Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
1988. OKTÓBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A fogás jó, de kifogás is akad Halászok közt Palotáson A Palotási Állami Gazdaság állattenyésztési főmérnökének irodájában beszélgetünk. Arra a kérdésre, hogy az állattenyésztésen belül milyen részarányt képvisel nálunk a hal, Cserjés Imre papírjaiba néz és sorolja a számokat. — Az állami gazdaság 450 millió forintos termelési értékének most már hosszú évek óta több mint a felét az állattenyésztés hozza. Ugyanis mi foglalkozunk kacsa, szarvasmarha, jut valamint haltenyésztéssel. Az utóbbi ágazatból származik az összes termelési értékünk hat és fél százaléka, ami mutatja, hogy tekintélyes összegről van szó. Ez annak az eredménye, hogy mi tényleg nagy súlyt fektetünk erre az ágazatra — s nem szeretném, hogy dicsekvésnek tűnjön, de az állami gazdaságok rangsorában ezen a téren előkelő helyen vagyunk. Hiszen, míg országosan 1 hektáron 570 kiló körüli a hozam, addig itt ez a szám 800—900 kiló között mozog. Szóval egy hatékony ágazatról van szó, s mindössze tizennégy emberünk dolgozik ott. Persze ilyenkor ősz táján kicsivel többen vannak, hisz most takarítják be a termést, így elkel a segítség. Az idén egyébként a 459 hektáros tóterületünkről 60—65 vagon halra számítunk. — Szép, szép — vetem közbe — csakhogy a bő termés, a nagyobb kínálat sajnos nem érződik az árakban, hiszen az értékesített halak kilójáért tekintélyes summát elkérnek — csaknem 100 forintba kerül — s így aligha lehet emiatt többet eladni belőlük. Gondolom, hogy a fogyasztói szokásokon túl a magas ár is közrejátszik abban, hogy Magyarországon elég alacsony — 2—3 kiló — az egy főre jutó halfogyasztás, ellentétben a Szovjetunióval, ahol ez a szám 20 kilóra tehető, de más országokban is eléri a 8—10 kilogrammot. — Nézze, a hal szabadáras termék — folytatja a főmérnök — s nyilván mindenki többet akar kicsikarni belőle, vagyis a termelő miinél drágábban szeretne túladni rajta. Ebben a megfontolásban természetesen az is közrejátszik, hogy évek óta nincs állami támogatása az ágazatnak. Ma 200 ezer forint alatt nem lehet megcsinálni 1 hektár halastavat, s akkor még a fenntartási, kezelési költségekről nem is beszéltem. A hal ikrájának jó ha a 2 százalékából lesz eladható termék — válaszolja Cserjés Imre — mivel rengeteg ellensége van a halnak. Már előre félek, mert ha egy lehalászott tóba ne adj isten benne marad mondjuk öt harcsa, az az oda kihelye- lyezett másfél millió ivadékot egytől egyig felfalja. A halastónál Csörögi József, halász vezényletével válogatják az emberek a termést. — Hát eddig még nem csalódtunk — mondja amikor a zsákmány felől érdeklődünk. — Ez a tó 54 hektáros és hál istennek bőven adja. Persze, tudtuk, hogy szépen fogunk „aratni”, mert rendszeresen évközben próbahalászatokat tartattunk és egyik-másik hónapban megvolt a 30 dekás súlygyarapodás is. — Ez a mostani idő a halászatra nem a legjobb. Hidegebb kéne, mivel a szállításnál gyorsan melegszik a víz, s a halak azt nem szeretik. A Tisza egyik holtágánál, Katona József halászati brigádvezetővel találkozunk. — Ma kezdtük a munkát, s erről a 22 hektáros tóról legalább 500 mázsa halat várunk — nyújt kezet Katona József halászati brigádvezető. — Ügy néz ki, hogy az idei az egyik legjobb esztendő lesz. — Csak legalább el is tudjuk adni ezt a tömérdek halat — szólal meg beszélgetésünkkor valaki a munkások közül. — No. itt van a legnagyobb baj — mondja mintegy válaszként a brigádvezető, s int, hogy menjek le vele a partra. A háló tényleg dugig van hallal... Cserjés Imrével kisebbfajta közgazdasági értekezést tartunk, vagyis a keresletről, kínálatról, tehát a piaci viszonyokról beszélgetünk. Mint hallom tőle, 1975 óta van egy halértékesítéssel foglalkozó egyesülésük, ami két állami gazdaságot és két termelőszövetkezetet tömörít, s csak a fővárosban 16 boltjuk van. Ezáltal lehetőségük nyílik arra, hogy a lakosság felé közvetlenül értékesítsék a halat, aminek az az előnye is megvan, hogy ily módon náluk csapódik le a nagy és kiskereskedelmi árrésből származó haszon. — Első hallásra hihetetlennek tűnik, de kiszámoltam, hogy az előzőekben emlegetett károk miatt — ami főleg a takarmányköltségből és az el nem adott halak értékéből tevődik össze —• évente mintegy 10 millió forintunk esik ki — fűzi hozzá a főmérnök. Persze, mint megtudtam, a gazdaságban még ennek ellenére is mindent összevetve, 41 forintból „állítanak elő” egy kiló halat, s ugyanakkor pedig átlagosan 69 forintért értékesítik, hiszen a növényevő halakért érthetően jóval kevesebbet kérnek, mint mondjuk a pontyért vagy a harcsáért. Szóval a két számot nézve úgy tűnik, hogy jócskán lenne miből engedniük, annak érdekében, hogy nehogy a nyakukon maradjon az idei termés... Nagy Tibor H cselekvő hazaszeretet szép példája II. világháborús emlékkövet avattak Jászárokszálláson Az Árokszállásiak Baráti Körének kezdeményezésére áll a második világháborús emlékmű 1988. október 29 óta (Fotó: Nagy Zsolt) Szombaton délelőtt bizony össze kellett nyitni a jászárokszállási könyvtár nagy termeinek ajtóit. Az Árok- szállásiak Baráti Köre kért ott helyet éves közgyűlésének, s mi tagadás, a nagytermek majdnem szűknek bizonyultak. A két évvel ezelőtt alakult baráti körnek ugyanis már kétszázhatvankét tagja Van, s az éves közgyűlésre illik elmenni minden tagnak. Olyannyira — hogy mint Tőzsér Lajosné, a kör elnöke most is mondta —, aki kétszer hiányzik úgy, hogy hírt se ad okáról, tagságát felfüggesztik. De hát erről most aligha volt szó, olyan esemény történt ugyanis a baráti kör kezdeményezéséből, amely az egész nagyközséget megmozgatta. Az Árokszállásiak Baráti Köre, amelyben megtalálhatók messzi földre elszármazottak és helybeliek, fiatalok, idősebbek — megalakulása perceiben azt a célt tűzte maga elé, hogy felkutatja és megőrzi a jász nagyközség múltjának jelentős dokumentumait, itt született neves embereinek emlékéti Az első két évben Jász Faragó Sándor, á neves grafikus, színházi szerző és díszlettervező hagyatékát dolgozták föl, emlékkiállításon mutatták meg. Ezzel egyidőben adóztak a Kos- suth-díjas színművész. Görbe János emlékének, aki ebben a faluban született, s indult el pályáján. Két emlékszobányi szép anyag vár már a baráti kör jóvoltából állandó kiállítási helyére. Az idei kezdeményezés: második világháborús emlékkő a falu szép terére! Aki azt hiszi, hogy a baráti kör tagjai vagyonos, tehetős emberek, akiknek arra is van pénzük, hogy jótékony célra nem is keveset áldozzanak, téved. Aki azt hiszi, hogy a baráti kör „ösz- szekoldulta”, tanácsi és más pénzekből az emlékmű árát, rosszul gondolja. Tízezer forintjukba került összesen — hiszen az Országos Érc- és Ásványművek iszkaszent- györgyi üzeme ajándékba adta a két gyönyörű, természetes követ. Elszállításában segédkezett a honvédség, Farkas Miklós és Dobos László köri tag vezényletével. Kóczián Antal a márványtábláról gondoskodott, többen ott voltak a tér szépítésének, rendezésének munkáiban. Társadalmi munkások sokasága várta az avatást. Előtte azonban Macsi Sándor beszámolt az éves munkáról az összeseregletteknek, s elmondták véleményüket sokan — Farkas Miklós, Dobos László. Bordás Ferenc, Juhász Géza, Kóczián Antal — és felszólalt a nagyközségi tanácselnök Szikra Ferenc is, aki a baráti összefogás szép példáját méltatva a község elismerésének adott hangot. Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára is erről szólt, amikor elmondta: a megyei pártbizottság nagy örömmel üdvözli az emberi összefogás minden olyan megnyilvánulását, amely cselekvő hazaszeretettel épít, gyarapít. Közben gyűlt a tömeg a téren. Virágokkal, gyertyákkal, fiatalabbak, idősebbek. Volt, akinek apjára, testvérére, férjére — a negyven- három évvel ezelőtt örökre elvesztettekre — emlékeztetett az emlékmű. Volt. aki csak belegondolt: ugyan hány árokszállási ment el egykoron fiatalon, s már soha nem érte meg a békét. A békét, amiről dr. Búzás Sán- dorné országgyűlési képviselő szólt avatóbeszédében, s aminek hű őrzésére, megbecsülésére mindenki hitet tett a Himnusz, majd a Szózat hangjai alatt. És a szemerkélő esőben az árokszállásiak virágokkal. mécsesekkel, gyertyákkal tisztelegtek a második világháborúban elesettek jászárokszállási emlékénél. S. J. Az alapszervezetek munkája a megújulás kulcskérdése (Folytatás az 1. oldalról) sebben képviseljék és az azokban foglaltaknak szerezzenek érvényt. A gyakorlati A beszámolót követő vitában tizenkilencen vettek részt. Nagy Kálmánná, az Ideál Kereskedelmi Vállalat eladója arról beszélt; a párttagok nagy várakozással tekintenek a testület megújulási törekvéseire. Szólt arról is, hogy néhány ember a demokrácia leple alatt felelőtlenül kritizál. Ezzel a vállalat dolgozói nem értenek egyet, pedig ők sem elégedettek, hiszen közülük soknak olyan alacsony a jövedelme, hogy személyi jövedelemadót sem kell fizetnie. Arra az észrevételére, hogy a városi pártbizottság személyi összetételében az értelmiség felé hajlik, a későbbiekben többen szenvedélyesen reflektáltak. Szabó Lajos, a tiszaroffi községi pártbizottság titkára azt hangsúlyozta, hogy a városi pártbizottság felelős politikai irányító feladatát jól oldja meg. A testület figyelme elsősorban gazdaság- politikai kérdésekre és a párt belső életére irányult. Jelentős az a hatás, mely határozatai révén a politikai folyamatokra irányult, nagy segítséget adva ezzel a községi pártbizottságoknak és az alapszervezeteknek. Szerinte a párt megújulása meghatározó mértékben függ az alapszervezetek munkájától. Báthory Gabriella, a ti- szatenyői általános iskola igazgatója az általános iskolai oktatás személyi és tárgyi feltételeinek nagymérvű hiányára hívta fel a figyelmet. Az okokat abban látta, hogy az illetékes tárca nem törekedett kellően az oktatás színvonalának csökkentését előidéző okok megnuruuiri György, az orme- nyesi községi pártbizottság titkára megerősítette azt, hogy a lényegi folyamatokra képes volt hatást gyakorolni a városi pártbizottság. Munkastílusában is történtek változások. Többen vesznek például részt a döntések előkészítésében, ezáltal is erősödik a pártdemokrácia. Nőtt a területek önállósága és felelőssége. Szerinte a tisztázatlan ideológiai kérdések okozzák a párttagok között a legtöbb befeléfor- dulást. Szakái Károly, a Törökszentmiklósi Tisaatáj Termelőszövetkezet üzemi párt- bizottságának titkára gyorsabb megoldásokat sürgetett. Hosszúnak tartotta azt az időt, ami az országos pártkonferencia és a városi pártbizottsági ülés közt eltelt. Javasolta, hogy a városi pártbizottság -tartson majd nyílt üléseket. Soltész Lajos, a Finommechanikai Vállalat párttitkára arra figyelmeztetett, hogy a gondok az alapszervezetekben jelennek meg először, jelzéseikre ezért figyelni kell. önállóságuk segítséget is feltételez, hogy legyen bátorságuk kimondani mindazt, ami ■tagjaikat foglalkoztatja. Hajós Ferenc, a Baromfi- feldolgozó Vállalat igazgatója részben más álláspontra helyezkedett. Szerinte nem késtek el a pártbizottsági Perge Tiborné, a városi NEB elnöke a tanulás presztízsveszteségéről beszélt. Arról, hogy egy kialakult rossz gyakorlat szerint anyagi és politikai vonatkozásban egyaránt hátrányba kerül az, aki tanul. Azt javasolta: a köz érdekében kifejtett munkában a városi pártbizottság az állami, társadalmi, gazdasági és tömegszervezetekkel segítőkész partneri viszonyt ápol. szüntetésére, hanem a köny- nyebb megoldásokhoz — így például a képesítés nélküli nevelők alkalmazásához — folyamodott. És amíg az általános iskolai oktatás szak- emberhiánnyal küzdött, sorra alakultak a homályos célzatú, szaktanárokat alkalmazó pedagógiai intézetek. Dr. Szántai Imre városi főorvos — többek között — sajnálattal állapította meg, hogy az utóbbi nyolc hónapban tehetetlenek a rehabilitáltak elhelyezésében. A város és vonzáskörzete egészségügyi állapotának romlását nemcsak egészségügyi és -szociális kérdésként vetette fel, hanem a kedvezőtlen folyamat megállítását egyértelmű politikai feladatként. Társadalmi összefogást kért ez ügyben, mondván, hogy az egészségügyi dolgozók erőfeszítése egymagában kevésnek bizonyul. Szólt a személyi jövedelem- adó kedvezőtlen, az egészségügyi dolgozók etikai magatartására is kiható kedvezőtlen voltáról. A hálapénz legalizálása nem szolgálja a lakossághoz fűződő jó kapcsolatot. Bicskei József, a tiszapüs- pöki pártalapszervezet titkára annak a véleményének adott hangot, hogy jobban kellene alulról építkezni a politikában, mert a felsőbb szervek már a városi párt- bizottsági ülés előtt állást foglaltak, így lényegében nem marad más, mint megerősíteni azt. Szólt községe elfogadható közhangulatáról is, amely annak is betudható, hogy községpolitikai célkitűzéseik közül már a jövő évieken is dolgoznak. uies megtariasavai, mivel semmi nem indokolta a „tűzoltómunkát”. Fenyvesi József a megyei párt-végrehajtóbizottság nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd reagált néhány véleményre, többek között a párt munkásjellegére. Feltette a kérdést: a munkásból lett, vagy munkás szülőktől (vagy más családokból) származó értelmiségi miért ne képviselhetné jól a munkások érdekeit? További meditációként folytatta: a pártnak nemcsak a munkások érdekeit kell képviselnie. A politikai oktatásról szólva vetette fel, hogy elősorban a ma és a holnap kérdéseire kell választ adni és az új elméleti kérdések kidolgozásában türelmet tanúsítani. Beszélt arról is, hogy egy jobb bérezési rendszer kidolgozása egyre inkább elodázhatatlan, de óvni kell magunkat a túlzott illúzióktól. Kiemelte: az egész párttagság környezetére is kiható munkája nélkül nem valósítható meg a kilábalás nehéz helyzetünkből. Az alapszervezetek tevékenysége a megújulási folyamat kulcskérdése. Befejezésül arról szól, hogy minden érdemi fejlődés feltételei a