Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. AUGUSZTUS 16. —Jegyzet lapok------------------------------Ö sszekacsintók Nálunk nincsenek az országutak mentén fekete pontok — vagyis jelzések, fehér vagy piros mezőben fekete pont — amelyek felhívják a közlekedők figyelmét. hogy olyan útszakaszhoz érkeztek, ahol már sokszor történt baleset. Szűkebb hazánk országúti vándorai azonban jól ismerik ezeket a különösen sok meglepetést okozó, váratlan helyzetet teremtő pontokat. Tényleg fekete pontok: a taxis belerohant az üzemanyagszállító gépkocsiba, fiatal utasa meghal, a francia kamion halálra gázolta az idős asszonyt — sajnos hosszan sorolhatnánk, egy- egy útszűkülethez, kereszteződéshez, gyalogátkelőhelyhez milyen tragédiák tapadnak. Amíg mindezt végiggondolom a hosszúra nyúlt település főutcáján — csupa fekete pont ez az öt-hat kilométer — sátrakkal, batyukkal megrakott Ladák. Dáciák süvöltenek el mellettem, gyorsvonattempóval kerülgetik a komótos bicikliseket. „Szabadságos járatok” — vagyis mennek kirándulni, külföldre, vagy ahova. Sietnek, nyomják a gázt. hiszen csak most kezdődött a nyári szabadság. Mások meg azért „tépnek” mert vége a szabadságnak, igyekeznek haza: holnap már dolgozni kell! Ki érti ezt? A közlekedés-pszichológusok szerint ez a fajta vezetési stílus különböző tartalmú feszültségekből ered. Egy pótkocsis teherautó leszorít az útpadkára, három motoros szlalomozva elém vág, a szürke Trabant rakétaként húz el a belső sávon. Mindennapos jelenetek sora, amolyan országúti ki mit tud? — magyar módra, közel a bűvös százhoz, lakott területen. Aztán hirtelen megju- hászkodik a száguldó autócsorda. A szembejövők kö- telességtudóan küldik a fénykürtök jeleit; „fejvadászok”. Mindenki illedelmesen „visszavált”, nézi a kilométerórát, a sebességjelző mutatója békésen billeg az 50-es s a 60-as között. Valahol előtűnik a rendőrségi mérőkocsi. Az országúti szolidaritás teljes : vettem, köszönöm. Csupa illedelmes, jó tanulók vezetik az autókonvoj járműveit. Vagy mégsem?! Amikor ugyanis elhaladunk a mérőkocsi mellett, felbőgnek a motorok, úgy nekilódulnak az országútnak a gépkocsik, mint amikor éhes állatokat engednek ki a karám szűk kapuján. A kettesével, hármasával előző autók hátsó szélvédő üvege mögül gyerekek integetnek vidáman a megelőzött, szabályosan „poroszkáló” járműveknek, szegénykék, nem tudják, hogy életveszélyben vannak! De a volán mögött ülő anyukának, apukának tudnia kellene! Nem, nem, semmi aggályoskodás, az országúton fenemód gyorsak, energikusak vagyunk! Közben villannak a fény kürtök: vigyázat, fejvadászok! Udvarias visszajelzések, köszönjük... Azt hiszem ott. annál a fekete pontnál, ahol a rendőrségi mérőkocsi áll. senkit se' kellett megbüntetni. Mindenki betartotta a közlekedési szabályokat, aztán, ki-ki vérmérséklete, gondolkodása szerint rálépett a gázra, utóvégre minden kilométerkőnél nem lehet ott a közlekedési rendőrség. .. . aztán hirtelen megtorpan a kocsisor. Tűző nap. topogunk a betonon, már jön is a mentő... Nagysokára elindulunk. Egy kocsi felismerhetet- lenségig összetörve az árokban. Két kis test letakarva újságpapírral! Nyugtalanul vezetek tovább, pedig nem nyúltam a fénykürt. karjához. Nem, mert azon morfondíroztam, hogy kik tulajdonképpen az igazi fejvadászok: akik törvényes eszközökkel meg akarják előzni a bajt, vagy akik kivonják jeladásaikkal az ellenőrzés alól azokat, akiket talán még a büntetés visszatartana a tragédiák előidézésétől. Nem titkolom, ebben a kérdésben egyértelműen rendőrpárti vagyok, s úgy vélem, rosszat tesz embertársainak az az autós, aki az erőszakosan vezetőket, az élő torpedóként száguldókat védi azokkal a bizonyos országúti „összeka- csintásokkal”. Ügy vélem, a biztonságos közlekedés lehetőségéért kell szolidárisnak lennünk, együtt a rendőrökkel — az országúti banditizmus ellen! Tiszai LajosA Patyolat Vállalat szolnoki, Ady Endre úti vegytisztító szalonjában már az őszi és téli kabátok és felöltök, valamint a szőrmebundák tisztítását végzik Mohácson Vár állott, most viz alatt Kevesen tudják, hogy Mohácsnak vára is volt a középkorban. Amíg állt, nem játszott .különösebb szerepet a történelemben, amikorra pedig látványosság lehetett volna belőle, már elmosta a Duna. Kiss Béla helytörténésznek sikerült pontosan azonosítania az erődítmény helyét és kiterjedését, sőt néhány várbeli épület helyét is megtalálta. Pontos rajz és leírás maradt fenn róla. Ottinger Henrik császári tiszt egy követség tagjaként Belgrádba utazott 1663-ban, s útközben minden török erődítményről, köztük a mohácsi várról is titkos vázlatot készített. A Duna alkotta a vár fő védelmi vonalát, de a folyó lett a veszte is. A török ugyanis még nem ismerte azt a földrajzi törvényt, hogy az észak—déli irányú folyók — a Föld kelet—nyugati forgásának megfelelően — mindig a jobb partot mossák és mélyítik. Emiatt pusztult el a mohácsi vár. A török hódoltság végén az erődítmény negyede már a folyóban volt. Kiss Béla kiszámította, hogy a Mohács alatti nagy- kanyarulatban körülbelül 200—250 méter széles partszakaszt ragadott el a Duna a múlt századokban, a parttal együtt az egész belső várat is. Falai a jelenlegi hajókikötő előtt fekszenek a folyó medrében. 0 körhinta megáll, kiszállunk és... ... a férfi, aki eddig a zenegépet kezelte, odalép hozzánk: — Menjenek még egy kört. — Nincs már több pénz nálunk — szabadkozom. Mintha nem érezném elégnek az érvet, megtoldom egy kérdéssel: — Megéri? Nincs túl sok vendégük. A férfi tekintetében mosoly bujkál. Nem nagyon értem. — Nem mondhatnám, hogy megéri. — Nem lehet nagy bevétel esténként — célzok óvatosan. — Nem nagy. — Nem is értem, miért épp' ebben a faluban ütöttek tanyát? A városokban biztos nagyobb érdeklődés lenne. — Tudja, itt maszek melóm is van. Festést vállalok házaknál, délelőttönként. Este meg a körhinta... — Reggeltől estig dolgozik? Mikor pihen? A férfi pillantása szinte mámoros. Közelebbről azonban megtörtnek látszik: mosoly alá bújtatott szomorúságot sejteni benne. — Higgye el, nekem ez az egyetlen orvosság. Reggeltől estig dolgozni. Hogy ne gondolkozzam. — De hát miért? — A körhinta közben újra elindul. A hosszú, fehér láncok lustán emelik magasba a hintaszékeket. A zenegép is munkához lát. Zámbó Jimmy fesztiválgyőztes dalát játssza a körforgás alá. — Felejteni akarok. És másképp nem megy. Kit? — A feleségemet. Próbálom kitalálni. — Elváltak? — Nyolc éve. Zámbó Jimmy közli a körhintázókkal: „Szép volt. kibontott hajjal.. — Szép volt? — kérdezem a férfit, aki úgy áll ott. mintha bíróság előtt lenne, és valami furcsa tanúvallomást kellene tennie, amelyikben öröme telik. — Nem. — Mintha még gondolkozna is rajta, mintha most kellene eldönteni, emlékezni rá. — Nem volt szép. És várakozva, kérdést sürgetve néz rám. — Csinos volt? — Igen. Csinos volt. Zámbó Jimmy lélegzetvételnyi szünetébe belesuhognak a körhinták. A férfi végre magától beszélni kezd. — Tulajdonképpen nem tudom, miért szerettem any- nyira. Mert nem mondhatom például, hogy haj de tudott volna főzni. Nagyon sokszor én főztem. Meg takarítottam. Mégis... Persze ö akart elválni. A gyárban, ahol együtt dolgoztunk, mindenki csodálkozott: ti váltok? Hiszen soha egy hangos szó nem esett köztük. „Ülök egy bárpultnál, úgy fázom, szinte fáj” — énekli Zámbó Jimmy. — Akkor még nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz elfelejteni. Hogy a válás után hónapokig rá se tudtam nézni egyetlen nőre se, természetesnek vettem... De azóta se... nem találtam senkit. .. Nincs olyan aki igazán tetszene... így hát sokszor a feleségemre gondolok. A gyárban sokkal rosszabb, mint itt. Itt... megy körbe a hinta, szól a zene, az emberek általában vidámak. A gyárban meg csak azt hallanám, hogy ez a baj, az a baj; eszembe jutna a magam bánata. Este beindítom a körhintát meg a zenegépet és elfelejtek mindent. Még mond valamit. Már nem értem. Utolsó mondatát darabokra tépi az üvöltő zene. Zámbó Jimmy sikoltja a fényekkel megvadított estébe: — Szinte fáj! Paulina Éva Felfelé a Tiszán Horgászok, strandolok partközeiben Aki úgy tíz évvel ezelőtt kereste fel a szolnoki tiszai szabadstrandot, minden bizonnyal kevesebb fürdőzővel, sátoro- zóval találkozott, mint mostanság. Azóta alaposan megváltozott a környezet. A vízben bólyák szabják meg a biztonságos sávot, a partról úszómester figyeli a strandolókat, nem rég nyílt meg egy kis büfé, s a napokban vezették oda a villanyt. Lehet, hogy sokan csendesebb Tisza-partot szemeltek ki, de az is igaz, hogy a folyót kedvelő szolnokiaknak a városhoz közel nincs még egy ilyen lapos partszakasz. Zökkenös utazás Az odautazás a szó szoros értelmében sem zökkenő- mentes. Valamikor legyalulták, elegyengették az utat, mégis az ártéren néhol úgyfelszántották a tehergépkocsik, hogy- minden tudását össze kell szednie annak az autósnak, aki partközeibe igyekszik. A vállalkozó kedvűek vízen is megközelíthetik, vagy akár feljebb is evezhetnek. A látszat ellenére most is üzemel a csónakkölcsönző. A hajók a stég helyett a biztonságosabb parton vannak, ugyanis előfordult már, hogy hajnalra az egyik nyomtalanul eltűnt. Forgalmuk nem csökkent annak ellenére sem, hogy a kölcsönzési díj emelkedett. A kettes kajak egy napra 210 helyett 240 forint, ami akárhogy is nézzük, nem valami olcsó. Különösen a díákzseb- nek nem. Régi történetekben írták a Tiszáról, hogy elég volt a szigonyt találomra a vízbe nyomni, mert így is fennakadt rajta a haL Ilyen bőség most már nincs, de nem elhanyagolható azoknak a száma, akiknek a horgászás a szenvedélyük. A tucatnyi szolnoki egyesületnek ötezer állandó tagja van. Akadnak olyanok is, akik csak egy napra váltanak jegyet. Ez a felnőtteknél 80 forintba kerül. Csábító a magasabb vízálláskor is használható dobai part. Finom fövenye a tengerpartéval vetekszik. Hétköznap délelőtt leginkább csak az itteni faházak lakói strandolnak, hétvégén viszont ellepik a partot a gépkocsival érkezők. Többségük szolnoki, de Besenyszögröl is járnak ide. A gát innenső részén, az országúihoz közel a gombamódra szaporodó nyaralók jól szemléltetik az érdeklődést e fürdőzésre és horgászásra egyaránt pompás hel.v iránt. Igaz, hogy a töltés másik oldalán a vízparthoz közeli. engedély nélküli építmények nem kevés fejtörést okoznak a kőtelkí tanácsnak. Jó pár éve állnak már. A cölöpökre szerelt vasúti kocsik, bádogbódék összevisszasága igencsak vegyes képet mutat. A tanács mintha beletörődött volna jelenlétükbe. Lebonttatni nem tudják őket, engedélyezésükre meg nincs paragrafus. Valójában e terület fejlesztése nem érdekük. Kötelekről. Tísza- sülyről inkább a nagykörűi szabadstrandot keresik fel. A dobai Tisza-szakasz az örvények miatt különösen veszélyes, nem árt az óvatosság. Az idén hét személyt mentettek ki, de egy bajba jutotton sajnos már nem tudtak segíteni, az örvény lehúzta. Hétvégenként több ezren keresik fel a tiszafüredi strandot Három község strandja Nagykörű a Tisza-túrák egyik állomása. Ez évben már öt csoport táborozott a szabadstrandon. A tanács mintegy 100 ezer forintot költött rá. Tavasszal elkészült egy közkifolyó, a világítást már régebben megoldották. Bár van egy szemét- tároló is, ottjártunkkor úgy tűnt, nem képes megbirkózni a forgalommal. Lehet, hogy nem is ez a baj, hanem a szállítás akadozik? Az Ondók család Szolnokról érkezett. Ügy tervezik, hogy még egy hétig maradnak. — Most csak mi vagyaink itt a gyerekekkel, de a legutóbbi hétvégén körülbelül négyszázan lehettek itt — mondja a feleség, miközben a reggelihez készülődnek. — Miért éppen Nagykörűt szemelték ki? — Már évek óta ide járunk, s a hétvégi csúcs kivételével a többi napokon nyoigodtan pihenhetünk, élvezhetjük a természet közelségét. A község három élelmiszerboltja nem tart lépést a megnövekedett vendégforgalommal. A helybeliek olykor sanda szemmel méregetik az üdülőket, mondván, hogy mindent megvásárolnak előlük. Jövőre a tervezett ABC átadásával várhatóan megszűnik ez az állapot. Nem csak fürdőzni jönnek a Tiszára. Szabó Jánossal, a Kőtelki Ady Sporthorgász Egyesület titkárával a horgászéletről beszélgetünk. Tagjaik 60 százaléka helybeli, a többiek Budapestről, Jászkisérről, Mezőtúrról és Karcagról járnak ide. Többségük március végétől augusztusig a kezelésükben lévő tavakhoz megy, szeptembertől a Tiszára. — Az utóbbi öt évben sokat tisztult a Tisza — mondja. — Ezzel magyarázható, hogy több kecsegét és márnát lehet fogni. Amikor a tározónál megnyitják a zsilipeket. megmozdul a víz, ilyenkor jobban esznek a halak, főleg pontyból több a kapás is. Ezrek a Tiszaiénál Csónakból nézve az emberek ezreitől piroslik az abádszalóki strand. Kilométerekre elhallatszík a zsi- valy. A nagyközséget hivatalosan még nem minősítették üdülőhelynek, de ez egyáltalán nem zavárja a vendégeket. Százával vannak olyanok, akik szinte minden szabadnapjukat itt töltik. Közel a parthoz tavaly háromszáz üdülőtelket értékesített a tanács. Egy átlagos nagyságú telek ára 150 ezer forint körül volt. A sátoro- zóknak, az új szálloda vendégeinek és a helybelieknek a művelődési ház önerőből rendez kulturális műsorokat. A színvonalas szórakoztatáshoz, a település további fejlesztéséhez kevés az a pénz, amiből most gazdálkodhatnak. A tanácsnál úgy érzik, hogy az országos hatóságok nem szentelnek akkora figyelmet Abádszalók- nak, mint amennyit megérdemelne. A nagy turistaforgalom ellenére feltűnően csendes Kakukk József hajóbárja. Lehet, hogy túl kényelmesek az emberek, vagy a strandtól az egy. másfél kilométernyire levő hajó tűnik túl messzinek. — Az bizonyos, hogy’ így nem éri meg — borong az üzletmeneten. — A központhoz közelebbi kikötést nem engedélyeztek. Valószínű. hogy felszedem a „horgonyt”, talán Szolnokon jobban megy a bolt. Mellettünk motorcsónakok, vízisíelők hasítják a hullámokat. Furának tűnhet, de sok dunántúli utazik ide. Ügy látszik, nekik kedvesebb a Tisza-tó, mint a Balaton. A tiszafüredi üdülőáradatot immár négy kemping fogja fel. Ebben a szezonban a gamesz egy újat adott át. A legtöbben most az autóskempingben vannak, ahol hatszázan sátoroznak. Sok a visszajáró nyoigati vendég. A holland Inge Glastra most jött ide először. Míg a portánál a formaságokat intézik. beszédbe elegy'edünk. Kiderül, hogv úticéljuk Füred, nem . utaznak tovább. Miért érdekes számukra a város? Természetesen a Tisza miatt. Űgv hallotta, hogy ez Közép-Európa egyik legtisztább foly’óvize. Sportolni szeretnének, a csomagtartón ott a szörf. Nem mellékes az sem. hogy nekik még mindig olcsó az itteni élet. A szabadstrandon a múlt vasárnap háromezren voltak. Magvari Tibor már négy éve úszómester itt. Az idén komoly baleset nem volt. de a vizet nem lehet félvállról venni. Pár napja a szél befújt egy labdát, a kisgyerek meg utána. Egész mélyen beúszott, amikor már nem bírt a víz színén maradni. A vízőr időben érkezett. az ijedtségen kívül más baja nem esett a fiúcskának. A füredi vizirendőrség júliusban négy ember életét mentette meg. Sz. Z, A nagykörűi szabadstrand fái alail. Közel a Tiszához,'közel a természethez (Fotó: T. K. L.)
