Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁJUS 7. Grósz Károly a brit pénzügyi intézményeket tekintette meg (Folytatás az 1. oldalról) számítógép-terminálok fog­lalták el. Grósz Károly nem hagyott kétséget az iránt, hogy Londonnak ez a köz­kedvelt turisztikai érdekes­sége számára nem pusztán látványosság: elmondotta vendéglátóinak, hogy Ma­gyarországon is napirenden van az értékpiac továbbfej­lesztése. Délben a Bank of England (Angol Bank) kormányzója, Robin Leigh-Pemberton lát­ta vendégül Grósz Károlyt és kíséretét a Bank of Eng­land székházában. A brit és a nemzetközi pénzpiacon egyaránt kulcs­szerepet játszó Bank of England vezetőivel folyta­tott eszmecserét megelőző­en látogatott el a Miniszter- tanács elnöke a parlament­be. Itt előbb Robert Adley alsóházi képviselővel, a brit —magyar parlamenti cso­port vezetőjével, majd Sír Bemard Weatherill házel­nökkel találkozott. Mindkét megbeszélésen szó esett a kedvezően fejlődő magyar— brit törvényhozói kapcsola­tokról és ezek további bőví­tésének lehetőségeiről. Délután London főpolgár­mestere, Sír Greville Spratt köszöntötte a magyar kor­mányfőt a Mansion House- ban, amely évszázadok óta a mindenkori főpolgármester rezidenciája. . Grósz Károly csütörtöki és pénteki találkozóin részt vett Kovács László külügy­miniszter-helyettes és Do­mokos Mátyás londoni ma­gyar nagykövet. Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Fe­renc kereskedelmi államtit­kár. Rátkai Ferenc művelő­dési miniszterhelyettes és Beck Tamás, a Magyar Gaz­dasági Kamara elnöke pedig brit partnereikkel, kormány- tisztviselőkkel, intézmények és vállalatok vezető képvi­selőivel folytatott megbeszé­léseket. Grósz Károly délután nem­zetközi sajtókonferencián összegezte 'hivatalos nagy- •bri.taniniaii látogatásának eredményeit. ‘ Grósz Károly 'bevezető nyiilaitkozatábain utalt arra, hogy a második világháború óta most első ízben látoga­tott magyar miniszterelnök Nagy-Britamniába. Grósz Károly a brit mi- niszterelinök-asszonnyal foly­tatott „rendkívüli őszinte, tnyílt és mélyenszántó” I véle­ménycseréjéről, és más ve­zető politikusokkal tartott tárgyalásairól szólva kie­melte: E találkozók meggyőztek arról, hogy a brit politikai és gazdasági körökben, a kulturális és tudományos életben, s a közvéleményben egyaránt nagy az érdeklődés Magyarország iránt. Bizako­dással tolt el, hogy nem csu­pán érdeklődést tapasztal­tam, hanem őszinte rokon- szenvet is azon törekvéseink iránt, amelyek jelenlegi gaz­dasági nehézségeink megol­dását célozzák. Ez azért is fontos számunkra — hang­súlyozta -, mert országúink adottságainál', nyitottságánál fogva, nagy mértékben füigg a külvilágtól, rá van utalva a nemzetközi kapcsolatok­ra. Különösen érvényes ez napjainkban, amikor a ma­gyar gazdaság szerkezetének megújítása, hatékonyságá­nak és versenyképességének növelése áll erőfeszítéseink középpontjában. Ehhez nél­külözhetetlennek tartjuk a külföldi tőke és technológia bevonását, s számítunk a brit vállalatok, bankok rész­vételére is. A kormán}' elnöke beszá­molt arról, hogy a megbe­széléseken megvilágította a magyar álláspontot azokkal a tárgyalásokkal kapcsolat­ban, amelyeket évekkel ez­előtt — éppen brit biztatás­ra — kezdett a magyar kor­mány az Európai Gazdasági Közösséggel. — Bizakodással tölt el — folytatta Grósz Károly —, hogy brit tárgyalópartnere­im a nemzetközi helyzet leg­fontosabb problémáit hoz­zánk hasonlóan ítélik meg. Vannak persze különbségek is a nUgyar és a brit állás­pont között, hiszen más-más szövetségi rendszerhez tar­tozunk. Ez azonban nem vál­toztat azon. hogy tárgyalása­im meggyőztek: vélemé­nyünk egybeesik atekintet- ben,_hogy valamennyi állam­nak — nagyságától, társadal­mi rendszerétől függetlenül — nagy erőfeszítéseket kell tennie a béke érdekében. A magyar kormány vállalja a kelet—nyugati párbeszéd ki- szélesítéséből reá háruló fel­adatokat — mondotta beve­zető nyilatkozatát zárva a kormány elnöke, majd vá­laszolt az újságírók kérdései­re. Robbanás történt az amerikai NORCO (Lou­isiana) városban május 5-én a Shell társaság egyik finomítójában. Egy személy életét vesztette, 19 munkás megsérült. Az üzem közelében le­vő házak megrongálód­tak (MTI Telefotó) Belgium f uj kormánykoalíció A tervezett új belga koalí­ció öt pártjának kongresszu­sa péntekre virradóra elfo­gadta a kormányprogram tervezetét, és hozzájárult a koalícióban való részvétel­hez. A december 13-án tartott parlamenti választásokat kö­vetően öt párt — a két (vallon és flamand) szocia­lista. az ugyancsak két Ke­resztényszocialista Párt és a flamand Volksunie — ve­zetői kezdtek tárgyalásokat a válság megoldására, ezek az elmúlt hétvégén eredmé­nyesen fejeződtek be. Az éjszakába nyúló vita végén a pártok megszavaz­ták a programot és a koa­lícióban való részvételt. Vál­tozatlanul valószínű, hogy a miniszterelnök ismét Wilf­ried Martens (flamand Ke­resztényszocialista Párt) lesz. Megszáll! területek 0 PFSZ a felkelés erősödését szorgalmazza A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet Végrehajtó Bizottsága csütörtökön. a testület bagdadi ülésének utolsó napján intézkedéseket hozott a megszállt területe­ken folyó palesztin felkelés további erősítésére. A PFSZ VB ötnapos ta­nácskozásán — melyen Jász- szer Arafat elnökölt a meg­szállt területek helyzete mel­lett szó esett a közel-keleti békefolyamat lehetőségei­ről, Abu Dzsihad meggyil­kolásának k örülményeiről, Arafat múlt havi moszkvai látogatásáról, továbbá a PFSZ és Szíria közeledéséről is. _ A washingtoni külügymi­nisztérium csütörtökön első ízben bírálta Izraelt Dól-Li- Ibanon ellen végrehajtott ag­ressziója miiaitt. Charles Red­man külügyi szóvivő újság­írók előtt megállapította, hoigy a mostanihoz hasonló ihaitármenti konfliktusok a dél-.libanoni és az észak-iz­raeli lakosságra nézve egy­aránt tragikus következmé­nyekkel járnak, és elkerülhe­tetlenül visszavetik a közel- keleti onfliktus rendezésére irányuló terveket. Négyoldalú találkozó Legközelebb valahol Afrikában A héten tartott londoni - négyoldalú találkozó jelentősége önmagáiban rejlik — eredménye pedig abban, hogy a fe­lek hamarosan újból összejönnek. És ez nem kevés. Angola, a Dél-afrikai Köz­társaság, Kuba és az Egyesült Államok képviselői most találkoztak először tár­gyalóasztalnál, hogy megoldást keres­senek Afrika délnyugati részének szö­vevényes problémáira; az angolai há­ború befejezésére és a dél-afrikai csa­patok által megszállva tartott Namí- ibia függetlenségére. A példa nélkül álló találkozó létre­jöttében nem elhanyagolható tényező a szovjet—amerikai közeledés légkö­re, a két ország hajlandósága a regio­nális válságok megoldására, amint azt az afganisztáni rendezésről létrejött gen­fi megállapodás is példázza. Angolában 13 éve, a függetlenség el­nyerése óta háború van, Namíbiában 22 éve folyik a fegyveres harc a füg­getlenségért. A regionális konfliktusok nem min­den résztvevőjét hívták meg London­iba. Távol maradt a namíbiai függet­lenségi harcot vezető Délnyugat-afrikai (Népi Szervezet (SWAPO), amelynek ibázisai vannak Angolában, valamint a luandai kormány megdöntésére törő UNITA, amelyet az Angola déli sávját megszállva tartó dél-afrikai csapatok beavatkozása és az amerikai fegyver- szállítmányok óvnak meg a katonai ve­reségtől. Egyelőre nyílt kérdés, hogy a résztvevők milyen mértékben hajlandók a távolmaradóik, érdekeinek „beszámí­tására”. A négyoldalú tárgyalások alapvető kérdése a külföldi csapatok kivonása: a dél-afrikaiaké DóL-Angolából és Namí­biából, a kubai csapatoké pedig Ango­lából. A luandai kormány felkérésére közel negyvenezer kubai katona segíti Angolát az UNITA fegyvereseivel és a dél-afrikai megszállókkal szemben. Pretoria mindeddig a kubai erők tá­vozásától tette függővé Namíbia füg­getlenségének megadását, s annak függvényében tagadta meg a 435 szá­mú BT-határozat teljesítését. Ezen áru- kapcsolást Washington is magáévá tétté. A két kérdés összekötését Havanná­ban és Luandában elutasítják, a nem­zetközi jog szempontjából elfogadhatat­lannak minősítik. A térség bonyolult és egymással szo­rosan összefonódó problémáinak tartós rendezése érdekében a luandai és a havannai kormány mindenesetre már kinyilvánította készségét a kubai csa­patok szakaszosan megvalósítandó ki­vonására Angolából. Már a menetren­det is kidolgozták. Luandáiban viszon­zásul a dél-afrikai csapatok kivonását, az UNITA dél-afirikai és .amerikai támo­gatásának megszakítását várják, vala­mint azt, hogy Pretoria mondjon le Namíbia feletti uralmáról. Namíbia jelentősége Pretoria szemé­ben azonban messze túlmutat azon, érni a terület gazdaságával vagy a ku­bai jelenlét feletti aggodalommal lenne magyarázható. (Pretoria jóval többet költ namíbiai uralmának fenntartásá­ra, mint amennyit az ásványkincsek törvénytelen kiaknázásából nyer). Az igazi indítékok az apartheid rezsim ön­fenntartó reflexeiben keresendők. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határoza­tálban előírt választásokat a SWAPO nyerné meg és Zimbabwe után Namí­biában is olyan fekete többségi uralom jönne létre, amelyért a Dél-afrikai Köztársaságban törvényen kívül helye­zett Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) harcol és amelynek megakadá­lyozása a reformokkal kísérletező Bo­tha elnöknek és őskonzervatív ellen­zékének egyaránt közös célkitűzése. Namíbia jelentősége Pretoria szemében tehát alapvetően biztonságpolitikai: szűrő övezet az ANC gerilláinak beszi­várgása ellen — egyben ugródészka az ellenük folyó harcban. A végső és igazi megoldást egy de­mokratikus Dél-afrikai Köztársaság megteremtése hozhatná meg. Ez azon­ban valószínűleg még sóikéiig várat ma­gára. A tárgyalások célja a léhetséges elérése, minden felet kielégítő komp­romisszumok árán. Továbbra .is kérdé­ses azonban, Pretoria a kölcsönös en­gedményeik terén meddig hajlandó el­menni. Nem kizárt az sem, hogy tár­gyalási hajlandóságot mutatva csupán az amerikai kongresszusiban ellene ké­szülő újabb gazdasági szankciók elfo­gadását szeretné megakadályozni. A jövőben sok függhet attól, hogy az Egyesült Államok mennyire érdekelt egy afrikai válsággóc tényleges felszá­molásában, hajlandó lesz-e befolyását a szükséges mértékben latba vetni Pre­toriánál. A londoni találkozóról kiadott szűkszavú közlemény mindenesetre ha­ladásról szól. Némi reményre jogosít, hogy a küldöttsógék hamarosan újból találkoznak — ami a helyszínt illeti, arról csak annyit árultak el, hogy „va­lahol Afrikáiban". Tóth László Rakowski értékelése A lengyel sztrájkokról és következményeiről „A gazdasági reformtól, a társadalmi rendszer demok­ratizálásától Lengyelorszá­got nem tántorították el az elmúlt két hét eseményei. A Lengyel Egyesült Munkás­párt hagyományos szövetsé­geseivel, minden békében, zűrzavar, politikai és gaz­dasági demagógia nélkül él­ni akaró lengyellel együtt­működik és a jövőben is együtt fog működni” — mondta Mieczyslaw Rakows­ki, a LEMP KB PB tagja, a Szejm mellett működő tár­sadalmi-gazdasági tanács elnöke a testület pénteki • ülésén. Rakowski hangsúlyozta: az ország vezetése az alkot­mány tiszteletben tartása alapján kitart korábbi célja, a társadalmi párbeszéd ki- szélesítése mellett, amiből múltja miatt senki nincs kizárva. Szó sem lehet a párbeszéd kereséséről azok­kal, akiknek — mint Lech Walesa, Jacek Kuron, Ja- nusz Onyszkiewicz (vala­mennyien a volt „szolidari­tás” vezetői, vagy tanács­adói) — és a hozzájuk ha­sonlóknak egyetlen célja a nyugtalanság keltése, a fe­szültség élezése, sztrájkok kirobbantása, Lengyelor­szág nemzetközi tekintélyé­nek lejáratása. A Nowa Huta-i sztrájk erővel való felszámolása ne­héz, de elkerülhetetlen dön­tés volt. A LEMP KB Politikai Bi­zottságának tagja ezután a sztrájkok negatív gazdasági következményeit. Lengyel- ország nemzetközi megítélé­sére gyakorolt kedvezőtlen hatását taglalta és gazdasá­gi-politikai demagógiának nevezte a tömeges bérköve­teléseket, amelyek valójá­ban nem javítják, hanem az elszabaduló infláció nyomán rontják a lakosság életszín­vonalát. A társadalmi feszültség és a sztrájkok szítása — még akkor is ha azok mögött az emberek ténylegesen nehéz helyzete húzódik meg — nemcsak Lengyelországban, de a többi szocialista or­szágban folyó reformok el­lenfeleinek táborát erősíti. Rakowski az év eleji ked­vezőtlen gazdasági eredmé­nyekre, az elmúlt két, hét eseményeire, a reform elé tornyosuló akadályokra hi­vatkozva indokoltnak nevez­te a kormány felruházását a rendkívüli teljhatalommal, amit Wojciech Jaruzelski még márciusban helyezett kilátásba. Francia túsziigy A washingtoni kormányzat közvetett bírálata Csak közvetve, de határo­zottan bírálta a francia kor­mány magatartását a wa­shingtoni kormányzat, ami­att, hogy Párizs állítólag je­lentős összegeket folyósított részint az emberrablóknak, részint Iránnak a három Li­banonban fogvatartott fran­cia túsz szabadon bocsátása fejében. Mind Mariin Fitz- water, a Fehér Ház, mind Charles Redman, a külügy­minisztérium szóvivője le­szögezte, hogy az amerikai kormányzat ugyan örül a túszok kiszabadulásának, de általános politikája az, hogy nem tárgyal az emberrab­lókkal és nem teljesíti kö­veteléseiket, mert ez csak újabb túsz-szedésre ösztö­nözné őket. Közben az ABC amerikai televíziós társaság párizsi tudósítója, Pierre Salinger részletesen ismertette az ügy körülményeit — ahogy azt megbízható forrásokból kö­zölték vele. Ezek szerint Chirac miniszterelnök köz­vetett úton tárgyalt mind Iránnal, mind az emberrab­lókkal a túszok kiszabadítá­sa érdekében. Három év után szabadult ki nyugat-bejrúti fogságából Mar­cel Garton (balról) és Marcel Fontaine francia diplomata valamint Jean-Paul Kauffmann újságíró, s megérkezett a Párizs melletti katonai repülőtérre (MTI — Telefotó) MADRID A spanyolországi Palma de Mallorca kikötőjében ta­valy összesen 286 napon át tartózkodtak nukleáris fegy­verrel ellátott amerikai ha­dihajók, írja egy spanyol he­tilap, adatokkal támasztva alá, hogy megsértik a His­pánia atomfegyver mentes­ségre vonatkozó döntéseket. OUVEA A legújabb mérleg szerint a csütörtöki francia új-kale­dóniai tússzabadítási akció­nak 21 halálos áldozata van. Péntekre virradóra egy kór­házban meghalt a kanak túsztartók feltételezett veze­tője. Ugyancsak pénteken megtalálták három újabb túsztartó kanak függetlensé­gi harcos holttestét is. HAVANNA Pénteken nyolc kubai el­lenforradalmár fogoly és húsz hozzátartozójuk tá­vozik a szigetországból az Egyesült Államokba — kö­zölte csütörtökön Havanná­ban a kubai belügyminisz­térium. Három héten belül az ötödik hasonló csoport hagyja el a karibi országot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom