Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. JÚLIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Amikor nem csörög a vekker Kovács Istvánná óvónő Szolnokon, a Hold utcában, a férje pedig vízvezetékszerelő szakmunkás a Szotév- nél. Egy negyedik emeleti szabvány lakás tulajdonosai. — Pista húsz nap szabadsággal rendelkezik, én ennek a duplájával. A helyzetet bonyolítja, hogy ebből egy hónapot akkor kell kivennem, amikor az óvó dánk bezár. Ez az idén június 20-tól július 18-ig tart. — Beutaló valahová ? — Ugyan már, ez álom! A férjem 19 évet húzott le az ÁÉV-nál, és soha nem voltunk üdülni. Én tizennégy éve dolgozom, és az idén lesz ami lesz alapon beadtam egy kérelmet a pedagógus-szakszervezethez, hogy szívesen elmennék Szombathelyre. Választ sem kapott Tudja mi lett a következménye? Válaszra sem méltattak! Maszek alapon pedig az üdülés nekünk, ahol a keresetünk összesen havi tíz és fél ezer, és van egy másodikos lányunk, ma már megfizethetetlen. — Így mi lesz a nyári napokkal? — Egy hétre leutazcm a gyerekkel anyukámékncu. Azután a férjemmel kifestjük a lakást, lemázoljuk az ajtókat, ■ ablakokat, met t ha mestert hívnánk, nem úsznánk meg húszezerből. Egy- egy napra az ismerősöket is felkeressük, és szerencsére az egyik szomszédunknak nyaralójuk van Miskolc mellett, amelyet egy hétre kölcsönadnak. Ez lesz az >gazi kikapcsolódás, meg pár mozielőadás, jó program a művelődési központban. El ne felejtsem a hobbikertünket, hiszen a 150 négyszögöles telkünk tele gyümölcsfával, veteménnyel. Nem rossz időtöltés művelni ezt sem ebben a betondzsungelben. Fórizs Sándoréknak két tizenéves fiúk, és egy most elsős szakmunkásképzős lányuk van. A férj anyagkiadó, a felesége konyhai dolgozó. — A nyaralásunkat meghatározza, hogy a keresetünk havi 11 ezer körüli. Ebből most még háromezret rögtön az OTP-be viszünk, a többiből élünk. Kocsi, telek nincsen, de nem is hiányzik. Ami az üdülést illeti, ugye érthető, hogy ennyi bevételből nemhogy külföldi, de belföldi túra sem képzelhető el. — Akkor hol töltik ezeket a heteket? — A szüleim Kőtelken laknak, oda leugrunk párszor, sőt az asszony és a kislány el is tölt egy hetet. A fiúk nagyok, őket már a barátok vonzzák. — És maga, Sándor? — Sose felejtem el. amit az egyik rokonunk ajánlott: fiam, ha jól akarsz élni. a sarat, meg a munkát kerüld. Nekem ez úgy jött össze, hogy a pocsolyákat még csak kerülgetem, de a munkát? Huszonnégy éve dolgozom, de még üdülni nem voltam. Mennek helyettem a gyerekek, nekem meg őszintén szólva nem is hiányzik. — És mit csinál ezekben a napokban? — A szüleimnél helyrehozom mindazt, amire év közben nem értem rá. Azután segítek a barátoknak építkezni, kinek mit kell. Szóval úgy még soha nem alakult. hogy a legyet vertem volna unalmamban a lábamon. — Nem hiányzik a kikapcsolódás? — Mivel jó szomszédaim vannak, ha igen, megiszunk pár üveg sört, miközben meghányjuk-vetjük a világ sorsát, és másnap újra kezdjük a műszakot. Egyébként ajánl valami jobbat havi 11 ezerből, amire öten vagyunk ? Őszintén szólva aligha. Csak azt nem tudom: meddig bírja az ember a hajtást anélkül, hogy feltöltődne, a pihenés napjaiban pótolná azt a veszteséget, energiát, amelyet év közben elhasznált. Németh Sándor, a Jászkun Volán gépkocsivezetője, mivel már korosabb, pótolja, mivel érzi, szüksége van rá. — Két gyerekünk közül a lányunk már dolgozik. a fiúnk pedig harmadikos középiskolás. de azért arra ügyelünk, hogy minden évben legkevesebb egy hétre csapot-papot itthagyjunk. — Tehetik? — Igen, mert csak egy macska képezi a jószágállományt, őt pedig az anyósom ellátja. Így azután tavaly Bükkszentkereszten üdültünk egy hetet, ami benne volt vagy tízezer forintban. — Nem sajnált ennyi pénzt rászánni pár napra? A feltöltődéshez kell — Soknak tűnik, de talán megérte, mert itt el bírtam magam engedni. Érdekes, itthon hajnali ötnél tovább soha nincs alvás, mert a napi gondok, a soros tennivalók ébresztik az embert. Ha viszont nyaralunk, nyolcig is húzom. — Az idén? — Cserkeszőlőre kaptunk egyhetes beutalót a vállalattól. A szállás ára mindössze néhány száz forint, sőt ebben már a fürdőbelépő is benne foglaltatik. Igaz. a koszt a mi dolgunk, dehát úgyis be szeretnénk barangolni a környéket. Azután a Rétparton már tizenhat éves a hobbim. Szépen beállt szőlők, gyümölcsfák díszítik, de akad rajta egy kis ház, meg még pince is. Ide sűrűn kijárok ha szabad vagyok, mert mindig akad benne igazítanivaló. Kellemes dolog, ha az ember kulcsra zárhatja a lakását, gondjait és évente egy-két hétre a pihenés, a kikapcsolódás tölti ki mindennapjait. De mit tegyének azok, akiknél a ház körül napról-mapra temérdek jószág várja a porciót? Németi Sándorné és férje a kisújszállási Nagykun Té- eszben dolgozik. Két kislányuk van, és a havi keresetük tizenkétezer forint körüli. Szünnap nélkül — Hizlalással egészítjük ki a bevételt, és most is röfög az ólakban huszonnyolc malac, meg hízó. Ők meghatározzák a nyári teendőket. — Nincs, aki felváltaná ~~~~{nagukat? —'öé. .az apósom: szokott segíteni, deMí még munkába jár. mivel három éve'van. a nyugdíjig. Persze azért tőle sem várhatjuk el évről- évre, hogy még mi a Ba- \ latonban lubickolunk, az etetésnél cipekedjék. — A gyerekek? — Szerencse akad hová vinnem őket. Egy hónapra Tiszafüredre, a szüléimhez is hazalátogatnak, most meg addig az anyósom bíbelődik velük. Ezen kívül különböző táborokban is voltak, illetve lesznek még. — Soha nem nyaraltak? — A üzenkétéves házassá)., .n.» .ilatt egyszer, tava ;v előtt "irhertelenflen. Szép volt ió volt?. . _ Aligha yárható a közelj övőben. Augusztusban, én is szabadságé. és pár hetet otthon lol a gyerekekkel. Hétvégeken esetleg egy-egy strandolást megengedhetünk majd magunknak. Ezen kívül annyit változik esetleg a helyzet, hogy öt helyett olyankor fél hétkor kelek. — Meddig csinálják még ezt a hajtást? — Pár évig biztosan, mert most a házat szeretnénk kőporozni. Azután majd meglátjuk, de a jószágokról teljesen aligha mondunk le, mert a férjem szereti őket. Ügy tűnik, a romló megélhetési viszonyok rákényszerítik az embereket a pluszmunkákra. Vajon mi a helyzet a szabadságolásokkal mondjuk egy olyan helyen, mint a BHG kunhegyesi gyára, ahol .v. ezernél több dolgozó többsége nő? Ha itt az idei üdülési lehetőségeket nézzük, ezek nem rosz- szak, hiszen hatvan-hetven ember kaphat szakszervezeti és további nyolcvan-kilenc- ven vállalati beutalót. Sőt, ha az utóbbi nem elég akár újabb harmincat-negyvenet lehetett volna kérni. De nem kértek, mert igény sem volt rájuk, noha az árak sem csillagászatiak, hiszen a kéthetes három személyre szóló SZOT-beutaló 3 ezer 200 forint, a gyárié pedig ugyanennyi időre egy négytagú családnak három és fél ezer körüli. Akkor miért nem mennek, hiszen csak júniusban nyolc helvet mondtak le. illetve nem töltöttek be. Holocsi Ferencné forrasztó, aki egyébként szakszervezeti szervező titkár ígv érvel. — Nálunk sok az olyan gyermekeit egyedül nevelő anyuka, mint amilyen én is vagyok, ami fontos szempont. Azután az átlagkereset öt-hatezer forint, ami elfogadható. ígv a beutaló árát még csak kibírnánk, de ez csak a költség kisebb része. A nagyobbik az, hogy egy nyaraláshoz fel kell ru- házkodni, ami már a gyerekeknek is méregdrága. Azután párezer forint költőpénz is szükség, szóval kiderül: tízezer nem biztos, hogy elég egy háromtagú családnak. Tudom, ezt magamról, hiszen a 13 éves lányom táborba ment. és csak a legszükségesebb megvásárlandó cuccai három és fél ezerbe kerültek. — Mi a teendő? — Felénk most az a divat, hogy a legtöbben a tározó tavat keresik fel. Reggel családostul odautaznak, este meg vissza, mert nincs messze. Hozzáteszem, a gyári termelési terv júliusban, augusztusban is változatlan, pedig az óvodák tatarozása miatt az anyukák harmada, negyede hiányzik. Az ő munkájukat a többiek végzik, ha kell pluszban, amelyet majd a most hiányzók újra műszakba állva visszaadnak. — Az ön családjában? — Csak hétvégi nyaralás lesz. A fiam most kapott festő szakmunkás bizonyítványt, így ki is használom az alkalmat, és a lakást rendberakjuk. Erre is kell két hét. — A vekker? — Majd pihen. Noha. általában ötkor kelek, bevallom, ilyenkor néha a nyolcat harangozzák, mire kikerülök az ágyból. Ügy tűnik, sok a pihennivalóm. Ügy tűnik, és ez nem csak a BHG-s dolgozókra, nanem másokra is igaz. A hajtásnak a szabadság látja kárát, hiszen akkor kell elvégezni az évközi ház körüli elmaradt teendőket. így azután aki nem rendelkezik nyaralóval vagy beutalóval, otthon tölti ezeket a heteket. A fö munkahely rangja A regenerálódás, a kikapcsolódás lehetősége sajnos egyre szűkül, mivel az átlagember fő munkaidőben hovatovább képtelen megkeresni a megélhetéshez és a családja eltartásához szükséges javakat. Pedig a lehetőségek megteremtésére valahogyan meg kell találni a módof. Főképp az arra rászorulóknak. D. Szabó Miklós Mit tagadjam; szeretek, bár az idő múlásával egyre kevésbé van alkalmam moziba járni. Megrögzött szokással lapozom végig minden héten a moziműsort, enyhe izgalommal várom a belső jelt: mi az, amit nem szabad, mert vétek lenne „kihagyni”. Jó-jó, az ember sohasem úgy választ, hogy a tudatát kikapcsolva csak az ösztöneire hagyatkozik. Nem is tehetné. Körülötte és számára szikár híreket, bő lére eresztett információkat, hirdetésekbe, reklámokba bújt erős késztetéseket szállít a külvilág. Ebben a sűrű hálóban természetszerűleg egyre kevesebb helye van az ösztönöknek, a már régen nem csalhatatlan belső megérzéseknek. Egyszóval lapozom a moziműsort, és egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy arra gondolok: köszönöm, ebből nem kérek. Sem tudatosan, sem ösztönösen. Persze nem azért, mintha nem lennék vele tisztában, hogy a szűkszavú lista — amely a filmek címét, „születési helyét”, rendezőjét, és főbb szereplőinek nevét közli velem, velünk —, jócskán tartalmaz értékeket. Inkább arról van szó, hogy riaszt és taszít az az elképesztő mennyiségű halál, az élet tagadásának az a töménysége, amely csaknem gáttalanul árad a lényegében ártatlannak tetsző felsorolásból. Csak emlékeztetőül néhány viszonylag régi, illetve a frissebb filmcímek közül: A bolygó neve: halál, Halál egyenes adásban, Halálos játszma, Trükkös, illetve Bjztos halál. Egy kis túlzással azt is mondhatnám, mint a terminátor Arnold Schwarzenegger, halálosztó lett számunkra az utóbbi időben a világ hozzánk eljutó filmtermése — de legyünk igazságosak —, annak ha nem is döntő, semmiképp sem elhanyagolható része. Ez persze nemcsak a mozira érvényes. A szabad idő pihenést szolgáló óráit kitölteni hivatott, a könyvesboltok polcairól a kezünkbe kerülő könyvek, az utcai pavilonokban, újságkioszkokban, aluljárókban árusított kiadványok, a „könnyű műfajúnak” aligha mondható (rock)zenei koncertek is gyakran késztetnek — finoman szólva — lét és nemlét-elméleti gyaA bolygó neve: élet korlatokra. A jelenség mögött persze nem arról van szó, hogy a haláltudat a különböző művészeti ágakon keresztül, azok közvetítésével végérvényesen betört az életünkbe, annak szerves része lett. Ez ellen — sem ösztönösen, sem tudatosan — nem tiltakozhatnánk, hisz ha nemes szándékú lenne az alkotás és irodalmi értékigényű, színvonalú — mint Illyés Gyula Kháron ladikján, vagy Örkény István Rózsakiállítás című regénye —, akkor azt is szolgálná, hogy* az ember számára a születés mellett természetes lenne, lehetne a másik, a nem szívesen emlegetett: az elmúlás. Bizonyára kevesen vannak, akiknek nem esik jól kikapcsolódásképp egy izgalmas krimit elolvasni. Magam se vagyok kivétel ez alól. Mentségünkre szol- . gál, hogy többek között emberhez méltó módon élni — és meghalni tanítanak minket a krimiirodalom klasszikusai. A könyvekből, filmekből — nyilván nem feltárhatatlan okok nélkül — oly erősen sugárzó erőszakhullám azonban más. Az élettel szemben tesz közömbössé mindnyájunkat, ha nem vigyázunk, s az erőszakos halállal szemben immunissá. Sorolhatnánk erre nézve az életből vett szomorú példákat, egyebek mellett a legfontosabbat, a „védtelen” gyerekekre tett esetenkénti hatásukat. Most is kérdezhetnénk — mint minden más, sokunkat izgató probléma kapcsán: /no és, mi a megoldás? A módszerhez biztosan nem könnyű utat találni, a lényeg azonban ettől nem változik, mert nincs, és nem is lehet más megoldás, ösztönösen és tudatosan egyaránt ellent kell állni ennek az erőszakhullámnak, mert a bolygó legizgalmasabb neve nem a halál, hanem az élet. Legyen tehát életosztó Arnold Schwarzenegger, a terminátor. A Killián György Repülő Műszaki Főiskolán van hazánk egyetlen repülőgép-múzeuma, ahol — más országok gyakorlatától eltérően — a fotók, a metszetek, a kiszerelt motorok mellett üzem- és felszállóképes helikoptereket, repülőgépeket őriznek. A dugattyús motoroktól a szuperszonikusokig figyelemmel kísérhető a repülés fejlődése. A hadseregben és a rendőrségnél használt repülőgépek mellett megtalálhatók a polgári légiforgalom gépei is. Az IL—18-as mellé például (mint arról hírt adtunk) a közelmúltban társult egy TU—134-es. Az igazi érdekességet persze a korábbi típusok jelentik, melyek szép számmal találhatók a szolnoki múzeumban. Látogatók a világ minden tájáról érkeztek már Múzeumi részlet. Elöl a jó öreg IL—18-as, melybe* bemutatótermet rendeznek be ide, — köztük repülő kadétok, marsallok, repüléssel foglalkozó újságírók. A katonai pályára irányítást -4s jól szolgáló múzeumot — főiskola-parancsnoki engedéllyel — évente (csoportosan) tizenhatezren keresik fel. (Fotó: Simon) Egy példány a vadászrepülők sorából Futárgépnek is kiváló volt Kicsik és nagyok találkozója
