Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-21 / 173. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 21. IA tudomány vHága Az álmok autója Miért Mercedes a Mercedes? Mercedes... az álmok autó­ja. Elegancia, . kényelem, megbízhatóság. Miniszterek, diplomaták, gyáriparosak (Budapesten zöldségesek) autója, mely egyúttal stá- tusz-sznmbólum is. Hogyan jött létre, kii a névadója e sokszor új technikai ös­vényt taposó gépkocsinak? A történet messzire nyúlik vissza, a Daimler-cég törté­netéhez. A múlt század vé­gén, az autózás őskorában már létezett a Daimler-vál- lalikozás, amely azonban üz­leti nehézségeikkel viasko­dott. 1897-ben a cannstadti (Németország) műhelyben látogatást tett az osztrák származású, de Nizzában élő Emil Jetiinek. Róla tudni •kell, hogy kalandos fiatalság után előbb Afrikában tele­auitó volt, Jelűnek is vásá­rolt magának hármat is, köztük egy négyüléses Benz- et. Az 1897-es említett látoga­táskor Jelűnek azzal állt elő a cég vezetőinek, Daimler- nek és Mayibachnak, hogy gyorsabb, szebb kocsit akar, olyat, amilyen még senki­nek sincs. És miután nem­csak az üzlethez, de a tech­nikához is értett, kifejtette, hogy ez a kocsi már nem kö­vetheti a fiáker hagyomá­nyos alakját, nem lehet „mo- torosított hintó”. Mivel tel­jesen új erő hajtja, legyen sajátos alakja, és kis kere­kei, hogy ne tudjon köny- nyen felborulni. Jelűnek szándékát Maybach értette meg legjobban, technikus­fantáziája gyorsan felvázolt pedett le, majd szerencsés házasság után déligyümölcs kereskedő lett Nizzában, ké­sőbb apósa segítségével oszt­rák—magyar konzul. Beke­rült a felső tízezerbe, a né­met iparbárók, orosz nagy­hercegek, francia szépasz- szanyok, angol lordok és in­diai maharadzsák társaságá­ba. S minthogy e társaság legdivatosabb hóbortja az egy alacsony építésű elől el­helyezett motorral, hátul meghajtott kerekekkel gör­dülő gépkocsit. A gyártás megkezdése előtt le kellett győzni a kockázatot nehezen vállaló pénzügyi vezetők el­lenállását. 1899-re el is ké­szült egy 23 lóerős Daimler— Phönix kocsi, amely ebben az évben, március 21-én a nizzai versenyen díjat nyert. A kocsinak nevet keűett ad­ni, és Jelűnek tizenegy éves leányáról a kocsit Merce­desnek nevezték el. Műszakilag újdonságot je­lentett a vezérelt szívósze­lep, amelyen — a korábbi megoldástól eltérően — hir­telen áramlott be a gázke­verék, ami tökéletesebb el- keveredést biztosított. A gáz mennyiségét lábbal — pe­dállal — szabályozták: elek­tromos gyújtást alkalmaztak, az előgyújtást-utógyújtást a kormánykeréken levő kar­ral lehetett beállítani. A motcrteknő — karter — alu­míniumöntvény volt, a gép súlya 238 kilogrammot nyo­mott, ami lóerőnként 6,8 ki­logramm motorsúlyt jelen­tett. A kerekek görgőcsap- ágyasok voltak. Az első ke­rékpár még kisebb volt, mint a hátsó. A karosszéria külső felén levő, majd belülre, a vezető lábához beépített ku- lisszás kapcsoló a húszas évek közepéig általánosan használatban maradt. A ten­gelykapcsoló a lendítőkerék­be épített, bőrrel bevont csonkakúp alakú „kuplung” volt, éppúgy Maybach újítá­sa, mint a kenés és fékezés számos szerkezeti részlete. Ezzel a benzinfiáker autó­vá, a gépkocsiépítés pedig autógyártássá alakult. Ekkor kezdődik meg a gépkocsi hallatlanul színes, kalandos korszaka. És a Mercedes kocsik mindig is fontos mér­földkövet jelentettek ebben a korszákban. Képünkön: több mint egy millió dollárért kelt el ez az 1928-as Mercedes—Benz 6805 Cabriolet az idei árve­résen, Genfben. A híres, an­tik autók ma is nagy érté­ket jelentenek. (MTI — Kül­földi Képszerkesztőség). Az ékszerteknős „magánélete" Gyorsan úszó ragadozó Az ékszerteknős még azok­nak az emberéknek is meg­nyeri a tetszését, akik egyéb­ként irtóznak a hüllőktől, •kétéltűektől, kígyóktól, bé­káktól. Hiszen nemcsak ne­vükben, hanem testük, pán­céljuk színeiben, mintázatá­ban, formájában is valóban olyanok, mint a különös ék­szerek. (Egykor készítettek ás brosst a fiatal, kis ter­metű példányok páncéljá­ból). Számos fajuk él Észaik- Amerilka déli részén és Dél- ikelet-Ázsttában a lassú folyó­vizekben és a tavaikban. Észak-Amerikából szárma­zik az a vörös fülű ékszer- teknős, amelynek egyes pél­dányait a díszállat-kereske­désekben nálunk is megvá­sárolhatjuk. A vörös fülű el­nevezést bizonyára arról a vörös sávról kapta, amely szemétől a tarkójáig húzó­dik, mert a teknősöknek nin­csen fülük, pontosabban sza­rul emez fedi külső hallójá­ratukat, s így kívülről sem­mi sem árulja el az egyéb­ként jól fejlett hallószervü­ket. Fejlettsége eűenére azonban mégsem elsősorban a hallószervüket, hanem in­kább a látásukra és az igen érzékeny szaglásukra tá­maszkodnak táplálékkeresés közben vagy az ellenség fel­fedezésében. Az ékszerteknős szív- vagy ovális alakú, kifejletten 18— 20 cm hosszú és 12—14 cm széles hátpáncéljának külső pikkelyeit szalmasárga csi­kók, a csíkok két szélét mé­regzöld foltok tarkítják. Krómsárga haspáncélját szimmetrikusan elhelyezke­dő szabálytalan foltok dí­szítik, s hasonló foltok sze­gélyezik a hátpáncél alsó ká­váját is. Állatunknak még a bőre is színes: fején és lába­in világoszold csíkok futnak végig. Csak ivarérettségük után különböztethetők meg a hímek és a nőstények egy­mástól: a hím haspáncélja homorúbb, farka hosszabb és izmosabb a nőstényénél. Képünkön a kitűnő úszó hírében álló ékszerteknőst láthatjuk. Megfigyelhetjük, hogy lábujjai között úszóhár­tyák feszülnek. Az élénk mozgású ragadozó különféle vízi rovarokat, férgeket, pu­hatestűeket, halivadékokat stb. zsákmányol természetes életterében (terráriumi ét­rendjük összeállításánál er­re figyelemmel is kell len­ni). Szemölcsök fagyasztása A legújabb műszerekkel egyszerűen és pontos célzás­sal elvégezhető a szemöl­csök célszerű kezelése: a fa­gyasztás. Az NSZK-ban ki­fejlesztett legújabb hűtő ru­dakat cseppfolyós nitrogén­nel mínusz 200 C-fokos hő­mérsékletre hűtve az érintett bőrfelületre helyezi az or­vos. A fagyasztás a sze­mölcstől függően 30 másod­perctől néhány percig tart. A különböző műszercsúcsok­kal a legkülönbözőbb alakú szemölcsöket lehet kezelni. Egy-két nap elteltével hó­lyag keletkezik, amely az égési sebek hólyagjaihoz ha­sonlóan gyógyul. Nagyobb kiterjedésű szemölcsöket, daganatokat egyfajta szóró­palackkal kezelnek: a vá­kuumszigetelt üvegpalackból pontosan meghatározott mennyiségű cseppfolyós nit­rogént lehet a kezelendő bőrfelületre szórni. A fa­gyasztás jóval kevésbé fáj­dalmas, mint a többi mód­szer, eredményesebb a keze­lés és alig marad heg utá­na. Milliárdos értékeink védelmében Az épületek laboratóriumi vizsgálata Épületeink sok milliárd forintot érnek, de használ­hatóságuk, élettartamuk mégsem egyszerűen csak gazdasági kérdés. Házaink­ban laknak, gyárainkban dolgoznak, a kórházakban gyógyítanak, iskoláinkban tanítanak. És ahogy az egészséges ember is rászo­rul az állandó orvosi ellen­őrzésre, úgy van szükség épületeinknél is az állandó műszaki felügyeletre, arra, hogy mindenkori állapotu­kat „látlelet” tükrözze. Az ilyenfajta diagnoszti­kai munka — állapotmegha- tározó tevékenység — jelen­tős része az építőipart szol­gáló tudományos intézetek laboratóriumaiban folyik. Vizsgálják az anyagokat, az új konstrukciók képessége­it. minőségét, használhatósá­gát. De gyakran ki kell lép­ni a laboratóriumból. A szakértő ilyenkor a „műkö­dő” épületet vizsgálja mű­szerei segítségével. Megálla­pítja, hogy mennyit örege­dett a szerkezet, nem vál- toztak-e a beépített anyagok tulajdonságai. a kísérleti épületek mennyiben felelnek meg a várakozásoknak stb. Minden épületet persze nem lehet (és nem is kell) rendszeresen vizsgálni. Né­hány esetben azonban fel­tétlenül szükség van erre, például akkor, ha az épület használója vaflami rendelle­nességet tapasztal, ha építés közben megcsúszik az egyik épületrész, vagy ha kiderül, hogy egy korábban használt építőanyag veszélyesen öreg­szik. (Ez utóbbira példa a bauxitfoeton). Megint más a helyzet az úgynevezett kísérleti épüle­teknél. Ha új építési techno­lógiát vezetnek be, ha új anyagot használnak, ha az eddigiektől eltér a tervezési elképzelés, akkor egyenesen kötelező a korábban elvég­zett laboratóriumi és mo­dellkísérletek eredményeit a valóságban is ellenőrizni. Felvételünkön egy előre­gyártott épületelem labora­tóriumi ellenőrzését láthat­juk, annak terhelés alatti viselkedését vizsgálják. Kapcsolom a számítógépet A vonal végén az akusztikus modem Ismerősöm Canberrától, az ausztrál fővárostól 250 km- re, egy farmon járt. A gaz­da, aki elsősorban juhte­nyésztéssel foglalkozott, jog­gal dicsekedett a személyi számítógépével, amely pilla­natok alatt tudatta vele a piaci lehetőségeket, azaz azt, hogy hol, milyen feltételek­kel lehet eladni, vagy éppen vásárolni. Hogyan is tudha­tott volna egy ausztrál far-, mer ezen az isten háta mö­götti helyen például Magyar- országról, ha nem lett volna egy adatátviteli vonalon ke­resztül összeköttetésben egy nagy, Canberrái számítógépes adatbázissal, s nem fedezte volna fel hazánkat azok so­rában, akik szintén expor­tálnak juhhúst a világ kü­lönböző országaiba. * Az ausztrál példa persze utópisztikusnak tűnhet a magyar viszonyok ismereté­ben, azonban az vitathatat­lan, hogy „sokat tudó” adat­bankok hazánkban is létez­nek, csak éppen az infra­struktúra fejletlensége miatt, azok elérése erősen korláto­zott. E korlátok sorában el­sők között említhető ja kü­lönböző számítógépek eltérő működése, illetve az adatát­viteli célokat is szolgáló táv­közlési vonalaink bizonyta­lansága és szűkössége. Olyan fejletlen távközlési hálózattal rendelkező {>rszág, mint hazánk, persze a 'leghe­lyesebb úton akkor j^r, ha a meglévő eszközeit igyek­szik többszörösen kihasznál­ni, azáz a létező telefonvo­nalakon minél nagyobtj) adat- forgalmat lebonyolítani. Olyan eszközt, ami a táv­adatfeldolgozáshoz elenged­hetetlenül szükséges, I már régen alkalmaznak hazánk­ban is. Ezek az eszközök a galvanikus csatolású mode­mek, amelyek két vagy több számítógép egymással1 való, nagytávolságú kommuniká­ciójához szükséges berende­zések. Ezek viszonylag elter­jedtek ugyan, azonban kü­lön megoldandó probléma, a más-más típusú gépek össze­kapcsolása. Coopinform — akusztikus modem Az OKISZ Számítástech­nikai és Szervezési Leány­vállalata, a Coopinform, 1985-ös alakulása után azon­nal hozzákezdett az úgyne­vezett akusztikus modemek gyártásához. A berendezés lényege az, hogy a kapcsolt távbeszélő hálózaton, azaz egy létrejött telefonhívás se­gítségével lehet a hívó és hí­vott számítógépét úgy össze­kapcsolni, hogy azok eltérő típusuk eűenére is tudjanak egymással kommunikálni. Az akusztikus jelátalakítás­ban a nagy trükk éppen az, hogy egy uniformizált jelso­rozatot küldünk a felépült távbeszélő vonalra a modem segítségével, majd a távolvé­gen ezek ismét visszaalakul­nak az ottani gép által ért­hető jelekké. Komoljj’ előny a kapcsolt hálózatoknál, hogy nemzetközi előírások, szerinti jelfrissítés történik, azaz az akusztikus modem segítségével országok) konti­nensek közötti adatforgalom is létrejöhet. Jelentősége le­het persze két hivatali szoba közötti alkalmazásnak is. Ezt az eszközt, melyet ha­zai anyagból elsőként a Coopinform gyárt, több íz­ben is próbára tették. Talán a legígéretesebb kísérlet az Élő sejtek tanulmányozására Lézerelektron-mikroszkóp Az elektronmikroszkópnak nagy hátránya, hogy élő ob­jektumok nem figyelhetők meg vele. A Szovjetunióban most kifejlesztett vetítő lé­zermikroszkóppal viszont tanulmányozhatják az élő sejtben végbemenő folyama­tokat is. A nagy fényerejű, éles képet nagyméretű vá­szonra vetíthetik ki, és gyors működésű kamerákkal a folyamat bármely részletét megörökíthetik a későbbi elemzés céljára. Állati egy­sejtűeket vizsgálva az újfaj­ta lézermikroszkóppal, már­is fontos adatokhoz jutot­tak az idegimpulzusok meg­jelenésének mechanizmusá­ról. Az újfajta lézermikrosz­kópot nemcsak a biológiai kutatásiban, hanem anyag- vizsgálati célokra is fel­használhatják. Fröccsöntéssel Műanyag favágiék A nyugatnémet Bayer cég olyan poliamid műanyagot ké­szített, amelyből favágoékek is formálhatók. Ezek még szélső­séges hőmérsékleti körülmé­nyek között is alkalnjazhatók: a favágók fejszecsapásai' hete­ken át tartó mínusz 2S> C-fokos hidegben is kibírták. A polia­mid ékek — gazdaságosan — fröccsöntéssel gyárthatók. Elő­nyük az is, hogy könnyűek — mindössze 300 grammot nyom­nak és korrózióállók. Csekély tömegük megkönnyíti a keze­lésüket és a szállításukat, s még a sérülés veszélyét is csökkentik. 1987-es Országos Diáknapok alkalmával valósult meg, amikor egy budapesti, köz­ponti szerkesztőségi helyszí­nen lévő számítógépbe 7 vi­déki városból küldtek a tu­dósítók friss híranyagokat. E célra Commodore—64-es szá­mítógépeket és akusztikus modemeket használtak. A hét vidéki városból kettőt csak kézi kapcsolással lehe­tett hívni, mégis nagyság­rendekkel rövidebb idő kel­lett a cikkek beérkezéséhez, egyszóval a lap megszerkesz­téséhez, betördeléséhez. Az adatátvitel során minimális volt a hibaszázalék, össze­sen 4—5 esetben keűett az anyagot újraküldeni. Olyan tervről is tudunk, hogy Pécsett, ahol a lakók egészségügyi adatait számí­tógép őrzi, a kórház azt ter­vezi, hogy a mentőautókat akusztikus modemekkel sze­reli fel. Ezeknek a segítségé­vel elérhető az, hogy addig, amíg az esetleg kómában lé­vő beteg a kórházba érkezik, a legfontosabb jellemzőit — vércsoportját, gyógyszerér­zékenységét stb. — megtud­ják, s így a gyors beavatko­zás megnyugtatóan megala­pozott legyen. Raktározott ismeretek Az életnek szinte minden területén fontos, hogy az egyszer már fáradságos munkával megszerzett isme­retekhez könnyen, s lehető­leg minél többen hozzáfér­hessünk. A technikai szín­vonal nem csak abban mé­retik meg, milyen fejlettek vagyunk egy-egy részterüle­ten, hanem abban' is, hogy az esetleg nem a világszín­vonalat reprezentáló helyze­tünkön hogyan tudunk vi­szonylag olcsón, alkalmas eszközökkel javítani, hogyan tudjuk például a szűkös adatátviteli utak lehetősé­geit jobban kihasználni. A tőkés országokban az akusztikus jelátvitel már el­terjedt megoldásnak számít. Itthon — a hazai gyártás ko­rábbi hiánya, valamint az import berendezések magas ára miatt — csak most kezd­jük kóstolgatni. Akkor, ami­kor napjainkban az informá­ció gyorsasága maga is ter­melő erő, gondolom hamaro­san rájövünk ennek az új­szerű megoldásnak az ízére. Szilas Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom