Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1988. OKTÓBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 4 A siker titka a jó tanító ötkarikás szemek cím alatt egészoldalon a magyaroknak oly sok sikert hozó olimpiáról írt az Élet és irodalom egyik utóbbi számában Szálé László. Bár sok mindenben igazat adtam neki, csak a vége felé lettem kíváncsi: hová is lyukad ki a téma, mi lesz a csattanó? Nos, a csattanót szó szerint idézem: „Szerintem tehát az olimpia legfőbb üzenete az, hogy föl kell emelni a pedagógusok fizetését.” Ennyi. Fölötte van egy sor, amivel a mostani, olimpiai sikereket magyarázza a szerző: „jó tanítók tanítottak benne jó tanulókat”. Ha jól belegondolunk, ezzel aligha lehet vitatkozni. S így van ez a világon mindennel, még a mi világunkban is, mindennemű emberi siker titka a tanulás és a jó tanító. Ezért nem csodálkozom, ha azt hallom, hogy szakmunkástanulók kínlódva olvasnak, alapvető dolgokat nem tudnak, s különösképp nem is érdeklődnek az ismeretek iránt. Nem berzenkedem, ha hallom, az olvasás tudományával a kisiskolások is nehezen birkóznak, s hol van az a régmúlt idő, amikor az iskola első osztályában karácsonyra már mesekönyvet kért a gyerek, mert tudott folyékonyan olvasni! (Különben is a mai gyerek már nem mesekönyvet, videót szeretne, mert meglátja egyik a másiktól, s nem megy a fejébe a telik, nem telik igazsága ...) Nézem a tévében a reklámot. Rokonszenves a Művelt Nép Könyvterjesztő akciója: a könyv azoknak legyen a legolcsóbb, akiknek a legdrágább! — Rokonszenves, de van benne valami torokszorongató. Engedményt kell adni a pedagógusnak mert a könyv drága, s neki nehezen telik rá. A pedagógusnak, akit hajdanán csak könyvek között képzeltünk el, akinek valóban munkaeszköze a könyv, a folyóirat, az újság. Ugyanis nem az iskolának, az életnek tanít. És nemcsak tanít, hanem nevel is. Volt egy időszak a magyar iskolatörténetben, amikor meg is sértődött a pedagógus, ha tanítónak, tanárnak szólították, jó oka volt rá, hogy kiigazítsa a megszólítót: ő nevelő. Persze hogy az, annak kell, kellene lennie. A család, a családok nagy többsége ugyanis reggel búcsúval, vagy anélkül „beakasztja a gyereket a fogasra” — szomorú dolog, de igaz, a gyerek napja az iskolában telik el. Nemcsak tanítják, hanem ebédeltetik és uzsonnáztatják, lefektetik és leckét íratnak vele, játszani engedik, ha van hová — s este a szülő „átveszi” a megőrzött értéket, hogy hosszabb-rövidebb ébrenlét, vacsora, mosdás után az álomvilágba segítse. Rendszerint gépmesével — mert mióta a rádió, tévé átvállalta az álomba- ringatást, ez a legegyszerűbb. A szülő addig mos, takarít, fölkészül a következő napra. Tehát a pedagógus nevel is. Türelemmel, jósággal, okosan. Lehet, hogy közben az ő gyereke sír legtovább az óvodában, vagy csavarog társaival amerre szem ellát. Türelemmel, jósággal, okosan? És ha közben mindennapos filléres gondok gyötrik? S ha fizetés előtt egy héttel már kuncog a krajcár, hónapról hónapra? Azt mondják, az egyedülálló-élő pedagógusoknál és a pedagógus házaspároknál rendre igy megy mostanság az élet. Nincs olyan fórum, ahol szóba ne hoznák, nincs olyan nap, amikor újságok, rádió ne cikkezne erről. Ismeretségi körömben vannak pedagógusok. Tíz éve tanító férj, feleség, hatezer forintos bruttóbérrel, tavaly diplomázott egyedülálló négyezer-hatszáz forinttal, nyugdíj előtt álló özvegyasszony nyolcezres bruttóval. Lakni, enni öltözködni nekik is éppúgy kell, mint másoknak. A fia- talabbjának gyermeket, gyermekeket nevelni. S közben haladni a világgal — olvasni, tájékozódni, érteni az újat. Senkinek nem olyan fontos, hogy ismerős legyen a változó világban, mint annak, aki erre a változó világra készíti fel a jövő embereit. S mégis, mi a helyzet? Az, hogy a pedagógus lassan nem vesz könyvet — és könyvtárba se megy. Eladja szabad idejét. Vállal jó esetben házi tanítást, rossz esetben házépítést kalákában, segédmunkát. A nő köt, horgol, varr, hogy legyen picivel több. Jó ez nekünk? Igazat adok Szálé Lászlónak. Nem kell megvárni, amíg a dombóvári általános iskola pedagógusainak levele nyomán (országos fölhívás készült, már postázták pár napja) a pedrgógusok is a végső figyelmeztetésre szervezkednének. A lehető leggyorsabban változtatni kell erkölcsi-anyagi megbecsülésükön. Ennek első és elengedhetetlen föltétele: főt kell emelni a bérüket. Jórészt rajtuk múlik a jövő! S már any- nyit vétettünk a jövendő ellen, ne gyarapítsák hibáinkat! (SJ) Nyelvvizsgareform-tervek Nagyobb nyilvánosság és gyorsaság A vizsgaeredmények gyorsabb közzétételével, a nyelvvizsgák követelményrendszerének, körülményeinek nagyobb nyilvánosságával igyekeznek segítséget nyújtani a nyelvtanulóknak az ELTE Idegenyelvi Továbbképző Központjának szakemberei. Az intézmény, amelyet korábban gyakran ért kritika a vizsgáztatási monopóliumából adódó nehézkesség. hatósági szemlélet miatt, már dolgozik az igényekhez jobban alkalmazkodó, differenciáltabb vizsga- rendszer kialakításának tervein is. Miként dr. Horváth Iván, az intézet igazgatója elmondta: a már korábban bevezetett módosításokat — így a szóbeli eredmény azonnali közlését és az írásbeli dolgozat megtekintésének lehetőségét — a most kezdődő őszi vizsgaidőszaktól újabbak követik. A változtatások közé tartozik, hogy az írásbeli vizsgaeredményeket a dolgozatok értékelését és az összesítést követően mintegy három hét múlva kifüggesztik a központ Rigó utcai épületében. Erre azért van szükség, mert a bizonyítványok postázása a nagy mennyiségű adminisztrációs munka miatt 6—8 hetet is igénybe vehet, a vizsgázók viszont érthetően mielőbb szeretnék megtudni az eredményt, különösen ha például új állás betöltésének vagy külföldi munkavállalásnak a feltétele a nyelvtudást bizonyító hivatalos okirat. Ezzel egyidejűleg a vttzsgáztatók kilépnek a névtelenségből: valamennyiük nevét kifüggesztik a szóbeli előtt. Ugyancsak a nyitottságot hivatott szolgálni, emellett a felkészülést is segíti az a tájékoztató füzet, amelynek első száma a napokban jelent meg az ITK gondozásában. Ebben a nyelvvizsgák követelményrendszerérői. és módszertani kérdésekről szóló írások mellett részletes gyakorlati tudnivalókat is közölnek. Kiadását rendszeressé kívánják tenni, mindig a vizsgaidő- szakok előtt, így évente háromszor jelenik majd meg. Az ITK központjában október 13-án fórumot rendeznek a nyelvtanulás és a vizsga iránt érdeklődők számára. Ezen a „nyílt napon” betekintést engednek a laboratóriumok munkájába, és az oktatók segítségével bárki összemérheti megszerzett készségeit az intézmény követelményszintjével. E fórumon is szó esik majd a nyelvvizsga tervezett reformjáról. A most formálódó elképzelések lényege, hogy differenciálják a tudás- felmérést: egy leendő idegenvezetőnek például inkább a beszédkészség és -értés elsajátítására van szüksége, míg mások munkájához az Írott idegen nyelv ismerete fontos. Indokolt tehát két különálló vizsgatípust kialakítani. lehetővé téve, hogy azokon külön-külön is felső vagy középszintű vizsgát tegyenek a jelentekezők. Emellett megmaradna a tudás komplex felmérésére szolgáló vizsga is. A központ tervezd az idegennyelv megértésének fejlesztésére alkalmas hangszalagok készítését, sokszorosítását is. Megnyílt a dél-alföldi fotószalon Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye fotósainak hagyományos évi seregszemléje, a dél-alföldi fotószalon vasárnap nyolcadik alkalommal nyílt meg a Szentesi Művelődési Központban. Az e területen lévő fotókörök tagjai közül 36-an pályáztak — 276 felvétellel — a bemutatkozásra a tárlaton. A zsűri döntése alapján, a rendelkezésre álló kiállítási területet is figyelembe véve 28 szerző 65 képe került a közönség elé. A felvételek a mai élet- és munkakörülmények mellett bemutatják az alföldi táj, a Tisza-part Szépségeit. Nyomon követhető a képeken a fotózás új módszereinek egyre szélesebb körű alkalmazása. A kiállítás kollekció-díját a Szegedi Fotóklub nyerte el. Nyolc egyéni különdíjat is kiosztottak a tárlatnyitón. A kiállítást két hónapig tekinthetik meg az érdekődők. Pécsi polgárok adományai A századunk első éveiben, évtizedeiben élt jeles személyiségek gyakran hagyományozták szellemi és tárgyi értékeiket a városi közgyűjteményre. Ezt a példát követték, illetve követik a mai pécsi lokálpatrióták. A tavaly elhunyt Fetter Antal építész várostörténeti jelentőségű hagyatékát is ingyen kapta meg a múzeum. A kiváló szakember több mint fél évszázadon át kutatta Pécs építészeti múltját, óriási dokumentációt gyűjtött össze a hajdan volt, illetve ma létező házakról, utcákról, városrészekről. Volt egyszer egy cigánybúcsú Régi hagyomány, hogy minden év szeptemberében cigányok adnak egymásnak találkozót a Komárom megyei Csatkán. A híres búcsújáró helyen Magyarországon és külföldön élő cigányok ütötték fel sátraikat. A kétnapos búcsúban különböző nyelvű istentiszteleteket tartottak, művészeti csapatok adtak műsort, kirakodóvásárt rendeztek. A jó hangulatú összejövetelen Szolnok megyeiek is részt vettek, a tavalyihoz hasonlóan az idén is megszervezték számukra a közös utazást autóbusszal. Képeink a búcsú hangulatából adnak ízelítőt Fotó: Nagy Orsolya.
