Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
1988. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új élelmiszerüzem, tojásporgyár kezdte meg működését Bábolnán, a Mezőgazdasági Kombinátban. A baromfiprogram keretében százmillió forintos értékben létesített tojásporító üzemben óránként húszezer tojást tudnak feldolgozni, amelyet folyékony — úgynevezett tojáslé — illetve porított állapotban forgalmaznak hazai és külföldi piacokon (MTI-fotó: Matuz Károly) Kifelé a hullámvölgyből (Folytatás az 1■ oldalról) na került. Tavaly viszont már a javulás kétségtelen jelei mutatkoztak a gazdálkodásban, s a vezetőség helyzetértékelése szerint ez a folyamat idén. tovább tart. A növénytermesztési főágazat — köszönhetően a nyári betakarítású növények jó terméseredményeinek — a nagy nyári aszály ellenére, várhatóan túlteljesíti ez évi nyereségtervét. A rákóczi- falvi határt is nagyon megviselte a csapadékhiány és a nagy forróság, ám a tervezett termésátlagok még ezekből a növényekből is teljesülhetnek. A vezetőség állásfoglalása szerint javítani kell viszont a háztáji gazdálkodás technológiai fegyelmén — az egész háztáji-politikán —, mivel így ez az ágazat nem tudja biztosítani a tagság jövedelmének megfelelő mértékű kiegészítését. A fő „háztáji növény”, a hagyma termesztése során elkövetett technológiai hibák miatt a szövetkezet több százezres nagyságrendű kártérítést fizet ebben az évben a tagoknak. A faiskola túlteljesíti idén az árbevételi tervét, a régóta „vajúdó” növényház viszont várhatóan nyolcmillió forint veszteséget könyvelhet el év végén. Ez újra csak a létesítmény helyzetének végleges rendezését sürgeti. Döntés ez ügyben a jövő esztendőben várható. Az állattenyésztés összességében csak kevéssel marad el időarányos árbevételi tervének teljesítésétől. Itt a baromfitenyésztés számít húzóágazatnak, a sertés- és á szarvasmarhatartás viszont nem nyereséges. Az alaptevékenységen kívüli szférában a nyomda nem hoz nyereséget, a többi — a cipőüzem, az építési és a hagymaágazat — viszont túlteljesítette célkitűzéseit. Mindezek összegzéseként a szövetkezet vezetősége úgy fogalmazott jelentésében, hogy reális esély van a nagyüzem nyereségtervének túlteljesítésére. A részközgyűléseken — az alapszabály értelmében — a közgyűlési bizottságok is beszámoltak a végzett munkájukról, majd befejezésül bejelentették: Bereczky László szövetkezeti elnök, aki hatvanegy éves, a nyugdíjazását kérte, és már csak ebben az esztendőben viszi a téesz ügyeit. Az 1988-as évet értékelő közgyűlésen ezért választásra kerül sor, s ehhez a jelölő és a szavazatszedő bizottságot már most megválasztotta a szövetkezet tagsága. A tájékozottság haszonban is mérhető Eladó információk vállalkozóknak Tegnap Szolnokon, a Tudomány és Technika Házában folytatta munkáját a gépipari mérnökök és közgazdászok II. országos szemináriuma. A napirendnek megfelelően előadások hangzottak el, amelyeknek témái felölelték az általános műszaki-gazdasági problémák jelentős részét, így a kooperáció, a minőség, a tartalékfeltárás és a gazdaságosság növelésének, javításának igencsak időszerű kérdéseit. Az előadók és a hozzászólók többsége felvetette az eredményes vállalati működéshez szükséges bel- és külpiaci információk hiányának következményeit, s azt, hogy a hazai és külföldi legújabb kutatási és fejlesztési eredményeket sem ismerik kellőképpen a szakemberek. Pontosan erről, vagyis az információk szerepéről, fontosságáról tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást Kisfalvi Tibor, a Gépipari Tudományos Egyesület Ipar- gazdasági Központi Szakosztályának titkára, akit a kétnapos tanácskozás végén mintegy az előadása folytatásaként rövid beszélgetésre kértem. — ön meglehetősen borús képet festett a hazai információszegénységről. Hiszen mint hangsúlyozta, ma Magyarországon kevéssé ismerjük a külföldi kutatási és fejlesztési eredményeket. Ezért kénytelenek vagyunk megismételni olyan fejlesztéseket is, amelyeket külföldön már régen megoldottak, lehet, hogy magasabb színvonalon, mint amire mi képesek vagyunk. Emiatt az információs rendszerek kiépítése lényeges lenne mind a vállalati, mind pedig a felsőbb szinteken egyaránt. De mint mondotta, bármennyire is hihetetlennek tűnik, hazánkban ilyen in- formácós rendszerek nincsenek. Mi ennek az oka? — A gond ott kezdődik, hogy jelenleg sem pénz sem fogadókészség nincs ilyen rendszerek kiépítésére. Ennek okai a régebbi időkre nyúlnak vissza. A háború után a magyar gazdaságban a direkt utasításos rendszer érvényesült, aminek az volt a lényege, hogy a központi terveket lebontották a vállalatoknak. amit aztán végre kellett hajtaniuk. Tehát nem kellett vállalkozniuk, dönteniük, s így különösebben piaci információkra sem volt szükségük. Az ötvenes években az exportunk 10 százaléka sem került a tőkés piacokra, de az utóbbi évtizedekben, amikor ez az arány nőtt, akkor kezdett fontossá válni az információ. — Akkoriban miként jutottak ismeretekhez a hazai szakemberek? — Ügy, hogy elmentek külföldi üzemlátogatásokra, kiállításokra, konferenciákra. Emellett ugyanakkor ma már működnek olyan műszaki és piaci adatokat szolgáltató szervezetek, amelyektől meg lehet vásárolni az információkat, így a találmányokat, a licenceket és a különböző termelési eljárásokat. Csak az a baj, hogy ez ma már kevés. Tulajdonképpen az innovációs folyamat minden mozzanatában kutatni kell a piacot. Vannak olyan információk, amelyeket havonta meg kellene vennünk, de erre kevés a pénz. Ezért speciális piackutató, elemző, szervező szervezetekre lenne szükség, amelyek ugyancsak hiányoznak. Véleményem szerint egy adott termék esetében legalább olyan információkkal kell rendelkeznünk, mint amilyenekkel a konkurencia döntéselőkészítői és döntéshozói bírnak. Addig, amíg ez nem így van, nem érdemes termékszerkezetet sem váltani, mert esetleg előfordulhat, hogy az adott új termékünk már megszületése pillanatában elavulttá válik. — Most, ia kétnapos szeminárium ideje alatt gépipari klubot alapítottak. Ez elősegíti-e: az információk gyorsabb áramlását? — A Gépipari Tudományos Egyesület kezdeményezésére Berend T. Ivánnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az egyetértésével létrehoztuk az MTA—GTE Gépipari Klubját, amelynek elnöke Szabó István, a Lehel Hűtőgépgyár vezérigazgatója lett. Ennek a klubnak tulajdonképpen az a célja, hogy a gépipar tudományos és ipari vezetői számára az általuk felvetett, valamint a GTE működése során felmerült időszerű témákban vitaüléseket szervezzünk és egyáltalán szorosabb együttműködést alakítsunk ki az egyes vállalati vezetők és tudományos kutatók között. — Milyen témákat kívánnak megvitatni? —■ A klub csütörtöki alakuló ülése után több dolog is szóba került. Ilyenek például a vállalati tartalékfeltárás és a minőség biztosítása, vagy említhetném az iparvállalatok kutatási, fejlesztési, termelési és marketing tevékenységének összehangolását. De szót váltunk még arról is, hogy miként lehetne biztosítani a magas szintű külpiaci innovációs ismereteket a hazai cégek számára, s nagyító alá vesz- szük, hogy milyen feltételek kellenek a piac és termék- szerkezet váltásához, s beszélünk a gépipari innovációs folyamatok gyorsításának lehetőségeiről is. N. T. Az egyik kezével ad, a másikkal elvesz H termelőnek minden forint számít Kedvező az idei kalászos- gabona-betakarítási mérleg, soha nem arattak még any- nyi őszi búzát, árpát az országban, mint ezen a nyáron. Megyénkben is az eddigi legnagyobbnak számító 1984. évi termést meghaladó rekordok születtek. A 62 megyei közös és állami gazdaság összes búzatermése 76 ezer tonnával meghaladta így a tervezettet. Mindezek ismeretében megértem hát Török Istvánnak, a Mészöv elnöksége mellett működő mezőgazdasági kistermelők és szakcsoportok bizottsága titkárának a felháborodását, amint elibém teszi a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körlevelét. — A megértésüket kérve, közli a vállalat a keveréktakarmányok, az importfehérjék és a zsákok árának szeptember elsejétől érvényes változásait. Az még csak hagyj án, hogy a külföldről vásárolt fehérjék drágulnak, meg hogy a kukoricának az árát, aminek a sorsáért a hosszú szárazság miatt aggódnak a mezőgazdák, mázsánként 19 forinttal emelik. No de a búzát meg az árpát száz kilogrammonként 17 forinttal megdrágítani éppen akkor, amikor mindkettőből minden eddiginél több termett az országban!? Alighanem ezzel megint adnak egy pofont a kisüzemi jószágtartók termelői kedvének. Ami amúgy sem valami rózsás. Az utóbbi megállapítást látszik igazolni a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat termeltetési és felvásárlási főosztályának vezetőjétől, Hajdú Józseftől kapott tájékoztatás: — Száznegyvenezer vágósertést vásároltunk fel az év eddig eltelt nyolc hónapjában a kisüzemi szektorból. Ez időarányosan negyvenezerrel kevesebb a tavalyinál, és a nyolc hónapra tervezettől is elmarad majdnem harmincezerrel. A lemaradás a kisüzemi sertés- tartás gazdaságosságának romlására vezethető vissza, A termelőknek ugyanis minden forint számít. Azt mutatja a vállalat háromnegyedévi statisztikája, hogy ellentétes előjellel alakulnak a kisüzemben a sertéshústermelés mennyiségi és a minőségi mutatói. —■ Miközben a korábbi 50—60 százalékról 80 százalékra sikerült növelni a kistermelői kocaállományon belül a belföldön és exportra is keresettebb fehérsertések arányát — folytatja Hajdú József — az összes törzsállomány megcsappant. Ez is oka az élőállatfelvásárlás csökkenésének. Tavaly tízezer vemhes kocát helyeztünk ki kedvezményesen a kisüzemekbe, idén eddig alig négyezerre volt igény. Nemi-égen arról beszélgettünk mezőgazdász ismerőseimmel, hogy lám az aratás derekán végül csak megjött a jó hír: mázsánként 20 forint árkiegészítést kapnak a nagyüzemek a GMV-nek értékesített étkezési búzáért. A közreadott takarmányárváltozások ismeretében úgy tűnik, egyik kezével adott a vállalat, a másikkal elvesz. — A mi esetünkben megközelítőleg éppen annyit vesz vissza, amennyit adott — hallom Varga Imrétől, a Héki Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettesétől. — Az évi másfélezer vagon szükségletével nagy abraktakarmány-fogyasztónak számít a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiágazatunk. Az idei termésből 1200 vagon étkezési búzát szállítottunk a GMV-nek, a má- zsánkénti 20 forintos árkiegészítést számolva tehát 2,4 millió forint többletárbevételhez jutottunk. Ha hozzáveszem a szerződött 200 vagon takarmánybúzáért és a 400 vagon kukoricáért járó 5 százalékos felárat, akkor összesen 3,5 millió forintot kaptunk a vállalattól. A szemesterményeknek és az import fehérjéknek a recept szerinti aránya a keve- réktakarmányokban mintegy 3 százalékos átlagos áremelkedést jelent szeptembertől. Az év hátralévő négy hónapjában tehát mintegy másfélmillió forintot mindjárt vissza is vettek. Negyedévről van szó, azaz ha éves szinten számolom, 4,5 millióval nőnek az állattenyésztési ráfordítások. Szemben a már említett 3,5 millió bevételi többlettel. Elveszi a bal kéz, amit adott a jobb — elmélet persze csak a nagyüzemi szektorban érvényes. A kisüzemi jószágtartók esetében egyértelműen csak elvonást jelentenek a GMV szeptembertől érvényes árváltozásai. Táler József fegyverne- ki nyugdíjas, aki az 1988-ra szerződött 30 hízóból húszat már át is adott a feldolgozóiparnak, így vélekedik: — Három évvel ezelőtt még volt a hizlaláson sertésenként több mint ötszáz forint hasznom. Idén már jó, ha eléri átlagosan a 450 forintot. Vegyük csak sorjába: a nyolc-kilenc hónap alatt, amíg az elfogadható 90—120 kilós súlyt eléri a disznó, megeszik vagy 250 kiló kukoricát, legalább száz kiló búzát. A 19 illetve a 17 forintos áremelkedést számolva ez már 64 forintot egyből elvisz a haszonból. Ha valaki kész táppal hizlal. még rosszabb lesz a helyzete szeptembertől, mert a zsákok árát is megemeli a GMV. Lassan odajutunk, hogy csak a sajátmaga termelte takarmánnyal találja meg a számítását a kistermelő. aki a háztájiban hizlal. Hacsak föl nem emelik az élősertés átvételi árát is! Sok termett és mégis megdrágult? Adott is a vállalat meg el is vesz? Kérdéseimre rosszallóan csóválja a fejét Búzás Sándor, a Szolnok Megyei Gábonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Nem szerencsések az összevetései. Ami a jó búzatermést és a takarmánybúza árának emelkedését illeti: a vállalatunk által idén felvásárlásra kerülő 520 ezer tonna búzának alig 10—11 százaléka a takarmánybúza. Az igény szerinti évi keverék- takarmány-gyártáshoz 100— 110 ezer tonnára van szükség, tehát mintegy 50 ezer tonna, a termelőktől idén mázsánként 20 forintos ár- kiegészítéssel felvásárolt étkezési búzát kell visszaminősítenünk. Ami a szeptemberi áremelkedést illeti: vállalatunk a jelenlegi gazdasági helyzetiben nem tudja tovább biztosítani a nagyüzemeknek, viszonteladóknak és kistermelőknek nyolc hónapon át adott árengedményeket. Arról van szó ugyanis, hogy január 1-jétől 5 százalékos felárral vásároljuk a termelőktől a szemesterményt, de ezt az öt százalékot nem érvényesítettük a keveréktakarmányok árában. Ezt is és az import fehérjék évközbeni jelentős — a szója esetében például kétszeres — áremelkedését is a vállalati eredmény terhére számoltuk eL Az év eltelt nyolc hónapjában ez együtt megközelítőleg 25 millió forintot tesz ki. Ezt nem tudjuk tovább vállalni olyan helyzetben, amikor az étkezési búza ár- kiegészítéseként központi intézkedésre 100 millió forintot fizettünk ki a közös és állami gazdaságoknak. Magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy a zsákok drágulása — a papírzsákok esetében darabonként egy forintot, a műanyag zsákoknál darabonként három forintot jelent — elsősorban a kisüzemi jószágtartókat érinti. Csak annyival növeltük a göngyöleg árát, amennyivel többért kapjuk, ha kapjuk, merthogy meglehetősen rossz az ellátás, a vegyipari illetve a papíripari vállalatoktól. Mi hát a megoldás ? 'A kisüzemi sertéshizlalási kedv további csökkenése miatt aggódók — az érdekképviseletet ellátó, az állatfelvásárló, a takarmányt forgalmazó és a kistermelő — egybehangzóan a sertés átvételi árának emelésében látják. Jómagam, fogyasztóként — azon sokezer állampolgár egyikeként, akinek nem áll módjában erkélyes emeleti lakásában aprójószágot tartani, sertést hizlalni — a zsákárak emelkedésének a sertéshizlalási ráfordításokba való „begyűrűzésén” okulva, aggódva kérdem: valóban ez az egyetlen megoldás?! Temesközy Ferenc A Kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Kisszövetkezet faipari üzemében sportszereket, kerti és kiegészítő kisbútorokat valamint bútoralkatrészeket készítenek évi 32 millió forint termelési értékben. Felvételünkön a bútoralkatrészek elemeit készítik (Fotó: D. G.)
