Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-24 / 254. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. OKTÓBER 24. IA szerkesztőség postájából I Segítséget kértek a fuvarosok Id. Szatlóczky Lászlót és Cseszka Jánost sokan isme­rik Fegyverneken, hiszen régóta a lakosság szolgálatá­ban állnak mint fuvarosok. A tavalyi, emlékezetes ke­mény télen nagyon megküz­dőitek a tüzrevaló szállításá­val, és bántotta őket, hogy nem tudtak maradéktalanul eleget tenni a megrendelők kérésének, mert országos hi­ány volt szénből. Az idén nincs szénhiány, a fegyver- neki Tüzép-telep mégis ezt mutatja, mert itt tavasz óta nincs megfelelő választékban és folyamatosan elegendő szén. Nyugdíjasok és mások is fuvarosokra bízták szén­utalványaikat, pénzüket, hogy ha lesz majd megfelelő szén a telepen, vegyék meg és szállítsák. A tüzelőutalványok bevál­tásának határideje szeptem­ber 30-ával lejárt, de azok egy részét nem tudták érté­kesíteni a fuvarosok, mert csak kazánba való szén volt a telepen, vagy olyan minő­ségű. amire nem tartottak igényt megrendelőik — pa­naszolták. Id. Szatlóczky László fuvaros augusztusban — kilátástalannak vélve a helyzetet — azzal a kéréssel fordult a helyi áfész elnöké­hez, hogy csak az utalvá­nyokra adjanak a telepen szenet, mert lassan lejár a beváltási határidő, szén pe­dig sehol. A kérést nem lehet teljesí­teni — írta október 17-én kelt válaszában Pólyák Már­ton. a Fegyvernek és Vidéke Áfész elnöke, hiszen szabály­talan lenne, ha a készpénzes vásárlóknak nem adnának szenet. Levelében felrótta, hogy a fuvaros megrendelői­nek csak brikettet akar szál­lítani — erre kérte a zárla­tot —, holott a telepen dió- és darabos szén jelentős mennyiségben volt. Tájékoz­tatta arról, hogy felügyeleti szervük elrendelte: a szenet előjegyzésbe kell adni és „bizonyos vezető szenet köt­ni kell azokhoz, amit Fegy­verneken egyesek nem vásá­rolnak”. Hangsúlyozta, hogy volt szén a telepen, van és lesz is, a lakosságot egész év­ben el tudják látni tüzelő­vel. Arra is van mód, hogy az utalványokat határidőn túl beváltsák. Ez utóbbiakat szóban is megerősítette, ami­kor felkerestem az ügyben. A Tüzép-telepen ottjár- tamkor (X. 20.) néhány te­herkocsira való poros szén hevert, az utca végén lévő domboldalban 150—200 má- zsányi, még annál is poro­sabb nógrádi darabos és brikett. Ezt sem lopják el in­nen. a bekerítetten helyről — jegyeztem meg, a velem tartó elnök pedig azt. hogy nagyon porosán kapják a szenet, s ami itt van, csak rostálás után tudják értéke­síteni. A szénre váró fuvarosok és a lakosság gondján nem tudunk másképp segíteni, minthogy problémáikat nyil­vánosságra hoztuk. Arra biz­tatjuk a fuvarosokat, hogy az újonnan bevezetett elő- jegyzéses listára utalványa­ikkal, készpénzes megrende­léseikkel sorakozzanak fel. Az áfész vezetősége bizonyá­ra érzi majd annak a felelős­ségét, hogy a lakosság mi­előbbi szénellátásáról gon­doskodnia kell — az igények szerint. — csankó i. — Megemlékezés Október 14-én volt hatvan éve, hogy _ a _ Jászberény­ből elszármazott legen­dás hírű internacionalista, Wienerman Jenő Lajos az intervenciósok elleni harc­ban hősi halált halt. A moszkvai 1. internacionalis­ta zászlóalj parancsnokát Alexandrov Gaj falu mellett ölték meg az ellenforradal­márok. A jászberényi 1379. számú Vlagyimir Komarov Üttörőcsapat 1968. október 14-én helyezte el a hős egy­kori lakóházának falán az emléktáblát, melyet az év­forduló alkalmából az úttö­rőcsapat képviseletében a rajtitkárok koszorúztak meg. Városunkban nemcsak ez az emléktábla őrzi az egykori bádogossegéd. hős nevét, hanem szocialista brigád, út­törőraj, és utcát is neveztek el róla. (Literáti Erzsébet felvétele.) Faragó László Jászberény Csalédott előfizető Hosszú évek óta nyolc kü­lönböző napi, heti és havi újság előfizetője voltam. A családi költségvetés felül­vizsgálata során úgy döntöt­tünk, hogy a Néplap kivéte­lével minden újságot lemon­dunk, mert „a takarónk na­gyon összement, nem tudunk tovább nyújtózkodniBeje­lentettük az újságkihordó­nak, hogy szeptember 1-jétől csak a helyi lapot kérjük. A már előfizetett lapok közül a Magyar Horgász augusztusi száma szeptember elején je­lent meg, ezt már nem hoz­ta a postás — kérésemre sem. Közölte: igaz. hogy kifi­zettem az augusztus havi dí­jat. de a szeptemberi név­sorban már nem szereplek mint előfizető, így utólag sem tudja hozni. Ezek után a 2-es sz. postahivatal hírlaposztá­lyához fordultam, ahol az ügyintéző megerősítette, amit a kézbesítő mondott. Nem tehetnek az ügyemben semmit, sőt a rendelkezés azt sem engedi meg, hogy a már beszedett pénzt vissza­fizessék — mondta. Elcso­dálkoztam a rafinált rendel­kezésen. Tgaz, hogy a Horgász újság „csak” 16 forintba kerül, de a mai gazdasági helyzetünk­ben minden forintnak helye van a családban is. És az előfizető pénzével, bizalmá­val senki nem élhet vissza. Molnár Géza nyugdíjas Szolnok Hagy volt a vigalom Az abádszalóki fiatalok október 15-én — sok év után — ismét megrendezték a szü­reti mulatságot. Már délben nagy Volt a nyüzsgés a mű­velődési ház udvarán, hogy 14 órára minden előkészü­lettel rendben legyenek, el­indulhassanak a falu utcáin. Szépek voltak a táncosok, a díszes hintófogatok. A menet élén csikós ruhában lovagol­tak a Lenin Tsz lovasai, utá­nuk a hintó — rajta a bájos menyasszonnyal és vőlegény­nyel. A feldíszített fogatokon ültek a zenészek, szólt a ze­ne és a résztvevők vala­mennyien énekeltek. Minden utcasarkon lelkes közönség várta a menetet, akiket a táncosok finom borral kínál­tak. A kisbíró pedig hangos szóval invitált mindenkit az esti szüreti bálra. Nagy volt a vigalom Abádszalókon ezen a szép őszi napon — ír­ta az egyik ..népitáncos”. Jubileumi ünnepség A tiszafüred-örvényi Kos­suth Lajos nyugdíjasklubunk október 8-án tartotta fenn­állásának 20. évfordulóját, melyen a százharmincöt klubtagon kívül számos meg­hívott vendég is részt vett. Harmincegy taggal alakul­tunk meg 1968 októberében. A kedves műsorral tarkított ünnepségen az alapítók közül öten — eddigi munkájuk el­ismeréséül — oklevelet kap­tak. Név szerint: Oláh Mi­hály, Mező József, Zubor József (ma már Esztergom­ban él), Juhász István és Magyar István. Az évforduló alkalmából a Tiszafüredi Városi Tanács, a Hámán Ka­tó Termelőszövetkezet, az Alugyár örvényi kirendeltsé­ge, a költségvetési üzem, va­lamint a Sütőipari Vállalat helyi kirendeltségének kép­viselői ajándékot adtak át a klub gyarapítására, amiért ezúton is köszönetét mon­dunk. (Rajtuk kívül más szervektől is segítséget ka­punk majd — ígérték.) ösz- szejövetelünk hajnalig tar­tott, melyen klubtagjaink és a meghívott vendégek egy­aránt jól érezték magukat. Magyar István a klub elnöke Tiszafüred—örvény Munkaadónk, szomszédaink segítettek Lakáscserével kerültünk a Palotási Állami Gazdaság II. kerületi, görbéi részleg ál­lattenyésztéséhez. (Felesé­gem a kacsatelepen dolgo­zott mint baromfigondozó.) Több mint három évig pe­reskedtünk a szolnoki laká­sunk végett, amivel munka­helyi vezetőinknek nem kis gondot okoztunk. A bírósá­gi panasznapokon, amit he­tente egyszer, hétfőn tarta­nak, sokszor meg kellett Je­lennünk. A három évig hú­zódó ügyünkhöz — három kiskorú gyermekünk mellett — nem tudtunk ügyvédet fo­gadni, no hogy az igazunk el­bírálásához nem is kellett. Viszont ügyintézéseink miatt a hétfői napokra szabadságot kértünk, majd amikor elfo­gyott, fizetés nélkülit. Mind­emellett szükségünk volt ar­ra, hpgy munkahelyi vezető­ink méltányolják helyzetün­ket. Úgy a kerületvezető mint az állattenyésztési ága­zatvezető türelmes és megér­tő volt velünk szemben. De nem nélkülözhettük szom­szédaink segítségét sem. Va­lamennyiüknek köszönetét mondunk. Ügyünk végre be­fejeződött, lakáshelyzetünk megoldódott. Kovács József Szolnok Válaszoltak—intézkedtek Két ügy tanulsága Az OTP Szolnok Megyei Igazgatósága két olvasói le­vélre adott egyszerre vá­laszt. Az egyiket Kinek a mulasztása? címmel közöltük október 10-én, melyben Sza­bó Istvánná tiszaföldvár— homoki olvasónk szóvá tette: Év elején nyitott átutalási betétszámlát, de hat hónap alatt sem tudta elérni, hogy az állítólag előnyös szolgál­tatás azzá váljon; az OTP- fiók- és a homoki posta ügy­intézője egymásra mutogat, miközben hol a tv-előfizeté- si díjat, hol a negyedéves új­ságdíjat kéri tőlük a postás. Az ügyet a Debreceni Pos­taigazgatósággal közösen vizsgálták, és a következőket állapították meg: A homoki postahivatalnál kezelt hír­lapelőfizetési díjak átutalási betétszámláról történő ki­egyenlítésének ez évi beve­zetése nem volt megfelelően előkészítve. Ez részben az ügyfél pontatlan lakcímköz­lésének elfogadására, rész­ben a takarékpénztári fiók és a helyi postahivatal együtt­működésének hiányára ve­zethető vissza. Így fordulha­tott elő, hogy bár az OTP a szerződésben ez év III. ne­gyedévi díjkiegyenlítést vál­lalt, erre mindez ideig nem került sor. Felhívták az érin­tett egységek figyelmét a körültekintő munkára, az el­várható jobb együttműkö­désre. Ugyanakkor megálla­podtak gbban, hogy a homo­ki postahivatalnál kezelt hír­lapelőfizetési díjat — ha az ügyfél azt az átutalási betét- szerződésben kéri — jövő év első negyedévétől az OTP át­utalási betétszámláról egyen­líti ki. „Vigye innen a fillérjeit!” címmel Csapó János olva­sónk észrevételét adtuk köz­re október 17-én, mely arról szólt, hogy a Szolnoki Mun­kás ABC előtt lévő borítékos sorsjegyárus nem szolgálta ki, mert a két jegy ára úgy jött össze, hogy a tizedik fo­rint 10—20 és 50 filléres volt. Az Igazgatóság erre adott válasza: „A b izományosnő (tiszatenyői lakos) elismerte, hogy nem fogadta el az ap­rópénzt, ugyanakkor arra hi­IA tárgyalóteremből I Toll-lopásra „szakosodtak” Jó dolog a családi össze­tartás, egymás segítése, no­ha esetünk, amelynek Zagy­varék as a helyszíne, koránt­sem nevezhető példásnak, hiszen itt a rokoni (kötelék a közösen végrehajtóit lopá­sokat igyekezett minél zök­kenőmentesebben bonyolí­tani. A főkolompos az idült al­koholista 36 éves Rácz Ar­túr és a felesége volt, de a másodrendű vádlottat, Sö­rös Istvánt is négyszer bün­tették már. Ráczék 1986 őszén arról tanakodtak, ho­gyan lehetne még több pénzt szerezni, mivel a gyerekek száma sem kevés, a forint nem sok, különösen akkor, ha a kereset jó része ital­féleségekre folyik el. Csak a teljesség igényéért szúrom közibe: a több pénz lehetősé­génél még véletlenül sem a tisztességes, becsületesen, elvégzett munkára gondol­tak. Rácz Artúr hosszabb ideje dolgozott a helyi Béke Termelőszövetkezetben és tudta, hogy a toliféleségeket hogyan, milyen körülmé­nyek között tárolják. Nosza összegyűlt a család apraja- nagyja, a még gyermekko- rúaknak a figyelő, vigyázó szerep jutott éjszakánként, míg a többiek az ajtót, a la­katot feszítették fel, vagy az ablakot tették szabaddá. Az első alkalommal mintegy hétezer forint értékű tollat hoztak el, és az így szerzett bálákat rendszerint Tinika Emőné vásárolta meg, noha tudott az áru eredetérői. Tizennégyen keveredtek ebbe az 1986 őszétől bő egy évig tartó lopássorozatba, és később már olyan kifino­mult módszerekkel „dolgoz­tak”, hogy a lefeszített laka­tokat, zárakat tökéletesen vissza is rakták. Majd mód­szert váltottak és falbontás útján jutottak be: természe­tesen a lyukat utólag befa­lazták. Dehát aligha akad olyan szenzáció az életben, amelyre egyszer ne derülne fény, és így volt ez Ráczék esetében is, mivel az egyik falbontáskor, miután bálá­kat igyekeztek kihozni, tet- tenérték őket. Az okozott kár így sem csekély: több mint ötszázezer forint, amelyből eddig nem egészen 140 ezer térült meg, míg a többit a téesz majd bírói úton perelheti a főkolompo­soktól. A tolvajok ügyét első fo­kon a Szolnoki Városi Bí­róság dr. Fodor Erzsébet ti- nácsa tárgyalta, ahol a főbb vádlottak közül Rácz Artúr 3 év 6 hónap, Sörös István 3 év, Rácz Artúmé 4 óv és Rácz Béla 1 év 6 hónap bör­tönt kapott. A bűnszövetség többi tagja felfüggesztett és végrehajtandó szabadság- vesztésben, pénzbüntetésben részesült, néhányukat pedig próbára bocsátottak. Másodfokon a megyei bí­róság dr. Szűcs Sándor ta­nácsa az ítéleteket részben tnegváltoztaitta: súlyosbítot­ta, illetve enyhítette. Így társadalmi veszélyességük miatt Rácz Artúr büntetését 4 év 6 hónapra, Sörös Ist­vánét 4 évre felemelte. Rácz Artúmé elzárását vi­szont 3 évre szállította le. Az ítéletek jogerősek. D. Sz. M. vatkozott, hogy az elszámol­tató takarékpénztári fiók tő­le sem veszi át. Ez az állítá­sa nem fedi a valóságot, mert az aprópénzt egysége­ink korlátozás nélkül bevált­ják. A történtek miatt az il­letékes körzeti fiók a megál­lapodást felmondta, a bizo­mányostól megvonta az érté­kesítési jogot.” , Ideiglenes átjárói kell felállítaniuk A Szolnoki Nyúl utca ál­datlan állapotáról írtunk — képpel illusztrálva — a szep­temberi nagy eső után, ami­kor az ottani óvodát a szü­lők csak gumicsizmában tud­ták megközelíteni. Azért volt ilyen a helyzet, mert az ut­cákban gázvezetéket, csator­nát építenek, de átjárók léte­sítése nélkül. A Közterületfenntartó In­tézmény illetékeseitől a na­pokban érkezett rá válasz. Arról tájékoztatnak, hogy a szóban forgó területen aKis- gyepi Csatornamű Társulat építteti az utcákban a csapa­dék- és szennyvízelvezető rendszert. A kivitelezési munkák folyamán került az út olyan rossz állapotba, ahogyan azt a kép is mutat­ta. A városi tanács műszaki osztálya felhívta a társulat figyelmét, hogy a munkála­tok során kötelesek a gyalo­gosok érdekében — szükség szerint — átjáró ideiglenes hidat felállítani. Szerkesztői üzenetek Molnár András, Tiszasüly: A településfejlesztési hoz­zájárulás megállapításánál nemcsak az egy főre eső ke­reset vagy nyugdíj összegét veszik figyelembe, hanem az egyéb jövedelmet is. Az ön esetében nyugdíjához hozzá számították a méhészetből származó jövedelmet. Igaza Van abban, hogy a méhcsa­lád bármikor elpusztulhat, veszteség érheti. Ebben az esetben — és egyéb indok alapján is — kérheti a tehó mérséklését,'vagy teljes mér­tékű elengedését. (Mint meg­tudtuk. az idén nem nyújtott be ez irányú kérelmet a ta­nácshoz.) Kiss Péterné, Karcag: Élettársi kapcsolat alapján özvegyi nyugdíjat csak nő kaphat. Ennek feltétele mind az ideiglenes, mind az állan­dó özvegyi nyugdíjra való jogosultságnál az, hogy az özvegyi nyugdíjat igénylő nő az élettársával — annak ha­láláig — legalább egy év óta megszakítás nélkül együtt élt, és gyermekük született vagy pedig legalább 10 év óta megszakítás nélkül együtt élnek. Aki azonban az együttélési idő vagy en­nek egy része alatt özvegyi nyugellátásban vagy balese­ti özvegyi nyugdíjban része­sült, élettársa után özvegyi nyugdíjat nem kaphat Andrási Imre, Szolnok: Magánmunkáltatók esetében, a felmerülő munkaügyi vitá­kat a helyileg illetékes ta­nácsnál megalakított közös munkaügyi döntőbizottság bírálja el. A döntőbizottság határozatának felülbírálatát pedig a munkaügyi bíróság­tól lehet kérni. Összeállította: Csankó Mlklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom