Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
1988. JÚNIUS 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vaskapukat, kerítéselemeket, garázsajtókat gyárt szériában a Túrkevei Vegyesipari Kisszövetkezet lakatosrészlege. Évente közel 12 millió forint értékben szállítják termékeiket a Vasértnek, a Vas- Edénynek és a Vídiának (Fotó: T. Katona László) Kereskedőház lelt a Vfdia Kereskedőházzá alakult a négy alföldi megyét vas- és műszaki cikkekkel ellátó Vídia Kereskedelmi Vállalat: megkapta a jogosítványt a minisztériumtól a cím használatára. A szegedi székhelyű vállalat működése régebben csak nagykereskedelmi tevékenységre korlátozódott, de az utóbbi időben egyre több saját üzletet, áruházat nyitottak. Az elmúlt öt év alatt kiskereskedelmi forgalmuk a tízszeresére növekedett, s tavaly elérte a másfél milliárd forintot. Bevezették, hogy piackutatás alapján megbízást adnak a gyártóknak hiánycikkek készítésére. 1987-ben megkapták a tőkés országokba irányuló exportjogot, s erre a célra NSZK-beli cégekkel közös vállalkozásokat hoztak létre. A Black and Decker céggel kooperálva az Egyesült Villa- mosgépgyár ceglédi leányvállalatánál az ismert és világhírű kéziszerszám-alapgépből több mint 56 000 készült el. Gyermekkörzetek szakorvosok nélkül (Nem csak) tiszafüredi helyzetkép Kritikus hangvételű levelet kaptunk Nyíriné Soltész Gabriella olvasónktól, amelynek az a lényege, hogy szép, szép amit egy korábbi cikkünkben a gyermekorvosi ellátásról írtunk, de nem árt ha ellátogatunk Tiszafüredre. Itt ugyanis három gyermekkörzetet alakítottak ki, amelyekben egy, majd két orvos tevékenykedett. Mondják az előzetes tervek szerint 1990-re lesz negyedik körzet, státusz is. A bökkenő csak az, ha így alakul a szakember-ellátás, lehet a négyre ismét már csak egy gyermekorvos jut ebben a városban, vélekedik a levélíró. Nos, a valóság megelőzte az ígért dátumot, hiszen legutóbbi ottjártunkkor tényleg már csak egyetlen gyermekgyógyász tevékenykedett a településen. Az okokról dr. Szabó Ottó városi főorvost kérdeztük. — A megszületettektől a tizenhárom esztendősekig 3 ezer 355 apróság, bölcsődés, óvodás, iskolás lakik itt. Pár napja még két gyermekorvosunk rendelt, de aki a karcagi kórházból érkezett, a szakvizsgáit végzi, így oda visszatért. — Egyetlen személy három és félezer gyerekre? Egyetlen szakorvos — Ügy javítottunk a helyzeten, hogy a 6—13 év közöttieket akik összesen 2 ezer 88-an vannak, átmenetileg az öt körzetorvosunkhoz osztottuk be. A gyermekszakorvosnak így a legkisebbek maradtak. — Meddig? — Az előzetes tárgyalásaink szerint július 1-úg. Ugyanis ekkor érkezik egy orvosházaspár: az egyikőjük röntgen-szakoirvos, a másik gyermekgyógyász. — Vajon miért nem jönnek ide gyermekorvosak, mikor ja város tizenöt orvossal rendelkezik? — Állítom, ez nemcsak füredi gond. Pedig, most is van 'két üres lakásunk, nem is akármilyen, forint is lenne, de úgy tűnik, ennek a szaknak vidéken nincs elég presztízse. — Kevés a hálapénz? — Bizonyára ez is igaz, viszont a felelősség — főleg a legkisebbeknél — óriási. Balogh József körzeti orvos más összefüggést lát az okok eredetéről. — Saját bőrömön tapasztalom, mert olykor hozzám is jönnek apróságok, hogy egy gyermekorvosnak elképesztő módon kell dolgoznia, mivel óriási stressz, nyomás nehezedik rá. — Hogyan érti ezt? — Ördögi kör ez kérem, ami ma a legkisebbek betegségeivel történik. Nem kevésszer a kérés az: doktor úr tessék gyorsan gyógyítani a gyereket, mert dolgozni kell. Sokadszor hiányzóm, a munkahelyemen már ferde szemmel néznek rám, így az óhaj. Nem beszélve arról, hogy romlanak a megélhetési feltételek, így kell az anya teljes keresete is a mindennapok költségéhez. Éppen ezért a gyerekek egy részét „agyongyógyszerezik”, csak hogy pár nap alatt talpra álljanak. Igen ám, de itt az a bökkenő, hogy ilymódon a kisember csak látszólag gyógyul meg. Elvégre jobban lehetne bízni a természetben, az emberi szervezet ellenálló képességében, de hát erre nincs idő. Sokszor az anyukák kérnek: siessen a gyógyítással, ne tessék húzni az időt. Mérleg, zárás, fizetés stb., lesz, szükség van rám. a két tevékenységet most különválasztják. Máshol lesz a vizsgálat, meg a tanácsadás is, így júliustól minden bizonnyal csökken a fertőzés veszélye. Mi a megoldás? Az viszont kevésbé örvendetes, hogy a fürediekhez hasonlóan gyermekszakorvosi hiány adódik nem egy településen, így a megyeszékhelyen, Mezőtúron és Török- szentmiklóson is. Mi a megoldás? Olyan feltételeket teremteni, amelyek megfelelőek. Ha minden megvan és mégsem özönlenek a szakorvosok, talán fel lehetne tölteni a kórházi osztályokat plusz szakorvosokkal. Olyanokkal, akik azért kerülnek a kórházba, mert vállalják, hogy bizonyos időt „kinn”, a községekben városokban töltenek. Elvégre az üres gyermekorvosi körzetek aránya nálunk a megyében 72 százalék, ami országosan a legrosszabb. Meglehet, még akad egy megoldás, ami segítene. Ügy megfizetni eme hivatást végző diplomásokat, hogy érde- ' mes legyen ezt a nehéz de gyönyörű szakmát gyakorolni. Hiszen, a jó gyermekgyógyász egy kicsit pedagógus, egy kicsit pszichológus is. Elvégre a kedves, udvarias, meggyőző szó, a hatásos érvelés már szinte fél gyógyítás. Különösen a legkisebbeknél akik elesettségükben a felnőtteknél is több támaszra szaruinak. ©. Szabó Miklós A társadalomtudományok műhelyei Háttér az előrelépéshez Min dolgoznak a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetében? Az utóbbi időben érezhetően megnőtt a szakszervezetek szerepe a politikai és a társadalmi életben. Ennek a legfőbb oka az, hogy a dolgozók érdekvédelmi, érdek- képviseleti szervezetei feladták korábbi viszonylagos passzivitásukat, rosszul értelmezett legalitásukat, s aktívan részt vesznek minden, a dolgozók, a társadalom érdekeit érintő döntések előkészítésében, minősítésében. Nem egyszer különvéleménnyel, koncepcióval is jelentkeznek egy-egy probléma megoldási lehetőségeiről folyó vitában. Senki ne higgye azonban, hogy ezek a gondolatok egy-! től-egyig a mozgalom élén álló politikusok fejében születnek. Bár érthető ez a hiedelem, hiszen a vezetők képviselik a szakszervezetek elképzeléseit a legnagyobb nyilvánosság előtt és a legmagasabb fórumokon. Ám ahhoz, hogy e vélemény megalapozott legyen, nem elegendő, ha egyetlen ember alkotja meg. Helyességét a vita dönti el, tudományos hátterét, alapját viszont a társadalomtudományi kutatások adják. E koncepciók kialakításához, ezek tudományos megalapozásához 1968- ig a szakszervezeteknek nem volt önálló társadalomkutató szervezete. Akkor viszont a SZOT elnökségének határozata értelmében a SZOT Központi Iskola keretein belül, majd 1970. január 1-jé- vel már teljesen önállóan megkezdte, illetve folytatta munkáját a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete. Döntéseket megalapozd kutatások Az intézet sajátos filozófiával tevékenykedik, hiszen feladata legalább annyiban eltér a hasonló, szintén társadalmi-gazdasági folyamatokat boncolgató kutatóközpontokétól, hogy a szakszervezeti mozgalom nézőpontjából elemez, így vizsgálja a különböző társadalomtudományi témákat. Következésképpen kutat olyan problémákat is, amelyeket másutt nem, vagy csak nagyon érintőlegesen tekintenek kutatási feladatnak. Célkitűzéseiben arra törekszik, hogy kutatási eredményei minél inkább segítsék a szakszervezeti mozgalom vezető szerveinek politikai döntéseit. Ezért talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy a kutatóintézetben egy kutatás akkor és annyiban tudományos színvonalú és eredményes, amikor és amennyiben következtetései és javaslatai a szakszervezeti vezető szervek döntéseiben, végső soron a politikában hasznosíthatók. Következésképpen a SZÉKI olyan témák kutatásával foglalkozik, amelyek megoldása aktualitásuknál fogva növelheti a szakszervezeti vezető szervek elé kerülő előterjesztések alaposságát és sokoldalúságát, amivel megkönnyítheti, megalapozottabbá teheti a döntéseket. De melyek ezek az aktualitások, mivel foglalkozik az intézet 1988- ban? Fő feladata most is az, hogy a szakszervezetek alkalmazkodását segítse a társadalmi változások közepette. Azaz segítse a mozgalom megújulását. Ehhez szükség van a döntéshozatal támogatására, a szakmai érdekképviseletek részvételének tisztázására a döntéshozatalban a foglalkoztatás-politika új koncepciójának kidolgozására, de folyik munka a bérreform-koncepció elkészítésén is. Kezdjük talán ez utóbbi taglalásával a sort, hiszen valószínűleg a legtöbb embert éppen az érdekli ma: milyen lehet a bérreform az árreform után? Milyen legyen a bérreform? A szakszervezetek álláspontja szerint a jövőben a béreknek emelkedniük kell, a kutatóintézetben hozzáteszik, hogy elsősorban azért, mert az a bérrendszer lehet csak ösztönző erejű, amelyben a jövedelmek nagyobbik részét pénzben kapja meg a dolgozó. Tehát a pénzbeli jövedelmeknek kell elsősorban növekedniük, ez pedig általában véve a bérek emelésén keresztül valósulhat meg. Másodszor: a munkaerő újratermelését (és bővített újratermelését) bérből kell biztosítani. Ha ezt nem az elmélet, hanem a gyakorlat nyelvén mondjuk, akkor az élet olyan színvonalon való tartását vagy egyre magasabbra emelését kell érteni, amikor valamennyi dolgozó anyagilag a gazdaság általános fejlettségének megfelelően ellátva (étkezés, ruházkodás, lakás, művelődési, szakképzési lehetőség stb.), frissen, kipihenten veheti fel napról napra a munkát, munkateljesítményétől és Naponta hetven—kilencven beteg Érdekes okfejtés, amellyel akár egyetértünk, akár részleteiben bólintunk rá, érdemes elgondolkozni. Elvégre sokszor az az érzése az embernek a forint mindennél többet ér nálunk. Még a gyerekek egészségénél is. Hogy még többet lássunk, tapasztaljunk, ellátogattunk a település egyetlen gyermek- gyógyászához, dr. Balázs Ildikóhoz. — Csendes napot jegyzek, hiszen eddig csak 63 (!) betérő járt itt ma. Hangsúlyozom, eddig, mert még 11 óra és fél 2-i'g mindig jöhetnek. Ha pénteken néztek volna be, láthatták volna, akkor nyolcvankilencen kerestek fel. — Mennyi idő jut egy kisbetegre? — Nem egészen öt perc. Igaz, akad kisember, aki csak szurit kap, mások már visszatérő ismerősök, de bizony előfordul egy-egy bonyolultabb esetet fél óráig is vizsgálok. — önnek mit mondanak az édesanyák? — Azt, hogy gyorsan gyógyítsak, mert menni kell dolgozni. Mutatják a csekkeket, a fizetendő részleteket. Adódott azért a tiszafüredi vizsgálódásunk során ezeknél örvendetesebb esemény is. Míg korábban a beteg gyerekek gyógyítása és az egészségesek tanácsadása egyetlen helyiségben történt, Két hónapja fejezte be örményesi üzletházának felújítását a Fegyverneki Áfész. A közel 4 millió forintos beruházás során megszépült a húsbolt, az élelmiszerbolt és a presszó. Az épületet új raktárhelyiségekkel is bővítették (Fotó: T. K. L.) eredményességétől függően, nem gyötrik filléres gondok, s gyerekeik neveléséhez minden szükségeset képesek beszerezni és biztosítani. (Többek között elegendő, a nevelésre fordítható szabadidőt is.) Éppen ezért a szociális és bérpolitikát szét kell választani. A másik nagy problémakör — és ez az előzővel szorosan összefügg — a foglalkoztatás-politika. Az intézet — de bátran mondhatjuk, hogy az egész szakszervezeti mozgalom — véleménye, hogy sem politikai, sem tudományos szempontból nem lehet megbékélni a munka- nélküliség gondolatával. Hatékony átképzési rendszert kell kidolgozni, amelyben az is tisztázott, hogy ebből milyen terheket vállaljon magára a dolgozó, az állam és a szakszervezet. El kell dönteni, hogy kinek az érdekét védje a szakszervezet: a szervezett többségét, vagy mindenkiét? Ki kell dolgozniuk egy saját foglalkoztatási koncepciót. A harmadik problémakör a szakszervezeti mozgalommal összefüggő kutatásoké, amelyek azonban bár nem közvetlenül, de mégis kihatnak mindannyiunk életére. Hogy miért? Mert a szak- szervezetek feltett szándéka, hogy erősítsék munkájukban az érdekképviseleti vonásokat. Verseny kell a szocialista társadalomról szóló gondolatok, a társadalmi problémák megoldásáról vallott nézetek, javaslatok, elképzelések között. Ezek kifejtésére meg kell teremteni a megfelelő kereteket, mert éppen ez az intézményi rendszer megújításának kulcskérdése. Többek között e „versenykoncepciók” kidolgozásához adhatnak ötleteket, tapasztalatokat a nemzetközi kapcsolatok. A SZÉKI mind Nyugaton, mind Keleten számos mozgalmi kutatóintézettel tart kapcsolatot, s folytat rendszeres tudományos- eszmecserét. Eredményeiket messze földön is elismerik, pedig az intézet viszonylag kis létszámú. Mindössze húsz tudományos kutató dolgozik itt. A kutatások két csoportban folynak. Az egyik részleg a szakszervezetek mozgalmi kérdéseire, a másik a közgazdasági és életszínvonal-politikai kérdésekre igyekszik választ találni. Kutatási program címszavakban A feladatokhoz képest szerény összeggel gazdálkodnak. Tavaly például nem egészen 13 millió forintot kaptak. S az összeg az *idén sem növekszik számottevően. De nézzük, hogy mindebből mire is futja az idén. Csak néhány cím az idei kutatási programból. A szak- szervezetek részvétele a gazdaságpolitika alakulásában és a megvalósításban. A bérreform közgazdasági alapjai és szakszervezeti aspektus. Foglalkoztatás-politika, munkaerő-gazdálkodás, a szelektív gazdaságfejlesztés körülményei. A szakszervezetek részvétele a törvény-kezdeményezési tevékenységben. Nyugdíjasok helyzete, az időskorúak anyagi-szociális problémái. A lakáspolitika kapcsolatrendszere a gazdaság- és szociálpolitikában. A szakszervezeti tagsági viszony. A magyar szakszervezetek története 1914-től 1921- ig. Látható tehát, hogy menynyire szerteágazó munkát végez az intézet. S még nem is beszéltünk azokról a külső megbízásokról, amelyek díjazása a kutatásra fordítható összegeket gyarapítja, az abban foglaltak elfogadása, hasznosítása pedig emeli a SZÉKI tekintélyét, tovább javítja jó hírét. M. Z.