Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. JÚLIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A 25. évad Gyulán ~A magyar történelmi dráma hajléka AZ IDÉN GAZDAG ZENEI PROGRAMOK IS Bessenyei Ferenc és Szoboszlay Sándor a Miszlay István rendezte 1967-es Bánk bán előadásban (archív felvétel) A FRANCIA KULTÚRA SZOLNOK MEGYÉBEN Ismerkedés Picardiával egy hétig Hiszem, nem neheztel meg Miszlay István, a Gyulai Várszínház megálmodója és alapítója, hogy elmondom: 26 évvel ezelőtt, amikor — képletesen értem — úton- útszélén arról győzködte az embereket, a gyulai tégla­várat az isten is színjátszás­ra teremtette, sokan rabiá- tus, izgága megszállottnak nézték. Bizony — ezt magától Miszlaytól tudom — nem egy akkori vezető szinte me­nekült előle, de végül is győ­zött az újat teremtés nemes szándéka. Miszlay Szolnokról menta békéscsabai társulathoz, — már egy kicsit a Gyulai Vár­színház lehetőségének remé­nyében. Néhány év múltán már a várszínpadon láthatta a közönség az akkori szolno­ki színház színejavát. Az akkori szolnoki színé­szek közül Tyll Attila köte­lezte el magát „leghosszabb” távra Gyulára. <3s két-három „álomszínházra” való társu­latot verbuválhatnánk, ha csak felsorolnánk: a Tisza- partiak közül kik játszottak nyaranta Gyulán. Az emlékezetes Bánk bán — Miszlay rendezte — elő­adásán Bessenyei Ferenc mellett ott volt a két szom­szédvár — Szolnok és Békés­csaba — színé­szetének csaknem, minden erőssége — Stefanik Irén, Szoboszlay Sán­dor, Tyll Attila, Upor Péter és mások. Csomós Mari, Mádi Szabó Gábor. Horváth Gyula, Horváth Sándor, Mensá- ros László egy- egy emlékez ítes alakítással kö - tődnek Gyulához, a magyar törté­nelmi drámához, — ahogy Latin3- vits Zoltán, és a magyar színész­múlt más óriásai is. Jötek Gyula jó hírére a határain­kon túli magyar művészeti, irodal­mi élet kiválósá­gai is, vagy ha testi mivoltukban akadályoztatva voltak, küldték örökbecsű alko­tásaikat. Székely János Caligula helytartója című drámáját — amelyben Lu­kács Sándor mellett Öze La­jos volt felejthetetlen — Harag György rendezte; Sü­tő András Álomkommandó­ja a tavalyi évad megrázó előadása volt. A jubileumi évad a zenés, táncos műfajokkal tulajdon­képpen már elkezdődött, sőt az első ősbemutató premier­jén is túl vannak. Ottjár- tunkkor — néhány nappal ezelőtt — Gáspár Margit A császár messze van című kétrészes drámáját próbálta színészeivel Iglódi István. A dráma alcíme: Rab Ráby. De félreértés ne essék, Gás­pár Margit — ahogy elmond­ta — nem Jókai Mór regé­nyét állította színpadra, ha­nem Ráby Mátyás Justiz­mord című önéletírása alap­ján írta a drámát. A császár messze van a történelem és a benne ala­kuló magatartásformák bo­nyolultságát tükrözi, a támo­gatás és a szembeszegülök érdekellentéte hordozza a a dráma konfliktusát. Egyik érdekessége a drámának, hogy a főszereplője tulajdon­képpen nem Ráb.y Mátyás, hanem a minden kritikus helyzetben megjelenő és vé­leményt mondó Figurás, — akiben nem nehéz felismer­ni a magyar írók, költők megtestesítőjét. Narrátor szerepköre is van, de mon­dandójának hangsúlyozott- sága többé avatja, mondjuk így: a dráma egyik fősze­replőjévé. A Figurás szere­pében a szölnoki zenés szín­pad egykori kedvencét. Sza­kácsi Sándort láthatja a kö­zönség. II. József: Fülöp Zsigmond, a főjegyző Bánffy György, Petray pedig Tolnai Miklós. Nagy várakozás előzi meg Csűr ka István Megmaradni című drámáját, amelyet je­lenleg még Sík Ferenc irá­nyításával a Nemzeti Szín­házban próbálnak. A Meg­maradni — úgy hírlik — erős színpadi hatásokkal kö­zelíti meg az erdélyi ma­gyarság sorskérdését. A be­mutatóelőadást július 8-án tartják, a főbb szereplők: Esztergályos Cecília, Fonyó István, Fülöp Zsigmond, Császár Angéla, Kohut Mag­da, Csurka László, Szokolay Ottó, Téri Sándor... Egy héttel később újabb izgalmas bemutató lesz Gyu­lán. Július 15-én kerül elő­ször a közönség elé Goszto- nyi János Andrássy út 60. című drámája. Gosztonyi János a követ­kezőket mondta új drámájá­ról: „Nem jártam az And­Tolnai Miklós rássy út 60. félelmetes hírű épületében, de mint minden kortársam, sokat hallottam, olvastam az ott történtekről. Fülemben van még az ott gyártott vallomások hangne­me, az a gépiesség, ahogyan általam ismert, kitűnő em­berek vádolják önmagukat. Nem a brutalitás, a vér, az erőszak érdekelt, hanem az a folyamat, amely embere­ket idáig juttat... Darabom­ban biztosan nem úgy zajla­nak a dolgok, ahogyan a va­lóságban történtek. Szabad teret engedtem a képzelet­nek, mert úgy gondoltam: a Szörnyű Ház valósága nem is lehet különösebben érde­kes a színpadon, szellemisé­ge viszont annál inkább... A hírhedt ávósház szelle­miségét idéző drámában a Radnóti Miklós Színpad mű­vészeit láthatják a gyulai nézők. A várszínpad az idén is otthont ad a határon túli magyar líra fesztiváljának, romániai, kanadai, jugo­szláviai, angliai, szovjet­unióbeli, csehszlovákiai, svájci, stb magyar költők verseit neves előadóművé­szek tolmácsolják: Bánffy György, Béres Ilona, Jordán Tamás, Pécsi Ildikó, Tyll At­tila, Vallai Péter és mások. Az előadást július 25-én tartják. Érdemes megnézni a Gyu­lai Dürrer Teremben Ilovsz- ky Béla Ekhós szekéren cí­mű, színházi fotókiállítását, amely a várszínház 25 évé­nek jelentősebb esepiényeit örökíti meg. Tiszai Lajos Ünnepélyes külső .égek kö­zepette — a Kodály kórus énekelte el magyar és a francia himnuszt — nyitot­ták meg tegnap délután a megyei tanács dísztermében a picardiak Szolnok megyei bemutatkozását szolgáló francia kulturális hetet. A vendégeket, a mintegy hat­vantagú küldöttséget és ve­zetőit, valamint a megjelen­teket — közöttük Fábián Pé­tert, a megyei pártbizottság titkárát és közéletünk kép­viselőit — Szabó József, a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztályának vezetője üdvözölte, majd Ürmössy Il­dikó, a megyei tanács el­Mivel a legkörültekintőbb és legszigorúbb jogszabályok sem képesek önmagukban elé hatékonyan gátat vetni az emberi környezet minősé­gi lerombolásának — és mi­vel ma már nem kisebb tét­ről van szó, mint arról, hogy apáinktól örökölt világunkat gyermekeinkre úgy hagy­juk-e, hogy az értelmes em­beri életre alkalmas lesz-e? Ezért a társadalom minden szférájának és a maga poszt­ján mindenkinek tennie kell a pozitív változás érdíkében. A maga módján sajátos esz­közeivel ezt a célt kívánja szolgálni egy nyolc évvel ezelőtt útjára indult szolno­ki kezdeményezés is — a környezetvédelmi fotópályá­zat. A két évenként megren­dezett verseny három alka­lommal a magyar fotósokat ösztönözte arra. hogy a fotó­művészet eszközeivel, láttat- tató erejével mondjanak vé­leményt szűkebb-tágabb kör­nyezetük állapotáról. E pá­lyázatok sikere, egyre nö­vekvő színvonala bátorította fel a rendező szerveket ar­ra, hogy 1986-ban és 1988- ban már nemzetközi jelleg­gel hirdessék meg a ver­senyt. Két évvel ezelőtt 20 ország 349 fotósa küldte el nökhelyettese baráti szavak­kal méltatta a most kezdődő kulturális hét jelentőségét. Válaszul Isabelle Gadret, Picardia ifjúsági és sport- igazgatóságának megbízott vezetője és Pierre Martin, a Somme megyei tanács kép­viselője mondott köszönő szavakat, majd a picardiai karnagyok kórusa és azabe- ville-i szimfonikus zenekar adott hangulatos közös hang­versenyt, melyet meleg szív­vel és vastapsos elismeréssel fogadott az érdeklődő kö­zönség. A. délután másik prog­ramja: a népi játékok ki­állításának megnyitója volt mintegy 1200 fotóját és diá­ját — képpé formált véle­ményét — a témával kap­csolatosan. Már két évvel ezelőtti kiállítás látogatói is meggyőződhettek róla, hogy a tematika alkalmas a nem­zetközi meghirdetésre, hi­szen a környezeti ártalmak, lég- és vízszennyezés nem ismerik és nem tisztelik az álalmhatárokat, így a prob­lémák jelentős része orszá­goktól függetlenül azonos. Az V. Nemzetközi Környe­zetvédelmi Fotópályázat ta­valy negyven országba el­juttatott pályázati felhívásá­ra 29 ország 487 fotográfusa reagált képei és diái bekül­désével. Az öttagú nemzet­közi zsűri közel háromezer pályaműből válogatta ki a közönség elé került 130 fo­tót és 105 db színes diát, melyek még júliuj 17-ig lát­hatók a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ II. eme­leti galériájában. A jelentős növekedés magyarázata a beküldött pályaművek és a résztvevő fotósok számát il­letően valószínűleg a Fotó­művészet Nemzetközi Szö­vetsége (FIAP) védnökségé­nek elnyerésében rejlik. A bemutató összképe vál­tozatos — a sokféle technikai Szolnokon, a Tudomány és Technika Házában. A színes, a francia tájegység hagyo­mányait híven idéző folklór­anyag július 6-ig tekinthető meg minden nap. A most megnyíló kulturá­lis hét szervesen illeszkedik abba a bontakozó kapcsolat- rendszerbe, amely évekkel ezelőtt kezdődött az alföldi megye és az észak-francia­országi Picardia között, s amelynek célja: egymás köl­csönös megismerése, különös tekintettel a két vidék gaz­dálkodásában tapasztalható rokonvonásokra, az agrárter­melés fejlett színvonalára, nem utolsó sorban a lovas­kultúrára, amely Picardia egyik büszkesége, s amely­nek Szolnok megyében is vannak kialakult hagyomá­nyai. Ma újabb programok­kal folytatódik a találkozók sora: a kórus este 6 órakor a Járműjavító művelődési házában, Szolnokon nemzet­közi koncerten szerepel, a Picardiai Faluházak Szövet­ségének képviselői pedig Szolnok megyei termelőszö­vetkezeti fiatalokkal cserél­nek gondolatokat a tiszafü­redi ifjúsági centrumban. Vasárnap az énekkar vala­mint a muzsikusok Székely Mihály szülővárosába, Jász­berénybe látogatnak, hogy találkozzanak a város rep­rezentatív együttesével, a Palotássy János nevét vise­lő kórussal. eljárással és alkotói mód­szerrel készült képeken egy fontos közös vonás ismer­hető fel — a fotósok érzé­kenysége a környezetvédelmi kérdések iránt és a térni fe­lelős feldolgozása. A tárlat látogatójának több dolog tűnik szembe; a képek szerzői csaknem kizá­rólag negatív példákat mu­tatnak fel. Érdekes, hogy egymástól több száz, vagy esetleg több ezer kilométer­re élő pályázók, egymásról mit sem tudva, azonos prob­lémákat fogalmaznak meg hasonló módon. Feltűnően sok alkotás foglalkozik az urbanizáció problémaköré­vel — jelezve, hogy világ­szerte leginkább a városi emberek érzik nap mint nap saját bőrükön a civilizációs ártalmakat. Már a zsűrizés során is kitűnt és a kiállí­tásra került képanyag is ta­núskodik róla, hogy sok or­szágban másként, a nálunk köztudatban lévőnél tágab- ban értelmezik a környezet- védelem fogalmát. Ez az oka és magyarázata, hogy a kiál­lítás néhány képe első pil­lantásra nem látszik a témá­hoz tartozónak. Általános­ságban is megállapítható a jelenlegi pályázatról, hogy sokkal kevesebb a túl direkt megfogalmazású kép, mint az a korábbi alkalmak­ra jellemző volt. Külön öröm számunkra, hogy a pályázat első és má­sodik díját (a FIAP arany- és ezüstérmét) magyar pá­lyázók: Nagy Péter és Sza- lánczy Béla nyerték és ket­tőt a különdíjak közül is honfitársaink érdemeltek ki. A zsűri egyöntetű vélemé­nye alapján az idei pályázat dia-kategóriája lényegesen színvonalasabb a két év előt­tinél, amit önmagában az is jelez, hogy pontosan har­minccal több diát fogadott el bemutatásra. De nem a számok, hanem a minőség a fontos. A legjobb, képek figyel­meztetnek, vádolnak és moz­gósítanak, tettekre sarkad­nak — teljesítve ezzel a pá­lyázat alapgondolatát —, hogy a fotó dokumentáló és a művészet motiváló erejé­vel szolgálják a szemlélet- formálást, az emberi kör­nyezet védelmében — mind­annyiunk érdekében. KolOzsi Sándor Illyés Gyula Dániel az övéi között című drámájának ősbe­mutatója — 1976-ban — volt. A szerző és a felesége társa­ságában Mensáros László (archív felvétel) Gáspár Margit:A császár messze van. A Figurás Szakácsi Sándor A népi játékok kiállításán a Szolnoki Tudomány és Techni­ka Házában (Fotó: T. Z.) Nemzetközi tárlat Szolnokon Fotókkal a környezet védelméért A környezetvédelem sajnos sokat emlegetett divatos fo­galommá vált az utóbbi években hazánkban is. Lehetetlen ugyanis felelősséggel gondolkodó embernek nem látni, hogy életszínvonalunk, kényelmünk növekedését szolgáló techni­kai vívmányaink áldásos hatásuk mellett pusztítják, szeny- nyezik természeti környezetünket. Az ipari eredetű és mére­tű környezeti ártalmak mellett komoly összetevője e jelen­ségnek a társadalmi méretű gondatlanság is. Ohchwier Andrzej (Lengyelország): Az utolsó hal országa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom