Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

xxxix. évf. no. sz., 1988. július is., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II szerkesztőség postájából Irodalmunk jeles évfordulói Az írói nemzedékváltást tükröző folyóiratszemlénk az 5. oldalon Válogatás olvasóink le­veleiből, megjegyzéseiből a 4. oldalon Alapoznak a MÁV-MIE labdarúgói A csapat helyzetéről szóló beszámolónk a 7. oldalon Jókor jött, de már elég! Befejezte tanácskozását a VSZ csúcstestü/ete Kevesebb fegyvert Európában Esőszünet a földeken Hétvégi határjárás a megyében Fontos dokumentumok a fegyverzetek osökkentéséröl — Grósz Károly nyilatkozata az ülés után Szombaton, a késő esti órákban hazaérkezett Varsóból az a párt- és kormányküldöttség, amelyet Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke vezetett. A küldöttség tagja volt Szűrös Mátyás, a KB titkára; Várkonyi Péter külügyminiszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A tanács­kozás munkájában szakértőként részt vett Szokai Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Őszi István külügyminiszter-helyettes. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Németh Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titká­ra, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, keres­kedelmi miniszter, a KB tagjai. Kővári Péter külügyminisz­ter-helyettes, Gecsc Attila, a KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője és Pacsek József altábornagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes. Bevetésre készen sorakoznak a Jászberényi Zagyvamenti Tsz kombájnjai. A múlt heti eső miatti kényszerszünetet karbantartásra is fel használják Miután a tagállamok kül­döttségvezetői pénteken el­mondták felszólalásaikat, szombaton reggel a testület meghallgatta Viktor Kuli- kovnak, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegy­veres Erői főparancsnokának jelentését, majd aláírták a tanácskozás dokumentumait. A VSZ PTT elfogadta a varsói ülésről szóló- közle­ményt és két kiegészítő do­kumentumot: az európai ha­gyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére vonatkozó tárgyalásokról, il­letve a fegyverkezési hajszá­nak a természeti környezetre gyakorolt hatásairól szóló nyilatkozatot. Az aláírási ceremónia után a tagországok kommunista pártjainak fő- és elsőtitkárai tartottak megbeszélést. A külügyminiszterek munka­ülésen .vitatták meg az ülé­sen elfogadott megállapodá­sok végrehajtásának néhány gyakorlati kérdését. Délben a PTT ülésének nemzetközi sajtóközpontjá­ban Henryk Jaroszek lengyel külügyminiszter-helyettes, a VSZ PTT eddigi főtitkára tartott sajtóértekezletet. Részletesen ismertette a há­rom elfogadott dokumentu­mot, méltatta a tanácskozás jelentőségét. Kérdésekre vá­laszolva közölte, hogy az ülésen elhangzott felszólalá­sok bizalmas jellegűek vol­tak, s ezért nem jelenik rneg róluk bővebb tájékoztatás r sajtó számára. Határozottan cáfolta, hogy a tanácskozá­son szó lett volna a tagor­szágok kétoldalú kapcsolatai­ról vagy bármely résztvevő kitért volna egy másik tag­ország belső helyzetére. A küldöttségvezetők beszédeik­ben országuk belső állapotá­ról szóltak. A Varsói Szerződés tagál­lamainak közös véleménye, hogy korunk alapvető kér­dése a háború megakadályo­zása, a fegyverkezési verseny megszüntetése, a határozott áttérés a leszerelésre, első­sorban a nukleáris leszere­lésre — olvasható a VSZ Po­litikai Tanácskozó Testületé­nek üléséről kiadott közle­ményben. Már ebben az év­ben tárgyalásokat kell kez­deni a VSZ és a NATO kö­zött az európai haderő és a hagyományos fegyverzet je­lentős csökkentéséről. A leszerelésben egész em­beriség érdekelt, az erről folytatott tárgyalásokon min­den érintett állam részvétele szükséges. A közlemény sze­rint a VSZ tagországai ki­emelten fontosnak tartják, trögy szülessen megegyezés a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati tám-;-lő­fegyvereinek 50 százalékos csökkentéséről, teljesen tilt­sák el az atomfegyver-kísér­leteket, a végyifegyvereket, az utóbbiak készleteit sem­misítsék meg és csökkentsék a fegyveres erőket és a ha­gyományos fegyverzetet Európában. A VSZ tagállamai szerint még 1988-ban meg kell kez­(Folytatás a 2. oldalon) Libanonban Maradnak az ENSZ-erök A libanoni kormány pén­teken azzal a kéréssel for­dult az ENSZ Biztonsági Tanácsához, hogy további hat hónappal hosszabbítsák meg az országban állomáso­zó ENSZ-alakulatok man­dátumát. A megbízatás júli­us 31-én jár le. A kormány levele hangsú­lyozza, hogy az ENSZ-csa- patok jelenléte elengedhe­tetlenül szükséges az ország függetlenségének, szuvereni­tásának és területi épségé­nek védelmezéséhez. Az eső megyeszerte kiszo­rította a búzából az aratókat, de sem ők, sem a téesz-elnö- kök nem idegeskednek emiatt különösebben. Késik ugyan két-három napot a betakarítás, cserében viszont sok helyütt a már „furulyá­zó” — hegyesen felfelé álló leveleivel víz után kívánko­zó — kukorica éltető nedves­séghez jutott. Jókor jött a múlt heti csendes, áztató eső a határnak, a még lábon ál­ló növényeknek. A mennyi­sége általában tíz és húsz milliméter között váltakozott a megyében; ez azonban ele­gendő volt ahhoz, hogy leg­több helyen átmeneti tétlen­ségre kárhoztassa a betaka­rítást végző kombájnokat. Bolla Jánost, a Jászberényi Zagyvamenti Termelőszövet­kezet elnökét otthon találtuk szombaton délelőtt. Csak nemrég jött meg a határból, de a kedvünkért szívesen vállalkozott még egy kerülő­re. A szövetkezet géptelepe fe­lé navigálta autónkat, mivel az egyik kombájnos brigád­juk éppen a telep körüli táb­lákat kezdte volna vágni. — Ez a második szomba­tunk, hogy nem tudunk dol­gozni az eső miatt — magya­rázta még a kocsiban. — De nem hiszem, hogy akár egyetlen helyen is bánnák ezt a rövid esőszünetet. Sokkal több a haszna, mint ameny- nyi a késlekedés miatti kár. A kombájnok az út mel­lett, a tábla szélén sorakoz­tak, a kezelőik körülöttük üldögéltek. A gépek kerekei­re sárral kevert szalmacso­mók tapadtak fel vastagon, jelezve a hasztalan próbál­kozásokat. A géptelep udvarán áll­tunk meg beszélgetni, és ha­mar népes társaság gyűlt kö- rénk. Agronómusok, kom- bájnosok, szerelők. — A kétezerkétszáz hek­tár búzánkból nyolcszázöt­venet arattunk le eddig — sorolta az elnök a tényeket. — A homokos, gyengébb te­rületeken kezdtük a munkát, s ezekről negyvenhárom mázsa körüli átlagot hoz­tunk le. Ez azt jelenti, hogy a betakarítás megkezdése előtt becsült negyvenöt má­zsa körül alakulhat a búza­termés, a tervezett hektá­ronkénti negyvenkét mázsá­val szemben. Ha minden rendben megy, a jövő hét végére valószínűleg végzünk a búza betakarításával, és már csak százharminc hek­tárnyi rozsunk marad levá- gatlanul. Mellettünk egy kék-fehér E 516-os kombájn húzott ki a javítóműhely elől, távo­labb egy másikat „bütyköl­tek” éppen a szerelők. Ök is kihasználták a kényszerszü­netet. Cigány János kombájnos a segédvezetőjével. Cigány Já­nossal ballagott éppen át az udvaron, talán ebédelni. A rokonság a lehető legszoro­sabb közöttük: apa és fia dolgozik együtt így nyaran­ta. Az idősebbik a téesz leg­régibb kombájnosa, 1961-ben aratott először, SZK 3-as szovjet géppel. Az ifjabbik viszont főiskolás Budapes­ten, ám idén már negyedszer dolgozik itt az aratás idején. — Legalább egy helyre megy a pénz — indokolta a dolgot az apa. Különös büsz­keséggel, végtelen elégedett­séggel beszélt a fiáról, aki a legalapvetőbb, legsajátabb szülői álmot valósította meg: tanul és diplomát szerez. A körénk gyűlt szakembe­rek körében azonos volt a vélemény: szombaton már nemigen lesz aratás, ezért megebédelnek, és ki-ki haza­megy. A szlovákiai vendég- kombájnosoknak strandolást szerveztek délutánra, kikap­csolódásként. A többiek foly­tatták otthon a háztájiban. Nemcsak a Jászságban volt ilyen a helyzet, másfelé is hasonló arcát mutatta a ha­tár. A Nap vetett ugyan időnként néhány tétova pil­lantást a felhők mögül a táb­laszéleken és dűlőutakon in­dulásra készen álldogáló kombájnokra, de ezzel alig szárított valamit k felázott talajon. Az Abádszalóki Le­nin Termelőszövetkezet ti- szaderzsi kerületében példá­(Folytatás a 3. oldalon) Gandhi Madridban Bővülő együttműködés Felipe Gonzalez spanyol kormányfővel folytatott szombaton megbeszéléseket Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Spanyolor­szágban. A két politikus kö­zös sajtóértekezletén Radzsiv Gandhi elmondotta: a nem­zetközi helyzettel és a két­oldalú kapcsolatok fejleszté­sével összefüggő kérdések széles körét vitatták meg. Mindkét részről készségüket fejezték ki országaik politi­kai és kereskedelmi együtt­működésének jelentős bőví­tésére. Gonzalez bejelentette: meg­állapodtak abban, hogy Spa­nyolország részt vesz az in­diai békés célú atomenergia­programokkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési mun­kákban. Rekviem a rakott krumplimért „Háború háborút” ér mostanában. Alig vagyunk túl az egyiken, máris nya­kunkon a másik, és ez így megy egész nyáron át. Még szerencse, hogy a fegyverropogástól nem kell megsüketülnünk, mivel itt a küzdő felek legfeljebb (és kizárólag) tojással, krumplival s hagymával tüzelnek egymásra. Illet­ve. . . ezek áraival Kezdődött ugye a to­jásháborúval. Ahogy a ter­melők mondják, „bedu­gult” az exportpiac, a tyú­kok pedig csak tojnak, egyre tojnak, nem akar­ják figyelembe venni a gazdák józan érvelését, miszerint tojásból is meg­árt a sok. A tojáshegyek pedig csak gyűlnek, hal­mozódnak, a termelő meg egyre idegesebb. A feles­leges tárolja, porrá szárít­ja. de már a raktárak is tele vannak, s a piac csak nem akar „kidugulni”. Nem marad más hátrat?): kést a fegyelmezetlenkedő tyúkok nyakára! A hírek szerint a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát pél­dául egymaga 140 ezer to­jót vágatott már eddig is le — megoldásként. Aztán jött — és tart! — a burgonyaháború. Emlé­kezzünk csak: tavaly ke­vés termett a közkedvelt gumóból, azért volt drága a piacon. A termelők per­sze kapcsoltak, és idén már vetettek krumplit bő- viben. Terem hál’ isten­nek. s ráadásul külkeres­kedőink is résen voltak: Kubából hoztak pótlást, így most békésen halmo­zódnak egymás mellett a magyar és a kubai krump­lihalmok. eladásra, vevő­re várva. Idén ezért drá­ga a piacon! Hogy mind­ez nem egészen logikus? Szerintem sem. És nemsokára itt a hagymaszezon! A hírek szerint újabb, kötélhúzás, újabb háború várható, mivel így volt már tavaly is. A termelő — miként a tojásé és a krumplié is — drágábban szeretné ad­ni áruját, a kereskedő vi­szont drágán is adja, de olcsón szeretné felvásárol­ni. A termelő költségekről beszél, a kereskedőt vi­szont vajmi kevéssé iz­gatja ez, miként a part­nernél halmozódó készle­tek sem zavarják. Ö ol­csón akar venni, és drá­gán eladni. A dolog telje­sen világos! így fordulhat elő, hogy a krumpliterme­lő hét forintért is haj­landó adni az áruját — olcsóbban már nem. in­kább tárolja ínségesebb időkig —, a vásárló vi­szont 12—18 forintot is kénytelen kifizetni kilójá­én a piacon. Én hajlandó vagyok ma­ximálisan méltányolni a termelő és a kereskedő minden indokát: termelési és szállítási költségeket, rezsit, és minden egyebet. (Egyébként is mi mást te­hetnék?) Csak az nyugta­lanít. hogy egyik évben azért drága a rakott krumplim, mert a beleva­lókból — lásd: burgonya, tojás, sőt én hagymát is szoktam belevágni — ke­vés van a piacon, a má­sikban viszont azért, mert alig látni tőlük a napot. És ráadásul ott van még a kolbász is! L. M. L. A Jászberényi Lehel NB II-ben újonc labdarúgócsapata — a felkészülés jegyében — szom­baton már előkészületi mérkőzést játszott, am elyen valamennyi szóba jöhető labdarúgó sze­repelt. Ellenfél a megyei I. osztályú bajnokság egyik újonca, a Jászárokszállás volt. A ta­lálkozó 4:0 arányú Lehel-győzelemmel végző dött. Felvételünkön a fehér mezben játszó Le­hel második gólja előtti pillanat: Ludasi fejjel továbbítja a labdát a kapuba. Tudósítás a 7. oldalon (Fotó: Mészáros)

Next

/
Oldalképek
Tartalom