Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 7. A Lord Plumb Moszkvában A Szojetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására kedden Moszkvába érkezett Lord Plumb. az Európai Parlament elnöke. Várhatóan találkozni fog Andrej Gromikóval, a Leg­felsőbb Tanács elnökségének elnökével, s tárgyalni fog a KGST vezető szerveinek kép­viselőivel. Műszaki biba a Szojuz TM-5 űrhaján A fedélzeti számítógép- rendszer meghibásodása mi­att kellett elhalasztani a Szojuz TM—5 űrhajó keddre tervezett leszállását — jelen­tette a moszkvai rádió. Az űrhajót, fedélzetén Vla­gyimir Ljahov szovjet és Abdul Momand afgán űrha­jóssal, az előzetes program­nak megfelelően moszkvai idő szerint reggel 2 óra 55 perckor leválasztották a Mir űrállomásról. Ezután auto­matikus irányítással beindult a leszállási program, de a számítógép a tervezettől nagymértékben eltérő le­szállási pályára vezérelte az űrhajót. A földi repülésirányító központ szakemberei a hely­zet elemzése után új leszál­lási programot dolgoztak ki. amelynek alapján szerdán kerül sor a Szojuz TM—5 visszatérésére. Alfred Miodowicz, a Lengyel Szakszervezetek Országos Kép­viselete Tanácsának (UPZZ) elnöke (B) szakszervezeti veze­tőkkel beszélget azon a találkozón, amelyen 210 lengyel nagyvállalat képviselője a gazdasági reform és a szakszerve­zet pluralizmus kérdéséről tárgyalt szeptember 5-én (MTI — Telefotó) NSZK—NDK ígéretes kapcsolatok Az NSZK-ban kedvezően fogadták Erich Honeckernek, az NDK párt- és állami ve­zetőjének azt a nyilatkoza­tát, amelyben — a lipcsei vásár megnyitása alkalmá­ból nyugatnémet kiállítók­nál járva — ismét kifejtette Berlin változatlan készségét a másik német állammal va­ló kapcsolatok fejlesztésé­nek gyors ütemű folytatásá­ra. Friedhelm Ost államtitkár, a bonni kabinet szóvivője sajtóértekezletén hangsú­lyozta, hogy kormányát ha­sonló törekvések vezérlik a kétoldalú viszony előmozdí­tásában. Ennek jelentőségét lényegében nem csorbítja az az NSZK-ban egyébiránt sajnálattal fogadott tény sem, hogy a belnémet kereskede­lem immáron a harmadik éve csökken, s a beruházási javaknak az NSZK-ból az NDK-ba való kivitele _az utóbbi félévben majdnem harminc százalékkal csök­kent. * Lelvélkötegek és csomagok balmai hevernek szeptember 6- án, a London központjában lévő Mount Pleasant-i postahi­vatalban. A brit posta szeptember 5-én este, dolgozóinak terjedő sztrájkja miatt meghatározatlan időre felfüggesztette a külföldi levélforgalmat (MTI — Telefotó) Irán Kormányfői lemondás - államfői elutasítás Ali Hamenei iráni államfő nem fogadta el Mir Husszein Muszavi iráni miniszterelnök hétfőn benyújtott lemondá­sát — közölte kedden az ÍRNA iráni hírügynökség. Az ÍRNA ugyancsak ked­den egy másik jelentésében arról számolt be, hogy Tehe­ránban a nap folyamán ösz- szeült ugyan az iráni parla­ment, de röviddel az ülés­szak megkezdése után Mahdi Karrubi alelnök felfüggesz­tette a tanácskozást a kor­mányban kialakult helyzetre hivatkozva. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) ugyanakkor nem tudta meg­állítani a taglétszám-csök­kenést. Nő az ellentmondás a sokszínű ifjúsági munka lehetősége és igénye, vala­mint a jelenlegi szervezeti keretek között. A Politikai Bizottság hangsúlyozza, a párt ifjú­ságpolitikájának alapvető célja, hogy az ifjúságot be­kapcsolja a társadalmi fo­lyamatokba, cselekvési teret nyisson a fiatalok számára és erősítse hatását körük­ben. Az ifjúságpolitika cél­jait, módszereit és eszköz- rendszerét az új körülmé­nyekhez kell igazítani. He­lyesli, hogy a párt és ifjúsá­gi szervezete mindennapos kapcsolatát az önállóság és a véleményalkotás tisztelet­ben tartása, stratégiai kér­désekben pedig a mainál sokkal szorosabb együttmű­ködés jelemezze. A Politikai Bizottság meg­hallgatta Grósz Károly je­lentését az augusztus 28-i, aradi főtitkári munkatalálko­zóról, egyúttal megvitatta a KB külügyi osztálya és a Külügyminisztérium közös előterjesztését a magyar— román kapcsolatokról. A Politikai Bizottság meg­állapította, hogy az aradi munkatalálkozó megtartása helyes volt. Megerősítette azt a pártunk főtitkára által is hangsúlyozott elvi álláspon­tot, hogy a Magyar Népköz- társaság felelősséget érez és •megkülönböztetett figyelem­mel kíséri a határainkon kí­vül élő magyarok egyéni és kollektív jogainak alakulá­sát, anyanyelvi művelődésü­ket és változatlanul azt szor­galmazza, hogy a nemzetisé­gek aktívan vegyenek részt a kétoldalú kapcsolatok ala­kításában. Leszögezte, hogy a szülő­földön maradás lehetősége alapvető emberi jog. Ebből a megközelítésből ajánlot­tunk együttműködést a Ro­mániából menekültek ügyé­nek rendezése érdekében. Miután a román fél a felkí­nált lehetőséggel nem kíván élni, a Politikai Bizottság ajánlja a kormánynak, hogy a Magyar Népköztársaság rendelkezésére álló lehetősé­gek felhasználásával min­dent tegyen meg a menekül­tek helyzetének mielőbbi, humánus rendezése érdeké­ben. A Politikai Bizottság fon­tosnak tartja, hogy a fótit» kári találkozón véleménycse­re alapján a széles körben problémákat felvető telepü­lésrendezési terv helyszíni tanulmányozására mielőbb magyar tanácsi küldöttség utazzék Romániába. A Politikai Bizottság meg­erősítette, hogy folytatni kell a magyar—román viszony­ban jelentkező feszültségek felszámolására irányuló kül­politikai erőfeszítéseket. Az aradi munkatalálkozón elvi­leg egyeztetett javaslatok mielőbbi megvalósulása ér­dekében intézkedéseket kell tenni, ami reményt adhat, hogy előre lépjünk a kétol­dalú viszony kulcsfontossá­gú területein is, és így hoz­zájáruljunk a feszültség csökkentéséhez Európa ezen részében. Rugalmas, ugyan­akkor határozott elvi maga­tartásunk jól szolgálja az európai enyhülés erősítését és a szocializmus tekintélyé­nek növelését. A testület a továbbiakban személyi kérdéseket tárgyalt és folyó ügyekről hallgatott meg tájékoztatást. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának ülését szeptember 27- ére összehívták. A Politikai Bizottság ülé­sét követő sajtótájékoztatón Major László, a KB-iroda vezetője, szóvivő ismertette a testület elé került témá­kat. Az ideológiai munka megújításának fontosságá­ról szólva a többi között megjegyezte: át kell gondol­ni azt is, hogy a jövőben mi­lyen szocializmusképet raj­zolunk fel, hiszen erre inte­nek a korábbi időszak ne­gatív tapasztalatai, a szoci­alizmusképünkben megjele­nített utópisztikus, illuzóri­kus elemek. A közvélemé­nyünket és különösképpen a párttagságot ma foglalkoz­tató ideológiai kérdések ki­dolgozásával munkabizottság foglalkozik, tevékenységének nem szabtak konkrét határ­időt. Hogy miért, arról a tá­jékoztatón jelen lévő Andics Jenő, a Központi Bizottság agitációs és propagandaosz­tályának vezetője szolgált bővebb információkkal. Jubileumi ülés a Várban 50 éves a Magyarok Világszövetsége ötven évvel ezelőtt, 1938 augusztusában alakult meg a Magyarok Világszövetsége. A fél évszázados évforduló­ról kedden ünnepi ülésen emlékezett meg a szövetség elnöksége az Országos Szé­chényi Könyvtár várbeli épü­letében. A jubileumi rendez­vényen Bognár József aka­démikus, a szövetség elnöke üdvözölte a vendégeket.. Ezt követően Stadinger István a Magyar Országgyűlés névé­Népszavazás — puccsveszélyben ? Állandósult, nemegyszer sok százez­res tömegtüntetések. Véres, kegyetlen fellépés a kormányellenes megmozdulá­sok résztvevőivel szemben. Rangunban, majd a vidéki nagyvárosokban is meg­szaporodott összecsapások. Lemondások és kinevezések kavargása, fokozódó fe­szültség és terjedő félelem a hadsereg 'kövibeavatkozásától. Egyszerűnek alig­ha mondható az utóbbi hetekben a 40 milliós, délkelet-ázsiai Burma belpoli­tikája; nemegyszer még a szakértők is tanácstalanul állnak a fejlemények előtt. „Buddhista szocializmus” S meghökkenésük voltaképp teljesen érthető, elvégre a távol-keleti állam hosszú évtizedekig épp a mozdulat­lanság, a múltba meredtség, a mester­ségesen fenntartott ál-harmónia orszá­ga volt. 1962 óta — ekkor vette át pucs- csal a hatalmat a most nyáron poszt­járól kényszerűen távozott U Ne Win — Burmában egyfajta sajátos „budd­hista szocializmust” építettek, amibe egyaránt belefért a „túlhajtott”, a gaz­daságra bénító hatást gyakorló államo­sítási hullám, a politikai ellenvélemé­nyek elfojtása, az agyonközpontosítotí- ság, a külvilágtól való minél hermeti- kusabb elzárkózás. Jellemző, hogy a hetvenes évek végén — nehogy vala­mely „elkötelezettséget” rójon rá — Rangun még az el nem kötelezettek mozgalmából is kilépett. A hadsereg támogatására támaszko­dó, egyedül kormányzó Burmái Szocia­lista Program Pártja — BSZPP — hosszú ideig sikerrel tudott kivédeni minden esetleges ellenzéki akciót, s kiszorultak a színtérről U Ne Win azon harcostársai, akik a későbbiekben már nem helyeselték maradéktalanul a tá­bornok-elnök gazdaságpolitikai intéz­kedéseit, vagy társadalmi „reformjait”. A legelégedettlenebb, legrobbanéko­nyabb közeget évek óta hagyományosan a diákság, a fiatalság legtudatosabb ré­tege alkotta. Végül valóban az egyete­mi ifjak kétségbeesett, áldozatok szá­zait (ezreit?) követelő tüntetéssorozata volt az, ami felkavarta az állóvizet, s júliusban visszavonulásra késztette a 78 éves államfőt. Hogy távozása csak fé- lig-meddig oldotta meg a krízist, azt jól mutatta az utód személye: az a Sein Lwin vette át az elnöki és a pártvezé- ri funkciót, akit a népnyelv „Mészáros­ként” ismert, célozva a többszöri meg­mozdulás-hullámok vérbefojtásában játszott dicstelen szerepére. Fordult a kocka Érthető így, hogy a zavargások meg­szűnése helyett azok fokozódása követ­kezett be. Milliós nagygyűléseken köve­telték a gyűlölt politikus lemondását, s szabályos örömünnepet rendeztek a fő­városban, amikor — alig két-három hét múltán — ez be is következett. Alig egy hónap alatt kétszer fordult tehát a kocka, ám a nagy kérdés most az: ele­gendőnek bizonyulhat-e az elégedetlen­ség lecsillapításához az újabb személy- csere, az, hogy a kabinet eddigi egyet­len civil tagja, Maung Maung igazság­ügyminiszter vette át a stafétabotot? őt ugyanis a ranguni vezetés mérsékeltebb személyiségei közé szokták sorolni, ám az is nyílt titok, hogy mindig U Ne Win bizalmas hívének számított. Ügy tűnik, az események túlhalad­ták azt a pontot, ahol egy egyszerű tisztáldozattal a válság lezárható lenne. Az ásványkincsekben gazdag, hajdanán „Ázsia kenyereskosarának” számító Burma gazdasága annyira szétziláló­dott, hogy napjainkban már rizs-kivi­telre sem futja, az ellátás akadozik, az infláció több száz százalékos. A határ- területeken folyó évtizedes gerillahar­cok gyakorlatilag polgárháborús álla­potokat teremtettek, mégsem sikerült leverni a nemzetiségi hadseregeket. Felgyülemlett a külföldi adósság, a Burmát az ENSZ immár a világ leg­szegényebb államai között tartja szá­mon. Hova áll a hadsereg? Iyen körülmények között nem csoda, hogy az új erőre kapó, gyorsan szerve­zeti kereteket kereső ellenzék nem éri be apró módosításokkal, kozmetikai ja­vításokkal. Az utóbbi napok tömeggyű­lésein már vértelen hatalomátvételre szólítják fel a lakosságot, követelik a szabadságjogok helyreállítását, a de­mokrácia kiterjesztését, a külvilág felé való nyitást, a kormány felosztását és az egypál'trendszer megszüntetését. Egyelőre korántsem biztos, hogy min­den ilyen simán menne. Maung Maung ugyan bejelentette, hogy maga is nép­szavazás kiírását javasolja a BSZPP szeptember 12-re összehívott rendkívü­li kongresszusán (ellenkező esetben pe­dig kabinetjével együtt azonnal le­mond), ám kérdéses, létrejön-e egy ilyen referendum. Egyre sűrűbben le­het hallani a hadsereg beavatkozásának veszélyéről, s a szakértők találgatása akörül összpontosul, vajon a haderők melyik áramlata érdekelt az eddigi vo­nalvezetés folytatásában, melyik annak óvatos megváltoztatásában, s melyik lenne hajlandó csatlakozni egy meré­szebb irányváltásihoz. Erre is utalnak ugyanis bizonyos je­lek, néhol például egyes alakulatok maguk is átálltak a tüntetők oldalára. Ha ez a folyamat felgyorsul, új helyzet állhat elő a zaklatott burmai belpoli­tikáiban. Ha viszont elszigetelt jelenség marad, akkor a kérdés továbbra is úgy tehető fel: népszavazásra kerül sor vagy közbeszólnak a tábornokok? Szegő Gábor ben köszöntötte a résztvevő­ket. Beszédében kifejtette: — Jelképesen együtt va­gyunk itt magyarok mind­nyájan: mi, akik itthon élünk, azok, akik különböző időkben, különböző okokból hagyták el az országot, s azok ig. akiket — mint mon­dani szokás — a határok hagytak el, helyükön ma­radva kerültek külföldre, lettek más országok polgárai. Az Országgyűlés elnöke ezután arról szólt, hogy a magyarság mintegy harma­da külföldön él, közülük másfél millió a kivándorol­tak száma. Utalt arra. hogy a hasonló veszteséget szen­vedett nemzetek igyekeztek olyan kapcsolatokat létrehoz­ni, amelyek lehetővé tették, hogy az eltávozottak ne sza­kadjanak el véglegesen az anyanemzettől, s a külföldön élők nagy tömegének létéből eredő lehetőségek se marad­janak kihasználatlanul. Az MVSZ e gondolatok jegyé­ben alakult meg ötven éve: más korban, más körülmé­nyek között, de ma sem ta­gadható célkitűzésekkel. A magyar nyelv, a magyar kultúra ápolása, a külföldön született újabb nemzedékek származástudatának fenntar­tása, az anyaországhoz fűző­dő kapcsolatok erősítése a célja, amelynek megfogal­mazása és meghirdetése ko­roktól független — hangsú­lyozta Stadinger István. Végezetül bejelentette: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke elfoglaltsága miatt nem tu­dott részt venni a jubileumi ülésen, jó kívánságait azon­ban írásba foglalta. Üzenetét ezt követően Randé Jenő, az MVSZ főtitkára olvasta fel. A levél hangsúlyozza: „A Magyarok Világszövetsége a külföldön és az óhazában élő magyarság összefogásának jelképévé és nélkülözhetet­len fórumává vált. A szö­vetség tiszteletreméltó módon, nemes célok szolgálatában élte át az elmúlt fél évszá­zad történelmi viharait, fo­lyamatosan átalakult és al­kalmazkodott a változó vi­lághoz. Elévülhetetlen érde­meket szerzett az egymást követő nemzedékek magyar­ságtudatának megőrzésében és ápolásában, kultúránk gyarapításában, a hazában és másutt élő magyarok kapcsolatainak gazdagításá­ban. Mindannyiunk számá­ra hasznos, hogy a szövetség hitelesen, tisztességesen tá­jékoztat hazánkról, életünk­ről, egyaránt szól eredmé­nyeinkről és gondjainkról is — állapítja meg, majd e je­les évforduló kapcsán a vi­lágban élő magyarok és ha­zánk szerteágazó, sokrétű kapcsolatait számba véve szögezi le, hogy a Magyar Népköztársaság kormányá­nak álláspontja egyértelmű és határozott: kötelessé­günknek tartjuk, hogy fi­gyeljünk a magyarok kisebb és nagyobb közösségeire, bárhová is vetette őket az élet. Sorsuk iránt nem va­gyunk, nem is lehetünk kö­zömbösek. Számon tartunk minden olyan magyart, aki világnézetétől, vallásától, po­litikai felfogásától függetle­nül kész ápolni közös törté­nelmi örökségünket, részt vállal hazánk boldogulásá­ban. Mindez összhangban van azzal, hogy a külföldön élő magyarok többsége be­csületes. tiszteletre méltó ál­lampolgára annak az ország­nak, amelyben otthont te­remtett magának.” A rendezvényen ezt köve­tően neves közéleti személyi­ségek tartottak előadásokat. Az ülésen felszólaltak a különböző országokban mű­ködő magyar egyesületek képviselői is, tolmácsolva a külföldi magyarság üdvözle­tét. Az ünnepi ülés befejezése­ként Randé Jenő a vendé­geknek a jubileumra készí­tett emlékplaketteket nyúj­tott át. A szép kivitelű, tűz­zománc plakett-terv Puskás László, Angliában élő. ma­gyar származású fotómű­vész alkotása, akinek az em­ber teremtette és a termé­szetes energia kapcsolatát megörökítő felvételeiből dél­után kiállítás nyílt a Világ- szövetség Benczúr utcai székházában. A jubileumi rendezvény a szövetség 50 éves tevékeny­ségét elemző kerekasztal-be­szélgetéssel fejeződött be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom