Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
1988. JÚLIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jövőre Verseghy Nyomda Két miniatűr könyv a gyűjtőknek A napokban két miniatűr könyvecske jelent meg a Szolnoki Nyomda Vállalat kiadásában. Mielőtt bárki is sietne a könyvesboltokba beszerezni őket, gyorsan leszögezzük: a kiadványok nem kaphatóak majd az állami és magánforgalomban, pusztán a gyűjtők ritkaságait gyarapítják. A két könyvecske születéséről Gombkötő Béla a Szolnoki Nyomda Vállalat igazgatója elmondta, hogy társadalmi összefogással jöttek létre, mégpedig a munkálatokból jelentős részt vállaltak a nyomdásznak készülő szakmunkástanulók. Az egyik kiadvány Verseghy Ferenc Erkölcsi leveleit tartalmazza. A 156 oldalas, tetszetős könyv megjelenésének két apropója van; egyrészt a Szolnoki Nyomda a tervek szerint 1989. január elsejével Verseghy Ferenc nevét veszi fel. (Köztudott, hogy az ország legtöbb nyomdája visel egy-egy olyan nevet, amelyet szinte mindenki ismer. A legjobb példa erre a Kneré.) A szolnokiak 3000 forintos díjjal pályázatot írtak ki a vállalaton belül, s a pálmát a Verseghy név vitte el. Másrészt pedig a tisza-parti költő is — saját korában — A Budai Parkszínpadon Rákóczi tér Az ország második legnagyobb nézőterű szabadtéri színpadán, a Budai Parkszínpadon mutatja be Döme Zsolt — Schwajda György Rákóczi tér című, az évad során Szolnokon nagy sikerrel játszott musicelét a Szigligeti Színház társulata. A szereposztás csaknem változatlan; egyedül a nyaraló Dabäk Lajosit helyettesíti Derzsi János, a vak szerepében. Az előadás mindkét este 9-ikor kezdődik (esőnap július 25-e). a tenniakarás, a reform híve volt, s miután napjainkban mi is hasonlóan mozgalmas időket élünk, ezért esett rá, illetve egyik művére a választás. A másik könyv az egy éve elhunyt Gácsi Mihály Szolnok megyei illetőségű festőművész emlékére készült — mintegy ellensúlyozandó a prózai Verseghy-kötet. Ugyanis — képzőművészeti album lévén — negyvenhárom metszetet és grafikát tartalmaz ezenkívül pedig A KISZ KB legutóbbi ülésén döntött a közelgő István király évforduló mozgalmi megünnepléséről. A tervek szerint ennek formája történelmi-politikai játék lesz, résztvevői pedig táborozó középiskolás diákok. Az augusztus 19—20-án zajló országos játék gerincét az államalapítás, az államiság, az alkotmány gondoéletrajzi ismertetést, illetve kritikai szemelvényeket a művész munkásságáról. Gombkötő Béla a tervekről szólva elmondta, hogy a jelenlegi szakmai sikeren felbuzdulva a Szolnoki Nyomda jövőre (akkor már Verseghy Nyomda néven) újfent szeretne minikönyvet megjelentetni, de egyelőre még nem ismeretes, hogy milyen témában, milyen szerzőtől. Latköre teremti meg. Az egy- egy évszázadhoz kötődő részfeladatcik felölelik a XI. századtól napjainkig a társadalmi fejlődés fontosabb állomásait. A győztes csapatok részt vesznék a televízió augusztus 20-i műsorában, s emellett értékes jutalmakban — többek között külföldi utazásban — részesülnek. A Wagner fesztiválon Ring-premier Évente egyszer, az idén július 28-tól augusztus 29-ig világvárossá változva fogadja vendégeit a Wagner fesztivál eseményei Bayreuth. A nemzetközi zenei élet vitathatatlanul legizgalmasabb színhelyéről Európa rádióállomásai — közöttük a Magyar Rádió — sugározzák a szezon kiemelkedő produkciójának premier előadásait. Július 27.- és augusztus 1. .között a négy estét betöltő Ring zenedrámái hangzanak fel a Festspielhausban: A Rajna kincse, A wal.kür, a Siegfried és Az istenek alkonya az Ünnepi Játékok szenzációjának ígérkezik. A nemzetközi hírű Harry Kupfer, a berlini opera főzeneigazgatója már három évvel ezelőtt megkezdte a rendezői előkészületeket a Ring felújításához. Napjaink életritmusának megfelelően, gyorsabb érverésű előadásokat ígért, új, fiatal, Bayreuthban az idén debütáló művészekkel. Legfőbb támasza Daniel Barenboim lesz, a dirigensi pultnál. Harminc előadásból áll az ünnepi játékok programja, a Ring háromszor hangzik fel, és a múlt évek sikeres repertoárjából a Parsifal, a Lohengrin és A nürnbergi mesterdalnökok örvendeztetik meg a közönséget, az előadásokban rhágyar művész is közreműködik. Szólót énekel Sólyom-Nagy Sándor Hermann Ortel kismester szerepében, Benei Katalin, a pécsi operatársulat fiatal tagja pedig a Lohengrin egyik apród-jelmezében. A budapesti Operaházból kó- rusénékeseket hívtak meg újra a különböző darabokhoz. A Wagner fesztivál hagyományos programja a Nemzetközi Ifjúsági Találkozó, amely az idén 38. alkalommal hívja a világ minden részéről érkező fiatal ének- és zeneművészeket. J. J. István király évforduló Országos játék A manézs varázsa Cirkusz. A szóról a legtöbb embernek óriási sátor, harsogó zene, össze-vissza öltözött, kifestett bohócok, alkatuk szerint is légies légtornászok, artisták, bűvészek. zsonglőrök, bicikliző majmok, kutyák, égő karikán átugró oroszlánok, csillogás jut az eszébe. Aki ilyen képeket várt, az csalódott a múlt héten Szolnokon vendégeskedett Tornádó Cirkusz előadásán. A kicsinek látszó sátor — lám milyen csalóka a szem, hiszen valójában négyszáz személyes a nézőtér! — kevésbé volt csillogó. Az artisták, bűvészek az előadás előtti percekben még jegyét, vattacukrot árultak, a leg- makacsab'bul kíváncsiskodó gyereket felültették a póni- lóra. A nézősereg szeme láttára készülődtek az előadásra, s az előbb még hurkapálcára vattacukrot csavaró hölgy „varázspálcával” eltüntette a férjét... A pónit etető férfit később artistaként, bohócként. idomárként, műsorvezetőként láttuk viszont a porondon. A régi, a kezdeti vándor- cirkuszokra emlékeztetett az előadás, a hangulat. A gyerekek ott kuporogtak a manézs szélén, hogy kilessék a titkot: hova tűnt a Népszabadságba öntött -víz, hogy megsimogassák a lovagló majmot, megérinthessék a vidáman hancúrozó medve- bocsokat. Családias, emberi volt minden pillanat, s éppen emiatt érezhette jól magát a közönség. Mintha a szemünk láttára akkor született volna meg a Cirkusz. Noha már a Tornádó is idestova ötéves. — Előtte a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál dolgoztunk mindannyian — mutatta be a -stábot Wert- heim Gábor, a Tornádó alapítója vezetője. — Különböző okok miatt nézeteltéréseink támadtak a vállalattal, s jobbnak láttuk ha a magunk lábára állunk. .— Merész és költséges vállalkozás lehetett... — Nos, valóban nem volt könnyű, bár voltak tapasztalataink. Szinte mindannyian cirkuszdinasztiákból származunk. Szüléink, nagy- szüleink cirkuszalapítók voltak. A sátrat például az én édesapám készítette. A Hárman három keréken Fotó: N. Zs. Jól szórakozik a közönség manézs világában, varázsában nőttünk fel, nyolc-tízéves korunk óta szerepelünk, vándorlunk egyik városból, faluból a másikba. Ma már kevesebben, hiszen egyre fogy a vándortársulatok száma. Nem csoda, hiszen költséges és nehéz a vándorcirkuszosok élete. Mi magunk szervezzük a fellépéseket. Minden évben tavasztól őszig végigjárjuk az országot. Az idén már mögöttünk van a Dunántúl, s az Alföld déli része. Magunk varrjuk a ruháinkat, gondozzuk az állatokat, felverjük a sátrat, takarítunk, festünk. Mindenben magunkra vagyunk utalva. S ez természetesen jó is meg rossz is. Kevesebb részre kell osztani a bevételt — csak így lehet ugyanis nyereséges a vállalkozás —.de a sok egyéb elfoglaltság miatt kevés idő jut a gyakorlásra új műsorszámok tanulására. — Milyen volt az élet a nagyapa cirkuszában? — Sokkal kényelmesebb. Ott az artistának csak az volt a dolga, hogy gyakoroljon, fejlessze a tudását. — Vendégszerepeltek külföldön is? — A Tornádóval sajnos nem, de előtte természetesen felléptünk Európa számos országában. — Hol a leghálásabb a közönség? — A kisebb településeken. Sok apró faluban mi nyújtjuk szinte az egyetlen szórakozást az ott élőknek. Akadnak olyanok is a közönség soraiban, akik még sohasem jártak cirkuszban. Az ő ámulatuk, kíváncsiságuk, szeretetük ad erőt ahhoz, hogy minden évben márciusban, áprilisban amikor eljön a tavasz, a jó idő ismét útnak induljunk. Miközben beszélgettünk, persze nem állt meg a cirkusz élete. Csomagolt a stáb. S mikor minden a helyén volt még egy búcsú pillantás a városra, s lassacskán elindult a karaván az országúton. Ahogy az hajdan volt, a gyerekek most is egy ideig még szaladtak a kocsik után, amelyekből a .szereplő gárda” a mindössze négy család Wertheimék, Richter Sándorék, Póder Emilék és az Ádám testvérek — Attila és Károly — még visszavisszaintegettek. de gondolatban már a következő ismerős városban, községben jártak, ahol új közönség várja őket. T. G. Szabadság — hasznosan Lehet-e a kultúra helyi érdekű? Itt van a nyár, itt van újra, s az emberek útra kelnek, mint más évszakban a vándormadarak. A vándoremberek elutaznak valamerre szabadságukat eltölteni, pihenni, erőt gyűjteni, a nagyvilágba vagy hazai tájakra. Akinek nyaralója van. azt keresi föl. Akár ezért, akár azért, közeire vagy távolra induljon is az ember, egymaga vagy a családja is. alkalma adódik arra, hogy művelődjék, találkozzék a kultúrával. régi idők emlékeivel, zenét hallgasson, képeket, szobrokat, drámai előadásokat tekintsen meg. Valóban? Nem lett-e a kultúra helyi érdekű? A kultúra természetesen, bárhol legyen is, mindig helyi érdekű a szónak abban az értelmében, hogy tájhoz és emberekhez kötődik. Elsősorban az ottaniaknak illendő ismerniük, hogy a lakóhelyükön vagy a környéken milyen látnivalók vannak, az épületek közül melyik miről nevezetes, akár külsejét tekintve, akár valamilyen történelmi emlék kötődésében. Újságok és könyvek, színházak és hangversenyek mindenütt elsősorban az ottaniakra számítanak, és elengedhetetlen, hogy a helybeliek számítsanak a kultúra minden kínálkozó alkalmára. éljenek is vele. Ennyiben tehát a kultúra helyi érdekű, Magyarországon és bárhol a nagyvilágban, városon, falun. kies és kietlen tájakon. A nyári vándorélet, legyen bármilyen indítékú, alkalom arra, hogy ez a helyi érdeklődés kitáguljon vagy meghosszabbodjék. El-elgondol- kozom gyakran, élnek-e az emberek a kínálkozó lehetőséggel, hogy pihenés vagy világjárás közben kultúrá- lódjanak, művelődjenek is. Mennyi szép és jó kínálkozik szellemi felüdülésre, szellemi erősbödésre! De milyen sokan vannak akik nem figyelnek föl rá, ha tudnak is róla, nem törődnek vele. Számukra a kultúra csupán helyi érdekű, s talán az is marad végleg. Nem szeretem a történelemből örökölt irányjelzőnek azt a használatát, amely a fővárost vagy a nagyvárost fölutazással közelíti meg, a kisebb településekre viszont lemenetelt mond. Bizonyára közigazgatási szempontok szerint, vagy a fölé, és alárendeltség rendje szerint alakult így ez a mondás, kulturális értelme azonban egyáltalában nincs (a társadalmi megalázásról vagy megalázkodásról, a fennhé- jázásról és hasonlókról ezúttal ne essék szó). De a nyári vándorlás többirányú: elindulhatnak a pestiek hazai tájakra (persze, világvándorlásra éppen így), az ország bármely tájáról pedig közeire, távolra, így Budapestre is. Miért? Mit látni indulnak el hazulról az emberek, vagy ha csak pihenni, kikapcsolódni mennek is, élnek-e az alkalommal, hogy megismerjenek más embereket, életeket, ismerkedjenek a múlttal, művészeti értékekkel? Attól tartok, hogy ebben a kérdésben nincs minden rendben. Két okból is nyugtalankodhat az. akinek a számára az érték nemcsak pénzben fejeződhet ki. hanem tudásban, közösségben, erkölcsben és hasonló szellemiekben is. Az első ok: bizonytalankodni lehet és kell. hogy ezt az érdeklődést iskola és szülői ház, közvetlen környezet, könyv, újság, folyóirat, mindenféle más, alkalmas vagy kevésbé alkalmatos alkalom beleplántálta-e csakugyan az emberek sokaságába. Félő, hogy a mérleg nagyon is ferde. kevesebbel lehet dicsekedni, mint amennyi a tartozás, más szóval: a feladat, a kötelesség. És a korábbiakhoz bizonyos értelemben odajárul a televízió is. amely ugyan érdeklődés fölkeltésére is minden eddiginél jobb alkalom, de azt. aki amúgy is hajlamos a lustaságra vagy közönyre, megerősítheti ebben. Szokás mondani: a televízió ablakot nyit a világra. Ez igaz: annyi mindent láthatni a képernyőn a földkerekség minden tájáról, minden művészet megannyi alkotását, hogy ezt még az utazni nagyon szerető, s az utazás kínálta lehetőségeket nagyon fölhasználó ember sem kaphatná meg, láthatná, hallhatná személyesen. De éppen ez a hatalmas lehetőség tompíthat is az érdeklődésen. Abban a tévhitben ringathatja magát az ember, hogy a képernyő révén úgyis mindent megkap, nem kell törnie magát a személyes élményekért. Tetézi ezt az első aggodalmat egy második. Az utazás költségei nem csökkennek, hanem növekszenek. Akár hazai turizmus, akár határokon átlépő, számvetésre készteti az embert. Ettől is helyi érdekűvé lehet a kultúra. Gyakran kérdezem: nem törte-e meg, nem töri-e meg a kulturális érdeklődésnek korábban oly ígéretes ívét, hogy a vándorutak megdrágultak? A közelmúlt éveiben mintha versengeni kezdtek volna falvak, városok, tájak, hogy olyan kulturális élményt kínáljanak föl. amely közelről, távolról odacsalogatja az embereket. A vasúti jegyek ára, az autózásé, a magas szállásköltségek lassíthatják, talán meg is béníthatják ezt a kezdeményt. A lehetséges kár fölmérhetetlen. A pro- voncializmus kátyújában reked meg, aki nem él a kulturális érdeklődés adta lehetőségekkel, s a helyi érdeken, a helyi érdekességen túl nem merészkedik. Jól tudom, hogy az emberek többségét manapság más gondok foglalkoztatják: beosztással kell élniük. De ha a beosztásból kimarad a vándorlás, -a vándorlásból a világlátás, a világlátásból a művelődés, annak kárát látja az ember, a család, a jövő nemzedék, a falu, a város, a táj, az ország. a nemzet. Felelős ezért mindenki: természetesen országunk gondját viselők is. De ha ki-ki azt teszi meg, amit megtehet, nemcsak ablak nyílhat előttünk a világra, hanem ajtó is. Z. L. A hétvégén Kiskunsági iovasnapok A hét végén a Kiskunsági Állami Gazdaság szervezésében 21. alkalommal rendezik meg a kiskunsági pásztor- és lovasnapok háromnapos eseménysorozatát Apaj pusztán. A korábbi években nagy közönségsikert arató parádé a pénzügyi gondok miatt már-már elmaradt, ám a szervezőknek most mégis sikerült — nem utodsó sorban az Országos Idegenforgalmi Hivatal jóvoltából — folytatni a hagyományt. A programsorozat — amelynek rendezői 30—40 ezer nézőre számítanak — pénteken 14 órakor nemzetközi díjugrató versennyel veszi kezdetét; a Budapesti Honvéd Sportegyesület nyolc ország versenyzőit hívta meg. A szórakoztató rendezvények sorában lesz lo- vasfutball, s most először láthatják majd az érdeklődők a puszta tízest — ami- koris egyetlen csikós 10 lovat hajt egyszerre. Tombolán egy csikót is kisorsolnak.