Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-24 / 254. szám
1988. OKTÓBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ______________________________________________________________________♦_________________ A hét filmjeiből A papa szolgálati útra ment A LEHETŐSÉGEK? Magyar topogós Tervek, remények a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese háza táján Kora nyári emlék: a PANAM légitársaság gépe leszállt a New York-i Kennedy repülőtéren, odagurult a kijáróhoz, egy perc sem telt, már Amerika földjére léptek az utasok. Senki se siet. senki sem kapkod, de minden gyorsan történik. Az idő pénz! A jászsági táncosokat a menedzser fogadja: tessék, itt az útiterv, a fellépési terv, itt és itt lesznek a szálláshelyek, ez a három mikrobusz az önöké, tudnak ugye gépkocsit vezetni? Jó, tessék, induljanak... Emir Kusturica jugoszláv rendező A papa szolgálati útra ment című finnjének az ad nálunk még külön politikai pikantériát is, hogy abhan az időben amikor a kákapós apuka méltatlan szeretőjével enyelgett, bizony nálunk is könnyen a ■kőbányába juthatott valaki, nemcsak déli szomszédunknál. Csak éppen a határ innenső oldalán titóistának kellett volna illetni a megunt szeretőt, nem pedig sztálinistának, ahogy a derék szarajevói polgárt. Az „ügynek” mechanizmusa nagyjából azonos volt, Kusturica nem sok újat tudott volna számunkra mondani, ha sajátos látásmódját nem vegyítené a cseh új hullám legjobb hagyományaival. A rendező ugyanis Prágában tanult és már első játékfilmjével — Emlékszel Dolly Belire — .betört” a nemzetközi filmvilágba, Velencében Arany Oroszlánt ■kapott, A papa szolgálati útra ment című filmjével fjedig Cannes-ból hozta el az Arany Pálmát. Kusturica ezúttal egy kls- fiú, Malik szemszögéből láttatja, érzékelteti a történeteket. A hatéves fiúcska nem különösebben okos, de mindent észrevesz. megfigyel, semmi sem múlik számára nyomtalanul. A gyermek érintetlensége, tisztasága tükrében lesz érdekessé a történet, az emberi kapcsolatok sűrű vagy laza fonatán felfeslik egy-egy szem, mezítelenné válik a valóság. Jászberény főterének legszebb műemléke a római katolikus főtemplom. A jelenleg látható épület helyén a középkorban már állt egy templom (a maira ellenkező iránnyal), ám ennek építési idejét, körülményeit nem ismerjük. Ami viszont tény: egy 1332-ből származó okirat már megemlíti. A reformáció idején,egészen pontosan az 1560-as években az épület felét a protestánsok használták. A török hódoltság korában a templom meglehetősen elhanyagolt állapotban állt, de 1624-ben a hatvani kádi engedélyt adott a javításra, felújításra. Nem sokáig örülhetett azonban Berény lakossága; 1651-ben leégett a templom, s csak a század végére építették újjá. A 18. század első felében új tornyot emeltek a meglévő hajóhoz, majd egy oldalhajóval és mellékszentéj- jel bővítették a templomot. Mayerhoffer András tervei szerint 1761-ben épült meg a mai 'barokk torony. Az építkezésen részt vett a kor neves olasz kőfaragó mestere, Leopold Conti is. Tizenegy évvel később egy földrengés ledöntötte a régi gótikus hajót, de két évvel ezután már a német származású Jung József tervei alapján megkezdték az új, stílusban is illeszkedő hajó építését. A XIX. század elején, 1802-ben a torony díszes sisakot kapott, amelyet Kardetter József pesti ácsmester készített. Ekkor helyezték el a csúcson lévő kereszt alatt a magyar korona nagyított mását. (A megoldás úgy fest, hogy a koMalikmak számára addig szokatlan dolgokat kell „felfognia”, -meg kell, hogy ismerje a hazugságot, az elv- telenséget, az árulást, mindent, amit tisztességtelenségnek tartanak a jámbor hétköznapok. A történet igen nyomott hangulatú, egészében kesernyés, de a rendező nagyon vigyáz arra, hogy filmje ne maradjon az 1950-es évekbeli sorstragédiák szintjén. Mindvégig megmarad a néző számára a jobb holnap reménye, mert Kusturica •meghagyja azokat a „kapaszkodókat”, amelyek alapján ki-ki erkölcsi helyzete alapján ítélkezhet. Mesterien tárja fel a rendező a manipuláció ’lényegét, amelynek mechanizmusával alkar minden papát — de mamát is! — hosszabb „szolgálati útra” lehet küldeni. Az egyén botladozása keveredik a történelem 'kitervelt buktatóival, de mindezt Kusturica a bölcsek messzire látásával érzékelteti, s ezáltal a tények hamisságára is felhívja a figyelmet. Mindezt persze a helyzet öntörvényű világába ágyazva teszi, amiből az emberi gondolat — .mint egy skatulyából — a lehetséges legkisebb réseken is a felszínre tör, hogy önálló, a saját véleményéhez igazodó életet éljen. A film főszereplője, a Malikot alakító, Mareno de Bartoli nem játssza, hanem érzi és érti a helyzetét. rónán lévő kereszt a torony fölé terebélyesedik). — Ha emlékezetem nem csal, ilyet csak egy pozsonyi templomtornyon látni még — mondja Vajk Alajos káplán.. A főoltár képét Soldaíits Ferenc festette Rómában lS83~ban, a mennyezetfreskókat pedig Szirmai Antalra bízták, aki 1909-ben fejeztébe munkáját A toronysisak és a hajó tetőzetének egy része 1956- foan egy gyújtóbomSStól leégett, majd ideiglenes sátortetőt kapott, mígnem az Édes anyanyelvűnk Országos döntő Sátoraljaújhely három napon át adott otthont az „Édes anyanyelvűnk” nyelvhasználati verseny országos döntőjének. A Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Borsod- Abaúj-Zemplón megyei, valamint a Sátoraljaújhelyi Tanács, a helyi Kossuth Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola és a Kossuth Lajos Művelődési Ház rendezésében az ország minden részéből összesereglett, s az elődöntők során legjobbnak bizonyult 123 gimnazista és szakközépiskolás, valamint szakmunkásképző intézeti tanuló versengett szóban és írásban arról, ki tudja jobban, szebben használni, alkalmazni a magyar nyelvet. A verseny vasárnap Széphalmon ért véget, ahol a rendezők, a diákok és tanáraik megkoszorúzták a nagy magyar nyelvújító, Kazinczy Ferenc sírját. Ezt követően a Kazinczy mauzóleum előtti téren került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre. A neves nyelvészekből, egyetemi tanárokból, kutatókból álló bírálóbizottság döntését Kazsimérszki Ferenc, Sátoraljaújhely Város Tanácsának elnöke ismertette. A húsz legeredményesebben szerepelt diáknak átadták a város ez alkalomra készített plakettjét és az alapítók által adományozott pénzjutalmakat. A húsz győztes között van Kotán Mária, Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozata, Jászberény (tanára: Csömör Józsefnél. 1968—69-es nagyszabású felújításkor <kdcserélték a ma is látható pa'latetőre. A főtemplomon kívül érdekes még a főplébánia épülete, amely egyidős a templommal. Ugyancsak megkapó a plébánia falainál húzódó Rozália-kápolna, amelynek ' elődjét 1719-ben építették, de mai formáját 1840-ben nyerte el. A három épületből álló barokk- együttes meghatározója Jászberény főterének. J. J. (Fotó: T. Z.) — Hol léptek fel? — a kérdés már Papp Imrének, az együttes vezetőjének szól. — összesen 23 fellépésünk volt New Yorkban, Pitts- burgban, Washingtonban és néhány,az Appajache hegységen túl, Tennessee államban. — Tehát „odébb” néhány ezer kilométerrel. S hogy mindezt most miért emlegetjük, a továbbiakból talán kiderül. — Ehhez még annyit: ha pontatlanok leszünk, ha elmarad miattunk egy előadás, ha bepiszkítjuk a szállodai szobát, levonják a „gázsinkból”. Ezt nagyon barátságosan közölték velünk, s mehettünk. — Amerikai magyar és nem magyar lapok szerint szép sikerük volt. — Igen, úgy vélem nem okoztunk csalódást. Mellesleg akadt olyan nap, hogy három előadásunk is volt. Kicsit szokatlan volt. hogy amikor a közönségnek tetszett amit lát; hall egyszerűen beletapsolt a műsorba — Ezt nevezik nálunk nyíltszíni tapsnak. Itthon sem szűkölködnek az elismerésben. — Az idén — eddig — hat- vanegynéhány előadásunk volt itthon, az egyik koreográfiánk nívódíjat hozott el a zalai kamaratánc fesztiválról, legutóbb Halléban a Lampion fesztiválon szerepeltünk, két műsorszámunkat a tv is közvetítette. — Mégis hallattszanak olyan hangok, hogy válság- helyzetben van az együttes. — Ez így nem igaz, mert az együttes újra „csúcson” van, talán még sohasem volt ennyire erős, netán még akkor sem, amikor megnyerte a Ki mit tud? vetélkedőt. A 1986-ban nagy visszhangot keltett a helytörténeti kutatással, a helytörténetírássaí foglalkozók és valamennyi érdeklődő körében a Szolnok megye földrajzi nevei I. című kötet, amely a Jászság földrajzi neveit tartalmazza. Anyagát a jászberényi tanítóképző diákjai gyűjtötték össze dr. Farkas Ferenc docens vezetésével. A könyv a maga nemében és körében elismerést szerzett, a munka azonban ezzel nem fejeződött be. Dr. Farkas Ferenc- től először is azt kérdeztem, hogy milyen területen folytatják a kutatást. — Adatbankot szeretnénk létrehozni, amelybe folyamatosan áramlik az anyag. — A könyv tehát kiegészítésre szorul? — Teljességre törekszünk, bár tudjuk, hogy a teljesség elérése lehetetlen, azonban nem mindegy, hogy mennyire közelítjük meg. A könyv igen jelentős anyagot tartalmaz, nincs igazuk azoknak, akik szerint túl sok minden maradt ki belőle. Előfordulhatott, hogy egyes nevek vagy inkább névváltozatok elkerülték a gyűjtők figyelmét, újabb kutatások újabb adatokkal gazdagították a gyűjteményt. Ez azonban természetes, hiszen mint említettem, a teljességre legföljebb törekedhetünk. — Többen szóvá tették, hogy Jászladány földrajzi nevei kimaradtak a könyvből. — Igen, ma már úgy látom én is, hogy túl mereven értelmeztük a közigazgatási határokat. Az 1970-es helységnévtár alapján dolgoztunk, és ebben Jászladány az fenntartóink változatlanul áldozatkészek, semmi panaszunk sem lehet, csak éppen a helyzet változott körülöttünk. — Mennyiben, konkrétan... — Egyre nehezebb — hogy csak egy nagyon kézenfekvő példát mondjak — eleget tenni a különböző meghívásoknak. A munkahelyei ugyanis — meg kell, hogy értsem — egyre nehezebben engedik el a táncosokat a különböző fellépésekre. Ilyenkor mindig az utánpótlás válogatottból állítunk be néhány párt — hogy úgy mondjam — a „nagy csapatba”. De ez azzal a veszéllyel jár, hogy azok a táncosok — akik különben nyolc-tíz évig készülnek nagyobb feladatok megoldására — nem tudják „kifutni” magukat, hiszen a munkahelyek fegyelme — egyébként jogosan — megköti őket. így aztán kísért annak veszélye — és ebből lehet a válság —. hogy tisztességes diáktánccsoporttá válunk. — A táncosok számára tehát — hiába vannak az „NB I.” legjobbjai között — nincs „sportállás” vagy efféle... — Helyzetünkben minőségi váltás kellene... — Gondolja, hogy a „nagy csapatot” — tehát az együttes legérettebb, bármilyen színpadon minőséget jelentő, versenykörülményekre is alkalmas közösségét — nevezzük mondjuk kamara együttesnek — más modell alapján kellene menedzselni? — Ha a magyar gazdaságban a jól dolgozó vállalatok meg tudnak élni. mi is megtudnánk. — Mi a legfőbb akadály? — Sok, sok minden. Rögtön a szemlélet. A nyáron a nemzetközi táborral több akkori helyzetnek megfelelően a szolnoki járásban szerepel. Egyébként a gyűjtést ott is elvégeztük, és ha — mint szeretnénk — két-három éven belül megjelenik az egykori szolnoki járás földrajzi neveit tartalmazó könyv, abban benne lesz Jászladány, és így kiegészül a jászsági anyag. ' — Nem gondolják, hogy a folyamatos munka 10—15 év múlva összehozhat annyi új adatat, hogy indokolt lesz a jászsági kötet javított, bővített 'kiadása? — Egészen biztos indokolt lesz az új kiadás vagy — legyünk szerényebbek — legalább egy pótkötet megjelentetése. Annál is inkább, mert a mostani könyv zömmel a még élő neveket tartalmazza vagy legalábbis azokat, amelyeket az eleven emlékezet megőrzött, tehát legföljebb a múlt század közepéig megy vissza az időben. Ezt ki kellene egészíteni a történeti anyaggal, a régi írásos emlékekben, térképeken szereplő nevekkel. így lehetne teljesebb a kép. De persze az élő, használatos neveket is tovább kell gyűjteni, hiszen a nagyüzemi gazdálkodás sok létesítményt eltöröl, arai a név feledésbe merülésével jár, illetve ma is születnek új nevek. — Eddig csak a Jászságban végzett munkáról esett szó. Ügy tudom azonban, hogy a megye más területein is gyűjtöttek. — Az egykori szolnoki járás földraj zinév-anyaga lényegében együtt van, a munka most a volt kunszentmártoni járásban folyik. Sajnos a megye más részeiben nehemint 20 ezer márkát „termelt” az együttes. Le kellett adnunk, nem lehet valutánk. Pedig kellene: videók vásárlására, filmek készítésére, propaganda-anyagokra, csak így tudnánk „megfiaztatni” a tőkénket. Ha volna pénzünk — és lenne ha hagynák! — részvényesek is lehetnénk, nem a szegény rokon alapállásából kellene tárgyalnunk a különböző külföldi impresszáriókkal. — Változatlan az érdeklő* dés a jászsági táncosok iránt. Ügy értem, külföldön is? — Igen, de többet mondó az a tény. hogy a magyar folklór, a magyar néptánc iránt tovább nő az érdeklődés, — ha szabad így mondani: a „kereslet”. A fejlett iparral rendelkező országok fiataljai egy kicsit saját apáik, nagyapáik életének színességét, szépségét keresik és találják meg nálunk. Ha például az együttes székházénak tetőtérbeépítését sikerülne megoldanunk, és az szállodaként funkcionálhatna, akkor megalapíthatnánk a nemzetközi magyar néptánc iskolát. Egész éven át. folyamatosan fogadhatnánk itt a világ táncosait, akik ” meg akarnak ismerni minket, akik a magyar néptánc iránt érdeklődtek. Túl minden bevételen — a dolog eszmei jelentőségét, hasznát gondolja csak végig... — S azok, akikre mindez tartozhat, ők végiggondolták-e. .. ? — Nem voltam még olyan hivatalos helyen — pedig régen kilincselek, elhiheti —. ahol ne lelkesedtek volna terveinkért... Csakhát a rendeletek! Van amit azért nem lehet megcsinálni, mert a rendelet nem teszi lehetővé, más lépéseinkben pedig azért torpanunk meg, mert nincs rá rendelet. — Magyar koreográfia ez is! Ne haragudjon, nem akartam cinikus lenni. Szóval egyelőre járják a topo- góst. — Sajnos, igen... zebben indul, egyéb témák elvonják a kutatók figyelmet. — Ügy hallottam, két jászsági községben, Jászjákóhal- mán és Jászs zen tanóráson újra neveket gyűjtenek. Mi a mostani munka célja? — Megkíséreljük összegyűjteni a két község teljes névanyagát, tehát a földrajzi neveken kívül a családneveket, keresztneveket, ragad- vány- és beceneveket, - állatneveket is. Ezt szintén a főiskolai hallgatókkal csináljuk. — Tudjuk, hogy múltunk emlékeinek megőrzése kötelesség, önismeretünk alapja. Egyúttal nemzettudatunk folyamatosságának feltétele, hogy minél többet átörökítsünk utódainkra azokból az anyagi és szellemi értékekből, amelyekkel ma rendelkezünk. Mégis fölmerülhet a kérdés, hogy az ilyen „mik- rcszintű” kutatómunka milyen eredménnyel biztathat? Ki és mit profitálhat ebből? — Profitálhat a helytörténész, a néprajztudós, a nyelvész, a vallástörténész, a régész, de erősítheti a kötődést a községhez, a lokálpatriotizmust azokban a lakosokban is, akik látják, hogy családjuk, utcájuk tanyájuk neve nem ment feledésbe, munkánk megőrzi az utódok számára. A lokálpatriotizmus pedig voltaképpen a hazafl- ság „hétköznapi” formája, az szeretheti legjobban a hazá- iáit, akinek „gyökerei” vannak a haza egy kis szögletében, ahol igazán otthon érzi magát. Bistey András Nevezetes épületeink nyomában ■■■H' aHHHi fl jászberényi katolikus főtemplom Tiszai Lajos Felfedező úton a főiskolások Még egyszer a földrajzi nevek gyűjtéséről