Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 13. jászapáti “Kellemes környezet, kempingben barátságos emberek VISSZATÉRNEK A VENDÉGEK Kora délelőtt, s máris csak ár­nyékban, vízpar­ton érzi jól ma­gát az ember. Harminc fok fe­lé kúszik a hőmé­rő higamyszála, ilyen meleg még nem volt idén. A Jászapáti kem- pingtelep lakói is előbújtak már az enyihe éjsza­ka után a reggeli naptól átmelegedett sátraik­ból. Az árnyék még nyu­galmat, kényelmet ad, job­ban esik a szabadban. Kuchár Géza és Suhajdi István néhány napja érke­zett Pestről. Postások mind­ketten a X. kerületben és gyakran tölti együtt a két család a nyarat Jászapátin. Most két hetet szántak a kikapcsolódásra, és marad­nak, amíg a 8—10 ezer fo­rintból futja. — Tíz éve jártunk először itt, amikor az egyik munka­társunk telket vásárolt, és lejártunk üdülőt építeni hozzájuk — helyezkedik el reggeli után a családfő a kempingszékiben. — Azó­ta nem marad ki nyár Apáti nélkül. Ismerősek vagyunk itt, előre köszön a személyzet, az éttermi kiszol­gálók, de még utcabeliek is. — Otthon a tízemeletes bériházban a szomszédok sem ismerik egymást — toldja meg felesége — itt pedig kellemes, barátságos emberek élnek. Az az igaz­ság, hogy várjuk a nyarat, mikor indulunk ide. El is határoztuk, hogy telket ve­szünk és üdülőt építünk Jászapátin, ha összejön any- nyi pénzünk. Suhajdiék nemrég érkez­tek vissza a Szovjetunóból a Fekete-tengertől, de. . . — Jobb itt a hangulat — állítja a fiatalasszony — ez az igazi kikapcsolódás. Szép környezet, tiszta, szép a strand és a kemping is. Csak jót tudok mondani otthon Jászapátiról, járnak is ide a kollégáink. A napokban búcsúvacsorát rendeztünk, amikor két ismerős család­nak letelt a szabadsága. —És a költségek? — Hát igen, ez a másik oldal. Négyen vagyunk, 260 forintot fizetünk naponta. Sokai Íjuk az áremelést, a díj tavalyról majdnem meg­duplázódott. Gyenes László a fürdő és kemping helyettes vezetője, miközben letelepszünk az egyik padra, egyetértve bó­logat. A strandbelépők ugyan változatlanok marad­tak, de a kemping, mivel a tavaszra készült el, új árak­kal működik. A Víz- és Csa­tornamű Vállalat egyébként ’85-ben vette át a helyi költ­ségvetési üzemtől a strandot és a kempinget, és azóta mintegy 9 milliót költött a kettőre. Itt működik a vál­lalat egyetlen első osztályú kempingje kényelmes sátor­helyekkel, minden kocsiál­lás részére hideg-meleg vi­zes zuhanyzóval, főzőfülké­vel, Tv-szobával, ingyenes strandbelépővel. Körben frissen öntözött pázsit, kotorok, távolabb ha­talmas fák, a kerítésen túl az üdülőtelep, előttünk most érkezők fürdővendégek ke­resnek táborhelyet maguk­nak. Hely van bőven, a me­dencék is szinte üresek, pe­dig 5 is várja a strandoló- kat. Éppen ezt a tágasságot szeretik a visszajáró vendé­gek, de a vállalat sokkal nagyobb forgalomra is fel­készült. Hétközben hat— nyolcszázan, a hétvégén pe­dig két ezren kerestek ki- kapcsolódást eddig a ter- málvízű strandon. Frantisek Pelegrin Kassa mellől érkezett, rendszere­sen a bátorterenyei Pásztor Istvánokkal töltenek jó né­hány napot Jászapátin. Az idei ár meglepő számára is, de a tiszta környezet, a na­pon ta-más naponta cserélt gyógyhatású víz mellett von­zó számára az a kényelem, amit a kempingben és a strandon talál. A felkapott fürdőhelyeken délben már nem látni füvet a rengeteg plédtől, itt pedig elvész az ember. Két ember kopogtat a recepción, fizetm jöttek, in­dulnak haza. Sajnálkozik a házigazda, hogy már ilyen hamar, de megnyugtatják, lehet, hogy még idén vissza­jönnek. Először jártak itt, a kollégáktól hallottak Jász­apátiról, és most így útköz­ben tértek be. Kellemes hely, érdemes továbbadni a hírét, ez a véleményük sum­mázta, s mikor a két kazinc­barcikai vegyészmérnök ke­zébe veszi a számlát, akikor sem húzza el a száját. Visz- szajönnek, másokkal, de ak­korra lehetne szalonnasü­tőt építeni, meg szabadté­ri mozi is jó volna. A portás nyomja is kezükbe a ven­dégkönyvet, hogy írják be kívánságaikat. A strand szomszédságában a tanács már régóta készü­lődik a szabadtéri színpad rendbehozatalára, de a műve­lődési ház színes programot kínál az üdülőknek is. A szalonnasütő pedig hamaro­san megépül, néhány ezer forinton már nem múlik a vendég kívánsága. Elvégre azért áldozott milliókat a vállalat az egykori igényte­len, félillegális kempingre, hogy az üdülők jól érezzék magukat, L. P. Közérdekű bejelentések, panaszok Szaporodott a névtelen levelek száma Sok a segéllyel, a lakással kapcsolatos észrevétel A megye településeinek különböző tanácsaihoz éven­te mintegy ötezer közérde­kű bejelentés, javaslat, pa­nasz érkezik a lakosságtól.' Ha ezek témáját nézzük, a legtöbb a segélyezéssel, a lakáshelyzettel vagy a ke­reskedelmi ellátással foglal kozik. Az utóbbinál marad­va az sajnos tény, hogy nap­jainkban az üzleteket és a vendéglátó egységeket érin­tő panaszok 48,1 százaléka a vizsgálódások során megala­pozottnak, igaznak bizonyul, így kisebb-nagyobb bírságot is eredményez. Hogy melyik településen milyen észrevételeket vet fel a lakosság? Kunszentmár- tonban új belterületi busz­megállók létesítését, a bel­vízelvezetés szükségességét szorgalmazzák. Jánoshidán egyes szerződéses üzletekkel szemben voltak kifogások, míg Jászdózsán néhány ke­reskedelmi dolgozó maga­tartását tették szóvá. Jász- ladányban és Jászfényszaru- ban a hétvégi orvosi ügyelet visszaállítását szorgalmaz­ták, Cserkeszőlőn az alapel­látás és a vízszolgáltatás, Ti- szaföldváron az alapellátás és a buszközlekedés javítása szerepelt az észrevételek kö­zött. Tiszajenőn problémák adódtak a zöldség-gyümölcs- felvásárlással, Abádszalókon a bolti ellátással meg az il­legális szeméttelepekkel, míg Tiszaburán többen kérték a gyermekélelmezés javítását. Elgondolkoztató viszont, mert döntően ,a mindenna­pok demokratizmusának fo­gyatékosságaira vezethető vissza, hogy tovább nőtt a névtelen bejelentések, pana­szok száma. Különösen a községekben, ahol egyetlen év alatt megduplázódott! mennyiségük. Az anonim észrevételek többsége jogosnak, megala­pozottnak bizonyult, így szó volt azokban a zugkocsmák­ról, húsüzemi lopásokról, adócsalásról, a szeméttele­pek rendetlen voltáról, az elégtelen kereskedelmi ellá­tásról, a lakás-, és a telek­helyzetről, valamint a köz­épületek előtti esetenkénti áldatlan „környezetkultúrá­ról”. rendetlenségről. Hogy a küldemények alá mindezek ellenére mégsem írták a ne­vüket, jelenleg is azt bizo­nyítja: félnek az esetleges következményektől, azaz nem bíznak vagy nem hisz­lek a hivatal titoktartásá­ban, a vezetők velük szem­beni jóindulatában. Sajnos a bejelentések kö­zött akadnak olyanok is. amelyek évről évre szerepel­nek a listán, de megvalósítá­suk olyan anyagi, pénzügyi nehézségekbe ütközik (pl. burkolt utak, rendelők épí­tése, új vízműrendszer stb.), amely esetleg több esztendőt igényel. Némi gyógyír, hogy az évi 5 ezer 81 panasznak, észre­vételnek, bejelentésnek több mint a felét nyolc napon be­lül elintézik. ugyanakkor például a panaszok 35 szá­zalékának a rendezése már harminc napot igényel, sőt két százalékuk megoldása az ügy bonyolultsága, összetett volta miatt az egy hónapot is túllépi. Ez még önmagá­ban nem lenne baj, de az már igen, hogy adódnak ese­tek, amikor erről ,a csúszás­ról időben nem értesítik az az ügyfelet. A bejelentésekről, pana­szokról, észrevételekről és ezek kezeléséről a megyei tanács vb. titkárságának szervezeti és jogi osztálya tájékoztatót adott ki. Ebben hangsúlyozzák, hogy csökke­nés csak abban az esetben várható, ha egyes tanácsfó­rumokon, rendezvényeken a csupán érdeklődésből vagy információ hiányából el­hangzott lakossági kérdése­ket, az ügyekben járatos tisztségviselők helyben meg­válaszolják, így azok a to­vábbiakban nem duzzasztják az aktákat. Hiszen a válasz­adók tárgyilagossága, szak­mai és helyi ügyekben való jártassága önmagában is csökkentheti az azonos té­mákban esetenként vissza­visszatérő lakossági kérdések számát. Igaz, ehhez az szük­séges, hogy a közreműkö­dők — legyenek azok áfész- vezetők, kereskedelmi szak­emberek, tanácsi dolgozók, vagy bárki más — napra­kész információkkal, elkép­zelésekkel rendelkezzenek a felvetésekre és a nehézsé­gek mielőbbi megszüntetésé­re, kiküszöbölésére. D. Sz. M. Információnk szerint... Megjegyzés egy félreértéshez Felértékelődött napjaink­ban az információ. A dön­téshozatal talpköve az. hogy a véleményalkotásra hiva­tott csalhatatlan pontosság­gal tudja, milyen a valós helyzet ott. ahol ő határozni kényszerül. Az információ tehát aranyat ér — már ha pontos. Mert egy félreértés akár milliós — mit milliós, milliárdos károkat is okoz­hat az életben. Mondom, tu­dom, mennyit ér egy jó in­formáció, ennek ellenére :n- gyen és bérmentve közlöm a Jászkun Volánnal, hogy az isten szerelmére félreértés áldozata ne legyen rosszul informáltsága révén! Meglepődve olvasom a Szolnok Megyei Néplap Szerkesztőségi postájában a közlekedési vállalat válaszát egy olvasói levélre. Ebben többek között ez áll: ,.In­formációink szerint a jelen­legi autóbuszjárat száma ki­elégítő." Ezek szerint a Szé­chenyi lakótelepről a város­ba igyekvők kényelmesen, levegősen tölthetik el azt a negyed órácskát, amit na­ponta az utazásra szánn ik. Am. mint ottani lakos, napi útjaim során — melyek meg­esnek kora reggeltől, késő estig. hétfőtől vasárnap éjszakáig — azt tapasztalom, hogy a Széchenyi bizony ki­nőtte a közlekedési vállalat szolgáltatását. Nincs olyan járat — legyen az a délelőtti vagy a délutáni csúcsot meg­előző, mert hát a hullámhe­gyekről nem is beszélek — hogy ne kelljen a buszon egymás nyakába szuszogni, összepréselődni, csomaggal imbolyogni. s egy-egy ka­nyarban nekivadult bolygó­ként vágni rendet a tömeg­ben. Egyszóval a járatok s\i • rűsége nem és nem kielégí­tő! Ha már az információt, ezt a felértékelődött közkin­cset így pazarlóm, azt is el­árulom. miért nem küldték vissza a kérdőívek zömét a közlekedők. Hát, csak annál az egyszerű oknál fogva, mert a Jászkun Volánt nem tartják demokratikus intéz­ménynek, ahol népszavazás­sal lehet sűríteni járatokat, esetleg menetdíjat csökken­teni — lásd Szajol viszonyla­tában — esetleg módosítani a menetrendet. Az ilyen irá­nyú kérdésekre a válasz mindig a magasból jövő ki­oktatás. Hát akkor meg mi­nek. . . Valamit azért a Volán is gyanít abból, hogy a Szé­chenyi közlekedésében nincs minden rendben, mert ezt írják: „A helyzet javítása érdekében fejlesztési ter­vünkben szerepel a Széche­nyi lakótelep járatsűrítése.’’ Jól esik olvasni, hogy mér­ték az autóbuszok zsúfoltsá­gát. Nem tudom a technika ma mit biztosít erre a cél­ra. én azért a hagyományos eszközöket részesítem előny­ben : a letépett kabátgombot, összetaposott cipőorrot és azt. hogy egy út során — ez a dolog kellemesebbik ré­sze is lehet — a kanyarok­nál hányán omlanak a ka­romba.- Pb — Júniusban véget ért az iskola, megkezdődött a nyári szünidő. Vannak azonban olyan iskolatí­pusok, ahol nyáron köte­lező szakmai gyakorla­ton kell részt venni a diákoknak. Képeink a szakmai gyakorlaton részt vevő fiatalok mun­káját örökíti meg. A He- tényi Géza Kórházban a Szakmai gyakorlaton medicusok Szűcs Eszter főorvos osztályán vizitel­nek. A patyolat vállalat­nál Horváth Imre szak-' munkástanuló vegytisz- títást végez, a 121-es Csemege boltban Püs- ki Éva kereskedelmi szakközépiskolást örö­kítettük meg, a vendég­látó szakközépiskolá­sok Balatonszéplakon a Hotel Interpresben töl­tik szakmai gyakorlatu­kat. (Fotó: Nagy Zsolt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom