Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 27. Laknak, de nem fizetnek Szabad egy injekcióra? Az orvos fölsegítette a beteg köntösét, és karonfogva a kezelőbe kísérte. Kiska- nállal összetörte az orvosságát és egy pohárban vizet hozott. Mindez nem a televízió népszerű klinika sorozatában történt, hanem itthon. Itt, itt, nálunk, Magyarországon, bármilyen hihetetlen is. De hogy ne hallgassuk el az intézmény nevét — ha már a rossz példákat általában nem névre szólóan emlegetjük —, a budakeszi MÁV-kórházban volt az eset szem- és fültanúja ismerősöm. Persze azonnal lehetne ellenpéldákat is emliteni. A szolnoki lakos rosszul lett a fővárosban, és a körzeti orvos nem látta el, mondván, hogy „nem ide tartozik”. Ezek a humánus és anti humánus esetek — amelyekhez vég nélkül lehetne párosítani hasonlókat — egy szolnoki helyzetről jutpttak eszembe. A megyeszékhelyen ugyanis az idén módosították a felnőtt általános orvosi körzetek határait. Vagyis néhányezer embernek meg kellett válnia a jól ismert doktortól és idegen orvoshoz kell járnia. Voltak, akik nem tudtak beletörődni, és felháborodott leveleket küldtek a rendelőintézet igazgatójához, a városi főorvoshoz, a Néplap szerkesztőségéhez, hogy szeretnének a régi orvosukhoz tartozni. Megtudtuk, hogy semmi akadálya, ha a régi orvos befogadó nyilatkozatot ad, vagyis kijelenti, hogy a volt betegei újra hozzá tartozhatnak. Csakhogy... ez fából vaskarika. Hiszen a körzeti orvosoknak egyáltalán nem áll érdekükben, hogy volt betegeiket visszafogadják. A körzethatárokat ugyanis azért módosították, mert az egyik körzetbe kétszer annyi beteg tartozott, mint a másikba. Ha megindulna a „visszarendeződés”, vagyis a betegek többsége visszamenne a régi orvosához, az ugyanúgy túlterhelt lenne, mint eddig volt. A többletmunka pedig nem párosul jelentős többletkeresettel. Ha valaki visszafogad néhány száz beteget, és azért néhány száz forinttal több lenne a keresete — alaposan meggondolja a visszafogadást. Annál is inkább, mert a gyógyításban is a minőség rovására megy a mennyiség. Mi, betegek (leendő betegek) sokszor érezzük, hogy a megoldás a szabad orvosválasztás lenne. Elvileg választhatunk szabadon, de általában az teszi meg, aki tud hálapénzt adni. Van olyan orvos, aki tartózkodik tőle, hogy név szerint betegeket visszafogadjon, mert akkor azt mondják majd; X-et azért fogadta vissza, mert hálapénzt fizetett, Y-t meg azért nem, mert nem ad paraszolvenciát. Ezt az antihumánus választást vagy akár ennek a gyanúját sokan nem vállalják. Ha mindenki ahhoz az orvoshoz mehet, akihez akar; ez nagyon emberséges a betegekkel szemben. Ha azonban a betegek választását a gyógyító pénztárcája nem érzi meg — ez nem tisztességes az orvossal szemben. Az igazi szabad orvosválasztás kiszűrheti azokat is, akik nem a pályára valók. Ha az orvos, akinek nincs betege, minimális fizetést kap, előbb-utóbb megembereli magát, és változtat a hozzállásán, a betegekkel való bánásmódon. Akkor senki se fog csodálkozni, hogy milyen kedvesen bánnak vele a rendelőben, mert ez természetes lesz. Akkor nem küldi el az orvos a beteget azzal, hogy nem hozzá tartozik, sőt örülni fog a jöttének, hiszen az újabb betegért is kapja a pénzt. Hogy ezeket a dolgokat rendeznünk kell, mindnyájan érezzük. De nem lehet rendező elv a hálapénz, az, hogy a beteg saját zsebéből fizesse meg a többet vállaló, jobban dolgozó orvos munkáját. A betegek szabad választása rendezheti a sorokat: kiderül, ki hogyan látja el a munkáját. Ennek anyagi hátterét azonban nem a hálapénzzel, hanem a bérreformmal kell megteremteni. A valódi anyagi differenciálás lehetővé teheti, hogy aki sokkal többet dolgozik, színvonalasabban, nagyobb tudással látja el munkáját, az keressen is sokkal többet, és kikényszeríti azt is, hogy azon kevesek, akik alkalmatlanok e hivatásra, válasszanak más munkát. Ha mindez megvalósul, az egészségügynek kevesebb energiát kell arra fordítania, hogy — úgymond — a mundér becsületét védje. Hogy magyarázza a tévedéseket, az orvosi hibákat, a betegek ide- oda küldözgetését — igazi ellátás nélkül. Tízéves a jászberényi szabadidőpark Aki tizen-egynéhány éve járt itt, bizonyára nem hisz a szemének. Az elhanyagolt nyárfás-csirkeólas terület helyén a szó szoros értelmében kultúrpark virul a Hűtőgépgyár mellett. Az állatkert és arborétum már messze földön híressé vált, kedvenc kirándulóhely, és nem csak a jászoknak. A sokszínű állat- és növényvilág a természet szépségét, gazdagságát tárja a látogatók elé. Az iskolások kihelyezett biológia órákon ismerkednek itt a tananyaggal. Egyébként is állandóan gyermekzsivajtól hangos a park, ez a természet legcsodálatosabb muzsikája. Az arborétum felcseperedett, árnyat adó fái alatt jól esik a séta. Bizonyára így vélekednek majd a faóriások tövében gyönyörködő későbbi generációk tagjai is. Reméljük, hálás szívvel gondolnak majdan a park megálmodóira, megvalósítóira, fenntartóira. Felvételeink a most tízéves szabadidőparkot mutatják be. Horti János (Fotó; Nemes Árpád) legcsodálatosabb muzsikája : ■ ■ ' ■ Tanácstalanul toporgok a kopott folyosón a szolnoki Széchenyi lakótelep Jászi úti egyik hetedik emeleti lakásának ajtaja előtt. Névtábla, kilincs sehol, csak éppen az ajtószám sejteti a cimet. Már éppen kopogni akarok, amikor egy hang süvít: — Ha belépsz, szétverem a fejedet! Azzal ugyan pillanatig sem áltattam magam, hogy a lakbérhátralékosokat keresve rózsafüzérrel és négercsókkal várnak, de azért ennél kellemesebb fogadtatást reméltem. Röpke perc után kiderült: a fenyegető hang nem nekem, hanem a felkeresett Balogh úr feleségének szól, akit átmenetileg a kis szobába száműzött. — Kérem tisztelettel, nem várt meleg vacsorával. Micsoda feleség az ilyen! — méltatlankodik a behemót, félmeztelen ember, maid a konyhában arra kér, válaszszák helyet. Nincs nehéz dolgom, mivel egyetlen hokedli jelenti az ülőgarnitúrát. ő egy sámlira kuporodik és kissé ködös szemmel szabadkozik. Enyhén kapatosán — Keveset ittam, ugye nem nagyon látszik? — Csak akkor, ha nyitott szemmel nézi az ember — bizonygatom, miközben élete párját kávéfőzésre serkentve feloldja a szobafogságot. Én gyorsan a tárgyra, a közel négyezer forint lakbérhátralékra térek. — Kérem tisztelettel megfizetem, de júliusban kissé megzsibbadtam. — Hogyhogy? — Gurguláztam, de már dolgozom. — Hol? — Hát nem állami cégnél, mivel nem bírom a kötöttséget. Szenet segítek hordani, lápátolni, a piacon teszek- veszek, mikor mi adódik. Legyen nyugodt, tisztázom magam. Addig is csókolom az ingatlanos igazgató úr kezét, és mondja meg neki: Balogh Csöpi kifizeti a hátralékot. Rózsi, mi lesz azzal a kávéval? — formed az asz- szonyra. Vajon fiadzik-e ebből a fogadkozásból forint szeptemberben. tűnődöm, miközben lefelé ballagok az elhanyagolt, imitt-amott málló vako- latú lépcsőházban. A kapualjban lent három férfi sörözik, így tőlük érdeklődöm: merre keressem a Bartha István utat. — A túloldalon az első tízemeletes vagy négyemeletes lesz. Attól függ, hogy a páros vagy páratlan számok érdeklik — így az egyik borostás fickó. Sandán rám néz. majd folytatja. — Nehéz a végrehajtónak, ugye? — Honnan gondolja, hogy az vagyok? — Sapkát hord, meg dzsekit, a hóna alatt ernyő, a kezében papír. Kiköpött végrehajtó. — Csalódást okozok: soha nem voltam az. Bizonytalan csend, majd a micisapkás ocsúdik £jébb. — Akkor meg valami szektatag lehet. Járja a környéket. Nálunk is csengetett egy, de én elküldtem a francba: léceljen innen sebesen, mert az én vallásom ez! — emeli a szájához a többiek harsány röheje közepette a kőbányai világost. A Bartha István úti házban lévő ajtó előtt, ahol Al- mási László lakik, hosszasan kopogok. Már éppen feladom a próbálkozást, amikor a kulcszörgés után résnyire nyílik az ajtó. Mögötte egy női fej bukkan ki. Röviden — Maguk 38 ezer 255 forint lakbérrel tartoznak. Hogy gyűlt össze? Választ erre nem kapok. Időközben a kis szobából előkerül az élettárs. Bemutatkozik. Kiderül, a Szolnoki MTE a hatvanas évek végén, hetvenes esztendők elején közismert focistája áll velem szemben. — Kérem, én elveszem Zsuzsát és átvállalom a tartozását. De csak úgy. ha mi maradunk itt ketten, a volt férj pedig elmegy. Különben is a tartozás fele őt illeti. — Most ő hol van? — Alkalmi munkából él, hulladékokat szállít a MÉH- nek. Nem jutunk dűlőre, különben is a bérlőtársi viszonyok megállapítása nem az én feladatom, de a cikk témája sem az. Egy viszont tény: a tartozás közel negyvenezer, aminek behajtása, végrehajtása jogerős, azaz erre ítélet, döntés született, amelyet a fenntartó cég, az IKV igyekszik valahogyan érvényesíteni. Utam legutolsó állomása Makai Sándorék második emeleti lakása. Az otthon rendezett, tiszta. Itt él hetedmagával a házaspár. A gyerekek valamennyien iskolások és akad közöttük egészen jó tanuló is. Az asz- szony hivatalsegéd, a férj gazdálkodó. Harmincegyezer ötvenhét forint lakbérhátralékuk gyűlt össze. — Elvállaljuk, így igaz — mondja a feleség, miközben megtudom, párja kinn az egyik közeli tanyájaképpen öt tehenüket gondozza. — Miért nem adnak el egyet? Hiszen a jó tehén ára 35—40 ezer és futná a tartozást? Hogy mire kellene ez a hátralék? Például az állami lakások fenntartására, felújítására. A tévedések elkerülése végett: nehogy azt higgye az olvasó, hogy csak munkakerülő van a tartozók között. Ugyan, kérem, dehogy. Akad közöttük mindenféle ember, jogi doktor éppúgy, mint vendéglátós, katona meg szakmunkás. Egy tény, nem kis összeg, millión felüli tétel behajtásáról van szó, éppen ezért az IKV minelmondom jövetelem célját, mire felfortyan. — Magának mi köze hozzá? — Nem sok, de az ingatlankezelő pereli önöket, mert ez nem mai tartozás. Rövid tanakodás odabenn, majd beléphetek. Kiderül, a házaspár egy lakásban, de külön él. Az asszony élettársával a kisebbik szobában, a férj egyedül a nagyobban. Itt a nagyobban ágy sincs, az ágynemű a földön hever, az asztal mellett kopott fotel. A tapéta piszkos, szakadozott, a kultúrát pár könyv és egy régi televízió biztosítja. — Azért, mert a hátralék ellenében mind lefoglalták. — És így nem is fizetnek? — De, valamit próbálunk tenni. Most adtunk le egy borjút, az érte kapott 8—9 ezer is oda megy. Azután hízók is lesznek, szóval igyekszünk kimászni a bajból. Csak a teljesség kedvéért vetem papírra: összesen tizenkét helyen csengettem és mindössze ötször sikerült bejutnom. Vagy nem voltak otthon, vagy készakarva nem nyílt ki az ajtó, hiszen ugye ez a téma aligha kellemes. Sem annak, akitől választ várnak, de még annak sem, aki kérdez. Hogy a hátralékosok mit jelentenek a fenntartó cég életében, erről dr. Tóth Ferencet, az Ingatlan- kezelő Vállalat osztályvezetőjét faggatom. — A városban élő valamivel több, mint hétezer bérlőnk közül a nagy többség, a kilencven-egynéhány százalék a nehezedő gazdasági körülmények ellenére is rendesen fizet. Ugyanakkor van ötszázkilencvenkilenc lakónk, akik ellen tartozás miatt szaknyelven fogalmazva folyik a végrehajtás. — Be tudják vasalni ezeket az összegeket? — Igyekszünk. Az eredményesebb munka érdekében erre a célra még egy embert is alkalmaztunk. Noha csak rövid ideje dolgozik nálunk, már meglátszik a munkája. Így- 1986-ban csak 44 ezer 245 forintról volt szó, addig az idén félévig már 1,3 millió végrehajtása vált jogerőssé. — Ahol jártam? — Ezek az összegek mind közéjük tartoznak és a július 31-i helyzeteket tükrözik. dent megmozgat azért, hogy hiányzó forintjaihoz hozzájusson. Az emberek és a családok tízezrei vállalnak ma is életre szóló terheket azért, hogy saját fedél kerüljön a fejük fölé. Érthető, hogy a közvélemény az állami lakásokban élőktől is természetesnek tartja, hogy a havi lakbért kifizessék, hiszen ez még ma is sokkal kisebb, mint egy építkezés költsége. D. Szabó Miklós Lefoglalt tehenek Nem kis összeg A képernyőn Szórakoztató háztartás Tizenkilenc részes televíziós sorozat kezdődik a háztartásvezetés legfontosabb ismereteiről szeptember 1-jén a képernyőn. Az egyenként negyedórás adásokat vasárnap délelőttönként sugározzák majd, segítséget adva a leendő, s a már gyakorló háziasszonyoknak. A műsor készítői a legfiatalabbak számára is vonzó, szórakoztató módon kívánják feldolgozni és átadni azokat a háztartási alapismereteket, amelyek a hazai iskolai oktatásból teljességgel hiányoznak. Számos országban, például Svédországban, Finnországban, Svájcban, Japánban a háztartástan ugyanúgy iskolai tantárgy, mint például a matematika és a fizika. Támogatott kutatási programok Akadémiai beruházások Az Akadémia ebben az ötéves tervben 2,1 milliárd forintos beruházási összeggel gazdálkodhat, ami 500 millió forinttal kevesebb az eredetileg tervezettnél. Emiatt az MTA néhány beruházást elhagy, illetve későbbi időpontra átütemez. A kutatóintézetek gép- és műszerállományának korszerűsítésére az eredetileg tervezett 600 millió forint helyett 400 millió forintot költhet az Akadémia. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően nem a kutatóintézetek, hanem a kiemelt kutatási programok kapnak támogatást. Több, már folyamatban lévő beruházás 1990-ig elkészül. A Központi Fizikai Kutató Intézet kísérleti atomreaktorának 700 millió forintba kerülő rekonstrukciója az idén befejeződik. Novemberben adják át az Akadémia felújított könyvtárát, amelynek rekonstrukcióját 1985-ben kezdték meg Az Állatorvostudományi Kutatóintézetben a már meglévő épületet bővítik az idén. A tervidőszak végéig 120 millió forintos költséggel, a legmodernebb technikával szerelik fel a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet FITOTRON növénynevelő kamráit. Ebben az évben adják át az Akadémia alkotóházát Erdőtarcsán. A közgyűlési határozat alapján megvásárolt és felújított épületben az akadémikusok nyugodt körülmények között végezhetnek tudományos munkát. fl természet
