Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
5 Befejeződött az állásfoglalás-tervezet vitája Makarenko öröksége Hit, meggyőződés nélkül nem lehet Igazán nevelni Megyei emlékülés Jászberényben (Folytatás a 4. oldalról) Bizottság felelősségét, mert úgy gondoljuk, hogy jogosítványánál fogva szükséges lett volna menetközben is ellenőrzéseket végeznie, amikor észlelte a határozatok végrehajtásának elmulasztását. Mert minden párttagot felelősségre vontunk, aki például közlekedési vétséget követett el, de sajnos nem foglalkoztunk azzal kellően, hogy a párthatározatok végrehajtásának elmaradása miatt kiket, vagy mely testületeket terhel felelősség. Csak mi magunk tudjuk megteremteni a pártnak és tagjainak a tekintélyét. Tudjuk, nem könnyűek ezek a feladatok, de a bányászatra A nemzetközi sajtóklubban szombaton este is Be- recz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára foglalta össze az országos pártértekezlet napi eseményeit. Mindenekelőtt bejelentette: az országos pártértekezlet befejezte a vitát az állásfoglalás-tervezet fölött, összesen 49 küldött és egy vendég kapott szót, mondta el véleményét, javaslatait, állásfoglalását. Százkilenc- venöten írásban adták be az elmúlt időszakban is jellemző politikai erő még megvan; van bizalom is, amit jól érzékeltet az is, hogy a tagkönyvcsere időszakában párttagságunknak csak három százaléka került ki a pártból, és a maradók aktív tenniakarásről nyilatkoztak. A bányászkollektívák ma is minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy becsülettel teljesítsék feladataikat. Vállalják a gazdasági stabilizációs és kibontakozási program rájuk háruló feladatait, de nem értik, és visszautasítják azokat a napjainkban felerősödött nézeteket, hogy a bányászok eltartottak és nem segítik, hanem nehezítik a népgazdasági gondok megoldását. arra hivatkoztam, hogy a főtitkári előadói beszéd e három szóra épült. Most nyugodtan mondhatom, hogy a hozzászólások ezt a három szót erősítették meg; nagyobb nyomatékkai ki az egyiket, ki a másikat, de a vita egésze összhangban volt ezzel a három kifejezéssel. Mára élénkült a vita úgy is, hogy nemcsak különböző vélemények ütköztek, megjelent nemcsak a kritika, hanem az önkritika is, Ezt is örömmel mondom, mert — Lehet, hogy a mai gazdaságpolitika újabb bányák visszafejlesztését, illetve bezárását igényli. De mielőtt döntés születik erről, gazdasági számításokkal meg kell vizsgálni, hogy milyen energiahordozóval lehet a kieseti teket pótolni és ez mibe kerül az országnak — mondot- , ta befejezésül. » * * Ezzel az országos pártértekezlet második munkanapja, amelynek tanácskozásán Dudla József, Tatai Ilona, Garaczi Károly és Góg Mátyás felváltva elnökölt, befejezte munkáját. A küldöttek vasárnap a vita összefoglalójának meghallgatásával kezdik a tanácskozást. vezetők megválasztása pedig a holnapi napra marad. Elég gyakran szerepelt a vitában az. egység kifejezés. Azt lehet mondani: a központi bizottsági titkártól az alapszervezeti titkárig majd, mindenki foglalkozott vele. Érthető: egyedül egy párttag sokra nem megy. És ha a pártszervezetek elkülönülnek egymástól, nincs belső szolidaritás, egyetértés a fő kérdésekben, akkor a cselekvésben sincs következetes magatartás. De ez az egység nem lehet a tegnapi értelmű. Nem lehet hallgatólagos belegyezésre, elviselem-fegye- lemre építeni. Az egység ma a vita, a vélemények ütköztetése, a döntés. A közös cselekvés ebben valósulhat meg. És hozzáteszem : egységre azért is szükség van, mert mi változatlanul kulcskérdésnek tartjuk a magyar nép nemzeti egységét, a közmegegyezés megújítását. A közmegegyezés is más jellegű lesz, mint tegnap volt. Nem a jó politika körül spontán tömörülés, nem a személyiségek megegyezése, hanem az érdekek kifejezésére épülő intézményrendszer — akár spontán, lakossági kezdeményezésre létrejövő intézményről van szó, akár a meglévő intézmények átalakításáról —, s az ezekben az intézményekben kifejeződő érdekek szövetsége, egyeztetése és együttműködése. — Hogy ezt miért tartjuk rendkívül fontosnak, hadd olvassak föl egy nekem címzett táviratot — mondotta Berecz János, s idézte a te- legrammot: „a jó isten áldását kérem az országos értekezlet résztvevőire, hogy az egész társadalom számára jó, igazságos határozatokat hozzanak, utána pedig legyen a Központi Bizottságnak ereje számonkérni a végrehajtást, mert csak így lesz kibontakozás — mély tisztelettel Kendemai Györgyné”. — Ez engem azért hatott meg, mert a magyar nép széles tömegei ezek szerint úgy vélik, hogy sorsukat jelentős mértékben befolyásolja a pártértekezlet döntése. Vagy ahogyan az egyik küldött fejezte be hozzászólását; e két nap alatt nagy erkölcsi-politikai tőkét hoztunk össze, legyen erőnk ennek az erkölcsi-politikai tőkének gyakorlati tettekké váltására. Erre törekszünk — mondotta. Berecz János tájékoztatta a külföldi sajtó képviselőit arról, hogy a szerkesztőbizottság az állásfoglalás véglegesítésénél 600 észrevételt vesz figyelembe, ezek egy részét hasznosítják, más részüket továbbadják feldolgozásra,. lesznek olyan javaslatok is, amelyeket elvetnek. Március 13-án volt száz esztendeje, hogy egy ukrajnai faluban megszületett Anton Szemjonovics Makarenko, a XX. század legnagyobb pedagógusa. S jövőre, április elsején lesz ötven éve, hogy Moszkva közelében egy vonat kupéjában meghalt, ötvenegy éves volt. Az alig több mint öt évtizedből harminckettőt a gyermekek világában töltött el, a sírjánál elhangzott gvászbeszédek mégis az írót s nem a pedagógust siratták. Makarenko, a pedagógus élete csak halála után kezdődött el, de mindmáig csak nem sokkal jutott túl a kezdeten. Életműve jelenleg is torzó. Élete során sohasem jelentek meg írásai pedagógiai szaklapokban, halála után kiadott munkáiból a kor politikai nézeteihez viszonyítva ellentétesnek érzett egész fejezeteket, gondolatokat hagytak ki, naplója csak részben jelent meg, egyelőre csak keveset ismerünk leveleiből is. A Szovjetunióban most forgatnak filmet az életéről. A centemárium jó alkalom arra, hogy a Szovjetunióban és a világ más országaiban is felfedezze értékelje, ha kell rehabilitálja a tudomány és a közvélemény Makarenkót, a pedagógust. Hazánkban is tudományos tanácskozásokon méltatták az elmúlt hónapokban életútját, munkásságát. A megyei emlékülést pénteken tartották meg a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán, amelyen részt vett Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára. Az ülésen Pataki Ferenc akadémikus, az MTA PsziÉpítőipari szakemberek gyűltek össze a hét végén Szolnokon, az Építőipari Tudományos Egyesület és megyei csoportja által rendezett tudományos tanácskozásra. A Tudomány és Technika Házában kezdődött kétnapos konferencia témája nagyon időszerű: a minőségi munka az építőiparban. A meghívottakat tegnap délelőtt Bereczki Lajos, a Szolnok Megyei Tanács általános elnökhelyettese kö- szötötte. majd Kádár József ÉVM-államtitkár tartott vitaindító előadást a témáról. — Sajátos helyzetben van a magyar építőipar — hangsúlyozta. — Gazdasági nehézségeink miatt csökken a kereslet az építési tevékenység iránt, ezzel párhuzamosan pedig növekednek az ágazattal szemben támasztott minőségi igénye*. Az államtitkár korunk egyik legnagyobb kihívásának, az építőipar legégetőbb gondjának nevezte ezt a folyamatot. Az ágazat vállalatai az utóbbi évtizedekben hozzászoktak a mennyiségi követelményekhez, s az elégséges gyengébb minőségi színvonalhoz. most viszont váltaniuk kell. Fokozódott ugyanis a verseny a lakásépítésben. főként a kisszervezetek megjelenése után. A minisztérium értékelése szerint javult ugyan a minőség a monopolhelyzetek oldódásával, de a várt nagy mértékű előrelépés nem következett be. Fokozódott a „kalákás” építkezés szerepe is az utóbbi időben, ami önmagában nem lenne baj. A baráti közösségek azonban nem tudnak olyan szakszerű munkát végezni, amit az előírások chológiai Intézetének igazgatója Makarenko időszerűségéről tartott nagy sikerű előadást. Pataki Ferenc, a hazai Makarenko-kutatás kezdeményezője, elindítója volt 1984-ben, a Makarenko életét, pedagógiáját elemző monográfiáját éppen az idén a centenárium alkalmából adták ki másodszor. Előadásában számos a közelmúltban elért kutatási eredményről tájékoztatta a közönséget. Szólt Makarenko pedagógiai elveiről, örökségéről. Az utóbbiak közül hangsúlyozta: Makarenko életének egyik legfőbb tahulsága, hogy mély hit, meggyőződés nélkül nem lehet igazán nevelni, de nemcsak nevelni, hanem élni, munkálkodni sem. Lehet, hogy egyes módszerein már túlhaladt az idő, de látásmódja, nyitottsága, emberi magatartása, gyermek- központú hallatlan kifinomult pedagógiája példa lehet a mai ember számára. Pataki Ferenc előadását követően Szabolcsi Miklós akadémikus, a2 OPI főigazgatója közoktatásunk múltját, jelenét elemezte, majd korreferátumokra került sor. Czinege Gyuláné, a Karcagi Zádor Üti Általános Iskola igazgatója és Szabó Lajos kollégiumi szaktanácsadó Makarenko közösségeszményét vetette össze az intézmények közösségfejlesztő munkájával. Ratkai Lajosné és Székelyné Laub Hilda pedagógiai tanácsadók korreferátuma a családi életre nevelés kérdéseit elemezte Makarenko műveiben, majd Fábiánná Kocsis Lenke főiskolai docens Makarenko hatása pedagógiai gondolkodásunkra címmel tartott előadást. kötelezővé tesznek, így nagyon gyakoriak a műszaki, minőségi hiányosságok. Szó esett arról is, hogy az építőipar nem csak a kivitelező ágazatból áll, hanem kulcsszerepe van az építőanyag-iparnak is. Az ágazat minőségi gondjainak a gyártók is okai. Akkor, amikor ennek az ágazatnak a minőség javítása érdekében stratégiát kell kidolgoznia, a tennivalók meghatározásakor komplex módon szabad gondolgodni. Valószínűnek látszik, hogy végleges megoldást csak a jelenlegi keresleti helyzet megszűntetése jelenthet, ez azonban ma még távolinak látszik. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium mindenesetre egy kínálati helyzet megteremtésére törekszik — az építtetők érdekében. Az államtitkár, bevezető előadása után további hozzászólások következtek, amelyek a témakör egy-egy részterületét fogták át. Szó esett az új hároméves szavatossági kötelezettségről, az építőipar munkakultúrájáról és üzemi tapasztalatokról is. Szombat délelőtt főként a munkaerő-gazdálkodás építőipari aktualitásairól, a szakmunkásképzésről és az átképzésről szóló előadások kerültek sorra. A jobb minőség egyik fontos feltétele ugyanis éppen a hatékony, magasan kvalifikált munkaerő. amelyben ma még nem „dúskálnak” a vállalatok. A tudományos tanácskozás ajánlás elfogadásával ért véget. Ebben összefoglalták a kétnapos konferencia tapasztalatait, amelyet eljuttatnak minden érdekelthez. hozzászólásukat, ezek feldolgozása most folyik, és minden valószínűség szerint holnap reggelig eltart. — Örömmel ismétlek meg három szót, amit tegnap már mondtam: fordulat, reform, megújulás. Azért ismétlem meg örömmel, mert tegnap az egyik küldött szavait idézve — a felelősséget meg kell keresni, nevén kell nevezni, de az igazi ereje a pártnak abban van, ha minden tagja eljut a saját felelősségének megállapításáig. Legyen az kisebb vagy nagyobb arányú, mert a változás abból indulhat ki, ha minden párttag, minden szervezet a saját területén szolgálja a fordulatot, a reformot és a megújulást. Egy másik fogalom, ami sűrűn előfordult: cselekvőkészség, tenniakarás. Az már általános közhely, hogy minden szó annyit ér, amennyit tettekkel támasztanak alá. Az országos értekezlet állás- foglalásának is az lesz a fő mércéje, hogy milyen gyakorlati tettek követik. Az egyik felszólaló elmondta, hogy a cselekvőkészség ereje, hatékonysága a tudáson, az akaraton és a jó vezetőkön múlik. Nos, az értekezletnek köszönhetően tudni most már tudunk valamit, hogy akarunk is, azt kifejezték a felszólalások, s a jó A tanácskozás félidejében Mit várnak a pártértekezlettől? Szombat dél. A szolnoki Skála Áruházban — a bo- rongós idő ellenére is — a hétvégén megszokott élénk a forgalom. Annyiban más talán, hogy most a vásárlók egy része, ismerőssel találkozva* nem csupán a „hogy vagytok” vagy ,rémesek az árak” örökzöld megállapításokkal traktálja a másikat, hanem azzal is: „Mit szólsz a pártértekezleten elhangzottakhoz, a hozzászólásokban kifejtett Véleményekhez”? A sikeres (azaz: talált mindent, ami kell a hétvégére) és takaros (vagyis: átgondolt kiadású) vásárlás után váltottunk szót Éliás Sándorné gyógyszertári pénztárossal és Pavlacsek Károly felszolgálóval. „Milyennek látják., érzik a tanácskozást; mit várnak az országos pártértekezlettől?” — kérdeztük tőlük. Éliás Sándorné gyógyszertári alkalmazott közel három évtizede dolgozik, a nagyobbik lánya három hét múlva mondja ki a boldogító igent. — Érdekel a tanácskozás, mert rólunk, a helyzetünk jobbítására irányuló törekvésekről, végül is magunk és a gyerekeink jövőjének biztonságosabbá tételéről szól. Tetszik, hogy a felszólalások jó része most nem tűnik előre megírtnak. hanem vitatkozónak ; olyannak, amely a kibontakozás érdekében az ütközést is vállalja. Nem is szabad véka alá rejteni a gondokat, mert azok attól még gondok maradnak, és megoldatlanul később „rombolnak”. Bízom a politikában, mert mi és a gyerekeink ebben a társadalomban kaptunk lehetőséget, de a mostani, egyre nehezedő megélhetési körülmények nagyon aggasztanak. A fizetésünkből nem tudjuk követni az árakat, és nem tudunk tartalékolni. Ez pedig előbb-utóbb kedvét szegi az embereknek, és megpróbál más kiegészítő jövedelem után nézni, amely — olykor — a napi munkájától és a családtól vonja el a többséget. Ez a külön teher nem kedvez sem a magánéletnek, sem a közéletnek. Sízeretnék továbbra is biztonságban dolgozni és élni, szeretnék bízni abban. hogy — ha átmenetileg nagyobb terheket kell is vállalni — később mindannyiunknak jobb lesz. Abban bízom, hogy a pártértekezlet ebben is nyújt majd valami biztatót. A dolgok megoldásához azonban ésszerű fiatalítás Kell, és olyan vezetők, akik nemcsak beszélnek, hanem képesek a tettekre is. Pavlacsek Károly fiatal vendéglátóipari dolgozó: — Csodát nem várok az országos pártértekezlettől, azt azonban igen, hogy olyan programot erősítsen meg, amely rövid és hosz- szabb távon egyaránt megnyugtatóan számol a fiatalok helyzete javításának szükségességével. Figyeltem a főtitkári előadói beszédet és Hámori Csaba felszólalását. Mindkettőben megragadott a korábbinál jóval nagyobb nyíltság. Ennek ellenére úgy érzem, nem kaptak kellő hangsúlyt azok a nehézségek, amelyekkel ma egy pályakezdő, családot alapítani szándékozó fiatalnak szembe kell néznie. Ezeket én most a saját „bőrömön érzem”; főiskolát végzett 25 éves fiatal vagyok, s ha az egész évi jövedelmem félre tudnám tenni az utolsó fillérig, akkor sem lenne elegendő egy kislakás beugrójára sem. És akkor még miből élnék, miből bútoroznám be a lakást, ha ne adj’ ég, sikerülne is megszereznem. Szerintem korosztályom tagjainak ma ez az egyik legnyomasztóbb gondja, és ebből következően az egyre feszítettebb hajsza a plusz jövedelem után nem kedvez a családalapításnak, de a gyermekek vállalásának sem. A gyermekruházati cikkek megnövekedett ára és a családi pótlék jelenlegi összege sem ösztönzi a fiatalokat a több gyermek vállalására. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi helyzetben ezek a gondok nem oldhatók meg máról holnapra. Azt azonban remélem. hogy a pártértekezlet a jövőre nézve ebben is biztató döntést hoz. — i. gy. — Berecz János sajtótájékoztatója A KB titkára válaszol az újságírók kérdéseire A versenyhelyzet sem hozott megváltást Eszmecsere azépftőipari minőségről
