Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
6 Nemzetközi körkép 1988. AUGUSZTUS 20. Gyökeres változások a mezőgazdaságban Szükségszerű kockázat A kisvállalkozások a falvakban is növelik az emberek termelési kedvét (Fotó: APN—MTI) A Szovjetunióban jelenleg is halaszthatatlan és elodázhatatlan feladat az élelmiszer-ellátás javítása. Az éLelmiszerprogram megvalósításának öt esztendeje alatt — a 80-as évek első felében történtek pozitív változások. Malomipari termékeikből például túlfogyasztás is volt. Ami viszont a húsipari termékeiket illeti, ezek mennyisége nem növekedett. Ugyanez a helyzet a zöldségekkel és gyümölcsökkel. A hiányon túl a fogyasztók leginkább az élelmiszerek minőségét kifogásolják. Továbbra is központi probléma a gabonaellátás. Sajnos, a helyzet egyelőre nem kedvező. Egyes áruga- bo na-termő területeken sok gazdaság, 'körzet és terület több gabonát használ fel, mint amennyit elad az államnak. Nyilvánvaló, hogy a gabonatermelés növelése nélkül nem lehet megoldani azt, hogy az ország önellátó legyen takarmányból és csökkentse az importot, ami csak a valutát emészti. Ezzel kapcsolatban az az elképzelés, hogy a tervidőszak végére legalább másfélszeresére kell növelni a gabonafélék termesztését, az 1991—'1995 közötti tervidőszakban pedig 260 millió tonnás rekordtermést 'kell elérni. (1987-ben 211,3 millió tonna volt a termés.) Reális-e mindez? Igen, de csak azzal a feltétellel, ha sikerül gondosan 'kidolgozni a szervezési-gazdasági és technológiai intézkedéseik rendszerét, a legfőbb irányokba összpontosítani a tartalékokat, és ami a leg- fontosalbb, biztosítani az emberek érdekeltségét a maximális eredmények elérésében. Ezért is tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget a gazdasági ösztönzőknek az agráripar valamennyi ágazatának gyorsított fejlesztésében'. Az utóbbi időiben végzett nagyszabású kísérletekre támaszkodva, felhasználva a saját és külföldi tapasztalatokat, 1988-ban a paraszti közös gazdaságok és a mezőgazdasági nagyüzemek több mint 60 százaléka tért át a gazdálkodás új módszereire (önfinanszírozás, jövedelmezőség.) Az év folyamán megtörténnek az előkészületek arra, hogy az új pénzügyi évtől, január 1-től kezdve az ország valamennyi kolhoza és szov- hoza kivétel nélkül áttérjen a teljes gazdasági önelszá- imolásra. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdaságok elég jelentős része veszteséges, ezt a lépést legalább olyan kockázatosnak, mint amennyire szükségesnek kell tekintenünk. A mezőgazdaságban gyökeres változások mennek végbe, de ehhez szükséges az is, hogy újjáéledjen' és megsokszorozódjon a parasztság szorgalma, munka- kedve, hogy megerősödjön a kolhozok és szovhozok önállósága, növekedjék érdekeltségük és gazdasági felelősségük a munkában, a .termékek előállításában. Megnyílt a lehetőség a szövetkezeti tevékenység különböző formáinak szabad megválasztására és a gazdasági önelszámoló kisvállalkozások széles körű elterjedésére. Ezek a különböző formájú — kollektív, családis egyéni — kisvállalkozások ösztönzik az emberek termelési kedvét, kezdeményezőkészségét, társadalmi aktivitását és véget vetnek iaz egyenl ősdinek és az egyén felelőtlenségének. L. Voszkreszenszkij '(APN — MTI—Press) I spanyolok kapták kölcsönbe Kincset érő festmények Csaknem egy évig találgatott nem csekély izgalommal a művészeteket pártoló világ: melyik lesz az a szerencsés ország/város, amelyik „megkapja” a világhírű Thyssen-Bor- nemisza gyűjteményt. Világos volt ugyanis, hogy a 67 éves, nevében magyar arisztokrata anyjára is emlékező báró tulajdonában lévő vagy 1300 mestermunka már régesrégen kinőtte a luganoi — tóparti — Villa Favorita termeit. Igaz, eleinte nem esett szó költözésről, csupán a villa átépítéséről. 1987. első hónapjaiban azonban a spanyol kormány felajánlotta: a Prado" múzeum közelében szívesen biztosít méltó elhelyezést a XIV. század és a XX. század közötti időszakot felölelő gyűjteménynek. Ekkor kezdődött a „harc”. Svájc anyagi előnyökkel próbálta maradásra bírni, ám kisvártatva jelentkezett a kaliforniai Getty- múzeum is, majd az NSZK — pontosabban az NSZK- ból számtalan pályázó. Stuttgart, Bonn. Düsseldorf és Hamburg látta volna szívesen a műkincseket, majd a március közepén Londonban megrendezett kiállítás után az angolok is jelezték, szívesen adnának tartós otthont ennyi szépségnek. S hogy mi döntött végül is Spanyolország mellett? Talán az, hogy a svájci állampolgárságú Thyssen- Bornemisza felesége (mellesleg az ötödik) az egykori spanyol szépségkirálynő, Carmen Cervera. Most a gyűjtemény tulajdonosa és Javier Solana spanyol kultuszminiszter megállapodást írt alá egy olyan alapítványról, amelynek keretében a kormány bérleti díj nélkül a magángyűjtemény rendelkezésére bocsátja a Villahermosa palotát, s megfelelő anyagiakat a kiállítás megrendezéséhez. Ennek fejében a báró — pontosabban a jogi tulajdonos, az úgynevezett „Thyssen-Bornemisza Collection Trust” a gyűjtemény legjobb darabjait kölcsönadja, legalább tíz éves időtartamra. Nem ingyen: a spanyol kormány évi bérleti díjat fizet, amely összeget a tulajdonos új festmények vásárlására köteles fordítani. Másfél éven belül megnyílik hát a Prado fennhatósága alá tartozó új múzeum a Villahermosa palotában, 700 olyan festménnyel, amire a világ bármelyik vezető múzeuma büszke lehetne. Köztük van Holbein VIII. Henrik-portréja, a valószínűleg egyetlen magántulajdonban lévő Dürer, és szerepel a listán Altdorfer, Carpaccio, Rubens, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Sok szó esett persze a nagy nemzetközi találgatás közepette arról, hogyan is állt össze ez a fantasztikus gyűjtemény. A legköltségesebb részt, a régi mestereket még a papa vásárolta és helyezte el a luganoi villában. A fiú, Hans Heinrich nemcsak az ipar- birodalmat, hanem a gyűjteményt is örökölte, és miután testvérétől megváltotta a részét, gyorsan nekilátott a gyarapításnak. Tehette: a báró ma Svájc leggazdagabb embere, s mi tagadás élni is tud e gazdagsággal. Szereti a nőket, a sportot, a művészetet, ott ül a Sotheby elnökségében is, és elismert művészetidiplomata, aki fenntartások nélkül küldi világkö- íüli útra kincseit. Ez utóbbiak ma már akár öt villát is megtölthetnének. Most véletlen a tíz éves időtartam megjelölése a megállapodásban. Bár a spanyol kormány abban bízik, hogy a gyűjtemény végképp ottragad, nincs kizárva, hogy egy évtized múlva ismét lesz reménye más országnak: mégis átkerül hozzá a gyűjtemény. Szászi Júlia „Egy család — egy gyermek” Mi újság a kínai népesedéspolitikában? ENSZ-számít ásóik szerint Ázsia lakóinak száma augusztus 10-ikén érte el a 3 milliárdot. Ebből több mint 1 milliárd Kínában él. Ez a hatalmas tömeg előnyt is jelent, hiszen az ország politikai súlyát, gazdasági jelentőségét — felvevőpiacként — részben a lakosság- szám adja meg. A kínaiak azonban mindinkább a tudatára ébrednek annak, hogy mennyi hátránnyal jár a túlzsúfoltság, s milyen nagy akadály a túlnépesedés az ország korszerűsítésének útjában. Az összies kínai kézen fogva ötször körülérné az Egyenlítőt, s ha négyes sorokiban 6 km/óna sebességgel végigvonulnának a Tienanmen téren, több mint tíz év alatt jutnának át valamennyien. Vonatjegyért 1—2 napig kell sorban áll- nis s a bevásárlás sem egyszerűbb: meleg nyári napokon a szó szoros értelmében csak közelharc árán lehet eljutni a pultig. Amikor nemrégiben megnyílt a pekingi Lumgfu áruház, rendőrök százainak kellett kordában tartania a tömeget. Aki buszra akar szállni Pe- fcingben, az három kísérletből kettőbe bizonyosan belebukik. De a feljutásban sincs sok köszönet: 13 utasra jut egy négyzetméter. Gyakori eset — újsághírként már-már közhelyszerű —, hogy embereket tapos agyon a megvadult, pánikba esett tömeg. A tudatos népesedés-politika ellenére is gyorsabban nő a lakosság, mint a nemzeti jövedelem... Kína a 70-es években kezdte el családtervezési programját. Éneikül most 200 millióval több kínai lenne. Sok szakértő szerint nem reális az a célkitűzés, hogy az ezredfordulóig a lakosság száma ne haladja meg VIETNAM 0 magánszektor fejlesztése Hanoiban a közelmúltban nyilvánosságra hozták azt a párthatározatot, amely határozottan sürgeti a családi és magángazdaságok erőteljes fejlesztését. Különös hangsúlyt fektet a dokumentum arra, hogy a korábbi előítéletektől megszabadulva mielőbb számolják fel a nem állami gazdálkodó egységekkel szemben manapság helyenként még érzékelhető megkülönböztetéseket. A vietnami vezetés — amellett, hogy elismeri: a kollektivizálások és államosítások idején súlyos hibákat követtek el — hangsúlyozza: egyetlen közigazgatási szervnek sincs joga magángazdaságok. részére termelési célokat előírni. Újdonság az is, hogy ezentúl különböző külföldi berendezések és nyersanyagok behozatalára a magánvállalatok devizával rendelkezhetnek. A délkelet-ázsiai szocialista országban egyébként tavaly a kisipari és kézművesipari ágazat állította elő a fogyasztási cikkek több mint 60 százalékát, az ösz- szes export értékének pedig 20 százalékát. Napjainkban kétmillió embert foglalkoztat a 6 ezer kézműves- és kisipari szövetkezet, valamint a 13 ezer termelési csoport. Hozzávetőleges adatok szerint időnként legalább még egymillió bedolgozója, alkalmi munkavállalója van ezeknek a szövetkezeteknek. az 1,2 milliárdot. Szerintük 1,25—1,3 miLliárd a 2000-re váirható népességszám. A KN.K kikiáltása (1949) óta kétszer tetőzött a demográfiai hullám: az ötvenes években, amikor 540 millióról 600 millióra nőtt a lakosság, és 1962-től a hetvenes évek elejéig. A második hullámban születették már megkezdték a családalapítást. A városlakók (32 millió házaspár) egyöntetűen elfogadják az „egy család — egy gyermek” elvet, de a 800 milliós falusi lakosság körében tovább élnek a hagyományos fogalmiak a férfi felsőbbrendűségéről (vagyis addig nem nyugszanak, míg fiuk nem születik), és sokan vallják a régi igazságot: „minél több gyerek, annál nagyobb boldogság'’. Augusztus elejéin jelentette be a családtervezési bizottság, hogy az ország nagy részén engedélyezik a második gyermek születését is, ha leány az elsőszülött. Az új szabályozás értelmében azonban a két születés között legalább négy évnek kell eltelnie. Ha a második gyermek is Lány, akkor a harmadik gyermek születése után már büntetést kell fizetni. Ezt az enyhítő rendelkezést Szecsuán (több mint 100 millió lakos!), Csiangszu és Hopej tartományban, valamint Peking, Tiencsin és Sanghaj városában nem alkalmazzák. Mint az ENSZ népesedési alapjának küldötte a nyáron Peikiingben elmondta: sokan bírálták Kínát a „hivatalos egykézés” miatt, nyilvánvaló azonban, hogy ez a törekvés nemcsak Kína, hanem egész Ázsia, sőt az egész világ számára áldásos. Ázsiában él ugyanis az emberiség 60 százaléka, de a megművelhető földterületnek csak 32 százaléka Jugoszláviában a legújabb adatok szerint ez év első felében 0,3 százalékkal gyarapodott a foglalkoztatottak száma. A népgazdaság szocialista szektorában jelenleg hatmillió 730 ezren dolgoznak. Napjainkban mintegy 25 ezerrel többen 'keresnek munkát, mint tavaly decemberben. A mun- ikanélküíiek száma egymillió 120 ezer, vagyis 3 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt volt. Az 1986—1990-es társadalom- és gazdaságfejlesztési terv a foglalkoztatottság évi átlag 2,5 százalékos növekedését irányozta elő. Tavaly 2 százalékos emelkedést értek el, s az idén 1 százalékkal számolták. Az eddigi eredmények és a gazdasági válság ismeretében azonban ez aligha tartható. A munkanélküliség évek óta az ország egyik legkomolyabb gondja. Idei növekedése elsősorban a vállalati szanálási- és csődtörvény végrehajtásának következménye. Egy jó évvel ezelőtt 3650 vállalat gazdálkodott ráfizetésesen, amelyek fölött ott fügött a Demoklés kardja. Számukra „megoldásként” az át- szervezés, beolvadás, összevonás, vagy bezárás lehetősége kínálkozott, A munkát keresők túlnyomó többsége fiatal, mintegy 800 000 a harminc éven aluliak száma. Déli szomszédunknál a munkanélküliség kialakulásához nagymértékben hozzájárult a tagköztársaságoknak az 1960-as és 1970-es években folytatott költekező költségvetési politikája. Annáik idején az egyes 'köztársaságok a piac igényeit figyelmen kívül hagyva egymás után hajtották végre a fékszik ezen a földrészen. Más súlyos problémái közepette Kína nagy erőforrásokat mozgósított a lakosságnövekedés megfékezésére — hangoztatta. Az illetékes szervek az utóbbi időben vidéken is fokozták a felvilágosító munkát. A gazdasági felelősség rendszeréhez hasonlóan a családtervezési felelősség rendszerét is bevezették egyes körzetekben. Az előre betervezett születési számot nem szabad meghaladni az egyes közigazgatási egységekben. Ha valamely körzet eléri a kitűzött célt, anyagi előnyben részesül, ha nem: büntetést fizet. Kuanghszi Csuang autonóm terület Poszö városában és környékén például 1986-ban honosították meg a családtervezésnek ezt a módját. A születési arányszóim ennek hatására az 1985-ös 15 ezrelékről 1987-re 10 ezrelékre csökkent. A városban és környékén a körzetek öthatoda jutalmat kapott. A poszö beliek sikerét az Állami Családtervezési Bizottság is nagyra értékeli, úgyhogy a várost példaképül állították az ország elé. A családtervezési bizottságok öszesen mintegy 3 millió embert foglalkoztatnak. Ök az összekötőkapocs a kormánypolitika és a társadalmi gyákorlat között. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési ügynöksége májusban bejelentette, hogy akárcsak a korábbi három évben, idén sem járul hozzá a kínai családtervezési ENSZ-alap- hoz, mert Kínában sok esetben kényszerítik a nőiket a magzatelhajtásra. Kínai illetékesek elismerik, hogy olykor előfordul ilyen túlikapás, de ezt a gyakorlatot szigorúan tiltják a központi hatóságok. Farkas Géza , ,pres ztisberulházásokat’ ’, amelyek a helyi vezetők politikai hatalmát erősítették. Így történhetett meg például az, hogy manapság minden tagköztársaságnak, sőt a két autonóm tartománynak is van autógyára. Jugoszláviában jelenleg még nincs egységes, átfogó rendszer a munkanélküliek 'támogatásiára. A vállalati munkástanácsok ugyan adhatnak és adnak úgynevezett minimális munkabért fölöslegessé vált dolgozóiknak, ez azonban nem általános gyakorlat. A munkanélküliek 5 százaléka kap valamiféle anyagi segítséget, de akik még nem voltak munkaviszonyban, azok csak ingyenes egészségügyi ellátásban részesülnek, nyugdíj-hozzá j árulásukat pedig a tagköztársaságok, illetve autonóm tartományok kötségvetéséből fedezik. A foglalkoztatást az új gazdasági reform-program elsősorban a magánszektor kit' rje&ztésével igyekszik fokozni. Ezt a folyamatot várhatóan segíti 'majd az is, hogy az alkotmány ez év őszén sorra kerülő módosításával a magántulaj dón- 'ban levő földbirtokok felső határát az eddigi 10 hektár helyett 20 vagy 30 hektárban fogják megállapítani. Bosznia—Herecegovi- nában lakossági kölcsönt írtak ki új vállalati munkahelyek létesítésére. A nyugat-európai áLlamokhan dolgozó jugoszláv vendégmunkások, végleges hazatérésük ■esetén- kedvező feltételek mellett befektethetik ke- ményvalutájukat nemcsak kisüzemek alapításába, hanem elhelyezkedési lehetőségek biztosítása végett szocialista üzemekbe is. Márkus Gyula A munkát keresők többsége fiatal Jugoszláv körkép a munkanélküliségről
