Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
1988. AUGUSZTUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Útközben, hazafelé Hallgatom a rádiót vasárnap esténként, persze, hogy az Ütközben adását. Mondják a Pestre vezető nagyforgalmú utak. autópályák híreit, buzdítják a hazatérőket a körültekintő vezetésre. Mintha egy ország kelt volna útra, mert hét vége van, víkend. Később hallom, hogy q vasárnap esti tévé híradó kedves műsorvezetője is azt mondja: „Remélhető leg hazaérkeztek már, kedves nézőink.” Ilyenkor magam is a lehető legkedvesebben visszamosolygok, s nyelvelek a fiatalemberrel, ilyetén: „el se mentünk kedveském” — nem víken- dezik ez az egész ország, mégha onnét úgy is néz ki. Másik nagy nyári elszólásunk: ha majd üdülnek, vagy a kérdés: üdülés után vannak? Gyanítom, ezt a valóban fontos, testet lelket fölfrissítő, ideális dolgot egyre kevesebben mondhatják el magukról. Íme, az ellenpéldáim: A legnagyobb kánikulai vasárnapon se szorongunk heringként a strandokon. Az ugyanis nem telt ház, ha a Tiszaligetben hat-hét, a Damjanich uszodában egy-két ezren, a kisebb városszéli strandokon pár- százan fölüdülést keresnek. Hol van a többi szolnoki városlakó kérdezhetnénk joggal. És kérdezhetjük is, mert nap mint nap halljuk a gyermekes családok és a nyugdíjasok kesergését. Már az se lehetséges nyári öröm, hogy családi strand-vasárnapokat iktassanak a programba. Amióta a strandokon 25 forintot fizetnek a felnőttek és 16-ot (tizenhatot!) a gyerekek, egy átlagkeresetű családban szó se lehet két-három gyerekkel havonta négyszer strandra menni. Mondhatná valaki, miért nem keresik föl a város alatt folyó Tisza, vagy Zagyva partját. Gyanítom, több dolog miatt de leginkább azért, mert kocsi híján nagy hőségben oda s vissza gyerekkel nem vállalják a gyaloglást. Üdülés? Egyre kevesebb embertől hallom környezetemben, hogy Balatonról jött, vagy oda készül. Nemcsak azért, mert valamelyest drágább már a szakszervezeti üdülés !s, hanem azért is. mert mintha kevesebb lenne a beutaló is. Egy. a mi vállalatunkhoz hasonló nagyságúnál láttam legutóbb a szakszervezeti titkár kezében egy majdnem tiszta papírt — ezen volt az idei szakszervezeti üdülőjegyek összesítője. E szerint a cég előszezonban egy, főszezonban és utószezonban még egy üdülőjegyet se kapott. Dicsértessenek azok a nagyvállalatok, intézmények, amelyek még bírják a saját, a vállalati üdülők fönntartását — ha szerényebb körülmények között is, ha igénytelenebb önellátás kényszerében is, oda még mehetnek a kisjövedelmű emberek. S kik, hányán ülnek a mi kies vidékünkön autóba hogy a szombatot, vagy vasárnapot, vagy mindkét pihenőnapot saját telkesgazdaként, távol az aszaló aszfalttól és betonkolosz- szusoktól hűsöl jenek? A látszat csalóka. A város- környéki üdülőházak, kiskertek megtelnek ugyan rendre, de csak önmagukban mutatnak nagy sokaságot. Látok viszont szombaton, vasárnap a szép Tisza partján sétálókat, a parkban üldögélőket. többnyire középkorú vagy idős embereket, emberpárokat. Ki mint teheti, pihenteti magát. Szerencsére ott még nem kell fizetni a pádért, az árnyas fák lombjaiért. És látok sajnos rengeteg gyereket szombatonként, vasárnaponként a tízemeletes házak tövében. Játszanak, bandákba verődve rosszalkodnak — azazhogy mulatják az időt — hangoskodnak. Emiatt sok perpatvar van, s ilyenkor nini, kiderül, a meleg lá- kásokban nem is kevés lakó piheg. Délutáni álomzavarásért, koraesti nagy ricsajok miatt (nem lehet kánikulában zárt ablakok mögött élni, s tévé hangját is elnyeli a kívülről jövő ordítozás (gyakran hangzik a magas, emeleti ablakokból szózat.) Igaz, a kutya se figyel rá, legfeljebb kinevetik a háborgót. Ez is mulatság, mégha olcsó is...) Hát így állunk ezzel a nagy víkendezéssel. meg üdüléssel manapság. Mondja kollegám, aki nehéz ezresek szorgos összegyűjtése után a minap tért meg a Balatonról: kevés magyarszó hallik azon a tájon... És mondja az ötödik szomszéd, vasárnap hajnalban amikor útra kél: elvállalt kis besegítést, házépítésbe, hiába, élni kell, s a megélhetés egyre több gonddal jár. Különben a családokban ez a hónap hasonló kijelentésekkel lesz tele. Nem nehéz rájönni, miért. Közelít az első „ember hónap”, az iskolakezdés, s már rég nemcsak az iskolatáska nehéz, hanem a belevaló és a gyerekrevaló megszerzése is. Lehet, magamból indulok csak ki? Mármint azért, mert hallgatom a rádiót, nézem a tévét vasárnap este is, csakúgy mint hétköznapokon? ÍSJ) Keresettek a Chinoin készítményei Gyógyszereink sikere Az év első felében húsz százalékkal több gyógyszert értékesítettek a hazai gyártók a nyugati piacokon, mint 1987 első felében. A magyar gyógyszerek ma már nemcsak Nyugat- Európában, hanem az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, a délkelet-ázsiai és a távol-keleti, latin-amerikai országokban is kelendőek. Az egyik legsikeresebb készítményük a Jumex, a Parkinson-kór gyógyszere, a Chinoin Gyógyszergyár-terméke, amelyet egyre több országban törzskönyveznek. Az idén ebből a legnagyobb tételeket Ausztriába, Olaszországba, Angliába és Finnországba szállítják. Az NSZK-ban ebben az évben regisztrálták és hamarosan sor kerül erre Franciaországban és Spanyolországban is. Kanadába a következő évtől, az Amerikai Egyesült Államokba másfél-két éven belül szállítják, szintén nagyra értékelik a fejlett tőkés országokban. Japán ebben az évben kétmillió dollár értékű Ip- riflavont vásárolt, Olaszországban és Nyugat-Európa más országaiban, az USA- ban még folyamatban van e gyógyszer klinikai kipróbálása és törzskönyvezése. A Cavinton, a Kőbányai Gyógyszergyár agyi értágító terméke mindenekelőtt a japán piacot hódította meg, annyira, hogy a Medimpex- nek évente több mint húszmillió dollár bevétele származik e gyógyszernek a szigetországbeli értékesítése révén. Karriernek néz elébe a Hevizos nevű, herpesz-vírus elleni gyógyszer. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetében a közelmúltban kifejlesztett hatóanyagából a Biogal Gyógyszergyár állítja elő. Nálunk nemrég törzskönyvezték, de máris több országban várják, mivel a világon alig van hatásos gyógyszer a herpeszvírus ellen. A Naksolt, az égési sérülések gyógyszerét — amelyet a Humán Intézet állít elő — szintén nemrég regisztrálták Magyarországon, de már nyolc országban van törzskönyve. Keresett a magyar gyógyszergyárak több reprodukciós terméke. Ezek között van a gyomorfekély elleni Famotibin és a vérnyomás- csökkentő Enalapril — mindkettő a Kőbányai Gyógyszergyárban készül — valamint Captopril, amelyet az EG IS Gyógyszergyárban állítanak elő. A Metildopa — magyarországi márkaneve a Dopegyt — hagyományos vérnyomáscsökkentő, szintén reprodukciós termék. Ezt az USA-ban fejlesztették ki, s az EGIS Gyógyszergyár a hetvenes évek óta gyártja. Ennek legnagyobb felvevő piaca, az Amerikai Egyesült Államok, évente 15 millió dollár értékűt kér belőle. Csaknem ugyanennyit igényel húsz másik ország ebből a gyógyszerből. A magyar gyógyszerek külföldi értékesítését segíti elő a Medimpex kiterjedt külpiaci hálózata. Összesen 34 országban képviselteti magát. Termelő jellegű érdekeltségünk van Svájcban, Indiában, Bangladesben, Nigériában, Mexikóban. Kereskedelmi vállalataink működnek Nyugat-Európa mindegyik jelentős országában, az USA-ban és Jamai kában. Magyar borexport Javulnak a kilátások Javulnak a borexport kilátásai, erről tanúskodnak a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat első félévi eredményei. Különösen figyelemre méltó, hogy sikerült a korábbinál nagyobb részt kapni a tengerentúli piacokon. Az év első hat hónapjában a tőkés piacon, az elmúlt esztendő azonos időszakához képest, mintegy 15—20 százalékkal több bort értékesítettek. Az árak is kedvezőbben alakultak a korábbinál; 10 százalékos javulást mutatnak az első félév adatai. A borértékesítési nehézségek miatt a Monimpex nagy erőfeszítéseket tett újabb tőkés piaci vásárlók megnyerésére. A tavalyihoz képest 15 százalékkal több italt vettek át az angol kereskedők, egymillió dollár feletti értékben vásároltak magyar borokat, főleg a villányi borvidék termékeit. NEB-vizsgálat után az abádszalóki termelőszövetkezetben A közgyűlés határozata: kizárás A Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz érkezett két (egy aláírt és egy névtelen) közérdekű bejelentés alapján végzett vizsgálatot 1988. április 13. és május 25. között az Abádszalóki Lenin Termelőszövetkezetben a tiszafüredi NEB. Az ellenőrzés eredményét egy több mint 60 oldalas jegyzőkönyv foglalja össze, az újság hasábjain tehát a legfontosabb megállapításoknak is csak a lényegét adhatjuk közre. Nem hivott vendégek A gazdaság Cserőközi-ma- jorban lévő szarvasmarhatelepének épületeiről bontás vagy értékesítés előtt nem készítettek szabályszerű bontási kalkulációt, így utólag nem ellenőrizhető, hogy mennyi volt a kinyerhető anyagok összes értéke. Az anyagokat nem is árverésen értékesítették, holott így elkerülhető lett volna az a bejelentésekben szereplő, de nem bizonyított vád, hogy az épületekhez az jutott hozzá, aki a legtöbbet fizetett az illetékes vezetőknek. A Lenin Tsz, Beke Imre elnök utasítására az idén lebontott egy, Tiszaderzs határában lévő, a háztáji juhok tartására szolgáló juhhodályt, pedig az nem is a közös gazdaság tulajdona volt. Miután a tulajdonosok — az egyéni juhtenyésztők — tiltakoztak a hodályt 44 ezer forintért újra kellett építeni. A fogyóeszközök selejtezését általában szabálytalanul végezték, a jegyzőkönyv nem tartalmazta a selejtezés okát, a selejtezett fogyóeszközök hasznosításának módját, a visszanyerhető értéket, a nem hasznosítható fogyóeszközök megsemmisítésének módját, a megsemmisítés tényét. A megsemmisítés elmaradása visszaélésre adhat alkalmat. (1987 végén egy komplett!!) Zsolnay étkészlet — ilyenből a téesz 1986 nyarán tízet vásárolt, három olajkályha és egy AKAI rádiós magnó „érett meg” a selejtezésre, de hogy a jegyzőkönyv felvétele után mi lett a sorsuk, azt a népi ellenőröknek nem sikerült megállapítaniuk.) 1982-ben készült el a tsz- nek a lovarda mellett lévő Szalóki-réti vendégháza, amelyik a gazdaság elszámolásaiban „Szociális épület — Szalóki-rét” elnevezéssel szerepel. A korábban más célokat szolgáló épületet átalakították, s ez kizárólag reprezentációs céloknak tett eleget, a szövetkezetnek semmilyen bevételt nem hozott az eddig 2 millió 100 forintba kerülő létesítmény, csupán egy 1987 júliusi háromezer forintos szállásköltség-térítést tudott a népi ellenőrzési vizsgálat kimutatni. Egy a mostani, közel fél millió forintba kerülő, a vendégház komfortosságát emelő beruházás indoklására sem készült gazdasági számítás. A megszálló vendégeket és az ott töltött napok számát regisztráló vendégkönyvet a népi ellenőröknek nem tudták felmutatni. A vendégház és a lovarda fölötti rendelkezést Beke Imre elnök kizárólagos hatáskörébe vonta, így minden kontroll nélkül láthatott vendégül olyanokat is, akikhez a szövetkezetei semmilyen érdeke nem fűzte. Az elnök „háztájija” A tsz-elnök 1986-ban és 1988-ban vegyszeres hordókat alakíttatott át, hogy azt fia, Beke Endre háztájijában libaönetetőként hasznosítsák. Beke Imre a munkát személyesen rendelte meg, az átalakítást az ő útmutatásai szerint végezték, a kész etetőket azonban 1988-ban nem vette át, ezzel a tsz-ben 14 ezer 220 forint elfekvő készlet keletkezett, 1986-ban pedig, bár az önetetőket elszállította, a munkát nem számiáztatta és az ellenértékét (7735 forintot) nem fizette be. A szövetkezetnél az évi zárszámadásokat rendszeresen nem elég körültekintően, a műveleti számlák ösz- szefüggéseinek mélyreható elemzése nélkül végezték, nem ellenőrizték a költség- vetési kapcsolatok elszámolásának helyességét. Hasonló mulasztásokért az 1985-ös és az 1986-os évet vizsgáló PM revízió megállapításai alapján 1,5 millió forint bírságot szabtak ki a szövetkezetre. A mulasztások miatt felelősségre senkit nem vontak. A szövetkezet elnöke 1979 óta használta kunhegyesi lakása és Abádszalók között munkába járásra a tsz Lada 1500-as személygépkocsiját. A járművet Beke Imre szinte kizárólag maga vezette, éjszaka és munkaszüneti napokon abban a garázsban tárolta, amelyet 1981-ben a szövetkezet kunhegyesi lakása mellett bérelt területen felépített. A gépkocsi használatát a tsz különböző szintű választott testületéi, illetve hatóságok engedélyezték, általában egy éves időtartamra. 1977. április 20-tól 1980. augusztus 21-ig, illetve 1984. szeptember 1-től 1986. február 14-ig ilyen érvényes engedélyt a népi ellenőröknek nem tudtak bemutatni, így 18 ezer 200 kilométeren át az elnök jogtalanul használta a járművet. A NEB eredetileg nem is kívánt foglalkozni az egyik bejelentésnek azzal a felvetésével, hogy Beke Imre fia társaival több tízezer csirke és több ezer liba nevelésével foglalkozik a háztájiban. A háztáji baromfitartás se- mekkora „tételben” nem elítélhető, vélték az ellenőrök, más vizsgálatok során szerzett információk alapján aztán mégis indokoltnak látták — persze csak lehetőségeik szerint, hisz nem nyomozó szervezet a NEB — ebben a A Minta Női Szabó Szövetkezet jászszentandrási telephelyén NSZK exportra női átmeneti kabátokat varrnak. A kétféle modellből ezer- ezer darabos megrendelést kell elkészíteniük a jászságiaknak (Fotó; Mészáros) témakörben is elmélyedni. Megállapításaikat úgy foglalhatjuk össze tömören, hogy Beke Imre olyan módon vesz részt fiai — Endre és az egyetemistaként Bulgáriában tanuló Imre — baromfitenyésztő vállalkozásának szervezésében és irányításában, amely etikailag ösz- szeegyeztethetetlen egy 10 ezer hektáros nagyüzem elnöki tisztével: a szövetkezet elnökeként más gazdálkodó szervezetekkel kiépített kapcsolatait. illetve a téeszben meglévő pozícióját kamatoztatja saját anyagi hasznára. Ezenkívül, mert a vizsgálat során alaposan gyanúsítható volt, hogy a libanevelő vállalkozást azért „futtatják” négy, általában a Beke-ro- konsághoz tartozó család nevén, hogy a jövedelem bontásával a különben kifizetendő adót mérsékeljék, a tiszafüredi Népi Ellenőrzési Bizottság az illetékes adóhatóságoknak javasolta egy rövid időn belül lefolytatandó vizsgálat megkezdését. A maguk urai legyenek! A Lenin Tsz július 19-i küldöttgyűlésén résztvevők alaposan kifáradtak, amikor két és fél órán át hallgatták a NEB-vizsgálat megállapításait. Amikor a küldöttek átvehették volna a szót, nagyon hosszú percekig nem is akart senki sem kérdezni, sem pedig véleményt mondani. Az első hozzászólás után azonban kiderült, egyáltalán nem az órákig tartó figyelem miatti fáradtság vette el a küldöttek szavát. Az évek óta tartó beidegződések dolgoztak tovább. Aztán az első szótkérő bátorsága nyitott valamicskét az indulatokat duzzasztó zsilipeken. — Meg vagyunk bénítva, mert itt évek óta rettegnie kellett, aki olyan hibát hozott szóba, amelyik elnök elvtársra is rossz fényt vet. Aki szólt, nem állhatott meg Beke Imre előtt. A tagság többségét pedig ehhez a faluhoz köti a kenyere, a háza .. . — mondotta a felszólaló. Volt persze, aki könnyebben mozdult: 1979 óta a szövetkezet több tucat vezetője változtatott munkahelyet. Akik maradtak, hallgattak, akik tehették mentek. „A diktatórikus vezetői módszerek számunkra elfogadhatatlanok” — hangsúlyozta a vitában a község párttitkára. Ha azonban mégis ilyenek a körülmények, ki róhat ja fel nyugodt lelkiismerettel a Lenin Tsz tagságának, hogy „nem vállalta az ütközést”? A szövetkezet vezetőségének, ellenőrző bizottságának kellett volna az első lépéseket megtennie. Hogy ehhez csak a személyes bátorságuk hiányzott vagy a helyi politikai hátországot nem érezték elég erőnek? A kérdést ebben az esetben feloldotta egy alapos (bár a bejelentésekben felvetett minden hiányosság meglétét igazolni vagy cáfolni sem jogosítványa, sem „kapacitása” nem volt a NEB- nek) népi ellenőrzési vizsgálat. Abádszalókon ennek eredményeire támaszkodva indítottak fegyelmi vizsgálatot Beke Imre tsz-elnök és néhány vezető társa ellen. A fegyelmi bizottság a tsz elnökét vétkesnek találta és fegyelmi büntetésként a szövetkezet tagságából való kizárását javasolta a közgyűlésnek. A július 29-i közgyűlés egyhangúlag döntött a kizárás mellett. Ezzel azonban még egyáltalán nem tett rendet az abádszalóki tagság saját háza táján. Minderre csak akkor lesz erejük a szövetkezet tagjainak, ha a mostani — külső segítséggel — kedvező légkört arra használják fel, hogy érdekeiket képviselni tudó, és arra képes vezetőséget, küldötteket és — nem utolsó sorban — pártbizottságot választanak maguknak. V. Szász József
