Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. MÁJUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Berendezések intenzív öntözéshez Újabb évek egy fedél alatt Leányvállalat mégsem alakul a Kontaktában Meglévő két linear öntözőberendezésével 270 hektár területet tudott eddig intenziven öntözni a Kunszentmártoni Körösmen ti Tsz. A napokban helyezik majd üzembe a harmadik berendezést — egy Valmont Valley 6000 típusút —, amellyel újabb 140 hektár lesz öntözhető. Az elmúlt évben a szövetkezet 76 mázsás hektáronkénti kukorica átlagtermésével szemben a szuper intenzív termesztésben 116 mázsás átlagot értek el. Felvételünk a csatornahálózat építéséről készült (Fotó: T. K. L.) Nemzeti Zászló Köteleknek, országos elismerés Szolnoknak (Folytatás az 1. oldalról) zött jogosan lehetünk büszkék arra, hogy 1987-ben a társadalmi munka értéke városunkban meghaladta a 322 millió forintot, az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke pedig megközelítette a 4 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy minden 100 forintnyi tanácsi pénzeszközhöz 21 forintot tettek hozzá a társadalmi munkát vállalók. A lakosok aktivitása egy- egy akció során jelentős értékeket hozott létre, ötven utcába kötötték be a gázvezetéket, amely 1015 új fogyasztó bekapcsolását eredményezte, 31 millió forint értékben, mintegy 14 kilométer hosszú gázvezeték készült el. Megvalósult több, mint 4 kilométer járda, 5 kilométer villanyhálózat és 100 négyzetméter park. Az elmúlt évben harminc utcában végeztek a lakosok út- kátyúzást, vagy útépítési munkákat, amelyek értéke 21 millió forint volt. A belvízkárok megelőzése érdekében a felszíni vízelvezetés és belvízrendezés során 17 millió forint értékű lakossági munkavégzés történt. Az utak építésénél és a belvízkárok megelőzésénél igen nagy jelentőségű a Cukorgyár, a KÉV Metró, a Kő- olajkutató Vállalat, az Épfu, a honvédség, a Papírgyár, a Vegyiművek és egyéb intézmények, vállalatok segítsége, amelyek gépekkel, szállítóeszközökkel támogatták a lakosok önzetlen munkáját. A városi tanácselnök beszéde után dr. Krasznai Géza, a Hazafias Népfront Slzolnok Megyei Bizottságának elnöke köszöntötte az ünnepi tanácsülés résztvevőit, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a megyei bizottság nevében. Bejelentette, hogy az Országos Tanács megbízásából és értékelése szerint Szolnokot elismerő oklevél illeti meg településfejlesztési munkájáért. Mohácsi Ottó. a megyei tanács végrehajtó bizottságának értékelését ismertette, amely szerint a település- fejlesztési versenyben Szolnok a városok között az első helyet érdemelte ki. Az oklevelet és á vándorzászlót Bálint Ferenc, városi tanácselnök vette át. Bejelentették, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa oklevelével a megyeszékhely tanácsát 700 ezer forint illeti meg, de hosszú évek óta elért kiváló eredményeiért az Országos Tanács külön jutalmát, az 1 millió forintot is kiérdemelte. A megyei vándorzászlóval 800 ezer forint jutalom jár. . Ezután Mohácsi Ottó a Minisztertanács által alapított Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést adta át Szalai Imre városi tanácstagnak és Oravecz Jánosnak, a KÉV Metró szállításvezetőjének. Dr. Krasznai Géza a HNF Kiváló Társadalmi Munkáért plakettet, valamint Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetéseket adott át öt társadalmi aktívának. Az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetésben tízen részesültek. A városi tanács Társadalmi Munkáért kitüntetését kilenc vá.tálát, intézmény, illetve szocialista brigád kapta. Társadalmi Munkáért kitüntetésben tizenöten részesültek. D. Sz. M. — S. J. Az egyik tavaly őszi lapszámunkban mint eldöntött tényről számoltunk be arról, hogy a budapesti központú Kontakta Alkatrészgyár mezőtúri gyára 1988. január elsejétől leányvállalatként folytatja működését. Éz a megoldás kompromisszumként született: a mezőtúriak egy munkásgyűlés után bejelentették, kiválnak a nagy- vállalat kötelékéből, minden kapcsolatot megszakítanak vele. önállósodási törekvésükhöz az Ipari Minisztérium támogatását is kérték. Hosszú ideig választ sem kaptak a függetlenedni aka-. rók (többek között azért, mert időközben a Kontakta katasztrofális pénzügyi helyzetbe került, a vállalat irányítását például kormány- biztos vette át — szóval bőven volt más, sürgősen megoldandó feladat már is), a múlt év közepén azután az illetékesek úgy döntöttek, a cég szentesi és mezőtúri gyárai leányvállalattá alakulnak. A korábban egy kötelékbe tartozó üzemek kapcsolata így nem szakad meg teljesen, 'de mindenki nagyobb lehetőséget kap az érdekeit jobban szolgáló szabadabb gazdálkodásra. Szentes igen, Mezőtúr nem Az előbb említett Néplapcikk éppen arról szólt, hogy az anyavállalat által koráb-, ban vállalt kötelezettségeken, az évente elért nyereségen úgy kellene osztozkodni, hogy a „leányok” életképesek maradjanak, az önállóság kínálta formális lehetőséggel élhessenek, a maguk megtermelte pénzből jusson saját céljaik valóra váltására. A mezőtúriak például elengedhetetlennek tartották akkor, hogy leányvállalatként a gyári nyereség sokkal nagyobb része fölött rendelkezhessenek, jusson végre pénzük a korszerűbb technológiák meghonosítására, a legalább elfogadható színvo-» nalú munkahelyek kialakítására, vagy a szinte kritikán aluli szociális létesítmények felújítását, bővítését szolgáló beruházásokra. (Érdemes megjegyezni: a kenyértörés gondolatát épp gyáruk elhanyagoltsága érlelte meg a mezőtúriakban. Ahelyett, hogy — mint azt a Kontaktéhoz való csatlakozáskor ígérték — dinamikus fejlődésnek indult volna a gyár, a mezőtúri nyereség zömét évtizedeken át rendszeresen más, „fontosabb” vállalati célok elérésére költötték.) Ma azonban már senki sem vitatkozik azon, MezőVálasztékos a kenyérellátás Naponta többször is szállítanak Mezőtúron Az elmúlt napokban a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat mezőtúri telepének munkájáról tájékoztatta a fogyasztók városi tanácsának helyszínre érkezett képviselőit Varga Gábor telepvezető. A város két sütőüzeme a környékbeli településeket is ellátja, sőt egyéni vásárlók más megyéből is járnak Mezőtúrra sütőipari termékekért. A lakosság igényeihez igazodva az öissatermélés 60 százaléka ún., tiszatáji, házi jellegű kenyér, méllette az egyéb választék ,is megfelel a fogyasztói igényeknek. A péksüteményt a nemrég korszerűen kialakított, új üzemrész készíti. Idei új termékük a búzakorpés diák- rúd nemcsak a fiatalok körében kedvelt, szívesen vásárolják a felnőttek is. A minőség javítása érdekében új zsemlyefoirmázó gépet helyezitek üzemibe. Az üzem vezetői, a dolgozókkal, a helyi laboratóriumban dolgozókkal együtt nagyon ügyelnek arra, hogy csakis megfelelő termék kerüljön a fogyasztókhoz, annak ellenére, hogy naponta háromszor vagy szükség szerint többször is szállítanak az áfész holtjainak. Sajnos ezt a megterhelő munkát kevés, mindössze húsz dolgozó látja el, de megfelelő szakképesítéssel csak tizenegyen rendelkeznek. Á mai pékek között már egyetlen idős mester sem található. Az utánpótláson úgy igyekeznek segíteni, hogy az általános iskolásoknak üzemlátogatást szerveznek, tájékoztatókat tartanak. A Túrkevei Vegyesipari Szövetkezet jól zárta az elmúlt évet. Az egy főre eső termelési érték 1986-hoz képest 30 százalékkal emelkedett. Megfelelő anyagi érdekeltséget alakítottak ki többek között a tmk-ban és az építésben is. Tőkés exportjukat 10—15 százalékkal növelik. Képünkön a lakatos részlegben jelenleg garázsajtók készülnek (Fotó: T. Z.) túr és Budapest milyen arányban osztozzék a vállalat korábban szerzett adósságain és a nyereségen. A kérdés időszerűtlenné vált. Az Ipari Minisztérium ugyanis még a leányvállalatok megalakulása előtt megvizsgálta az államigazgatási felügyelet alatt működő (a vállalatnál a súlyos pénzügyi gondok közepette nem alakulhatott meg az önkormányzati szerv, a vállalati tanács) Kontakta helyzetét, és úgy ítélte, a gazdasági konszolidáció a vártnál gyorsabban halad, lehetőség van tehát arra, hogy szentesi gyára 1988 közepétől teljes önállóságot kapva kiváljék az anyavállalatból. A döntés csak a szentesiekről szólt, a mezőtúriak státuszáról a minisztérium nem rendelkezett. Ök azonban az új helyzetet megismerve mái- nem elégedtek meg a korábban még elfogadhatónak tartott komp romisszummal. Megújították eredeti kérésüket, a minisztériumhoz fordultak: muj} a szentesiek, ők is önállóan kívánnak tovább gazdálkodni. Az ipari miniszter válasza nem gyorsan érkezett meg (közben március végén egy tv-riport, majd később, az önállóság megadását elutasító döntés után még egy), 1988. április 11-én .keltezték azt a levelet, amelyet Be- recz Frigyes írt alá, és a következőt tartalmazza: a minisztérium támogatja a mezőtúriak önállósodási törekvéseit, ám a budapesti vállalat (az év közepétől Szentes kiválása után ez már egy más, nevében is új cég lesz) működőképességének megőrzése „más nagyságrendű” tevékenységre való felkészülése az újabb szétválást csak 1991. január 1-jétől te-^ szi lehetővé. Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan a minisztérium a budapesti vállalat államigazgatási felügyeletét 1990 végéig fenntartja. Fejlődni addig is keli A levél nem részletezi a döntés indokait, a mezőtúri vezetőkkel folytatott beszélgetés is csak sejtetni engedte: a Kontakta Szentes kiválása után megmaradó részének minden „erőforrásra”, tehát a mezőtúri nyereségre is szüksége van, hogy gazdálkodását stabilizálni, adós- ságterheit viselni tudja. Persze van egy első hallásra Kényesnek tűnő kérdés: a „közösen” vállalt terhek viseléséhez miért nincs már szükség a szentesiekre, nem len- ne-e velük könnyebb? A választ az újonnan alakult vállalatokat (a szétvállás után mind a szentesi, mind a budapesti annak számít majd) megillető adókedvezményekben kell keresni: a szentesiek önállósodása miatti nyereségkiesést szinte pótolja Budapesten ez a kedvezmény. Ám ha Mezőtúr is külön utakat kezd járni, a fővárosiak még több nyereségtől esnek el, miközben az adókedvezmény összege nem növekszik. A mezőtúri vezetők is úgy vélekednek, ilyen körülmények között a három részre szakadás a pestieket lehetetlen helyzetbe hozhatja. Ezt természetesen ők sem akarják, „meg különben is a miniszteri döntés már megszületett”. És ami a legfontosabb : megvan az oly annyira óhajtott önállóság elnyerését minisztériumi pecséttel hitelesített határidő: 1991. január elseje. No. meg egy fontos biztosíték — a Kontakta (maradéka) addig államigazgatási felügyelettel dolgozik, nem egy olyan vállalati tanács dönt majd a különválás lehetőségéről, ahol a túriak kisebbségben vannak. Mezőtúron úgy tűnik, a legutóbbi döntés után megnyugodtak a kedélyek: most legalább az látszik, mikor mi fog történni velük. A laikusban azonban maradhatnak megválaszolatlan kérdések. (Biztos a gyáriakban is, a bizalom azonban ma még erősebb). Két és fél év — gyakorlatilag a korábban kárhoztatott feltételek között. Korábban mezőtúri fejlesztésekre nem jutott pénz, most pedig, amikor a korábbi gazdálkodási hibák és adósságok megszüntetése nagy terheket ró a vállalatra, miből jutna több. Márpedig ebben a vidéki gyárban nemcsak arról van szó, hogy a gyorsan változó piac két és fél évig sem tűri el a mai helyzet konzerválásé}.. Itt szűkös, beázik a készáru-, raktár, öregek a gépek, felújításra szorulnak az épületek, a minimális igényeket is alig elégítik ki a szociális létesítmények. A termékek itthon még jól eladhatók, de bizony már nem a legkorszerűbbek. Hónapokkal ezelőtt Mezőtúron elkezdődött egy kísérlet, a gyár termelésének 35—40 százalékát kitevő kisfeszültségű villamosvezérlő készülékek gyártásának korszerűsítésére, a li- cenc-yásárláshoz kapcsolódó gyártmányfejlesztés keretében elkezdtek dolgozni az új szerszámokkal és berendezésekkel. Az év elején azonban az új eszközöket Budapestre szállították, úgymond ott jobb feltételek vannak a szükséges vizsgálatok és felkészülési feladatok gyors elvégzésére. Szó sincs arról — bizakodnak a mezőtúri üzem vezetői —, hogy a megígért modernebb termékek gyártását elvennék tőlük. Ez már csak azért is „tragédia” lenne, mert ha a mainál jobb készülékeket valaki más piacra dobná, Mezőtúr vásárlóinak jelentős részét veszítené el. Szó sincs azonban ilyenről, sőt ma is érvényes a Kon-i takta gyártmányfejlesztési terve, amely a vidéki gyárnak is ígér némi megújulást. De hogy miért szúr ez a probléma szemet a kívülállóknak annak ellenére, hogy senki nem állítja, az ígéretből semmi sem lesz? Biztosan csak a gyanakvás logi-i kája űzi ezt a játékot, mert mi érdeke lehetne a majdan „leváló” egységet fejlesztenie a budapesti vállalatnak — közel a válás időpontja, pénz pedig a felhőtlenebb években sem igen jutott a Szolnok megyei üzem fejlesztésére. „ígéret” csak a televízióból Mezőtúron azonban hasonló, „csupán elvileg felvethető" kérdésekkel ma nem akarják a gondokat szaporítani. Az ottani igazgató jövőjük szempontjából a vezérigazgatóság belátásán kívül Bognár Slándor . ipari miniszterhelyettes „ígéretében" (igaz, ez csak egy tévériportban hangzott, el. közvetlen tárgyalásokat a túriak a döntést hozó ..minisz’é- riumi szinttel” nem folytattak) : a mezőtúri üzem két és fél év múlva szervezetileg és gazdaságilag megerősödve kezdheti el önálló életét. „Tudjuk, az évek alatt elmaradt fejlesztések pótlására nem számíthatunk, a legfontosabb fenntartó beruházásokra azonban mindenképpen jutni kell pénznek. A tisztesség mindenképpen ezt diktálja” — vélekedik Szabó Sándor, mezőtúri igazgató. V. Szász József
