Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-25 / 255. szám
1988. OKTÓBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Húsz év múltán Nem mindennapi meghívót kapott szerkesztőségünk Tószegről. Tanyasi találkozóra invitáltak bennünket. Az egykori Hay-tanya (Abony és Tószeg között háború előtti tanyaközpont) és környékén élő emberek jöttek össze szombaton a Tószegi Művelődési Házban. A 'baráti összejövetel gondolatát a helyi nyugdíjas klub vetette föl, amelyet a közművelődési intézmény szívesen vállalt. Negyedéves szervezőmunka meghozta a sikert, hiszen több mint százhúszon jöttek el. Sajnos már sokan nincsenek az ország különböző részeibe. 1'959-ben már csak 63 család lakott ott a maga építette nád vagy cseréptetős házakban. A találkozóra jöttek most Dunántúlról, északról, délről, az egykori komák, játszótársak, munkatársak, rokonok és sírva borultak egymás nyakába. Nézegették az elsárgult fényképeket, egymás szavába vágva mesélték élettörténeteiket. Megható és elgondolkodtató volt ez a találkozó. A tanya világa, a föld még ma is összeköti az embereket. A nehéz, küzdelmes mindennapok eggyé kovácsolták Tanyasi találkozó Tószegen az ott élőket, s ezen az idő sem változtatott. A házigazdák vidám műsorral és ízletes vacsorával kedveskedtek a vendégeknek. Szeretnék, ha ez hagyománnyá válna és évente tudnának találkozni az egykori tanyasi emberek. Felvételeink a találkozó néhány örömteli pillanatát örökítették meg. Kép és szöveg: Tarpai Zoltán élők között, így az egykori tanyai tanító, Fekete bácsi sem, aki 1969-ig nevelte a puszta népét. Háború előtt a tanya lakói cselédek, béresek, napszámosok voltak a 3—4 ezer holdmyi uradalmi birtokon. Állattenyésztéssel, dohány- termesztéssel, repce, ricinustermesztéssel, sőt halászattal is foglalkoztak. Természetesen a búza, árpa, kukorica sem maradt el, hiszen a környék legjobb földje volt akkoriban. A felszabadulás után egyre kevesebb tanya maradt, a fiatalabbak elköltöztek az Szól a rádió Jó reggelt Vasárnap kivételével minden hajnali fél ötkor megszólal a Kossuth Rádió. A Rákóczi indulóval kezdi, aztán köszön a műsorvezető, bemutatja az ügyeletes stábot, s elhangzik az első hír- adás. Nyolc óráig híreket mondanak minden félórában, világhíradóval együtt belpolitikai híradásokat ötkor, hatkor, hétkor. Olykor túlságosan jól sikerül az ébresztő, már hajnalban kap a hallgató megdöbbentő híradásokat külföldről, s az utóbbi hónapokban egyre több hazai „szenzációt” is. A múlt héten például kétszer is folytatták azt a témát, amelytől már először is megfájdulhatott sok hallgató feje. A szegedi tanácselnök először hétfőn este elhangzott nyilatkozatát, amely témát adóit szinte egész héten a lapoknak, s még a rádió 168 órájának >s jutott belőle. Vannak persze — szerencsére, vagy sajnos kinek-kinek vérmérséklete szerint — csendesebb reggelek is. A tegnapi ilyen volt. Bár volt benne távoli világrészről balesetsorozat, s egy minden zeneszeretőt megérintő, hazai „skandalum” nem. Különben a szerkesztő ezúttal figyelmes volt. Miután hírül adta, hogy a Zor- ba világhírű szerzőjét fellépése után szívroham érte, hamarosan szólt is a gyönyörű zene. Ha jól emlékszem, évek teltek el, míg a Kossuthon kialakult, megszületett és tökéletesedett ez a reggeli műsor. A koránkelőknek, s a világ. dolgaitól nem irtó- zóknak, minden újra fogékonyaknak jót tettek vele a műsor gazdái. Talán az is jó, hogy egész gárdája van már a reggeli műsorok szerkesztésének. Ezért lehet minden reggel valami újat, valami egyszerit találni a három és félórás műsorban. Tudom, a legtöbb híve a szerdai Jó reggelteknek van, sokan esküsznek rá, hogy az egyik legrégibb újságírószerkesztő, Pintér Dezső csinálja a legjobban. Nem mernék rá esküdni, s ha jól visszagondolok, a névmagyarázatok miatt lehet rá évek óta voksolni. S miközben ezt leírom, kicsit meg- mosolygom is: milyen érdekes, évekkel ezelőtt ezt a műsort és szerkesztőjét lehetett csak azért kedvelni, mert olyan szépeket mondott a névnapokat ünneplőknek. De messze tűnt az a világ! Jómagam hallgatózásaim alapján azt állapítottam meg: Rékai Gábor hétfői összeállításai valahogy visz- szavezetik az embert a hétköznapokba, Király Edit szolid kedvessége ici-picit még visszaaltatja az embert, Rangos Katalin fölébreszti a lustát is, mindig félteni kell, hogy elreked ezekben a hajnali órákban. Forró Tamás kitűnően tud hajnalban „idegborzolni”, Tárnái Gizella okosan úgy fűzi aszót, s rakja össze a híreket, hogy egy hangsúlyával is tudom a véleményét, Perjés Klára (új a szerkesztők sorában) szinte kérdezi a hallgatót, mit szól az épp elmondottakhoz. Régóta érdeklődéssel hallgatom a két beugró, szombat reggeli szerkesztőt, Aczél Endrét és Szilágyi Jánost. Főleg azért, mert Szilágyi pár évvel ezelőtt kérte a hajnali mikrofont, hitt magában, újat tud adni. Hááát, nem is tudom, sikerült-e már. Bár sok mindent megtesznek, igyekvésük olykor hatástalan nekem, vagy fárasztó ... (SJ) Magyar—amerikai Tudományos együttműködés A Magyar Tudományos Akadémia és az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája képviselőjének munkaértekezlete kezdődött hétfőn, az MTA székházéiban. A magyar tudós csoportot Láng István' akadémikus, az MTÄ főtitkára, az amerikai küldöttségét James Ebért professzor, a Nemzeti Tudományos Akadémia alelnöke vezeti. Az ötnapos találkozón áttekintik a két akadémia tudományos együttműködésének eredményeit. A magyar és az amerikai kutatók csoportjai ellátogatnak az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetbe, a Központi Fizikai Kutatóintézetbe, a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetbe, a Szegedi Biológiai Központba és más kutatóintézetekbe, valamint a szegedi, pécsi, debreceni egyetemekre. Találkoznak azokkal a magyar tudósokkal, akik részt vettek az amerikai tudományos intézetek munkájában és intézetükben amerikai ösztöndíjasokkal dolgoztak együtt, valamint tájékozódnak a közös munka eredményeiről. Utazás számítógéppel Bz égbolt titkai A csillagászati napok rendezvényei sorában október 27-én, csütörtökön este 18 órakor távcsöves égboltmeg- figyelést tartanak — videókamera segítségével — Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtti téren. Utána az érdeklődők számitógépes programmal „kirándulhatnak” a Naprendszerbe is. Az égbolt titkai iránt érdeklődőket várják mindkét rendezvényre. Vendégünk az Újvidéki Színház „Koncepciónkban Örkénynek főszerep jut" Beszélgetés Franyó Zsuzsa művészeti vezetővel Tegnap este mutatta be a Szigligeti Színház Örkény István Tóték című darabját az Újvidéki Színház nemzetközi hírű társulata. Az előadás előtti próba szünetében Franyó Zsuzsa dramaturggal, művészeti vezetővel váltottunk néhány szót az idei vendégszereplésről. — Hét éve jött létre az a kulturális megállapodás, amely a szolnoki és az Újvidéki Színházat közelebb hozta egymáshoz. Más magyarországi színházat megcélozva gondoltak-e a kapcsolatok bővítésére? — Az elmúlt években minden esztendőben rendszeresen találkoztunk a szolnokiakkal. Felváltva jártunk, járunk egymáshoz. Kapcsolatunkat egy idő után oly módon bővitettük, hogy ide utazásunkkor vendégszerepeltünk a budapesti Katona József Színházban is. Első évben a Ványa bácsival, aztán a Harag György rendezte Édes Annával, a harmadik alkalommal pedig Örkény Forgatókönyvével — Ljubisa Georgievszkij rendezésében. Az idén nem lépünk fel Budapesten, de ellátogatunk a nyíregyházi, a kaposvári és a zalaegerszegi színházba. — A Tótékat Székely Gábor rendezte, ő Magyarországon él. A Budapest—Újvidék távolság köztudottan nem kevés... — Harag György borzasztó űrt hagyott maga után, de nekünk tovább kellett lépnünk. Két-három éve vettük fel a kapcsolatot Székely Gáborral. Szükségünk volt ugyanis egy olygn rendezőre, aki kiválóan ismeri a színészek minden megnyilvánulását, aki pedagógiai igényességgel nyúl a darabokhoz, és aki valódi ügyként kezeli a színházat. Személye, jelenléte most már nélkülözhetetlen színházunkban. A vele való együttműködés bensőséges viszonyt eredményezett. — A plakátjaikról ítélve önök szinte minden esetben más-más rendezővel dolgoznak. — Ennek az az egyszerű oka, hogy állandó rendezőnk nincs. Jönnek hozzánk Jugoszláviában élő élvonalbeli rendezők, többségük nem is magyar anyanyelvű. Ilyen alkalmakkor zömmel a színpadi látványosságok kerülnek homloktérbe, és nem a nyelvi réteg. Néhány név a sok közül: Vladimir Milcsin szkopjei. Janes Pipán ljubljanai. Petar Vecsak horvát rendező. Magyarországról Csiszár Imre rendezi Görgey Gábor Komámasszony, hol a stuk- ker? című darabját, amelynek november elsején lesz a bemutatója, és tárgyalások folynak Ács Jánossal is. Ügy gondolom, a sokfelől érkező rendezőgárda színházunk egyfajta nyitottságát is jól jellemzi. — Másodjára érkeznek hozzánk örkény-darabbal. Mit jelent önök számára a nagyszerű író? — Egy mondatban összefoglalva: az örkény-i dramaturgia, műveinek gro- teszksége, örökérvényű aktualitásai közel állnak hozzánk. Mindössze tizenegy tagot számláló kis társulatunk szeretne valamit, emberit közölni a világgal, s ebben a koncepcióban Örkénynek főszerep jut. Nem véletlen, hogy indulásunkkor. 1973- ban a nyitóelőadáson a Macskajátékot mutattuk be Vajda Tibor rendezésében, majd 1986-ban pedig a Forgató- könyvet. A következő évadban (1989. január 1. — december 31.) a Kulcskeresők című, a szolnoki színház számára írott művet visszük színre. — Ha már itt. tartunk, megemlíthetné, hogy milyen darabokat játszanak jövőre? — Láthatják a nézők többek között Brüchner Danton halála című művét, A revizort Gogoltól, António Vallejo Az értelmet likvidálták című darabját, Drago Jan- csartól a Godot nyomában-t. Évente egyébként öt bemutatót tartunk nagyszínpadon. — Visszakanyarodva a T6- tékra; a főszerepet, az őrnagyot magyarországi, szolnoki színész. Derzsi János játssza. Hogyan került ő a darabba? — A csereelőadásainkról szóló okmányainkban áll egy kitétel a színészekre vonatkozóan is. Mi ezúttal éltünk a lehetőséggel. A főszerepre korábban felkértük a szabadkai színház tagját, Korica Miklóst, ő játszott a bemutatón. Derzsi Jánosra Székely Gábor gondolt, mert a színész főiskolás korában már játszotta az őrnagy szerepét. Felkértük hát Derzsit, s mqpdhatom: más lett tőle az előadás. Megérte. J. J. Felvételünk a tegnapi szolnoki örkény-bemutatón készült: Tótné (Ladik Katalin), Tót (Soltis Lajos) és a lányuk, Ágika (Szilágyi Rövid Eleonóra) (Fotó: H. L.) Ösztöndíjas pályázat külföldi egyetemekre Szocialista országokba Nyilvános ösztöndíjas pályázatot hirdet a Művelődési Minisztérium az 1989/90-es és az 1990/91-es tanévre külföldi egyetemi tanulmányok folytatására a szocialista országokba. Külföldi egyetemre csak 25 évesnél fiatalabb, nőtlen, illetve hajadon magyar állampolgárok pályázhatnak, akik az 1988/89-es tanévben valamely hazai gimnázium vagy szakközépiskola negyedik osztályos tanulói, illetve a folyó tanévben a választott száknak megfelelő egyetem vagy főiskola elsőéves hallgatói. Jelentkezhetnek továbbá azok, akik valamely üzemben, vállalatnál dolgoznak, s érettségi bizonyítványuk van. Egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezők külföldi ösztöndíjra nem nyújthatnak be pályázatot. Az ösztöndíjakat a műszaki-, az agrár-, az orvostudományi és a társadalomtudományi — ezen belül közgazdaságtan, idegenforgalom, diplomácia, nemzetközi újságírás, valamint pedagógia — területekre hirdetik meg. A választható szakokról, a jelentkezés módjáról, a felvételi vizsgákról, az ösztöndíjasok juttatásairól a Művelődési Minisztérium Pályázati Felhívás címmel külön füzetet jelentetett meg. A kiadványt, valamint a jelentkezési lapokat valamenynyi hazai középiskola, felső- oktatási intézmény, a megyei pedagógiai intézetek, a budapesti kerületi tanácsok, továbbá az érdekelt szakminisztériumok és főhatóságok megkapták. Az érdeklődők közvetlenül a felsőoktatási intézményekhez fordulhatnak tájékoztatásért, illetve j eledtkezési lapért. A külföldi ösztöndíjra való jelentkezéseket 1988. december 2-ig kell benyújtani a Pályázati Felhívásban közzétett feltételek szerint. A felvételi vizsgák 1989. január végén lesznek. Azok, akik külföldre pályáznak, jelentkezhetnek magyar egyetemre is.
