Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

Folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) munkában nagy léptékű re­formintézkedések kidolgo­zása van napirenden. Az Or­szággyűlés őszi ülésszaka elé kerül a társasági törvény, valamint az egységes vállal­kozói adóról szóló törvény tervezete; meg kívánják va­lósítani az egységes társada­lombiztosítási járulékot; a támogatáspolitika több év­re előre tekintő irányvonalát a közeljövőben tárgyalják meg állami szervek, a költ­ségvetési reform koncepció­ja lényegében kialakult; a tervezési reformmal az Or­szágos Tervhivatal irányítá­sával foglalkoznak a szak­emberek ; a társadalombiz­tosítási reform munkálatai folynak, döntés született ab­ban a lényeges kérdésben, hogy a központi költségve­tésről 1989. január 1-jén le­válik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunkálása fo­lyik, s a bérpolitika, a bér­rendszer, a bérreform kér­dései szintén munkaasztalon vannak. Bejelentette azt is, hogy e sokrétű, szerteágazó munka kormányzati koordi­nálására külön bizottság jött létre. Villányi Miklós válaszolt a Bős—nagymarosi vízierő­művel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Ma- róthy László környezetvé­delmi és vízgazdálkodási miniszter írt az Országgyű­lés elnökének, s amelyben a miniszter a kormány nevé­Dr. Villányi Miklós, pénz­ügyminiszter, válaszát mond­ja (Telefotó — MTI) ben bejelenti, hogy a nagy jelentőségű beruházásról az év második felében — ala­pos előkészítés után — je­lentést nyújtanak be az Or­szággyűlésnek. A Miniszter- tanács felajánlja, hogy a ki­tűzött időpontot megelőzően valamennyi érdeklődő kép­viselőnek megteremti a hely­színi tájékozódás lehetősé­gét. A kormány tehát nyi­tott e kérdés parlamenti megtárgyalására, kész ala­pos elemzésekkel megvédeni álláspontját az Országgyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyomó többsége iránt is, azonban a nagymarosi építkezés leállí­tását az illetékes parlamenti bizottság is elutasította. Egy ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következményei és a nemzetközi szerződés meg­sértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai len­nének. Villányi Miklós pénzügy­miniszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Kiráily Zol­tánhoz (Csongrád m., 5. vk.), kér-e külön szavazást az ál­tala, a bős-nagymarosi víz­lépcsővel kapcsolatban ko­rábban tett javaslatok elbí­rálására. A képviselő kér­te, hogy az Országgyűlés kü­lön döntsön indítványáról. A képviselők ezt — túlnyo­mó többséggel — nem tar­tották indokoltnak. Horváth Lajos ezután in­dítványozta, hogy a képvi­selői javaslatot az Ország- gyűlés illetékes bizottságai vizsgálják meg, s megállapí­tásaikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek je­lentést. A kérdésnek ezt a megoldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfo­gadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésénék végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szöveg sze­rint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási felada­tairól. fl siker azon múlik, miként tudunk beépülni a világgazdaságba Berecz Frigyes bevezető­iben emlékeztette a képvise­lőket, hogy a kormány ta­valy elfogadott munkaprog­ramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, •és ezen belül az ipari szer­kezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvéle­mény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvál­lalati teljesítmények kü­lönbségei is igen nagyok. Az állami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszín­vonalú termékék gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a verseny­ben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-na- gyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén be­lül kialakult az évék óta veszteséges, egyre remény­telenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amely­hez ,1987-ben öt nagy, csak­nem ötven közepes és kis­vállalat tartozott. Együttes -évei veszteségük meghalad­ta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle -költ­ségvetési támogatásúik össze­ge az Ipari Minisztérium ál­tal felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetés­sel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos A siker ezért azon múlik, miként tudunk hatékonyab­ban beépülni a világgazda­ságba, hogyan kapcsoljuk fejlődésünket a másokéhoz, s hogyan tudunk érdekelt­séget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működje- nök együtt. Sorsdöntő, hogy az egyszerű kereskedelmi áruforgalmi kapcsolatok mellett egyre nagyobbra növeljük a szellemi termé­kek, az ismeret és a tapasz­talat behozatalát. A siker továbbá azon mú­lik, miként változtathatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét ké­pező beruházáspolitikát. A továbbiakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a be­fektetéspolitikának, amely­nek a fejlesztés, a beruházás hatékonysága tárgyilagos ér­tékelés szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonúkkal elvileg elérhetőnek. Múltunk eddigi négy évti­zedének áttekintése alapján elmondható: az olyan ta­gadhatatlan, s büszkeségre is feljogosító eredmények mellett, mint az ország gaz­daságának kétszeri újjáépí­tése, az iparosítás, a villa­mosítás; az ipar szerkezeté­nek fejlődését téves iparpo­litikai intézkedések eltorzí­tották, elszakították a hazai lehetőségektől és hagyomá­nyoktól. Az egyensúlyhiány miatt szőkébb források, a veszteséges tevékenységek további életben tartására tö­rekvő erők megakadályozták az ifaari szerkezet folyama­tos, egészséges irányú és mértékű fejlődését. Most — az elkövetett hi­bákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szer­kezetfejlesztés helyes irá­nyát és érhetjük el az átala­kítás meggyorsítását. A feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondá­sos, mert eltérően a nálunk sokkal fejlettebb gazdasá­gú országoktól, az övékhez képest jóval kevesebb for­rás áll rendelkezésünkre az ipari szerkezetváltás megin­dításához, ám nálunk sok­kal gyorsabban kell végig­vinni, ha valaha is fel aka­runk zárkózni a teljesítmé­nyükhöz. Ezt egyetlen or­szág sem képes önmagára hagyatkozva megoldani. csak egyik — de nem kizá­rólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb — lehetősé­ge, s amelynek sikerességét a szocialista gazdaságban is a rövid megtérülési idő és a magas megtérülési arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglevők generációs meg­újítását, többnyire a lét­szám- és a létesítménymé­retek csökkenése mellett; továbbá a kutatás, a fejlesz­tés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős növelése. A befektetés lehe­tőségei között ezért első helyre kell sorolnunk az ok­Berecz Frigyes, ipari mi­niszter beszámolóját tartja (Telefotó — MTI) tatást, a szakemberek elmé­leti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatás­hoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási eljárások ' bevezetéséhez szükséges ráfordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések kidolgozásához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepelnek for- rásbővítőek — erőműépités, energiaimport —, s az eddi­ginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztást csökkentőek is. A vaskohászat, nemcsak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legna­gyobb energiafogyasztó, s mint nehéz helyzetű vállala­tokkal küszködő szakterület is, megkülönböztetett fi­gyelmet igényel. Több éves vita után ez év elején meg­született a döntés: a folya­matos támogatást itt is le kell építeni! 1991-től kizáró­lag a jövedelmező tevékeny­ségek folytathatók, csak az önmagukat eltartani, fej­leszteni képes vállalatok maradhatnak életben. Az átrendeződést követően 3.6 millió tonnáról 2,5—3,0 mil­lió tonnára csökken a ha­zai acélgyártás, kisebb lesz és kevesebb helyre összpon­tosul a nyersvasgyártás, be­fejezik az elavult technoló­giai sorok, berendezések le­állítását. megszüntetik a gvártás indokolatlan párhu­zamosságait. A termékössze­tétel a magasabb feldolgo- zottságú — és ezért értéke­A tudásszint gyors növelése sebb — áruk javára rende­ződik át. A vegyipar számos szak­ágazata eredményesen mű­ködik. Többet közülük — például a gyógyszeripart, a gumiipart — húzóágazatként ismerünk. A műtrágyagyár­tás azonban manapság a gondjainkat növeli. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyakran ; keményen bírálunk, de amelytől gazdasági helyze­tünk jobbrafordítása érde­kében a legtöbbet reméljük és követeljük. A jövőt meg­tervezni. perspektívát adni itt a legnehezebb, a népgaz­daság exportjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dol­lárnak a gazdaságossága az átlagosnál lényegesen jobb. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártásról külön is szólt a miniszter. Elmondta: az elektronika szinte minden területen meg­határozza a versenyképessé­get; előnyeivel ma már dön­tően befolyásolja az élet mi­nőségét. A magyar társada­lom sem térhet ki az elekt­ronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az en­nek érdekében végrehajtan­dó szerkezetátalakítási fel­adatok elől. — Döntő az ipar szem­pontjából, hogy a hazai igé­nyek a jelenlegi szűkös vi­szonyok ellenére — a postai távközlés 1986 óta kiemelt fejlesztése révén, s a lakos­ság elektronikai cikkek irán­ti állandósult magas keres­lete miatt — nagyok és nö- vekvőek, az iparnak jelen­tős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fejlődési lehető­séget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a sze­mélygépkocsi-gyártás fej­lesztése. téseket, hanem szembe néz­nek a gondokkal, s - időben meghozzák a szükséges in­tézkedéseket. Sürgette a kormányt, hogy a lemaradó térségek felzárkóztatására rövid időn belül dolgozzon ki megfelelő koncepciót. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottsá­gának első titkára részlete­sen beszélt a válságágazat­ként számontartott szénbá­nyászat helyzetéről. Kifej­tette: az eocénprogram új­raértékelésekor gondolkodni kellene azon is, hogy a ta­nulságok levonása, a felelő­sök keresése csak a sajtó és a televízió dolga-e? Dudla Józséf (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod-A'baúj­Zemplén Megyei Bizottsá­gának első titkára felszóla­lása bevezetőjében leszö­gezte: a megújulás nem csu­pán ágazati feladat. Az ipart nem lehet kiemelni gazdasá­gi, társadalmi környezetéből. Olyan helyzet alakult ki, amelyben a társadalmi, gaz­dasági viszonyok korszerűsí­tése, a politikai, gazdasági reform megvalósítása hozza, hozhatja lendületbe az ipart. A párt gazdaságpolitikájá­nak változása, a kormány­zati szerepvállalás módosulá­sa egyértelműen segíti a szerkezetváltás felgyorsítá­sát. A megújulás mindenek­előtt a kezdeményező szelle­mű emberéken múlik, ezért a leghatékonyabb befektetés a személyi feltételek javítá­sa. A szakszerű, igényes munkát a legkicsiszoltabb központi program, a több pénz sem pótolhatja — mon­dotta egyebek között Dudla József, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága nevében is el­fogadásra ajánlva a beszá­molót. Legyen döntö a versenyképesség Csongrádi Csaba (Heves m., 7.vk.), a Gagarin Hő­erőmű Vállalat gondnokság­vezetője viszont tapasztala­tai alapján egyik természe­ti kincsünk, az ország lig- nitvagyonának sokrétű hasz­nosítási lehetőségeire hívta fel képviselőtársai, vala­mint a kormány figyelmét. Megfontolásra ajánlotta, hogy épüljön lignittüzelésű erőmű,- illetve energetikai kombinát Bükkábrány mel­lett. Az új erőmű némileg eny­hítené Borsod-Abaúj-Zemp- lén, valamint Szabolcs-Szat- már megye jelenlegi foglal­koztatási gondjait, s a beru­házás lehetőséget adna energetikai gépgyártásunk korszerűsítésére, fejleszté­sére. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mező­gép Vállalat vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy hosszú ideje a források jelentős részét az energia- ágazat és a kohászat fejlesz­tésére fordítják, ami hátrá­nyosan érinti a feldolgozó ágazatokat. Meglehetősen sok pénzbe kerülnek a ki­emelt beruházások, így a tengizi. a bős-nagymarosi, a paksi fejlesztések, és jelen­tősen megterhelik a költség- vetést a kohászati támoga­tások. Ugyanakkor a húzó- vállalatok versenyképessége — zömében a források hiá­nya miatt — nem javul kel­lőképpen. A képviselő javasolta, hogy a szerkezetváltást ne központi csomagtervek alap­ján szervezze meg a kor­mányzat. A kiemelt vállalati kör kiválasztásánál az le­gyen a döntő szempont, hogy termékeik már most ver­senyképesek-e. s milyen ex­portpiacokkal rendelkeznek. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) a MÉM Központi Élel­miszeripari Kutatóintézeté­nek főigazgatója a mező- gazdasághoz szorosan kötődő feldolgozó-, ezen belül is az élelmiszeripar helyzetéről beszélt, majd az ipari mi­niszterhez intézve szavait szorgalmazta, hogy a szer­kezetváltás hatékonysága érdekében rendezzék az in­novációs lánc egyes intéz­ményeinek kapcsolatrend­szerét, az alapkutatástól a (Folytatás a 3. oldalon) Fontos a piac céltudatos szélesítése Még nem dőlt el, hogy ha­zánkban valóban egy vagy több típust gyártunk-e, de töbfélének a honosítására törekszünk. Az ipari mi­niszter foglalkoztatási gond­jainkat elemezve megállapí­totta, hogy azokat nemcsak a veszteséges termelés fel­számolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai for­radalom végigvitele és a gazdasági hatékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosan fogja csökkenteni az ipar létszámigényét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erőteljesen megnövek­szik a felkészült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csökken a beta­nított és segédmunkásoké. Társadalmunknak több­féle lehetősége van a haté­kony és csaknem teljes fog­lalkoztatás követelményei­nek egyeztetésére. A legfon­tosabb a piac céltudatos szé­lesítése, de további lehetősé­gekkel is élnünk kell. Ma például gyakori, hogy egy- egy dolgozó több munkakört is ellát magasabb kereset­szerzés céljából. Ha ugyan­azt a teljesítményt és kere­setet egyetlen, heti 40 órá­ban ellátható főállásban is el tudjuk érni, s gazdasági eszközökkel — ezek közt a bérreformmal — felesleges­sé tesszük a túlmunkát, a második munkaviszonyt, ak­kor több munkavállalónak juthat főállás. A foglalkoztatás harmadik eszközeként említhető az új üzemek építése, az ipari szövetkezetek, a helyiipar, a magánvállalkozások megte- lepedési lehetőségeinek az erősítése. A munkanélküliség ellen hathatnak a szociálipoliti- kai intézményrendszer át­gondolt módosításai is; pél­dául a rugalmas nyugdíjkor­határ bevezetése, a gyerme­küket nevelő anyák na­gyobb időkedvezménye, a fiatalok tanulóidejének megnövelése. Végül, de nem utolsósor­ban említhető a meglévő szolgáltatások bővítése, il­letve új. nálunk még nem létező, jövedelmező szolgál­tatások elterjesztése. — A szerkezetátalakítás másik olyan következmé­A beszámoló vitája Gágyor Pál (Budapest, 13., vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója, bi­zottsági előadó hangsúllyal szólt arról, hogy a szerke­zetátalakítás egyik kulcsele­me a képzés, az oktatás, az átképzés. Az utóbbi eszten­dőkben a különféle erőfor­rások fontossági sorrendjé­ben előtérbe került a tudás, az ismeret, illetve ennek hordozója, a magasan kvali­fikált szakember. Ebből ki­indulva nem viselhető el, hogy hazánkban százezer lakosra alig ezer egyetemi és főiskolai hallgató jut, míg más, hozzánk hasonló fej­lettségű országokban szá­muk meghaladja a 2500-at. Az ipari bizottság és a té­mát megtárgyaló többi par­lamenti bizottság is támo­gatja az ipar szerkezetátala­kítására előterjesztett prog­ramot — mondotta a bizott­sági előadó. nye, amelynek kezelése kor­mányzati irányítást is igé­nyel, az iparnak a környe­zetre gyakorolt hatása. Fel kell ismernünk, hogy a kör­nyezetvédelem leghatáso­sabb és egyben viszonylag legolcsóbb módja a megelő­zés: olyan technológiák al­kalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerülhetetlen, előre meg kell tervezni a biz­tonságos védelmet is, mint ahogyan arra a Paksi Atom­erőmű korszerű technológiá­ja is jó példát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálko­dás új fogalma alatt. Berecz Frigyes ezután ar­ról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődé­sét és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaság- politikának a kidolgozása. Az ipari miniszter el­mondta : a szerkezetváltás fő mozgatóereje a piaci igénye­ket jövedelemszerzés cél­jából elvállaló gazdálkodói döntés lesz. A kormány azonban ezután sem vonul­hat vissza a pártatlan szenv lélő szerepébe. A gazdaság egészének fejlődéséért, ezen belül a gazdasági szerkezet- váltás folyamatosságáért továbbra is felelősséget kell vállalnia. A rábízott eszkö­zökkel befolyást kell gya­korolnia a fejlődés meneté­re. A kormány új pénzforrá­sok feltárásával és befekte­tésével egyenértékűen se­gítheti elő a gazdaság fej­lesztését. ha a kezében lévő pénzeszközeit a jövőben az eddiginél összehangoltab- ban, s egy testületileg elfo­gadott szerkezetátaalkítási politikához igazodva mű­ködteti. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentősé­géről a szerkezetátalakítás­ban, s ennek során végeze­tül kiemelte: — Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyő­ződésre, hogy a szerkezetát­alakítás feladata a mi dol­gozóink képességeinek tel­jes kifejtésével megoldható, s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, ame­lyen végigjárva felzárkóz­hatunk a fejlett gazdaságú országok sorába. Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátnavidéki Fém­művek diszpécsere a recski érabánya legutóbbi 21 évé­nek történetére utalva kifo­gásolta a döntési mechaniz­mus gyakorlatát, a halogató, a kockázatot nem vállaló bi zony talankod ást. Varga Gyula (Szabolcs- Szatmár m., 3. vk.), az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára: egyetértett azzal a megállapítással, hogy a kormány nem vonulhat visz- sza az ipar minden területé­ről, de — mint mondotta — ma még ez a veszély nem is fenyeget. A helyzet in­kább fordított, túl sok a köz­ponti [beavatkozás, és ez erő­sen csökkenti a vállalatok mozgásterét. Csak úgy tart­ható meg a lakosság bizalma — hangsúlyozta —, ha a gazdaság, a társadalom irá­nyítói nem halogatják a dön­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom