Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 20. n kihívásokra megtalálták a választ Napjainkat nem véletle­nül nevezik az elektronizá- ció, a számítástechnika ko­rának, hiszen az automati­zálás, az informatika szé­dületes ütemben tör be az élet minden területére. Va­lamelyik felvilágosult angol uralkodó mondta, hogy ha a különböző területeken ta­pasztalható fejlődést nem tudja megakadályozni az ember, akkor legjobb, ha annak az élére áll. Nos, úgy tűnik, mintha az 1949-ben alapított KSH Szá­mítástechnikai és Ügyvitel­szervező Vállalat — közis­mertebb nevén a SZÜV — is ezt az elvet vallaná, hisz pontosan ez a cég az, amely ma az országban egyedül rendelkezik regionális szá­mítóközpontokkal, mivel Veszprém kivételével ma már minden megyeszékhe­lyen van a vállalatnak te­rületi központja. Így termé­szetesen Szolnokon is, ahol 1970 január elsején a válla­lat hatodik tagjaként ala­kult meg a számítóközpont. S nyugodtan állíthatjuk, hogy az eddig eltelt alig va­lamivel több mint 18 év alatt a szolnokiak sokat tet­tek a számítástechnika el­terjesztéséért. A fejlődés so­rán megyénkben is új szak­mák honosodtak meg. Talán elég, ha a számítógépes programozókra, rendszer- szervezőkre és a számítógé­pes mérnökökre gondolunk. Hosszú esztendőkön át, egé­szen a 80-as évek közepéig a SZÜV Szolnoki Számító Központja tevékenységének túlnyomó részét a különbö­ző vállalatok számára bér­munkában végzett szolgálta­tások tették ki, ami tulaj­donképpen azt jelentette, hogy a gazdálkodó egységek ügyviteli munkáit vitték szá­mítógépre, megkönnyítve ily módon az adminisztráci­ós feladataik elvégzését. De 1986-tól az országban ezen a területen is új hely­zet alakult ki. Ugyanis gom­TIT megyei szervezetével együttműködve számító­gép-kezelői tanfolyamokat tartanak, s az idén nyáron Szolnokon, a Tiszaligetben gyerekeknek egyhetes szá­mítástechnikai tábort ren­deztek. A Számítástechnikai Alkalmazási vállalattal kar­öltve tavaly 3 éves felsőfokú számítástechnikai tanfolya­mot indítottak, ahol rend­szerszervezőket és számító­gép-programozókat ké­peznek. Minden lehetséges alkalmat megragadnak a számítástechnika népszerű­sítésére, így szakmai napo­kat tartanak, kiállításokat rendeznek. Ezen túl természetesen nem elhanyagolható a nyere­séges gazdálkodás sem. Emiatt a SZÜV Szolnoki Számító Központja két év­vel ezelőtt kereskedelmi tevékenységbe is belefogott. Kialakított egy irodát, ahol mikroszámítógépeket for­galmaznak a kiegészítő be­rendezésekkel, segédanya­gokkal együtt, s vállalják a berendezések szervízelését is. Tavaly 20 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, 10 millió forint értékben pe­dig mikrogépes softwereket — programokat —- adtak el. Felyvetődhet a kérdés, hogy mi vonzza a SZÜV-höz a megrendelőket, akkor, amikor — mint már említet­tük — óriási a kínálat ezen a piacon. Nos, ismerve a cég tevékenységét, erre a kér­désre sem nehéz válaszolni. Egyrészt a régi partnerek azért sem pártoltak el tő­lük, mert ők komplex mó­don vállalkoznak, vagyis a gépek biztosításán, szervíze­lésén, javításán túl a meg­rendelők igényeinek megfe­lelő programokat is elkészí­tik, másrészt pedig az is köztudott, hogy a számító- gépes programok a gazdasá­gi szabályozók gyakori vál­tozásai miatt gyorsan el­avulnak, s így ezekbe sűrűn bele kell nyúlni, vagyis ak­Képünkön a Siemens számítógéprendszer látható (Fotó: M. J.) bamódra kezdtek szaporodni a különböző, számítástechni­kával foglalkozó kisszerveze­tek, s polgári jogi társasá­gok, géemkák, kisszövetkeze­tek alakultak. Tehát ver­senyhelyzet teremtődött, s a kihívásokra nagyon gyor­san meg kellett keresni a legmegfelelőbb választ. S hogy ez a SZÜV Szolnoki Számítóközpontjának sike­rült, bizonyítja az is, hogy a százhatvanöt dolgozót számláló cég teljes szellemi potenciálját mozgósítva ma már softwereket — számító­gép-programokat — készít, s az oktatásban is egyre na­gyobb részt vállal. Erre szá­mos példát lehetne említeni: tavaly óta középiskolákban szakköröket szerveznek, a tualizálni kell azokat. A SZÜV Szolnoki Számító- központjának munkatársai erre is vállalkoznak, ellen­tétben a kisebb szervezetek­kel, mivel ez a tevékenység nem nagy hasznot hoz, s így a számítástechnikával foglalkozó kisszövetkezetek, géemkák az ilyen jellegű munkákat nemigen szeretik. Mondhatnánk úgy is, hogy a cég hosszú távú partneri viszonyra törekszik, s így a megrendelőinknek garan­ciát jelent és biztonságot nyújt. Többek között ezt a tevékenységet ismerték el azzal, hogy a KSH—SZÜV Szolnoki Számítóközpontját augusztus 20-a alkalmából a Szolnok Megyei Tanács Nagydíjával tüntették ki. Másokra is figyelnek A Kontakta Elektromecha­nikai Vállalat mezőtúri gyá­rában szinte el is várják, hogy az 1976-ban ifjúsági brigádként alakult Viktória Szocialista Brigád mindig ott legyen az élenjárók kö­zött. Fiatalok, most is leg­feljebb harminc-egynéhány évesek. „Ki legyen tettre kész, ha nem ők?” — han­gozhat el gyakran a helyi munkaversenyben rendszere­sen elért sikereket magya­rázó séma, térhetnek köny- nyen napirendre a munka­társak közül sokan, ha a he­lyi munkaversenyben elért sikerekre gyors magyaráza­tot akarnak keresni. Valójá­ban nem is jár messzi az igazságtól az ilyen véleke­dés, valahogy a brigád tag­jai is természetesnek veszik, hogy ők, a fiatalok egy-egy, a gyár életét alakító megol­dás fölött védnökséget vál­laljanak és a gyári szabály­zatokban rögzített kötele­zettségeiket egy erkölcsi kö­telezettséggel gyarapítsák. De nem is kell „vállalás­sal” is kinyilvánítani a hét­tagú brigád felelősségérzetét. A gyár vezetői szerint szinte már természetes, hogy a „Viktóriátok” közül mindig akad valaki, aki hajlandó a napi műszakot meghosszab­bítva vagy hétvégi munká­val segíteni egy nagyon sür­gető munka elvégzését. Óri­ási segítség ez a gyárnak, mert a brigád tagjainak többsége a szerszámkészítő műhelyben dolgozik, azon a sem csak ott. ahol „viktóriás gyerekek” tanulnak, bölcső­débe járnak. A brigádtagok, ha szaktudásuk és szabad idejük megengedi, szívesen segítenek mindén támoga­tást kérőt. Sőt még kérni sem kell őket. Egyik munka­társuk (ő nem tagja a bri­gádnak) gyermeke a vakok budapesti általános iskolájá­nak nevelőotthonában él. A mezőtúri fiatalok maguk ajánlották fel, hogy az inté­zet lakószobáiba polcokat gyártanak és a tanulást segí­tő, golyós számológépeket készítenek. Kitüntetettjeink munkaterületen apró késé­sek is hatványozottan befo­lyásolnák a rendelések tel­jesítését, nem is beszélve ar­ról, hogy a szerszámkészí­tőknek nem egyszer a mások késlekedése, a termelési program miatt is hajrázni­uk kell. Szerszám nélkül hi­ába van anyag, hiába van­nak ott a fröccsöntőgépek és a szerelőszalagok mellett a munkatársak — dolgozni nem tudnak. Nemcsak a gyárban számí­tanak azonban bizton a bri­gádra. Mezőtúr iskoláiban játékok, kerítések emlékez­tetnek a brigádtagok keze- munkájára. Korántsem csak azóta, amióta a brigádtagck is szülők lettek, és azóta Ezek a vállalások ugyan­olyan természetesek nekik, mint az, hogy egymásnak se­gítenek. ha valamelyik bri- gádtak építkezik. És hogy mitől ez a természetesség? Kötél Károly brigádvezető szerint az ilyen munkát azért érzik mindannyian köteles­ségüknek, mert a „Viktória” igazi közösség. Nemcsak a gyárban találkoznak egy­mással, szabad idejüket is gyakran töltik együtt, az élet apró és nagyobb goad- jait, sikereit megosztják egy­mással — megtanultak hát másokra is figyelni. A Viktória Szocialista Bri­gádot a megyei tanács gaz- daságíejesztési díjával tün­tették ki. Martfűi „ütletgyárosok 99 A Növényolajipari és Mo­sószergyártó Vállalat 1980- ban dolgozni kezdett mart­fűi gyára eredetileg napi ezer tonna napraforgó fel­dolgozására készült. Ma azonban már lényegesen többet termel ez a növény- olajgyár, naponta 1600 ton­na napraforgóból képes ki­nyerni a nyers növényi ola­jat és a takarmánykészítés során használt magas fehér­jetartalmú napraforgódará­ból is 166 ezer tonnát állí­tott elő tavaly, szemben az 1981-es 112 ezer tonnával. Ezek, az üzem mennyiségi teljesítményének gyors nö­vekedését jelző figyelemre méltó mutatószámok még inkább a munka minőségi jellemzőinek hasonló javu­lását bizonyító tények a gyár egész kollektíváját di­csérik. A fejlődésnek azon­ban egy szűkebb közösség nevezett „hajaió” üzem kor­szerűsítése. Már meglévő berendezéseket alakítottak át, illetve újakat terveztek és gyártottak a gyár mérnö­kei, munkásai. Nem csak azért vállalkoztak maguk erre a feladatra, mert a sa­ját szellemi energiákat hasz­nosítva olcsóbb volt a beru­házás. A legfejlettebb ipari országokban — mert ezeken a területeken inkább szójá­ból nyerik a növényi olajat — speciálisan napraforgó feldolgozására szánt gépeket nemigen gyártanak, a kor­szerű martfűi üzemben te­hát „otthon” kellett megta­lálni a célnak leginkább megfelelő megoldásokat. A „ihazai erők” munkába fo­gásának sikerét pedig nem csupán a hajaió üzem kapa­citásának bővülése jelentet­te: sikerült olyan berende­zéseket konstruálni, ame­A sajtoló üzem gépeinek elhasználódott csigaelemeit már Martfűn felújított al­katrészek pótolják igen eredmé­nyes, céltudatos tevékenysége különösen fon­tos feltétel volt. Kétségtelen, hogy a martfűi növényolaj gyár újító szellemű szakemberei­nek munkája nélkül a gyár ma nem tartoz­na a megye leg- eredmé nyesebb gazdálkodó üze­mei közé. Mivel járult hozzá az újítók közössége a gyár lehetőségeinek telje­sebb kiaknázásához? A ter­melőkapacitás bővítéséhez például elengedhetetlen volt, hogy a „technológiai vonal” szűk keresztmetszeteit megszűntessék, a kisebb tel­jesítményű berendezéseket, üzemrészeket alkalmassá te­gyék több olajos mag feldol­gozására. E munkák során fontos állomás volt az úgy­lyek héjától jobban megtisz­títják a magot, így kevesebb olaj megy veszendőbe és — mert kevesebb héj kerül az olaj kinyerése után megma­radó darába, javult a takar­mányalapanyagok minősége is. Ezek az eredmények pe­dig a termelés mennyiségi és minőségi jellemzőinek javí­tásán túl is csökkentették a költségeket. A martfűiek maguk talál­tak megoldást a növényi olajat tároló tartályokban összegyűlő úgynevezett „olajalj” hasznosítására is. A korábban az üzemnek csak gondot okozó, a kör­nyezetet szennyező anyag egy részéből ma már a tech­nológia láncba visszavezetve olajat nyernek, a legszeny- nyezettebb „üledéket” pedig eltüzelve energetikai célok­ra hasznosítják. A sajtoló üzemben dolgo­zó, gyorsan elhasználódó, úgynevezett Krupp-csigák alkatrészeit pedig ma már nem kell importálni. A hasz­nált csigaelemek felújításá­ra dolgoztak ki Martfűn egy eljárást. Sorolhatnánk még az újí­tásokat, méltán említést ér­demelne például, hogy a nö­vekvő teljesítményű üzem gőzellátására a napraforgó héját eltüzelve találtak meg­oldást, sőt még a szomszé­dos sörgyárnak is tud elad­ni gőzt a növényolajgyár. Folytathatnánk a felsoro­lást, hisz a példaként kira- gadottakéhoz hasonló jelen­tőségű újításból több is szü­letett Martfűn. A növény­olajgyári újítók kollektívá­jának az eredményekért legtöbbet tévő tagjait — Pólya Katalin laboratórium­vezetőt, Nyolczas Nándor TMK-üzemvezetőt, Gajdos János nyersolajgyártási üzemvezetőt, Sarkadi József alapanyagellátó főműveze­tőt, Molnár István műszaki osztályvezetőt, Csemitzky Károly főmérnököt, Békési Sándor főenergetikust, Kol­lár István gyári főtechnoló­gust és Sulyok László fő­könyvelőt — épp>en az évek óta rendszeresen jelentős hasznot hozó munkájuk el­ismeréseként tüntették ki az alkotmány ünnepén a me­gyei tanács alkotói díjával. Panasz Helyett ötletekkel, tettekkel Nem jó időket él manap­ság a közművelődés. Kevés a támogatás, s a csökkenő költségvetés igencsak pró­bára teszi a művelődési in­tézmények vezetőit. A ko­rábbinál sokkal több ötlet­re, gazdasági ismeretekre van szükségük ahhoz, hogy ne legyen üres a ház. akad­jon valamilyen program, amelyért érdemes bemenni a közönségnek a művelődés hajlékába. A kultúra ínséges évei elsősorban a kistelepü­lések intézményeit érintik hátrányosan. Deme Tibor, a Zagyvaré- kasi Művelődési Ház igazga­tója mégsem csak panasz­kodik. Igaz. azzal, hogy a község Szolnok szomszédsá­gában van, szerencsés is meg nem is. A település lakói kö­zül hat-hétszázan utaznak naponta a megyeszékhelyre, a munkahelyekre, iskolába, s válogathatnak a város kul­turális intézményeinek kü­lönféle rendezvényeiből. S nemcsak ők. A művelődési ház pontosabban Deme Ti­bor, aki egyszemélyben igaz­gató, előadó, stb. jó kapcso­latot alakított ki szolnoki kollégáival, s a színházzal. A zagyvarékasi termelőszö­vetkezet buszával rendszere­sen hozzák-viszik a gyereke­ket, felnőtteket színházba, hangversenyre. Az új évad­ra negyvenhét színházbérlet kelt el. A mindössze fél millió fo­rintos költségvetéssel a zagy­varékasi művelődési ház ter­mészetesen nem tudja fel­venni a versenyt a megye- székhely intézményeivel. Mindenesetre azért az ott­hon maradóknak is van mi­ből választaniuk, a tavaly felújított, kicsinosított ház rendezvényei, kiscsoportjai hasznos időtöltést, szórako­zást nyújtanak. Jelenleg ti­zenöt kiscsoport tartja fog­lalkozásait az intézményben, köztük fotóstúdió, két szín­játszócsoport, nyugdíjas klub. nőklub, nyolcadikosok klubja. Emellett előadóestek, ismeretterjesztő előadások, filmvetítések, diszkó, táncos rendezvények, gyerekműso- nok várják az érdeklődőket. Évente körülbelül ötvenezer látogatója van a ház klub­jainak. rendezvényeinek, ami átlagban azt jelentené, hogy minden zagyvarékasi tizen­háromszor fordul meg ben­ne. Deme Tibor ugyan egysze­mélyben az intézmény min­denese, azért sok segítőtár­sa van. Jól dolgozik a tár­sadalmi vezetőség, a fiatalok maguk szervezik a diszkót, s segítenek a pedagógusok­nak is. A huszonhat év alatt, amit Deme Tibor Zagyvaré- kason töltött, megismerte a település lakóit, együtt lé­legzik velük. Noha tulajdon­képpen nem is népművelő­nek készült, megszerette e nem könnyű hivatást. Ifjú korában orvos szeretett vol­na lenni, de nem adatott meg számára a továbbtanu­lás lehetősége nappali tago­zaton. Volt buszkalauz, ad­minisztrátor, könyvtáros. Ott érezte jól magát ahol em­berek között lehetett. Ját­szott irodalmi színpadon, s kivette részét a sport szer­vezéséből is. A szervezés művelődési ház igazgatóként is erős ol­dala. Tele van tervekkel, el­képzelésekkel a jövőt ille­tően. Néptánccsoporttal, ka­rate-, jazzbalett tanfolyam­mal, számítóképes körrel szeretné bővíteni a kiscso­portok számát. A nyelvtan- folyamok kínálatát pedig az angollal gyarapítja. A hagyományos közműve­lődési formák, rendezvények mellett szolgáltatásokra is vállalkozik majd a ház. De­me Tibor segítőtársaival egészségmegőrző programot dolgozott ki. amellyel 100 ezer forintot nyertek egy országos pályázaton. A programban többek között a dohányzás, az alkohol elleni küzdelem, az egészségügyi ismeretterjesztés illetve szol­gáltatások szerepelnek. Saját erőből vásároltak kondicio­náló gépet. Lehetőség nyílik majd vérnyomásmérésre, ta­nácsadásra a hét adott nap­ján a művelődési házban. Előadássorozat indul a he­lyes életmódról, táplálkozás­ról, betegségekről. Az ősz folyamán pedig kiállítást és vásárt rendeznek elsősorban a környéken is megtalálható gyógynövényekből. Egy másik dédelgetett 'el­képzelése a nyomda. Sze­retnének használt gépeket vásárolni, s ezzel szolgálta­tásokat illetve bérmunkát végezni. Tervezik a könyv-, hanglemez-, kazettaárusítást. Ugyancsak szolgáltatássá alakítják a fotókört. Ha mindezt sikerül megvalósí­tani az előzetes számítások szerint, a művelődési ház önfenntartóvá válik. Deme Tibor részt vállalt a település sportéletének szervezésében is. A Kisszög- ben a község Zagyva-parti ligetes, hangulatos részén labdajátékokra alkalmas pá­lyákat alakítottak illetve alakítanak ki. Táborhelyet, lovaspályát létesítenek. Sze­retnék egy hangulatos sza­badidőparkká varázsolni a Kisszöget, jórészt társadal­mi munkával. Deme Tibor sokoldalú, lel­kiismeretes munkája elisme­réseként tegnap Budapesten átvehette a Kiváló Népmű­velő kitüntetést, írták: NT — TG — VSZJ Fotó: TKL

Next

/
Oldalképek
Tartalom