Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
1988. JÚLIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kormányfő megbeszélése vállalatvezetőkkel A vita ma már más Visszhangok a parlamentből (Folytatás az 1. oldalról) kát hordozó tervet kívánnak. — A kormány készen áll arra, hogy határozottabb legyen, igazodjon a parlamenti követelményekhez, de azzal ország-világ előtt számot kell vetni, hogy a megfogalmazott igény kielégítésének társadalmi, gazdaságpolitikai következményei nagyon Ezt követően a meghívott vállalatvezetők kaptak szót. Részletesen beszámoltak szovjet partnereikkel kialakított együttműködésük tapasztalatairól, az üzleti lehetőségeket korlátozó körülményekről. Többen megfogalmazták, hogy a július 1-jétől bevezetett, a szocialista exportot érintő szigorító intézkedések okait megértik, de a szigorítást kényszerhelyzet okozta lépésnek tekintik. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy — mint a gazdasági folyamat egészében, itt is differenciált elbírálásra van szükség, a különböző érdekek figyelembe vétele mellett eltérő gazdaságossági mutatók alapján kell rangsorolni az egyes exportüzletek megítélésénél. Horváth Ede, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezér- igazgatója elmondta: nem találtak olyan korszerű szerszámgépeket a szovjet piacon, amelyek a magyar gépipar fejlesztését, vagy szinten tartását biztosítani tudnák. Dede László, a Debreceni Kötöttárugyár vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a köny- nyűipari ágazat ma még nincs felkészülve arra, hogy rövid idő alatt átállítsa kapacitásait a nyugati piacra. Ráadásul — mint több más felszólaló is hangsúlyozta — veszélyes lehet nagymértékben csökkenteni a szovjet piacon értékesített könnyűr ipari cikkek mennyiségét, hiszen egyrészt a szovjet gyártók is betölthetik a A csaknem hat órás eszmecsere végén Grósz Károly öszegezte a tanácskozás tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a megbeszélésen egyszerre, egymás mellett volt jelen az elmélet és a gyakorlat. A vita meggyőzte őt arról, hogy a vállalatokat nagy élniakarás jellemzi, egyre inkább kibontakozóban van az öntevékenység, az alkalmazkodókészség a gyorsan változó szocialista piachoz, gazdasági szerkezethez. — Egyértelmű volt a bekemények. A július 13-i központi bizottsági ülésnek az a legfontosabb feladata, hogy megjelölje a fő kontúrokat, csak ezután lehet kialakítani a szabályozórendszert. Az már látszik, hogy eredeti elképzelésünk, a stabilizációs munkaprogram szellemének megfelelő lassúbb, szolidabb mozgást felelősen fel kell gyorsítani. hiányt, másrészt pedig sorban állnak a piacra betörni szándékozó külföldi cégek. Köveskúti Lajos, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke főként a gépipari és műszeripari szövetkezetek tapasztalatai alapján támogatta azt a törekvést. hogy a magyar gyártók közelebb kerüljenek szovjet partnereikhez, a termékeket ténylegesen felhasználó vállalatokhoz. Csűri István, a MERKUR vezérigazgatója hangsúlyozta: az államközi szerződésekben rögzített idei szovjet gépkocsi-szállításokban jelentős az elmaradás. A közelmúltban Moszkvában tanácskoztak erről a szovjet illetékesekkel.' akik részben a magyar partnerekre, a Bakony Művekre és az El- zettre hárították a felelősséget, azok késedelmes szállításai miatt. Dérczy Ferenc, a VEGY- ÉPSZER vezérigazgatója arról tájékoztatta Grósz Károlyt, hogy a tengízi építkezés munkálatai rendben haladnak, a VEGYÉPSZER irányításával dolgozó magyar vállalatok mindent elkövetnek, hogy a beruházás határidőre, jó minőségben, hazánk számára gazdaságosan készüljön el. A közelmúltban egyébként felkeresték a magyar építők lakóhelyét és a beruházás helyszíneit a szovjet—olasz—japán— egyesült államokbeli érdekeltségű Tengízpolimer vegyesvállalat képviselői, s elismeréssel nyilatkoztak a magyar építők munkájáról. szélgetésből, hogy közös az a vélemény: számunkra a szocialista világpiac, és ezen belül a Szovjetunióval való együttműködés nemcsak politikai szükségszerűség — sőt nem elsősorban az —, hanem gazdasági létünk feltétele. Ha pedig így van, akkor csak egyetlen rendező elv működhet: a kölcsönös érdek, magyar oldalról, természetesen a nemzeti érdek, ami nem másra épül, mint a hatékonyságra. E nagy perspektívával rendelkező piac kihívására sem a kormány, sem a vállalatok nem tudnak egyedül választ adni. Folyamatos párbeszédre, együttműködésre van szükség, arra, hogy közösen megtaláljuk az új módszereket, eszközöket. — Én történelmi szerencsének tartom, hogy két világpiac mezsgyéjén kell megtalálni a helyünket. A tőkés piacról rengeteg munka- és kereskedelmi kultúrát, szellemi tőkét nyertünk, mindez azonban nem pótolhatta volna mindazokat az előnyöket, amelyeket az elmúlt évtizedekben a szocialista világpiaccal és a Szovjetunióval való együttműködés jelentett. — A jövő útja egy korszerűen működő, hatékony, egységes szocialista piac kialakítása, a KGST olyan továbbfejlesztése, amely alapján a tervszerűség funkciója megmarad, de valódi értékek cserélnek gazdát, valódi piac alkot értékítéletet termékről, határidőről, minőségről, fegyelemről, teljesítményről. — Bizakodó vagyok, mindenekelőtt azért, mert úgy látom, hogy a Szovjetunióban történelmi jelentőségű változások mennek végbe, óriási alkotási szabadságot teremtenek az egyes ember, a közösségek, a vállalatok számára. Meggyőződésem, hogy a szocializmus nemzetközi méretű megújulása és a hazai reformtörekvések szempontjából rendkívüli jelentőségű a most lezajlott XIX. pártkonferencia, amely iránt az egész világon rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. — A Szovjetunióban végbemenő folyamat sok szempontból azonos azzal, ami Magyarországon történik, sok szempontból gazdagabb annál. Szomszédunknál — talán tanulva a nemzetközi tapasztalatokból is — egyszerre megy végbe a politikai intézményrendszer átalakítása, valamint a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése. A gazdaság területén viszonylag rövid idő alatt messzebb sikerült jutni, mint nálunk. — Különös figyelmet érdemelnek azok, a pártkonferencián nagy hangsúlyt kapott gondolatok, amelyekről mi nagyon sokat beszélünk évek óta, de keveset tettünk e téren. így például az ellenőrzés rendszerének korszerűsítése, amely mögött egy fegyelmezettebben működő, gazdálkodó -társadalmi modell igényét látom, tehát azt, hogy mindenki alkosson, cselekedjék önállóan, hite, felelőssége alapján, de tartozzon elszámolással, legyenek kötelezettségei is — mondotta végezetül Grósz Károly, és jó munkát kívánt a jelenlévő vállalatvezetőknek. Rangsorolni gazdasági mutatók alapján Együtt a gyakorlat és az elmélet Az Országgyűlés első napján, amikoris a személyi kérdésekben döntöttek a képviselők, különösen a Parlament elnökének kiléte körül alakult ki jelentős véleménykülönbség. Amikor Stadinger István — a hivatalos ■jelölt — mellett új nevek is felmerültek, ő a titkos szavazás előtt úgy érezte, röviden a szavazók elé kell tárnia életútját, a nagyobb bizalom okát. A néhány mondatos bemutatkozás során ismertette munkásságának állomásait és ekkor hangzott el Török- szentmiklós neve is. Megtörtént a szavazás és Stadinger István a reá adott hatvanhárom százalékos szavazattöbbséget a következő maliciózus megjegyzéssel kommentálta: „Ez talán egy más ország parlamentjében elsöprő gyözelemnék számítana, én azonban azt a következtetést vonom le belőle, hogy hibátlan és odaadó munkámmal kell majd megnyerni a jövőben képviselő- társaim maradéktalan bizalmát.” A szünetben találtam alkalmat arra, hogy az Országgyűlés immár megválasztott elnökét Szolnok megyei illetőségéről kérdezzem. Nos, Stadinger István 1954-től 1956 szeptemberéig volt igazgatója a Lábasi-fé- le Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyárnak, amely most a Szolnoki Mezőgép egyik üzeme. Amint az egykori igazgató elmondta, meglehetősen mostoha gazdasági feltételek között, számos nehézséggel küszködhettek irányításának két éve alatt. Gyártmányaik közel sem ostromolták a világszínvonalat, bár némi előnyt jelentett az a tény, hogy ön- ’ tödével is rendelkeztek, így hát szabadabb mozgásterük volt a többi hasonló nagyságrendű üzemnél. Egyébként fiatalemberként albérletben lakva, hétvégi fővárosba járó vezetőként, szép élményeket gyűjtött a miklósi esztendők alatt. A kapcsolatai ma is élők, olyannyira, hogy nem egyszer keresik meg a városból és ő segít, amiben tud. Magát egyébiránt a „kortesbeszédében” olyan harsány emberként jellemezte, aki elmondhatja magáról: „ami a szívén — az a száján”. A közvetlenségével mindenesetre a Ház gazdája máris számos hívet szerzett magának. * * * Az Országgyűlés során különösen nagy közönségsikere volt dr. Király Ferenc tisza- földvári képviselő felszólalásának. Hogy mindez mivel -mérhető? Hát elsősorban is az Országgyűlés jegyzőkönyvébe beszúrt megjegyzésekkel, amelyek zárójelben tartalmazzák azt, hol volt taps vagy derültség. Azután az„Meredek vélemények” — Azonnali válasz a felvetésre zal, hogy a későbbiekben hányán idézik mondandójukban a felszólalót. Pedig dr. Király Ferenc meglehetősen „meredek” véleményt alkotott egynémely kérdésben. Különösen szívhezszólóan ecsetelte a költségvetésünknek azt az irányultságát, amelyek a tanácsi pénzek elapadásához vezetnek. Nevezetesen ahhoz a sajnálatos tényhez, hogy az elmúlt esztendő során a tanácsok forintjai nyolcmilli- árddal apadtak, aminek — a képviselő szerint — az let* a következménye, hogy a megtakarítást szinte teljes egészében a lakosságon hajtották be. íme egy szó szerinti idézet a felszólalásból: „Sorolhatnám a községekben négy-öt helyre szétszórt, százötven éves épületekben tanító iskolákat, ahol a legkisebbek udvari latrinára járnak, az összedőlt könyvtárakat, a taszító külsejű -és belsejű művelődési házakat, az ősztől tavaszig kötésig sáros utakat, a csatornák hiányában a folyamatos talaj- és vízszennyezést.” E lehangoló tabló késztetett arra, hogy megkérdezzem Bugán Mihályt, a Szolnok megyei képviselőcsoport vezetőjét, a megyei tanács elnökhelyettesét: Valóban ilyen szomorú a kép megyénkben? íme a válasz: — En nem látom ilyen gyászosnak a helyzetünket. A demográfiai hullám olykor átcsap az óvodai, iskolai létesítményeink falán, de hát erről azt mondom, hogy ezeket az árhullámokat előre meg lehet tervezni. Nyilvántartásunk van róla, hogy melyik évben hány gyerek születik, és ők mikor érnek el a bölcsődés- kor-, óvodáskor vagy az iskoláskor küszöbére. Példaként a mezőgazdaságot hozhatnám fel: ott is van az egyik évben belvíz, a másikban asztály, mégis szántanak, vetnek, aratnak. — Hiába van pontos felmérés a várható lélekszám- ról, ha egyszer nincs pénz arra, hogy bölcsődék, óvodák, iskolák épüljenek. — Megyénknek ezen a téren sincs panaszkodnivalója. Hiszen csak kapásból sorolok fel néhány olyan létesítményt, amelynek átadásánál a közelmúltban bábáskodhattunk. Abádszaló- kon iskolát avattunk, minden igényt kielégítőt; ugyancsak országos visszhangja volt a tiszafüredi oktatási intézmény átadásának, de büszkék lehetünk a tiszaörsi művelődési ház megnyitására is. Csak napokkal ezelőtt adtuk át Szolnokon a Vendéglátóipari Főiskola kollégiumát; fedél van a gyerekek feje fölött Tomajmonos- torán; Tiszaszentimrén is együtt van minden, ami az eredményes oktatáshoz szükségeltetik, és Tiszakürtön sem lehet gátja a szűkösség a sikeres iskolai tevékenységnek. Ha valami csoda folytán jelentősebb pénzhez jutna a tanácsi gazdálkodás, úgy arról kellene gondoskodni, hogy a frissen végzett szak- munkási gárdánknak munkahelye legyen s valameny- nyi fiatalnak kenyér jusson a megyében. E téren a Tiszazuggal és Abádszalók térségével vannak tartozásaink . .. P. B. Az országos átlag fölött vagyunk Segítség az időseknek Megyei helyzetkép a szociális ellátásról Az országos átlagot meghaladó számban élnek idős korú emberek megyénkben, ezért a velük való törődés mindinkább a szociális gondoskodás előterébe kerül. Gondozásukat ma már az alapellátás részeként kezelik. Az idős, sokszor egyedül élő emberek sorsának könnyítése fokozott figyelmet, ezzel együtt anyagi áldozatvállalást követel. A (különböző ellátási formák — a helyzethez alkalmazkodva — erőteljesen fejlődnek megyénk kis és nagyobb településein egyaránt. Mindezt a jogos igények gyarapodása teszi indokolttá. A folyamatos intézkedések következtében jelenleg megyénkben az országos 2 százalékos adattal szemben, 60 éven felüli lakosság 3,4 százaléka részesül szociális étkezésben. A megyei növekedést jelzi, hogy 1986-ban ez a szám nem érte el a három százalékot. S hogy a kiadásokról is képet alkothassunk, minden 60 éven felüli lakosra 107 fórint jut (országosan 91 forint). Noha a megyék között az ötödik helyen állunk az ellátottságban, a költségek tekintetében azonban korántsem ilyen kedvező a helyzet, hiszen — annak ellenére, hogy a helyi tanácsok gyakorta más településekről is átcsoportosítanak nélkülözhető forintokat — a szociális étkeztetésre fordított összeg még így is jóval alatta marad a szükségesnek, anyagi fedezet hiányában egyre több azoknak a száma, akiknek nem tudják az egyébként indokolt igényét kielégíteni. A napi ellátást biztosító idősek klubja széles körű szolgáltatást nyújt, ahol ennek feltételeit megteremtették. Jelenleg a megyében 62 ilyen klub működik, de 19 kisebb településen ma még nem hozták létre az idősek klubját, összességében így csak az idősek 7,4 százaléka részesülhet ebben az ellátásban. Igaz, hogy az országos átlag még ennél is alacsonyabb, mindössze 1,7, s a tízezer lakosra jutó elhelyezések száma is csaknem harminccal több a megyében a hazai átlagnál. A nagyobb arányú fejlesztésnek itt is a pénzhiány szab határt, hiszen a klubok fenntartása személyenként évente csaknem húszezer forintba kerül. Fokozódik a szállást biztosító idősek klubja iránti igény is. Ez már csak azért is érthető, mert ez az ellátási forma egyrészt áthidaló megoldást jelent a szociális otthoni elhelyezésre várakozóknak, másrészt biztosítja a tanyasi idős emberek ellátását is. Egyelőre azonban csak elenyésző kisebbségük részesülhet ebben a gondoskodásban, az elmúlt év végén ugyanis a megyében összesen ötvennégyen jutottak szálláshoz az idősek klubjában. Az idős korú lakosság több mint fele hetven éven felüli. Különös gondoskodást igényelnek, otthoni életvitelüket a házi gondozószolgálat segíti. De nemcsak ők, a hatvan évnél idősebbek 4,1 százaléka is igénybe veheti ezt a szolgáltatást. Noha az országos 2,9 százalékos arányt ez jóval meghaladja, a megye sajátosságaiból adódóan a túlterhelt gondozószolgálat további fejlesztése a rászorulók számának növekedése miatt mindinkább indokolttá válik.
