal kezembe nyomta a cetlit, árulja már el, mi lesz itt, de csak ingatta a fejét. Rejtelmesen vigyorgott: „Érdemes lesz eljönni, annyit elárulok.” — S mi az, hogy a kutyasétáltató parkba invitál? Panng — azaz gong. Lakógyűlés. Valóságos tömeg tapossa a kutyasétáltató park pázsitját. Meg ami itt-ott a fűben lapul. — Pszt! — A tömbbizalmi felmászott a sétány legszélső padjára, szólni készül. Ragyog a boldogságtól Holztiessler úr. midőn harsogva bejelenti. .— A körzeti Rat kedves ajándékkal kívánja honorálni tömbünk 1500 kutya- tulajdonosának állatszeretetét, nemkülönben ebadófizetési buzgalmát. Egy- egy kis lapátot fogok mindenkinek átnyújtani, piros műanyag zsákocskák kíséretében. A kedves honfitársak dolga csupán az lesz. hogy mikoron sétáltatják kutyuskáikat, s az állatkákra rájön a nagydolgozhatnék, harcbave- tik a lapátocskát, továbbá a staniclics- két. A kutyamininyomokat ügyesen föllapátolják, s bele a zacskócskába. Az édes kis műanyag tarisznya előnye, hogy űrtartalma révén többszöri nyo- mizás gyümölcsének befogadására képes. Ezért nem szükséges lépten- nyomon üríteni, hanem... Széles és ünnepélyes karmozdulattal irányítja Holztiessler úr a másfélezer ebtartó figyelmét a park kies zugára. Méltóztatnak látni azt a KRESZ-táb- la szerűt rajta a szájában bilit tartó tacskóval? Igen? Nos, alatta a testes vasskatulya: szemétgyűjtő. Midőn a műanyag zsák megtelik, abba kell azt bedobni — mindenestül... Mindezt ingyenesen nyújtja önöknek a Rat. Gondolom egyetértenek velem, ha most háromszoros hurrát! indítványozok a Rat-ra... Utána kezdődhet az osztás. .A következő fél percben mennydörgés erejével himbálta a fák lombját a „Hurrá, Rat! — Re-te-rat!” ... S önök, olvasóink, azt hiszik, bolondozunk. Pedig tény, hogy Bréma egyik új lakónegyedének 1500 kutyatulajdonosát érte a megtiszteltetés a tanács részéről eme ingyenjuttatással. Várjuk, mikor gyűrűzik be hozzánk is ez az okos kezdeményezés... S ha már legközelebbi háziállatainknál tartunk... Ne gondolják, hogy csak Brémában gondoskodnak a kedvencek nagydolgozásának kulturált kivitelezéséről. A kanadai Vancouverben megrendezett macskakiállításon nemrég mutatták be Douglas Medley találmányát a macska- illemhelyet. A normál WC-kagylóra szerelhető készülékre ülve végezheti el dolgát a macska. Amikor leugrik róla, a vízöblítő automatikusan működni kezd. A cirka 400 frankba kerülő macskaillemhely prototípusa bevált. Feltételezhető, hogy több kanadai filiszter- családhan izgi jelenetek játszódnak le reggelente. Mindenki siet. A szülők dolgozni, a gyerekek iskolába. A macska már reggelizés közben félreérthetetlen ingertől gyötörve nyivákol. Anyuka nem bírja sokáig idegekkel, szól a legkisebbnek. — Lüszi. szereld már fel a kagylóra a macskabudit. Megőrülök, ha még tovább miákol... Utána moss kezet. S ha az a kedves jószág kényes, vagy zavar van nála, az egész família keresztbe rakott lábbal toporoghat, míg a vízöblítő megváltó zúgása felhangzik. — Na végre! Végzett a macska. Tóth István Minden rendben van? Beszélgetésünk nem teljesen zavartalan. Mindvégig jelen van Dénes Pálné, mondván, hogy a „lakókat képviseli”. Valójában azt akarja hallani, mit mond nekem az elnök. A lakás- szövetkezet és a lakók között ugyanis elmérgesedett a viszony az utóbbi napokban. Előfordul, hogy „tárgyalásuk” — hogy is ■mondjam? — nem tűri a nyomdafestéket. Hogy ki kezdte? Hogy ki mondta ki az első diplomatikus, szitkozódó szót? Nem lehet tudni, és nem is ez a lényeges. A lakók türelmetlenek, ingerültek, fáznak és szidják a lakásszövetkezetet. A lakásszövetkezet tisztségviselői magyarázkodnak, hogy értsék már meg végre, nem ők a hibásak, és mindent elkövetnek, hogy minél hamarabb rend legyen. Ügy tűnik, ez az ígéret nem csillapítja le a lakókat. Mint ahogy az se, hogy a felújítást kigazdál- kodta és hitelből oldotta meg a lakásszövetkezet, pedig ha valaki „maszek” alapon végeztette volna el, néhány ezer forint készpénze bánja... Amikor eljöttem, még mindig az indulatok beszéltek az érvek helyett. Megígértem, hogy érdeklődni fogok, mi lett a lakások sorsa. Serfőző Ernővel beszéltem ismét. — Végül is megoldódtak a gondok, mert találtunk másik kőművest, és a fő- vállalkozó kisiparos kifizette őt. Mondhatjuk tehát, hogy minden rendben van. Rendben van? A lakásszövetkezeti elnök további mondataiból nem ez derült ki. Az egyik lakó ugyanis följelentette a felújítás miatt, ő pedig komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy a tavaszi közgyűlésen lemond. Vagyis: a felújítás után csak a falak ugyanolyanok, mint régen. Az emberek viszonya nem. P, É,
