Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. MÁJUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tervezett ütemben épül Szolnokon, a Beloiannisz úton a Magyar Külkereskedelmi Bank székhaza. Kivitelező a Szotév (Fotó: — n. zs. —) A konyhaasztalra egymás után hullanak a fényképek. Szép, nevetőszemű gyerekek láthatók, s az apjuk egymás után mutatja be őket: Erika akkor ötéves volt, Györgyike négy, Béluska három, Csaba 17 hónapos, Jocó- kám meg csak kettő. Két hónapos volt, bizony a legkisebb. . . Apa öt gyerekkel Ülök a jászapáti Kazinczy utca szép nagy családi házának tágas konyhájában, s magamban már bánom, miért is szaggatom föl a régi sebeket. A mokánybarna, kérgeskezű bádogos ugyanis, hiába múlt el már majd hat év a nagy szerencsétlenség után — elsírja magát, úgy mondja a történetet. Két hónappal azután, hogy huszonöt éves felesége az ötödik gyermekükkel egészségesen elhagyta a kórházat, elhunyt. A nagy betegség hirtelen tört rá, s a reggeli rosszulléttől csak koraestig vívódott a halállal. A falu határában, mentőkocsiban állt meg a szíve. — Hát így maradtam Öt gyerekkel magamra, — mondja a most negyvenötéves férfi. Négy évig így is maradtam, s csak dolgoztam, dolgoztam, mindent fölvállaltam, hogy a szerencsétlenségkor csak épülő, készülő házam tető alá húzzam. Segített volna és segített is nekem mindenki. Ugye, az állam rögtön mondta, gondozásba veszi a gyerekeket. Ismét elfogja a gyengeség. — Minket az anyám özvegyen, hetünket nevelt föl. Hát ha az anyám kibírta a korai özvegységet, a nagy szegénységet én arról hallani se akartam, hogy men- helyre menjenek. Dehát erről még tárgyalni se kellett. Jöttek a testvérek, sógorok, s azt mondták, én csak menjek, dolgozzak, építsem föl a házat, a gyerekekkel ők törődnek helyettem is, szegény anyjuk helyett is. Jó szakmám van, a bádogosra szükség van mindenhol — hát újból elmentem Pestet építeni. Vállaltam géemkát, mindent» Jóformán csak éjszaka pihentem, mert a szabad napjaimon utaztam. Béluskát Dunakeszire, Erikát Cinkotára, a két kicsi fiút, Csabát és Jocókát ide helybe egy sógornőm vállalta föl. s Györgyikém is itt került, az Apátin élő keresztanyja szárnyai alá. Lassan, de fölépült a ház. És Németh Béla 1985 decemberében házasságot kötött. — Egy volt a kikötésem — mondja, — s mellette a csöndes, szőke fiatalasszony fej- bólintással jelzi, nem felejtette el, — szóval azt mondtam: minden gyerek haza! Már én akarom őket fölnevelni, tisztesség, köszönet minden jó testvérnek, sógornak, sógornőnek, azért, amit értük, értünk tettek. A család még nem teljes. Hat év nagy idő, a testvércsaládokban úgy a szívhez nőtt a testvérgyerek, hogy nehéz a válás. A két kisfiú, Csaba és Jocóka már hazulról jár óvodába. Erika, a legnagyobb lány is itthon van, Györgyike hamarosan hazavárható. — Béluska már aligha — mondja kis szomorúsággal az apja. öt is nagyon megszerették a dunakeszi bátyámék, s ő is őket. Akkora a ragaszkodás, hogy ahányszor elmegyek, csak azt látom: embertelenség lenne elszakítani tőlük a gyereket. Hároméves pici korától nevelték, közben a saját gyerekeik fölnőttek, kirepültek a fészekből, Béluska minden boldogságuk. Kis szomorúság ül a napfényes konyhára. A bádogos nem panaszkodik, kimondatlanul elfogadja, amit rámért az élet. Már nem jár Pestre dolgozni, a helyi költségvetési üzem a munkaadója. A felesége Cin- kotát cserélte föl Apátival. Megszokta már a falut, dicséri a csendet, a jó levegőt, s még amiatt se bánkódik, hogy 19 évi munkásélet után most' „hátébé”. Ad munkát a ház, a veteményeskert, s a három gyerek is. Különben is, ezt vállalta. Miből, mennyiből élnek? Szerény a számvetés. Németh Béla négy és fél, ötezer forintot keres, a gyerekekre kap kétezernél kicsit több árvaellátást, s 2250 forint jövedelemkiegészítést is. És a családi pótlék? ö is nehezen érti meg, de elmagyarázza — nekem. Az nem jár, családi, pótlék csak addig járt, amíg egyedül volt. hogy megnősült, megvonták. — Dehát semmi baj, — nyugtat meg, mert látja fölment a vérnyomásom. — Amíg dolgozni tudok, semmi baj nem érhet minket. — Végigvezet a házon, a szerényen, de szépen berendezett két és fél szobán, ahonnét a színes tévé se hiányzik, megmutatja a palántákkal teli kertet, az ólban röfögő két hízónak valót. a csirkéknek most elkészült fészerfélét. Lássa, így élünk, nincs mit szégyellnem! És ha együtt lesz az egész család, még tán az örömünk is teljesebb lesz! Ez mind a két kezem munkája, s minden szenvedéllyel fölhagytam, ami vinné a pénzt. Tudja, akkor ittam utoljára egy korsó sört, amikor még négyötvenbe került... Az új ház elébe takaros kis virágoskertet is varázsolt már az új asszony, aki minden délben ebéddel várja haza a gyerekeket, s az apát. Németh Béla minden hét végén elmegy Györgyike lányához, s Dunakeszin legutóbb Béla napkor volt — Béluska fiánál. Sohase üreskézzel, — dehát ezt megszokta jó négy éven át, amíg az öt‘gyerekhez csak látogatóba járt ide-oda. — A kisfiúk már anyukának szólítanak, — mondja a felesége. — Pedig most is, anyák napján is vittem őket a temetőbe, virággal, az édesanyjuk sírjához. Sóskúti Júlia A pályakezdők gondjai Több a végzős, kevesebb az állás Megyei munkaerőhelyzet az első negyedévben Szolnok megye munkaerőhelyzetét az idén — a munkáltatói jelzések szerint — a kereslet további meny-i nyiségi csökkenése jellemzi majd. A munkaközvetítő szerveknél — munkaerő szolgálati irodák, tanácsok — a korábbiaknál többen várnak elhelyezésre, a vállalatok által bejelentett üres állások száma viszont április elején összesen 27 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban. A megye munkaközvetítést végző helyei 35 százalékkal bonyolítottak nagyobb forgalmat az1 idei év első negyedében, mint tavaly, a hasonló időszakban. Növekedett a visszatérő — tel^jt elhelyezkedni nehezen tudó — ügyfelek száma, s ez a folyamat várhatóan tovább folytatódik idén. A megyei munkaerőpiac feszültségeinek fokozódását jelzi, hogy erőteljesen emelkedik* a munkaviszonnyal nem rendelkezők száma. Január elsején még 524-en vártak munkahelyre a me-' gyei közvetítőhelyein, március 31-én viszont már 848 olyan elhelyezkeni kívánót tartottak számon, aki egy hónapnál régebben nem volt munkaviszonyban. A munkát keresők között legnagyobb arányban (71 százalék) a segédmunkások vannak, és ami még figyelmeztetőbb, hogy a várakozók 17 százaléka 18 éves,, vagy annál fiatalabb. A fiatalkorúak elhelyezése sokkal nehezebb, mint a felnőtteké, mert az alkalmazásukra szigorú munkajogi szabályok vonatkoznak. A kormányzat — érzékelve a fokozódó foglakoztatási feszültségeket — az utóbbi időszakban új eszközrendszert dolgozott ki a gondok mérséklésére. Ennek működése viszont a megyében még mindig nem kielégítő, nem eíég hatékony. A közhasznú munkavégzés az egyetlen az eszközök közül, amelyben maximálisan kihasználta a megye a kínálkozó lehetőségeket: 1988 első negyedének végén immár 12 településen, 277-en dolgoztak ilyen formában. Az átképzési támogatás iránt nincs nagy érdeklődés a gazdálkodó szervezetek részéről (idén például eddig csak egy ilyen pályázat futott be), a foglalkoztatáspolitikai célú munkahelyteremtés támogatására pedig eddig csupán egyetlen sikerrel kecsegtető kísérletről lehet beszámolni. (A Szolnoki Házipari Szövetkezet Ti- szakürtön létesít varrodát.) A munkanélküliekkel való foglalkozás —nem lehet vitás — egy probléma tüneti kezelése csupán. Az alapvető „gyógyulást” a megelőzés hozhatja meg, aminek egyik fontos eleme a szakképzés modernizálása és a szükségletekhez való igazítása. A pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyei ugyanis, romlottak a megyében is. Az idei végzősök közül 100 munkát keresőből már csak 87-nek lehet munkát biztosítani, a többiek sorsa ma még teljesen bizonytalan. A helyzetet nemcsak mennyiségi gondok bonyolítják, hanem az is, hogy a kereslet és a kínálat nem találkozik egymással. Egy év alatt 20 százalékkal csökkentek a vállalati igények a pályakezdők iránt, s ez figyelmeztető, mivel a hetvenes évek elejének demográfiai hulláma már elérte a középiskolás korosztályt. Két-ihárom év múlva még sokkal nagyobb végzős tömeget kell(ene) munkába állítani, mint most, s ez jól felépített stratégia nélkül nem fog menni. A megye általános és középfokú oktatási intézményeiben idén végző, illetve az év közben „lemorzsolódó” fiatalok közül mintegy 4500-an szándékoznak a megyében elhelyezkedni, s hozzávetőleg 400 felsőfokú végzőssel is számolni lehet. Az első ízben munkába lépőknek 21 százaléka az általános iskola 8 osztályát —■ vagy még azt sem — végezte el! Hasonlóan az általános helyzethez, a pályakezdők között is a lányok vannak nehezebb helyzetben. Kevés a pályakezdő lányok foglalkoztatását biztosító munkahely. Az első ízbén elhelyezkedők között 50,8 százalék a nők aránya, ugyan-' akkor a bejelentett munkahelyeknek csak 34,1 százaléka alkalmas a foglalkoztatásukra. Az elemzéseken alapuló prognózisok szerint a log-, lalkoztatási helyzet kedvezőtlen tendenciái várhatóan tovább folytatódnak. Szükséges tehát a helyzet gyakori átgondolása, s a lehetséges lépések folyamatos megtervezése. Ezt a kiútkeresést szolgálta a Szolnok Megyei Foglalkoztatáspolitikai Érdekegyeztető Bizottság legutóbbi ülése is, amelynek napirendjén — nem véletlenül — a legaktuálisabb két kérdés szerepelt: a megyei munkaerőkereslet és -kínálat főbb jellemzői, valamint a pályakezdők ez évi elhelyezkedési lehetőségei. L. M. L. Visegrádon A „Felkelő Nap Háza” Százhuszonöt év az emberiségért Egész napos nonstop műsorral avatják fel május 28- án Visegrádon a Makovecz Imre tervei alapján épült Erdei Művelődés Házát. A létesítmény a Mogyoróhegyre épült, a Jurta Kemping közelében. A „Felkelő Nap Házának” avatását összekötik azzal a faültetési kampánynak a zárásával, amelyet egy évvel ezelőtt a Piknik Klub együttes kezdeményezett. Az akció meghirdetésekor bejelentették: azok közül, akik fényképpel is igazolják, hogy fát ültettek, sorsolással kiválasztanak kétszázötven embert, s őket meghívják egy hajókirándulásra. A szerencsésekkel május 28- án délelőtt 10 órakor a Vigadó tértől indul a hajó Vi- segrádra. Az Eötvös Ló- ránd Geofizikai Intézet tihanyi obszervatóriumát 1954-ben alapították a Föld mágnesességének viszgálatára. Tevékenységük azóta kiegészült a Föld felső légkörének a magne- toszférának és az ionoszf érának vizsgálatával. Ké- ípünkön Körmendi Alpár a mágneses teodolittal, a csillagászati és a mágneses észak közötti eltérést méri. (MTI fotó: Arany Gábor) Holnap vöröskeresztes világnap. Az idei jelszót egy évforduló sugallta: „Százhuszonöt év az emberiesség szolgálatában”. Ugyanis 125 évvel ezelőtt hívták össze azt a genfi konferenciát, amelyen segélytársaságokat hoztak létre a háborúban megsebesült katonák segítésére. A konferencia után a Vöröskereszt nemzetközi hálózattá fejlődött és feladatai a békés időszakokra is kiterjedtek: segíteni a rászorulókat, s szegényeket, a természeti csapást túlélt embereket. A köztudat még ma is egyenlőségjelet tesz a Vöröskereszt neve és a véradás fogalma közé. Pedig sokkal több tennivalót vállalt magára a mozgalom. Hazánkban például a fel- szabadulás óta egvik fontos feladata az egészség- ügyi felvilágosítás, az emberek egészségkultúrájának segítése. A tennivalók, a segítségre várók és szorulók, a I társadalom kéznyújtásáért kiáltó helyzetek száma úgy tűnik, nemigen csökken. Mert, ha egy probléma megoldódik, másik, más jellegű lép a helyébe. A fertőző betegségek többsége például eltűnt vagy eltűnőben van, de annál több a társadalmi jellegű gond. A halálozási lista harmadik helyét foglalják el például az erőszakos halálnemek és a balesetek. Fontos tehát, hogy újra és újra megszervezzék az elsősegélynyújtó tanfolyamokat. Változó életünk hozta magával, hogy a falvak elnéptelenednek, a fiatalok városba "költöznek, egyre több idős, betegeskedő ember marad magára. A távolban lakó gyerek — még ha akarná is — nem mindig tudja ellátni szüleit, az öregek viszont ragaszkodnak falujukhoz, nem akarnak a városba költözni. Marad tehát a házi gondozás. A hazai segélyezésnek a második világháború előtt igen nagy divatja és gyakorlata volt. Aztán kissé háttérbe szorult, amíg a szükség újra előhívta. Köztudomású, hogy a gazdasági-társadalmi életben napjainkban történő átalakulások olyan jelenségeket szülnek, amelyekkel korábban nem kellett számolni, mint például a munkanélküliség. A gyerekruhák drágulása miatt ismét megéri a használt ruhákat továbbadni. Az eddiginél is nehezebb helyzetbe került a gyereküket egyedül nevelők egy része. Olyan társadalmi csoportokra, rétegekre kell tehát a Vöröskeresztnek odafigyelni (és segíteni), amelyek korábban saját erejükből is boldogultak. A mozgalomban önzetlenül dolgozó aktívák feladata, hogy megkeressék, kik azok, akik a lét peremén élnek, akik mindennapos kenyérgondokkal küszködnek, akiknek óriási erőfeszítést jelent gyerekeik nevelése. Sokszor nem is a tényleges segítség, hanem jogaik ismertetése — segélykérés, kártérítési per kezdeményezése — is segít a hátrányos helyzet megszüntetésében. A mozgalom leendő hétköznapjait az új és bővülő feladatok szellemében így lehetne megjelölni: 125 év után is az emberiesség szolgálatában! P. É.
