Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. OKTÓBER 7. Befejeződtek az egyesülési és gyülekezési törvény- tervezet megyei vitái Elnökségi állásfoglalás a népfront székházéban Befejeződött az a fórumsorozat, amelyet a Hazafias Népfront megyei, városi, községi bizottságai szerveztek az egyesülési és gyülekezési törvénytervezetről. Megyénkben 132 összejövetelt tartottak ezekből a témákból, amelyeken több mint ezerhétszázan nyilvánítottak véleményt. Általános észrevételként hangzott el, hogy a rendezvényekre főleg a középkorú és idősebb férfiak mentek el, feltűnően kevés volt a fiatal. Ami a tervezetek lakossági fogadtatását illeti, ez vegyesnek minősíthető. Nagyon sokan örültek annak, hogy elmondhatták javaslataikat, hiszen az országos pártértekezleten elhangzott és elfogadott határozat megvalósítását látják mindkét törvény széles körű vitájában. A tervezetben jónak tartották, hogy a napi, politikai aktualitásokkal is foglalkozik, ugyanakkor a felszólalók egy hányada kétkedett abban, hogy véleményével a politikai folyamatokat befolyásolhatná. Legélénkebb vitát az egy- illetve többpártrendszer kérdésköre keltette. A két dokumentum közül a gyülekezési törvénytervezetet kísérte nagyobb érdeklődés, mivel a nyelvezete egyszerűbbnek, áttekinthetőbbnek bizonyult a másiknál. Sokan szóvá tették, hogy a benne foglalt közerkölcs, közegészségügy, szabadság sérelme fogalmakat pontosítani szükséges. Javasolták, hogy a tervezetet a sztrájk és a tüntetés jogával is egészítsék ki. A gyülekezési törvénytervezettel kapcsolatban, ami az előzetes bejelentéseket helyeit illeti: a felszólalók többsége — mintegy hatvan százaléka — a tanácsot javasolta, míg harmincöt százalék a rendőrség mellett voksolt. A bejelentések határidejét többen kevésnek tartják, a tiltásról pedig az a vélemény: pontosabban kellene szabályozni. Hasonlóan nem nyerte meg a vi- tázók tetszését a létszám- korlátozás sem, hiszen a résztvevők számát előre .megmondani meglehetősen kockázatos dolog. Törvénytelen visszautasítás esetén viszont a pénzbírságot igen alacsonynak tartják, mondván az efféle visszaélést nem elég így büntetni, hanem súlyosabb elmarasztalások kellenek. Az egyesülési törvénytervezetről általános az az észrevétel : kidolgozása elkapkodott, nem eléggé pontos, túl sok korlátot kíván állítani, a tervezetben „túlteng a fék”. Sok vélemény-nyilvánítónak az az álláspontja, hogy a párt és a szakszervezet is tartozzon a tervezet hatálya alá. A legnagyobb érdeklődés az egyesületek alakítását kísérte. A felszólalók fele a C változatot tartotta jónak, mivel úgy érezték, a későbbiek folyamán ez adja a legtöbb lehetőséget pártok létesítésére. Több paragrafust feleslegesnek, merevnek neveztek: mondván minden egyesületnek saját magának kell eldönteni belsp szervezeti rendjét, működését, és nem a törvénytervezetnek. A felszólalók hetven százalékának véleménye szerint a törvényt a szakszervezetekre is ki kellene terjeszteni, míg a véleményt nyilvánítók közel egyharmada külön szak- szervezeti törvényt óhajt. A tervezettel tegnap délelőtt Szolnokon a Ságvári körúti székházban a Hazafias Népfront megyei elnöksége is foglalkozott. Hangsúlyozva a viták, fórumok során több olyan egyéni, közösségi észrevétel is felszínre került, amelyek megoldása a területileg illetékes tanácsokra, pártbizottságokra, népfront bizottságokra tartoznak. Ezeket kivétel nélkül továbbították a megfelelő fórumokhoz, majd a megtett intézkedésekről tájékoztatni fogják a kérdezőket. Az elnökség támogatja a lakossági észrevételeket, hiszen véleménye szerint a törvénytervezet elfogadása nagyon időszerű. Egyúttal kérik a jogalkotókat: a tiltó rendelkezéseket úgy fogalmazzák meg, hogy azok alkalmazása később értelmezési problémákat ne okozzon. Az előzetes bejelentésekhez hosszabb időszak, és nem öt nap szükséges. Ha a kérésre a hatóság három napon belül nem válaszol, tette hallgatólagos jóváhagyásként kerüljön a törvénybe. A gyülekezési jog elbírálása, a tanács feladata legyen, míg az egyesületek bejegyzése a bíróságoké. Végezetül a lakossági felvetések azt mutatták, hogy nem kerülhető meg a többpártrendszer kérdése sem — állapította meg a HNF megyei elnöksége. A megyei vita tapasztalatait és a HNF megyei bizottsága elnökségének állásfoglalását elküldték a Hazafias Népfront Országos Tanácsához, és a törvényelőkészítőkhöz. D. Szabó Miklós Jubileumot hirdető emléktáblát avattak Százéves a szakmunkásképzés Kunszentmártonban Tegnap bensőséges háziünnepséget tartottak a kunszentmártoni 628. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben abból az alkalomból, hogy a helyi tanonciskolában 1888. október 6-án kezdődött meg a szakképzés. Ezt megelőzően a Mária Terézia által jóváhagyott céhprivilégiumokhoz kapcsolódva a különböző szakmákban már tanítottak inasokat — annál is inkább, mert a fejlődés igen gyors volt, az 1819-ben kiadott új vegyes céhprivilégium_már 12 mesterségre szólt. 1852-ben már 33 csizmadia, 34 kőműves, 17 kerékgyártó, 32 szűcs, 54 bognár stb dolgozott a városiasodó településen. 1879-ben 136 iparost tartottak számon, a helyi újság 1887-ben sürgette az ipariskola alapítását. Mindemellett az iparitanulóképzésre elég hányatott évtizedek vártak, önálló korszerű szakmunkásképző iskola csak 15 éve épült. 6+2 tanteremmel, mely két év múlva tornatermet is kapott. A tegnapi ünnepségen Kasza József igazgató méltatta az intézmény múltját, eredményeit. Jelenleg 14 szakmában van Kunszentmártonban elméleti és gyakorlati képzés. összesen 16 osztályban, 29 szakcsoportban, négyszázhúsz tanuló részére. Az ünnepségen Lázi Béla tanácselnök jelképesen átadta az iskola igazgatójának az épület új szárnyának kulcsát. Az új épületrészben újabb négy tanterem — kisegítőhelyiségekkel — áll a szakemberképzés szolgálatára. Dicséretes gyorsasággal épült, a kőműves és más szakmunkástanulók keze- munkájával, igen jelentős társadalmi segítséggel. Ezzel az iskola gyarapodása még nem fejeződött be. építik a 28x8 méteres tanműhelyt. Az iskola homlokzatán a jubileumot hirdető emléktáblát is ezúttal leplezték le. Az ünnepségen ott volt Takács Lászlóné, a városi párt- bizottság titkára, a tömegszervezetek, gazdasági egységek, intézmények számos képviselője. A SZAKMAI KÉPZÉS Képünkön az átadott új épületszárny és a tegnap felavatott emléktábla látható (Fotó: T. Z.) Koszorúzás a Damjanich emlékműnél Eredményhirdetés a Cibakházáról indult országos vetélkedő első fordulóján A diákok elhelyezik a vetélkedőre benevezett csoportok által az ország minden tájáról küldött szalaggal feldíszített koszorút a szolnoki Damjanich-emlékműnél (Fotó: D. G.) Damjanich nyomában -— Előre! A haza minden előtt címmel hirdetett országos vetélkedőt a Cibakházi Általános Iskola az 1848—49-es forradalom és szabadságharc 140. évfordulója alkalmából. A verseny első fordulójára huszonegy általános iskola illetve úttörőcsapat küldte el pályamunkáját, amelyből kiállítást rendeztek Szolnokon, az MHSZ székházában. A kiállítást tegnap délután íinnepélyes eredményhirdetéssel zárták. Vincze Sándor. a megyei tanács osztály- vezetője elismeréssel szólt a cibakházi iskola nagyszerű kezdeményezéséről, majd ismertette a szakemberekből álló bizottság döntését. Eszerint tizenhárom pályázó — szolnoki, jászberényi, kun- hegyesi, kaposvári, nagykőrösi, móri, miskolci, simon- tornyai, váci, ostffyasszony- fai, debreceni, szentesi és a házigazda úttörőcsapat jutott tovább a második fordulóiba. A továbbjutók száma nem véletlenül tizenhárom, hanem az aradi vértanukra emlékeztet. A hős tizenhárom tábornok Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewfíy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vi lmos, I ,ei ninger. Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Scweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly tiszteletére tegnap délelőtt aranytűjét ültettek el Cibakházán a tanárok és diákok. Az emlékfákat jövő év márciusában a vetélkedő második fordulóján avatják majd fel. A kiállítást záró ünnepség után a résztvevők a Szolnoki Damjanich emlékműhöz vonultak, s elhelyezték a tisztelet, az emlékezés koszorúját a tábornok szobránál. A mezőgazdaságban ma még elégséges Tanácskozás a szakkönyvtárak, információbázisok kihasználatlanságáról A Téka-boltokban Kiadványok fél áron Háromhetes kedvezményes akció A Könyvértékesítő Vállalat saját könyves-boltjaiban október 3-tól 22-ig háromhetes kedvezményes akciót indított. A vállalat 16 millió forint értékű könyvet kínál 50 százalékos kedvezménynyel üzleteiben, a Téka könyvesboltokban. A kedvezményes vásárral elsősorban a karácsonyi ajándékozás gondjait szeretnék megkönnyíteni. A választékban ennek megfelelően több szép képzőművészeti album szerepel, de nagy a kínálat ifjúsági és gyermekkönyvekből is. Az akció a Könyvért mind a negyven boltjára, így például a közismert Ily- lyés Gyula könyvesboltra, vagy a Váci úti Könyves-házra is kiterjed, utóbbiban a vásárlók kis példányszámú kiadványokhoz 5—10—15— . 20 forintos egységáron juthatnak hozzá. A kedvezményes vásár kínálatában — amelyet a Téka vidéki boltjaiban ’s megrendeznek, így például Pécsen, Győrben, Tatán, Szegeden — néhány -kézimunka- és szakácskönyv is szerepel. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár és az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja rendezésében szerdán tudományos tanácskozást tartottak A közművelődési könyvtárak szerepe a mezőgazdasági információ és szakirodalom közvetítésében címmel. A tanácskozáson hét előadás, illetve korreferátum hangzott el. Dr. Horváth Károlyt, a megyei könyvtár igazgatóját az egész napos rendezvény tapasztalatairól kérdeztük: — Elöljáróban azzal kezdem, hogy Szolnok megye főképp mezőgazdasági megye. így ez a tény meghatározó érvényű a közművelődési és szakkönyvtárak számára. Sajnálatos módon, az utóbbiak — kevés kivételtől eltekintve — latens könyvtárak tehát alig léteznek. Jók viszont a kutatóintézetek (lásd Karcag), a GATE Mezőtúri Főiskola könyvtára. A termelőszövetkezetek és a gazdaságok könyvtárai azonban nem könyvtárszerűen működnek, az információ- áramlásuk nem megnyugtató. Nagyon kevés könyvtár veszi igénybe az Agrárinformációs Vállalat szolgáltatásait. Valószínűleg ebben közrejátszik az is, hogy a vá.llalat pénzesítette a szolgáltatásait, s miután a könyvtárak — beleértve a közművelődésieket is — anyagi lehetőségei behatároltak, nem vásárolhatják meg az egyébként drága információkat. A tanácskozáson végig érződött, hogy egyre szűkül a felhasználók köre, dacára annak, hogy minden szakember tudja: a parlaigon hagyott, gondozás nélküli szakmai tudás előbb-utóbb elévül. A szűkülésnek több okát is meg lehet jelölni: mindjárt első helyre kívánkozik a szabad idő hiánya, aztán az igénytelenség, illetve a más csatornák igénybevétele. Hogy mit értek ez utóbbi alatt? Például mező- gazdasági kiállításokat, bemutatókat, ahol valaki első kézből kaphat információt. Csakhogy azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy' az ilyen jellegű szolgáltatás ad hoc-szerű, és ez nem elég a szakmai tudás szintentar- tásához. Tény, hogy akik a húzóerőt jelentik a mezőgazdaságban (nem kizárólag tudósokra gondolok, hanem jó szakemberekre), kielégítően veszik igénybe a közművelődési és szakkönyvtárak valamint az információbázisok szolgáltatásait. Ismerve mezőgazdaságunk eredményeit, ma ez még elégségesnek tűnik. De kérdés, hogy meddig? i. J. Nekem is jólesik, ha segítenek... Az ember nagy szavakat vár, „jól fésült” mondatokat, csupa öröm híreket, ha egy húszszoros véradóval találkozik. Szabó Istvánná, a szolnoki bölcsődei igazgatóság gazdasági hivatalának mosómestere beszél az örömről is, meg a gondokról is. Tizennyolc évvel ezelőtt szervezték be a mozgalomba, nemrégen kapott kitüntetést, mivel hússzoros véradó lett. — Annak idején az első szóra vállaltam, hiszen nekem is jólesik, ha segítenek rajtam. Arra gondoltam, hogy még nekem vagy a hozzátartozóimnak is lehet szüksége vérre. — Ma is ilyen könnyű beszervezni az embereket? — Ma már nehezebb. Ezt jól tudom, hiszen itt, a gazdasági hivatalban én szerveVéradásról — őszintén zem a véradást. A mosodában most csak egyedül vagyok véradó. A fiatalokat például nem könnyű rábírni, hogy jöjjenek el. — Miért? — Mert félnek, mert sok dolguk van, mert egyre inkább egyre többen „futunk” az idő után, nem érünk rá. Egyébként a munkahelyről is ritkán engednek el bennünket, hiszen aznap nem dolgozunk. — A vállalatoknak nem érdeke, hogy elengedje véradásra a dolgozókat, mert kiesik a munkájuk. — Azért, mert valaki évente egyszer-kótszer elmegy véradásra, még dolgozhat jól. — Ügy tudom, önnek is van kitüntetése. — Hat évvel ezelőtt intézeti főorvosi dicséretet kaptam. — Akadnak, akik szívesen jelentkeznek véradásra? — Igen, szerencsére vannak, akik az első szóra jönnek. Az ember néhány év után már tudja, kikre lehet szinte mindig számítani. — Milyen örömei, sikerélményei vannak a véradóknak? — En például sok köszönőlevelet kaptam azoktól, akiken segítettem. Szeretek elmenni a véradók találkozójára, ahol kicserélhetjük a gondolatainkat. — Vannak-e emlékezetes véradások? — Egyszer például soron kívül hívtak be néhány embert — engem is. Egy tízéves kisfiúnak adtunk vért. Nagwnűtéthez kellett. P. É.
