Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-13 / 140. szám
1988. JÚNIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskoztak a munkásürparancsnokok (Folytatás az 1. oldalról) kell tenni. A vasárnap délelőtti vitában felszólalt Grósz Károly is. Elöljáróban köszönetét mondott a munkásőröknek a politikai program végrehajtása érdekében kifejtett támogatásért. A továbbiakban a pártértekezlet nyílt, őszinte, szenvedélyes vitáját méltatva emlékeztetett arra: az értekezlet és a párt vezetése nem múltat tagadott, hanem jövőt épített és programot adott. Így folytatta: — A nagy jelentőségű tanácskozás hatására egyértelműbbé vált, hogy kik vannak velünk, kik akarnak nekünk segíteni, s kik azok, akik változatlanul bizonytalanok és vívódnak. S tisztábban lehet látni: kik vannak ellenünk. Ezt akartuk! Szerettünk volna egyszer világosan eligazodni ezen a politikai térképen. Olyan helyzet alakult ki, hogy az egyén eldöntheti: mit vállal, s mit tagad meg ebből a programból. Ma a párttagság önbizalma növekvőben van, fel- emeltebb fejjel jár — joggal. Vannak még persze, akik töprengenek, vívódnak, kicsit zavarban is vannak, de a párttagság zöme felelősen gondolkodó ember; érzi, hogy támogatást kapott. S a vezetés és a tagság közötti párbeszéd értékesebb, aktívabb, alkotóbb. mint korábban volt. S ez lendületet, bátorítást ad a pártmozgalomnak. Bízom benne, hogy tettekben nyilvánul meg. Grósz Károly az ellenség, az ellenzékiek nyíltabb jelentkezését említve kijelentette : rendeződésüket, erőgyűjtésüket, politikai koncepciók kidolgozását, kivitelezését nem szabad tétlenül szemlélni. Ha a helyzet úgy alakul, a vezetés — felelőssége tudatában — adminisztratív eszközöket vesz igénybe. De csak akkor dönthet nyugodtan, ha érzi maga mögött a „hátországot”, a tömegtámogatást, s mindenekelőtt a kommunista közösség támogatását. Az ellenséggel és az ellenzékiekkel szemben — kellő toleranciával — egységet kell teremteni a mozgalomban, a közéletben. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy felütötte fejét a közvéleményben a túlhajtott magyarkodásba bújtatott nacionalizmus. Értékrendzavar tapasztalható — jelentette ki, s leszögezte: ma a haza érdekét igazából az képviseli, aki fellép a nacionalizmussal szemben, s az indokolatlan magyarkodás' hirdetése helyett a valódi hazaszeretet talaján áll. Az ország gazdasági helyzetét vizsgálva Grósz Károly kijelentette: nagy ritmusváltásra van szükség, új módszereket, eszközöket kell kialakítani. A társadalmi-gazdasági folyamatok végigvi- telének alapkérdése: az alkotó, értékteremtő munka. Ugyanakkor át kell rendezni az ösztönzőket, a kényszerpályákat is, ezek csak is együtt és egyszerre működhetnek hatékonyan. Utalt arra, hogy az oktatásban át kell csoportosítani a rendelkezésre álló eszközöket, ugyanis a mai felkészültségi szinten nem lehet a jövő évszázad várható követelményeinek megfelelni. Más szemléletre van szükség az iskolában, s más követelményrendszert kell kialakítani a munkahelyeken is — mondotta, s rámutatott: új magatartás, új szemlélet- mód várható el az alkalmazott kutatás, a műszaki fejlesztés területén. S itt — ezt világosan ki kell mondani — egyetlen norma fogadható el: a teljesítmény. A főtitkár hozzátette: a nehézségeken csak úgy lehet úrrá lenni, ha hiszünk abban, amit csinálunk. Hit nélkül nem lehet élni, dolgozni, alkotni — mondotta végezetül, s sok sikert kívánt a munkásőrök alkotó munkájához. Ezt követően Borbély Sándor röviden összefoglalta a vita tapasztalatait. A tanácskozás az Internacionálé eléneklésével ért véget. Szerényebben, hangulatosabban Az építőkkel szombaton a Tiszaligetben Köszöntjük az építőket — fogadta a fölirat szombaton a Tiszaligetbe igyekvőket Szolnokon. Az utóbbi években megszokottnál kevesebb külsőséggel, kevesebb díszszel és pompával, talán éppen ezért meghittebb hangulatban ünnepeltek az építők. Az építők, az építőmunkások — az építőiparban és az építőanyag-iparban dolgozók —. akiknek keze munkája nyomán az elmúlt évben is tovább gyarapodtak, gazdagodtak, épültek, szépültek a megye települései. Hogy csak néhány példát ragadjunk ki: felépült a megyében körülbelül 2500 lakás, számos általános iskolai és- középiskolai tanterem. Egyre több diák kölr tözhet kollégiumba, üzletek, utak épülnek. Az idén helyezték üzembe — többek között — a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat új üzemcsarnokát, éppen a napokban adták át a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kollégiumát, amely — szállodaként — már a nyáron fogadja vendégeit. A Széchenyi városrészen általános iskola és sportcsarnok készül, újabb lakások épülnek. Közismertek építőanyagiparunk nehézségei. MeA Corvinka táncegyüttes bemutatóját nagy tetszéssel fogadta a szabadtéri színpad közönsége (Fotó: T. Katona László) A REKLAMÁCIÓK NYOMÁBAN Egymást fedő tények és vélemények KNEB vizsgálat a minőségről A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatai szerint a hazai fogyasztási cikkek minősége összeségében nem javult, sőt esetenként romlott. Ez a pazarlás sajátos formáját is jelenti. Az egyébként is drágán előállított, a szükségesnél több anyagot, energiát tartalmazó termékek használati értéke, élettartama a lehetségesnél kisebb. Az összetettebb, árnyaltabb kép szerint egészen szűk körben tapasztalható javulás (forróvíztároló, televíziós készülékek, luxus jellegű kozmetikumok, divatcikkek). A vásárlások nagyobb részét képviselő napi fogyasztási cikkek lényeges tulajdonságai érdemben nem változtak, a hagyományos építőanyag, a hús, a szén, a brikett minősége pedig többnyire romlott. A népi ellenőrök országos vizsgálat keretében 150 termelő-, 58 kereskedelmi vállalatnál, 438 kiskereskedelmi egységben, boltban jártak, a fogyasztók körében pedig közvéleménykutatást végeztek. A megállapított tények és a szubjektív vélemények fedik egymást. A mintegy három és félezer kérdőíven válaszolók egyötöd része tartja a fogyasztási cikkek minőségét összességében javulónak, két ötöd része változatlannak, két ötöd része pedig romlónak. Hamis tanúsítványok Esetenként furcsa helyzetek alakulnak ki. Növekszik például a lakossági reklamációk száma a szén, a brikett rossz minősége miatt, miközben az illetékesek mossák kezeiket: a fűtőanyag megfelel az előírásoknak. A panaszokra részben magyarázat az összetételváltozás: kevesebb a jó minőségű külföldi szén és a brikett. A dorogi, a tatabányai, a várpalotai és a mecseki brikettek átlagos főtűértéke éppen csak eléri a szabványelőírások alsó határát, s messze elmarad a joggal elvárható középértéktől. A brikettgyárak azonban nem a középarányos, hanem a minimális fűtőérték elérésében érdekeltek. A minőségi tánúsítványok gyakran hamisak, az osztályba sorolások sok termékfélénél nem felelnek meg a szabvány előírásainak. A győri Tüzéptelepen például százezer darab I. osztályúnak minősített kisméretű téglából csupán hatvanezer felelt meg az előírásoknak. A pápateszéri téglagyár 5760 darab I. osztályúnak minősített 10 cm-es válasz- fallap téglájának háromnegyed része szabvány alatti minősítést kapott, 17 százalék volt csupán I. osztályú. A 34 400 darab bátaszéki 269- es típusú I. osztályú minősítésű sajtolt tetőcserép egynegyede nem felelt meg az érvényes szabványoknak. Az ellenőrök által megvizsgált szekrénysorok 25 százaléka, a kárpitozott bútorok 11 százaléka, az egyéb A húsüzemek minőségi manipulációival naponta találkozhatunk. Idézetek a helyszíni vizsgálatok jegyzőkönyveiből: a Füzesabonyi Állami Gazdaság húsüzeméből kiszállított 2416 kg hasított félsertésből 1000 kg forgalmazását technológiai hiányosságok miatt meg kellett tiltani. A helyzetet egyetlen idézet is jól érzékelteti. „Á Komárom megyei ÁHV által 1987 november 26-án kiszállított 7509 kg fej nélküli félsertés nemes húsrészeit több helyen „megfaragták”, a megengedettnél vastagabb a Zsírréteg”. Az ellenőr lehet szigorú és következetes, a boltos viszont kiszolgáltatott helyzetben van, s többnyire átveszi Mintha beletörődtünk volna a kialakult helyzetbe. A népi éllenőrök mindenütt — a húsipart kivéve — azt tapasztalták, hogy a rossz minőségű termékek gyártását, forgalomba hozását, a minőség hamis tanúsítását, a vásárlók hiányos vagy elmulasztott tájékoztatását nem követi felelősségrevonás. De még a hibás termékek forgalomból való kitiltását sem. A KERMI által kezdeményezett büntető ügyekben az eljárást az illetékesek megszüntették, gazdasági birság kiszabására pedig indokolt esetben sem került sor. A termékek minőségének alakulását normális gazdasá-. gi körülmények között persze nem a hatósági előírások, adminisztratív eszközök, hanem a gazdasági, piaci viszonyok határozzák meg. Csakhogy igazi piac nálunk nincs. Az ellátás alacsony színvonalú és hiányos. A fogyasztási javak egyenletes és javuló minőségét pedig csak a kínálat túlsúlya, a vásárlók megnyeréséért, pénzéért folyó széles körű verseny kényszerítheti ki. Jelenleg a kínálati piac bútorok 63 százaléka nem felelt meg az osztályba sorolás követelményeinek. A hibák ismétlődnek: színeltérés, szennyeződés, karcosság, pontatlan szerelés, az élfóliák hibás ragasztása stb. A hibák és a hibás minőségtanúsítások gyakorisága azonban igen eltérő. A KERMI szakemberei 1986. II. félévben a megvizsgált bútorok 10 százalékát, 1987 I. félévben 70 (!) százalékát találták hibás besorolásúnak. az árut. A húsüzemek hibáinak, rossz minősítésének következményeit — olykor súlycsonkítással, túlszámo- lással megtoldva — áthárítja a vevőkre. A kereskedelemnek e passzív átvevő és áthárító szerepe a Tüzép-tele- pekre, a bútorboltra, sőt a többi szakmára is kiterjed és a termelői áremelésekkel szembeni érdektelenség szintén megnyilvánul. Mi fogyasztók, a folyamat szenvedő ‘alanyai viszont nem ritkán termelői, munkavállalói minőségünkben másoknak „törlesztünk”. A bűvös kör áttörését döntően az érdekeltség és a felelősség-érvényesítés hiánya akadályozza. pozitív hatása ott sem érvényesül megfelelően, ahol ennek feltételei létrejöttek. A szabályozók hatására a termelők nagy része az expor- tit részesíti előnyben. Az importnál jórészt a mennyiségi igények és a vállalati érdekek érvényesülnek. Az importtermékek színvonala a hazai átlagnak felel meg, vagy annál is gyengébb minőségű. A fő feladat tehát a kínálati piac építése, az érdekeltségi és felelősségi viszonyok fejlesztése. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szükségesnek tartja az irányítási és ellenőrzési módszerek, szervezetek korszerűsítését is. így a minőségellenőrzés párhuzamosságainak csökkentését, az ellenőrző szervezeteknél az összeférhetetlen hatósági és vállalkozási tevékenységek szétválasztását. Nélkülözhetetlen továbbá, hogy az állami és társadalmi szervek összehangolt együttműködésével, a szabvány- és tanúsítási előírások következetes számonkérésével erősödjön a fogyasztók érdekvédelme. K. J. A húst megfaragták A hatóság tehetetlen A megyében az elsők között Alkotói díj — tervezésért gyénk téglagyárai sokat enyhítettek, enyhíthetnek ezeken a gondokon. Nemcsak rájuk, hanem az iparág egészére igaz: az felel meg legjobban a változó igényeknek, az képes talpon maradni, aki gyorsabban alkalmazkodik a változó igényekhez, aki nem enged a munka minőségéből. Szerencsére szép számmal akadnak így gondolgodó vállalatok, szövetkezetek a megyében! Az építők napja alkalmából a vállalati ünnepségeken kitüntették a legjobb dolgozókat, elismerték munkájukat. Szombaton a Tiszaligetben együtt ünnepeltek az építőkkel a város és a megye vezetői, így Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, Simon József, a megyei pártbizottság titkára és Fenyvesi József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkára is. A szabadtéri színpadon egymást váltották a produkciók: bemutatkozott a Corvinka táncegyüttes, volt szkanderbajnokság, föllépjek magyarnóta-énekesek és a Mikroszkóp Színpad művészei. A vállalati üdülőkben, a sátrak alatt pedig fogyott az étel-ital, megtalálta ki-ki a maga szórakozását. Amikor azzal kezdtük, kevesebb díszlettel és ünnepi beszéd híján ünnepeltek az építők, ezen azt is értettük: a barátságos sportmérkőzéseken, az ebéd utáni beszélgetés közben talán még közelebb kerültek egymáshoz a kollektívák tagjai. Ezért volt másabb, szerényebb, meghittebb, emberközelibb. barátságosabb építők napja szombaton a Tiszaligetben. Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy a műszaki értelmiség fokozottabb megbecsüléséről beszélünk. Az utóbbi években szinte nem telt el úgy egy nap, hogy ez a kérdés ne került volna fel egy-egy gazdaság- politikai tanácskozás napirendi pontjai közé. S hogy mennyire jogosak voltak — és még ma is azok — ezek az igények, bizonyítja az is, hogy ma már a minisztertanácsi rendelet teszi lehetővé, hogy azok a cégek, amelyek felsőfokú műszaki végzettségűeket foglalkoztatnak, harminc szakemberenként egy-egy alkotói díjat kiadhatnak az arra legérdemesebb dolgozóiknak. Ilyen díj átadására került sor az építők napja alkalmából a Szolnok Megyei Tanács Tervező Beruházó Vállalatánál, ahol az esemény kapcsán Kádár Zoltán igazgatót rövid beszélgetésre kértem. — Nálunk már nem újdonság — kezdte válaszát az igazgató —, hogy legjobb dolgozóinkat elismerésben részesítsük, hiszen több mint tíz esztendeje, hogy a vállalatnál belső nívódíjat alapítottunk, amelyet aztán évről évre a legkiválóbbak kaptak meg. Külön öröm számunkra, hogy ez a törekvésünk országos keretet kapott, s most az idén tizenegyedik alkalommal — azt hiszem, a megyében elsőként — kiadhatjuk az alkotói díjat. Tekintettel arra. hogy a műszaki tervezés, tulajdonképpen csoportmunka így ezt az elismerést is egy tizenkét tagú kollektíva nyerte el. A díj összege 100 ezer forint, s ki-ki munkája arányában részesedik belőle. így • lesz olyan munkatársunk, aki 30 ezer forintot kap. s lesz olyan is. aki csak ezer forintot visz haza a borítékban. A csoportból idén dr. Drávái Gyuláné építész vitte el a pálmát, aki 1960 óta dolgozik a vállalatnál. Nevéhez fűződik egyébként a Jászberényi Tanítóképző Főiskola kollégiumának tervezése is. A mostani elismerést tulajdonképpen az abádszalókj négytantermes általános iskola bővítéséért kapta. Az intézmény terveinek elkészítése — mint mondta — azért is jelentett új feladatot, mert ennek tetőterében egy hotel kapott helyet. — Volt ott egy üres padlástér — mesélte — annak szállodává való kialakítása olyan plusz tervezési, építészeti megoldásokat igényelt, amely jóval meghaladta egy átlagos alkotói intézmény tervezési munkáit. Egy tájba illő, jól használható épületet szerettem volna csinálni. Nos, ez úgy látszik, sikerült, legalábbis az a tény, hogy ezt a díjat az idén nekem ítélték, gondolom ezt bizonyítja. — n. t. —