Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-25 / 255. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. OKTÓBER 25. Rendelet a terhességmegszakitásról Egyszerűsödik az eljárási rend A terhességmegszakításról szóló új minisztertanácsi rendeletről tájékoztatta az újságírókat dr. Kökény Mihály szociális és egészségügyi miniszterhelyettes. A rendelet csupán a feltételek és az elbírálás legfontosabb szempontjait tartalmazza. az összes többi kérdésben a szociális és egészségügyi miniszter ad ki végrehajtási rendeletet. A kormányzat állásfoglalása szerint a terhességmegszakítás feltétel nélküli engedélyezése csak egy hosz- szabb távú egészségkulturális, szociálpolitikai program későbbi állomásaként jöhet szóba, az eljárási rend egyszerűsítése viszont már most is feltétlen indokolt. Ennek értelmében január elseje után két élő gyermek esetén is mód nyílik a terhesség- megszakítás elvégzésére, szemben a 15 éve érvényben lévő jogszabállyal, ami három gyermek, vagy két gyermek és egy szülészeti eseményhez kötötte az abortuszt. A katonai szolgálatot teljesítő személyek közül a jövőben csak a sorkatona felesége jogosult — hatósági eljárás nélkül — a terhesség megszakítására, amennyiben férjének a szolgálatból legalább még hat hónap hátra van. Lényeges változás: amennyiben a terhességet megállapító szakorvos a személyi igazolvány alapján indokoltnak látja az anya kérését, annak választása szerinti intézménybe irányítja a műtét elvégzésére. Első fokon az abortusz bizottságok megszűnnek, feladatukat a család és nővédelmi tanácsadók veszik át. A szociális indok elbírálása továbbra is hatósági eljárást igényel, azonban nem bizottságnál, hanem — már első fokon — a család és nővédelmi tanácsadó keretében. E testületek 15 éve működnek hazánkban, mint preventív nőgyógyászati szakrendelők, számuk ma 140. A tanácsnak az összes körülmény mérlegelése és a területi védőnő meghallgatása alapján jogában áll nemleges döntést hozni, vagyis a kért terhességmegszakítást visszautasítani. Ebben az esetben marad meg — másodfokon — az abortusz bizottság. Nem változik az az előírás, amely kimondja, hogy a műtét általában a terhesség 12. hetéig végezhető eL A terhességmegszakításért fizetendő térítési díjat 2 ezer forintra emelik fel. viszont bővítik a térítésmentes esetek körét. Ennek megfelelően nem kell térítési díjat fizetni, ha a terhesség bűncselekmény következménye, ha megszakítására a magzatnál fennálló egészségügyi ok miatt kerül sor, ha az anyai betegség a terhesség alatt vált ismertté, ha fogamzásgátló gyógyszerrel végzett kísérletben vett részt, vagy igazolható a méhen belüli eszköz melletti teherbeesés. Térítésmentesen szakítják meg az állami gondozottak és azok másállapotát is. akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori öre^égi nyugdíj legkisebb összegét (ez jelenleg 2980 forint). Mindezek mellett is van lehetőség a térítési díj elengedésére, amennyiben egyéb körülmények indokolják azt. Ez azonban hatósági eljárás keretéből történhet. A nem magyar állampolgárok általában a díj kétszeresét fizetik. A menekültekre nem hoztak külön szabályt, ügyüket belső rendelkezés alapján intézik, helyzetük végleges rendeződéséig. 