gazdaságban teremtődnek meg, ezért kell a figyelmet arra összpontosítani. munkája alapján ítéljenek meg mindenkit, ne aszerint, hogy munkás vagy értelmiségi. Elekes Sándor, a Tisza- táj Tsz elnökhelyettese az írásbeli jelentéshez fűzött kiegészítéseket, majd központi intézkedéseket igénylő problémákkal (gazdasági szabályozók, visszamenőleges hatályú jogszabályok stb.) foglalkozott. Dr. Kerek Béla, a Székács Elemér Mezőgazdasági Szak- középiskola igazgatója is a szellemi munka leértékelődéséről beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az értelmiség nem jut kellő szerephez, gazdaságunk sereghajtó lesz Európában. Megemlítette — egyébként követendő példaként —, hogy ők azt nézik: az adott viszonyok között mit lehet tenni. Saját erőből építettek három tantermet és megteremtették a technikusképzés feltételeit. Katona Mihály, a Mezőgép törökszentmiklósi gépgyárának párttitkára azt fejtegette, hogy a pártalap- szervezetek a mostani hatás- és jogkörükkel nem tudják megoldani feladatukat. Vezetőségeiket jó káderekkel kell megerősíteni és fokozni erkölcsi-anyagi megbecsülésüket. Schultz András, az örmény esi Hungaroterm Vállalat művezetője a régi sémák még fellelhető jeleiről beszélt, majd azt fejtegette, hogy a testület elé terjesztett jelenés meglehetősen városcentrikus, a körzettel nem súlyának megfelelően foglalkozik. Ladányi Sándor, a GMV párttitkára azt húzta alá, hogy a pártbizottsági ülés akkor tölti be feladatát, ha a helyzetet őszintén és kritikusan elemezve fogalmazza meg azokat a feladatokat, melyek az országos pártértekezlet állásfoglalásából helyileg adódnak. Sürgette a városkép szebbé tételét és türelemre intett az alapszervezetek önálló munkájának megítélésében. Csabai Béla, a HNF városi bizottságának titkára a körzeti pártszervezetek fejlesztését sürgette, mert a lakossággal való jobb politizálásnak ez az egyik feltétele. Nagyobb figyelmet kért a tömegszervezetekre és tömegmozgalmakra. Kóródi Antalné, a Városi tanács elnöke többek között arról beszélt, hogy a tanácsi gazdálkodás romló feltételei mellett a szinten- tartás is nehéz. Ezért is sokkal önállóbb gazdálkodást, takarékoskodást várnak az intézmények vezetőitől. Szólt arról is, hogy bevételi kiesések miatt néhány beruházásról le kellett mondani, de a szennyvízhálózatról nem. A tanács sokat tett a közoktatásért. Igaz, szétszórtan, de egy új iskolát kitevő tanterem-hálózat épült. Sajnos, a tanácsnak nem tellett tornatermekre, színházteremre, a beruházásokat ugyanis évente rangsorolni kell. Kiemelte, hogy az önkormányzati elem, az önállóság és a felelősség tovább erősödött a tanács tevékenységében. Larászkó Károly, a Géja Szövetkezet elnöke arról tájékoztatta a pártbizottságot, hogy a személyi jövedelem- adó miatt nehéz túlmunkára bírni az embereket. Szívesebben dolgoznak társadalmi munkában. Politikai kérdésekben igen, de a gazdaságban nem látják a kibontakozás esélyeit. A testület megújításáért A vita gazdag anyagát Papp Lajos foglalta össze, majd a testület elfogadta a szóbeli kiegészítést és az írásban eléje terjesztett javaslatot. Ezt követően Váci Istvánnak, a pártbizottság titkárának szóbeli jelentését hallgatta meg a káderbizottság munkájáról és a további feladatokról. A testület megalakított egy bizottságot, melynek feladata a pártbizottság személyi megújításának előkészítése. Ezzel a pártbizottsági ülés véget ért. S. B, Tizenkilenc vélemény Önállóan, önerőből Kedvező változások
