Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1988. AUGUSZTUS 20. Kinevezési ünnepség a Kiliián főiskolán A kinevezési ünnepség résztvevőinek egy csoportja (Fotó: T. Z.) Tegnap délelőtt kinevezési ünnepséget tartottak a Killi- án György Repülő Műszaki Főiskolán. A honvédelmi minisztert Horváth István altábornagy, politikai főcsoportfőnök képviselte. Részt vett az ünnepségen Stock János altábornagy, a légvédelmi repülő parancsnokság parancsnoka, Schmidt István vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg repülőfőnöke, valamint a Közlekedési Minisztérium, a megyeközpont politikai, társadalmi és gazdasági szervezeteinek több képviselője. A Himnusz és a kinevezési parancs elhangzása után az új tisztek átvették oklevelüket, majd Zsemberi István mérnök vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka szólt hozzájuk. Arra kérte őket, hogy a néphadsereg tisztjéhez méltóan éljenek és dolgozzanak, a szocialista társadalmi rendhez való hűség, álhatatosság, megbízhatóság jellemezze őket. Hozzáértően, felelősséggel neveljék a rájuk bízott katonákat. Legyenek a társadalmi-gazdasági kibontakozás élharcosai. A kinevezési ünnepség az Internacionálé hangjaival zárult. Az ünnepséget követő díszebéden Horváth István altábornagy mondott pohárköszöntőt. Az új tisztek Kiliián György szobrának koszorúzásával vettek búcsút a főiskolától és a délután folyamán Budapestre utaztak, ahol a többi katonai főiskolán és katonai kollégiumban végzettekkel együtt ma részt vesznek a Parlament előtti tisztavatáson. A Tervgazdasági Bizottság irányelveket dolgozott ki Bérpolitika új alapokon A Tervgazdasági Bizottság szerdai és csütörtöki ülésén többek között megvitatta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal előterjesztésében a jövő évi bérpolitika és bérmechanizmus irányelveit. A TGB ülésén hozott döntésről Halmos Csaba, államtitkár, az ÁB- MH elnöke tájékoztatta pénteken a Paralmentben az újságírókat. Elmondotta, hogy folyamatosan dolgoznak a szakemberek a tervbe vett bérreform koncepciójának kidolgozásán, s ehhez illeszkedve már jövőre jelentős reformlépésekre kerül sor a bér- gazdálkodásban. Az ÁBMH javaslata alapján — amelyet elfogadott a Tervgazdasági Bizottság, s amelyről kormánydöntés szeptemberben várható — az 1989. január 1-jétől bevezetendő bérmechanizmusnak már nem lesz feladata a vásárlóerő-szabályozás. A vásárlóerő-kiáramlás korlátozásával kapcsolatos feladatokat a szigorú pénzügyi és költségvetési politikának, valamint a piaci körülmények mind szélesebb körű érvényesülésének kell átvennie. Megszűnik az a jelenlegi helyzet is, hogy a különböző szférákban — így az iparon belül több területen, valamint a mezőgazdaságban — eltérő a bérszabályozás. Ez a gyakorlat nem folytatható, a jövő évi mechanizmus versenysemleges, valamennyi ágazat számára egyforma feltételeket biztosít. Ennek megfelelően 1989- ben megszűnik a bérklub intézménye, és eltörlik a bérhez kapcsolódó különböző támogatásokat is. Lényegesen változik az állami bérpolitika karaktere. Az állami intézmények egyre kevésbé vesznek részt a döntések meghozatalában, azok részben vállalati hatáskörbe kerülnek, részben pedig a Magyar Gazdasági Kamara és a SZOT között létrejövő megállapodásokon dőlnek el. A vállalatoknál az igazgató, valamint a szak- szervezetek közösen a kollektív szerződésekben szabályozzák a bérkérdéseket. A kamara és a SZOT között létrejövő makró szintű megállapodások témája többek között a központi bérpolitika meghatározása, a bérmechanizmusok kialakítása, valamint a béremelés népgazdasági mértékének meghatározása. Jelentős nyilvánosságot kívánnak biztosítani az ilyen megbeszéléseken kialakult vitának, és a születő döntéseknek. A jövőre alkalmazandó bérmechanizmus lényege, hogy megszűnik az eddigi szabályozás, és a bérnövekmény a vállalkozói nyereségadónak megfelelő mértékkel — amelyről még az idén dönt a Parlament — adózik. A hagyományos bér- szabályozást felváltja egy, a jövedelemszabályozásba integrált bérmechanizmus, amelynek része lesz a nép- gazdasági célok megvalósítását szolgáló adóvisszatérítési rendszer is. Változik a vezetői érdekeltségi rendszer is. A vezetői prémiumok csak a vállalatok adózott nyereségéből fizethetők ki, ám ezeket a prémiumokat a továbbiakban semmiféle adó nem terheli. A vezetői érdekeltségi rendszer nemcsak az igazgatóra és helyettesére, hanem a főosztályvezetőkre is ki fog terjedni. Az érdekeltség alapja a vállalatok vagyon- arányos tiszta jövedelmének alakulása lesz. Vagyis, az eddigiektől eltérően, egyetlen mutató alakulásától válik függővé. A prémium alapja — ami jelenleg a vezető állású dolgozók alapbére — a tervek szerint a va- gyonarányos tiszta jövedelem alakulása lesz. A rendszerben két kivételt is terveznek. Az elképzelések szerint a kisebb vállalatok, ahol alacsony a bérköltség, teljesen szabadon alakíthatják ki a vezetői érdekeltségi rendszert, ugyanebben a kedvezményben részesülnek azok a vegyesvállalatok is, ahol a külföldi tőketulajdon egy bizonyos, később meghatározandó hányadot meghalad. Halmos Csaba hangsúlyozta, hogy a jövőre tervezett rendszer bevezetésével olyan bérmechanizmus alakul ki, amely lehetővé teszi a további liberalizálást, s végső soron a bérszabályozás teljes mértékű megszüntetését. A tervezett intézkedések reformértékűek, lehetővé teszik a vállalatok belső érdekeltségi rendszerének alapvető átalakítását, korszerűsítését, lényegesen javítják az autonóm munka- csoportok, a gmk-k vgmk-k működési feltételeit. Hosz- szabb távon az a cél, hogy megszűnjön az elkülönült bérszabályozás, azt a béregyeztetési mechanizmussal váltsák fel, megfelelő feltételeket biztosítva a vállalati gadzálkodásban a jövedelmezőségi, üzleti szempontok érvényesítésének. Idegenforgalom Növekvő devizabevétel Marjai József miniszter - eLnök-helyettes, kereskedelmi miniszter vezetésével pénteken ülést tartott az Országos Idegenforgalmi Tanács. A testület elsőként az idegenforgalmi fogadóképességről, valamint annak fejlesztéséről tárgyalt. Megállapították, hogy 1985 óta az idegenforgalom devizabevételei a vártnál jóval nagyobb ütemben emelkednek. E növekedést alapvetően meghatározza, hogy az osztrák szállodaépítési és rekonstrukciós program pozitív hatása az utóbbi években kezdett kibontakozni. Az is hozzájárult a bevételek növeléséhez, hogy számottevően bővült az idegenforgalmi szolgáltatások köre, a rendezvények, konferenciák választéka. A tanács véleménye szerint szükséges, hogy az elkövetkező években újból beinduljanak a szállodai fejlesztések elsősorban a gyógy- idegenforgalom területén, s folytatódjék a közepes és alacsony kategóriájú szállodák rekonstrukciója, valamint a szolgáltatások és az idegenforgalmi programok színvonalának növekedése. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szállodaépítések elmaradása veszélyeztetné az idegenforgalmi devizabevételek további dinamikus növekedését. Különösen fontos lenne a külföldi tőke bevonása a további fejlesztésekbe. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal az érintett szervekkel együttesen koncepciót dolgozott ki mintegy 250 millió dollárnyi értékű külföldi tőke bevonására, illetve hasznosítására. Mintegy 6—8 ezer szálláshely létesítését tervezik, elsősorban a gyógyidegenforgalomban, továbbá kisebb részben városi szállodákban, Balaton- parti üdülőhelyeken. Az idei idegenforgalmi teljesítményekkel kapcsolatban az ÓIT megállapította: az első hét hónap adatai szerint biztatóak a kilátásaink, hogy újabb sikeres évet zárunk. Július végéig nyolc és fél millió külföldi érkezett Magyarországra, valamivel kevesebben, mint a múlt év azonos időszakában. Kedvező azonban, hogy emelkedett az egy külföldire jutó bevétel összege. A dollár elszámolású forgalomban az éves bevétel várhatóan eléri a 650 millió dollárt. Hitei, pályázat, értékpapír Tőkeáramlás — keringési zavarokkal Gazdasági hetilapunkban Barta Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke nemrég azt nyilatkozta, hogy hazánk gazdaságában — ellentétben a vállalatok véleményével — nincs tőkehiány, csupán az. a baj. hogy annak jelentős része a kevésbé vagy egyáltalán nem hatékony ágazatokban fekszik. A vállalatvezetők persze azonnal riposztoztak volna, ha erre alkalmuk nyílik: számukra az a tőke nem hozzáférhető, ezért gyakorlatilag nincs is. A szempontjukból mi ez, ha nem tőkehiány? Jól működő, a gazdaságot szabályozni képes áru- és pénzpiac híján Magyarországon mindeddig elsősorban a hitelpolitikára várt volna a tőkeáramlás irányítása, ösztönzése. A bankhitelekkel ugyanis — elvileg — a hatékony területekre irányíthatók a befektethető pénzeszközök. Oda tehát, ahol a visszafizetéshez és a kamatok törlesztéséhez szükséges forrásokon felül még jövedelem is keletkezik. Ez a mechanizmus nálunk a jelek szerint nem működött jól, hiszen kialakulhatott a jelenlegi helyzet, amelyben tíz és tízmilliárdok vannak „megülepedve” a már említett, nem hatékony ágazatokban, A kormányzati pénzpolitikát manapság — többek között — a hitelek radikális visszafogása jellemzi. A jegybanknak ez a magatar- tása amellett, hogy hosszabb távon egy megfontoltabb beruházás-politikára kényszerítheti a gazdálkodó szervezeteket, rövid távon még tovább nehezíti a gazdálkodó szervezetek dolgát. Beszűkültek a hitelfelvételi lehetőségek. még kevesebb a mobilizálható tőke. (Ellentmondásossá, a pénzpiactól idegenné teszi a helyzetet, hogy a kereskedelmi bankok még a megcsappant pénzükkel sem bánhatnak szabadon. bankári megfontolásaik szerint. Minimum nyolcvan százalékban ugyanis a népgazdaság elsőbbséget élvező, kiemeltnek nyilvánított ágazataiba kell kihelyezniük a tőkéjüket, s csak a maradékot fektethetik be oda, ahol megfontolásaik szerint az a számukra legjobban megéri. Ez nem lenne baj, ha a népgazdasági prioritásokat zömmel a leghatékonyabb ágazatok élveznék, ám a két terület, a két féle érdek még ma is gyakran és jelentősen elválik egymástól.) Drága kölcsön visszajár Aki a hitelkorlátozások ellenére ma mégis beruházni akar. annak bizony szívós munkával pénzt — tőkét — kell keresnie hozzá. Nem könnyű! A két szintű bank- rendszer megteremtése óta létező kisebb-nagyobb kereskedelmi bankoktól talán sikerül, talán nem. A kérdés persze, hogy érdemes-e manapság egyáltalán bankhitelből beruházni. Az olyan időszakokban ugyanis, amikor kétszámjegyű az infláció, magasra emelkednek a banki kamatok is. Olyan szintre, ahol már nagyon megnő a beruházó kockázata. Jól példázzák ezt a helyzetet a Szolnoki Mezőgép Vállalat dilemmái, amikről Sziráki András vezérigazgatótól hallottunk. A vállalat — főként tőkéspiaci pozíciói megőrzése miatt — még átmenetileg sem Vállalati Sajátos, de igen logikus — és főként a kisszervezetek által követhető — módon szerzett nemrég tőkét a Kunmadarasi Vas- és Elektromos Ipari Szövetkezet (Kevisz) ahhoz, hogy termékeinek piaci értékesítését szervezettebbé tegye. Nagy, tőkeerős partnert keresett és talált magának a Gyár- és Gépszerelő Vállalat „személyében”, s közös kereskedelmi vállalatot alapítottak együtt. Az érdekek tehát találkoztak. A Kevisz legfőbb haszna, hogy termékei piacot találnak, a partneré pedig a befektetett tőkéje után járó „hozadék”. A kunmadarasi szövetkezet egyébként — középtávú fejlesztési programja pénzügyi megtervezésekor — érdekes stációit járta végig a teheti meg hogy lemondjon a fejlesztésről. Tavaly még 12 százalékos nyereségrátával, jónak mondható nyereséggel dicsekedhettek, ám idén ez az arány — zömmel a szabályozók változásai miatt — 3 százalékra esett vissza. Ilyen jövedelmezőségű tevékenység fejlesztését 15—18 százalékos kama- tú hitelekből finanszírozni egyszerűen már felelőtlenség lenne. A cég egyetlen logikus dolgot tehetett: felülvizsgálta termékszerkezetét, és a ‘ kevésbé jövedelmező vagy veszteséges termékeinek gyártását beszünteti. (Főként szocialista exportra termelt árukról van szó.) Az ilyen módon átalakított termékszerkezettel, az ezzel járó intézkedések megtételével már lényegesen bátrabban fordulhat a vállalat hitelért a világbankhoz, a fejlesztés finanszírozására. kapcsolat tőkekeresésnek. Három fő fejleszteni kívánt termékcsoportjuk — a transzformá+o- rok és mágneses elemek, a hegesztőgépek és vezérlőszekrények valamint az egyedi célgépek — közül első ütemben a transzformátorok gyártását kívánják úgy felfuttatni, hogy akár az egész országot is elláthassák magas műszaki színvonalat képviselő termékekkel. A szükséges fejlesztéshez negyvenmilliós beruházásra lesz szükség. Átlapozták az éppen érvényes világbanki pályázati kiírásokat, de közöttük nem találtak alkalmasat, ami még nyitott határidejű lett volna. Találtak viszont két olyan hazai pályázati formát, amelynek célja egyezik — egyeztethető — az övékkel. Munkahelyteremtő beruházásra pályáztak, s a Foglalkoztatáspolitikai Alapból kértek 12 millió forintot. a másik forrás pedig az OKISZ közös fejlesztési alapja, ahonnan a háttéripar fejlesztése indokával kértek szintén pályázat útján — 24 milliót. Bankhitelre a Keviszpél sem gondoltak, annak gazdaságtalansága miatt! Sok pénzügyi lehetőséget rejtenek magukban a vállalatközi kapcsolatok is. Az egyszerű kölcsönnek — beruházási célra — nemigen van széles gyakorlata nálunk, inkább a különböző társulási formák közvetítik a tőkét az egymással kapcsolatba kerülő gazdálkodó szervezetek között. (Az egymás közötti hitelezés a rövid távú ügyletekre korlátozódik jobbára és azokban bizony nem ritka az sem, hogy 20—25 százalék kamatra kap kölcsönt a megszorult adós.) Gyorsabban, gyorsabban Ellentmondásoktól terhes ma még a külföldi tőke fogadtatása. A szabályozás egyfelől átmeneti adókedvezménnyel csábítja a külföldi vállalkozókat, másfelől viszont a bizonytalanságaival, állandó változékonyságával sokszori megfontolásra, nem ritkán megtorpanásra is készteti őket. Pedig égető szükségünk van a jól működő külföldi tőkére. Szükséges az országnak, mert a jelenlegi formában nem egyszerűen csak tőkét, hanem műszaki-technológiai színvonalat, devizát s a lakosság számára új munkahelyeket jelent, de szüksége a magyar vállalatoknak is, mert az előbbieken kívül megkönnyíti számukra a tőkés piacokra való hőn áhított bejutást. Fontos kérdés mostanság a magántőke „megmozgatása”, bevonása a gazdasági vérkeringésbe. Ezt szolgálták — s szolgálják jelenleg is — a kötvények. (Csak érdekességként: a megye gazdálkodó szervezetei eddig összesen mintegy 250 millió forint értékben bocsátottak ki ilyen értékpapírt, nem számítva ide a tanácsi kötvényeket.) Egy-egy célt jól szolgálnak, de mivel állandó kamatokkal jegyzik ezeket, a bizalom, a hitelkamatok már említett gyors emelkedése miatt, megcsappant az utóbbi időben irántuk. A magántőke igazi mobilizálását a társasági törvény hatályba lépésével várhatóan bekövetkező változások hozhatják csak meg. Lassú tehát a tőkeáramlás üteme a gazdaságban, és ez a tempó a fejlődő ágazatokban jelentős tőkehiányt okoz. Addig nem is lehet ez másként, amíg a gyenge vállalatok és veszteséges ágazatok megítélésében nagy a bizonytalanság, amíg a veszteséges cégek felszámolásától ódzkodunk, s amíg — ez talán a legfontosabb — nincs piacként működő piacunk. Addig is: keressük a tőkét! L. Murányi László A Tiszamenti Regionális Vízmű tisza- várkonyi géptelepén jelenleg öt Varia S típusú nagyteljesítményű szi- vattyú aggregét készfiit el. A vállalat saját fejlesztésében minden üzemében gyártanak hozzá különböző alkatrészeket (Fotó: T. Z.)
