Szolnok Megyei Néplap, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
1988. AUGUSZTUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AZ ALAPSZERVEZETI MUNKA ÚTJAI Búcsú az operativitástól Bevált a kordona&jjüborka Örményesen A sok zöldség disznót Qyöz? Ebben a faluban van any- nyi disznó, mint ember — hallom a település határát művelő örményesi Üj Élet Tsz egyik szakvezetőjétől. Sietek pontosítani a megállapítást: disznó annyit tesz, mint sertés; az összehasonlítás pedig úgy igaz, hogy a nem egészen kétezer lélekszámú községben évente kétezernél jóval több olyan vágósertés kerül ki a portákról, amelyeket a téeszen keresztül értékesítenek a tagok és a kívülállók. Nem beszélve még a szabadpiacon eladásra kerülő ugyancsak nem kevés süldőről, hízóról, kocáról. A közös gazdaság esztendőnként! 14 és félmilliós háztáji forgalmának nagyobb hányadát az általa integrált kisüzemi sertéstartás produkálja. A feldolgozóiparnak értékesített hízónként átlagosan 600 forintos jövedelmet számolva, egy évben megközelítőleg egymillió 200 ezer forint kiegészítő jövedelemhez juthatnak a téeszta- gok. A szövetkezet ehhez — a felvásárlás és az értékesítés bonyolításán túl — a tenyészállatok és a takarmány beszerzésében segít a termelőknek. A „sertéskultusz” arra enged következtetni, hogy a megye legkisebb, kétezer hektáron gazdálkodó téeszé- nek százhuszonegy tagja nagyobb részt kukorica és egyéb abraknakvaló termesztésével hasznosítja a közös munkája után járó háztáji földterületét. Szó sincs erről, merthogy úgy tűnik: örményesen a sok zöldség disznót győz. Kétségtelen ugyanis, hogy jóval igényesebb és kevésbé biztonságosabb a fűszerpaprika- vagy a vöröshagyma- termesztés, mint a sertéshizlalás. Csakhogy amíg a hatezer négyzetméter háztáji földön félesztendei munkával a két növénnyel foglalkozók 35—40 ezer forint plusz jövedelemre tehetnek szert, ugyanezért a pénzért egész éven át kell bajlódniuk 60—100 sertéssel. Az intenzív háztáji üzemen belüli propagandája nem pusztába kiáltott szó az örményesi határban. Tizenkét hektárnyi területen már eddig is sokféle zöldségnövényt termesztettek a tagok konzervgyári feldolgozásra vagy vetőmagnak. Miután a sertéstartás .jövedelmezőségét mindinkább rontja a ráfordítások, például a takarmányárak növekedése, új, a háztájiban kifizetődő, biztonsággal értékesíthető növény után néztek a téesz szakemberei. Kilenc téesz- tag vállalkozott az idén arra, hogy 6—700 négyzetméternyi területen kordonos uborkát termesszen. Növényápolás, növényvédelem és a folyamatos — kétna- ponkénti — betakarítás szempontjából rendkívül munkaigényes kultúra, de a téeszbeliek számításai szenyossággal azt is meg tudja fogalmazni, hogy a jövőben melyek azok a magatartás- formák, amelyeket a gazdaság honorálni fog. „Nálunk sajnos az ostobaságnak nincsen meg a természetes büntetése, sőt, sokszor az okos rátartiság hamarább megbosszulja magát. mint a langyos kényelem” — panaszkodott nekem egy gazdaságpolitikai titkár, azt fejtegetve, hogy számára a feladat éppen az. hogy a konkrét beavatkozást előzze meg egy olyan aktív politikai munka, amely éppen a felülről érkező intenciókat teszi fölöslegessé. Igyekeznek például megszüntetni az üzemi pártbizottságok kétarcúságát az áremelések esetében. Szerveztek egy ke- rekasztal-beszélgetést s a résztvevőknek ott, egymás előtt kellett rádöbbenniük arra a pofonegyszerű tételre, hogy aki termelőként árat emel az előbb-utóbb fogyasztóként is szembe találja magát vele. Jelenleg nagyon könnyű elfogadtatni a vállalati dolgozóval azt, hogy kérjünk több pénzt az anyagért, a termékért, mint eddig. hiszen a munkás ettől remél nagyobb fizetést. Csakhogy kilép a gyárkapun, s átvedlik fogyasztóvá, észreveszi. hogy a több pénz már megint kevesebbet ér. Márpedig, aki mondjuk a bőrgyárban árat emel. ne lepődjön meg azon, hogy drágább lett a cipő! A PÁRTMUNKA- KATALIZÁTOR Természetesen a nagyobb önállóság az üzemi pártbizottságokat is érinti. Nekik kell kitalálniuk, hogy az adott helyen, az adott feltételek között, mit szükséges tenniük. Az igazi siker az lenne, ha ebbe az önállóságba anélkül is bele tudnának kapaszkodni, hogy minduntalan igényelnék a felülről érkező utasítások mankóit. Mert sok funkcionárius még ma is úgy képzeli el a feladatkörét, hogy az igazgató és a társai képviselik a vállalati érdeket, a párttitkár pedig, mint a népgazdaság érdekének egyedüli letéteményese fölkiált: ácsi. ezt nem szabad! Az ilyesfajta szerepfelfogásból csak torz dolgok születhetnek, hiszen az adott kollektíva számára az optimális irány: a mindenkori érvényes közgazda- sági és jogi szabályozás keretei közé illeszthető vállalati érdek. Ennek elemző megfogalmazása, s végrehajtása a legfontosabb, ebben kell közös nevezőre jutni, elérését mindenkinek a maga eszközeivel támogatni. Ez sem kevésbé operatív teendő, mint részkérdések eldöntésekor utasításokkal élni. A pártmunka a gazdaságban amolyan katalizátor, segít egymásra találni elemeket, erősít óhajtott, s gyengít nem kívánt folyamatokat. „Az átfogóan kialakított fordulat politikai feltételeit kell megteremteniük. ITT és MOST — azaz konkrét helyeken és konkrét formában segíteni az egészséges törekvések valóra váltását, s jelezni. hogy hol tapasztalunk káros megnyilvánulásokat, amelyek sohasem öncélúan, hanem valami végett születnek, s csak a valamin változtatva lehet visszaszorítani őket...” — vallja a pártmunkás. aki bizton állítja, hogy sró sincs a hatalom föladásáról, a termelésből való kivonulásról, inkább egy másfajta, korszerűbb munkastílusról, a hatalom gyakorlása áramvonalasabb módjáról, amelyik hagyja, hogy az igazgató, igazgasson, addig, amíg jól igazgat, s nem ad a párttitkár kezébe olyan jogosítványt, amellyel a termelésnek amolyan politikai biztosa, komisszárja lehet. Tudniillik a párt vezető szerepének az országban, s nem a vállalatoknál kell érvényesülnie. X. E, Amikor a cukorrépa fölvásárlási árát rosszul állapítottak meg, s a gazdaságok visszafogták a termesztését, a minisztérium a pártbizottságokat kérte fel, hogy hassanak oda — a szövetkezetek vessenek több cukorrépát. Megszokottá vált az is, hogy a megyei, a városi párttestületek határozzák meg egy-egy vidék üzemeinek éves tervét s a mutatókat szorgosan összesítve máris kezünkben volt az adat: évente ennyit fejlődött a terület ipara. A beavatkozás eszközei persze szinte minden terméket, terményt, munkasikert vagy kudarcot politikai szintig emeltek — így előbb-utóbb nemcsak bizonyos növények kaptak „politikai súlyt”, hanem az olcsó áruk, az exportra szánt portékák meny- nyisége. minősége, a határidők be nem tartása is a pártbizottságok titkárainál csörrentette meg először a telefont. FÜLBESÚGÁSRA VÁRVA rint a többi tag számára is vonzó haszonnal biztat. A napokban kezdődött az uborkaszüret örményesen. A kordonokra kapaszkodó, tápanyagok kijuttatására is alkalmas csepegtető berendezésekkel öntözött tövekről eddig három és fél tonna savanyúságnak valót értékesítettek. A termés felét első osztályú méretben és annak megfelelő áron, azaz kilónként 16 forint 50 fillérért vették át. Országos átlagokkal — négyzetméterenként 17 kilogrammos terméssel és 10 forintos kilogrammonkénti átlagárral — számolva tehát a kordonos uborka termesztésével a mintegy három hónapos tenyészidő alatt — igaz a szabadidejük jóval intenzívebb kihasználásával — lényegesen nagyobb kiegészítő jövedelemre tehetnek szert a téeszta- gok, mint a sertéshizlalással. Nem elhanyagolható szempont az a tény sem, hogy megyénkbeli feldolgozóüzem, a Cibakházi Vörös Csillag Tsz savanyítóüzeme részére termelnek alapanyagot az örményesi téesztagok. Még örvendetesebb lenne, ha nem a Nádor Részvénytársaság közvetítésével tennék azt, hanem közvetlen szerződéses formában találna egymásra a zöldségtermesztési vertikum két — egymástól talán félszáz kilométerre sem lévő — pólusa. T. F. Törley pezsgő az Egyesült Államokba A Hungarovin Borgazdasági Kombinát Törley gyárából hamarosan útnak indítják az első pezsgőszállítmányt az Egyesült Államokba. A New York-i Vintners céggel kötött, három évre szóló megállapodás alapján évente 500 ezer palack Pierre Corbeau elnevezésű, speciális érlelésű száraz pezsgőt küldenek az Egyesült Államokba a Monimpex közreműködésével. Néhány évvel ezelőtt, az önállóság térhódításakor egyre többször fogalmazódott meg a kívánalom: a régi értelemben vett operativitásnak mondjanak búcsút az apparátusok, a párt ne akarjon termelésirányítóként működni. Ahogy e vélekedések hangot kaptak, úgy erősödött néhány funkcionáriusban a félelem, melynek tartalmat az adott, hogy e koncepcióba belemagyarázták: a párt vonuljon ki a gazdaságból! Ettől persze már csak egy lépés a hatalom föladása, hiszen a gazdaság vezérlése egyike a leg- megfoghatóbb hatalmi eszköznek. Alaptalan volt-e a félelem? Tény. hogy értelmezésbeli különbségeket bőven regisztrálhattak a kutatók, hiszen jócskán akadtak szélsőséges nézetek a másik oldalon is, s ezek valóban azt hirdették, hogy a pártnak nem elég a régi értelemben vett operativitást föladni.- a közvetlen beavatkozásoktól tartózkodni, a gazdaságot — megfosztva azt politikai tartalmától — mindenestől át kell adni az állami szférának, illetőleg maguknak a vállalatoknak. Vitathatatlan, hogy a gazdaságfejlesztés, az elképzelések, az irányok meghatározása messze nem „politika- mentes”, hiszen a termelési viszonyok a társadalmi berendezkedés meghatározói. Az új szerep lényege, hogy a gazdaságpolitika általános kidolgozása és a vezető szerep az MSZMP-é, de ez nem jelenti azt, hogy adott területen a megyei, a v|rosi. községi, esetleg üzemi párt- bizottságoké. A megfogalmazott tennivalók kormányzati intézkedéseket és megfelelő vállalati, szövetkezeti hozzáállást követelnek. A helyi pártbizottságoknak talán legfontosabb feladata olyan közeget teremteni, ahol san- daság, gyanúsítgatás és irigység nélkül érvényesülhet az előrevivő szándék, ahol'a lehető legobjektívebb a teljesítmények mérése, nem befolyásolja azt személyes kapcsolat, múltbéli érdem. Aki ebből arra következtet, hogy a helyi pártbizottságoknak így nem maaz ipar és a mezőgazdaság eredményei a szolgáltatások nívója, az infrastruktúra fejlettsége kihat mindennapjainkra, s a külkereskedelmet — a bezártságot vagy nyitottságra való törekvést — sem lehet pusztán kereskedelmi gyakorlatként értékelni. Az viszont szintén nyilvánvaló. hogy az üzemek és a termelőszövetkezetek ügyeibe káros a folytonos politikai beavatkozás, egyrészt, mert elmossa a felelősséget, másrészt, mert gáncsot vet az önállóságnak, a piaci mechanizmusok érvényesülésének és nem utolsósorban megkérdőjelezi a helyi vezetés rátermettségét. Ez utóbbit sokszor megtehetné — mondhatnánk joggal, ám e megállapítás öszekapcsolása a beavatkozással hamis, félrevezető, bár alighanem gyakorta előforduló logika. Néhol pontosan azért váltják le az igazgatót, mert vele (általa?) — a gyárkapun kívülről lehet irányítani a céget, s az sem tagadható, hogy korábban ez is szempontja lehetett a káderkiválasztásnak. A sokat emlegetett nehéz emberek tudniillik egyáltalán nem voltak „nehezek”, csupán nem voltak hajlandók fülbesúgásra, felülről érkező instrukciókra várni, saját elgondolásuk megvalósításán fáradozva ütköztek minduntalan akadályokba. rád más dolguk, mint a nép- gazdasági érdekek mechanikus érvényesítése — az is téved. A központi irányítás és a területi szervek kontaktustartása nem feltétlen egyirányú kapcsolat, ahogy az országos és a területi érdek egyeztetése sem abból áll. hogy fogjuk az országos érdeket és jó magasan a területi fölé helyezzük. Természetesen e kétirányú információáramláshoz érthető beszédre és érzékeny fülre van szükség itt és ott is. Az üzenetek nem lehetnek légből kapottak, s nem szállhatnak a légbe visszhang nélkül, ideális esetben viszont egy- egy pártbizottság abban a helyzetben van, hogy sok mindenre rálát, képes a kapott információkat szintetizálni, s több-kevesebb bizoMegkezdődött a paprikaszezon a Kecskeméti Konzervgyár tiszakür- ti telepén is. Jelenleg a környező termelőszövetkezetekből szerződés alapján érkezik a tölteniva- ló paprika, amelyet érlelő tartályokba raknak. A további feldolgozásra télen kerül sor (Fotó: T, Z.) Találmányok exportja Eladják a tudást Az egyéni feltalálók jelentős találmányainak exportálását is vállalja a közelmúltban megalakult Szellemi Termék Értékesítő GT. A MTESZ, valamint a Licencia Találmányokat Értékesítő és Innovációs Külkereskedelmi Vállalat azonos arányú tökével létrehozott gazdasági társasága együttműködik azokkal az állampolgárokkal, akik magánemberként kívánják találmányukat értékesíteni. A külkereskedők mindenekelőtt a MTESZ 34 tagegyesületében tömörült 170 ezer műszaki szakember szellemi termékét exportálják. A gazdasági társaság foglalkozik a kutatóintézetek és vállalatok tulajdonában lévő találmányok, technológiai eljárások, valamint referencia termékek külföldi eladásával is. A gazdasági társaság gördülékenyebbé teszi azt az utat, amelyet a műszaki szakembereknek be kell járni találmányuk elfogadtatásáért. Az új szellemi alkotások kötelező minőségi vizsgálatáról a feltaláló helyett a gazdasági társaság gondoskodik. Az alig pár hónapja létező Szellemi Termék Értékesítő GT. a MTESZ pályázataira beküldött pályamunkák közül több mint 600-nak a műszaki leírását gyűjtötte ösz- sze. A gazdasági társaság felkérésére szakértők jelölték ki a találmányok, technológiák és termékek közül azokat, amelyek külföldön is piacképesek. A szakértői csoport ágazatonkénti csoportosításban együttesen 150 ilyen pályamunkát talált, s minősítésüket átadta a gazdasági társaságnak. A gazdasági társaság ezeket más találmányokkal együtt külföldi szakkiállításokon bemutatja, s lehetőség szerint értékesíti. Ezen kívül kihasználja azt, hogy a MTESZ 100 ország mérnök- szervezetével tart fenn kapcsolatot, s ezen az úton is ismertté teszi magyar feltalálók eredményeit. Megbízást kapott a GT. egyebek között a nyíregyházi megyei kórház orvos-feltaláló csoportjától, hogy exportálja az általuk kifejlesztett nukleáris medicina berendezést. Ezzel a számító- gépes rendszerrel a beteg nyolcféle életfunkcióját lehet egyszerre vizsgálni, ami különösen a balesetet szenvedetteknél előnyös. Előrehaladott tárgyalásokat folytat a gazdasági társaság a svéd Air Center céggel, amely veszélyes hulladékok égetésére szolgáló kemencék gyártására keres magyar vállalkozót. A Szellemi Termék Értékesítő GT. kapcsolatba lépett az innsbrucki Műszaki Egyetem Építőanyagipari Intézetével is, s együtt lépnek piacra a betonszerkezetek megerősítésére kifejlesztett úgynevezett lőttbeton technológiával. TERMELŐBŐL FOGYASZTÓ
