Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
1988. OKTÓBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * 7 önbizalmat, sikerélményt adott a nevelőknek Jövőre alternatív tanterv lesz a Zsolnai-program Három év után a szolnoki Kodály iskolában Zsolnai József, az iskolai nevelés-oktatás" korszakalkotó jelentőségű megújítója Szolnokon dolgozta ki az azóta róla elnevezett módszer elméletét. A mást, a jobbat akarók hányatott sorsához hasonlóan — sajnos sok példa kínálkozna a korábbi évekből — Zsolnai József a pedagógia perifériájára került. Sőt volt időszak, amikor katedrát sem kapott, s éppen a szolnoki megyei könyvtár „fogadta be” az állástalan főiskolai oktatót. A könyvek birodalmában dolgozta ki természetesen a korábbi sok-sok tapasztalat alapján 1971-ben képességfejlesztő programját, amelynek megvalósításához hét éve kapott engedélyt. Törökbálinton kezdődött el a kísérleti nevelés-oktatás, s ma már igen nagy érdeklődés kíséri itthon és külföldön egyaránt Hazánkban a program nyelvi, irodalmi és kommunikációs részét több mint ezerkétszáz iskolában tanítják, de tizenegyméhány intézmény a törökbálinti kísérletet követi, köztük immár három éve a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola. A Szolnokon készült -elmélet valósággá válik a „szülővárosban” is. A Kodály Zoltán iskoláiban jelenleg nyolc osztályban — két-kélt első illetve harmadik, három második és egy ötödik osztályban — tanulnak a diákok a Zsolnai módszer szerint.- Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek ö$z- sze a három év alatt? Hogyan vált be, miként folytatódik a program? Többek között ezekről a kérdésekről érdeklődtünk az iskolában. — A nyáron Százhalombattán rendezték meg a követő iskolák első nyári egyetemét, amélyen részt vettek azok is, akik ezután szeretnének bekapcsolódni a programba, — mondja Simon Jó- zsefné, az iskola igazgatója. — Több mint négyszázan hallgattuk végig a nagysikerű előadásokat, s kicserélhettük tapasztalatainkat. A nyári egyetemen hangzott él, hogy a következő tanévtől — egyélőre ugyan még csak az első három osztályban — a Művelődési Minisztérium engedélyével alternatív tantervként választhatják az iskolák a képességfejlesztő programot. A tapasztalatokon túl ez a tény is igazolja, hogy a Zsolnai módszer bevált a gyakorlatban. A napokban szaktanácsadó ismerősöm is biztatott, hogy nézzem meg a gyerekek egy-egy óráját, s láthatom, hogy a kisdiákok tudása, ismeretei alaposak, mélyek, sokrétűek, magaviseletük kulturált. Valóban igaza volt. Az iskola a szünetekben valahogy cséndesebb, mint amit megszoktunk. A gyerekek felügyelet nélkül sem lökdösődnek, nem kiabálnak. Az óra? Igazi szellemi műhely, a tanulók vitatkoznak mondataikban egyedi gondolatokat fogalmaznak meg, nem tantárgyak leckéit mondják fel, tudatukban egységet képez a kémia, biológia, fizika, de ugyanígy a társadalomtudományok is. Ha sorra vesszük a tanterveket, akkor mindez természetes. A képességfejlesztő program tantárgyai között találjuk például az emberismeretet, a néptáncot, néprajzot, a számítástechnikát, a színjátszást, az illemtant, a pantomimot, idegen nyelveket. A kisdiákok első osztálytól kezdve tanulnak angolul — angol tagozatos könyvekből — negyediktől oroszul, a közeljövőben a legkiválóbb képességű tíz- tizenkét gyerek számára lehetőség nyílik a japán nyelv tanulására is iheti négy órában. Mindezek mellett a nem tagozatos osztályokban is magas színvonalú énekzenei képzésben részesülnek a tanulók. A képességfejlesztő 'program a kultúra egészét nyújtja a gyerekeknek, s .ki-ki megtalálhatja belőle azokat a területeket, amelyekhez érzéke, tehetsége van. A diákok szemmel láthatóan élvezik a tanítási óra meglehetősen oldott légkörét, de a pedagógusokon sem látszik semmiféle erőfeszítés. Noha á program elsősorban a nevelőktől kíván a megszokottól eltérő mentalitást, pedagógiai gyakorlatot, igen magasfokú tájékozottságot. — A negyvenkilenc pedagógus közül jelenleg már huszonkilencen tanítanak a program szerint, — jegyzi meg az igazgatónő — azonosulnak a programmal, s bekapcsolódtak a munkafüzetek, segédanyagok összeállításába is. Társszerzők a nevelők többek között a számítástechnika, az emberismeret munkafüzet kibővítésében. önállóan dolgoznak a Szolnok megye népművészete című könyv alapján ugyancsak egy munkafüzet összeállításán. Mindemellett most egy tanórán kívüli foglalkoztatáson is dolgoznak, amely elsősorban a nem a Zsolnai módszer szerint tanuló diákoknak szól. Jelenleg a 630 gyerekből 230-an járnak a kísérleti osztályba, de érezhető a program kisugárzása az egész iskolára. Olyan normákat szeretnénk elsajátíttatni a tanulókkal, amelyek a kulturált viselkedést jellemzik, így például azt, hogy hogyan kell egy vendéget fogadni, hogyan kell telefonálni, stb. Nem nagy dolgok ezek mondhatná bárki, de a hagyományos iskolai tantervek mégsem szentelnek erre elegendő teret, időt, noha mindez hozzá tartozik az általános műveltséghez, intelligenciához. A munkán kívül mit adott a program a tantestületnek? — Biztonságérzetet, önbizalmat, sikerélményt, s a továbbképzés igényét. Azok a nevelők akik a felsőbb osz- tályokban tanítanak ugyancsak érdeklődnek, készülnek a programra. Kialakítottuk a helyi továbbképzés rendszerét, műhelyórákat tartunk, előadókat hívunk, szakcsoportokat hozunk létre. A Kodály Zoltán iskola az i idei tanévtől a Jászberényi Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolája is. A Zsolnai- program tanítására készülő hallgatók Szolnokon végzik majd a kötelező gyakorlat egy részét. Tál Gizella Rendhagyó kiállítások Szolnokon Cité-Villette és a matematika távlatai A Magyarországi Francia Intézet, a La Viliette Tudományos és Ipari Központ és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közös rendezésében nyílt kiállítás Szolnokon. Párizs La Viliette kerületében 1986 márciusában avatták fel a XXI. század múzeumaiként emlegetett tudományos és ipari központot. A létesítmény a szórakozva tanulást szolgálja. Számítógépek, videók, robotok százai, planetárium, gömbmozi áll a látogatók rendelkezésére. A szolnoki kiállítás ízelítőt ad a központ látnivalóiból. A másik bemutató a matematika tíz kutatási területét mintegy hatvan kísérlet keretében adja közre. Az ugyancsak érdekes kiállítás nemcsak a matematika barátainak nyújt élményt, hanem azoknak is akiktől távol áll a számok birodalma. A két kiállítást október 31-ig nézhetik meg az érdeklődők. A Caligula helytartója Szolnokon Gyötrő gondolatok szép színháza Barakiás (Kézdy György) és Petronius (Fodor Tamás) A szín: egyetlen hatalmas sátor, magasba érő, kötelekkel kifeszítve. Különös, szokatlan muzsika szól, halkan, diszkréten — távolról, mintha messzi időkből és messzi vidékről érkezne hozzánk; lassú fények szövik át a teret, éb- redezőn és hívo- gatóan, a világosság árnyalatai; az előtérben „kihívóan” üresen áll egy, szék, talán gazdára várva; majd feketébe burkolt árnyalakok, emberek jelennek meg, rebbenten jobbra, balra néznek, majd riadtan húzódnak félre, háttérbe; két lassan lépegető alak követi őket, majd harsányabb zene zendül... Valami furcsa hálj ős érzet üli meg a nézőteret, még nem tudjuk, mi történik majd, de már megtelünk sejtelemmel, szorongató balsejtéssel. Pompásan hangulatos indítás ez, igazi színház, amely minden érzékszervünket mozgásba kívánja hozni. Jelzi: Székely János gondolati drámája ezúttal nemcsak feltámad papírsírjából újra (a romániai magyar író tragédiájának magyarországi bemutatója néhány éve a Gyulai Várszínházban volt), hanem valóságos színházéletre is kel. Magas igényű feladatot választott színházunk második nagyszínházi bemutatójául; olyan drámát, amelynek ívét egymásnak feszülő és feszítő gondolatok alkotják, s amely szikár, puritán voltában, de ugyanakkor szigorú rendjével és fegyelmével a klasz- szikus tragédiákat idézi. Tárgyát a múltból meríti, a rómaiak idejéből, a birodalom egy távoli tartományában, Szíriában játszódik a cselekmény. Témája szerint tehát akár história is lehetne. De ahogy ez most a Taub János rendezte előadásból is oly felségesen kitűnik: tartalmában friss, modem és közeli, gazdagon kapcsolódik korunk alapvető problémáihoz, hisz erkölcs és hatalom viszonya, az erőszakos hatalomhoz való viszony, a kiszolgáltatottság állapota, ha koronként és időnként másmás formában is veti fel a kérdéseket, végül is valamilyen módon mindig velünk van, az emberiséggel. Róluk szólni tehát mindig korszerű. Kemény és könyörtelen igazságokkal szembesít ez az előadás, a „muszáj” és a „lehetetlen” párharcára összpontosuló cselekményben feltárulnak a hatalomgyakorlás, az önkényes erőszak embertelen vonásai, s ugyanakkor azok a kínok és gyötrelmek is, amelyeket a hatalom emberének is át kell élnie. Petronius milyen kemény küzdelmek és gyötrelmek árán jut el odáig, hogy végül elismerve a zsidók igazát, meggyőzeivé súlyos érveiktől végül is lemond a császári parancs végrehajtásáról, s amit „muszájból” kellene tennie, nem teszi meg a „lehetetlen” ellenében, azaz nem helyezteti el uralkodójának arany mellszobrát a zsidók templomának szentélyében, vállalván ezzel akár a császár vértanúhalállal fenyegető bosszúját. Más kérdés, hogy a helytartó „hősi” megtérése mégsem járhat felemelő tragédiával, sorsa bukás, egy ember összeomlása az önkény szolgálata közben tett cselekedeteinek súlya alatt. Oktalanul keresztre feszíttetett segédtisztjeinek képe — ő végeztette ki őket — vádlón tekint rá; a császár, akinek bosszújától rettegett, az ugyan halott, de él a lelkiis- meret, amely elől menekülnie nincs hova. És él a tanulság, amely nekünk marad — jövőnk kovászául. Mert Petronius bukása korántsem az önkénnyel szembeni ellenállás sziszifuszi reménytelenségét sugallja, sokkal inkább azt az akaratunkat erősíti, hogy az ember nem adhatja fel humánus küldetését és hivatását sohasem, mert csak így tudhat emberül élni egy emberi világban. A szinte példázattá emelkedő drámában, nemes felfogású előadásában ezt a gondolatot húzza alá a „lehetetlen” szószólója, a zsidók főpapja, Bar akiás is, aki végtelenül hisz az emberi méltóság igazában, bölcs és bátor az „isteni” nép jogainak védelmében. Mert tudja, hogy a hatalomnak is megvannak a maga korlátái, a „muszáj” hatalma sem végtelen. „A hatalom természetes véghatára az a pont, ameddig / Az alattvalók hű- SSge kitart” — hangzik el többször is hangsúllyal a fenti mondat az előadásban, érezhetőén azzal a határozott szándékkal, hogy a rendezés a „lehetetlen” képviselőinek felelősségére is felhívja a figyelmet. Mert hogy kettőn áll a vásár, a hatalom vásárában is. Mert ahogy egymá- sik helyütt ugyancsak a helytartó szájából elhangzik, felismervén helyzetének ellentmondásosságát: „Ha egy bolond, bolondokat parancsol / az rendben van. De aki végrehajtja, / A konzultól az utolsó bakáig, / Sötét gazember” — fakad ki keserűen Petronius. Tisztán és szépen szól mindez a színpadról egy hangzásában és látványában is pontosan kimunkált előadásban, amelyben jólesően regisztrálhatjuk Taub János feszültségteremtő erejét, kifinomult stílusérzékét; elegánsan él a színpadi stilizálás eszközeivel, s úgy tud modem lenni kifejezésmódjában, hogy egyáltalán nem akar korszerűnek látszani. De a lényeg kifejezésére a legteljesebb hatással minden eszközt mozgósít, a metaforikus megoldásoktól sem idegenkedve. Különösen a kórus mozgatásában figyelhető meg a festőiségre is kiterjedő rendezői figyelem. De végig az előadásban színeknek, hangoknak, beszédnek és gesztusoknak kivételesen pontos összhangját teremti meg — egy manapság szokatlanul szép színházban. Amelyben a színészek is tehetségük legjavát adják. Fodor Tamás Petroniusként remekel, helytartója bonyolult, összetett figura; kiismerhetetlenül okos és ravasz, hatalma nem fizikai erejében, hanem csavaros eszében. Kitűnő, ahogy a kezdetben rendkívül magabiztos helytartó bizonytalanná válását ábrázolja, s játékát fűszeresen gazdagítja az ironikus humor (lásd a császár mellszobrával folytatott „szemtelen” játék) groteszk ízekkel szolgál, ami egyébként az előadás szellemétől sem idegen. Szeszélyes váltásai jól jelzik a helytartó lelki háborgását, majd a kényszerű összeomlást. Nem drámázik, mégis mindvégig drámai. Akárcsak a Barakiást alakító Kézdy György, rendíthetetlen erő sugárzik belőle, s a maga igazába vetett hitű ember nyugalma. Ám ha a szenvedélye felizzik. tekintete villámokat szór. Az elnyomott nép sorsának minden terhét hordja vállán — a megalázott ember mindenkori reményével. Ez a Barakiás csak beszél, érvel, gondolkodik, mégis érezni: hatalmas szíve ^van, milliók férnek el benne. Fenséges példájával magához emel bennünket. A Deciust megformáló Derzsi János dicsérete, hogy „ingajárat” szerepben is hangsúlyos tud lenni, nemcsak hozza-viszi a híreket, és parancsokat, meghátározólag szól bele a cselekménybe, a helytartó sorsába. Halkan odasúgott szavai, tanácsai szinte ordítanak a színpadon. Mertz Tibor és Tóth József is egyéni színekkel gazdagítja segédtiszti szerepét; előbbi rajongóan nagyhangú, utóbbi halkabb és agyafúrtabb, cselesebb figurát teremt. Versengésük uruk szolgálatában humorral is szolgál. Ifjú Uj- laky László Júdásbán egy bősz anarchistát állít színpadra, akit csak féktelen indulatok vezérelnek, s akinek legfőbb politikai rációja: a gyilok. Ez is karakterisztikus alakítás. Miképp Czibulás Péter markáns Agrippa királya. Megemlítendő a kórust alakító színészek teljesítménye is. hisz ez a kórus nem a statisztéria színvonalán, hanem a játék alkotó résztvevőjeként emeli az előadás hatását, erejét, emlékeztetve a klasszikus tragédia kórushagyományaira. Megjelenésük egyszerre funkcionális és festői. A jelképes tartalmat is kifejező díszletet Antal Csaba, a ruhákat pedig Szakács Györgyi tervezte vendégként. A Taub János vezérelte társulat szép színházat nyújt át nekünk — ünnepit. Lelkünket ezen az estén valósággal ünneplőbe öltözteti. Szeretnünk kell ezt a színházat, mert szeretettel készült és sok tehetség van benne — minden porcikájában arány, mérték, tisztaság. Valkó Mihály
