Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 2. A gazdasági szabályozókról A vállalkozás kurázsit igényel A vállalkozás újkeletű fogalma a nyolcvanas évek elején alakult kisszervezetekhez kötődik, noha ez az ösz- szetett tevékenység nem a vállalati nagyság vagy a szek- torális hovatartozás függvénye. Jelenleg nálunk a gazdálkodók viszonylag szűk köre működik vállalkozó szellemben, számuk most kisebb, mint a 70-es, vagy a 80-as évek első felében. A nyolcvanas évek eleje óta a gazdasági élet palettáján új színfoltok a kisszövetkezetek. Jelentős részüket az indulásnál sokszínű újítás és kezdeményezés, nagyfokú leleményesség jellemezte, és kisebb részüket még ma is jellemzi. A hagyományos szervezetekkel szembeni kihívás alapja a határozott érdekeltség, az egyértelmű tulajdonosi motiváció. E kisszövetkezetek többsége kezdeményező, önszervező és teljesítményközpontú. A nem ritkán politikai előítélettel kezelt magán-, és félmagán-jellegű képződmények jelenleg is példát mutatnak az állami nagyszervezeteknek autonómiából, belső demokratizmusból, közösségi munkából. Mindezek ellenére a kisszervezetek többsége biztosra megy, nem kockáztat, nem vállalkozik. Kockázat nélkül nincs siker A kockázatvállalás hiányát jelzi, hogy legtöbben megőrizték a főállás védőbástyáit, és mellékfoglalkozásban kisiparosok, vgmk- vagy szakcsoport-tagok. (Az ilyen és hasonló különjöve- delmet azonban az új személyi jövedelemadó erősen megcsapolja,) Akik pedig életük nagy kezdeményező elhatározásával megváltak a hagyományos szervezettől,, s önállósították magukat, többnyire szintén biztos megélhetést nyújtó, hiánypótló, rutinmunkát végeznek. A folyamatosan növekvő számú magán teherfuvarozók például a közületi rendelésekért versenyeznek, méghozzá eredményesen. Kapacitásaiknak mintegy 80 százalékát kötik így le. A magánkiskereskedők — számuk a legutóbbi öt évben megkétszereződött — új . üzleteik nagyobb részét a vendéglátásban, a ruházati szakmában, helyileg pedig a városokban nyitották meg. s ném az ellátatlan területeken és nem a hiányágazatokban (élelmiszer-, vegyesiparcikk kereskedelem). Az igazán vállalkozó szellemű szervezetek és magán- személyek száma végeredményben nem túl nagy, de azért vannak ilyenek. Például a fejlesztésre, a szervezésre vagy egy-egy nagy horderejű újítás kivitelezésére, alkalmazására létesített kisvállalkozások. Tevékenységük az elektronikában és a számítástechnikában új piaci minőséget eredményezett, a vállalkozásoknak kedvező versenyhelyzetet teremtett. A Rolitron Műszaki- Fejlesztő Kisszövetkezet például művese állomásokat hozott létre Veszprémben, Szolnokon, Székesfehérváron, Szekszárdon. A jövőben arra készülnek, hogy az állomásokat nemcsak tervezik, a kényes műszereket pedig gyártják, szervizelik, a kezelő személyzetet oktatják, hanem az üzemeltetést is saját szakorvosi felügyelettel vállalják. A Rolitron műveseállomás a dialízis a felébe kerül majd a társadalombiztosítónak, mint a jelenlegi kórházi eljárás. A vállalkozás persze nem feltétlenül mindig valamiféle kiemelkedő műszaki vagy gazdasági teljesítmény. Az egyik hazai kisszövetkezet például gyakorlatilag meghódította az NSZK tapétázóasztal-piacát. Olcsó cikk. kis tétel, nem váltja meg a népgazdaságot. De a kisszövetkezet jól megél belőle. A műszaki, gazdasági megújulás ném formák és szektorok, hanem kezdeményező szellemű, kockázatot vállaló emberek műve. A teljesítmény ötletgazdagság, átfogó gondolkodás, következetesség. emberi-gazdálkodási tartás eredménye. Az átütőerőhöz kevés csupán egy szűk elit kiemelkedő teljesítménye, ehhez tömeges kreaktivitás szükséges. A pártértekezlet támogatásával A világpiacon leértékelődő magyar tömegtermékek, a növekvő árveszteségek jelzik a vállalkozások alacsony hazai színvonalát. De miért van ez így? Többek között azért kevés a kezdeményező. kockázatvállaló személy és szervezet, mert a sokféle kockázatmentes, biztos megélhetési lehetőség közt kényelmesen válogathatnak a gazdálkodók. Miért is keresnék meg és töltenék ki például külföldön a leheletnyi piaci réseket, amikor a házai áruhiány miatt köny- nyen értékesíthetik a valóságos piacon alig. vagy egyáltalán nem eladható termékeiket. A külpiacok meghódításának nélkülözhetetlen feltétele a belső igénytelenség és elmaradottság felszámolása. A külső és a belső piacok csakúgy, mint az egyensúlyok, egymástól elválaszthatatlanok. Hátráltatja a vállalkozások kibontakozását a tulajdonlással kapcsolatos régi szemlélet továbbélése. A mindennapok tapasztalatai szertefoszlanák a szocialista állam mindenhatóságához, az állami tulajdon össznépi jellegéhez tapadó illúziókat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a túlcentralizált állami irányítás, a bürokratikus állami tulajdon, az úgynevezett államszocializmus alacsony hatékonysága tarthatatlan. Rá kellett jönni, hogy a tőke kisajátításával, állami kezelésbe vételével nem jön létre automatikusan a társadalmi tulajdon. A vállalati önkormányzatok létrehozása sem eredményezett érdemi változást az állami iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben. A szövetkezeti tulajdon hatékonyabbnak, magasabbrendűnek bizonyult, nem a formája hanem a tartalma miatt. Nem halogatható a teljes nagykorúsítás, a tulajdono si érdekeltség és felelősség hatásos érvényesítése. „Tá mogatunk minden olyan kezdeményezést — beleértve a vegyes tulajdonú vállalatok meghonosítását és a magántevékenység élénkítését —, amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság életszínvonalának javítását szolgálja” — olvasható az MSZMP májusi országos értekezletének ál lásfoglalásában. Az állami tulajdon érdemi társadalmasítását, a tér melői közöny és érdektelenség felszámolását különböző, egymáshoz kapcsolódó lépések segíthetik: a vagyon jegy, a részvény, a különfé le tulajdon- és szervezeti formák szabad társulása, a korlátolt felelősségű társaságok alakítása, a tőkeegyesítés. -kivonás és -átcsoportosítás rugalmassá tétele. Túlmutat a bérmunkástudaton a prosperáló munkahelyekhez való fokozott kötődés, az annak jövőjére való nagyobb figyelés is. E lépéssorok beágyazódnak a társadalmi demokrácia fejlesztési folyamatába, s a termelő, dolgozó ember, az állampolgár otthonteremtésébe, -közérzetjavításába, aktivizálásába. Zöld utat, jövedelemszerző lehetőségeket A vállalkozások egyik gondja a nyomasztó forrás- és tőkehiány, amit a felhalmozódott külföldi adósságok és a velük járó terhek különösen súlyossá tesznek. Mivel frontáttörésre, érzékelhető forrásbővülésre középtávon sem számíthatunk, ezért is nékülözhetetlen a lakosság megtakarítási és befektetési hajlandóságának erősítése. Egyrészt az inflációs hatásokra felerősödött költekezési hullám csillapításával, másrészt vonzó és új befektetési lehetőségek feltárásával. A sikeres vállalkozás alapja azonban nemcsak a pénz, hanem minden esetben az alkotó gondolat, a piacképes szellemi tőke. Az igényes kezdeményezések, az értelmes, jól végiggondolt célok, bármilyen nagy is a forráshiány, biztosan számíthatnak a hazai kereskedelmi bankok,. a leendő részvényesek és társult tulajdonosok bizalmára, a külföldi tőke támogatására. Ezért minden gazdasági stratégia lényegi része a gyártás- és termékfejlesztés, a vállalat sorsát, jövőjét, piaci versenyhelyzetét meghatározó újítások és találmányok felkarolása, az alkotó értelmiség megbecsülése. Ne csak zöld utat, hanem kiugró anyagi, jövedelem- szerzési lehetőséget is kapjon minden vállalkozó szellemű és képességű ember, szervezet, bárhol is dolgozzék. Kovács József A Dáma Női Ruházati Szövetkezet jánoshidai üzemében jelenleg az NSZK-beli Miss Britt és a Heinzelmann cégnek varrnak divatos női szoknyákat, nadrágokat. Ezekből a termékekből összesen 10 ezret szállítanak augusztus végéig (Fotó: T. Z.) Ügyeletét tartanak az AG- ROKER budapesti bázisán június 27-től az aratás be- fejeztéig. A betakarításhoz szükséges import gépekhez a tavalyi értéknél kétszáz millió forinttal több alkatrészt tárolnak. Remélhetőleg az idén a legfontosabb mezőgazdasági munkákhoz biztosítva lesz a gépek alkatrészellátása (Telefotó — MTI) ...és lón világosság — Mátészalkán Egy évszázad egy órában Beszélgetés Madarász Tiborral a villamosenergia-szolgáltatás jubileumán Kétségkívül nehéz feladatra vállalkozik az, akinek egyórás beszélgetésben száz esztendő munkáját kell értékelni, hiszen ilyenkor hajlamos az ember arra, hogy a látványos adatok bűvöletébe essen. Most mi mégis valós számvetésre kértük Madarász Tibort, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Szolnoki Üzemigazgatóságának vezetőjét abból az alkalomból, hogy az idén százéves hazánkban a villamosenergia-szolgáltatás. Beszélgetőtársam egyébként 1956-ban mint frissen végzett villamosmérnök került a vállalathoz, 1972 óta pedig üzemigazgatóként irányítja az ott folyó munkát, s így jórészt maga is cselekvő részese volt az utóbbi harminckét . év fejlődésének. Szabadidejében szívesen ír, rendszeresen jelennek meg cikkei a vállalati újságban. A lap júniusi számában az évforduló kapcsán így emlékezik: „A közcélú villamosenergia-szolgáltatás megszületését nagy örömmel fogadták száz esztendeje, 1888- ban Mátészalkán. Mert bármilyen hihetetlennek is tűnik, hazánkban ez a .gyermek’ itt látta meg először a napvilágot... Újszülöttünk tulajdonképpen négy eseménynek köszönheti létét. Először is Jedlik Ányosnak, Siemensnek és Wheats- tonénak, akik felfedezték és megalkották az ■ egyenáramú dinamót (1861 és 1867). Másodszor: Edisonnak, aki alkalmazta az izzólámpát (1879). Harmadszor: a mátészalkai szeszgyár és gőzmalom igazgatójának, Shwatz Mórnak, akinek — a párizsi világkiállításról hazatérve — az a bizarr gondolata támadt, hogy villanyfénynél éjszaka is lehetne pálinkát főzni és lisztet őrölni (1888). Negyedszer: a malomigazgató feleségének, aki úgy vélte, hogyha a malomban van villany, akkor a néhány száz méterre levő lakásukban is lehetne.” — Persze, ha jól tudom — villamos energiát épületen belüli jelhasználásra már korábban is termeltek Magyarországon. — Valóban, de 1888-ban Mátészalkán történt meg az a nevezetes esemény, hogy az utcára kivezetve villamos energiát szolgáltattak a közvilágításnak és egy lakóháznak. Így ezt az időpontot tekintjük nemcsak a Titász területén, hanem az egész országban a közcélú villamosenergia-szolgáltatás kezdetének. Azt érdekességként még megemlíteném, hqgy például Pesten 1893- ban, Debrecenben csak 1906- ban, Szolnokon pedig 1896- ban kezdődött meg a közcélú villamosenergia-szolgáltatás. Itt a megyeszékhelyen a Sefcsik féle malomból indult az első városi vezeték. Az egyébként megfigyelhető, hogy az Alföld több településén elsőként a malmokban gyulladtak ki a fények. Talán azért történt ez így, mert errefelé az ipar első megjelenési formája éppen a malom volt, mivel a megtermelt búzát valahol meg is kellett őrölni. — Mikor jött létre a Titász, és melyek voltak kezdetben a legfontosabb feladatok? — Vállalatunk 1951-ben alakult meg, s akkoriban itt a mi területünkön egy háztartás éves villamosáram- íelhasználása. mindössze 68 kilowattórára rúgott, jelenleg pedig 1691 kilowattóra, vagyis 37 év alatt csaknem huszonötszörösére nőtt a fogyasztás. Ez a két szám önmagában is mutatja, hogy milyen óriási fejlődésen ment keresztül ez az iparág. Kezdetben a legsürgetőbb feladat a különböző hálózatok feszültségeinek egységesítése volt, s ezzel párhuzamosan haladt a falvak villamosítása, amely ezen a tájon 1960-ban, az országban pedig 1963-ban Aporli- geten fejeződött be. Ezt a dolgot tulajdonképpen politikai kérdésként kezelték, hiszen egy ország fejlettségi színvonalát már akkor is az egy lakosra jutó villamos- energia-fogyasztással mérték. Ugyanakkor a fény megjelenését az otthonokban jelképesnek is tekintették, hisz sokan azonosították- azt a felvilágosodással, a kulturáltsággal. A települések villamosításával egyidejűleg, illetve azt követően az ipar és a mezőgazdaság került sorra. Hamarosan a téesz- majorokban is árammal világítottak, ez annál is inkább sürgető feladat volt, mert a nagyüzemi gazdálkodás feltételezte a villamos energia meglétét. Napjaink tennivalói már mások, hiszen jelenleg legfontosabb feladatunk, hogy az áramszolgáltatás zökkenőmentességét biztosítsuk. Persze most is van dolgunk bőven, hiszen manapság komoly súllyal esik latba a takarékosság kérdése. Mivel az ország évi összes vi 1- lamosenergia-felhasználásá- nak 25 százalékát külföldről — főleg a Szovjetunióból — fedezzük, bizony ez sem olcsó dolog. Ennek ellenére mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a jogos igényeket mihamarabb kielégítsük, de a pazarlásnak mindenképpen megálljt kell parancsolnunk. — Mennyi az ország, s ezen belül a megye villa- mosenergia-fogyasztása ? — Tavaly az országban értékesített villamos energia meghaladta a 33 milliárd kilowattórát, s ebből Szolnok megye 1 milliárd 60 ezer kilowattot használt fel. — ön beszélgetésünk során már említette, hogy az országok fejlettségi színvonalát az egy lakosra jutó éves villamosenergia-fo- gyasztásával is mérik. Hol állunk mi ezen a téren és milyen helyet foglalunk el Európában? — A közelmúlt adatai szerint nálunk az egy lakosra -jutó éves háztartási fogyasztás 964 kilowattóra volt. Ez a szám Csehszlovákiában 707, Lengyelországban 435, Spanyolországban 620, Jugoszláviában 771 kilowattóra. A fejlett nyugat-európai országokban pedig ez az érték 1300—1800 kilowattóra között változik. — Magyarországon és külön a szolnoki üzemigazgatóság területén hány fogyasztóval számolnak? — Hazánkban négy és fél millió, a mi területünkön pedig 138 ezer fogyasztót tartunk nyilván. — Van-e becslésük arról, hogy jelenleg az országban milyen kiterjedésű vezeték- hálózat található? — Pontos adatok állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint tavaly az év végén Magyarországon összesen 140 ezer — körzetünkben pedig 4 ezer 700 kilométer — különböző kis-, közép- és nagy- feszültségű távvezeték üzemelt. — Valójában a szolnoki üzemigazgatóság milyen nagy területen tevékenykedik? — A Jászladány, Tisza- süly, Túrkeve, Szarvas, Kún- szentmárton, Tiszakécske és Abony által határolt terület a miénk, amely négy megyét érint, kisebb-na- gyobb 'mértékben. Ezen az országrészen 45 község, hét város és az ott levő különböző termelőegységek vil- lamosenergia-ellátásáért felelünk. Az általunk felügyelt 3672 négyzetkilométeren mintegy 400 ezer ember él. — Ezek a számok is mutatják, hogy nem kis felelősség hárul Önökre, Hány emberrel oldják meg a feladataikat? — Jelenleg az üzemigazgatóságnak - ötszázötven dolgozója van. — Nemrégiben kezembe került egy múlt századbeli, Mátészalkán kiadott újság, amelyben ilyen megállapítások olvashatók: „Napirenden vannak a villamos mizériák, rossz a világítás ... Nap-nap mellett hirtelen kialszik ... Nem azért vezettük be a villanyt, hogy petróleumlámpát is készen kelljen tartani... Ha valamikor kifogásunk van, s nem fizetünk, egyszerűen kikapcsolják az áramot.. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az előzőekben felsorolt gondok mindegyike előfordul, de közülük egy-kettő még ma is aktuális lenne. Mi a véleménye erről? — Van, éhben a megállapításban némi igazság, de mi pontosan azért vagyunk, hogy ilyen esetek egyre kevesebbszer vagy egyáltalán ne forduljanak elő. Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor
