Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 6. A Méptap vendég»: Bukta Léarló, az ÁBMH elnökhelyettese Ne csábítson a segély! Vízalatti üveghegy Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal két nagyon fontos aktualitás miatt került mostanság az érdeklődés fókuszába: a foglalkoztatáspolitikával. a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések, valamint a tervezett bérreform miatt. A közelmúltban Szolnokon járt és előadást tartott a két kérdéskörről Bukta László, az ÁBMH elnökhelyettese. Az előadás után interjút kértünk tőle az ország munkaerő-kilátásairól. — Ma már beszélünk Magyarországon is munkanélküliségről, szabad ezt a nevén nevezni. A politikában, de főként az érdekvédelmi szférában meglepően kevés ellenkezést váltott ki a „meghirdetett” munkanélküliség, sőt a lakosság is meglepően jól fogadta. Mennyire vannak vajon a reagálások mögött reális információk és reális értékelések? Tényleg ilyen könnyen el kell fogadnunk a növekvő munkanélküliség tényét? — A munkanélküliség tényének elfogadása nem könnyű. Eddig azért ment látszólag könnyen, mert a munkanélküliség elsősorban azokat érintette, akik a munkához való rossz hozzáállásuk miatt szorultak ki a munkaihelyükről, a munkahelyek megszűnése miatt munka nélkül maradókat pedig elég nagyvonalú támogatásban részesítettük. A gazdasági szerkezetváltás felgyorsulása esetén azonban, sajnos egyáltalán nem teljesíthető az a kívánság, hogy csak a lusta emberek legyenek munkanélküliek. Ez a folyamat érinteni fogja a becsületesen dolgozókat is. és ilyen feltételek mellett a munkanélküliség súlyos társadalmi konfliktusoknak lehet a forrása. Ügy tűnik, tartósan be kell rendezkednünk Magyarországon is a munkanélküliségre. — Sokan talán túl sokat várnak a munkanélküliségtől. Azt. hogy majd megoldja gazdaságunk hatékonysági és szerkezeti gondjait. Mi lehet a tényleges szerepe, hogyan segítheti gondjaink oldását? — Valóban vannak, illetve voltak olyan vélemények, amelyek szerint jobb a munkafegyelem, ha van munka- nélküliség. A politikában és az érdekvédelmi szférában azonban nem úgy merül fel a kérdés, hogy legyen-e munkanélküliség vagy sem. A munkanélküliség nem cél, hanem gazdasági helyzetünk következményeként, kialakuló helyzet. A gazdasági stagnálás. a szerkezetváltás elmaradása vagy késése, súlyos munkanélküliséghez vezet. egy gyorsabb ütemű szerkezetváltás megvalósulása esetén viszont elkerülhetetlen az átmeneti, úgynevezett „súrlódásos” munka- nélküliség. Gondjainkat tehát nem oldja meg a munkanélküliség ténye. Nyílt elismerése azonban segíthet abban, hogy a vállalatoknál a foglalkoztatási kényszer ne legyen akadálya a szerkezet- váltásnak, illetve abban, hogy különböző foglalkoztatási eszközök működtetésével, valamint a szociális biztonságot szolgáló segély- rendszer kialakításával .elviselhetőbbé” tegyük ezt az egyének számára — reméljük — átmeneti állapotot. — Mi a véleménye azokról a „tűzoltó" jellegű eszközökről, amiket foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer címszó alatt szoktunk emlegetni (átképzési támogatás, felmondási idő meghosszabbítása, elhelyezkedési támogatás stb.)? Mennyire váltak be eddig, s mennyire jók a jövőre nézve? — Az eszközrendszert elsősorban azokra dolgoztuk ki, akik munkahelyük megszűnése miatt maradnak munka nélkül. Időközben azonban az elhelyezkedés azok számára is megnehezült. akik önként hagyták ott munkahelyüket, különösen akkor, ha korábban sűrűn megtették ezt. Számukra a közhasznú foglalkoztatás jelent munkalehetőséget., azonban ez még nem minden településen érhető el, s ez sem jelent végleges megoldást. Probléma még az is, hogy az elhelyezkedni nem tudó szakképzetlenek átképzésére van ugyan jogszabályi lehetőség, erre azonban gyakran azért nem kerülhet sor, mert ők még általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek. A jövőben várható munkaerő-mozgás és a valószínűleg többeket érintő munkanélküliség az eddigi eszköz- és intézményrendszer felülvizsgálatát és továbbfejlesztését igényli. Ez irányú előzetes javaslatainkat elkészítettük és széleskörű vitára bocsátottuk. — Kifejezett cél ma egy jobb, „egészségesebb” foglalkoztatási szerkezet kialakítása. A jelenlegi munkaerő- átrétegződési folyamat üteme elégséges-e ehhez, vagy gyorsítása szükséges? — A jobb, egészségesebb foglalkoztatási szerkezet kialakítása a gazdasági szerkezetátalakítás megvalósításával van nagyon szoros összefüggésben. Ilyen értelemben valóban szükséges gyorsítani. — Mind gyakoribbak az információk arról, hogy munkanélküli segély bevezetése várható a közeljövőben. Már összegekről is beszélnek. Mi biztosat lehet most tudni a dologról? A hírek szerint Önök arra törekszenek, hogy a segély ne legyen olyan nagy. ami már vonzó és így céllá válhat. — Az aktív foglalkoztatáspolitika és a munkanélküliség kezelése címmel készített, széleskörű vitára bocsátott anyagunkban a már működő külföldi segélyrendszereket tanulmányozva, és a foglalkoztatási helyzet várható alakulása alapján tettünk javaslatot a munkanélküli segély hazai bevezetésére. Jelenlegi elképzeléseink szerint két lépésben lehetne a munkanélküli segélyt bevezetni, illetve kiterjeszteni. Az első szakaszban azok kaphatnának segélyt, akiknek a munkaviszonya a munkáltató tevékenysége folytán szűnt meg. A szélesebb körű bevezetés a második lépcsőben történne. Ebben, és a segély mértékben is. valamint a rendszer működésének egyéb kérdéseiben, többféle változat fogalmazódott meg és sokoldalú vitára számítunk. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy az ország gazdasági lehetőségei ebben a kérdésben is meghatározóak. — Kérnénk egy rövid munkaerő-prognózist: mi várható a hazai munkaerő- piacon a következő években? — A munkaerőpiaci helyzet több tényező együttes hatásaként alakul. A munkaerő-kereslet mennyisége és szerkezete gazdasági fejlődésünk és a szerkezetváltás függvényében lehet stagnáló. illetve az eddigieknél gyorsabban változó; a munkaerő-kínálat alakulását pedig demográfiai tényezők határozzák meg. A ’70-es évek közepén született nagylétszámú korosztályok ez évtől kezdődően érik el a munkavállalási kor alsó határát (15 év). A középfokú továbbtanulást figyelembe véve a munkaerőkínálatban a ’90-es évek első felében következik be ugrásszerű növekedés. A demográfiai hullám levonulása után ismét a munkaerő-kínálat csökkenése következik be. Ezek együttes hatásárá az elhelyezkedés általában megnehezül. A munkanélküliség elsősorban a veszteséges, visszafejlesztendő ágazatok dolgozóit, az elmaradottabb térségekben lakókat, a szakképzetleneket fenyegeti. Valószínűnek tartjuk, hogy a nyilvántartott munkanélküliség növekedni fog, de számszerű prognózist azért sem szívesen adok. mivel éppen arra törekszünk, hogy minél kisebb munka- nélküliség mellett valósuljon meg a gazdasági szerkezet korszerűsítése, a gazdaságitársadalmi kibontakozás. A kánikula a küszöb előtt küszködik a hidegfronttal. Tusakodásuk heve máshol is érződik, de itt, a Karcagi Üveggyár izzó kemencéi mellett különösen. Feszült a légkör egyébként is: a gyár tizenkét millió forint deficittel zárta az első félévet. Sosem volt öröm sem a munkások, sem a vezetők számára az, ha veszteséges lett egy üzem, most meg egyenesen a jövőt kérdőjelező tényezővé vált. Hogyan Vakarom a fejem. Ilyen kis üzemben, ahol úgyszólván mindenkit keresztnevén szólítanak, nem tudja a portás, hogy ki a párttitkár (!?) Sebaj, nemcsak tisztségviselőkből áll a világ! A közkatonáktól néha többet megtud az ember, mint a főnöküktől. Perge József meg különben is olyan ember, hogy ami a szívén, az a száján: — Igazi pártélet nincs ma már az üzemben. Ez kitűnik a rendezvényeken való hiányos részvételtől kezdve a nagyfokú passzivitásig. Elbizonytalanodott az egész tagság, nem tudja, hogy mi a feladata. — Nem túlságosan megkeseredett szemléletre vall az, amit mond? — Lehet, hogy megkeseredtem az évtizedek alatt, de én emlékszem a korábbi időszakra is, amikor el sem tudtuk képzelni, hogy ne teljesítsük a tervet. Egyöntetűen kiállt ezért minden párttag. — És most? — Amikor illik, a pártszervezet megtárgyalja a gazdasági-termelési feladatokat. Még irányelveket is dolgoz ki, tervezeteket is készített a gazdasági vezetőkikel, de az eredmény elmarad. A pártvezetőség ezt utólag tudomásul veszi, és ennyi az egész. — Alakulhatna másként a gyár sorsa? — Nagyon kedvezően. Nincs olyan gondunk, hogy Tóth Sándor, az üveggyár igazgatója — remélhetőleg nem „jogos önvédelemből” adódóan — más véleményen van: — Az utóbbi három évben gyárunk nyereséges volt. Most viszont sajátos helyzetbe kerültünk. Az ország gondját-baját jobban érezzük, mint mások. Az új irányítási rendszer visszanyomott bennünket a víz alá. Az anyagár nem ment le az Ígéretnek megfelelően és drágult az energia is. Nyolc és fél százalékot veszítettünk az új árrendszer miatt. Nem feladatom a gyár nehéz helyzetének eltitkolása, inkább annak külön hangsúly- lyal való kimondása. Nem csodálkozom azon, hogy ilyen körülmények között nem hallatják hangjukat taggyűléseken a párttagok. Nem is biztos, hogy mindenbe bele tudnak szólni. Vegyük például a legújabb helyzetet. A vállalat részvénytársaságokká akarja alakítani gyárait. Rajtunk csak a fejlesztés segít. Ahhoz viszont pénz kell. A részvénytársasági forma és esetleges külföldi érdekeltség ezért került előtérbe. — Milyen a viszonya a pártvezetőséghez? — Elég gyakran beszámoltat. Néha vitatkozunk is, azután ugyanazt elmondom a taggyűlésen. Hozzászólás meg semmi. A taggyűlés alig határozatképes. Ezek okait kellene kibogozni. Nehéz belátni az agyakba, de az emberek többsége talán nem lát perspektívát maga előtt. — Napjainkban perspektíva a gyár fennmaradása is... — Nem mindenki érti, vélekedik erről az üveggyár kommunista kollektívája? — erre a kérdésre várva a választ és kiutat 'kutatva lépek az üzembe. Először a párttitkárt keresem. — Perge Józsefnek hívják, — igazít útba a portásnő, — ő a kereskedelmi osztályvezető. Itt, az első épületben találja meg. — Nemhogy titkár, de még pártvezetőségi tag sem vagyok, — mentegetődzik Perge József. mit kellene csinálnunk. Inkább az a kérdés, hogy mire vagyunk képesek. A mostaninál minden esetre többre. Perge József szerint a szigorúbb felelősségrevonás- nalk itt lenne az ideje az üveggyárban is. Több tény vall erre, köztük az, hogy a tavalyi bázist alapul véve most, a második negyedévben 1481-ről 2362-re növekedett a táppénzes napok száma. És sok „beteget” nehéz fizikai munkáin találtak a háztáji gazdaságban az ellenőrök. Búcsúzóul azt kérdem a véletlenül akadt riportalanyomtól : — Hisz-e abban, hogy a tizenkét milliós deficit ellenére teljesítik az éves tervet? — Hinni a templomban kell, reménykedni pedig a tények alapján. Van aki azt mondja: nullára ki lehet futni. Nem bízom ebben, pedig hihetetlenül sok terméket el tudnánk adni tőkés piacon is. Szükség volna erre, hiszen tavaly sem volt számottevő bérfejlesztés és az idén sem. Az emberek sok esetben megalkudnak helyzetükkel a lakás miatt, meg azért, mert a közelben nincs ilyen munkahely. Talán ezért is érződik a középvezetőknél olyan álláspont, hogy ahogy fizetünk, úgy követelünk. Tavaly úgy lettünk „nullások”, hogy a vállalat igen jó eredményeket ért el és jóváírta gyárunk veszteségét. hegy milyen nehéz helyzetben van az ország. Meg aztán felvetődik az a kérdés is, hogy mennyiben képes beleszólni a pártszervezet a gazdasági feladatokba, vagy bele tud-e szólni? A beleszólás lehetőségét persze nem tartom kizártnak, de szerintem nem lenne célravezető, ha a taggyűlések termelési tanácskozássá alakulnának. — Az első félév tizenkét milliós deficitje számvetésre késztet mindenkit... — Egy sereg hibát nyilván elkövettünk az első félévben, de nem többet, mint régebben. Ha nem születtek volna rossz döntések is. bizonyára kevesebb lenne a veszteség, — de lenne. Az a baj, hogy a termelő kapacitás, a technológiai berendezéssor sosem volt kellően kiépítve. Ezért húsbavágó, hogy túlságosan sok a kiesett munkanap és a személyi jövedelemadó miatt az emberek vonakodnak a túlórától és megszűntek a vállalati gazdasági munkaközösségek, pedig a tavalyi 140 milliós termelés tíz százalékát azok biztosították. A gyenge félévi eredményért tehát nem a munkásokat hibáztatom. — Lát-e lehetőséget a gyár helyzetének javítására? — Nullára ki tudjuk ka- nyarítani az évet, erre van lehetőségünk. — Mégpedig? — Sikerül növelni’ a termelőkapacitást. Egy hónapja üzemel az ipari robot berendezésünk. Ez egymagában tizenöt százalékkal növeli a kapacitást. Üj szakmunkások is munkába állnak. A piaci helyzet is kedvezőbb, mint az év kezdetén. Űj terméket — az antik síküveget — is piacra dobunk Ezek alapján reménykedőn! helyzetünk javulásában. Németh József, a pártve zetőség tagja hangsúlyozza hogy nem a testület vélemé. nyét tolmácsolja, hanerr csak a sajátját: — Sokan úgy vélik, — talán még én is — hogy i párt vezető szerepe nem érvényesül kellően és enne! következtében alapszervezetünk tekintélye is csökkent Erre következtetek abból hogy többen kiléptek a; alapszervezetből és az idér még nem vettünk fel párttagot. Nem biztos egyébként hogy ez rossz, mert koráb ban voltak hibák a pártépí- tésben, amelyeket el kell ke rülnünk. Ami pedig a gaz dasági feladatokat illeti nyakig benne van a pártvezetőség a termelőmunkában hiszen a termelési osztályve zető is tagja a pártvezetőségnek. Nagyon összefüggne! tehát itt a dolgok, mégis az keli mondanom, hogy csők kent a pártvezetőség hatás; a gazdasági vezetésre. Meg lazult a fegyelem a gazda sági vezetők között is. f vállalati döntőbizottság el nöke is vagyok, tapasztalon a fegyelem lazulását az égés: üzemben. A pártvezetőség t: képtelen elérni, hogy a ren dezvényeken a megjelené aránya elérje a nyolcvai százalékot. Nagy közömbös ség tapasztalható, ami min denre rányomja bélyegéi Valami újat kellene nyújta ni a pártmunkában, de az még nem tudjuk, a régi mó dón meg már nem folytat hatjuk. — Néha arra gondolol hogy veszteségünkhöz hozzá járul az is, hogy ez a gyá műszaki üvegek készítésér épült. Kézi, vagy félautoma tikus gyártással csomagol jellegű üvegek termelésébe! nehezen tud versenyezni ha gyományokkal rendelkezi automatizált gyáraikkal. Ren geteg terméket felszerszá mozunk és azok közül kévé kerül gyártásra, pedig min degyiket úgy fel kell szer. számozni, mintha százezei darab készülne belőle. Bére zési problémák is vannak Esetenként meg nem érdé melt pénzek mennek ki máskor meg a jövedelem alig arányos a teljesítménynyel. Tény, hogy nehéz hely zetben van a gyár, de lehe tőségeinket sem használjul ki teljesen. A vezetőkön múlik Ez tehát a véleménye í pártvezetőség egyik tagjá nak, aki egyébként a gyár tás és gyártmányfejlesztés csoport egyik szerkesztője És hogyan ítélik meg helyzetüket a fizikai munká végző párttagok? Márktu László üvegfúvóval a kemence heve és a ventillátorok zaja elől a csarnok el( húzódva beszélgetünk. — Az üyeg minőségén kellene javítani, — magyaráz za. — öregek a kemencék korszerűsíteni kellene azo kát, dehát ehhez pénz keile- ne. Az ember kedve se jó amikor azt látja, hogy hatszáz üvegből négyszáz rossz Az is gond, hogy nagy a zsúfoltság, meg az is, hogy nagyobb a terhelés, mint ami' elbír a kemence. Tavaly még Márkus László is dolgozott gmk-ban. — Most már nem kifizetődő, nem csináljuk. Tava^ öt-hatezret is megkerestün! egy hónapban, ha minder hétvégén bent voltunk. — Véleménye szerint megszüntethető-e a lemaradás az év végére? — Jó szervezéssel le lehetne dolgozni. Ez már a gazdasági vezetőkön múlik. Nálunk jó a munkaidő kihasználása, de a feltételeker változtatni kell. Simon Béla L. Murányi László Régi hagyomány a Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Intézetben, hogy az iskola vezetősége és a szülői munkaközösség egyik tagja meglátogatja a szakmai gyakorlaton és építőtáborban lévő diákokat. Képünkön dr. Tóth József igazgató a fonyódi vízépítő táborban beszélget a szállásukon a diákokkal (Fotó: N, Zs.) Lehetne másképpen? A beleszólás nem kizárt
