Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

1988. SZEPTEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Üzletkötés — majdani haszonnal Egy háromszög, s ami mögötte van Novembertől a TVM-ben készül a Persil A Tiszamenti Vegyiművek az őszi BXV-n is kiállított Tomi mosópor­családja sikeresen szerepelt a Kiváló Áruk Fórumán (Fotó: Nagy Zsolt) A nyolcvannyol­cadik Budapesti Nemzetközi Vá­sár lassan a fini­séhez érkezik, hisz vasárrmp vé­get ér a fogyasz­tási javak legna­gyobb hazai se­regszemléje. Ta­lán ez is hozzájá­rul ahhoz, hogy egyre inkább fel­gyorsulnak az események, zaj­lik az élet, egyik szakmai bemuta­tó és üzletkötés a másikat követi, s a pavilonok kö­zött járkáló kró­nikásnak igencsak fő a feje, hogy éppen melyik saj­tótájékoztatón ve­gyen részt. A vá­sáron adták át többek között a Kiváló Áruk Fó­rumának díjait is — s mint már arról beszámoltunk, ezen az erőpróbán megyénk vállalatainak termékei szép sikereket értek el. Így pél­dául a Tiszamenti Vegyimű­vek Tomi mosóporcsaládját is alkalmasnak találta a szakértő zsűri a KÁF-emb- léma viselésére. Az ünnepi ceremóniát követően kértük rövid beszélgetésre Szalai Lászlót, a TVM vezérigazga­tóját. — örül? — Hát persze, mert úgy gondolom, hogy jó érzés, ha egy terméken látni ezt a címkét, hisz jelzi a vásárló­nak, hogy az illető áru kivá­ló minőségű. Tehát a vevő­nek valamiféle biztonságot jelent, annál is inkább, mi­vel a KÁF-termékeket állan­dóan ellenőrzik, s ha a mi­nőség romlik, vissza is von­hatják ezt a jelzést. Pontosan ez a tény az, ami ösztönöz bennünket arra, hogy állan­dóan figyelemmel kísérjük termékeink minőségét. Hisz gondolja csak el, milyen szé­gyen az, ha időközben a bí­ráló bizottság esetleg úgy dönt, hogy a hanyatló minő­ség miatt alkalmatlanná vált az adott termék a KÁF-emb- léma viselésére. Megírják az újságok, bemondja a rádió, a tv, s ez bizony nagyon könnyen azt is jelentheti, hogy elveszthetjük meglévő piacainkat. Eddig szerencsé­re még ilyen eset nem for­dult elő, pedig mi már több mint egy évtizede veszünk részt ezen az erőpróbán. — Akkor ezek szerint ér­tékesítési gondjaik sincse­nek? — Nézze, a mosószerek piacán nem alakult ki igazi verseny, mert az import mo­sószerek egy-két kivételtől eltekintve nem állják meg helyüket a hazai piacon. Ha összevetjük azokat az itt­hon gyártót hasonló termé­kekkel, akkor kiderül, hogy az egyik fajtának az ára magasabb, a másiknak meg a minősége rosszabb. Ezt fel­ismerve mi két és fél, három esztendő alatt beruházásaink eredményeképpen duplájára emeltük a mosószerek terme­lését, ami ma eléri az évi 24 és fél ezer tonnát. Ez többek között annak is köszönhető, hogy pontosan erre az idő­szakra esik az automata mo­sógépek hazai elterjedése, s tulajdonképpen ez hozta meg a cég piaci áttörését, mivel a gépi mosóporok több mint a fele a TVM-ben ké­szül. Persze nem állunk meg, hisz a termelés további nö­velését tűztük ki célul. S hogy erre lehetőség is van, mondok egy példát: Magyar- országon az egy főre eső mo­sóporfogyasztás jelenleg hat kilogramm, míg az NSZK- ban pedig tizenegy kilo­gramm. Ez a két szám, gon­dolom, érzékletesen mutatja, hogy bőven van még lehe­tőségünk a fejlesztésre. An­nál is inkább, mivel azt tart­juk, hogy mindig egy lépés­sel meg kell előznünk a kon- kurénciát, s így egy pilla­natra sem vesszük le napi­rendről a hogyan tovább kérdését. — Tudna erre példát mon­dani? — Igen. Éppen azért, mert mi folyamatosan fejlesztet­tük technológiáinkat, korsze­rűsítettük termelésünket, al­kalmassá váltunk arra, hogy már az idén belefoghatunk egy, a világon már minden­felé ismert mosópor gyártá­sába. Arról van szó, hogy az NSZK-beli Henkel cég — amely a Persil mosóporokat gyártja — Magyarországon is forgalmazni akarja ezt a termékét. Ennek érdekében alakult egy nyugatnémet— magyar közös vállalat, amely végül is minket bízott meg a Persil hazai gyártásával, mi­vel úgy látták, hogy a TVM műszaki adottságai garanci­át nyújtanak arra, hogy ezt a terméket jó minőségben készítsük el. Novemberben kezdjük a termelést, s az idén ezer tonnát, jövőre pe­dig már háromezer tonna Persilt gyártunk majd. — Nem féltik saját termé­keiket, hisz ez a piacon egy­fajta konkurenciát jelent sa­ját maguk számára. — Miért féltenénk, hisz ez is a mi termékünk lesz, s biztos vagyok abban, hogy hasznot hoz majd a cégnek. És ez a lényeg. N. T. Jászberény Napirenden a tejellátás Kibővített vezetői értekezlet a jászberényi pártbizottságon Kibővített vezetői értekez­letet tartottak a hét elején a jászberényi pártbizottsá­gon a város és a Jászság tej­ellátásáról. Kovács Miklós­nak, a városi pártbizottság első titkárának vezetésével a tejellátásban jelentkező gon­gok megszüntetéséről tár­gyaltak a jelenlévők, az el­látásban érintett szervek, gazdasági egységek vezetői­nek, képviselőinek részvéte­lével. Az országos pártérte­kezleten meghirdetett új munkastílus jegyében ültek össze az illetékesek, hogy a közhangulatot régóta kedve­zőtlenül befolyásoló ügyben tájékozódjanak és előrelép­jenek. Bár a tejellátásban az évekkel ezelőtti szinthez ké­pest javultak a higiéniai, műszaki feltételek, a Tejipa­ri Vállalat jászberényi üze­mében féltartós tej gyártá­sával is bővítették a válasz­tékot, a helyzet mégsem megnyugtató. A minőségi ki­fogások rendszeresen visz- szaköszönnek, a tanács vb az év első felében napirend­re tűzte az üzem beszámol­tatását, egyeztetések, szem­lék, tárgyalások követték egymást, az eredmény mégis elmaradt a várakozástól. Elsősorban a tej minősé­gével volt gond, de előfor­dult hiány is. A vállalatnál érzékelték a problémákat, de az átmeneti javulás (mint korábban is) gyorsan meg­torpant. A különböző irányí­tó szervek által hozott intéz­kedések is legfeljebb átme­neti megoldást hoztak, az össze nem hangolt döntések következménye egy helyben topogás lett. A mennyiségi és minőségi problémák mel­lett az üzemben kevés a szakember, nagy a fluktuá­ció, kicsi a raktár, baj van a higiéniai követelmények megtartásával, a társadalmi tulajdon védelmével. A fo­gyasztó a kereskedelmet okolja, az a tejipart hibáz­tatja, az üzem a téeszektől, kisgazdaságoktól érkező alapanyag miatt méltatlan­kodik... Közben szakszerűt­len volt a minőségellenőrzés, emberi mulasztások követték egymást, műszaki problémák akadályozták a folyamatos termelést. A vezetői értekezleten csak önmaga számára határozott meg feladatokat a párt. Á helyi gondok megoldásában kulcsszerep hárul az üzemi pártalapszervezetre. Pártbi­zottsági segítséggel az ott folyó'munkát kell erősíteni, az akcióképességet megte­remteni. Meg kell teremteni annak is a feltételeit, hogy az üzem kommunistái d vál­lalat hosszú távon megfelelő koncepciója alapján lépjenek fel a még mindig jellemző problémák megoldásáért. Itt szó van a szakmai képzésről, a bérezésről, a minőségellen­őrzésről, a konkrét termelési, szervezési feladatokról. Ter­mészetesen ezek megoldásá­ban a vállalat közvetlenül is érdekelt, már csak azért is, mert a közeljövőben a helyi Kossuth Tsz is tejfeldolgozó üzemet létesít. A városi tanács már ko­rábban meghatározta a te­endőket, a határozatot azon­ban nem tudta kellő erély- lyel érvényre juttatni. Az a feladat vár rá, hogyha kell, hatósági eszközeivel kény­szerítse ki az illetékesekből a nélkülözhetetlen lépéseket. Ebben segítheti a megyei ta­nács. A kereskedelemtől és a tejtermelőktől pedig, saját gazdasági érdekeiknek meg­felelően kért és vár határo­zott tetteket a városi párt- bizottság. Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) ménykutatás. Sajnos azon­ban mindez nem eredmé­nyezte azt, hogy ennek meg­felelően emelkedett volna az alternatív döntési javaslato­kat tartalmazó előterjeszté­sek száma. (Mindössze négy alternatív javaslat került a testület elé.) Indokolt tehát az a tárgyilagos önelemző Ez tűnt ki a beszámoló vitájában elsőként felszólaló tiszafüredi tanácselnök, Ren­te Ferenc mondandójából s, aki mindenekelőtt az 1914 óta eltelt időszak fontos, a végrehajtó bizottság tevé­kenységét befolyásoló intéz­kedések sorát idézte fel. a járási tanácsok megszűnésé­től az egységes tanácsi gaz­dálkodáson át a kétszintű igazgatásig. Szólt a megyei tanácstagok passzivitásának okairól is, hangsúlyozta, hogy megválasztásukban a helyi tanácsoknak van döntő szerepük, mégpedig éppen­séggel azért, mert a ráter­mettség, az alkalmasság kér­désében csak helyben adha­tó megnyugtató válasz. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a helyi önállóság tartalmas segítése alapvetően a végrehajtó bi­zottság feladata. Benedek Gáborné, a Tö­rökszentmiklósi Városi Ta­nács tagja a testületi munka formális elemeit bírálta, ezek okát többek közt a kö­telező ügyrendben látta. Az alternatív javaslatok hiányá­val kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy több­nyire a testületi ülést meg­előző bizottsági tanácskozá­sokban alakul ki vita. ameiy később már úgymond sima, A napirend vitájában kért szót Szabó István, aki el­mondta, hogy a népképvise­leti önkormányzati szervek, vagyis a tanácsok és testü­letéi munkájára az utóbbi időben megkülönböztetett politikai figyelem irányult. Napjainkban különösen in­dokolt a tanácsok helyzeté­nek, ennek kapcsán a végre­hajtó bizottság tevékenysé­gének körültekintő, kritikus és önkritikus áttekintése, a tapasztalatok összegzése, a legfontosabb teendők meg­fogalmazása, indokolt eset­ben a feladatok újrafogalma­zása "— hangoztatta, majd arról szólt, hogy ezt az átte­kintést, a tennivalók megje­lölését természetesen nem­csak a tanácsok területén kell elvégezni. Elengedhetet­len a társadalmi élet min­den területén, valamennyi szervezet önmaga heyzetét értékelve, a társadalmi mun­kamegosztásban elfoglalt he­lyéhez igazodóan fogalmazza meg feladatait és teljesítse őket. Ennek szellemében — mon­dotta Szabó István — a me­gyei pártbizottság is soron következő október 7-i ülésén megtárgyalja a megyei párt­végrehajtóbizottság jelenté­sét a megye politikai, gazda­sági, társadalmi helyzetéről, és várhatóan elfogadja poli­tikai munkaprogramját, az annak végrehajtását szolgá­ló — 1990-ig szóló — fel­adattervét. Az említett dokumentu­mok megyénk lakossága, a közvélemény előtt széles körben ismertté váltak. Úgy ítéljük meg, hogy a gazdasá­gi-társadalmi fejlődés meg­torpanása, a nehézségek nö­vekedése a megyében is meg­mutatkozik. Újratermelőd­nek mindazok az ellentmon­dások és feszültségek, ame­lyek az elmúlt évtizedben fel­erősödtek, jellemzővé váltak, Ugyanakkor az a vélemé­nyünk, hogy kibővített me­gyei pártbizottsági ülésen is képesek vagyunk a megyei helyzet reális értékelésére, legfontosabb feladataink mentalitás, amely a megyei tanács tegnapi ülésén is mind a beszámoló, mind pe­dig a hozzászólások felfogá­sában érezhető volt, hiszen a megváltozott feltételek igénylik a végrehajtó bizott­ság testületi tevékenységé­nek megújítását, egyes ele­meinek tovább fejlesztését, az új követelményekhez va­ló igazítását. ellenvélemény nélküli dön­téshozatalt eredményez. A testület változási kész­ségének szándékát tükrözi a jelentés — állapította meg Sándor László, a HNF me­gyei bizottságának titkára. Politizáló testületté kell vál­nia — hangoztatta. Azt emel­te tehát ki, ami a testület számára most a legidősze­rűbb feladat: céltudatosabbá kívánja tenni tevékenységét. A felszólaló szerint ehhez ja­vítania kell problémaérzé­kenységét. arra van szüks'g, hogy fontos, időszerű, az élet követelte témák kerül­jenek tárgyalásra, melyen nagyobb szerepet kell kapnia a nyíltságnak, nyitottságnak, s ami ezekkel összefügg: szo­rosabb és oldottabb kapcso­latot kell kialakítani a la­kossággal. Ennek sorában a tanács és a HNF együttmű­ködésének korszerűsítése időszerűségére utalva fejezte be beszédét. A vitában felszólalók kö­zött .volt, aki konkrét javas­latokkal kívánta a testület munkáját az eddigieknél ha­tékonyabbá tenni. A tisza- földvári Csatos Imréné pél­dául az igazgatási társulások létrehozását szorgalmazta, Sziráki András, országgyűlé­si képviselő pedig indítvá­nyozta. hogy a képviselőket fokozottabban vonják be a testületi munkába. megjelölésére, a megújulást szolgáló szervezeti és szemé­lyi intézkedések megtételé­re. Határozott törekvésünk és elhatározásunk, hogy öntevé­kenyen és kezdeményezően is részt veszünk a párt meg­újulásában. előmozdítjuk a reformok kibontakoztatását. Mindenekelőtt tehát saját feladatainkat, azok jelentő­ségét és saját felelősségünket érezzük. Ebben a munkában együttműködünk minden va­lóban tenniakaró szervezet­tel, mozgalommal és egyes emberrel, s számítunk is a cselekvő támogatásra — mondta, majd a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­ról szólva állapította meg, hogy a végrehajtó bizottság munkája az eltelt időszak­ban fejlődött. — A politikai intézmény- rendszer működésében meg­indult súlyponti változások következtében növekszik a tanácsok szerepének jelentő­sége. Ezzel összhangban fel­erősödik a politikai törek­vés is. hogy az irányításban váljon meghatározóvá a tes­tületek szerepe. Ezt a köve­telményrendszert és helyze­tet a ma gyakorlatával ösz- szevetve azt állapíthatjuk meg, hogy bár erősödött a testületek irányító szerepe, így a végrehajtó bizottság szerepe is, megjelentek a döntések előkészítésének de­mokratikus módszerei. a megoldásra váró feladatokat szem előtt tartva a munka eredményességében az előre-- lépés még nem kielégítő. Úgy ítéljük meg, hogy * testületek munkájában, bár ez nemcsak a megyei tanács ra, hanem a heljTi tanácsok­ra is jellemző, továbbra is jelen vannak a működés egyes formális elemei. Kevés az érdemi vita. elenyésző a testületek érdemi döntését segítő konstruktív javaslat. A kedvező fellendülést kö­vetően visszaesett a kétfor­dulós tárgyalások száma, csökkent a társadalmi vitán alapuló döntés-előkészítések aránya, és részben a gazdál­kodási feltételek romlása okozta érdemi döntési pozí­ció hiánya miatt nem vált gyakorlattá az alternatív döntési javaslatok előterjesz­tése. Mindezek következté­ben úgy ítéljük meg. hogy a testületi döntések esetenként kevéssé érdemiek, nem elég­gé konkrétak, így végrehaj­tásuk és a közvélemény ál­tali elfogadtatása is nehe­zebb. Beszédéből . kitűnt, hogy feltétlenül szükséges a me­gyei tanács testületéi mun­kájának javítása, a formális elemek lehetséges visszaszo­rítása, az érdemi vita foko­zása, a konstruktív szellem erősítése. Ezért határozott az a politikai törekvésünk — fűzte tovább a gondolatot —, hogy a népképviseleti szer­vek, a tanácsok testületéi az eddigieknél nagyobb mérték­ben váljanak a nyílt politi­zálás, az érdekviszonyok megjelentetésének, az eltérő érdekek ütköztetésének és a közérdek alapján történő összehangolásának fórumai­vá. Fokozott jelentőségű eb­ben a vonatkozásban az, hogy az állami szervek, jelen esetben a tanácsok hatalmi helyzetükben is partnerként viselkedjenek az állampolgá­rokkal való kapcsolatukban mondotta, majd társadalmi életünk demokratizálódási folyamatainak követelmé­nyeiről szólt, megemlítve ezek között a tanácsi köz- szolgálatban dolgozó veze­tőkkel szembeni megnőtt er­kölcsi és szakmai igényeket is, majd így folytatta: — A növekvő politikai sú­lyú népképviseleti szervek tevékenységében nélkülözhe­tetlennek tartjuk a párt po­litikájának megjelenését, képviseletét, a párt vezető szerepének érvényre juttatá­sát. Megyénk elengedhetetle­nül szükséges társadalmi, politikai, gazdasági kibonta­kozása nagy mértékben függ attól, hogy az állami — ezen belül is elsősorban a taná­csok — ,de más szervek is mennyire lesznek képesek vállalni a megyei pártbizott­ság politikai programját, mennyire lesznek képesek annak cselekvő megvalósítá­sában részt venni. Az a véleményünk, hogy a megyei tanács, de a helyi ta­nácsok is nehezebb feltéte­lek között, sok társadalmi gond és feszültség mellett is képesek új szemléletű és gyakorlatú testületi munka végzésére. A megyei pártbi­zottság nevében ebben a szellemben végzett munkát kérünk a megyei tanács minden tagjától — fejezte be beszédét Szabó István. Beszámoló, jelentés, előterjesztés A megyei tanács ülésén két, ugyancsak nagy közér­deklődésre számot tartó na­pirend következett. Előbb jelentés hangzott el arról, hogy a megyében a piacok, vásárok, illetve a magánke­reskedők milyen szerepet töltenek be a lakosság ellá­tásában, majd a tanácstagok az ipari osztály beszámoló­ját vitatták meg, melyben behatóan elemezték az osz­tály árhatósági tevékenysé­gét. A tanácsülésen — mi­után a testület a beszámoló­kat és a jelentést egyaránt elfogadta — több előterjesz­tésre is sor került. A me­gyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztálya osz­tályvezető-főorvosi munka­körének betöltésére terjesz­tették föl dr. Molnár Imrét, akit a tanácsülés egyhangú­lag megszavazott, csakúgy mint a többi előterjesztést, köztük a megyeközpont 1988. évi költségvetési tervé­ben szereplő fejlesztési tá­mogatások átcsoportosítását. A tanácsülésen végezetül az elhangzott interpelláció­ra Hídvégi Péter környezet­védelmi titkár udott választ, melyet az interpelláló Szu- nyogh Antal és a testület el­fogadott. Döntéshozatal vita nélkül A legfontosabb feladat

Next

/
Oldalképek
Tartalom