Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka Dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási mi­niszter tájékoztatót tart a bős—nagymarosi beruházás hely­zetéről (MTI — Telefotó) (Folytatás a 2. oldalról) galmiadó-kulcsát az első ér­tékesítés alkalmával 25 szá­zalékról nulla-kulcsra vál­toztassák. Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád megye. 6. vk.), a Szent-Györgyi Albert Orvos­tudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára fi­gyelmeztetett: a túlmunka progresszív adóztatása a túlmunka megtagadásához, végső soron az egészségügyi pálya elhagyásához vezet, ezért a túlmunka 20 száza­lékos fix adóztatását java­solja. Kenyeres Árpád (Buda­pest, 55. vk.), a Kispesti Textilgyár pártbizottságának titkára kifejtette: az Or­szággyűlés elé került módo­sító javaslat igazságtalanul és méltánytalanul megosztja a lakosságot, mert hátrány­ba kerül az, aki az idén alkarja bekötni a gázvezeté­két. Aki ugyanis 1989-re ha­lasztja, már jogosult lesz az általános forgalmi adó visz- szigénylésére. Javaslata az volt, hogy 1988. januárjától a már idáig is kedvezménye­zett ivóvíz- és csatornaberu­házásokhoz hasonlóan a la­kossági önerős gázvezetékek építésére is lehessen általá­nos forgalmiadó-visszatérí- tést igényelni. Bodonyi Csaba (Borsod - Abaúj-Zemplén megye. 3. vk.), az Észak-Magyarorszá­gi Tervező Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, főépíté* sze rámutatott arra. hogy az újjászervezett adórendszer megszüntette a műemlékvé­delem korábbi kedvezménye­zettségét. A képviselő szerint — miként más szocialista or­szágokban — magas szintű jogszabálynak, netán tör­vénynek kellene rendeznie a műemléki kérdéseket. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) színművész felszóla­Ezt követően az Ország- gyűlés — napirend szerint — a bős-nagymarosi beruházás helyzetét tárgyalva folytat­ta munkáját. (Még ezt meg­előzően Stadinger István be­jelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia e tárgyban készített jelentéseit valamint a Környezetvédel­mi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium hozzá fűzött ész­revételeit a képviselőik ren­delkezésére bocsátották). Maróthy László környe­zetvédelmi és vízgazdálkodá­si miniszter emelkedett szó­lásra. Bevezetőben felidézte: a bős-nagymarosi vízlép­csőrendszer a tervezet ütem­lásában az adótörvény és a közművelődési törvény el­lentmondásának feloldására indítványozta a közművelő­dés átsorolását az adótör­vény 2. számú mellékletébe, nulla-kulccsal. Javasolta, hogy a közművelődési in­tézmények lakossági szolgál­tatás jellegű bérbeadását so­rolják át a nulla-kulcsos körbe. Hasonló megítélést kért a kulturális értékű hanghordo­zóknak. Csipkó Sándor (Bács-Kis- kun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke ja­vasolta. hogy az ilyen bo­nyolult, nehezen érthető tör­vényjavaslatokat az Ország- gyűlés a jövőben két olvasat­ban tárgyalja. Tóth Károly (országos lis­ta) református püspök üdvö­zölte. hogy a módosító javas­lat az egyházi személyeket munkaviszonyban állóknak tekinti. Javasolta, hogy a templomok felújítására, kar­bantartására és építésére a nulla százalékos forgalmi adót alkalmazzák, mert a templomok történelmi érté­keink, nemzeti kultúrkin- csünk részei. Kovács Lászlóné (Buda­pest, 7. vk.), a Meggyfa ut­cai óvoda óvónője a tervezet módosítással kapcsolatban rámutatott: ha csak a gyer­meküket egyedül nevelőket kívánja kedvezményben ré­szesíteni az Országgyűlés, az adótörvény szaporítja majd a fiktív válások számát. Sze­rinte az ezer forintos adó­alap-csökkentő kedvezményt minden saját háztartásban nevelt gyermek után meg kellene adni, hogy ne csök­kenjen tovább a teljes csa­ládok száma. Szünet következett, amely alatt az adóügyi ad hoc b!- zotitság ülést tartott, hogy megtárgyalja a vitában ei­ben épül. Készültségi foka magyar oldalon eléri a 25 százalékot, Csehszlovákiában meghaladja a 60 százalékot. Ezzel a teljes rendszer mint­egy felerészben elkészült. A létesítmény területén folyó ■munka szervezett és jó minő­ségű. Milyen hasznunk szárma­zik ebből a beruházásból? — Az árvízvédelmi bizton­ság az érintett térségben ínagy mértékben megnő, a 200 évenként előforduló ár­vizek kivédésére is alkal­massá válik. A mai rend­szer 60—100 éves biztonsá­gú. Ezer hektár területet pe­dig árvízmentesítenek; — a hajózás biztonságos­hangzott konkret javaslato­dat. azután Puskás Sándor be­számolt az ad noc Dizousug uieseroi a képviselőknek. Az emoklo stadinger Ist­ván ezután megkérdezte a ke.pva.seiokét es a javaslat­tevőket, nogy eiiogaujak-e a öizottsag álláspontját. Bamiy György nem tudott egyetér­teni az elhangzottakkal; sze­rinte nemcsak a televíziót, hanem a filmgyártást is megilleti a videoanyagra ké­szült alkotások nulla-kul­csos adóbesorolása. Villányi Miklós az elhang­zottakhoz nem fűzött kiegé­szítést. Elmondotta, hogy az ad hoc bizottság állásfogla­lásával egyetért. Ezután szavazásra került sor. A parlament 228 szava­zattal, 111 ellenében és 15 tartózkodással elfogadta a kormány által javasoltakat; a magánerőből készülő gáz­vezetékeknél 'az ÁFA-ked- vezményt 1989. január 1 - jé- tői vezessék be. A kulturális értéket képvi­selő videófelvételek ügyében kialakult „röpvita” után a képviselők 228 szavazattal 55 ellenében és 58 tartózko­dással elfogadták a kormány és az ad hoc bizottság ere­deti javaslatát, hogy a televí­zió videófelvételeit nulla- kulcsos ÁFA terhelje. Ezután a képviselők a la­kásbérleti jogok egymás kö- zStti cseréjéből származó jö­vedelem adómentességére tett javaslatot 300 szavazat­tal 22 ellenében, 20 tartózko­dással elfogadták. Végül az általános forgal­mi adóról, valamint a ma­gánszemélyek jövedelemadó­járól szóló törvények módo­sításáról szóló törvényjavas­latokat az Országgyűlés ál­talánosságában. illetve a már megszavazott módosítások­kal elfogadta. sá válik a kritikus Pozsony —Budapest közötti szaka­szon. Hozzájárul az egységes európai víziút megvalósítá­sához; — rendelkezésünkre áll 444 megawatt villamosener­gia-termelő kapaoitás, ami 1900 millió kilowattóra ener­giát nyújt évente. Ez a ka­pacitás megfelel a Paksi atomerőmű egy blokkjának; A vízlépcsőrendszer erőte­lepének tervezett időben történő belépése a hosszú tá­vú energetikai fejlesztési program szerves része. A rendelkezésünkre álló kapa­citás az indításkor fedezni tudja az ország háztartási fogyasztásának közel ne­gyedrészét. A vízlépcsőrend­szerből reánk jutó villamos teljesítmény sorrendben az ötödik legnagyobb az ország­ban. Hiba lenne, ha elfelej­tenénk, hogy a szocialista országok közül mindeddig egyedül Magyarországnak nem volt gondja a villamos- energia-ellátással. Ezt az ál­lapotot meg kell őrizni! A vízlépcsőrendszer előse­gíti a kapcsolódó területek általános fejlődését. Üj po­tenciális lehetőségeket te­remt az üdülés, az idegenfor­galom és a víziturizmus fej­lesztéséhez. Tény azonban, hogy ehhez költségfedezet egyelőre nem áll rendelke­zésre. A vízlépcsőrendszer meg­valósításával javítja az érin­tett térségben a lakosság életkörülményeit. Maróthy László ezután né­hány olyan kérdésről szólt, amelyek követelményünket a vízlépcsőrendszerrel kap­csolatban erőteljesen foglal­koztatják. A vízlépcsőrendszer építé­se jelentős beavatkozás a természet rendjébe. Az ilyen típusú nagy létesítmények kétségtelenül ellentétes válto­zásokat okoznak a kialakult ökológiai rendszerekben, po­tenciális veszélyforrást is jelentenek, ugyanakkor az élőlények kedvezőbb létfel­tételeit is biztosíthatják. Az ökológiai problémákat az A vízpótló rendszert jól bevált külföldi példák alap­ján alakítják ki úgy, hogy a térség növény- és állatvilá­gának fennmaradását, fejlő­dését is jól szolgálja, a me­zőgazdasági termelés számá­ra pedig a Szigetközben a je­lenleginél is jobb feltételeket biztosítson. A váratlan események — földrengések, árvizek, rob­bantások, rendkívüli víz- szennyezések — következ­ményeit számbavették és számításokkal ellenőrizték. Így a létesítmény üzembelé­pése után: — a duzzasztás nem okoz veszélyt, mert a felső szaka­szon megkettőzött mederben folynak le az árvizek. A nagymarosi vízlépcsőnél pe­dig a duzzasztótáblák és — ha szükséges — a hajózsili­pek teljes nyitásával, nagy biztonságot adó tározótölté­sek között vonulhat le az ár­hullám; — a műveket úgy mére­tezték, hogy a Magyarorszá­gon előforduló legnagyobb földrengést is károsodás nél­kül viseljék el; — a nagymarosi vízlépcső erőszakos rongálása esetén a hidraulikai, hidrológiai szá­mítások szerint a műtárgy alatti folyószakaszon a me­derben marad a víz. Ha a legszerencsétlenebb véletle­1985-ben elkészült környeze­ti hatástanulmány tárta fel. A megismert káros hatá­sok megelőzésére, illetve a szükséges ellenintézkedések megtételére vonatkozó leg­fontosabb teendőket az épí­tés tervei tartalmazzák . A kormány ennél a beruházás­nál az ökológiai biztonságot tartja szem előtt, biztosítva a környezet magas szintű védelmét. A kialakítandó üzemrendnek is ehhez az igényhez kell alkalmazkod­nia. Folytatni kell a hazai szennyvíztisztítási progra­mot, erősíteni a nemzetközi együttműködést. nek egybeesését feltételezzük, akkor a bekövetkező árhul­lám Budapesten az alsó rak­partot is alig éri el. — Mint ismeretes, a kor­mány szeptember 7-i ülé­sén tudomásul vette, hogy az akadémia ad hoc bizott­ságot hoz létre a rendelke­zésre bocsátott anyagok fe­lülvizsgálatára. A különbi­zottság jelentését az akadé­mia elnöke a kormány szá­mára megküldte — mondta a miniszter, s az ad hoc bi­zottság véleményének ösz- szefoglalását szó szerint idézte így többek között: „— a nagymarosi erőmű to­vábbépítése melletti hiva­talos érvelés műszaki-gaz­dasági elemei a befejezés szempontjából általában a lehetséges legkedvezőbb fel- tételezésekkel számolnak, míg a leállítás várható kö­vetkezményeinek megíté­lésére inkább az ellenkező véglet a jellemző; — az építés leállítása, vagy elhalasztása még a je­lenlegi helyzetben is reális alternatívát képez a to- vábbépítkezéssel szemben; — nagymarosi építkezés elhalasztása olyan megol­dás, amely csökkentheti a gazdasági terheket, és egy­értelműen kisebb környezeti kockázattal járna...” — A különbizottság állás- foglalásával nem tudunk azonosulni. A részletes szá­mításokat nélkülöző elemzés a vízlépcsőrendszer alapkon­cepcióját, azaz, hogy több- funkciós összefüggő rend­szert alkot, nem veszi fi­gyelembe. A nagymarosi vízlépcsőt összefüggéseiből kiszakítva vizsgálja. Ebből erednek következtetéseinek pontatlanságai. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a vízlépcső- rendszer mibe kerül az or­szágnak. — Nagyon sokba! A megvalósítás előttünk álló anyagi terhei együttesen 33—35 milliárd forintot tesz nek ki. Ezzel szem­ben a nagymarosi víz­lépcső elhagyása esetén a beruházási és üzemeltetési költségek — beszámítva a helyettesítő bereházások egyedi megvalósítását is — ugyanezen időpontig 22 mil­liárd forint töbletköltséget okoznának a magyar nép­gazdaságnak. A gazdasági racionalitás oldaláról a továbbépítés az a változat, amely a jelenle­gi helyzetünkben ugyan je­lentős — még három éven keresztül a szocialista szek­tor beruházásainak 2 száza­lékát kitevő teherrel jár, de ez a teher lényegesen kisebb és nem nyomasztja a 90-es évtizedet úgy, mint amit a nagymarosi vízlépcső elha­gyása esetén a gazdasági többletterhek jelentenének. — A bős-nagymarosi víz­lépcsőrendszer történetének jó néhány tanulsága van. E tanulságok megfogalmazása kötelességünk, megszívlelé- sük haszonnal járhat jövő­beni országépító munkánk­ban. Az elmondottakat össze­foglalva a kormány az állás­pontját a következőkben fo­galmazta meg: 1) A vízlépcsőrendszer az eredeti koncepciónak megfe­lelően, tehát a nagymarosi vízlépcsővel együtt kell meg­építeni. Teljes megvalósítá­sa nélkül nem érhetők el azok a műszaki-gazdasági- fejlesztési célok, .amelyek a beruházás elhatározását alá­támasztották. A koncepció módosítása jelentős kárt okozna. 2) Az ökológiai kockázato­kat a minimumra kell csök­kenteni. Ezért mind a beru­házás. mind az üzemvitel során az ökológiai szempon­tok meg kell hogy előzzék a gazdasági érdekéket. 3) Az üzemeltetés alapel­veként ki kell mondani, hogy a Duna vizének minő­sége nem romolhat. A csúcs­raj áratásos üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működtetéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíztisztító művek lé­tesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapodás­ban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szükséges környezeti feltéte­leket rögzíteni. 4) A környezeti hatásokat jelző monitoring (észlelő) rendszert úgy kell kialakíta­ni és működtetni, hogy a környezet valamennyi lénye­ges elemének változásáról rendszeres információk áll­janak az üzemeltetés ren­delkezésére. Területfejlesztés 5) Ki kell dolgozni a bős- nagymarosi vízlépcsőrend­szer hatásterületén a terület- fejlesztés fő irányait és te­endőit. Ez ölelje fel az ipar, a mezőgazdaság, az idegen- forgalom. a településfejlesz­tés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a népgazda­sága tervekben e fejlesztések, a mű által nyújtott gazda­sági hasznok mielőbb jelen­jenek meg. 6) A mű építésének hátra­levő időszakára és az üze­melés figyelemmel kísérésé­re és ellenőrzésére társadal- bi bizottságot indokolt szer­vezni. A bizottságot a kor­mány kérje fel és bízza meg. 7) A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mellett kutatási és fejleszté­si bizottság indokolt szer­vezni, amely segíti a kuta­tási munka koordinálását és a kutatási eredmények érté­kelését. 8) A bős-nagymarosi víz­lépcsőrendszerről a társada­lom tájékoztatását folytain' kell, hogy népünk előtt tel­jes mértékben ismert legyen a mű rendeltetése, működése, társadalmi és gazdasági haszna. Végezetül a jövő nemzedé­ke iránti felelősségről szólva a kormány nevében kérve a tájékoztató elfogadását. Stadinger István néhány perccel hat óra után az ülést beiekesztétte. A képvise­lők ma először négy bizott­sági előadó összefoglalóját hallgatják meg a beruházás­sal kapcsolatos testületi vi­ták tapasztalatairól, majd az elhangzottak felett vitát nyitnak. Parlamenti Jegyiét Jogi híd világrendszerek között Hiába szeretne a tudósító minden témában „profi” len­ni, amely a Parlament ülés­szakain napirendre kerül. Ez aligha sikerülhet. Külö­nösen akkor van bajba az átlag halandó, ha az üléste­remben a jog művelői kap­nak szót, és egy-egy tör­vénytervezet kapcsán a szakma kifejezései záporoz­nak. Bizony ilyenkor akad­nak „fehér foltok” szép számban a jegyzetfüzetben. Még szerencse, hogy az új módi szerint lehetőség van a korrepetálásra: az ebédidő­ben,' az esti órákban, amikor az ülésszak befejeződött a legiilletékesebbek sajtótájé­koztatón találkoznak a toll- fongatókkal, ahol aztán köz­érthetően — az előterjesztés­nél is .közérthetőbben — ér­telmezik mondandóikat. A társasági törvényről dr. Kulcsár Kálmán igazságügy- iminiiszter adott ismertetést, és pedagógiai jártassága ar­ra utalt, hogy nem távolo­dott el túlzottan az egyetemi katedrától. Kérdésekben nem volt hiány, és a türelmes vá­laszokban sem. Jómagam a Néplap olvasói nevében ar­ra kértem tőle választ, hogy a társasági törvény megalko­tásaikor vajon milyen model­leket vehettek segítségül? Nos, kiderült, hogy alig volt támpontjuk ebben az úttörő munkában. A szocialista or­szágokban néhány csöke- vényét találták mindössze en­nek a társasági törvénynek, még Kínában és Lengyelor­szágban lelhettek fel némi hasonlatosságot, természete­sen tallóztak a nyugati or­szágok jogrendjében, a KGST paragrafusaiban, vé­gül is olyan törvény szüle­tett, amely az igazságügy- miniszter meglepetésére is — de mindenképpen örömé­re is — szinte ellenállás nél­kül emelkedett jogerőre a képviselők szavazata nyo­mán. Érthető, hogy nagy az ér­deklődés világszerte a tör­vény .iránt. A szocialista országok a követendő példát keresik ben­ne, s mert a törvény megte­remti azt a lehetőséget, hogy magyar állampolgárok korlá­tozások nélkül társulhatnák hazai és külföldi gazdálkodó szervezetekkel, így hát ért­hető, hogy a jövőbeni nyu­gati partnerek pedig garan­ciákat kívánnak találni tő­kéjük biztonságához. Az biztos, hogy a törvénynek jóval nagyobb a jelentősége, miként az most így melegé­ben” megtudjuk ítélni. Ha távlat kell ahhoz, hogy hasz­nosságát bizonyítsa, hát idő van — ha nem is túl sok. Mindenesetre a jogban jár­tas szakemberek kissé fel­lengzősen úgy is mondják, hogy a társasági törvény megteremtette a jog hídj át a két világrendszer között. * * * Urbán Lajos közlekedési miniszter számára minden találkozáskor egyetlen kér­dést tartogatok: mi lesz a Szolnok 4-es számú főúttal, ugyanígy a várost elkerülő útszakasszal és a Tisza-híd- dal? A válasz mindig meg­nyugtató, miként most is. — Érvényben vannak azok az ígéretek, amelyeket a vá­ros eddig kapott — mondta a miniszter. Az elkerülő út­szakaszt és a hidat meg kell csinálni! Egy biztos: nem előbb, hanem a tervezettnél valamivel később fejeződik majd be az építés. Három olyan pont van az országban, ahol nem kell számolni a közlekedés súlyosbodásával — mivel tovább nem súlyos­bodhat. Ez Győr, Sopron és Szolnok. A forgalom e váro­sok környékén már telített, dönteni tehát nincs miről. — A pénzügyi megszorítá­sok érintik a szolnoki terve­ket? — Nézze jelenleg az épí­tés a tanács által össze­gyűjtött 400 millió forint­ból és a mi 80 millió forin­tunkból folyik. Az új ötéves terv első éveiben aztán majd mi is mélyebben nyúlunk a zsebbe. Mindenesetre annál jobb szolgálatot tesznek az ügynek, minél tovább halad­nak a most folyó útépítés során. A pénz természetesen nincs elkülönítve, nincs cím­kékkel ellátva, hogy ez a 4- es útra van, ez meg a hídra, de azt elmondhatom, hogy a minisztérium 1990-foen be­kapcsolódik az építkezésbe. Ebben a pillanatban azt ígérhetem, hogy Szolnok épül, Győr épül és majd Sopron is. Fontos, hogy elfo­gadtuk a végleges nyomvo­nalat, így minden centi-mé­ternyi megépített út a nagy egész koncepció részét képe­zi, ez pedig óriási dolog. Mit mondjak? A Szolnok megyei­ek bizakodhatnak! I’alágyi Béla Előterjesztés a bős - nagymarosi beruházásról A kormány álláspontja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom