Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

1988. JÚNIUS 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vaskapukat, kerítéselemeket, garázsajtókat gyárt szériában a Túrkevei Vegyesipari Kisszövetkezet lakatosrészlege. Éven­te közel 12 millió forint értékben szállítják termékeiket a Vasértnek, a Vas- Edénynek és a Vídiának (Fotó: T. Katona László) Kereskedőház lelt a Vfdia Kereskedőházzá alakult a négy alföldi megyét vas- és műszaki cikkekkel ellátó Vídia Kereskedelmi Válla­lat: megkapta a jogosítványt a minisztériumtól a cím használatára. A szegedi székhelyű válla­lat működése régebben csak nagykereskedelmi tevékeny­ségre korlátozódott, de az utóbbi időben egyre több sa­ját üzletet, áruházat nyitot­tak. Az elmúlt öt év alatt kiskereskedelmi forgalmuk a tízszeresére növekedett, s tavaly elérte a másfél milli­árd forintot. Bevezették, hogy piackutatás alapján megbízást adnak a gyártók­nak hiánycikkek készítésére. 1987-ben megkapták a tő­kés országokba irányuló ex­portjogot, s erre a célra NSZK-beli cégekkel közös vállalkozásokat hoztak létre. A Black and Decker céggel kooperálva az Egyesült Villa- mosgépgyár ceglédi leány­vállalatánál az ismert és vi­lághírű kéziszerszám-alap­gépből több mint 56 000 ké­szült el. Gyermekkörzetek szakorvosok nélkül (Nem csak) tiszafüredi helyzetkép Kritikus hangvételű levelet kaptunk Nyíriné Soltész Gabriella olvasónktól, amelynek az a lényege, hogy szép, szép amit egy korábbi cikkünkben a gyermekorvosi ellá­tásról írtunk, de nem árt ha ellátogatunk Tiszafüredre. Itt ugyanis három gyermekkörzetet alakítottak ki, amelyek­ben egy, majd két orvos tevékenykedett. Mondják az elő­zetes tervek szerint 1990-re lesz negyedik körzet, státusz is. A bökkenő csak az, ha így alakul a szakember-ellátás, lehet a négyre ismét már csak egy gyermekorvos jut eb­ben a városban, vélekedik a levélíró. Nos, a valóság megelőzte az ígért dátumot, hiszen leg­utóbbi ottjártunkkor tény­leg már csak egyetlen gyer­mekgyógyász tevékenykedett a településen. Az okokról dr. Szabó Ottó városi főorvost kérdeztük. — A megszületettektől a tizenhárom esztendősekig 3 ezer 355 apróság, bölcsődés, óvodás, iskolás lakik itt. Pár napja még két gyermekorvo­sunk rendelt, de aki a kar­cagi kórházból érkezett, a szakvizsgáit végzi, így oda visszatért. — Egyetlen személy há­rom és félezer gyerekre? Egyetlen szakorvos — Ügy javítottunk a hely­zeten, hogy a 6—13 év közöt­tieket akik összesen 2 ezer 88-an vannak, átmenetileg az öt körzetorvosunkhoz osz­tottuk be. A gyermekszakor­vosnak így a legkisebbek maradtak. — Meddig? — Az előzetes tárgyalása­ink szerint július 1-úg. Ugyanis ekkor érkezik egy orvosházaspár: az egyikőjük röntgen-szakoirvos, a másik gyermekgyógyász. — Vajon miért nem jön­nek ide gyermekorvosak, mi­kor ja város tizenöt orvossal rendelkezik? — Állítom, ez nemcsak fü­redi gond. Pedig, most is van 'két üres lakásunk, nem is akármilyen, forint is len­ne, de úgy tűnik, ennek a szaknak vidéken nincs elég presztízse. — Kevés a hálapénz? — Bizonyára ez is igaz, vi­szont a felelősség — főleg a legkisebbeknél — óriási. Balogh József körzeti orvos más összefüggést lát az okok eredetéről. — Saját bőrömön tapasz­talom, mert olykor hozzám is jönnek apróságok, hogy egy gyermekorvosnak elké­pesztő módon kell dolgoznia, mivel óriási stressz, nyomás nehezedik rá. — Hogyan érti ezt? — Ördögi kör ez kérem, ami ma a legkisebbek beteg­ségeivel történik. Nem ke­vésszer a kérés az: doktor úr tessék gyorsan gyógyíta­ni a gyereket, mert dolgozni kell. Sokadszor hiányzóm, a munkahelyemen már ferde szemmel néznek rám, így az óhaj. Nem beszélve arról, hogy romlanak a megélheté­si feltételek, így kell az anya teljes keresete is a minden­napok költségéhez. Éppen ezért a gyerekek egy részét „agyongyógyszerezik”, csak hogy pár nap alatt talpra álljanak. Igen ám, de itt az a bökkenő, hogy ilymódon a kisember csak látszólag gyó­gyul meg. Elvégre jobban le­hetne bízni a természetben, az emberi szervezet ellenál­ló képességében, de hát er­re nincs idő. Sokszor az anyukák kérnek: siessen a gyógyítással, ne tessék húzni az időt. Mérleg, zárás, fizetés stb., lesz, szükség van rám. a két tevékenységet most kü­lönválasztják. Máshol lesz a vizsgálat, meg a tanácsadás is, így júliustól minden bi­zonnyal csökken a fertőzés veszélye. Mi a megoldás? Az viszont kevésbé örven­detes, hogy a fürediekhez hasonlóan gyermekszakorvosi hiány adódik nem egy tele­pülésen, így a megyeszékhe­lyen, Mezőtúron és Török- szentmiklóson is. Mi a meg­oldás? Olyan feltételeket te­remteni, amelyek megfelelő­ek. Ha minden megvan és mégsem özönlenek a szak­orvosok, talán fel lehetne tölteni a kórházi osztályokat plusz szakorvosokkal. Olya­nokkal, akik azért kerülnek a kórházba, mert vállalják, hogy bizonyos időt „kinn”, a községekben városokban töl­tenek. Elvégre az üres gyer­mekorvosi körzetek aránya nálunk a megyében 72 szá­zalék, ami országosan a leg­rosszabb. Meglehet, még akad egy megoldás, ami segítene. Ügy megfizetni eme hivatást vég­ző diplomásokat, hogy érde- ' mes legyen ezt a nehéz de gyönyörű szakmát gyakorol­ni. Hiszen, a jó gyermekgyó­gyász egy kicsit pedagógus, egy kicsit pszichológus is. El­végre a kedves, udvarias, meggyőző szó, a hatásos ér­velés már szinte fél gyógyí­tás. Különösen a legkiseb­beknél akik elesettségükben a felnőtteknél is több tá­maszra szaruinak. ©. Szabó Miklós A társadalomtudományok műhelyei Háttér az előrelépéshez Min dolgoznak a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetében? Az utóbbi időben érezhetően megnőtt a szakszerve­zetek szerepe a politikai és a társadalmi életben. Ennek a legfőbb oka az, hogy a dolgozók érdekvédelmi, érdek- képviseleti szervezetei feladták korábbi viszonylagos passzivitásukat, rosszul értelmezett legalitásukat, s ak­tívan részt vesznek minden, a dolgozók, a társadalom érdekeit érintő döntések előkészítésében, minősítésében. Nem egyszer különvéleménnyel, koncepcióval is jelent­keznek egy-egy probléma megoldási lehetőségeiről folyó vitában. Senki ne higgye azonban, hogy ezek a gondolatok egy-! től-egyig a mozgalom élén álló politikusok fejében szü­letnek. Bár érthető ez a hie­delem, hiszen a vezetők kép­viselik a szakszervezetek el­képzeléseit a legnagyobb nyilvánosság előtt és a leg­magasabb fórumokon. Ám ahhoz, hogy e vélemény megalapozott legyen, nem elegendő, ha egyetlen ember alkotja meg. Helyességét a vita dönti el, tudományos hátterét, alapját viszont a társadalomtudományi kuta­tások adják. E koncepciók kialakításához, ezek tudomá­nyos megalapozásához 1968- ig a szakszervezeteknek nem volt önálló társadalomkutató szervezete. Akkor viszont a SZOT elnökségének határo­zata értelmében a SZOT Központi Iskola keretein be­lül, majd 1970. január 1-jé- vel már teljesen önállóan megkezdte, illetve folytatta munkáját a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete. Döntéseket megalapozd kutatások Az intézet sajátos filozó­fiával tevékenykedik, hiszen feladata legalább annyiban eltér a hasonló, szintén tár­sadalmi-gazdasági folyama­tokat boncolgató kutatóköz­pontokétól, hogy a szakszer­vezeti mozgalom nézőpont­jából elemez, így vizsgálja a különböző társadalomtudo­mányi témákat. Következés­képpen kutat olyan problé­mákat is, amelyeket másutt nem, vagy csak nagyon érin­tőlegesen tekintenek kutatá­si feladatnak. Célkitűzéseiben arra tö­rekszik, hogy kutatási ered­ményei minél inkább segít­sék a szakszervezeti mozga­lom vezető szerveinek poli­tikai döntéseit. Ezért talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy a kutatóintézetben egy kutatás akkor és annyiban tudományos színvonalú és eredményes, amikor és amennyiben következtetései és javaslatai a szakszerveze­ti vezető szervek döntései­ben, végső soron a politiká­ban hasznosíthatók. Követ­kezésképpen a SZÉKI olyan témák kutatásával foglalko­zik, amelyek megoldása ak­tualitásuknál fogva növelhe­ti a szakszervezeti vezető szervek elé kerülő előterjesz­tések alaposságát és sokolda­lúságát, amivel megkönnyít­heti, megalapozottabbá tehe­ti a döntéseket. De melyek ezek az aktualitások, mivel foglalkozik az intézet 1988- ban? Fő feladata most is az, hogy a szakszervezetek al­kalmazkodását segítse a tár­sadalmi változások közepet­te. Azaz segítse a mozgalom megújulását. Ehhez szükség van a döntéshozatal támoga­tására, a szakmai érdekkép­viseletek részvételének tisz­tázására a döntéshozatalban a foglalkoztatás-politika új koncepciójának kidolgozásá­ra, de folyik munka a bérre­form-koncepció elkészítésén is. Kezdjük talán ez utóbbi taglalásával a sort, hiszen valószínűleg a legtöbb em­bert éppen az érdekli ma: milyen lehet a bérreform az árreform után? Milyen legyen a bérreform? A szakszervezetek állás­pontja szerint a jövőben a béreknek emelkedniük kell, a kutatóintézetben hozzáte­szik, hogy elsősorban azért, mert az a bérrendszer lehet csak ösztönző erejű, amely­ben a jövedelmek nagyobbik részét pénzben kapja meg a dolgozó. Tehát a pénzbeli jö­vedelmeknek kell elsősorban növekedniük, ez pedig álta­lában véve a bérek emelésén keresztül valósulhat meg. Másodszor: a munkaerő új­ratermelését (és bővített új­ratermelését) bérből kell biz­tosítani. Ha ezt nem az elmé­let, hanem a gyakorlat nyel­vén mondjuk, akkor az élet olyan színvonalon való tar­tását vagy egyre magasabb­ra emelését kell érteni, ami­kor valamennyi dolgozó anyagilag a gazdaság általá­nos fejlettségének megfele­lően ellátva (étkezés, ruház­kodás, lakás, művelődési, szakképzési lehetőség stb.), frissen, kipihenten veheti fel napról napra a munkát, munkateljesítményétől és Naponta hetven—kilencven beteg Érdekes okfejtés, amellyel akár egyetértünk, akár rész­leteiben bólintunk rá, érde­mes elgondolkozni. Elvégre sokszor az az érzése az em­bernek a forint mindennél többet ér nálunk. Még a gye­rekek egészségénél is. Hogy még többet lássunk, tapasz­taljunk, ellátogattunk a te­lepülés egyetlen gyermek- gyógyászához, dr. Balázs Il­dikóhoz. — Csendes napot jegyzek, hiszen eddig csak 63 (!) be­térő járt itt ma. Hangsúlyo­zom, eddig, mert még 11 óra és fél 2-i'g mindig jöhetnek. Ha pénteken néztek volna be, láthatták volna, akkor nyolcvankilencen kerestek fel. — Mennyi idő jut egy kis­betegre? — Nem egészen öt perc. Igaz, akad kisember, aki csak szurit kap, mások már visszatérő ismerősök, de bi­zony előfordul egy-egy bo­nyolultabb esetet fél óráig is vizsgálok. — önnek mit mondanak az édesanyák? — Azt, hogy gyorsan gyó­gyítsak, mert menni kell dolgozni. Mutatják a csek­keket, a fizetendő részlete­ket. Adódott azért a tiszafüredi vizsgálódásunk során ezek­nél örvendetesebb esemény is. Míg korábban a beteg gyerekek gyógyítása és az egészségesek tanácsadása egyetlen helyiségben történt, Két hónapja fejezte be örményesi üzletházának felújítását a Fegyverneki Áfész. A közel 4 millió forintos beruházás során megszépült a húsbolt, az élelmiszerbolt és a presszó. Az épületet új raktárhelyiségekkel is bővítették (Fotó: T. K. L.) eredményességétől függően, nem gyötrik filléres gondok, s gyerekeik neveléséhez min­den szükségeset képesek be­szerezni és biztosítani. (Töb­bek között elegendő, a neve­lésre fordítható szabadidőt is.) Éppen ezért a szociális és bérpolitikát szét kell vá­lasztani. A másik nagy probléma­kör — és ez az előzővel szo­rosan összefügg — a foglal­koztatás-politika. Az intézet — de bátran mondhatjuk, hogy az egész szakszervezeti mozgalom — véleménye, hogy sem politikai, sem tu­dományos szempontból nem lehet megbékélni a munka- nélküliség gondolatával. Ha­tékony átképzési rendszert kell kidolgozni, amelyben az is tisztázott, hogy ebből mi­lyen terheket vállaljon ma­gára a dolgozó, az állam és a szakszervezet. El kell dönte­ni, hogy kinek az érdekét védje a szakszervezet: a szervezett többségét, vagy mindenkiét? Ki kell dolgoz­niuk egy saját foglalkoztatá­si koncepciót. A harmadik problémakör a szakszervezeti mozgalom­mal összefüggő kutatásoké, amelyek azonban bár nem közvetlenül, de mégis kihat­nak mindannyiunk életére. Hogy miért? Mert a szak- szervezetek feltett szándéka, hogy erősítsék munkájukban az érdekképviseleti vonáso­kat. Verseny kell a szocialista társadalomról szóló gondola­tok, a társadalmi problémák megoldásáról vallott néze­tek, javaslatok, elképzelések között. Ezek kifejtésére meg kell teremteni a megfelelő kereteket, mert éppen ez az intézményi rendszer megújí­tásának kulcskérdése. Többek között e „verseny­koncepciók” kidolgozásához adhatnak ötleteket, tapaszta­latokat a nemzetközi kap­csolatok. A SZÉKI mind Nyugaton, mind Keleten számos mozgalmi kutatóin­tézettel tart kapcsolatot, s folytat rendszeres tudomá­nyos- eszmecserét. Eredmé­nyeiket messze földön is el­ismerik, pedig az intézet vi­szonylag kis létszámú. Mind­össze húsz tudományos kuta­tó dolgozik itt. A kutatások két csoportban folynak. Az egyik részleg a szakszerveze­tek mozgalmi kérdéseire, a másik a közgazdasági és élet­színvonal-politikai kérdések­re igyekszik választ találni. Kutatási program címszavakban A feladatokhoz képest sze­rény összeggel gazdálkod­nak. Tavaly például nem egészen 13 millió forintot kaptak. S az összeg az *idén sem növekszik számottevő­en. De nézzük, hogy mind­ebből mire is futja az idén. Csak néhány cím az idei ku­tatási programból. A szak- szervezetek részvétele a gaz­daságpolitika alakulásában és a megvalósításban. A bér­reform közgazdasági alapjai és szakszervezeti aspektus. Foglalkoztatás-politika, mun­kaerő-gazdálkodás, a szelek­tív gazdaságfejlesztés körül­ményei. A szakszervezetek részvétele a törvény-kezde­ményezési tevékenységben. Nyugdíjasok helyzete, az időskorúak anyagi-szociális problémái. A lakáspolitika kapcsolatrendszere a gazda­ság- és szociálpolitikában. A szakszervezeti tagsági vi­szony. A magyar szakszerve­zetek története 1914-től 1921- ig. Látható tehát, hogy meny­nyire szerteágazó munkát végez az intézet. S még nem is beszéltünk azokról a külső megbízásokról, amelyek dí­jazása a kutatásra fordítható összegeket gyarapítja, az ab­ban foglaltak elfogadása, hasznosítása pedig emeli a SZÉKI tekintélyét, tovább javítja jó hírét. M. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom