Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-25 / 255. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. OKTÓBER 25. Rendelet a terhességmegszakitásról Egyszerűsödik az eljárási rend A terhességmegszakításról szóló új minisztertanácsi ren­deletről tájékoztatta az újságírókat dr. Kökény Mihály szo­ciális és egészségügyi miniszterhelyettes. A rendelet csupán a feltételek és az elbírálás legfontosabb szempontjait tartal­mazza. az összes többi kérdésben a szociális és egészségügyi miniszter ad ki végrehajtási rendeletet. A kormányzat állásfogla­lása szerint a terhességmeg­szakítás feltétel nélküli en­gedélyezése csak egy hosz- szabb távú egészségkulturá­lis, szociálpolitikai program későbbi állomásaként jöhet szóba, az eljárási rend egy­szerűsítése viszont már most is feltétlen indokolt. Ennek értelmében január elseje után két élő gyermek esetén is mód nyílik a terhesség- megszakítás elvégzésére, szemben a 15 éve érvényben lévő jogszabállyal, ami há­rom gyermek, vagy két gyer­mek és egy szülészeti ese­ményhez kötötte az abor­tuszt. A katonai szolgálatot teljesítő személyek közül a jövőben csak a sorkatona felesége jogosult — hatósági eljárás nélkül — a terhesség megszakítására, amennyi­ben férjének a szolgálatból legalább még hat hónap hát­ra van. Lényeges változás: amennyiben a terhességet megállapító szakorvos a sze­mélyi igazolvány alapján in­dokoltnak látja az anya ké­rését, annak választása sze­rinti intézménybe irányítja a műtét elvégzésére. Első fokon az abortusz bi­zottságok megszűnnek, fel­adatukat a család és nővé­delmi tanácsadók veszik át. A szociális indok elbírálása továbbra is hatósági eljárást igényel, azonban nem bizott­ságnál, hanem — már első fokon — a család és nővé­delmi tanácsadó keretében. E testületek 15 éve működ­nek hazánkban, mint pre­ventív nőgyógyászati szak­rendelők, számuk ma 140. A tanácsnak az összes körül­mény mérlegelése és a terü­leti védőnő meghallgatása alapján jogában áll nemle­ges döntést hozni, vagyis a kért terhességmegszakítást visszautasítani. Ebben az esetben marad meg — má­sodfokon — az abortusz bi­zottság. Nem változik az az elő­írás, amely kimondja, hogy a műtét általában a terhes­ség 12. hetéig végezhető eL A terhességmegszakításért fizetendő térítési díjat 2 ezer forintra emelik fel. vi­szont bővítik a térítésmen­tes esetek körét. Ennek megfelelően nem kell térítési díjat fizetni, ha a terhesség bűncselekmény következménye, ha megsza­kítására a magzatnál fennál­ló egészségügyi ok miatt ke­rül sor, ha az anyai betegség a terhesség alatt vált ismert­té, ha fogamzásgátló gyógy­szerrel végzett kísérletben vett részt, vagy igazolható a méhen belüli eszköz melletti teherbeesés. Térítésmente­sen szakítják meg az állami gondozottak és azok másálla­potát is. akinek a családjá­ban az egy főre jutó jövede­lem nem haladja meg a mindenkori öre^égi nyugdíj legkisebb összegét (ez jelen­leg 2980 forint). Mindezek mellett is van lehetőség a térítési díj elengedésére, amennyiben egyéb körülmé­nyek indokolják azt. Ez azonban hatósági eljárás ke­retéből történhet. A nem magyar állampolgárok álta­lában a díj kétszeresét fize­tik. A menekültekre nem hoztak külön szabályt, ügyü­ket belső rendelkezés alap­ján intézik, helyzetük végle­ges rendeződéséig. 1989. január elsejével meg­szűnik a házasság előtti kö­telező tanácsadás, a jövőben az egészségnevelést az isko­lákban kívánják hatéko­nyabbá tenni. A művi terhességmegsza­kításról szóló új miniszter- tanácsi rendelettel kapcsola­tos véleményéről érdeklőd­tünk dr. László János pro­fesszortól. az Orvostovább­képző Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Künikájá- nak igazgatóhelyettesétől, a Magyar Nőgrvos Társaság vezetőségi tagjától. A professzor egyebek kö­zött elmondta: — A jelenle­gi helyzetben szükséges és korrekt döntésnek tartom a korábbi törvény módosítását, amelynek bevezetésével rö­vidíthető az eddigi hosszú és meglehetősen bürokratikus engedélyezési eljárás. A ren­delet január elsejei hatályba lépését követően egyébként valószínűleg nem növekszik jelentősen a terhességmeg­szakításra jelentkezők szá­ma. hiszen az engedélyeket — három gyermek, vagy két szülés és egy szülészeti ese­mény után — korábban is csaknem minden esetben megkapták az abortuszt ké­rők. Dr. László János felhívta a figyelmet arra: a szociális szempontok egyre nagyobb szerepet játszanak abban, hogy a nők vállalják-e a ter­hességüket. Tapasztalata sze­rint a szűkösebb anyagi helyzetű családok túlnyomó többsége — a nehézségek el­lenére — vállalkozik két gyermek felnevelésére. A fiatalkorú egyedülálló nők viszont gyermek világraho- zását sakkal inkább meg­gondolják; a szociális jelle­gű indokokat azonban to­vábbra is hatóság bírálja eL — A rendelet bevezetése megnöveli a terhességet megállapító, az abortuszt en­gedélyező orvosok felelőssé­gét — mutatott rá a profesz- szor. Ezért szükségesnek tartja, hogy a kórházakban, szakrendelőkben csak a többéves tapasztalattal ren­delkező szakorvosok dönt­hessenek a műtéti beavatko­zásról. Közlekedési nehézségek Szolnokon Amint az itt élők tapasz­talhatták, Szolnokon a viz­es szennyvízvezetékek re­konstrukciója miatt részle­ges illetve teljes forgalmi el­terelésekre került sor az utóbbi hetekben. A kivitele­zők szeretnék mielőbb, ha­táridőre befejezni a munká­kat. Jelenleg azonban még a helyismerettel rendelke­zőknek is nehéz a közleke­dés gépjárművekkel a vá­rosban. Képeink a felújítás és a rekonstrukció néhány helyszínét örökítették meg. A Bercsényi úton az elavult vízvezetékeket cserélik ki A Keskeny János úton a szennyvízvezetékek nagy átmérőjű csöveit fektetik A jászberényi Zagyva-parton Pótolják a fákat, parkot, sótányt alakítanak ki Hamarosan megkezdődik Jászberényben a Zagyva vá­rosi szakasza mentén a ké­ső tavasszal kivágott hatal­mas nyárfák pótlása. A vá­rosi tanács mintegy 100 ezer forintért rendelt cserjéket, facsemetéket, díszfákat a kopár vízpart fásítására. A strand tói lefelé több, mint három kilométeres szaka­szon a nyáron kikotorták a Zagyva ágát, az iszapot pe­dig a parton elteregették. A városközpontban sétányt alakítanak ki, de a többi ré­szen is járhatóvá, gépi kot­róra, kaszálásra alkalmas­sá teszik a vízpartot. A durva tereprendezés után folytatódik a part és rézsű igazítása, a vegetációs időszak elmúltával pedig nagy erővel megkezdődik az ültetés. A Hatvani úti zsilip és az Alkotmány úti híd kö­zötti másfél kilométeres sza­kaszon 400 szomorufűzt, 200 nyírfát, 200 barkás fűzt, 250 örökzöldet és mintegy 600 díszcserjét ültetnek el az idén. A strand mellett bar- kásfűz lesz, a Víz utcai klub kerítésére vadszőlőt futtat­nak, a templom mögötti volt „dühöngő” (játszótér) he­lyén pihenőparkot alakíta­nak ki padokkal, fákkal, sö­vényekkel. A telepítési terv szerint a víz mentén végig szomorúfűzek sorakoznak majd, melyet nyírfacsopor­tok szakítanak meg, lomb- hulla tó fenyők tarkítanak. A közelmúltban a Zagy­va-parton elkészült 56 lakás előtti részt is parkosítják, és a vízhez lépcsőt építenek ki. Amint az idő engedi, a park­gondozók, a közhasznú mun­kások és diákok megkezdik az ültetést Az ősszel 60, ta­vasszal pedig további 40 ezer forint értékű növény­zet kerül a 90 kivágott nyár­fa helyére. Kőolajos brigád az óvodáért A Nagyalföldi Kőolaj'- és Földgáztermelő Vállalat No­vember 4. Szocialista Bri­gádja társadalmi munkát szervezett a megyeszékhely Napsugár úti (Kertváros) óvodájában. A szóban for­gó gyermekintézmény épü­letének egyik fele lakás volt korábban. Az idei nyárom végre megkapta az óvoda az egész — az OGSZ által — felújított épületet, azóta tágas, kényelmes helyiségek­ben tartózkodhatnak az ap­róságok. A szocialista bri­gád tagjai Patainé Baráth Vera vezető óvónő irányítá­sával alakították ki a kis zöldséges és virágos kerte­ket, s jutott idő a még ta­valy elkészített rönkvár fel­újítására, az egész udvar rendezésére is. A fárasztó délelőttöt a vállalat brigád- házában halászlé-ebéd kö­vette, melyen családostól vettek részt a brigádtagok. LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Átkelés sűrű csöndben Egy szál komám, Árpi! Talán el sem hiszed, hogy ennyi idő­nek kellett eltelnie, míg végre leülhe­tek és írhatok többet. mint a képes­lapra. Azok az üdvözletek tényleg me­legek meg formák meg ilyesmik vol­tak, de mit érthettél te ebből? Netán azt, hogy itt is „melegem van’’, akár­csak odahaza volt? ... Hát hőség van. Árpádom, de másféle, mint amilyen­ben együtt izzadtunk, ezt próbálom majd elmagyarázni, ha sikerül. Bizony, csaknem másfél esztendeje, hogy a nejemmel éppen csomagoltunk mi az, hogy csomagoltunk? —, kapkod­tunk, gyűrtük a ruhát, a kevésbé gya­nús holmikat a bőröndökbe, mintha ár­víz elől menekülnénk, amikor váratla­nul ránkcsengettéí. Nem tudhattad, hogy a sorozatos visszautasítás ellené­re, nagy nehezen megkaptuk a turista­útleveleket, s aki elintézte, figyelmezte­tett: huszonnégy órán belül tűnés, mert csak egy napra utazott el az illetékes, s kiderülhet a turpisság. Nem tudtál er­ről, s én sem szólhattam, mert az árnyékomtól joggal félek, de tőled nincs miért tartanom. Bizonyára igazad van, de megesküdtem, anyámnak sem emlí­tem, hogy útra — és milyen útra! — készülők. Szegény anyám a nagy meg­érzéseivel. .. Mindig, minden utamra aggódva, könnyel a szemében engedett el, „vigyázz magadra nagyon, kisfiam, valami rosszat érzek”..., s ezek az ér­zései a legtöbb esetben be is igazolód­tak. Most, közel másfél éve, mikor leg­utóbb (vagy utoljára?), kemény galus­kákat nyelve próbáltam úgy elbúcsúzni tőle, hogy ne vegye észre („na puszi, anyu, megyünk egy csöppet kirándul­ni”) — ő mosolygott, nem érzett sem­mit!... Vagy mégis érezte, s azért?... Te meg értetlenül nézted, miért vi­gyorgok, miközben egy százast adok az ötvenes helyett. Sejtem, nem újdonság számodra, de csak leírom: azért vigyo­rogtam, pajtás, mert akkor én már na­gyon reméltem, hogy ezt a kölcsönt te sosem fogod visszaadni! Vagy legalább­is jó ideig nem. A Marosnak az a vize, amelyikben még együtt horgásztunk, már régesrég belefolyt a Tiszába; on­nan a Dunába, s így szépen, újra átlép­ve a határt visszatért az országba. Én nem. Én már errefele folydogálva dön­töttem, illetve eldöntették velem jóval azelőtt: vissza csak bilincsben vagy ko­porsóban. Te érted, hogy miért... A Maros vize vagy nem érti, vagy azt ér­ti, hogy — törvény ide, elnöki rendelet oda — végül is kijut a tengerekre, az óceánokra. No de az embernek nem adatott meg, hogy viz lehessen. Az otthon maradt okos kislányom, az igen, az megsejthetett valamit. Lehet, emlékezett még arra. ami megfutamo­dó som előtt vagy három évvel, félré­szegen csúszott ki a számon, hogy tud­niillik, nekem a szervek csak egyszer fognak útlevelet adni. Elég az hozzá, hogy a „búcsúzáskor” meglehetősen re­kedten és nyilvánvaló remegéssel a hangjában kérdezte: és vissza mikor jössz, táti? ... Szerinted mit válaszol­hattam volna? Nyomtam a fejére egy barackot. Ügy ültünk a Kicsi Ügyesben (ha nem emlékeznél, ez a Trabantom magyaro­sított neve), mintha loptuk volna, s fél­nénk. hogy elcsípnek. Hátam mögött a. nejem s a másfél éves fiam a tőlük szokatlan szótlansággal lapultak, az öcskös egyszer odacsinált, az biztos; le­het, a kománéd is, csak éppen nem merte bevallani, s egy biidösséggel elin­tézte mind a kettőt. Amikor bebizonyo­sodott, hogy senki sem telefonált miat­tunk a határátkelőhelyre, s hogy nem kell visszafordulnunk, még sűrűbb lett a csönd a kocsiban. Aztán a magyar határőr további jó utat kívánt, erre a legénykénk elaludt, s Éviből nem tör­hetett ki elemi erővel a sirás, csak visszafogottan. kínlódva zokogott vagy fél órát, én meg azokkal a bizonyos ga­luskákkal voltam elfoglalva, hallgattam, mintha ezúttal én csináltam volna oda. Még Budapesten sem hittem el, hogy sikerült. Na most képzeld el Árpi (ha tudod): iszom, és képtelen vagyok be­rúgni. A haverok heteken keresztül ön- tik belém a piát, és nem tudok kilazita- ni! Makacs görcseim, szorongásaim, a feszültség, a zaklatottság ordít ábráza- tomról, hónapok múlva jegyzi meg va­laki: mintha simulnának a ráncaid... Annyiszor megálmodtam, hogy itt va­gyok. sétálok Pest és Buda utcáin, könyveket vásárolok, színházba járok, barátokkal beszélgetek, és beszélhetek nyugodtan, nem kell állandóan forgo­lódnom, senkit sem zavar ez a nyelv, sem a mondókám..., szóval, annyit ál­modtam erről, hogy valóság ez már so­ha nem lesz. Barátok, ismerősök nem értik, többnyire én sem, de ugye, Árpi te tudod, hogy miért? ... Valami tréfásat is kellene írnom, ja megvan, velem történt: megyek a ben­zinkúthoz tankolni. Ez már önmagában vidám dolog (te érted, miért): mert van benzin (még), bár egyre drágább. Te­hát, szolnoki benzinkút, kérdem a hölgytől: hová húzzak a Trabanttal? Hát ahova kell! — jön a válasz. Fogal­mam sincs, hova kell. Hát ahhoz a kút­hoz, amelyiken K betű van! — kapom a felvilágosítást —, ez mindenhol így van. Mondom, elnézést, külföldi vagyok, nálunk nincs K. Csak most nézi meg a kocsim rendszámát, s felkiált: hát olyan jól beszél magyarul, nem is gon­doltam, hogy onnan jött!... Komám, feltételezted volna, hogy itt sokan nem tudják, hogy ott kétmilliónak ez az anyanyelve?!... Mint látod, ennek a történetnek sem vicces a vége, úgy tű­nik, a humorérzékemmel is gondok vannak. Legközelebb majd jobban igyekszem (írás előtt bedobok egy-két decit, úgysem segít, de hátha árt), addig is ölel komád, Lajos A József Attila úton a 4-es főútvonal leendő elterelő szaka­szának kialakítása folyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom