Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

1988. JÚLIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A magyal párt- vb napirendjón Foglalkoztatáspolitikai feszültségek Tiszafüred térségében Hatékonyság és foglalkoz­tatás — vajon a két fogalom ellentétben állhat-e egymás­sal? A kérdésre választ is adott a megyei párt-végre­hajtóbizottság tegnapi ülésén a feladatok megjelölésével akkor, amikor a tiszafüredi városi párt-vb e térség fog­lalkoztatáspolitikai helyze­téről szóló jelentését tárgyal­ta meg. Tehát, az üzemek­ben, a gazdasági egységeknél igenis alapvető kritérium, hogy a termelés gazdasá­gos legyen, amennyiben nem az, szükséges annak megváltoztatása új, a pia­con haszonnal értékesíthető termékek előállítása. Vagyis kívánatos, hogy elsősorban termékszerkezetváltással, vállalkozásokkal, hatékony­sággal, a tőke, az eszközök és a munkaerő ésszerű „ára­moltatásával” érjék el a termelés gazdaságosságát, s ne a létszámleépítés legyen ehhez az alapvető eszköz. A Tiszafüred térségében kialakult foglalkoztatáspo­litikai helyzet a megye más területeihez képest is mutat eltérő vonásokat. Itt még ma is érvényesülnek a gaz­daságfej leszés extenzív mó­dozatai, ugyanakkor miköz­ben egy-egy üzemben mun­kaerőhiány van, jelentős a nem foglalkoztatott munka­képes emberek száma — zö­mében nők és fiatalok, kö­zöttük érettségizettek is — és a településeken találko­zunk a „munkahelynélküli­ség” jelenségeivel. Tiszafü­reden a koncentrált iparte­lepítés eredményeként a vá­rossá fejlődés felgyorsult, viszont e folyamat kitermelt több olyan foglalkoztatás­politikai feszültséget, amely csak a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek tervszerű együttműködésével oldható fel. A térségben a száz dolgo­zónál többet foglalkoztató üzemek állóeszköz-állomá­nya 900 millió forintról 1,6 Az Országgyűlés Honvé­delmi Bizottsága kedden a Paksi Atomerőműben tartot­ta ülését. A képviselők tájé­kozódtak az atomerőmű mű­ködésének biztonsági felté­teleiről, valamint az erőmű­ben keletkező hulladékok tá­rolásáról, illetve az ezzel kapcsolatos vitás kérdések­ről és lehetőségekről. A bizottság tagjainak Fo- nya József, a Paksi Atom­erőmű Vállalat vezérigazga­tója adott tájékoztatást. El­mondta, hogy az atomerőmű építésének első üteme, va­gyis a négy reaktorblokk lé­tesítése 97 milliárd forintba került, arnyiek 30 százaléka a biztonság megteremtései szolgálta. A beruházási hite­leket folyamatosan törleszti a vállalat, de az atomerőmű még így is 92 fillérrel ol­csóbban állít elő egy kilo- vattóra villamosenergiát, mint a szén- vagy olajtüze­lésű erőművek. Az ésszerű­ség tehát mindenképpen az atomerőmű bővítése mellett szól, továbbá az is, hogy a nemzetközi mérések és pub­likációk szerint a paksi atomerőmű a világ tíz leg­jobb teljesítményű és leg­biztonságosabb ilyen erőmű­ve közé tartozik. Pónya József elmondta, hogy a világon elsőként Pak­son vezették be azt á biz­tonsági megoldást, hogy a szolgálatban lévő, a vezény­lőtermekben a műszereket figyelő szakemberek szük­ség esetén URH-készülékkel bármikor elérhetik ottho­nukban pihenő kollégáik va­lamelyikét konzultáció céljá­milliárdra nőtt. A fejlődés vitathatatlan, ugyanakkor a mezőgazdasági nagyüzemek alaptevékenységük fejlesz­tését — a meliorációt leszá­mítva — jó néhány terüle­ten még az egyszerű pótlást sem tudták biztosítani. Mér­séklődő fejlesztési forrásai­kat a stabilabb gazdálkodás és a helyi foglalkoztatási gondok enyhítése érdekében a melléküzemágak bővítésé­re fordították. A leglátvá­nyosabb eredmények a tisza- szentimrei és a tiszaőrsi tée- szekben jelentkeztek, vi­szont tény, hogy ezek a munkahelyteremtő beruhá­zások nem jelenítették meg a komplex termelési-fejlesz- tési-értékesítési tevékenysé­get. A térség lakónépessége a prognózisok alapján csök­kent, ugyanakkor az úgyne­vezett produktív népesség aránya, létszáma lassú nö­vekedést mutat, 1990-ig a munkavállaló korúak szá­mának mintegy ötszázas emelkedésével számolnak. Az állami vállalatok, szö­vetkezetek ez időpontig mindössze 80—100-as lét­számbővítést terveznek, új gazdasági egység telepíté­sére e térségben reálisan csak a Kőbányai Gyógyszer- árugyár régi telephelyén le­het számítani, bár több vál­lalattal tárgyalnak. Tiszabu- rán — foglalkoztatáspolitikai alapból igényelt támogatás­sal — tervezik 50—100 szak­képzetlen munkaerőt foglal­koztató üzem kialakítását. Ez utóbbi településen és Ti­szafüreden bevezették a közhasznú munkavégzés in­tézményét, Tiszaszentim- rén és Abádszalókon is vizs­gálják ennek lehetőségét. Várhatóan erősödik az a folyamat, amelynek eredmé­nye több üzemben a mun­kavállalói viszony jelentő­sebb mértékű megszűnése, a munkaerőmozgás felgyor­sulása. ból. Így enyhült az idegi ter­helés ebben a nagy felelős­séggel járó szolgálatban, s tovább növekedett az üzem- irányítás biztonsága. iMarótihy László a PAV nukleáris igazgatója az erő­művi veszélyes hulladékok tárolásáról adott részletes in­formációt a Honvédelmi Bi­zottság tagjainak. Ismertette annak a tárolónak a tervét, amelyet a Baranya megyei Öfalu határában akartak lé­tesíteni, s az építési tervnek — a hírközlő szervek révén közismert — átmeneti meg­hiúsulását. A tervezett hul­ladéktemető 600 évre szólóan sokszoros tárolási biztonsá­got nyújtana, ezalatt pedig lebomlik, veszélytelenné vá­lik a sugárzó anyag. Orszá­gos érdek, hogy ezt a tárolót valahol felépítsék, s jelen­leg tárgyalások folynak a kérdés mielőbbi megoldása céljából. Felvetődött az ülésen az a kérdés is, hogy az atomerő­műben előfordult-e már az egészségre káros sugárterhe­lés. A vezérigazgató közölte, hogy ilyen eset nem volt, és akit a megengedett sugár- terhelésnek akár csak a fe­le is ér, az legalább egy évig nem tartózkodhat a belső zónában. További kérdések­re válaszolva a PAV vezetői elmondták, hogy az erőmű 30 kilométeres körzetében állandóan mérik a levegő, a növényzet, a víz és a talaj sugárszintjét, és ez immár évek óta csak átmenetileg, kis területeken haladja meg a termesztés háttérsugár­zást. A vitában kikristályoso­dott: annak ellenére, hogy a térség 59 gazdálkodó egysé­gének jelentős hányada nem helyi központú, kívánalom velük szemben a foglalkoz­tatási helyzet feszültségei­nek eredményes, vállalkozá­sokkal való enyhítése. Jelen­tős feladatok vannak a kü­lönböző szakmai képzési te­rületeken, nem engedhető meg például az a luxus, hogy a tiszafüredi szakmun­kásképző alig 60 százalékban kihasznált, a gyakorlati ok­tatás feltételeinek hiánya miatt. A párt-végrehajtóbizott­ság megállapította, hogy a párt és tanácsi szervek ké­sésben vannak, nincsenek felkészülve a foglalkoztatás­politika jelenlegi helyzeté­nek komplex elemzésére, a várható fejlemények súlyát, hatását előrejelzések hiányá­ban a jelentés kevésbé ér­zékeltette és a célokat, a feladatokat nem tudta jól meghatározni. Szükséges te­hát egy, a térségre vonat­kozó foglalkoztatáspolitikai . koncepció kialakítása, ehhez célok és módszerek, közép- és hosszú távra szóló tenni­valók meghatározása, úgy hogy bennük nyilvánvalóan különüljenek el a párt- és állami szervek, a tömegszer­vezetek és a gazdasági egy­ségek, az ott dolgozó pártta­gok feladatai. E koncepció tervét az abban foglalt al­ternatívákat vitassák meg a térség illetékes párttestüle- tei, a tanácsi, vállalati veze­tői. Szükséges, hogy a szak­képzés feltételeinek megte­remtésében az átképzés szé­lesebb körű alkalmazásában kezdeményező, orientáló sze­repet vállaljanak a párt­szervek. Fogalmazzák meg e koncepció kidolgozói a célok eléréséhez, a feladatok vég­rehajtásához szükséges se­gítséget is a megyei, állami és pártszervek részére. A vegyiparban Szakszervezeti férum Szociálpolitikai és társada­lombiztosítási kérdésekről szervezett fórumot kedden az ágazathoz tartozó vállala­tok szakembereinek a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerve­zete. Több mint száz, jobbá­ra a mindennapi munkához, ügyvitelhez kapcsolódó kér­dést gyűjtöttek össZe a fó­rumra és juttattak el a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztériumhoz, valamint az Országos Társadalombiztosí­tási Főigazgatósághoz. A kérdésekre a minisztérium, a főigazgatóság és a SZOT szakemberei válaszoltak. A fórum kapcsán több ésszerű javaslat is felmerült, ezeket a jogszabályok, előírások módosítása során figyelembe veszik majd. Többen felvetették, hogy miközben romlik az egész­ségügyi ellátás színvonala, a dolgozók attól tartanak, hogy ingyenessége is veszélybe kerül. Többen rámutattak arra, hogy a jövőben időszerű len­ne különválasztani a társa­dalombiztosítási ellátásokat az állami juttatásoktól, s tisztázni, hogy mi fizetendő a vállalati és a dolgozói tár­sadalombiztosítási járulé­kokból, s mi az állami költ­ségvetésből. A fórumon el­hangzott: kormányzati dön­tés van már arra, hogy a tár­sadalombiztosítást el kell választani az állami költség- vetéstől, s fokozatosan meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy a társadalom- biztosítás önállóan gazdál­kodjék. Ebbe az irányba az első lépéseket várhatóan már a jövő év elején megte­szik. Tájékozódás az atomerőműben Pakson tanácskozott az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága Jó program — gyenge takarmány A felvásárló cégeknek és a termelőknek egyaránt érde­ke, hogy minél jobb minősé­gű húst állítsanak elő. Ez a törekvés egyébként ma már tetten is érhető a sertéstar­tó gazdaságok és a kisterme­lők körében is, csak az utób­biak mostanában egyre többször zúgolódnak azért, mert — mint mondják — a tápok minősége nem a leg­— Vajon alátámasztja-e mindezt a tapasztalat? — ezt a kérdést teszem fel Hajdú Józsefnek, a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat termeltetési és fel- vásárlási főosztályvezetőjé­nek, aki némi gondolkodás után így válaszol: — Kétségtelen, hogy az utóbbi néhány évben a mi­nőségi sertések felé tolódott el a, kereslet. Erre példa, hogy míg 1985-ben az összes háztájiból származó vágóál­latok 50—60 százalékát tet­ték ki a fehér hússertések, addig ma már 80 százalék­ban Kahyb és Hungahyb — vagyis minőségi — sertések kerülnek ide. S ezek bizony hizlalásuk során jobb eledelt kívánnak. De a takarmány­ellátás minőségi színvonala nem tartott lépést ezzel az igénnyel, legalábbis vágása­ink eredményei erre enged­nek következtetni. Mondhat­nám úgyis, hogy a fehér hús­sertések mennyiségének nö­velésével a húsok minősége számottevően nem javult. Igaz, a nagyüzemeknél vál­tozatlan maradt, a háztáji­ban nevelt sertéseknél vi­szont fél osztályzattal rosz- szabb a minőség, ami tulaj­donképpen azt jelenti, hogy azonos súlyt és fajtát ala- pulvéve a háztáji sertésen 5 kilóval több zsír található, mint a nagyüzemin. Talán Szűkebb pátriánkban évente mintegy 500 ezer ton­na keveréktakarmányt hasz­nálnak fel, s ebből 380 ezer tonnát a Szolnok Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat készít és értékesít, így kézenfekvő, hogy beszél­getésünk folytatódik. — Az bizonyított tény — kínál hellyel Búzás Sándor igazgatóhelyettes —, hogy a fehér hússertések fehérje­igénye egy mázsa takar­mányra számítva 14—15 szá­zalékos, vagyis elég magas. Ennek biztosítását egyébként a tavaly januárban életbe lépett takarmányrendelet is előírja. De ahhoz, hogy tar­tani lehessen a kívánt arányt, gyorsan kiderült, hogy országosan az eddig fel­használt fehérjemennyiség duplájára lenne szükség. S ez a jelenlegi gazdasági hely­zetben elképzelhetetlen, kü­lönösen akkor, ha tudja, jobb. így aztán tovább kell tartani a sertéseket — ami alaposan megnöveli a költ­ségeiket — annak érdekében, hogy egy adott súlyra meg­hízzanak, s ráadásul akkor sem hús, hanem sokkal in­kább zsír rakódik rájuk, amiért viszont átvételkor jó­val kevesebbet fizet a fel­vásárló cég. azért van ez így, mert a ter­melőszövetkezetekben, álla­mi gazdaságokban mára már megtalálták azt a legoptimá lisabb takarmányösszetétell. amellyel jobb minőségű húst lehet előállítani. Persze az igazsághoz tartozik, hogy van még mit javítani a nagyüze­meknek is. A háztájiban pe­dig — mint említettem — még rosszabb a helyzet. — Mi egyébként szüntele­nül keressük annak lehetősé­gét — kapcsolódik a beszél­getésbe Péter Gábor, a válla­lat termeltetési igazgatóhe­lyettese —. hogy miként le­hetne ezen a helyzeten mi­hamarabb változtatni, hisz érdekünk fűződik hozzá. Gondolja csak el, az évi 500 ezres vágósertés felvásárlá­sunk fele a háztájiból szár­mazik, s az imént említett darabonkénti plusz 5 kiló zsírt figyelembe véve, éven­te 12 ezer 500 mázsával több szalonnát termelünk. Pedig ez akár. hús is lehetne, ami­ért természetesen többet tud­nánk fizetni a kistermelők­nek. s végsősoron mi is drá­gábban értékesíthetnénk azt a piacon, összegezve: mi úgy látjuk, hogy vagy a tartás, vagy a takarmányozás ludas a dologban, de gyanítjuk, in­kább az utóbbi — vagyis a nem megfelelő takarmánvo- zás — játszik közre a rosz- szabb minőségben. hogy eddig is tekintélyes mennyiségű tőkés importból származó fehérjét használ­tunk fel, aminek további nö­velésére egyszerűen nincs le­hetőség. Arról már nem is beszélve, hogy időközben a szója — mert erről van szó — világpiaci ára is emelke­dett, s ez a vállalatnak 12 millió forint plusz kiadást jelent. Ennek a helyzetnek a meg­változtatására, enyhítésére — vetem közbe — hirdette meg a MÉM a fehérjeprogramot, hogy a gazdaságok ne legye­nek teljesen kiszolgáltatva, és a jobb takarmányellátás érdekében saját földjeiken is termeljenek borsót, csil­lagfürtöt. vagyis olyan növé­nyeket, amelyek gazdagok fehérjékben. — Ez így igaz — folytatja Búzás Sándor — csak késve kapcsoltunk. Arra gondolok, hogy már jóval korábban elindult országosan egy hús­program, aminek egyik leg­fontosabb feltételét — a meg­felelő minőségű takarmányt — nem biztosították. Persze a nagyüzemekben megvalósí­tott fegyelmezett takarmá­nyozással még így is állandó minőséget lehet produkálni, mint azt a húsipari vállalat­nál is megemlítették. Véle­ményem szerint a háztáji­ban tartott sertések minősé­ge azért rosszabb a nagyüze­minél, mert egyrészt vegye- sebb az állomány, másrészt pedig a kisteremelő tulaj­donképpen nem azt a takar­mányt eteti, amit megvesz a boltban, hanem hozzákever ilyen-olyan adalékokat — kukoricát, moslékot, konyhai hulladékot —, amelyek nem a hús gyarapodását, hanem sokkal inkább az állat zsíro- sodását segítik elő. — Nézze az igazság az — folytatja az igazgatóhelyet­tes —, hogy mi biztosítjuk a takarmányokban előírt 15 százalékos fehérjearányt. Csak az nem mindegy, hogy miből... Mert a legjobb az lenne, ha szóját keverhet­nénk az állati eledelekbe, mivel az abban lévő fehérje sokkal jobban emészthető, komplettebb a más növé­nyekben fellelhető fehérjék­nél. De az előzőekben emle­getett okok miatt ezt nem tehetjük meg. s így a mi ta­karmányainkban szója he­lyett többnyire napraforgó és borsó található. Mi sem örülünk ennek — tárja szét a karját beszélgetőtársam — de hát olyan kalappal kö­szön az ember, amilyen van neki. Tájékoztatók, prospektusok Ennek ellenére igyekszünk úgyis segíteni a kistermelő­kön, hogy tanácsokat adunk számukra, tájékoztatókat, prospektusokat készítünk, amelyekben felhívjuk a fi­gyelmet többek között arra is, hogy az állatokat mindig a korcsoportjának megfelelő keveréktakarmányokkal kell etetni, mert azok tartalmaz­zák optimális arányban a tápanyagokat, kiegészítőket, és a leggyakoribb betegségek megelőzéséhez szükséges gyógyszereket is. Azt már én teszem hozzá, hogy — mint az egyik leg­újabb ismertetőjükben olva­som — segítenek azoknak a keveréktakarmányoknak a kiválasztásában is, amelyek mellett még jól hasznosul­nak a háztartási, konyhai hulladékok, szemestermé­nyek és egyéb olcsón besze­rezhető melléktermékek, s így nagyban csökkenthetők a takarmányozás költségei. És manapság ez sem lé­nyegtelen szempont. N. T. Zsír helyett hús Legjobb a szója lenne A Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet fegyverneki üzemében rendeléstől függően évente 25—30 darab elárusító pavilont készítenek. Felvételünkön az utolsó si­mításokat végzik az egyik szállításra váró pavilonon (Fotó: Mészáros) ELHÍZNAK A HÚSSERTÉSEK Kistermelők „túltápláló” tápjai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom