Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 4. Miniszterek egymás között A lapokban egymás mellé került a hír Frank Carlucci moszkvai Látogatásáról és az élső SS—12-es szovjet atom- ralkérták megsemmisítéséről. Bár a két eseménynek köz­vetlen köze nincs egymás­hoz, aligha tagadható, hogy mindaz, amit a szovjet— amerikai rakétaszerződés megtestesít, hatással van a két nagyhatalom katonai vezetőinek kapcsolataira is. Egy szovjet—amerikai had ügy miniszteri találkozó akár egy évvél ezelőtt elkép­zelhetetlen lett volna. Igaz, az ötlet még Weinberger ide­jén megszületett. Először Se- vardnadze szovjet külügy­miniszter vetette fel, az­után maga Weinberger invi­tálta Dmitrij Jazovot Wa­shingtoniba — aki viszont amerikai kollégájával in-, kább Gemíben szeretett vol­na találkozni. 1988 az áttörés éve. Már­ciusban Géniben tárgyalt egymással Jazov és Carluc­ci, s ezúttal először cserél­tek eszmét úgy, hogy nem küldöttség vagy kíséret tag­jaiként kerültek egymás kö­zelébe. Az is rendhagyó, ahogyan Carlucci szívélyes­nek és tárgyszerűnek minő­sítette a megbeszélést. Ek­kor döntöttek a vezérkari főnökök találkozójáról. Má­jus végén Moszkvában a Gorbacsov—Reagan csúcsér­tekezlet idején már azt mér­legelte a két katonai vezető, hogy minisztériumaik kül­döttségei látogassák meg egymást. Szergej Ahrame.iev mar­sall júliusi washingtoni és Edward C. Aldridge, a légi­erők minisztere moszkvai útja már azt jelezte, hogy a kapcsolatok intenzív sza­kaszba jutottak. Ugyanezt tükrözte az az elhatározás is, hogy közös bizottságot hoznak létre azzal a céllal, hogy kidolgozzák a veszé­lyes katonai incidensek meg­akadályozásának módszerét. Ilyen előzmények után ér­kezett Moszkvába Carlucci, akit a korábbi hadügymi- nászteri rangtól eltérően im­már védelmi miniszternek titulál a távirati iroda. Meg­alapozottan minősítették a szovjet tévében ezt a látoga­tást szenzációsnak. Hiszen nem mindennapi dölog, hogy az amerikai hadsereg feje a Vorosilov katonai akadémi­án szovjet főtisztek előtt fej­tegeti vitatható elképzelése­it a szovjet katonai poten­ciálról és az amerikai kato­napolitikáról. De az sem tar­tozik a megszokott dolgok közé, hogy az amerikai vé­delmi miniszter egy Moszk­va környéki légitámaszpon­tom ismerkedjen a korsze­rű szovjet technikával, vagy hogy a tamamyi gépesített lövész gárdahadosztálynál harcászati gyakorlatot néz­zen végig és saját kérésére egy laktanyába is elvigyék. Nyilvánvalóan ennél is lé­nyegesebb az, hogy a minisz­terek több órás tárgyalásain megvitatták a katonai tevé­kenység közben előálló csök­kentésének lehetőségeit, és a katonai kapcsolatok kibő­vítését. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az állás­pontok közötti szakadékot sikerült volna áthidalni. Car- lucci moszkvai kijelentésé­nek ellentmondásaira ugyan még a NATO véleményét tükröző belga lapok is fel­hívták a figyelmet, hiszen az amerikai katonai vezető még a szovjet fegyveres erők támadó jellegét ecsetelte, az amerikai légi flóttát és ha­ditengerészetet védelmi jel- legűnék tüntette fel, s vé­delmi szükségességgel ma­gyarázta a támadó rakéták fejlesztésének programját is. Minden véleménykülönb­ség ellenére ez a moszkvai út mégis kitapinthatóan jel­zi a két legnagyobb hata­lom viszonyának javulását. Folytatást is biztosított; ICarlucci szovjet kollégáját meghívta Washingtonba. Barabás Péter Párbeszéd érdekeink szerint (Folytatás az 1. oldalról) szer, amellyel azonban ma még nem tudnak igazán köz­lekedni — részben saját ta­pasztalatlanságuk, részben a szocialista világpiac sajátos belső törvényei, mozgás­szokásai miatt. — Utunk eredményes volt, elértük — mindenekelőtt — politikai céljainkat — je­lentette ki Grósz Károly. — alkalmat kaptunk arra, hogy jobban megismerjük az amerikai gondolkodásmódot, az ottani közéletet jellemző szokásokat, az esetenként a fenntartás, az óvatosság, a félelem kontúrjait is jelző politikai témaköröket. Ugyanakkor lehetőségünk nyílt arra — elsősorban az elnökkel, a kongresszus két házának képviselőivel foly­tatott rendkívül jelentős esz­mecsere során —. hogy rész­letesen ismertessük hazánk törekvéseit, elképzeléseit, háttérinformációval töltsük meg a programjainkról ko­rábban szerzett ismereteket. Grósz Károly emlékezte­tett arra, hogy egy magas szintű látogatásnak termé­szetesen nem alapvető célja az üzletkötés, a pénzügyi megállapodások megkötése. Az út mégis alkalmat adott arra, hogy a kíséret három tagja: Tatai Ilona, Bartha Ferenc és Kapolyi László konkrét üzleti megbeszélé­seket is folytasson. Ezután kifejtette: — A programszervezők le­hetőséget adtak arra is, hogy találkozzunk az Egyesült Ál­lamokban élő magyar emig­ráció képviselőivel. Kezde­ményeztük az összeiövetelt, függetlenül attól, hogy a résztvevők milyen politikai magatartást tanúsítottak az elmúlt évtizedeküen. illetve tanúsítanak ma, vagy melyik emigrációs hullámhoz tartoz­nak. Magatartásunkkal je­lezni kívántuk, hogy erőtel­jesen szeretnénk tovább ren­dezni a viszonyt a hazánkból elszármazottakkal. Azt is a jelenlévők tudtára kívántuk adni, hogy politikailag elér­kezettnek látjuk az időt an­nak a korszaknak a lezárá­sára, amelyet különösen az ötvenhatos emigráció fe­szültségei terhelnek. Vállal­va természetesen az ezzel együttjáró vita terheit is. A találkozókon felvetődő kérdéseket elemezve Grósz Károly kiemelte a demokrá­cia és az emberi jogok, a nemzetiségi — elsősorban a magyar—román — problé­mák témakörét. Az érdeklő­dés középpontjában minde­nütt Magyarország és a szo­cialista közösség, mindenek­előtt hazánk és a Szovjet­unió viszonya állt. Konkré­tan nem kérdezték, azonban kiérződött az eszmecserék­ből az a kérdés; hogyan lát­ja Mihail Gorbacsov a ma­gyarországi útkeresést. Ugyancsak sokan voltak kí­váncsiak arra: hogyan tud­juk reformválallkozásunkat a klasszikus marxista felfo­gással összeegyeztetni. Nagy érdekődést váltott ki a le­szerelés, az erőegyensúly helyzete, a szovjet csapatok magyarországi jelenléte is. Elsősorban a magyar közös­ségekben vetődött fel 1956, s Nagy Imre szerepének megítélése. Az Egyesült Ál­lamok hivatalos körei részé­ről ezt a problémát senki nem érintette — fűzte hozzá a miniszterelnök. A tapasztalatok összegzése­ként végül Grósz Károly ar­ról szólt; útja során érezhető volt, hogy még mindig erő sen uralkodik a négy évti­zed alatt bejdegződött előíté­let, a szocializmus világáról alkotott felfogás. Világrend- szerünket zárt, egységes tömbnek tekintik, amelyben meghatározó, sőt egyedural­kodó az azonosság. A miniszterelnök hangsú­lyozta a továbbiakban, hogy g rendkívül eredményes út politikailag és gazdaságilag is csak lehetőségeket terem­tett, s tőlünk függ, hogy mit tudunk kamatoztatni. Ha nem tudjuk aprópénzre vál­tani a politikai együttműkö­dési szándékot, megfosztjuk az országot egy nagy lehető­ségtől, amely politikai te­kintélyét növelheti, nemze- öntudatát gazdagíthatja, < gazdasági haszonnal is jár­hat. — Ügy tűnik, Amerika gazdaságának dinamizmusá­ban kiemelkedő szerepe van a szellemi produkciónak, a kutatásnak és az elért tudo­mányos felismerés konzek­vens és határozott alkalma­zásának a gyakorlatban. Ez példaértékű lehet számunk­ra is — hangsúlyozta, majd kijelentette: — érzékelhető volt a különbség a magyar közgondolkodás és az egye­sült államokbeli felfogás kö­zött a múlt megítélésében. Nem visszanéznek, hanem előre. Ezzel szemben Ma­gyarországon rendkívül erős a hajlam a tegnapi sebeinkbe való vájkálásra. Ez az állan­dó önvizsgálat gátat jelent a tettek idején. Ezután a kormányfőt kísé­rő küldöttség tagjai válaszol­tak az újságírók kérdéseire. WASHINGTON Terjedelmes, Grósz Ká­rollyal készült interjút közöl a The Washington Post szer­dai számában. Az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke Budapesten folytatott beszélgetést a lap munka­társával, s egyébék között összegezte az Egyesült Álla­mokban tett kőrútjának né­hány tapasztalatát. MOSZKVA Csurbanov volt szovjet belügyminiszter-helyettes több mint 656 ezer rubel csúszópénz elfogadásáért fe­lel majd a Szovjetunió Leg­belsőbb Bíróságának Kato­nai Kollégiuma előtt a szep­tember 5-ire kitűzött perben — közölte a Szocialisztyi­cseszkaja Indusztrija című napilapnak adott nyilatkoza­tában Alekszandr Szjbojev. aki a fővádló lesz a tárgya­lás során. PEKING Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Kína Szí­riának M—9-es rövid ható- távolságú rakétákat adott el — közölte szerdán Péking- ban William Burns tábornok, az Egyesült Államok Fegy­verzetellenőrzési és Leszere lési Hivatal igazgatója. Az amerikai fegyverzetellenőr­zési küldöttség hivatalos tár­gyalásokat folytat Kínában. LONDON Az ír Köztársasági Had sereg (IRA) dublini szerve­zete figyelmeztette a polgá­ri lakosságot, miután fegy­veresei hétfőn és kedden négy támadást intéztek brit katonai és karhatalmi erők ellen. A pokolgépekkel, il­letve lőfegyverekkel végre­hajtott akciókban 48 órán belül három brit katona vesztette életét, 17 katonai és 18 polgári személy szen­vedett kisebb-nagyobb sérü­léseket, két katona állapota válságos. Újabb gesztus Mathias Rust „hazarepülhet” Amikor tavaly május 28-án estefelé elő­ször hallottam a Vörös-téri leszállásról, so­kakhoz hasonlóan először magam is vala­mi újabb viccre gyanakodtam — annyira hihetetlennek tűnt, hogy valaki a sokszo­rosan védett Moszkva szívében szálljon le repülővel. Ám néhány óra múlva kiderült: távolról sem vicc az, amit Mathias Rust nyugatnémet fiatalember sportgépével végrehajtott. Nem kis vakmerőségről téve tanúbizonyságot, Finnországból a szovjet légvédelem vonalai fölött átrepülve egye­nesen a Vörös-tér tövében landolt Cessná- jával. Az akkori moszkvai közhangulat alapve­tően a megrökönyödés, a kínos nevetés, a határtalan csalódottság valami furcsa ke­verékéből állt össze. Az utca embere vál­tig azt kérdezgette: hogyan lehetséges ez? Mit csinált a légvédelem, amelyről eddig azt hitték, a legmegbízhatóbb a világon? Hát ezért ölnek óriási összegeket a szovjet honvédelembe? Rossznyelvek akkoriban azt mesélték, hogy Rust leszállása után a honvédelmi minisztérium a szovjet hír- ügynökségtől érdeklődött, mi is történik a Vörös-1 téren. A helyszínen sokan filmfor­gatásra gondoltak, látva a leszállóban lévő sportgépet, amely a földetérés előtt leírt még egy-két kört a tér felett. Mindehhez persze tudni kell azt is, hogy Moszkva lég­tere, különösen pedig a városközponté, tel­jesen zárt, sem repülők, sem helikopterek nem használhatják. Hogy mennyire nem tréfáról volt szó, je­lezte, hogy az SZKP Politikai Bizottsága a csütörtök esti esemény nyomán szombat reggel haladéktalanul összeült a helyzet megvitatására. Az ülésről kiadott nyilat­kozat hangsúlyozta: a légvédelmi parancs­nokság megengedhetetlen gondatlanságot és határozatlanságot tanúsított. A testület célszerűnek látta a légvédelmi csapatok pa­rancsnokának leváltását. Ezt további sze­mélyi változások követték a hadseregben, egyebek között Szergej Szokolov marsall, honvédelmi miniszter is nyugdíjba vonult. (Sokak szerint az eset éppen kapóra jött Gorbacsovnak, mert így a hadseregben is elkezdhette a rendteremtést.) Mathias Rustot a vizsgálat lezártával az OSZSZK törvénykönyvének 84.. a nemzet­közi repülési szabályok megsértésére vo­natkozó paragrafusa alapján állították bí­róság elé. A nyugatnémet fiatalember az­zal védekezett, hogy jó szándékkal, a bé­keharc támogatásának céljából hajtotta végre vakmerő tettét. Ezt a szovjet bíró­ság nem igazán értékelte, így 4 évi, a Szovjetunióban letöltendő szabadságvesz­tésre ítélte. Rust egyébként mind a vizsgálat, mind a büntetés letöltésének idején megkülön­böztetett bánásmódban részesült a moszk­vai Lefortovo börtönben: könyveket ka­pott, oroszul tanulhatott, sőt egy alkalom­mal szülei is felkereshették őt a börtön­ben. Elítélése után azonnal megkezdődtek a találgatások, vajon mikor engedik őt el. Abban ugyanis sokan kételkedtek, hogy Rust kitölti teljes büntetését a Szovjet­unióban. Egyesek már a nyugatnémet ál­lamfő tavalyi látogatása idején amnesztiá­ról beszéltek. Ám nyilván nem véletlen, hogy a humánus lépésre éppen most, a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok felszál­ló ágában, Genscher külügyminiszter moszkvai látogatása után s Kohl kancellár útja előtt szánta el magát a szovjet veze­tés — ezzel a hatásos gesztussal is jelezve Bonnak Moszkva jószándékú közeledését. Dorogi Sándor Moszkvában Sevardnadze és Jakub Han találkozója Pakisztánnak — az általa is aláírt genfi megállapodás értelmében — fel kell hagy­nia az afgán belügyekbe va­ló beavatkozással, ha erre nem hajlandó, akikor a Szov­jetunió, mint e megállapodás kezese kénytelen lesz lépé­seket tenni a megállapodás érvényesítése érdekében. A Szovjetuniónak és Afga­nisztánnak megvannak ez eszközei, amelyeket szembe­állíthat a növekvő pakisztá­ni beavatkozással — mondta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szerdán Moszkvában pakisztáni kol­légájának, Jakub Hannák, aki előző este érkezett mun- kalátogatásra Moszkváiba. Jakub Han tagadta, hogy országa beavatkozna Afga­nisztán bel ügyeibe. SZKP—MSZMP Ideológiai együttműködési program Dorogi Sándor az MTI tu­dósítója jelenti: Berecz Jánost, aki a Szov­jetunióban töltötte szabad­ságát, kedden az SZKP KB székházában fogadta Alek­szandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára. A megbeszélésen részt vett Andics Jenő, aki a szovjet fővárosban folytatott meg­beszéléseket az SZKP KB il­letékeseivel és a szovjet saj­tó vezetőivel. A tárgyalások­ról Berecz János nyilatkoza­tot adott az MTI tudósítójá­nak: — Alekszandr Jakovlevvel az egy éve kidolgozott általá­nos ideológiai együttműkö­dési programról, a magyar— szovjet pártkapcsolatok hely­zetéről folytattunk megbe­szélést — mondotta többek között Berecz János. — Az említett programot még nem írtuk alá, erre valószínűleg Jakovlev elvtárs őszre ter­vezett magyarországi látoga­tása idején kerül sor. A másik témakör amit érintettünk: a mai szocializ­mus meghatározása, mert a szocializmus mind elméleti és ideológiai, mind gyakorla­ti szempontból alapvetően átalakul mindkét országban. — Mi az amit az itteni gyakorlatból otthon is szíve­sen látna, s mi az amit vé­leménye szerint szovjet part­nereivel átvennének a ma­gyarországi tapasztalatok­ból? — Ügy vettem észre, itt optimistábbak, magabizto­sabbak az emberek, mint nálunk^ annak ellenére, hogy rosszabb körülmények kö­zött élnek. Ezt a magabiztos­ságot szívesen látnám ott­hon is. Amit viszont azt hi­szem szovjet barátaink ven­nének át, az a gondolkodás bátorsága. Mert természete­sen a Szovjetunióban sem mindenki gondolkozik olyan merészen, mint a pártkonfe­rencia néhány küldötte. — Hallani olyan vélemé­nyeket, hogy a Szovjetunió­ban úgy tekintenek Ma­gyarországra, miint kísérle­ti laboratóriumra. Ezit álta­lában az ideológiára is ér­tik... — Ez annyiban igaz lehet, hogy a gazdasági reformokat illetően mii megelőztük a szovjeteket. A politikai in­tézményrendszer reformja mindkét országban párhuza­mosan valósul meg, ami köl­csönösen megtermékenyítő lehet. Vannak persze kérdé­sek, amelyekben eltérőek le­hetnek a nézőpontok, pél­dául ami a parlamentariz­must illeti. A szovjetek más­ként látják a parlament sze- Irepét, mint ahogy nálunk látják, ami adódik egyebek között a két ország eltérő hagyományaiból. Mi a vá­lasztásokon többes jelölést vezettünk be, nekünk már vannak tapasztalataink ezen a területen. Különbség még, hogy ők perszonáluniót hoz­nak létre a legfőbb funkci­ókban, amit mi semmikép­pen sem fogurjk tenni. Még­ha el is hangzik javaslat er­re vonatkozóan, én semmi­képpen sem fogok rá sza­vazni, A párttitikár munká­ját nem azzal kell lemér­ni. hogy megválasztják-e ta­nácselnöknek vagy sem, ha­nem hogy a párton belül al­kalmasnak tartjáik-e titkári posztra. — Szóba került-e keddi moszkvai megbeszélésén a magyar—román viszony? — Mii mindig és mindenütt elmondjuk, hogy mekkora terhet jelent számunkra a magyar—román viszony, hogy a magyar lakosságot rendkívül izgatja az ottani magyarság helyzete. Bolgár repülöszerencsótlenség Nincsenek magyar áldozatok A bolgár főváros repülőte­rének körzetében, felszállás közben szerencsétlenül járt JAK—40-es gép utasai kö­zött nem volt magyar állam­polgár — közölték az MTI tudósítójának telefonérdek­lődésére a szófiai repülőtér illetékesei. Az illetékesek nem hoztak nyilvánosságra részleteket a szerencsétlenség okairól és körülményeiről. így tovább­ra is csak annyi tudható hi­vatalosan, hogy a katasztró­fa kedden helyi idő szerint I7.29-kor a Várnába induló, menetrend szerinti géppel történt, amelynek fedélzetén 33 utas és a 4 főnyi sze­mélyzet volt. összesen 14 személy élte túl. A lezuhant JAK—40-es repülőgép roncsai (MTI—Telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom