Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 14. Tanácskozik az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Ezekből az eredménytelenségekből le kell vonnunk a tanulságokat: gazdaságpolitikánkat csak az objektív külső és belső feltételek reális felmérésére és értékelésére építhetjük; a változásokban meglévő bizonytalanságokra megfelelő cselekvési alternatívák és tartalékok kialakításával szükséges feK készülni, mert a mai, gyorsan változó világ nem teszi lehetővé, hogy csak egy irányba tervezzünk. Következetesebbnek kell lennünk a teljesítménykövetelmények érvényesítésében és — bár fájdalmas lesz — az ezzel összefüggő gazdasági feszültségek, társadalmi konfliktusok vállalásában. Az év elején életbeléptetett adóreform, az ehhez kapcsolódó jelentős árváltozások sok szempontból új feltételeket jelentettek a gazdálkodó szervezetek, de a lakosság egésze számára is. Ezekhez alkalmazkodni időbe telik, s ez önmagában is bizonytalanságok forrása. JEmeliett el kell ismernünk azt is, hogy az előkészítés, a számítások több területen is csak becslésekre, feltételezésekre építhettek, hiszen eddig soha nem alkalmazott új elemek kerültek gazdaságirányításunk eszköztárába. Mindezt mérlegelve ösz- szességében a gazdaság első félévi teljesítménye elfogadhatónak minősíthető. Tovább éleződtek a feszültségek Az első félév tapasztalatai a tervcélok helyességét, illetve azok elérhetőségét nem kérdőjelezik meg, néhány . ponton azonban a feszültségek tovább éleződtek. Ezek elhárítására a kormányzat már több intézkedést hozott, melyek azonban nem voltak elegendőek a veszélyek elhárítására, tehát további hatásos intézkedések szükségesek, olyanok is, amelyeket korábban nem terveztünk. Az elmúlt időszak és a jelenlegi helyzet értékelése alapján nyilvánvaló, hogy még nem találtuk meg a fordulatot eredményező stabilizáció és kibontakozás megvalósításának legcélszerűbb módját. A kormány stabilizációs munkaprogramja helyesen jelölte meg a továbblépés irányait, de bebizonyosodott, hogy a problémák súlya és ebből következően az igazi fordulathoz szükséges intézkedések nagysága, „kritikus tömege” nagyobb, mint azt eredetileg gondoltuk. A sürgetővé vált fordulatnak most tisztáznia kell a gazdaság- és társadalompolitikai tartalmát és ezzel egyidejűleg fel kell készítenünk a társadalmat is a szükséges változásokra, a kényszerű feszültségekkel járó döntésekre. A fordulathoz meg kell szerezni a társadalom megértését és cselekvő rétegeinek támogatását. Kiinduló tételünk a következő: egyedül a gazdaságpolitikai gyakorlatban, a gazdálkodásban megtett fordulat az érdemi választásunk, mert a jelenlegi gyakorlat folytatása zsákutcába visz. Mik lennének a mai gazdaságpolitikai gyakorlat változatlan fenntartásának következményei? A gazdaság- politika változatlan folytatása felerősítené az 1988. évi népgazdasági terv fő céljainak elérését veszélyeztető folyamatokat, ismét fokozódnak az adminisztratív. Bürokratikus kényszer-beavai- kozás. A tovább folytatott és többletbürokráciával megterhelt restrikciós gazdaság- politika hosszabb távon visz- szavonhatatlanul csökkentené mozgásterünket, gazdaságunk fejlődése leszakadna a világgazdaságban érvényesülő irányzatoktól. A központi újraelosztás .kényszerű” további bővítésével sem lenne biztosítható a társadalom és szociálpolitika. a humán és gazdasági infrastruktúra fejlesztése. A foglalkoztatáspolitikában meglevő hiányosságok továbbélése arra kényszerítené a lakosság munkaképes részét, hogy jövedelmét szabadidejének továbbbi feláldozásával próbálja kiegyenlíteni és ezzel még jobban leértékelődne az egészséges életmód, a szaktudás, a főmunkaidő becsülete, tovább kopnának a kulturális, családi és morális értékek. Mindez megsemmisítené a pártértekezlet nyomán megerősödött, de jelenleg még törékeny bizalmat, lehetetlenné tenné az olyannyira szükséges új közmegegyezést. szétzilálná a gazdasági és társadalmi viszonyokat. Társadalmunkat nyitottá kell tenni Fordulatra van tehát szükség! Miben áll ennek lényege? Röviden: gazdaságunkat és társadalmunkat valóban nyitottá kell tenni. Sokoldalú, intenzív munkamegosztási kapcsolatokat kell kiépíteni a külfölddel minden irányban. így tudjuk csak megerősíteni a szerkezetátalakítás hajtóerőit, lebontani a gazdaság túlzott védelmét szolgáló korlátokat. Ugyanakkor teret és lehetőséget kell adni a teljesítmények erőteljes növeléséhez, sőt ezt a gazdaságirányítás és a piac eszközeivel ki is kell kényszeríteni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magvar gazdaságban csak a versenyképes teljesítményt nyújtó vállalkozók — legyen az nagyvállalat, vagy kisszövetkezet — jussanak hozzá a fejlődési lehetőségekhez. Ennek érdekében csökkenteni kell a költség- vetés terheit, mindenekelőtt a veszteséges termelés támogatását, hogy csökkenteni tudjuk az elvonások, a iö- vedelmcentralizáció mértékét. A külvilágra nyitó és teljesítményelvű gazdaságpolitikához olyan társadalom- politikát kell kialakítanunk, amely kettős feladatot teljesít. Egyrészt ösztönzi a teljesítményt a gazdasági demokrácia fejlesztésével. a dolgozók belső motivációs rendszerének teljesítményorientált átalakításával, továbbá a teljesítmény, mint alapvető érték átfogó elismertetésével társadalmunkban. Másrészt olyan szociálpolitikát kell folytatni, olyan szociális védőhálót kell létrehozni, amely gondoskodni képes a hátrányos helyzetűekről, a rászorulókról. A legfontosabb követelmények A gazdaságpolitika célrendszerének fókuszába most már ténylegesen is a világgazdasághoz való alkalmazkodást, a strukturális átalakulást, a műszaki fejlődés meggyorsítását kell állítani. Elengedhetetlen követelmény a nemzetközi műszaki-technikai fejlődés fő áramlataihoz való sikeres kapcsolódás. Ugyanakkor a változásoknak figyelembe kell venniük reális korlátáinkat: a külföldi adósság- növekedés nem lehet nagyobb annál, m'nt amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek indokoltnak elismernek. és amely nem hoz létre lehetetlenül magas tör- leszWé'i kötelezettségeket a 90-es évtized első éveiben. Nem folytatható olyan radikális életszínvonal-csökkentő politika sem. amely a társadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja. Mindezekből következik, hogy nem lehet a gazdaság- politika egyik' vagy másik elmét olyan mértékben kiemelni, meghatározóvá tenni, hogy veszélyeztessük akár a két fő cél — a struktúraátalakítás és az egyensúlyjavítás — bármelyikét. Más oldalról figyelembe kell vennünk az elhárítha- tatlanul jelentkező gazdasági és társadalmi korlátokat is. A struktúraátalakítást előtérbe helyező, a társadalmi- gazdasági kibontakozás feltételeit megteremtő és ugyanakkor kielégítő egyensúlyi helyzetet fenntartó gazdaságpolitika szükségszerűen sok elemből álló kombinált eszközrendszert igényel. Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piacgazdaság megteremtésének irányába hasson, olyan elemekkel, amelyek a szabályozó típusú piaci viszonyok építőköveit- jelentik. A legfontosabb követelmények a következők: — először: valódi árupénz-, tőke- és munkaerő- piac kiépítése; a belföldi „szereplők” körének és versenyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkésimport versenyének megjelenése, a vállakozási és piaci formák gazdagítása; — másodszor: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző tényezőivel felesleges kötöttségektől mentesen, szabadon rendelkezhessenek; — harmadszor: szigorú monetáris és fiskális politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása, amely erősebb érdekeltséget teremt és késztet az erőforrások minél hatékonyabb felhasználására; Erőteljes külpiaci nyitás — negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kormányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közösségi szektorok közvetlen irányítása mellett, közvetett úton — tehát jogi és gazdasági szabályozással — gondoskodik a versenyszféra megfelelő működéséről. E funkciók ellátása a kormányzati munka- megosztási és szervezeti rendszerben, a működési jellemzőkben egyaránt változásokat követel meg. Hangsúlyozni kell, hogy sikert csak akkor remélhetünk, ha az említett elemek mindegyikét, mégpedig egymással összehangoltan alkalmazzuk. Egyik vagy másik elem kiragadása szükségszerűen zavarokhoz és kudarchoz vezethet. (Az erőteljes külpiaci nyitáson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A” változat esetében a piaci hatások egyszerre, vagy legalábbis nagy „adagokban” érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez . a változat határozottan utat nyitna a piaci erőknek, ami azzal járna, hogy a gazdálkodó szervezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egyúttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli koncentrálásával hamarabb és biztosabban teremtené meg a kibontakozás feltételeit. A „ET változat a termelési szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának alárendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső feszültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje elnyúlik. annak távlatokban jelentkező hátrányos következményeivel együtt. A leg- nag\obb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való visszacsúszás, a visszarendeződés veszélye meglehetősen nagy.) A Politikai Bizottság a napirend megvitatása során előzetes jelleggel és a kellő megalapozás követelményéTanácskozik a Központi Bizottság nek hangsúlyozásával — az „A” változatban leírt fejlődési út mellett foglalt állást, mivel — nagyobb feszültségek és kockázatok vállalásával ugyan, de — hamarabb vezet érdemi kibontakozáshoz. Felelős politikai döntés, a változatok közötti választás azonban csak a feltétel- rendszer várható — alakulásának megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg. A gazdaságpolitika szociális következményei és szociálpolitikai feltételei elsősorban hatókörükben, mértékükben térnek el az egyes változatokban. Elosztási rendszerünket azonban mindenképpen meg kell újítani. Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformja irányába, meg kell változtatni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kell illesztenünk a munka- * nélküli segélyt. Ki kell alakítanunk a perifériára sodródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárására, enyhítésére, alkalmas intézményrendszert. Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások reálértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon lehetőség szerint teljeskörű- en, az egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni. Különös figyelmet kell fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyugdíj- rendszer kidolgozását ennek tudatában kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a korábbi állás- foglalástól eltérően ez évAz írásos előterjesztéshez, illetve Németh Miklós szóbeli kiegészítőjéhez Krasz- nai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Horváth István belügyminiszter és Judik István,, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelő- mestere tett fel kérdéseket. A Központi Bizottság titkára — válaszát témakörönként csoportosítva — előbb a fizetési mérleget csorbító tényekről szólt. Elmondotta, hogy csupán a világútlevél bevezetése miatt az utazási célú valutakiadásaink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral növekedtek. Emelkedtek külföldi hiteleink kamatkiadásai, s végül rontották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénzmozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szükségesnek tartotta hozzáfűzni: az esztenlő első öt hónapjában nem volt cserearány-vesztesége a magyar népgazdaságnak a nem rubel elszámolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturális tényezőkkel, például az alumínium vagy a kohászati termékek növekvő árával függ össze. Mindenesetre van rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fizetésmér- leg-hiányt ebben az évben ne lépjük túl. Egy másik kérdéskör kapben nem, csak jövőre tudjuk az új nyugdíjrendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint — széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva — legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásul vételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikai feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet — bármelyik utat is válasz- szűk — megbontja a korábban kialakult érdekegyensúlyokat, hiszen a változások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kell, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a korábbinál markánsabban jelennek meg, és keresnek érvényesülési lehetőséget az eltérő érdekek, ezért sok vitának és konfliktusnak nézünk elébe. Ezért hatványozott fontosságú, hogy a pártban, társadalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gazdaságpolitikai célokat, a társadalom egészében’ azonban a cselekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése lehet a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi módon és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések előkészítését, érlelését, munkabizottságok működésével és a párttagság széles körű bevonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termékenyítő új szempontok és a megvalósítás sokszínűsége biztosíthatják együttesen a tényleges egyetértést a párton belül. csán a Központi Bizottság titkára kifejtette: a külföldi működő tőke beáramlásával gazdaságunk nem válik sebezhetőbbé, sőt, a „nyitás a világra” erősíti az összekötő szálakat a munkamegosztásban, a kooperációs kapcsolatokban. Németh Miklós úgy vélte: nem irreális cél a külső és belső pénzügyi egyensúlyhiány egyszerre való csökkentése, viszont nagyon lényeges feltételek megléte esetén tartotta csak lehetségesnek a szigorú importgazdálkodás felváltását egy liberalizáltabb importgazdálkodással. Ilyen például egy reálisabb árfolyam, amely „kiüti” a nem hatékony importot, a gazdaságtalan tevékenységet, ám, ha ez nem következik be, a gazdaságirányítási gyakorlatban markánsabb marad a szigorú importgazdálkodás szerepe, . A Központi Bizottság titkára kitért arra is, hogy — kölcsönösen elfogadható megoldásokat találva — át kell gondolni a KGST-kap- csolatok rendszerét. Aláhúzta: a jelenlegi feltételrendszerben és gazdaságirányítási gyakorlatban a KGST tmechanizmusának súlyos fogyatékosságai vannak, napirendre kell tehát tűzni a KGST reformját. Ez, a reform irányának megjelölése — az áru-pénzviszonyok, a hitel szerepének növelése, a részleges vagy teljes konvertibilitás célul tűzése stb! — volt egyébként a legutóbbi, prágai tanácskozás egyik központi témája. Nem könnyű kérdéskör ez, a döntés még várat magára. A Központi Bizottság tagjai a vitában a legnagyobb figyelmet az előadói beszédben felvázolt két fejlesztési iránynak szentelték. Valamennyi felszólaló az „A” változatot támogatta, kiemelve, hogy ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet javítását, az egész gazdálkodásunkban a radikális fordulat elérését célozza. A felszólalók aláhúzták, hogy ez a változat további gazdasági nehézségeket, társadalmi feszültségeket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célravezető alternatíva a stabilizáció és a kibontakozás célkitűzéseinek elérésére. Berend T. Iván rámutatott, hogy a radikális változások elhatározásával sokéves késésben vagyunk, Perényi János pedig azt hangsúlyozta, hogy az ilyen súlyú döntések meghozatalához valósághű helv- zetelemzés. politikai szándék és akarat szükséges. A vitában sok szó esett arról, mi akadályozta eddig a gazdaságban elengedhetetlen fordulatot. A legtöbben a szerkezetváltás elmaradásában, a különböző területeken megvalósított, de nem hatásos visszafejlesztésekben és — mint Juscsák György mondotta — a bátortalan és hibás intézkedésekben, az alsó és közép szinten a kívánatosnál lassúbb személyi változásokban jelölték meg íz okokat. A további tennivalókat illetően szinte valamennyi felszólaló érintette valamilyen formában a termelési szerkezet megjavításának elsőrendű fontosságát. Beck Tamás ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a jobb struktúra nem pusztán és nem elsősorban a termelés egyik- másik részének leállításával érhető el. hanem sokkal inkább a műszaki színvonal, a gazdálkodás színvonalának növelésével, s az állami támogatásnak ezt kell szolgálnia. Tétényi Pál a korszerű technikára épülő szerkezetváltás szükségességét emelte ki, s ebből a szempontból aggodalommal szólt a hazai infrastruktúra elmaradásáról, és szorgalmazta az orgzág szellemi potenciáljának további erősítését. Dudla József abban látta a továbblépés egyik lehetőségét, hogy a vállalatok egyre jobban a piaci követelmények szerint működjenek, és sikerüljön hatékonyan működtetni a szocialista köztulajdont. Mindezek érdekében javasolta, hogy készüljön a Borsod-Abaúj megye sajátosságait figyelembe vevő sajátos szabályozási és fejlesztési elképzelés. Antalóczy Albert a szerkezetváltás megvalósításához új szemlélettel és mechanizmussal működő irányítást tartott szükségesnek. Perényi János korsze-(Folytatás a 3. oldalon) Válasz kérdésekre