1989. január elsejével megszűnik a házasság előtti kötelező tanácsadás, a jövőben az egészségnevelést az iskolákban kívánják hatékonyabbá tenni. A művi terhességmegszakításról szóló új miniszter- tanácsi rendelettel kapcsolatos véleményéről érdeklődtünk dr. László János professzortól. az Orvostovábbképző Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Künikájá- nak igazgatóhelyettesétől, a Magyar Nőgrvos Társaság vezetőségi tagjától. A professzor egyebek között elmondta: — A jelenlegi helyzetben szükséges és korrekt döntésnek tartom a korábbi törvény módosítását, amelynek bevezetésével rövidíthető az eddigi hosszú és meglehetősen bürokratikus engedélyezési eljárás. A rendelet január elsejei hatályba lépését követően egyébként valószínűleg nem növekszik jelentősen a terhességmegszakításra jelentkezők száma. hiszen az engedélyeket — három gyermek, vagy két szülés és egy szülészeti esemény után — korábban is csaknem minden esetben megkapták az abortuszt kérők. Dr. László János felhívta a figyelmet arra: a szociális szempontok egyre nagyobb szerepet játszanak abban, hogy a nők vállalják-e a terhességüket. Tapasztalata szerint a szűkösebb anyagi helyzetű családok túlnyomó többsége — a nehézségek ellenére — vállalkozik két gyermek felnevelésére. A fiatalkorú egyedülálló nők viszont gyermek világraho- zását sakkal inkább meggondolják; a szociális jellegű indokokat azonban továbbra is hatóság bírálja eL — A rendelet bevezetése megnöveli a terhességet megállapító, az abortuszt engedélyező orvosok felelősségét — mutatott rá a profesz- szor. Ezért szükségesnek tartja, hogy a kórházakban, szakrendelőkben csak a többéves tapasztalattal rendelkező szakorvosok dönthessenek a műtéti beavatkozásról. Közlekedési nehézségek Szolnokon Amint az itt élők tapasztalhatták, Szolnokon a vizes szennyvízvezetékek rekonstrukciója miatt részleges illetve teljes forgalmi elterelésekre került sor az utóbbi hetekben. A kivitelezők szeretnék mielőbb, határidőre befejezni a munkákat. Jelenleg azonban még a helyismerettel rendelkezőknek is nehéz a közlekedés gépjárművekkel a városban. Képeink a felújítás és a rekonstrukció néhány helyszínét örökítették meg. A Bercsényi úton az elavult vízvezetékeket cserélik ki A Keskeny János úton a szennyvízvezetékek nagy átmérőjű csöveit fektetik A jászberényi Zagyva-parton Pótolják a fákat, parkot, sótányt alakítanak ki Hamarosan megkezdődik Jászberényben a Zagyva városi szakasza mentén a késő tavasszal kivágott hatalmas nyárfák pótlása. A városi tanács mintegy 100 ezer forintért rendelt cserjéket, facsemetéket, díszfákat a kopár vízpart fásítására. A strand tói lefelé több, mint három kilométeres szakaszon a nyáron kikotorták a Zagyva ágát, az iszapot pedig a parton elteregették. A városközpontban sétányt alakítanak ki, de a többi részen is járhatóvá, gépi kotróra, kaszálásra alkalmassá teszik a vízpartot. A durva tereprendezés után folytatódik a part és rézsű igazítása, a vegetációs időszak elmúltával pedig nagy erővel megkezdődik az ültetés. A Hatvani úti zsilip és az Alkotmány úti híd közötti másfél kilométeres szakaszon 400 szomorufűzt, 200 nyírfát, 200 barkás fűzt, 250 örökzöldet és mintegy 600 díszcserjét ültetnek el az idén. A strand mellett bar- kásfűz lesz, a Víz utcai klub kerítésére vadszőlőt futtatnak, a templom mögötti volt „dühöngő” (játszótér) helyén pihenőparkot alakítanak ki padokkal, fákkal, sövényekkel. A telepítési terv szerint a víz mentén végig szomorúfűzek sorakoznak majd, melyet nyírfacsoportok szakítanak meg, lomb- hulla tó fenyők tarkítanak. A közelmúltban a Zagyva-parton elkészült 56 lakás előtti részt is parkosítják, és a vízhez lépcsőt építenek ki. Amint az idő engedi, a parkgondozók, a közhasznú munkások és diákok megkezdik az ültetést Az ősszel 60, tavasszal pedig további 40 ezer forint értékű növényzet kerül a 90 kivágott nyárfa helyére. Kőolajos brigád az óvodáért A Nagyalföldi Kőolaj'- és Földgáztermelő Vállalat November 4. Szocialista Brigádja társadalmi munkát szervezett a megyeszékhely Napsugár úti (Kertváros) óvodájában. A szóban forgó gyermekintézmény épületének egyik fele lakás volt korábban. Az idei nyárom végre megkapta az óvoda az egész — az OGSZ által — felújított épületet, azóta tágas, kényelmes helyiségekben tartózkodhatnak az apróságok. A szocialista brigád tagjai Patainé Baráth Vera vezető óvónő irányításával alakították ki a kis zöldséges és virágos kerteket, s jutott idő a még tavaly elkészített rönkvár felújítására, az egész udvar rendezésére is. A fárasztó délelőttöt a vállalat brigád- házában halászlé-ebéd követte, melyen családostól vettek részt a brigádtagok. LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Átkelés sűrű csöndben Egy szál komám, Árpi! Talán el sem hiszed, hogy ennyi időnek kellett eltelnie, míg végre leülhetek és írhatok többet. mint a képeslapra. Azok az üdvözletek tényleg melegek meg formák meg ilyesmik voltak, de mit érthettél te ebből? Netán azt, hogy itt is „melegem van’’, akárcsak odahaza volt? ... Hát hőség van. Árpádom, de másféle, mint amilyenben együtt izzadtunk, ezt próbálom majd elmagyarázni, ha sikerül. Bizony, csaknem másfél esztendeje, hogy a nejemmel éppen csomagoltunk mi az, hogy csomagoltunk? —, kapkodtunk, gyűrtük a ruhát, a kevésbé gyanús holmikat a bőröndökbe, mintha árvíz elől menekülnénk, amikor váratlanul ránkcsengettéí. Nem tudhattad, hogy a sorozatos visszautasítás ellenére, nagy nehezen megkaptuk a turistaútleveleket, s aki elintézte, figyelmeztetett: huszonnégy órán belül tűnés, mert csak egy napra utazott el az illetékes, s kiderülhet a turpisság. Nem tudtál erről, s én sem szólhattam, mert az árnyékomtól joggal félek, de tőled nincs miért tartanom. Bizonyára igazad van, de megesküdtem, anyámnak sem említem, hogy útra — és milyen útra! — készülők. Szegény anyám a nagy megérzéseivel. .. Mindig, minden utamra aggódva, könnyel a szemében engedett el, „vigyázz magadra nagyon, kisfiam, valami rosszat érzek”..., s ezek az érzései a legtöbb esetben be is igazolódtak. Most, közel másfél éve, mikor legutóbb (vagy utoljára?), kemény galuskákat nyelve próbáltam úgy elbúcsúzni tőle, hogy ne vegye észre („na puszi, anyu, megyünk egy csöppet kirándulni”) — ő mosolygott, nem érzett semmit!... Vagy mégis érezte, s azért?... Te meg értetlenül nézted, miért vigyorgok, miközben egy százast adok az ötvenes helyett. Sejtem, nem újdonság számodra, de csak leírom: azért vigyorogtam, pajtás, mert akkor én már nagyon reméltem, hogy ezt a kölcsönt te sosem fogod visszaadni! Vagy legalábbis jó ideig nem. A Marosnak az a vize, amelyikben még együtt horgásztunk, már régesrég belefolyt a Tiszába; onnan a Dunába, s így szépen, újra átlépve a határt visszatért az országba. Én nem. Én már errefele folydogálva döntöttem, illetve eldöntették velem jóval azelőtt: vissza csak bilincsben vagy koporsóban. Te érted, hogy miért... A Maros vize vagy nem érti, vagy azt érti, hogy — törvény ide, elnöki rendelet oda — végül is kijut a tengerekre, az óceánokra. No de az embernek nem adatott meg, hogy viz lehessen. Az otthon maradt okos kislányom, az igen, az megsejthetett valamit. Lehet, emlékezett még arra. ami megfutamodó som előtt vagy három évvel, félrészegen csúszott ki a számon, hogy tudniillik, nekem a szervek csak egyszer fognak útlevelet adni. Elég az hozzá, hogy a „búcsúzáskor” meglehetősen rekedten és nyilvánvaló remegéssel a hangjában kérdezte: és vissza mikor jössz, táti? ... Szerinted mit válaszolhattam volna? Nyomtam a fejére egy barackot. Ügy ültünk a Kicsi Ügyesben (ha nem emlékeznél, ez a Trabantom magyarosított neve), mintha loptuk volna, s félnénk. hogy elcsípnek. Hátam mögött a. nejem s a másfél éves fiam a tőlük szokatlan szótlansággal lapultak, az öcskös egyszer odacsinált, az biztos; lehet, a kománéd is, csak éppen nem merte bevallani, s egy biidösséggel elintézte mind a kettőt. Amikor bebizonyosodott, hogy senki sem telefonált miattunk a határátkelőhelyre, s hogy nem kell visszafordulnunk, még sűrűbb lett a csönd a kocsiban. Aztán a magyar határőr további jó utat kívánt, erre a legénykénk elaludt, s Éviből nem törhetett ki elemi erővel a sirás, csak visszafogottan. kínlódva zokogott vagy fél órát, én meg azokkal a bizonyos galuskákkal voltam elfoglalva, hallgattam, mintha ezúttal én csináltam volna oda. Még Budapesten sem hittem el, hogy sikerült. Na most képzeld el Árpi (ha tudod): iszom, és képtelen vagyok berúgni. A haverok heteken keresztül ön- tik belém a piát, és nem tudok kilazita- ni! Makacs görcseim, szorongásaim, a feszültség, a zaklatottság ordít ábráza- tomról, hónapok múlva jegyzi meg valaki: mintha simulnának a ráncaid... Annyiszor megálmodtam, hogy itt vagyok. sétálok Pest és Buda utcáin, könyveket vásárolok, színházba járok, barátokkal beszélgetek, és beszélhetek nyugodtan, nem kell állandóan forgolódnom, senkit sem zavar ez a nyelv, sem a mondókám..., szóval, annyit álmodtam erről, hogy valóság ez már soha nem lesz. Barátok, ismerősök nem értik, többnyire én sem, de ugye, Árpi te tudod, hogy miért? ... Valami tréfásat is kellene írnom, ja megvan, velem történt: megyek a benzinkúthoz tankolni. Ez már önmagában vidám dolog (te érted, miért): mert van benzin (még), bár egyre drágább. Tehát, szolnoki benzinkút, kérdem a hölgytől: hová húzzak a Trabanttal? Hát ahova kell! — jön a válasz. Fogalmam sincs, hova kell. Hát ahhoz a kúthoz, amelyiken K betű van! — kapom a felvilágosítást —, ez mindenhol így van. Mondom, elnézést, külföldi vagyok, nálunk nincs K. Csak most nézi meg a kocsim rendszámát, s felkiált: hát olyan jól beszél magyarul, nem is gondoltam, hogy onnan jött!... Komám, feltételezted volna, hogy itt sokan nem tudják, hogy ott kétmilliónak ez az anyanyelve?!... Mint látod, ennek a történetnek sem vicces a vége, úgy tűnik, a humorérzékemmel is gondok vannak. Legközelebb majd jobban igyekszem (írás előtt bedobok egy-két decit, úgysem segít, de hátha árt), addig is ölel komád, Lajos A József Attila úton a 4-es főútvonal leendő elterelő szakaszának kialakítása folyik
