Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

1988. AUGUSZTUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Augusztus 19—24 között Nagykunsági kulturális napok KILENCSZÁZÖTVEN ÉVE Közelgett éppen a jeles ünnep SZENT ISTVÁN HALÁLÁNAK NAPJA Alkotmányunk megszüle­tésének évfordulója tisztele­tére hatnapos kulturális ren­dezvénysorozatot kínál a karcagiaknak és a Berekfür­dőre látogatóknak a karcagi városi tanács és a Déryné Művelődési központ más szervezetekkel és intézmé­nyekkel karöltve. A Nagy­kunsági kulturális napok eseményeit augusztus 19-én délután 15 órakor ünnepi tanácsülés nyitja meg, ezt követően 16 órakor a műve­lődési központ II. emeleti termében kezdődik el a Bé- késszen tandrási Szőnyegszö­vő Szövetkezet vásárral egy­bekötött termékbemutatója, melyet a szövetkezet elnöke, Czuczi Ernő nyit meg. Augusztus 20-án egészna­pos program várja az ünne­pelni, kikapcsolódni vágyó­kat két helyszínen: a karca­gi Barátság parkban az ün­nepi köszöntő elhangzása után délelőtt 10.15-től min­denki kedvére szórakoztató műsor lesz hivatásos művé­szek közreműködésével, ze­nés gyerekműsort ad a kun­szentmártoni Parafa duó, 15 órától a Holló együttes ver­ses-zenés műsorát hallgat­hatják meg az érdeklődők. Az Aeros varieté előadása után pedig medencebál, vár­ja — este 8 órától — a tán­colni vágyókat. A másik helyszínen. Berekfürdőn dé­Kevés olyan ember él a megyében, mint Kunráth Sándor Jászszentandráson. Ha az ember teljes portrét írna róla, bizonyára több oldalt megtöltene szerte­ágazó munkássága, fordulatos élete. A valamikori kántor­tanító a felszabadulás után kiegészítette diplomáját egy magyar—történelem, illetve egy énekszakos képesítéssel, három évet végzett jogon, majd a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola rendezői szakát is elvégezte magán­úton — többek között —Ve- lenczey Istvánnal együtt. A 67 esztendős Kunráth Sán­dor (aki a mellékelt fotó ta­núsága szerint is éveket ta­gadhatna le korából) ma Jászszentandráson olyan pávakört vezet, amelyet a környéken is jól ismernek, élvezetes karcolatokat, no­vellákat ír, publikál. De amiért e sorok írója felke­reste őt barátságos otthoná­ban, az is igencsak szorosan kötődik a kultúra nemes szolgálatához; nevezetesen a helyi könyvtár megalapításán ról van szó, amely — ezek után talán már nem is okoz meglepetést — szintén az ő nevéhez fűződik. A szálak a régmúltba vezetnek. A néptanítók valamikor úgy indultak el a pályán, hogy szenttől hitték; misszi­ót teljesítenek. Tudták, szer­te az ország apró falvaiban türelmetlenül várnak rájuk az emberek, szomjazzák a tudást, az új ismereteket. Gárdonyi Géza A tanítóhoz című verse mintegy útmuta­tóul is szolgált számukra; „Mikor először lépsz az isko­lába, legyen arcodon Jézus nyájassága. (Szólítsd köréd a kisgyermekeket, és simogasd meg fejecskéjüket...” Kunráth Sándor fiatal kántortanítóként vetődött Jászszen tanórásra 1943 ta­vaszán. Előtte mint végzőst egy erdélyi falu. Karcfalva népe választotta meg kán­tortanítónak, de a hívásnak nem tudott eleget tenni, az események másként alakítot­ták szándékát. A második világháború viharai a fron­ton találták Kunráth Sán­dort. aki fogságba esett, majd beállt a szovjet hadse­regbe. (Ma is tagja az Anti­fasiszták és Ellenállók Szö­vetségének). — Visszakerülvén Jász- szén tanórásra a háború el­múltával egyik kollégámmal, li 12 után a karcagi Yorick együttes koncertje kezdődik meg, kellemes szórakozást ígérve a strand vendégeinek. Augusztus 21-én délelőtt — ugyancsak a strand terü­letén — szabadtéri játszó­parkot alakítanak ki a gye­rekeknek, este 6-kor a kar­cagi műemlék református templomban jótékony célú hangverseny kezdődik — Ar- dó Mária, Faragó Laura, Basky István és Marczis De­meter énekművészek. Alföldi Borús Eszter fuvola- és Ko­vács Endre orgonaművész közreműködésével —, mely­nek teljes bevételét a helyi kórház művese részlegének kialakításához ajánlják fel a rendezők. Egy nappal ké­sőbb a berekfürdői Touring Hptel társalgójában szak­mai tanácskozást rendeznek Az idegenforgalom és a köz- művelődés kapcsolata, a fej­lesztés lehetőségei címmel, délután a résztvevők Karcag nevezetességeivel ismerked­nek meg. A Nagykunsági kulturális napok augusztus 24-én zárul. Ezen a napon — hisz közele­dik az iskolaév kezdete — délelőtt 10 órától a Déryné Művelődési Központban közoktatásunk időszerű kér­déseiről tart előadást Kele­men Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályveze­tője. László Sándorral elhatároz­tuk, hogy könyvtárat nyi­tunk. El is utaztunk 1946- ban Szolnokra . könyveket vásárolni. Éppen ekkortájt tombolt az ország legna­gyobb mérvű inflációja, úgy­hogy saját pénzen millió pengőkért jutottunk álta­lunk fontosnak és érdekes­Küldetésben a könyvtárügyért nek ítélt kiadványokhoz. Ha jól emlékszem, 80—100 könyvvel a tarsolyunkban tértünk vissza, ez jelentette a későbbi könyvtár magvát. Ehhez még kiválogattuk az egykori Levente-könyvtár értékes anyagát, mintegy öt­ven kötetet. így indultunk. Voltak meséskönyveink, Gárdonyi-köteteink, de meg­vásároltuk a Szépműves Céh sorozatot is. Ekkoriban (1947-et írunk) Kunráth Sándor házában folyt a kölcsönzés — jóllehet nem hivatalosan, de a hely­beliek lassan hozzászoktak a rendszeresebb olvasáshoz; becslés szerint legalább öt- venen jártak el a könyvtár­ba. Teltek az évek, s a MEDOSZ, vásárlások, vala­mint ajándékozások révén egyre gyarapodott a könyvtár állománya; 1950-re már el­érte a 6—700 kötetet. A köl­csönzési idő pedig úgy ala­kult, hogy minden vasárnap nyitva tartott a kántortaní­tó. — Szaporodtak a kötetek, Szolnokról és Jászberényből is kaptam letéti könyveket. Egy idő után azonban szűk­nek bizonyult a hely. Apó­somnak volt a faluban egy kocsmája, amelyet az is­mert okok miatt be kellett zárnia. Ennek egy részét 1953-ban én — úgymond — kisajátítottam, s ide telepí­tettem a könyvtárat. A ta­nácstól ekkor már szép pén­zeket kaptam, tudtam bőví­teni az állományt. Idővel a kocsma másik helyiségét is berendezhettem, követke­zésképp ki tudtam alakítani egy olvasótermet, ahol el­helyezhettem a kézikönyve­ket. Ám bármennyire is tá­gasnak bizonyult így a könyvtár, az író-olvasó ta­lálkozókat — Jobbágy Ká­rollyal, Urbán Ernővel, Csoóri Sándorral — a cuk­Fejezetek az I. világháborúból Dokumentumfilm-sorozat a televízióban Fejezetek az I. világhábo­rúból címmel 13 részes do­kumentumfilm-sorozat indul augusztus végén a televízió­ban. Az egyik legnagyobb ame­rikai tévétársaság, a CBS munkatársai által összeállí­tott sorozat korabeli felvéte­leit Európa és Amerika leg­első dokumentaristái, köz­tük Louis Lumiére operatőr tanítványai készítették. A híradó, a dokumentum- és riportfilm műfaját megte­remtő akkori filmesek — az archívumok anyaga is ta­núsítja — már technikailag felkészülten bántak az álló és mozgó kamerával, s képe­ik igen jól komponáltak. A felbecsülhetetlen értékű kor­dokumentumokká vált koc­kák felidézik az esemé­nyek politikai hátterét, a lá­zas előkészületeket, s a vé­res hadműveleteket. A 26 alfejezetböl álló sorozat tör­ténelmi tablója betekintést nyújt az osztrák—magyar monarchia békebeli évei­be, a német császárság min­dennapjaiba, az isonzói csa­ták harcaiba. Látható to­vábbá hogyan épült a Ber­lin—Bagdad vasútvonal, mi történt a török frontokon, s hogy milyen körülmények között harcoltak az amerikai katonák Mexikóban. A sorozat első adása au­gusztus 25-én lesz. rászdában tartottuk, abból a megfontolásból, hogy így azok is részt tudnak venni a rendezvényeken, akik egyéb­ként nem tagjai a könyvtár­nak. Kunráth Sándor kezdet­ben csupán kedvtelésből, megszállottságból, később pedig társadalmi munkában, illetve tiszteletdíjért vezet­te a könyvtárat. Közben ter­mészetesen tanítóskodott a helyi általános iskolában, s gyakran rendezett színdara­bokat, versmondó versenye­ket. Egy ilyen alkalommal, 1956 tavaszán Himnusz a bé­kéért címmel rendezett elő­adást. A bevezetőben el­hangzott egy általa írt mon­dat, amely körülbelül így szólt: nemcsak istentől vár­hatjuk a békét, a segítséget, hanem magunknak is meg kell küzdenünk érte. Ezt azonban a jelenlévő tanács­elnök félreértette, s nyom­ban feljelentette Kunráth Sándort. — A járástól kivonultak ellenőrizni, s már úgy volt, hogy felfüggesztenek állá­somból, amikor írtam Mezei Évának, a Thália Színház akkori rendezőjének, hogy baj van. tudniillik ő taná­rom volt a 'Színház- és Film- művészeti főiskola rendezői szakán. Egyszer csak jött egy távirat, hogy minden rendben. Nem idítottak elle­nem eljárást. Szóval elég meleg helyzet volt. Kunráth Sándor 1974-ben megkapta a „25 éves a szo­cialista magyar könyvtár­ügy” bronzplakettet, a het­venes évek végén pedig át­adta a könyvtárat egyik ta­nítványának, de nem hagy­ta nyugodni a gondolat, hogy az iskolában, ahol továbbra is tanított, nincs iskolai könyvtár. Siroki mintára megalapította hát a könyvtá­rat, amely a megyében az első ilyen jellegű intézmény volt. Kérdezhetnénk, vajon mi hajtotta még nyugdíjazása előtt egy-két évvel Kunráth Sándort, hogy ilyen nagy horderejű munkába vágjon? A válasz szerinte roppant egyszerű, hiszen már leg­alább ötven esztendeje meg­fogalmazódott benne és kán­tortanító társai ban; — Az emberek okítását, nevelését mindenekelőttinek tartottuk. Nekünk küldeté­sünk volt. Hát ezért. Jurkovics János A hagyomány szerint au­gusztus 15-e Szent István halálának a napja. Ez a ha­gyomány első nagy kirá­lyunk halála után évtizedek­kel, fél évszázaddal később keletkezett három legendá­ján alapszik, melyek közül kettő István szentté avatá­sára készült. Mint köztudott, a legendák nem a dokumen­tumok hűségével íródtak, bár tudományos, úgyneve­zett forráskritikai eljárással sok minden kideríthető be­lőlük, ami közelebb vezet az eredeti tényékhez. István ki­rály halálának napját ille­tően nem zárható ki az au­gusztus közepe táji időpont, azonban a pontos napmegje­lölést némi kétkedéssel kell fogadnunk. Tizenötödike ugyanis Mária mennybeme­netelének napja, Mária pe­dig a Magyarok Nagyasszo­nya, más néven Nagyboldog­asszony. A régi hiedelem szerint csak a kivételes em­bereknek adatik meg az az égi jutalom, hogy egy neve­zetes napon adhatják vissza lelkűket teremtőjüknek. Márpedig a nagy király ha­lálának napja véletlenül (il­letve kétszeresen sem vélet­lenül!) éppen Mária menny- bemenetelének napjára esett. Legenda latin nyelven Ne gondoljunk azonban tudatos hamisításra. A té­nyek ilyetén való ferdíté­se, igazítása egészen más műfajba tartozik. Hogy az ismeretlen legendaíró (vagy legendaírók, hiszen a kuta­tás szerint más-más időben keletkezett Istvánról az úgy­nevezett nagy- és kislegen- da) nem élt István halálá­nak idején, vagy ha élt is még apró gyermek lehetett. Az István-legendák kőid elsőként született úgyneve­zett nagylegenda megírását ugyanannak a Szent László királynak a nevéhez kötik, akinek az uralkodása alatt avatták szentté Istvánt, Im­rét és Gellért püspököt; mégpedig uralkodásának kezdeti évéhez. Mintha az uralkodása után száz évvel ugyancsak szentté avatott László — amint trónra lépett — azonnal kiadta volna a parancsot 1077-ben: gyűjt­sék össze és foglalják írás­ba az első magyar király, dédnagybátyja szent életének kétségtelen érdemeit. Nos, a nagylegenda ennek a maga módján, a kor bevett szoká­sa szerint eleget is tesz (ter­mészetesen latin nyelven). Ami István halálának idejét illeti, semmiféle dátumot nem közöl, noha Imre her­cegről pontosan megírja, hogy: „az Űr megtestesülés­nek 1031. évében ezt a múló életet örökre cserélte fel, csatlakozván a mennybéliek társaságához". Az úgynevezett kislegenda már szentként említi Istvánt, ennélfogva bizonyára 1083. augusztus 20-a után íródott, hiszen tudjuk, hogy ez a nap István szentté avatásá­nak dátuma. István halálá­ról a következőképpen tu­dósít: „Az Űr megtestesülé­sének 1038. évében elhunyt és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá”. Az cáfolhatatlan történelmi tény, hogy István Székesfe­hérvárott templomot építte­tett Szűz Mária tiszteletére. Az is odatolható, hogy 1031- ben (talán nem véletlenül éppen Imre herceg halálá­Ami a harmadik, időrend­ben a legkésőbbi István-le- gendát illeti, annak az íróját is meglehetősen jól ismer­jük. Ó Hartvik püspök, aki még László uralkodása ide­jén, 1088-ban került Magyar- országra, miután három évvel korábban püspök lett Németországban, s talán a győri püspökséget kapta meg nálunk. A legendát azonban csak néhány évvel később írhatta meg, hiszen annak bevezetőjében így szól: „Urának, Kálmánnak, a ikimágasló királynak Hart­vik püspök, aki Isten irgal­mából tett szert lelki hiva­talra, az élet végső határán túl a boldog örökkévalóságot kívánja”. Tehát csak Köny­ves Kálmán trónralépése (1095) után láthatott neki művének. Ez, az úgynevezett Hart- vik-legenda sok mindenben különbözik a korábbi kettő­től. Először is ez a legterje­delmesebb. Másodszor: noha bizonyára a két korábbi le­genda írója is dolgozhatott valamiféle forrás, feljegy­Hartvik a későbbiekben megírja azt az eseményt, amikor Istvánt szentté avat­ták „Mária mennybevitele után az ötödik nap”. Ez au­gusztus 20-a, István napja. De csak Magyarországon. A korabeli Európa keresztény országaiban más szentnek van fenntartva ez a nap. Mi sem bizonyítja jobban az egyház toleráns alkalmazko- dó-képességét: ha szüksé­gesnek és helyesnek ítéli, engedményt tesz: gesztus a magyaroknak. Visszatérve István halálá­nak napjához. Hartvik ma­gától értetődő természetes­séggel jelöli meg a napot augusztus 15-ében, hiszen mi sem természetesebb, mint nak évében) e templomnak adományozta egyebek közt azt a miseruhát, amit ma koronázási palástként isme­rünk. Gyönyörű hímzésén a hagyomány szerint Gizella királyné is dolgozott, és amelynek István-ábrázolása az egyetlen hiteles , arckép” első királyunkról, hiszen a modell még élt, mikor a hímzés készült. István halá­lának a napja és eltemetésé­nek a helye közt azonban még a kislegenda írója sem lát párhuzamot, mert ha fel­fedezné, boldogan írná le. Csak az eltemetés helyét je­löli meg. ami kétségtelen, hiszen a szentté avatáshoz Istvánt kihantolták a sír­jából. zés alapján; nem tudjuk, hogy az mi lehetett. Hart­vik forrása kétségtelenül a két korábbi legenda. Har­madszor: a püspök sokkal gyakorlottabb tollforgató, mint ismeretlen elődei. Akkor most nézzük, mit tud István király haláláról és annak körülményeiről. Ezt írja: „...mikor már nem volt kétséges halálának ha- mari napja, így kiáltott fel: Ég királynője... lelkemet ke­zedbe ajánlom. Közelgett ép­pen a 'jeles ünnep, ugyan­azon Örök Szűz Mária mennybevitelének az angya­lok és az emberek előtt ne­vezetes napja; nagyobb ir­galom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyör­gésekkel kérte; sóhajtozás. s könnyek árán el is nyerte. Fehérvárra vitték a testet, s minthogy a tőle épített egy­ház a Szentséges Szűz tisz­teletére még nem volt fel­szentelve, tanácsot tartván a főpapok, azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazalikát, a testet a földnek csak azután adják át”. az a kézenfekvő egybeesés, ami a szentté avatott király nagysága, eltemetésének he­lye és időpontja közt van. Azt írja, hogy maga a szent ember óhajtotta ilymódon a nagyobb irgalom reményét. Hartvik tehát pontosan tud­ni véli azt, amiről a forrá­sai említést sem tesznek. A püspök számára bizonyíték volt az, ami a mi számunk­ra alapos gyanú tárgya lehet. Mégsem az a célunk, hogy megmásítsuk annak a ki- lencszázötven évvel ezelőtti napnak a dátumát (noha erős kétségeink lehetnek fe­lőle), hiszen mintegy kilenc évszázados hagyomány szen­tesítette már. K. E. Képzőművészek alkotótábora A nyáron harmadik alkalommal rendezték meg a jász­berényi képzőművészeti alkotótábort a Tanítóképző Főiskolán — hivatásosak és amatőrök részvételéveL A mintegy húsz festő, grafikus és tűzzománcos többsége a megyéből érkezett. A tábort a házigazda tanítóképzőn kívül a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, a Déry­né Művelődési Központ, valamint az Alkotárs művészeti egyesület szervezte, művészeti vezetője a szentendrei Bukta Imre képzőművész volt. A tábor befejeztével a résztvevők egy-egy művet ajándékoztak a főiskolának. Képeink a tábor egy-egy pillanatát örökítik meg (Fotó: Nagy Zsolt) Milliókért vett könyvek Gesztus a magyaroknak Fehérvárra vitték

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom