Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
1988. JÚNIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Három megyéből három napon A módszertanról tanácskoztak Előadások, tájékoztatók, könyvtárlátogatások A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár rendezésében szerdától kezdődően háromnapos regionális tanácskozást tartottak Szolnokon — három megye (Pest, Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok) módszertani munkaközösségeinek részvételével. Több évre visszatekintő szokás, hogy a három megye könyvtárosai évenként vendégül látják egymást. Az idén a szolnokiakon volt a sor. A tanácskozás első napján a módszertani gondozás és szakfelügyelet témakörében hangzottak el érdekes előadások. A megyei könyvtár hálózati-módszertani munkájáról Lengyelné Molnár Klára beszélt, a szakfelügyelet és a módszertan kapcsolatáról Szurmay Ernő nyugalmazott igazgató. Horváth Sándorné a Jászberényi Városi Könyvtár módszertani tevékenységéről tartott előadást, Széphalmi Istvánná a felnőtt olvasószolgálat problémáiról szólt. Gregorné Földi Máriától a szakalkalmazottak személyi adatainak számítógépes feldolgozásáról értesülhetett a hallgatóság, Dóra Józsefné, pedig helyzetképet vázolt Szolnok város fiókkönyvtárairól. A gyermekkönyvtár vezetője, dr. Horváth Attilává a Szolnok megyei gyermekkönyvtárak módszertani munkáiról számolt be. Csütörtökön tapasztalat- cserére indultak a könyvtárosok. Kenderesen megtekintették a nagyközségi könyvtárat, ahol Pápayné Kemen- czey Judit, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesétől tájékoztatót hallgathattak meg az állományfeltárás új módszereinek tapasztalatairól. A következő állomás a kunhe- gyesi nagyközségi könyvtár volt, majd Tiszafüreden a Kiss Pál Múzeumba látogatott el a csoport. Ezek után a városi könyvtárban Gaál Sándor igazgató bemutatta az intézményt, illetve annak helyismereti munkáját. A tanácskozás utolsó napján dr. Boros László szociológus, a Politikai Főiskola munkatársa tartott előadást Társadalmunk rétegződésének új vonásai az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének vizsgálatai alapján címmel. Rendkívül érdekes és élvezetes előadását három nagy téma köré csoportosítva adott elemzést a családi újratermelési folyamat megnövekedéséről, az értékorientációs elemek felerősödéséről, illetve a nem rejtett munkanélküliség felbukkanásáról. A tanácskozás az előadáshoz kapcsolódó megbeszéléssel ért véget. J. J. Csak tiszta forrásból! A IV. Alföldi Fazekas Triennálé példát mutat Gy. Kamarás Katalin (L díj): Két „epizód” a Kézműves műhelyek című kompozícióból A mezőtúri városi kiállító csarnokban augusztus 7-ig nézhetik meg az érdeklődők a IV. Alföldi Fazekas Triennálé kiállításált. S hogy érdemes megnézni, arra a látottak egészének mívessége és a minden eddiginél igényesebb a zsűri a bizosíték. A mostani tárlat milyenségének és a bírálóbizottság munkájának megértéséhez szükséges legalább dióhéjban ismernünk a triennálék eddigi történetét. Az első fazekas seregszemlét 1979-ben rendezték Szolnokon. Ezen a korongos ünnepen harminckilencen állítottak ki, mind a három fődíjat Sízolnok megyei fazekas nyerte: Sz. Nagy István, Bust Lajos, Szűcs Imre. A II. Alföldi Fazekas Tri- ennálénak még szintén a Szolnoki Galéria adott hajlékot. az érdeklődés megnőtt, 58 alkotó válogatott munkásságát láthatta a közönség. Az első díjat Gonda István, a két második díjat pedig Busi Lajos és Szűcs Imre nyerte. Az 1985-ös harmadik pályázatra már megszületett a gondolat, hogy a triennálét az „ahogyan vétetett” elve alapján ott kell rendezni, ahol a fazekasság színe-java él, dolgozik, tehát Karcagon, Mezőtúron, majd Tiszafüreden. A III. Alföldi Fazekas Triennálét így Karcagon rendezték, hatvanegy alkotó részvételével. Az első díjat ifj. Szabó Mihály, a másodikat Busi Lajos és Kovács László (ő szintén Karcagon tanult) a harmadik díjat pe- dik Vargáné Kovács Éva nyerte. Az eddigi triennálék között a karcagi volt a legegyenetlenebb színvonalú, úgy tűnt a mennyiségi felfutás nem állt arányban a művészi megfontolásokkal. Az idei — sorrendben a negyedik triennálét — Mezőtúron rendezték meg. A pályázatra 71 alkotó jelentkezett munkáival. A jelentkezők számát tekintve ez az eddigi csúcs, de az új szemléletű bíráló bizottság döntései alapján csak 41 fazekas munkái kerültek bemutatásra. A beküldött 444 pályamunkából 128 alkotást láthat a kiállítási csarnokban a nagyközönség. A megyei „hegemónia” a díjazottak tekintetében — jó értelemben — megtört. A két első díjas között, igaz, ott van a mezőtúri Bust Lajos — méltán — a második díjat két budapesti fazekas nyerte, a harmadik díj a mezőtúri Vargáné Kozák Éváé lett, de Mezőtúr város különdíját az ágostyáni Végh Ákos nyerte, a Népi Iparművészek különdíját pedig a tiszafüredi Szűcs Imre. Mindez netán azt jelentené hogy szűkebb hazánk fazekasai a minőség tekintetében már csak szerényebb eredményekre képesek? A kiállításon bemutatott munkáik alapján állíthatom, erről szó sincs — még akkor sem, ha figyelembe vesszük a karcagi fazekasok szokásostól eltérő részvételét — csupán a viszonyítás alapja változott, a trijnnálé művészileg tovább erősödött. A fazekas ünnepre hívogató fneghívó a IV. Országos Fazekas Triennálére invitálja a közönséget. „Elírás lenne? Nem hiszem. Nagyon rokonszenves a szándék: az Alföldi Fazekas Triennálé nevének megőrzésével valóban országos legyen! A számok máris ezt mutatják: a 71 pályázó közül ötvenegyen az ország különböző részéből, városaiból küldték el munkáikat Mezőtúrra. ,A kiállításon látható mesterműveket nagyjából három főbb csoportra oszthat-i juk, bár a határterületek olykor nem válnak el élesen egymástól. A hagyományos formákat elsősorban a fekete edények képviselik, ezeknél napjainkra sokkal jobban elterjedtek a hagyományok továbbfejlesztésével készült munkák, de szép számmal szerepelnek olyan kerámiák, amelyek kiléptek a hagyományos formákból, ezek játékos felfogásban készült figurális kompozíciók. A hagyományos formák — ha szabad úgy jelölni: a régi időket leginkább megidéző munkák — közül kiemelkednek Végh Ákos tökéletesen megformált edényei archaizáló díszítéssel, Bíró Sándor hatalmas lisztes edénye. Dorogi János „vászon” munkái, Korponay Csilla (Mezőtúr) korsója, K. Szabó Balázs (Tata) edényei. A hagyományokat tisztelő, de azokon túllépő, az eredetit továbbfejlesztő alkotók vannak legnagyobb számban a tárlaton. Ide sorolhatjuk szinte a Jászkunság fazekasságának egész élvonalát, kiket ezen a triennálén elsősorban Busi Lajos és Szűcs Sándor képviselt felső fokon, de Gácsiné Kovács Erika (Felsőjávorfa) Barna Ildikó (Mezőtúr), Oh Zsuzsa (Mezőtúr), Faragó Ágota és más fiatalok is jelzik a megújított hagyományok továbbélését. , Többen — kilépve a hagyományos formák világából — a kompozíciójellegre helyezték a hangsúlyt. Vita főleg ezek körül támadhat, de a Gy. Kamarás Katalin, Kiss Andrea és Kiss Márta által készített igen jó humorú, nagyon igényesen formált figurák szinte önmagukat védik mindennemű megkérdő j élezéstől. Külön örvendetes számunkra a mezőtúri pályázók magasszáma. Gondolunk azokra is, akiknek munkái még nem kerültek a közönség elé, s hisszük, hogy a következő triennálékon már a beérett túri ígéretekként köszönthetjük őket. A neves szakemberekből álló kilenc tagú zsűri döntését, magas művészi igényességét csak helyeselni tudjuk, hiszen a soron következő — három év múlva pl. Tiszafüreden — triennáléknak éppen ez növeli tovább vonzását és rangját, ha a kiál- ' lított tárgyak a szólásmon- dásbéli tű fokán keresztül jutva érkeznek a közönség elé. A csak tiszta forrásból nemes szándéka így maradéktalanul érvényesülhet. Bár mindenhol annyira értő lenne az elbírálás, ilyen magasan állna a mérce, mint a IV. Alföldi (Országos) Fazekas Triennálén. Tiszai Lajos Elv és gyakorlat került szembe VÁLLALKOZÁSOK A KULTÚRÁBAN Életművére visszatekintve Németh László mondta 1969- ben: „Vállalkozáson én (•••) valami organikusan növőt értettem, nem egy célt s a hozzászerkesztett üzemet, ahogy az iparban. Hajlam, képesség, lehetőség hajlékony szövődését.” Csakhamar azonban változtak az idők, s a nyolcvanas évek elejétől egyre-másra jelentkeztek a kultúra, művészet, közművelődés területén is a cél s a „hozzászerkesztett üzem” jegyében fogant vállalkozások- összefüggésben a gazdasági ellehetetlenülés folyamatával, s azzal, hogy az állam a „nem termelő ágazatoktól” is mindinkább ön- fenntartást, netán nyereséges működést, „szerkezetváltást” követelt Pedig még a közelmúltban is eretnekségszámba ment, ha valaki megkockáztatta: a kultúra is áru, vagy szelídebben: a kultúra áru is. Elv és gyakorlat került szembe ebben a vonatkozásban is, és sok mindent lehet csinálni ma, csak egyet nem: figyelmen kívül hagyni a valóság tényeit. Ez alkalommal adjunk számot az áruszerű kultúra, a vállalkozás néhány, figyelmet érdemlő eredményéről: 1983-ban, „üzletközpontú”, „tőkés” cégként jött létre a Novotrade elnevezésű részvénytársaság, négy magyar bank együttműködésével. Ma nyolcvan fölött van egyéb részvényeseinek a száma. Két esztendeje immár külkereskedelmi jogköre is van. Szinte véletlenszerűen jutottak megalapítói — külföldi példák nyomán — arra a gondolatra, hogy filmmel, könyvkiadással, műkincskereskedelemmel, kiállításszervezéssel, művészek közvetítésével is foglalkozzanak, mégpedig a nyereség reményében. S az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Benyomultak olyan területekre, amelyeket a meglevő vállalatok, intézmények nem vagy nem igazán szívügyükként gondoztak. Sikerült pénzzel támogatniok Sándor Pál Éli, Éli című dokumentumfilmjének elkészítését, külföldi partnerekkel működtek együtt a Kabay—Gyöngyös- sy alkotópáros Cirkusz a Holdon című játékfilmjének létrehozásában. Filmes tárgyú, menedzsereknek, kismamáknak szóló munkák, lexikonok. tankönyvek megjelentetésén dolgoznak. Afféle „vizsgakiállítás” rendezésével érték el Londonban, hogy a Novotrade vált egy műkincskereskedő világcég magyarországi képviselőjévé. Együttműködnek a magyar múzeumokkal is; jövőre a tihanyi apátság környékén terveznek olyan kiállítást, amelyen iparművészek is szerepelnek- Egyre többen bízzák előadóművészeink.kö- zül a Novotrade-re külföldi elismertetésüket; egyebek között a Pécsi Nemzeti Színház utaztatása szerepel a tervekben. A hatalmas sikerű kínai agyagfigura-kiállítás ügyében is szerepet vállalt a Novotrade, de az oroszlánrész itt az 1987 februárjában létrejött Artuniont illeti. Ez a vállalkozói iroda a Magyar Nemzeti Galéria s a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja segítségével született. Témák, szabadalmak fölkarolására, sajátos művészeti feladatok, tervezési és kivitelezési programok megvalósítására a maga pénzeszközeit is mozgósítva. Az említett kínai kiállítás Budapestre való eljuttatását — más szocialista országok visszapélése miatt — végül is az Artunion szervezte meg, bravúros fegyvertényként, a Tavaszi Fesztivál, a Hungária Biztosító, az Általános Érték- forgalmi Bank s részben a Magyar Televízió anyagi s egyéb támogatásával. De majdnem hasonló teljesítmény Picasso 347 grafikájának magyarországi bemutatása, melynek során a fővároson kívül Szombathely, s a tervek szerint Pécs, esetleg Debrecen is megismerkedhet a páratlan értékűszépségű anyaggal. Nevéhez fűződött tavaly — a Budapesti Nemzetközi Vásár területén — az első budapesti nemzetközi műkereskedelmi vásár létrehozása; itt kubai, lengyel, szovjet alkotások is gazdagították a kínálatot. Jövőre nyugati galériákat is szeretnének bevonni az akcióba. Széchenyiről elnevezett kiadójuk idén a magyar századforduló építészetéről jelentet meg kötetet; kiadják Ráday Mihály „városvédő beszédeit”; érdeklődésre tarthat számot angolul s magyarul a hajdani jeles úszónő, Gyenge Valéria Hazám című fotókönyve (a szerző révén kanadai s magyar együttműködésben), az 1900-as Moszkvával foglalkozó orosz és magyar nyelvű kötet, de napvilágot látnak közgazdasági, pszichológiai szakmunkák is, például Liska Tibortól, illetve dr. Faludi Gábortól. Tavaly októberben született a Szféra Kisszövetkezet nevű vállalkozás. Tizenöt alapítója között újságíró, televíziós is akad, s egy pantomimművész is: Tímár Tamás, akinek Nővérek című, Csehov nyomán készített „némaszínházi” játékát a fővárosi Egyetemi Színpad közönsége láthatta, a Szféra gondozásában. Mindez a jiivö útja? Kizárólagosan: aligha- Mert bár az ógörög művészetpártolás szintjét nem érhetjük el, művészet- és kultúrabarát reneszánsz uralkodókra sem számíthatunk, a szocialista állam nem feledkezhe- tik meg ezen a területen adódó kötelezettségeiről. A legfőbb mecénás eztán is az állam kell hogy legyen. A gazdasági kibontakozás érdekében is! A kiművelt emberfők sokasítása céljából! Ám az imént említettekhez hasonló vállalkozások hasznosan egészíthetik ki az állami mecénatúrát. De ehhez a vállalkozók dolgát is könnyebbíteni kellene, mert abban az Artunion s a Szféra vezetői is egyetértenek, hogy a jelenlegi körülmények nem ideálisak. Egyszerűbb szerkezetre lenne szükség még e viszonylag célszerű konstrukciójú vállalkozásoknál is. A kultúra is: emberi jog, s azokat, akik eme jogunk gyakorlásában segítenek bennünket, támogatni kell. K. Zs. Hatszáz sikeres vizsgázó Jubilál a Gorkij Nyelviskola Tizenöt esztendeje — 1973. június 25-én — alakult meg az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola Szolnok megyei tagozata, amely vezető szerepet játszik az orosz nyelvtanfolyamok szervezésében. Ebben részit vettek még az MSZBT-tagcsoportok, a tanácsok művelődésügyi osztályai, a közép- és általános iskolai orosz nyelvi szaktanácsadók és a pedagógusók. Közülük az elmúlt évék során számosán kaptak elismeréseket, so-kan szovjetunióbeli jutalomutazáson vettek részt. Az elmúlt 15 esztendő alatt megyénkben 750 nyelvtani oilyamon mintegy 10 ezer 200 hallgató tanulta az orosz nyelvet. Ez idő alatt csaknem hatszázan tettek sikeres állami nyelvvizsgát, egyetemi és főiskolai felvételi vizsgát, illetve a diákok közül szép számmai szerepeltek jól a különböző tanulmányi versenyeken. Az 1987/88. tanévben a legtöbb tanfolyam Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron és Kunszentmárton- ban, illetve e városok vonzásikörzetéiben működött. Az óvodás gyerekek egyre nagyobb számban tanulják az orosz nyelvet akkor is, amikor az általános iskolák első osztályaiba kerülnek. A rendszeres nyelvtanulás eredményeképpen e tanulókból kerülnek ki a fakultációs csoportok, majd a középiskolai speciális osztályok tanulói, s azok, akik sikeresen teszik le a különböző fokú állami nyelvvizsgát. A szolnoki városi tanfolyam hallgatói közül például egy részt vett Csillebércen az országos táibarban, két tanuló megyei szaktábori beutalót kapott, hárman pedig a Szovjetunióban, Szocsiban tölthetnek el egy kellemes hetet. Szaporodott az általános iskolákban a középiskolára előkészítő tanfolyamok száma. Számos tanfolyam szervezett baráti találkozót a szovjet gyermekekkel, s utazott Budap>estre, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába. A középiskolák közül különösen eredményes munkát végzett a kunszentmártoni gimnázium orosz tanfolyama, ahonnan tizenegyen vettek részt az országos középiskolai tanulmányi verseny iskolai fordulóján, a megyei döntőben az első helyeket szerezték meg, és az országos versenyen is eredményesen helytálltak. Négy tanuló közben állami nyelvvizsga-bizonyítványt is szerzett. A felnőtt hallgatókat részben a munkájukkal kapcsolatos szakkifejezesek érdekelték, így például a Túrke- vei Május 1. Ruhagyár dolgozóit, akik ruhákat készítenek szovjetunióbeli szállításra, s gyakran fogadnak gyáregységükben szovjet vendégeket. E tanévben is sikeresen dolgozott a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ korszerű nyelvi laboratóriumában tartott évi 160 órás tanfolyam, melyre a megye minden részéből csaknem ötvenen jelentkeztek. A hallgatók 80 százaléka sikeresen tette le a nyelvvizsgát. Az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola ebben az évben is biztosított kedvezményes tanulmányi utakat a Szovjetunióba a nyelviskola tanárai és hallgatói részére. Ennek során a tanárok eljutottak Moszkvába, Minszk- be, Leningrádba, Kraszno- dárba, a hallgatók közül néhányon Rosztov Veliikijbe, Szocsiiba. A következő, az 1988/89. tanév a szeptember 17-i tanári tanácskozással veszi kezdetét. A tanfolyamok október elején indulnak. Dr. Nagy János