Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 21. r-Jegyzetlapok­Hol a határ? Nem az államhatárról van szó, hanem inkább az emberi teljesítő-képesség határáról. Még pontosab­ban arról, hogy meddig tesz az ember jót önma­gának és a családjának a többletmunka vállalásá­val, a tulhajszoléssal. Mielőtt a tisztelt olvasó kimondja az ítéletet: pró­bálja csak meg a cikkíró fix fizetésből eltartani a családját, tartozom annyi­val, hogy nem vezetem fél­re az olvasót, és eláru­lom: hogy nem próbálja meg. De amit mégis idéz­ni szeretnék, azt a főváros mentőfőorvosa mondta el egy értekezleten: Egy keddi napon hideg­front tört a városra. Né­hány óra leforgása alatt kilenc helyszíni halálese­tet állapítottak meg az igen gyorsan kivonuló mentők. Az esetek legtöbb­je infarktus volt. vala­mennyien férfiak voltak, és akadt közöttük mind­össze harminchat eszten­dős fiatalember is. ö kom­mentálta:. túlterhelt a la­kosság, főleg a családos férfiak vállalnak több mű­szakot is azért, hogy jó szinten tudják tartani csa­ládjukat. És azt is hozzá­tette: maguk a mentőorvo­sok is átlagban tizenkét órát dolgoznak naponta, és sokan — főként a fiatal házasok — szívesen vállal­nak még plusz éjszakai ügyeleteket is. És a jegyzetíró kényte­len elgondolkozni, és a gondolatait megosztani az olvasóval: tudjuk-e, hol a határ? Persze, hogy az ember szeretne megadni mindent a családjának, de ha közben tönkreteszi a saját egészségét, akkor nemcsak a családjának nem tud már semmit ad­ni. hanem önmaga is be­fejezi. Befejezi egészen, vagy befejezi megrokkan­va. Nincs recept. Ki-ki maga teheti meg. hogy számol, hogy mérlegel: mi az. amit még bír, mi az, ami okvet­lenül kell, mi az. amiről le kell tudni mondani — legalábbis egy időre. (sárdi) J » Sír” a telefon Nálunk, a szerkesztőség- ,ben a telefon azért is csö­rög gyakran, mert sokan elkeseredésükben, tehetet­lenségükben tőlünk vár­nak segítséget, vagy egy­szerűen megkönnyebbülést attól, hogy valaki meg­hallgatta őket. Mint az az asszonyka is. aki legutóbb elsírta bánatát. Gyesen van. szóval minden fillér számít, de a férjének akart örömet szerezni, 430 forin­tos inget vett neki a Sztár Áruházban. A pénztár mellett — miután kifizette —, átrendezte csomagjait, ugyanis előtte már egy élelmiszerboltban is bevá­sárolt. Csak otthon vette észre, hogy a drága ing ott maradt, hát gyorsan visszafordult. A pénztáros emlékezett a csomagra, ám az a másik hölgy, aki panaszosunk után állt, azt állította, hogy az övé — és lelkiismeretlenül elvitte a másét... Bizony sokan vagyunk ebben a rohanó, kapkodó viágban. akik ezt-azt elve­szítünk feledékenységből, saját (saját?) hibánkból, és sajnos egyre kevesebben a becsületes megtalálók. .. A másik esetet egy idő­sebb asszony mondta el elcsukló hangon. Családi házukba, a tudtuk nélkül bejelentkezett egy isme­retlen férfi, akit soha nem is láttak, de már nem egyszer keresték náluk a rendőrségtől, a tanács egészségügyi osztályától. Azoktól tudták meg, hogy valami idős, alkoholista férfiről van szó. A négy- gyerekes nagy családot idegileg megviselte az eset. Sosem volt bajuk a tör­vénnyel, mire gondolhat­tak. amikor rendőr csön­getett hozzájuk — és mire a szomszédok? Ki segít, hogy az értelmetlen zakla­tásoktól mentesüljenek? Egyáltalán mit tehetnek ők. és bárki más. aki ha­sonló helyzetnek ki van téve?' Szerencsére a népesség­nyilvántartóban megnyug­tatták, hogy már kijelent­kezett tőlük az ismeretlen, de oly sok keserűséget szerző „lakójuk”. Ha nem tette volna önként, nekik kellene kérvényt beadni a nyilvántartásból törlés vé­gett, száforintos illetékbé­lyeggel ellátva. (!) Mit tehet egyebet e fur­csa esetek hallatán az új­ságíró — leírja, hogy oly­kor miért sír a telefon... A jövő év elejétől Korszerűsödik a gépjárművezetők képzése A jövő év elején életbe lép a közúti közlekedésről szóló törvény. Ebben — sok egyéb mellett — a gépjárműveze­tők képzésének korszerűsíté­séről is rendelkeznek. Nem előzmények nélkül, hiszen az igény e korszerűsítésre már megfogalmazódott, s a témá­val kapcsolatos jogszabály- tervezetet már tárcaközi egyeztetésekre bocsátották. A szakemberek kiemelték: • egy alapjaiban sok éve jól működő rendszer korszerűsí­tése a feladat, az időközben felmerült igények és a meg­érett lehetőségek figyelembe vételével. Ezek alapján min­den gépjárművezetői kategó­riára tartalmaz módosítási ja­vaslatokat az előterjesztés. Az „A” kategóriában például azt, hogy az 50 köbcentimé­ter hengerűrtartalom feletti motorkerékpárokra „A—II”, illetve „A—III” kategóriákat állapítsanak meg (a határ­űrtartalom értékén még vi­táznak), hiszen a nagy telje­sítményű motorkerékpárok egészen más gyakorlati veze­tési képességeket kívánnak meg, mint a kismotorok. A legtöbb embert érintő „B” kategóriában az oktatás kö­telező óraszámának rugal­masabb, a tanuló készségé­hez jobban igazodó gyakor­latot lenne célszerű bevezet­ni, s a vizsgára érettséget is eszerint kellene megállapíta­ni. Javasolják, javítani kell a képzés formáját a „C” ka­tegóriában, mert jelenleg az oktatási körülmények és a majdani gyakorlati feladatok mind távolabb kerülnek egy­mástól. Nem megnyugtató, hogy többnyire kis teherbí­rású és rakomány nélküli te­herautókon folyik a képzés, sőt a vizsga is, holott a friss jogosítvánnyal munkába ál­ló tehergépkocsi-vezetőktől azonnal fuvarfeladatok tel­jesítését várják el, többnyi­re nagyobb teherbírású jár­művekkel. A „D” kategóriában a le- - endő buszvezetők minimális kötelező életkorhatárának leszállítása körül folyik a vi­ta. Az „E” kategóriában pe­dig az ide tartozó járművek szélesedő skálája, s e jármű­vek igen eltérő tulajdonsá­gai okoznak gondot a tanu­lóknak, az oktatóknak, s a jövő követelményei kidolgo­zóinak. Az MHSZ Szolnok Megyei Gépjárművezető Képző Iskolájában az oktatáshoz szükséges tanalvázt (üzemeltethető gyakorló metszet) készítenek Zsiguli gépkocsiból. A megye min­den városában van oktató bázis, s néhány helyen még régebbi típusú tanalvázzal rendel­keznek. A képen látható kocsi Mezőtúrra kerül, melyet a héten már birtokukba vehetnek a hallgatók (Fotó: Nagy Zsolt) japán tudós Erdély a népek építészeti úi könyve és néprajzi kincsesbányája Félidőben Törökszentmiklóson Tábor az úttöröházban A 7—12 éves gyerekek el­képzeléseire, kéréseire épült a törökszentmiklósi Lékai János Üttörőház kéthetes nyári tábora, és hogy ez mennyire bevált, lelkes él­ménybeszámolók bizonyít­ják. Az első héten többek között nagyszerűen érezték magukat a jászberényi ki­ránduláson, tetszett az állat­kert, a múzeum. A házi fog­lalkozásokon bábkészítéssel, daltanulással, gyöngyfűzés­sel, batikolással töltöttek el hasznos órákat. Megnézték a tiszapüspöki gyermekszínház bemutatkozását a GMV szín­háztermében, ahol a Tom Sawyer előadása után Dudás Zoltán énekes-gitáros szóra­koztatta még a közönséget. A második félidő kézimun- kázással, számítógépes játé­kokkal kezdődött. Ma Szent­tamáson szabad játékokkal, sportversennyel telik a nap. A csütörtök ismét kirándu­lást hoz, ezúttal Szolnokra látogatnak el a pajtások. Családias légkörben telnek a gyerekek és az ott dolgozó felnőttek napjai. Az összlét- szám 35, és szinte mindenki azt szeretné, ha a bűvészmű­sorral, Ki mit tud?-dal meg­hirdetett táborzárás nem most pénteken lenne, leg­alább egy héttel később. Abonyból Bonetti és négercsók Bonetti néven tej- és ét­csokoládéval bevont drazsét gyárt a Duna Csokoládé­gyárral közösen az Abonyi Űj Világ Termelőszövetkezet. Ez alacsonyabb kalóriaérté­kű a hasonló típusú édessé­geknél, mert a belseje cikó­riával és kakaóval ízesített e*trudált kukorica. A tíz és húsz dekás csomagolású Bo­netti egy hónap múlva jele­nik meg az üzletek polcain. Az abonyiak másik újdonsá­ga lesz a családi négercsók is. amely akár vendégváró édességnek is használható, mert doboza húsz darab né­gercsókot tartalmaz. Az Abonyi Üj Világ Tsz-ben édességekből és sütőipari termékekből az idén össze­sen 220 millió forint árbevé­telt terveznek, 12 millió fo­rinttal többet a tavalyinál. Az ősi európai faházépítés és a japán, illetve egyéb dél­kelet-ázsiai favázas építke­zés módszerei között sok ha­sonlóság fedezhető fel. A ke­let-európai, és különösen az erdélyi faházak építési, il­lesztési módja, szerkezete és a szobák használata sok ro­konvonást mutat ázsiai ha­sonló megoldásokkal, ami jól megfigyelhető például az ősi japán főváros, Nara híres műemlékén, a nyolcadik szá­zadban épült Soszoin temp­lom gerendaépületén, ha összehasonlítjuk. E páratlan felismerésre Ohta Kunio japán építész­professzor, a Toyo egyetem építészmérnöki karának ta­nára több éves kutatómun­ka, számos helyszíni megfi­gyelés alapján jutott. A kelet-európai faépítészet távol-keleti szaktekintélye — aki a japán építőművész szö­vetség elnökségi tagja, a ja­pán építészeti szakfolyóirat főszerkesztője — számos e témával foglalkozó mű szer­zője. Doktori értekezése, amely Kelet-Európa, de első­sorban Erdély építészetével foglalkozik, a jövő hónapban jelenik meg könyvalakban is. Felfedezései közül szenzáció­számba megy az a megálla­pítás, hogy rokonság mutat­ható ki a híres-jellegzetes székely kontyos tető és szá­mos ázsiai tetőszerkezet kö­zött. Elméletéről áprilisban a kaliforniai Barclay egye­temen tartott feltűnést keltő előadást. Ohta professzor az MTI tokiói tudósítójának is kifej­tette nézetét, miszerint tel­jesen érthető, hogy a ma­gyarok Ázsiából Nyugatra vándorló őseire hatottak e különböző építkezési módok. Ugyanezek nyilván az Ázsiá­ból Keletre tartó, és a mai Japán őslakosságát képező törzsekre is befolyással vol­tak. Ohta professzor európai tanulmányútjain négyszer járt hazánkban és háromszor Erdélyben. Tapasztalatait pazar kiállítású könyvben összegezte. Könyvét — amely az európai faépítészet címet viseli — saját felvételei dí­szítik. 1986-ban vezetésével huszonkét professzortársa, egyetemi építész-tanárok, szakfolyóiratok szerkesztői, akiknek érdeklődését felkel­tette Ohta doktor kutató­munkája, turista-tapasztalat- szerző útra Magyarországra látogatott, majd felkereste Erdély építészeti emlékekben gazdag településeit is. Ohta professzor a szakértő elragadtatásával beszélt él­ményeiről, a domború fara- gásos székelykapukról, a fá­ból ácsolt haranglábakról, a fiatornyokkal díszített ha­rangtornyokról, mint meg­annyi építészeti és néprajzi csodáról. A Der Spiegel cí­mű nyugatnémet hetilapban a minap megjelent cikk lát­tán, amely a román falurom­boló településrendezési ter­vet ismerteti, a professzor szava szinte elakadt. Hitet­lenkedve rázta fejét, majd kitört: „Nádpatak, vagy. né­met néven Rohrbach jut eszembe. Tudja, Brassó fö­lött. Annak a kis falunak a főutcáján végig az egyik ol­dalon magyarok, a másikon németek laknak. Mi lesz ve­lük? És mi lesz a házaikkal? Még egy településen belül is jellegzetesen különböznek színeikben a német és a ma­gyar épületek. Az erdélyi te­lepülések az építészet és a néprajztudomány kincsesbá­nyái Európában. Ha ezeket felszámolják, az egyenlő az egyetemes kultúra gyökerei­nek kitépésével...” Trom András Jászberényi hordók a barcelonai olimpián Május 30-tól június 5-ig rendezték meg a „Fira Inter- nacional de Barcelona” cím­mel a 100. nemzetközi vásárt Barcelonában. A világ szinte minden országa képviseltette magát. A magyar kiállítók között a Kisipari Termeltető Vállalat (KTV) is részt vett nyolc kisiparos termékeivel. Többek között Kalla Miklós jászberényi kádár mester faragott, tojásalakú fahor­dóival. Kalla Miklós szemé­lyesen is ott volt a kiállítá­son és munkái nagy sikert értek el. A bemutatott hor­dók mind elkeltek, s újabb húsz rendelést kapott spa­nyol cégektől. 1992-ben Bar­celonában rendezik az olim­piát, s három spanyol cég a jászberényi faragott hordók­ból szeretné mérni a bort az ötkarikás játékokon. A tár­gyalások folynak a KTV-vel, és-amennyiben a szerződés létrejön, úgy mintegy száz darab faragott hordót szállí­tanak Barcelonába. Egy gar­nitúra hat darabból áll, az 50 literestől a 200 literesig. (Fotó: N. Zs.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom